Szatlóczki: A RadixIndex még Szatlóczky, Szatlócky és Szatlótzki írásmóddal adatolja Fegyvernek, Kál, Pestszenterzsébet, Miskolc, Losonc (Lučenec, Szlovákia), Patakalja (Podrečany, Szlovákia) és Komárom (Komárno, Szlovákia) településekről. — Az eszmefuttatásban előreszaladva érdekesnek bizonyulhatnak még innen a Szatló (Heves), illetve a Szadló (Nagymaros, Zebegény, Kaposvár, Jákó), a Szadlovszky (Budapest, Szambor [Sampor, Szlovákia]), Szadlowszky (Szambor [Sampor, Szlovákia]), valamint a Szvatlovics (Radvánc [Radvanka, Ukrajna]) családnevek.
Nyilvánvalóan szláv névről van szó, de a hozzá rekonstruálható cseh-szlovák Satlovský a jelenkorból nem adatolható, a lengyel Satłowski nem meggyőző mennyiségben fordul elő, az orosz-ukrán Сатловский (Szatlovszkij) hiányzik. Az USA cenzusai azonban ismerik a Satlowski névformát, de ebből nem tudtam következtetni.
Ami közeli létező név, az a ritka lengyel Satławski [sat'waskʲi], amelynek elírása adhatja a fenti Satłowski névformát, és vélhetően a gyakoribb lengyel Satława névhez alkotott apanév (mert hasonló nevű települést nem találtam). Azonban szerintem kicsi az esélye, hogy ez a lengyel név a magyarban közvetlenül /szatlócki/ hangalakban magyarosodjék, így kizárom az etimológiából.
Van lengyel Sadłowski [sat'woskʲi], keleti szláv Садловский (Szadlovszkij). ezek valamely lengyel Sadłowo településnévre utaló lakosnevek.
Figyelembe vehető talán még a ritka szlovák Sviatlovský ['svi̯atlou̯ski:], lengyel Swiatlowski [svʲat'loskʲi] ~ Swiatłowski [svʲat'woskʲi] nevek, amennyiben magyar ajkon történt /szv/ > /sz/ egyszerűsödést feltételezünk.
Összességében az a vélemény alakult ki bennem, hogy ÉK-Magyarországhoz kapcsolódó szláv (szlovák, ruszin) névről van szó, amelyre a magyar együttélés hatott. A kiindulási alapot a magyar Szatló név őrizhette meg: ez egy szláv Satlo személynév, vagy egy (lokalizálatlan) szláv Satlovo helynév folytatása. Ehhez a személy- vagy helynévhez -(ov)ský képzővel szláv apanév vagy lakosnév alakult, amely a magyaros /szatlócki/ ejtésmóddal maradt fent. A névalakok viselői az I. világháború után is magyar területen maradhattak, ezért nincs a névnek jelenlegi szláv folytatója. – Ennek a forgatókönyvnek, igaz, ellentmondanak az USA-beli Satlowski alakok. Ezek kialakulását külön meg kellene vizsgálni, de ezt most nem teszem. Mindenesetre a Magyarországról „kitántorgók” között sok szlovák, ruszin is volt, így eredhet a fenti elképzeléssel egyezően tőlük. De az is lehet, hogy kiveszett lengyel, vagy ukrán nevet őrzött meg, vagy ezek is rögzült elírások, mint a fent említett lengyel Satłowski < Satławski.
A szláv Satlo(vo) személy- vagy helynév egyébként eredhetne zöngétlenedéssel a szlovák sadlo, lengyel sadło ’zsír, háj’ szóból, esetleg egyszerűsödéssel a szlovák nyelvjárási svätlo, lengyel światlo ’fény, világosság’. Sem a zöngétlenedés, sem az egyszerűsödés nem magyarázható egyszerűen szláv alapon, ezért szükséges a magyar környezet bekapcsolása.
Ruzsbánszki, Ruzsvánszki: A RadixIndexről mérlegelésre az alábbi nevek gyűjthetők ki: Rusbarszki, Rusbatzky; Rusvai, Rusvan, Rusvánszki, Rusvay; Ruzbanszki; Ruzsbaczky, Ruzsbánszky, Ruzsbarszki, Ruzsbarszky, Ruzsbárszky, Ruzsbart, Ruzsbatzky, Ruzsbavszky; Ruzsvan, Ruzsvánszki, Ruzsvánszky. Ebből számomra az tűnik ki, hogy itt három szlovák név keveredik magyar ajkon.
1. Szlovák Ružbacký ['ruʒbatski:] és Ružbaský ['ruʒbaski:] családnév, amelyek a szepesi szlovák Ružbachy (Nižné R., Vyšné R.) településnévre utaló lakosnevek. Ennek magyar folytatói: Rusbatzky, Ruzsbaczky, Ruzsbatzky.
2. A szlovák Hrušov- (~ hruška ’körte’) kezdető szlovák helynevek, amelyek magyar változataiban a szókezdő /hr/ hangkapcsolat /r/-ré egyszerűsödött, valamint az /s/ és a /v/ közti /o/-t a két nyíltszótagos tendencia kiejtette. Pl.
a) Mai szlovák hrušoviansky ['ɦruʃovi̯anski] melléknévi lakosnév, amely a nyitrai szlovák Hrušovany ’[Nyitra-] Körtvélyes’ településre utal. Ennek /hrusovjanszki/ > /rusovjanszki/ > /rusovánszki/ > /rusvánszki/ > /ruzsvánszki/ menetű magyarosodásával magyarázhatók a fenti Rusvánszki, Ruzsvánszki, Ruzsvánszky alakok.
b) Valamely szlovák Hrušov(o) településnévre utal a régi szlovák Hrušovan (mai szlovák Hrušovčan) főnévi lakosnév. Ennek magyarosodása a fenti listáról a Rusvan, Ruzsvan. — Elképzelhető, hogy a régi melléknévi formák (a maiaktól eltérően) ehhez képest -ský képzővel bővültek. Ebben az esetben a Rusvánszki stb. lakosnevek ezekhez a településekhez tartoznak.
c) Az előző pontbeli listáról kiemelendő Hrušovo, amelynek a magyar neve a XVI. sz.-ban <Rwsowa> /rusova/ alakú volt. Ebből jönnek a /rusovai/ köztes magyar lakosnévi alakon keresztül a fenti lista magyar eredetű Rusvai, Rusvay nevei.
3. A lista Ruzsbart neve talán az igen ritka német Rußbart (Rusbart) névből magyarázható. Ehhez az apanévképzői -ský toldalékkal keletkezhettek a fenti lista Rusbarszki, Ruzsbarszki, Ruzsbarszky, Ruzsbárszky formái.
4. a) A b-n konszonantizmust mutató formák (Ruzbanszki, Ruzsbánszky) az 1. és a 2. esetek keveredéséből állhattak elő, de hogy a kettő közül melyik a kiindulási forma, abban bizonytalan vagyok. A filológiai valószínűség mindenesetre azt mondatja velem, hogy az 1. pontbeli Ružbaský /ruzsbaszki/.
b) A b-v mássalhangzókat tartalmazó Ruzsbavszky mindenféleképpen az 1. pont alá esik, és a Ruzsbaczky alakhoz kapcsolódik az egyébként gyakori szlovák -ovský > magyar -ócki alakulás visszahatásaként.
c) Esetleg a b-r-es Ruzsbarszki stb. formák sem a 3. pont szerint alakultak, hanem az 1. alatti /ruzsbaszki/ ejtés rendszerkényszer alakította változata. A szláv /szki/ végződés ugyanis igen ritkán áll magánhangzó után: eléje tehát a nyelvérzék beszúrhat egy olyan mássalhangzót, amely kieshetett. Történetileg itt egyébként az š [ʃ] = /s/ esett ki, de a Bednárszky stb. (és az alábbi Gibárszki) nevek analógiájára helyette az /r/ is beszúródhatott.
Gibárszki: Az előzőekhez képest ez egyértelműbbnek tűnik. Ez a Hernád menti magyar Gibárt településnévre utaló északi szláv (szlovák, ruszin) lakosnévnek tűnik. Vélhetően a környékre telepedett szlávok közt alakult ki (vö. 2xkiss #11040), vagy az onnan más szláv környezetbe áttelepülők kaphatták.
Egyrészt az olasz etimológiai csak az én formailag helyes ötletem. Másrészt nem biztos, hogy a névadó ős nemes volt. A korban (XII. sz.) a térségben szerintem még nem alakultak ki a merev határú társadalmi osztályok, és a röghöz kötés is csak a későbbi feudalizmus terméke. A Hunyadiak családtörténetéből pedig tudjuk, hogy megkérdőjelezhető származással is lehet egy-két generáción belül uralkodó valaki. Az pedig, hogy a ténylegesek helyett „menőbb” ősöket konfabulálnak családok (vagy ha nem ők, akkor az ő családtörténet-íróik), máig élő jelenség.
A Barta személynév (és ebből családnév) szláv alapon is előállhat, hiszen a cseh Bartoloměj, szlovák Bartolomej ’Bertalan’ egyházi személynévnek itt is lehet Bart rövidülése. Az -a pedig a csehben máig élő becéző értelmű végződés (régebben, a családnevek kialakulásának a korszakában a szlovákban is így volt). Csehül mégis ritka, viszont gyakori a hasonló alapról képzett Barták (amely egyes számú, és nem egyenlő a többes számú magyar Barták ’Barta nevűek’ alakkal).
A ritkaság miatt azt sem lehet kizárni, hogy a Bart(ha) nevet az átköltözők már Magyarországon kapták pl. a Bartoloměj személynevük alapján.
Böröczky: Kázmér Miklós szerint a Berecki név magyar ő-ző nyelvjárási alakváltozata. Ez lehet (a) a magyar Bereck, Böröck egyházi személynév -i apanévképzős származéka. Vagy (b) a háromszéki Bereck vagy a zempléni Alsó-, Felsőberecki településnévről való elszármazásra utaló magyar lakosnév. A magyar személynév a latin Brictius egyházi személynévből ered.
Jugovics: Vö. horvát-szerb Jugović családnév. Egyebekben l. Kerületi Főerdőkerülő #11144, azzal, hogy a Jugo személynév a jugo közszóval is kapcsolatban lehet, amelynek jelentése ’déli szél, meleg tengeri szél, sikokkó; dél(i világtáj)’.
> az -ics végződést a szerbek és a horvátok tkp. - itynek ejtik, […] a magyar átírásban szinte mégis szinte kivétel nélkül az -ics alak honosodott meg
Ennek az az oka, hogy a kaj-horvát nyelvjárások (a szlovénhez hasonlóan) nem különböztetik meg a č [tʃ] = /cs/ és a ć [tɕ] ~/ty/ hangokat. A történelmi Szlavóniában pedig, ahol a legintenzívebbek voltak a horvát-szerb–magyar kapcsolatok, kaj-horvát nyelvjárást beszéltek. Ezért lett a magyar reflex /ics/. Ugyanakkor a szerb-horvát nyelvterületen is eléggé eltérő a ć minősége még ott is: így van ahol a magyar fül /cs/-nek hallja ott is, ahol a szerb-horvát fül még megkülönbözteti ahol a č-től.
Köszönöm nagyon érdekes volt, akkor lehet hogy egy dalmáciai olasz nemes volt a bosnyák királyok őse. Jól elfelejtették az utódok a származást vagy nem volt szimpatikus utólag.
Guminár, Gumilár: A RadixIndex a Gumilár alakot ismeri, és elterjedéséből a szlovén eredetére lehet következtetni. Kimutatható a mai szlovén telefonkönyvből is. Az -ar végű szláv nevek rendszerint foglalkozásnevek, de ilyen szóra nem találtam. A gumi- kezdet egyértelműen a ’gumi’ szóra utal, de ez túl modern családnévhez.
A kérdezett névalakokban lévő n ~ l váltakozás a következőt veti fel. Az irodalmi szlovén gumno ’pajta, szérű(skert)’ szónak a Rába menti nyelvjárásban a gumlo formája van. Ehhez elképzelhető (bár adatolni nem tudom) egy *Gumnar ~ *Gumlar ’szérűsgazda; pajtakészítő’ foglalkozásnév. Ez utóbbinak magyar környezetben esetleg kialakulhatott a mássalhangzó-torlódást feloldó, magyarosodott Gumilár formája.
> amely kialakítja a Cotromano formát, amelynek pedig a szlávosodott alakja lehet a Kotroman.
… és esetleg ehhez a németes hangzáshoz fabrikálhatták (később) a német eredetmítoszt. Ez az opció áll a következő megoldásra is.
> Létezik a Kotormán név is.
Ó igen, ez nem jutott eszembe, de így fellapoztam Kiss Lajost, aki a Kotormány településnél hozza is a harmadik etimológiát. A Kotorman személynevet magyarországi kontextusban a XIII. sz. közepéről lehet adatolni: ebből lett a Kotormány településnév és a Kotormán(y) családnév. Kiss Lajos a magyar névhez ad egy bizonytalan etimológiát és utal a szerb-horvát Kotroman személynévre. Ez jelentheti azt, hogy a két lehetőség riválisa egymásnak, de jelentheti azt is, hogy a szerb-horvát nevet is bekapcsolja ebbe az etimológiába.
A Kiss Lajos által említett bizonytalan, immáron harmadik etimológiai török: alapként az ótörök qotur ’kosz, rüh’ szót említi. A török -man/men azonban rendszerint igékből képez cselekvőneveket, és nem névszavakhoz járul. Ugyanakkor a török *Qoturman-ból szláv ajkon nehezen lesz Kotroman, ott is Kotorman (Koturman) lenne várható. A délszláv Kotroman-ból ugyanakkor a két nyíltszótagos tendencia kialakíthatja a Kotorman-t a *Kotoroman köztes alakon keresztül. Tehát ez is megoldási kísérlet bizonytalanságokkal terhelt.
Kotroman: Az első, akit ilyen néven emlegetnek, az I. István (1242-1314) boszniai bán. Magát a dinasztiát feltételezett (de nem bizonyos) apja, I. Prijezdától (1211-1287) számítják, de vele kapcsolatban nem került elő ez a melléknév. A nevet azzal a német Gotfried lovaggal kapcsolják össze, akit IV. István magyar király küldött Boszniába, és aki 1163-an véget vetett Borić bán uralmának. Ennek a Gotfriednek az egyik legvitézebb katonája (vazallusa) lett volna (egy XV. sz.-i ragusai forrás szerint) „Cotruman Goto”, azaz ’Kotroman, a Gót’. Az első névviselő tehát 80 évre volt a feltételezett névadótól, és erről is csak egy 250-300 évvel későbbi tudósításból tudunk, a bizonytalanság tehát nagy.
Pontos etimológiai kísérletet nem találtam, de ha hiszünk a fentieknek, akkor a Koroman akár elő is állhat a német Got(t)fried 'isten/jó + védelem, béke' és a Got(t)mann ~ nyelvjárási Kot(t)mann ’gót férfi’ nevek vegyüléséből.
Persze, amennyire stabil a sztori, annyira más is lehet az eredet. Az olasz Cotrona, Contronei, Controneo neveket a calabriai olasz Crotone település latin Cotrona nevére vezetik vissza. Elviekben egy erre utalo olasz *Cotronano alakú képzős lakosnévben is felléphetett n : n > m : n elhasonulás, amely kialakítja a Cotromano formát, amelynek pedig a szlávosodott alakja lehet a Kotroman.
Jermann: Vö. német Jermann (No., Au., Svájc) családnév. Vélhetően ez a német Jährmann írásformája, az pedig a német Jahrmann umlautos formája. Ez esetben a német Jahr személynév ’leszármazottja’ értelmű apanévi –mann utótagos származéka. Ezt a német Jahr személynevet nem a német Jahr ’év’ szóból eredeztetik, hanem a Jar- tavaszi(as); meleg; haragos, szigorú’’ előtagú szláv nevek (pl. Jaroslav) rövidült formája átvételének tartják.
De az sem zárható ki teljesen, hogy (részben) a német Germann ’dárda+férfi’ személynév nyelvjárási ejtésformájáról van szó.
Spannenberger: Vö. német Spannenberger családnév. Ez világosan egy német Spannenberg helynévből alkotott képzőtlen lakosnév. A helynevet nem sikerült lokalizálnom, de az elterjedés alapján a név többcentrumúnak tetszik, azaz több ilyen hely is van. Ezért vélhetően nem településről, hanem külterületről, dűlőről lehet szó. Ezek közül a Google Maps egyet mutat meg: Donaueschingenben van egy Am Spannenberg ’a Spannenbergnél’ nevű hely. A hely nevének utótagja a német Berg ’hegy’, az előtag pedig vagy a Spann ’lábhát, rüszt’, vagy a Spanne ’arasz(nyi), tenyér(nyi)’ szó, amely a hegy (kiemelkedés) alakjára, vagy viszonyított méretére utalhat.
E német név értelmi megfelelője így az Araszhegyi. Minthogy azonban egyrészt magyar *Araszhegy földrajzi nevet nem találtam, másrészt ez a név Pilisszentivánra korlátozódik, éppen a német Spannberger tükörfordításának vélhető.
A német névnek előfordul ritkább, képzőtlen Spannberg formája is.
Kázmér Miklós alapvetően a római Secundus ’második’, Quintus ’ötödik’ stb. praenomenekhez hasonló motivációt feltételez a főnévi számnevekből lett magyar Hármas, Négyes stb. személy-, majd családnevek esetén. Vagyis az elnevezett ennyiedik gyerek volt a családban. Alternatív motivációként említi, hogy az illető a telket szétosztásakor ennyiedik lehetett a sorrendben (sorsoláskor), vagy ennyi részre volt jogosult, vagy ennyied telket kapott (pl. a Nyolcados az 1/8 telekre jogosult személyt jelölte, a Nyolcas ennek rövid formája is lehet). A Hetes esetén említi, hogy ez a heti szolgálatra, heti bérre is utalhat.
Ugyanakkor én felvetném a szláv Peták ’ötös’, Seszták ’hatos’ nevek analógiáját, amelyet rendszerint különböző érmék nevéből magyaráznak, és a tulajdoni állapotra utaló ragadványnévként értelmezik (vö. magyar Fillér[es], Forint[os], román eredetű Patrubány ’négypénzes’).
Hadrendbeli és településszervezési motiváció sem zárható ki, de ezek közül csak az, amelyik a viszonylag kis közösségen belül is mozaikos elrendezést biztosít. Egyébként, ha a környéken mindenki ugyanabba a hadba, tizedbe tartozik, akkor ez nem jelent motivációt.
> A Kohn kizárólag zsidó név és nem igazán német eredetű (vö. kohanita)
Ha olvasgatjuk a Duden Familiennament, akkor kiderül, hogy a Kohn igenis tősgyökeres német név, a germán Konrad személynév rövidülése. Éppen az egybecsengés miatt volt kiválóan alkalmas a papi vérvonalra utaló zsidó (Ha-)Kohen név németesítésére. (Zsidó alapról egyébként a második magánhangzó nem is igen eshetett volna ki.) A névtörténet ilyetén fordulata miatt a zsidó eredet többségbe került a német Kohn esetén, de ettől még nem minden Kohn automatikusan zsidó származású.
Ugyanez igaz a Löwre is. Leó néven 11 pápa uralkodott, s mint katolikus egyházi név, német területen is felbukkant, és innen képzőtlen apanevet is adott.
Valóban vannak csak zsidók által viselt „európai” vezetéknevek, de ezeket a magyar közvélekedés nem tartja annak. Azok a német nevek viszont, amelyeket a magyar közvélekedés zsidóknak tart, ugyanúgy „echte” németek is lehetnek.
Annak ismeretében írok, amit Mezőbándi kifejtett. Itt most elsősorban Kázmér Miklósnak a korszak magyar névkincsét feldolgozó művére, a Régi magyar családnevek szótárára (RMCsSz) támaszkodtam. Meg természetesen Kiss Lajos-féle Földrajzi nevek etimológiai szótárára (FNESz).
Dano: Ez az RMCsSz-beli Danó családnévnek felelhet meg, amely képzőtlen apanévként a Dániel egyházi személynév rövidüléséből –ó kicsinyítő képzővel lett régi magyar személynévvel azonos.
A Dano és a Daňo [daɲo] lehet azonban szláv képzőtlen apanév név is, amely szintén Da(n)-ná rövidülő-csonkolódó szláv személynévből (pl. Damian, Danimir, Daniel, Bogdan stb.) lett kicsinyítő funkciójú –o végződéssel.
Karako: Ilyen személynév nem adatolható, ezért csak képzőtlen lakosnév lehet, amely a magyar Karakó településnevek egyikéről való elszármazást jelöl. Ez etimológiailag azonos a kislengyelországi Kraków ’Krakkó’ városnévvel, azaz egy Krak nevű személy települését jelöli. A történelmi Magyarország területén idekapcsolódó településnév még Krakovány,és [Boros]krakkó.
Kelan: Ilyenformán nem azonosítottam semmit, de azonos lehet régi magyar Kelen személynévvel: az eltérő magánhangzók talán az eltérő nyílásfokú e-ket tartalmazó *Këlen ejtést adhat vissza (l. még Perak lentebb). Ilyenformán képzőtlen magyar apanévről lenne szó. A Kelen, a kevésbé Kilény, Kilián formáival együtt a kelte eredetű latinizált Chilianus ’? cellában lakó (szerzetes, remete)’ egyházi személynévből ered.
Mikács: Az RMCsSz Mikacs vezetéknevet hoz, amelyet képzőtlen apanévként bizonytalanul a magyar Miklós egyházi személynév rövidülése magyar –a-cs kicsinyítő képzőbokros változatának tart.
Mindemellett a párhuzamos szláv etimológiai is felmerülhet (különösen, ha az –á eredetileg is hosszú), mivel a Mik- a Miklós szláv megfelelőinek rövidüléseként is előállhat (pl. cseh-szlovák Mikuláš, ukrán Mikola, lengyel Mikołaj, felsőszorb Mikławš, szlovén Miklavž) stb. és az –áč (–ač, –acz) szláv (nagyító) névképző. Vö. pl. szlovák Mikáč, horvát Mikač.
Moka: Ez az RMCsSz-beli Móka családnévnek felelhet meg, amely képzőtlen magyar apanév. Eredete kettős: egyrészt a régi magyar Mók világi személynév –a kicsinyítő képzős formája lehet, másrészt a Mózes egyházi személynév Mó- rövidüléséhez járulhatott az összetett –ka kicsinyítő képző. (Az olasz móka ’tréfa, bolondság’ közszóval való egyezésre a forrás nem utal.)
Pecsér: Ilyenformán nem azonosítottam semmit. Lehetséges változatok egy betűhibát (hangeltérést) megengedve.
1. <cs> helyett <c>, különös tekintettel, hogy az oszmán-törökök a /c/ hangot /cs/-vel helyttesítik, vö. çar ’cár’. A Pecér magyar foglalkozásnév eredetileg ’vadászkutyák gondozója’ jelentéssel.
2. <cs> helyett <sz>. (a) A Peszér az előző pontbeli Pecér foglalkozásnév korábbi alakváltozata, ugyanis ez emögött álló magyar közszó a szláv pьsaŕь szó átvétele., vö, orosz псарь (pszar) ’vadászkutya-gondozó, pecér; kutyabarát’. (b) Ebből a magyar foglalkozásnévből képzőtlen településnév is lett, vö. Peszér (Bars és Pest m.). Ebből pedig az elszármazásra utaló képzőtlen lakosnév is lehet.
3. <r> helyett <t>. Az RMCsSz ismeri a Pecsét családnevet, amelynek ’bélyegző- pecsétnyomókészítő’ foglalkozásnévi értelmet tulajdonít.
4. <r> helyett <s>. Az RMCsSz ismeri a Pecses családnevet, amelyet képzőtlen magyar apanévként a régi világi Pécs ~ Pőcs személynév –s kicsinyítő képzős alakjából vezet le.
5. <e> helyett <a>, vö. Kelan fentebb, Perak lentebb. Ebben az esetben a bácskai Pacsér településról való elszármazásra utaló képzőtlen lakosnév.
Perak / Perage: Ilyenformán nem azonosítottam semmit. Esetleg a magyar /ë/ : /e/ kontraszt jelenik meg itt is az <e> : <a> kettősségben (l. még Kelan föntebb). Ebben az esetben szóba jöhet:
A régi magyar Perek világi személynév (amely talán a szláv *Prěkъ név átvétele). Ez lehet (a) közvetlenül képzőtlen apanév, de lehet (b) képzőtlen apanév a régi magyar Perek (Pest m.) településnévből, amelynek mai alakja Pereg, és jelenleg Kiskunlacháza részét képezi.
A Perage forma talán ezt a zöngésült ejtésű, és –i képzős Peregi változatot adja vissza. (c) Pereg nevű település ugyanakkor Arad m.-ben is van (vö. Kis- és Németpereg) és az RMCsSz Csanád m.-ben is említi, de ezt nem sikerült lokalizálnom. A Perage [olv. Përegi] talán ezekre is utalhat.
Porkalár: Nincs jobb ötletem, mint Porkaláb-ra javítani, amely az RNCsSz által is hozott Porkoláb név változata lehet. Ez ’várnagy, parancsnok; börtönőr’ értelmű foglalkozásnév. A <b> helyetti <r> írási vagy olvasási hiba, de az sem zárható ki, hogy esetleg szláv népetimológia alakította az –ar végű szláv foglalkozásnevek képére.
Sáka: Magyar nevekben az <s> betű /zs/ hangot is jelölhet. Hasonlóképpen a nyeljárási /ák/ ejtésmód állhat az irodalmi-etimológiai <alk> ~ <álk> hangsor helyett. Ezek tudatában:
1. Zsáka település jelenlegi névalakja a XV. sz. elejére alakult ki az eredeti Izsólaka formából, tehát kialakulhatott belőle képzőtlen Zsáka lakosnév, amely az innen való elszármazásra utal.
2. A Zsáka név formailag lehet a FNESz szerint a Zsákfalva településnév előtagjában fennmaradt régi magyar Sac /sák, zsák/ személynév –a kicsinyítő képzős származéka. Bár ezt a személynévi alakot nem sikerült ténylegesen adatolnom.
3. Lehet képzőtlen apanév is egy feltételezhető régi magyar *Salka ~ *Sálka személynévből, amely a Salamon vagy a Saul személynevet Sal, ill. Sál rövidüléséhez járuló –ka kicsinyítő képzős származék. Szóba jöhet ugyanakkor a régi német Salcho személynév átvételének tartott XIII. sz.-i magyar Solka személynév is. Pontosan ideillő személynévi formát nem sikerült adatolnom, de vö. mégis a mail Salkó településnév XIV. sz.- végi Salka formáját, illetve a magyar Garamsálfalva településnév párhuzamos szlovák Šalková formáját, amely a névadó Sál nevének –k-s képzővel bővült alakját őrizte meg. (Ez utóbbi miatt a névforma szláv alak magyarosodásaként is felfogható.)
Tikár: Alakilag szláv foglalkozásnévnek tűnik, mégsem etimologizálható így. Az RMCsSz azonban ismeri a magyar Tikáros családnevet, amely a Tyúkárus ’tyúkász’ foglalkozásnév alakváltozata. Lehet, hogy a szláv környezet népetimológiájáról van szó, vagy a magyar környezet nem ismervén ezt a szóalakot, a mészár > mászáros bővülés visszahatásaként elvonta a Tikáros-ból a Tikár formát. De lehet, hogy egyszerű rövidített lejegyzés (pl. a sorvég miatt).
Zsenye: 1. A FNESz említi a Zsennye, Baján-, Sajósenye, Sénye településeknél a nevük alapjául szolgáló régi (XII. sz-tól datált) magyar Sene, Ssene /senye, sénye/ személynevet. A Zsenye családnév lehet ezzel a személynévvel azonos képzőtlen apanév.
2. Ugyanakkor a fent említett településnevek is szolgálhattak az elszármazást jelölve képzőtlen lakosnév alapjául.
Üdv! Szeretnék egy kis segitséget kérni néhány családnév eredetének kideritésében! Szatlóczki, Ruzsbánszki(Ruzsvánszki), Gibárszki. A válaszokat elöre is köszönöm!
Lenne egy másik is, mégpedig a Bartha, ill. Barta.
A szülőfalumban is élnek Barthák. A helyi családkönyv szerint a két Bartha-fivér (de az is lehet, hogy csak unokatestvérek vagy más rokonok voltak) az 1770-es években érkezett Cseh- vagy Morvaországból, aztán a mi falunkban telepedtek le és alapítottak családot.
Hozzáteszem, hogy a Bartha szó nekem nem tűnik különösebben cseh-morva hangzásúnak,
A Jugovics szerintem délszláv, azon belül szerb-horvát.
Az 1990-es évek második felében a jugoszláv fociválogatottban is volt egy Jugovics nevű játékos.
Az -ovics közismert szláv apanévi végződés, a jug tagot pedig egy Jugo keresztnévből vezetném le, amely szerintem a Hugo délszláv alakja lehet.
Egyébként érdekes, hogy az -ics végződést a szerbek és a horvátok tkp. - itynek ejtik, ahogy azt nekem két kedves vajdasági származású ismerősöm elmeséte, a magyar átírásban szinte mégis szinte kivétel nélkül az -ics alak honosodott meg.
Ezt név alapján nehéz megmondani, van néhány speciális zsidókra jellemző német név, de általában ugyanazt a nevet zsidók és németek is viselhették. Például Klein, Gross, Fischer, Weis. Még II.József császár írta elő a zsidóknak a német név felvételét. Ezt csak anyakönyvi kutatással lehet kideríteni.
Értökös révfalui névsorába beleolvasva szúrt szemet a Hetös név. Én ezt Hetesnek értelmezem. Korábbi lakhelyemen, a Felső-Kiskunságban találkoztam a Hatos, Négyes létező nevekkel. Országosan előfordul az Egyes-től a Tizes-ig minden.
Mi a véleményetek, lehet ez késői emléke a kunok, más területeken a besenyők, esetleg akár a székelyek valamikori tizes hadrendjének?
Vagy a hódoltsági parasztvármegyék falusi tizedei lehettek a névadók?
Vagy teljesen egyediek lehetnek, s nem is tartoztak össze?
Boszniával kapcsolatban jutott eszembe a Kotromanic királyi dinasztia, ahol Kotroman volt az egyik király neve és azt írták lehet hogy a család német eredetű. A Kotroman név német vagy horvát ? Előre köszönöm a választ.
