Szeretnélek megkérni arra, hogy tájékoztass bennünket, mit válaszolt neked a nyelvész. És arra is kérlek, hogy ha netán ugyanazt mondja, amit mi, akkor ebből milyen következtetést vonsz le:
1. Tényleg lehet benne valami. 2. Már megint rossz helyre fordultam, keresek egy nyelvészt.
Ezt én értem, és sajnos tapasztalom is. De még mindig nem kaptam választ... A nyelvtan órán nyilván nem hagyja rá a gyerekre a tanárnő, ha valamit helytelenül mond, nem? Épp ezért fontos tudni, hogy melyik a helyes, mert ha az apa pl. valamit rosszul vésett az agyába, az anya meg nem, akkor a gyerekeik melyiket fogják átvenni? Azt kéne, ami a helyes. És ha pl valaki azt használja, hogy "Tik" és nem azt, hogy "ti", akkor nyugodtan tudhat róla, hogy a "tik" az nem helyes, de attól még azt használja továbbra is. De legalább nem mondja azt az onokájának, hogy kislányom a tik a helyes. Mert tudja, hogy nem helyes, csak Ő így szokta meg... Pl. én anyámtól rosszul tanultam meg pl azt a szót, hogy pizsoma. A pizsomát használom, de közben tudom, hogy az helyesen pizsama. De csak azért, mert valaki elmondta, hogy azt így írják. Na mindegy hagyjuk, felkeresek egy nyelvészt, aki konkrétan elmondja, melyik a helyes és melyik nem. Mármint ami a "szoktam"-ot illeti.
Éppen fordítva! Az emberek a nyelvet nem úgy használják, ahogy AKARJÁK. Az anyanyelvet csecsemő- és kisgyermekkorban sajátítjuk el, nyilván csak olyan nyelvváltozatot tanulhatunk meg, amilyet akkor a környezetünk beszél, főleg a szüleink, hisz az ő beszédjüket halljuk a legtöbbet. Az ekkor tanult szabályok "beégnek" az agyunkba, azokat onnan kitörölni nem lehet. Amikor beszélünk, ezek a szabályok ösztönösen aktivizálódnak, azaz nem arra figyelünk, hogyan mondjuk, sokkal inkább arra, mit mondunk. Vagyis nem úgy beszélünk, ahogy akarunk, hanem ahogy TUDUNK.
Dehát ezzel azt mondjátok, hogy akkor nincs is magyar nyelvtani szabály, mert mindeki minent úgy használ, ahogy akar. Akkor úgy kérdezem, megbukna nyelvtanból iskolában, vagy nem? Mert ugye a nyelvtan tanár nem úgy adja a jegyeket, hogy mindenki úgy mondjon mindent, ahogy akar, hisz van egy magyar nyelvtani szabály, nem? Nem értem, miért nem érthető a kérdésem...
Inkább az van mondva, hogy aki a szokom-ot szokja használni, annak az a "helyes", aki a szoktam-ot szokta, annak az a "helyes", aki pedig a nyelvet "felülről" vizsgálja (pl. nyelvész), annak mindkettő "helyes", mert neki az a "helyes", ami valakinek "helyes". 8-)
Ültessek ide egy (ro)botot, aki azt ismételgeti, hogy "nincs olyan főhatóság, ami illetékesebb lenne, mint a saját nyelvérzéked"... Tényleg nincs. Becsszó. (A szlovák nyelvtörvényben van valami ilyesmi, de a mi demokráciánk még nem ennyire fejlett.)
A"nem szabadott volna"-tól feláll a szőr a hátamon, teljesen magyartalan. Olyan szó nem létezik, hogy "szabadott"... És az szerintetek helyes, hogy "Szokok, mert most is"??? És az, hogy "Ő szok"??? Csak 100%-os választ szeretnék kapni, mert ha arra hagyatkozok, hogy a saját nyelvérzékemre hallgatok, nem sokra megyek, mert egy másvalaki, aki meg tök hülye nyelvtanból, Ő is ugyanúgy a sajátjára hallgat. Akkor mégsem tudom megmagyarázni neki, mi a helyes használat.
Épp most mondtam egy másik topikban, hogy nincs olyan főhatóság, ami illetékesebb lenne, mint a saját nyelvérzéked... alapvetően kétféleképpen szokom hallani: jelen/múlt=szokom(szokok)/szoktam, vagy jelen/múlt=szoktam/szoktam volt.
Erről jut eszembe egy hasonló példa: Amit én úgy mondok, hogy 'nem lett volna szabad', az nagyon sokan 'nem szabadott volna' formában használják. (Én persze tudom, hogy az enyém a jobb *grin*)
Sziasztok! Amit kérdezni szeretnék, arról van saját véleményem, de mivel egy hozzám közel álló személy teljesen az ellenkezőjét gondolja, emiatt szeretném, ha valaki olyan szinten magyarázná el a választ, hogy arra már ne lehessen azt mondani, rosszul tudom. Tehát a "SZOKOTT" szó használatáról van szó. 1. Az hogy "szokott", jelen idő-e, vagy múlt idő? 2. Ha azt mondom: "Szoktam focizni"-jelen idő, vagy múlt idő???? 3. Ha azt mondom, "nagymamám szokott főzni bablevest", és közben 10 éve meghalt, helyesen mondom-e??? Vannak ettől meredekebb "kérdéseim" is, amik számomra nem kérdések, de ha egyszer nekem nem hisznek..... Előre is köszi a választ!!! Pepe
Hát igen, vannak privilegizált egybeírhatóságok. A közgazdaságtudomány(i) szó szvsz szaknyelvi kontextusban szintén privilegizáltan egybeírható, nemcsak intézménynevekben. [A szakemberek ugyanis egyenlőbbek :-)]
Van néhány kivétel a 6-3-as szabály alól, hogy a jólértesültek se tudjanak mindent helyesen leírni. :) Ezek: fizetővendéglátás akasztófáravaló hadügyminisztérium, külügyminisztérium, belügyminisztérium, pénzügyminisztérium stb. és ezek -i képzős alakjai fehéroroszországi (és ha még van ilyen felépítésű és hosszúságú földrajzi név, gondolom, az is ugyanígy) Közgazdaságtudományi (ha tulajdonnév része, és ha a tulajdonos így akarja írni, mert egyébként közgazdaság-tudomány(i))
Ha már nem tetszik a kötőjeles megoldás, mit szólnál a "fizető vendéglátás"-hoz? Lehet úgy értelmezni, hogy vendéglátás, amelyért fizetni kell. Amúgy, ha beírod a Google-ba, a legtöbb helyen egy szóba írják az egészet, nem törődve hármas összetétellel, szótagszámmal. Igaz, a Google nem helyesírási szakszótár :-)
Egy gyors kérdés: a fizető-vendéglátás kifejezés hogyan írandó? Nem vagyok kibékülve ezzel a kötőjeles formával sem, mivel ugyebár fizetővendégek fogadásáról beszélünk. Egybe semmiképp nem lenne szabad írni, mert háromszoros összetétel, ugyanakkor hatnál több szótagból áll.
Érdeklődve várom a választ, előre megköszönve mindenkinek a segítséget.
Pl. az 'engem' meg a 'téged' már eleve tárgyeset, további 't' nélkül is... Bizonyos nyelvváltozatokban, ideértve az irodalmi és a köznyelvet is. Más nyelvváltozatokban ezek nem létező alakok, tehát nem "eleve tárgyesetek", hanem nincsenek, és helyettük van 'engemet', 'tégedet'. (Vagy, ha úgy tetszik: a csak tárgyesethez tartozó alternatív tőként léteznek, ami után kötelező kirakni a tárgy ragját*),
Hogy melyik a "jobb", azt nehéz megmondani, mindkét forma rendhagyó, mint a névmások alakjai általában. A szabályos ragozás az *ént volna, de az tényleg helytelen. Még a birtokos is sántít, mert mit keres ott az a g? (Az 'énemet', az létező alak.)
Különben is, melyik a helyes, a tejfel, vagy a tejföl? :)
*Egyébként a 'kalapom'-ra is igaz, hogy bizonyos nyelvváltozatokban ez tárgyeset is lehet, más nyelvváltozatokban viszont nem, és csak a 'kalapomat' a helyes. És a nyelv szvsz. az utóbbi felé tendál. De ugye nem egyedi eset, hogy a nyelv ragkettőzésként megköveteli a produktív toldalékolás használatát a már nem produktív után, ld. hall(atsz(ód))ik.
