Kieg: hallottam én már a 'részvétet köszön' kifejezést 'kondoleál' értelemben használni... szóval nem olyan ez, hogy van egy darab jól definiált jelentés, azt kész...
Ennél sokkal érdekesebb, hogy a "köszönt" szócikkében is az szerepel: "találkozáskor vagy elváláskor", ami - nekem legalábbis - meglepő
Amúgy meg Tótfalusinál: köszön – ‘hálát mond ‹valamiért›’: köszönjük a szíves vendéglátást; ‘találkozáskor vagy elváláskor üdvözöl’: köszönj szépen a bácsinak. Származékai: köszönet; köszönő, köszönt, köszöntés, köszöntő. Sem a szó eredetét nem ismerjük, sem két eltérő jelentésének kapcsolatát és kialakulását nem látjuk tisztán.
Az angol nyelv kapcsán merült fel egy probléma. Eddig persze magam sem gondolkoztam rajta. Szerintetek a viszontlátásra köszönés? Vagy ez helyesen elköszönés? Csak ha találkozunk valakivel, akkor köszönünk? Akkor pedig miért mondják köszönés nélkül távozott, és nem elköszönés nélkül távozott. Köszi.
Nem egészen értem, hogy – miközben én kedves és korrekt választ adtam – miért lettél ily ingerlékeny velem szemben. Errefelé nem szokás kiabálni. Abból, hogy jelzem, hogy ide is bemásolom a válaszom, hogy ne kelljen fáradnod a visszamásolással, nem tudom, hogy jutottál arra, hogy korlátozni akarom, hogy a saját [!] hozzászólásaidat oda másold, ahova akarod. (Nem nyomoztam utánad egyébként, hanem mindkét nyelvészeti fórumot rendszeresen látogatom, nem egyedüliként, így láttam mindkét helyen a hozzászólásodat.)
Egyébként konkrét kérdésre konkrét választ adtam, legfeljebb valami olyat, ami neked nem tetszett. Ha akarok építeni egy házat, s megmutatom a szerintem csodálatos tervrajzot egy statikusnak, aki közli, hogy a ház össze fog dőlni, ha abban a formában építik meg, veszekedhetek vele, lehetek rá mérges, mégis elég valószínűbb, hogy neki lesz igaza. Nos, a nyelvészé ugyanúgy szakma, mint a statikusé, még akkor is, ha Magyarországon mindenki ért a nyelvészethez, a focihoz és a politikához.
De térjünk a szakmára. A magyar nyelvet (mint anyanyelvet) nem az iskolában sajátítjuk el, tanóra keretében (ez persze sarkítás, hiszen a nyelvi szocializáció jelentős része természetesen az iskolában zajlik, de most ez a része nem fontos), így nem tudom értelmezni, hogy egyik anyanyelvi beszélő a másik anyanyelvi beszélőt (ilyeténformán egyenrangú felek egymást) egymást osztályozzák. Nyelvtanórán nyelvtant (tehát valamiféle nyelvleírást, leegyszerűsített nyelvtudományt, illetőleg bizonyos alkalmazott nyelvészeti ismereteket, elsősorban helyesírást) tanítanak, tehát ott is furcsa lenne a másik anyanyelvét minősíteni. Meglepődnél bizonyára te is, ha biológiaórán a tanár, mondjuk, hármast adna a génállományodra, mert nem az ízlése szerint való.
Lapozz vissza, egyértelmű és világos választ adtam a 7475-ben, még azt is leírtam, hogy aki másképp használja, azt nyilvánosan meg kell szégyeníteni — még mit tehetnék érted?
Ja és mégvalami!!! Ha már Te ötöst adnál mindenkinek, aki a legnagyobb bakit elköveti a magyar nyelvben. Az előző hozzászólás piszkálta a csőrödet, hogy konkrét kérdésre konkrét választ adtak?!?! nagyon ráérhetsz, hogy így nyomozol utánam! Hajrá!!! És engedd már meg, hogy oda másoljam a hsz-emet, ahova akarom! Legalább láthatod, hogy más a kérdésemre normális választ ad, és nem a rossz nyelvtannal rendelkezőket pátyolgatja. Mi értelme akkor az ilyen fórumnak? Lenne értelme, ha a konkrét kérdésre reagálnának... Látod máshol ezt teszik! További jó kukucskálást!
A „komolyabb” helyen mint nyelvész megírtam, hogy:
„Te emígy mondod, ő amúgy mondja. Mi ezzel a gond? Nincs két ember, akinek pontosan ugyanaz a nyelv van a fejében. Egyik se rosszabb vagy jobb, mint a másik (egészséges anyanyelvi beszélőkre értve).”
Nem kell fáradni az átmásolással.
Igen, diplomám, doktori fokozatom és munkahelyem szerint is nyelvész vagyok.
HAHAHAHAHA Milyen vicces, hogy egy másik fórumon meg épp az ellenkezőjét állítják, mondjuk az komolyabb fórum! Na mindegy, ez akkor olyan, min t az orvosok, mind mást mond. De inkább az orvosnak higyjünk, mint az asszisztensének... Mulatságos... végleg feldobott ez a sok okosság!
Rendben, nem szeretném elrontani a napod, menjünk vissza az eredeti kérdésedhez: Bizony, a 'szokik'-ot csak múltidőben szabad használni, mégpedig jelen és múlt idejű jelentésben egyaránt, ha a kontextusból nem világos, hogy melyikről van szó, teszünk a mondatba időhatározót: mostanában, újabban, azelőtt, régebben. Aki másképp használja, azt nyilvánosan meg kell szégyeníteni!
Sejtettem... Egyébként rájöttem, mit rontottam el, a fő kérdésem előtt írtam egy kis bevezetőt, amit nem kellett volna. Mert onnantól kezdve mind azon lovagoltatok, hogy a másik azt szokta meg, mert úgy nőtt fel. És neki az a helyes. Nem ez volt a kérdés, ezt én is tudom. :D:D:D Na mindegy. Most már csak a választ várom a szakembertől, és be fogom másolni ide. De tényleg azt gondolná az ember, hogy ilyen kérdésekre a választ vagy szakember adja, vagy ha nem, akkor egy "mezei" ember odaírja azt is, hogy "szerintem"...;)
Na mindegy hagyjuk, felkeresek egy nyelvészt, aki konkrétan elmondja, melyik a helyes és melyik nem. Mármint ami a "szoktam"-ot illeti.
Vicces válasz:
Kovács néni elmegy az orvoshoz, miután daganatot találtak nála. Kérdezi, mi az eredmény. - Sajnos, rosszindulatú. - Fogok kérni még egy véleményt. - Még egy véleményt? Szerintem nem áll jól ez a frizura a Kovács néninek.
Arra a kérdésre, hogy "Melyik az igazi elefánt, az afrikai vagy az indiai?" az a válasz, hogy "Mindkettő." meglehetősen konkrét. Még akkor is, ha a kérdező eleve felteszi (tévesen), hogy csak egyetlen igazi elefántfajta lehetséges.
Ok megkérdezem! Csak az a kár, hogy pont a konkrét kérdésekre nem válaszoltok, hanem a szavaimat forgatjátok ki! Vagy akkor írjátok azt, hogy nem tudjátok, nem szégyen...
Szerintem ne nyelvészhez, hanem nyelvművelőhöz fordulj, az tutira megmondja a frankót... (Sajnos a nyelvművelő pont úgy viszonyul a nyelvtudóshoz, mint az asztrológus a csillagászhoz: az utóbbi tekintélyére hivatkozva próbálja eladni az áltudományát.)
Szeretnélek megkérni arra, hogy tájékoztass bennünket, mit válaszolt neked a nyelvész. És arra is kérlek, hogy ha netán ugyanazt mondja, amit mi, akkor ebből milyen következtetést vonsz le:
1. Tényleg lehet benne valami. 2. Már megint rossz helyre fordultam, keresek egy nyelvészt.
Ezt én értem, és sajnos tapasztalom is. De még mindig nem kaptam választ... A nyelvtan órán nyilván nem hagyja rá a gyerekre a tanárnő, ha valamit helytelenül mond, nem? Épp ezért fontos tudni, hogy melyik a helyes, mert ha az apa pl. valamit rosszul vésett az agyába, az anya meg nem, akkor a gyerekeik melyiket fogják átvenni? Azt kéne, ami a helyes. És ha pl valaki azt használja, hogy "Tik" és nem azt, hogy "ti", akkor nyugodtan tudhat róla, hogy a "tik" az nem helyes, de attól még azt használja továbbra is. De legalább nem mondja azt az onokájának, hogy kislányom a tik a helyes. Mert tudja, hogy nem helyes, csak Ő így szokta meg... Pl. én anyámtól rosszul tanultam meg pl azt a szót, hogy pizsoma. A pizsomát használom, de közben tudom, hogy az helyesen pizsama. De csak azért, mert valaki elmondta, hogy azt így írják. Na mindegy hagyjuk, felkeresek egy nyelvészt, aki konkrétan elmondja, melyik a helyes és melyik nem. Mármint ami a "szoktam"-ot illeti.
Éppen fordítva! Az emberek a nyelvet nem úgy használják, ahogy AKARJÁK. Az anyanyelvet csecsemő- és kisgyermekkorban sajátítjuk el, nyilván csak olyan nyelvváltozatot tanulhatunk meg, amilyet akkor a környezetünk beszél, főleg a szüleink, hisz az ő beszédjüket halljuk a legtöbbet. Az ekkor tanult szabályok "beégnek" az agyunkba, azokat onnan kitörölni nem lehet. Amikor beszélünk, ezek a szabályok ösztönösen aktivizálódnak, azaz nem arra figyelünk, hogyan mondjuk, sokkal inkább arra, mit mondunk. Vagyis nem úgy beszélünk, ahogy akarunk, hanem ahogy TUDUNK.
Dehát ezzel azt mondjátok, hogy akkor nincs is magyar nyelvtani szabály, mert mindeki minent úgy használ, ahogy akar. Akkor úgy kérdezem, megbukna nyelvtanból iskolában, vagy nem? Mert ugye a nyelvtan tanár nem úgy adja a jegyeket, hogy mindenki úgy mondjon mindent, ahogy akar, hisz van egy magyar nyelvtani szabály, nem? Nem értem, miért nem érthető a kérdésem...
