Olyan jó, hogy ennyi idézetet, meg mindent beirkálsz. Nagyon sokatmondóak és hasznosak. A Paolini idézet is nagyon jó. Köszönöm mindegyiket.
Tudod, mi fáj nekem? Amikor azt mondják a kényszeresekre, depressziósokra, meg hasonló betegekre, még a férjem is, pedig már sok éve ismer, tud pár dolgot erről a betegségről, szóval felolvastam neki egy kis részletet a Perczel Forintos könyvből, az egyik kamaszlány vergődéseiről, és azt válaszolta: "Túl sok idejük van az ilyeneknek, azért csinálnak ilyen hülyeségeket, túlságosan jódóguk van".
Vagy a pánikbetegeket is, annyira kigúnyolják, áá, vérlázító. Egyik rokonom is, a barátnőjéről mesélt, jól kigúnyolta, és azt mondta, neki nincs ideje ilyenekre. Én ugyan nem voltam sose pánikos, de el tudom képzelni, milyen pocsék lehet.
Tudjátok, az ilyenekbe bele tudnék rúgni, annyira nem értik, hogy mennyire szenved az ember.
nem mindenkivel történnek csodák. az ilyen közhelyeket meg két szempontból sem szeretem
1, nagyon-nagyon kevés emberrel történnek meg
2, arra szólítod fel az alanyt, hogy maradjon nyugton és a csodák majd megtörténnek. ahelyett hogy küzdjön.
Lonely Mastert nem fogja felkeresni egyetlen egyetem sem, hogy szívesen vennék ha hozzájuk járna, hozzám sem fog odalépni egy lány sem az utcán beszélgetni, de még csak az interneten sem fogok összeakadni "véletlenül" egy rendes lánnyal aki szeretne velem ismerkedni.
"(mert nem pesti vagyok, hanem egy attól messze levő porfészekbe születtem)"
Néha nem tudom eldönteni, hogy melyik a rosszabb... egy kihalt vidéki falu a maga módján nyomasztó is lehet, mert ingerszegény környezet. De én személy szerint Budapesten csak napközben (tanulási és munkaidő közben) szeretek járkálni. A fiatal párokat nagyon rosszul esik látni, egyrészt a kudarcaimra emlékeztetnek, másrészt arra, hogy nekem ebben sohasem lehet részem... ilyenkor elég pocsékul szoktam érezni magam.
mondjuk lehet hogy eleve az szivatás hogy így megszülettem, de ebbe most ne menjünk bele. ha már élnem kell muszáj küzdenem...
Köszi, hogy megosztottad velünk az élményeidet, de én azt mondom Neked, hogy az élet néha nagyon furcsa dolgokat produkál, szinte csodákat, talán nem kellene ennyire biztosra venned, hogy csak lemondás lesz a Te osztályrészed.
Járj nyitott szemmel a világban, és vedd észre, ha az élet eléd tol egy lehetőséget, amit megragadhatsz.
Megvan ez a könyvük,és azt írja,hogy a túl sok fehér cukor okozhat szorongást,fóbiákat.Én csökkentettem 1 kicsit a cukromat,a teába mézet használok,és kevesebb édességet eszek.
A barna répacukor,a nádcukor és a méz jobbak,de ezekből se használjunk túl sokat.
Ha édes ízekre vágyunk,akkor rágcsáljunk aszalt gyümölcsöt,az is édes.
"Először is ne hagyjátok, hogy bárki is uralkodjon a testeteken, lelketeken. Különösen arra ügyeljetek, hogy a gondolataitokra ne rakhassanak béklyót. Az ember lehet szabad, ugyanakkor mégis jobban megbéklyózzák, mint a rabszolgát. Fületek lehet az embereké, de a szívetek soha. Mutassatok tiszteletet a hatalom iránt, de ne kövessétek vakon. Ítéljetek logikusan és ésszerûen, de ne tegyetek megjegyzést. Ne tekintsetek senkit magatok fölött állónak, akármi légyen is a rangja vagy címe. Viselkedjetek tiszteletteljesen mindenkivel, különben bosszút állnak rajtatok. Bánjatok óvatosan a pénzetekkel. Ragaszkodjatok a hitetekhez, akkor mások is meghallgatnak. (...) Ami a szerelmet illeti... az egyetlen tanácsom, hogy legyetek becsületesek. Ez a leghathatósabb eszközötök a szívek megnyitására és a bocsánat elnyerésére."
Rózsika ezt a levelet a kezelés idején írta.Évek múlva"önállóan élt,szorgalmasan és jól dolgozott,társaságba is eljárt.Jól érezte magát.A "kedvenc" kényszereket titkon dédelgeti magában,megbékült velük-pontosabban megadta magát.E kompromisszummal elég tűrhetően él.
Gyászoló Rózsika mellett a szerző bemutetja Kilincsrázó Jánost(ellenőrzés),futballista Ferencet(testi kényszergondolatok),és egy tisztogatós asszonyt,akit elektrosokkal sikerült meggyógyítania.
"Az első kezelés után abbahagyja a lázas takarítást,a második után örömmel várja a férjét,akitől eddig irtózott,a harmadik után pedig egyszerűen kutya baja.A hamutartó piszkát az arcára kenem-még csak meg se rezzen tőle."
Benedek István:Aranyketrec Egy elmeosztály élete,1957.
A kényszeres Rózsika leveléből:
"Közel 20 éve élek így.12-13 éves voltam,mikor kezdődött,s ott akadtam el,azóta is gyermek vagyok.Hirtelen,váratlanul csaptak le rám,mit sem sejtőre,a kényszerek,megijedtem;eleinte azt hittem,az ördög szálott meg....Hadd éljenek a kényszerek-s el kell ismerni,jól éltek,s napról napra jobban.Az én véremet szívták,meghíztak rajta,a szívemet,az agyamat ették meg,megizmosodtak tőle....Olvasni,tanulni kellene,de erre képtelen vagyok.Micsoda teljes felborulása ez a gondolatoknak és érzelmeknek!Meg fogok őrülni.Vagy már benne vagyok?Nem lehet így élni.Értelmetlen,értéktelen,megalázó.Ki beszélhet itt még emberi méltóságról?Az emberek közt idegenül,belül száz sebből vérezve,kényszerek és szorongások pillanatra sem szűnő kínjai közt vergődve.Soha ilyen vadul nem gyűlöltem senkit,mint most magamat..."
Gondolj szándékosan a félelmetes gondolatra.Vedd fel őket magnóra vagy ird le újra és újra.Ne kerüld vagy ellensúlyozd a gondolatokat.Hagyd hogy legyenek."
Jó, megcsinálom,amúgy is már akartam, de most nem tudom, mert akár hiszed, akár nem, még nem ettem este, éhen döglök, és ez el fog tartani egy darabig :((
Remélem, holnapig kitart a Macska. Tartsd benne a lelket, holnap feltétlenül írok neki.
Jó,akkor kattints Macskanita nevére,ha az adatlapján vagy,akkor írj neki 1 üzit,hogy ismered rizsát és az indexről vagy.Akkor be tud engedni a naplójába,ami titkos neki.Ja,meg ehhez be kell reggelned,de amúgyis nagyon jó a hoxa,olyan csajos témák.
Még nagyon fiatal vagy, nehogy má' reményvesztett legyél. Egyelőre mi lenne, ha itt leírnád, mi a bajod, hátha tudunk valami okosat mondani, de később msn-ezhetünk is.
A gyógyszerben egyetértek veled, én nem is bírtam, ill. nagyon rosszat tett velem, ezért abbahagytam.
Inkább evés után. Azért nem találnak, mert nincs. Teljesen pszichés alapon fáj. Én is alig bírom lenyelni, órákig rágok egy falatot, és turmixolok egy csomó mindent (főzelék), gyümölcsöket, zöldségeket, a kenyérféléket nem, meg a nagyon puha dolgokat, de egyebet mindent, a fenébe. :(( Mint egy baba, vagyis még egy pár hónapos baba is gyorsabban és jobban eszik nálam, akár pépet is.
Engem is érdekelt volna, hogy mizujs veled, de a Lelki bajokban csak az októberit találtam, ahol épp kaptál melót, Kár hogy az odalett, látom, megint keresel.
A február-márciusi: hol vannak?
Bárcsak tudnék valamiben segíteni. Érdekes, nekem a kényszergondolatok eltűntek, nyomtalanul, pedig nagyon kínoztak, akkoriban rengeteget bőgtem miattuk, komolyan, sokat sírtam, most egy sincs.
