Lehetne a főcím ROMÁN KORI TEMPLOMOK, de azt hiszem, Zalaszabar temploma meglehetősen határeset.
Nem sok maradt meg az eredeti templomból, bár a jelenlegi sekrestye falain látszik, hogy elődeink nem sajnálták az anyagot.
Egy szenteltvíz-tartó maradt az eredeti templomból.
Csak azért ejtettük útba, mert épp nyitva volt és igen jó fekvése van a templomnak.
Ennél a településnél kezdődik a Kis-Balaton (keletre a településtől). Van panoráma is az országútról.
A Fő-téren Puskás Ferenc mellszobra.
Amúgy barátságos település.
A nagy attrakció odébb volt, már a völgyben.
Hivatalosan Kehidakustány, de maradjunk a Kustánynál!
Itt is román kori templom van, mely templomrom, igaz a Templomromok a Dunán túl mozgalomból kimaradt:-(
Lenyűgöző a torony megmaradt nyugati fala, szép faragott gyámkövek is vannak.
Kitáblázták az utat, nem lehet elvéteni.
Az MTSz-es térképen műemléknek van jelölve:-(
Mielőtt a délről érkező főút keresztezné a Zalát van egy irányító tábla, templomrom.
Figyelem, nem a "fenti" (Zalacsány - Zalakoppány) úton kell menni, hanem azon, amelyik a Zalától keletre van.
Kehidánál "egyesülnek".
A jelzett lekanyarodást követően egy nagyon régi kőhídon kell átmenni, jobbra sportpálya.
Innen már csak homokos dózerút van, kb. 1.500 méter oda, ugyanennyi vissza.
Romantikus erdő, sok-sok hóvirág, padok. A torony alapja még megvan, a többi leomlott, a téglákat vélelmezhetően elhordták. Segíhetett ebben a Zala is, hisz a templom szigeten található. Jó méteres a mélység van a torony keleti alapfala alatt.
Nagyon szomorú vagyok, hogy kimaradt a mozgalomból.
A helybélieknek legalább olyan fontos, mint a termálvíz.
Meglátják az oroszlánt, mire az egyik lerúgja a cipőjét, és sietve felhúz egy futócipőt. Így szól a másik: „Te meg vagy őrülve? Mit csinálsz? Az oroszlán úgyis gyorsabban fut, mint mi.”
Mire a egyik: „Nekem nem az oroszlánnál kell gyorsabban futni, hanem nálad.”
Úgy látszott a múlt héten, hogy a jó idő kitart pár napig.
A METRO kártya jóvoltából 40% kedvezménnyel fogadtak bennünket.
Sőt.
Vasárnap családi ebéd, 50% kedvezménnyel.
Mindennél fontosabb persze, hogy szép idő volt.
A Tátika presszó kb 1 kilométer többlet, sőt, még a busztól (Ádám utca) is menni kell, "elfele".
Finom kávé, egy adag jeges tea, pontban 9:30-kor indultam.
Kb. 3 kilométer aszfalt, majd egy folyamatosan emelkedő stabil út, semmi sár.
10:45-kor értem Rezibe.
Fontos információ, hogy a kocsma, ahol a bélyegző van, csak 11:00-kor nyit.
Nekem mázlim volt, már ott volt a tulaj, beengedett.
Hivatalosan még nem voltak nyitva, mikor indultam, le a völgybe.
A jelzések tökéletesek, az út stabil, nincs sár.
Gyöngyösi csárdánál a pecsét használhatatlan, a csárda zárva volt:-(
11:30-kor indultam.
Nagyon nem szeretem a visszafelé menést, de itt nincs alternatíva.
Meglehetősen forgalmas az út!
A homokos szekérúton, Nappal szemben ballagtam, gyönyörködtem a tájban.
Láttam már ennél lenyűgözőbbet-:(
A rövid kapaszkodó szakasz meglepett, az út északi oldalán kivágták a haldokló erdőrészt, gond nélkül lehetett menni. Eléggé lehangoló a látvány, visszafelé viszont van kilátás.
Végre erdő!
Nem tartott sokáig.
Egregy, majd hivalkodó szakasz a tóig.
Nem gyalogos turistáknak való!
A cukrászda kongott az ürességtől, sütemény nem volt:o(
Picit megpihentem a váróban, a bélyegző itt tökéletes lenyomatot produkál.
13:30-kor úgy döntöttem, hogy elég és volt lelki erőm a meneteléshez.
Pedig sűrűn járnak a buszok Keszthely irányába!
A bicikliút nem nagy élmény, viszont nincs sár, lehet menni.
Nagyon jó, hogy a Keszthely előtti szemétkupac úgy látszik, végleg eltűnt.
Kanyar a kastély felé, majd át a parkon és már a sétáló utcában voltam (Kossuth Lajos utca).
Fő tér a templommal, mellette a "romok" (leginkább alap), ez is érintőpont (Templomromok a Dunán túl mozgalom).
Kihasználtam a lehetőséget a panzióban pecsételtem.
Meglehetősen elfáradtam, de sikerült a hiánypótlás.
Délután terveztem még egy várat (Rezi), de a borozó elcsábított:o)
Összességében jól sikerült a túra, de leginkább a pince hangulata maradt meg bennem.
A panzió neve: Bacchus.
Első alkalommal is itt fejeztem be ezt a szakaszt, igaz, akkor Rezi és Hévíz között nem egyedül mentem. Akkor még nem volt bicikliút!
Más.
Mostanában már foglalkoztat a túra befejezése.
Van még bőven, de azt már megállapítottam, hogy komoly teljesítmény az 1.100 kilométer.
Hasonló, laza túrákkal eltart még egy ideig, de nem lehet mindig csak menni!
Velencei-hegységről annyit, hogy nincs rajta sem az atlaszon, sem a térképen a Pákozdon a Z+ jelzés Bella-patak felső részén vezető része. A kivágat nyugati részére még kellett volna egy lap, így lényegében egy másik Z+ sem szerepel rajta a Csalai-kastéllyal valamint a Pátkai-víztárolóval és a Z folytatásával együtt. Bár nem a legismertebb útvonalak, azért teljesítménytúrák is mennek rajtuk. Ezek után a Csúcsos-hegyre felvezető Shrsz hiánya már szóra sem érdemes.
Leginkább a Gerecse érdekel, mert arról van a legrégebbi térképem. Meg a Velencei-hegység, mert arról egyáltalán nincs is. Tekintve, hogy a három területről a külön térképek árát összeadva több jön ki, mint az atlaszé, ez egy lényeges szempont. Persze a legfontosabb a pontosság.
Kőkemény túrát tettünk ma :-)) Igaz, ez ünnep volt számunkra, mert párom első számottevő természetjárása volt azóta, hogy lekerült róla a járógipsz. Törökmezőn természetesen OKT-pecsétet kértünk és kaptunk (párna, lenyomat rendben), majd egy rövid kört tettünk, a ZO-n a forrásokig, onnan a zöldön le a tóig, majd a kéken vissza a házhoz, én még kicsit bóklásztam-csúszkáltam (azaz a meredeken lecsúsztan gatyafékkel, most áztatásra várnak a ruháim, a sár már megszáradt) a tó túloldalán és a patak környékén.
Hazafelé pedig kocsival Kóspallagig tovább, onnan Királyrét felé a kék kerékpárúton, a kanyar után 1 km a Tóvik Vadászház. Készítettem 3 fotót, ennyi volt a második túracélpont, utána kocsival haza.
A Margita 20 teljesítménytúrán tettem kitérőt az első csúcskódhoz. A legegyszerűbb, jól járható megközelítés: Babatpusztától, a P- és Z- csomópontjától indulunk a zöldön, először szintben, vagy nagyon enyhén emelkedve egyenesen, majd enyhe jobbkanyar jön. Kerítést elérve tovább haladna egyenesen a szekérút, míg a Z- vízmosásos, meredekebb emelkedőbe kezd 90 fokban balra fordulva. Na itt térünk le a jelzett útról, és megyünk tovább egyenesen, az erdészeti úttal. 200 méter múlva balra fölfelé indul egy kevésbé széles, de elég jól járható és látható földút. Erre váltunk, folyamatosan emelkedik, néhány kanyart is leír, majd irányt tart egy idő után egyenesen. Addig menjünk, míg egy magasleshez nem érünk jobb oldalon, innen már látni is a fehér háromszögeket felfestve, jobbra fordulunk, és rövidesen látjuk is felfelé menet a csúcskövet, s rajta a háromjegyű kódot.
A 2. csúcskód nekem autós túra keretében lett meg :-)) Gödöllőről Vác felé haladunk, elhagyjuk jobbra a TESCO-t, átmegyünk az autópálya alatt, majd az első lehetőségnél jobbra fordulunk, ez Gödöllő Blaha nevű városrésze. Már látni az Öreg-hegy tetején lévő állomást, mely megadja az irányt, több emeletes, tányérantennákkal. Egy szerpentinező utcában egészen az objektum bejáratáig hajthatunk, a zárt kapunál megállunk, és jobbra fent ott is van a csúcskő, túloldalán a kóddal. Érdemes lenézni, jó meredek, ideális szánkópálya lehet :-)) Jó kilátás nyílik, megér egy pár fotót.
Általánosságban fogalmaztam, szóval az atlasz-részből, a szövegesből is, elsősorban a Vértes érdekel a három tájegységből, tekintve, hogy közülük arra jártam legtöbbet és az is tetszik leginkább.
Ideális túraidő volt gondolom ma mindenfelé, és ez látszott is a rengeteg csoportból. Pilisszentlászlóra egy kéktúrás gárda ment, én meg trükkösen lepattantam a hegytetőn, ti. amikor 2 éve erre jártam, bélyegeztem a faluban.
A Szarvas-szérűig a K körségán mentem, majd vadul elkezdtem sasolni a térképet, hogy miként lenne a legegyszerűbb felmászni a Szent László-hegyre. A tisztás felől nem akartam, a Pap-réti meredek nyiladék sem vonzott, így maradt az oldalsó megközelítés: a P- K- letér a kerékpárútról, és kicsit emelkedik. Amikor már elkezdene lefelé menni (jobbra egy fán két pár jelzés, no meg egy farakás), nézzünk balra: itt indul a térkép által is jelzett földút.
Voltak rajta keréknyomok, így reméltem, hogy a térképpel ellentétben nincs kerítés, és valóban: kerítés csak jobbra bukkan fel. Kényelmesen emelkedünk, jobbra, a meredély szélén látszik egy vadászles (mutatja a térkép is). Olyan 10 perc kellett nekem, hogy följussak a platóra, és pont belefutunk a tetőn a széles nyíladékba. A csúcsgúlán ott a kód, betűket keressetek!
Lefelé a meredek nyíladékon mentem, és pont egy nagy kirándulócsoport mellé estem ki a Pap-rétre. OKT-bélyegző rendben.
Az OKT-n már voltam néhányszor innen, így leborítottam a kerékpárútba, és nagyon kényelmes lejtőn jutottam el a Kaán Károly-forrásig. Több hangulatos híd is volt, egy helyen a sziklákon pedig szinte nyüzsögtek a gyíkok.
A forrásnál rengetegen töltötték az üvegeket. Innen már maardt az Apát-kút betonja, ahol rengeteg kirándulóval találkoztam. Visegrádon 7 perccel lekéstem a buszt, így aztán kiültem napozni a Duna-Partra - ritka szép kilátás volt a túlpartra. Az OKT bélyegző rendben a kompnál.
Nagyon kellemes túra volt, én mindkét irányból ajánlanám a Szent László-hegy megközelítését a földúton - nem meredek, és ez a legkényelmesebb alternatíva.
Ja! A jelzéssűrűséggel, és a minőséggel nem is volt probléma, ugyanis még Pilisszentlélek fölött rákapcsolódtunk a Sárgára. Csak a sok "rémhír", meg ahogy ránéztünk a térképre (no meg némileg ismerem a Diós-völgy környékét, van ott egy havernak pincéje) nem volt túl nagy bizalmunk benne, sem az utak járhatóságában, sem a jelzések megfelelő sűrűségében - ezekszerint alaptalanul, viszont ott vannak még a kóborkutyák...
Nekem megvan, bár az eddigi Gerecse- és Vértes-térképeim eléggé ásatagok, és nem tudom, mit kéne összehasonlítanom. Az áttekintőtérképen azt látom, hogy a szelvények nagyjából lefedik a Dunaalmás - Oroszlány - Újbarok - Tükröspuszta - Mány - Zsámbék - Perbál - Máriahalom - Csolnok - Dorog széle - Tokod - Nyergesújfalu - Dunaalmás töröttvonal által körbezárt részt.
Tapasztalatokat mégannyira sem tudok mondani (karácsonykor vettem őkelmét), de ha van kérdésetek, előásom az ásatagjaimat, és elvégzem az összehasonlítást.
A villanypásztor drótjából a bőrre jutó feszültség tudtommal nem 220, hanem akár több száz vagy ezer voltos. Cserébe nem folyamatos áramot ad, hanem ütemesen ismétlődő kisüléseket. Ehhez nyilván egy kondenzátor kell, amit különféle trükkökkel kisfeszültségű tápegységről is lehet tölteni (mint pl. a vakut). Hatásában a leydeni palackhoz vagy az újraélesztő készülékhez hasonlít: rövid ideig tartó, de utánpótlás nélküli áramlöket rántja össze az izmokat, de egészsges szervezetben nem okoz semmi bajt. Szívbetegekre mégis veszélyes lehet, gondolom.
Gyakran előfordul (elhagyatott helyen), hogy olyan akkumulátorról működtetik, amit napelemes töltő tart életben. Ha már régen nem volt napsütés, a kisülések igen gyengék, csak csípnek. Én próbaképpen mindegyiket meg szoktam fogni. Volt már példa rá, hogy jól megugrasztott (a libafos-zöld szöveg a közepén, stílszerűen az Alföldi Kéken).
Tegnap szereztem be a Bajcsyn. Első átpörgetésre kevés újdonságot találtam benne, pl. ilyen a Vértesben egy tanösvény Pusztavámnál a P közelében, valamint a Z meghosszabbítása Pátka felé és néhány helyi átkötés Csákváron. Ez utóbbiak - ha jól értettem - tavasszal lesznek felfestve. Konkrétan érdekel valami?
Igazad van. De ezt a túramozgalmat nem most találták ki, hanem már vagy 30...40 évvel ezelőtt, amikor a Pilisi Parkerdőgazdaságban még külön jelzésfestő brigád is dolgozott, ők tartották karban a parkerdőgazdaság turistaútjait.
Akkoriban még nyilván jól járható volt ez az útvonal is és követhetőek voltak a jelzései.
