Figyelj, már annyi jó tanácsot kaptál, azon kéne elgondolkoznod, hogy mi lehet a baj veled, ami miatt visszautasítanak. Nagyon fiatal vagy, tojáshéj a fenekeden, kár annyira parázni, hogy már agglegény maradsz, az még fényévekre van, majd 35 éves korodban, na akkor elkezdhetsz esetleg aggódni.....
Szóval: félénk vagy? Van, akinek az jön be. Mindenesetre "Vicces pasik előnyben" ezt soha ne feledd. Tényleg olyan helyre kéne menned, ahol nem molesztálás, ha valakivel viccesen szóba elegyedsz. De a vonat-jelenet is jó, amit szjozsi írt, pl. hogy nincs máshol hely, közben meg tiszta üres. Vagy, hogy tüzet kérsz, de aztán mindjárt hozzá is teszed, hogy: ja, amógy nem dohányzom, csak most nem tudtam jobbat kitalálni, hogy......
Ja, ha dohányzol, akkor találj ki mást, eltévedtél, stb. A lányok szeretnek segíteni, anyáskodni a gyámoltalanabb fiúk fölött.
Hidd el, a nőknek sokkal fontosabb, hogy vicces legyen egy pasi, minthogy mácsó legyen. Tudod: ha egy fokkal szebb az ördögnél.....
Az önbizalmadat kéne növelni, gondolkozz, hogyan tudnád a legjobban.
Esetleg vegyél pár jobb cuccot magadnak, legyél ápolt. Kutyát (vadászgörényt, stb.) sétáltatni, azzal nagyon jól lehet ismerkedni.
Az illető, aki beleolvasott a blogodba, nem pszichológus, hanem pszichiáter. A múltkor mintha azt írtad volna, változni szeretnél, azért vagy itt, ezen a topicon, ami ugyan nem kifejezetten a te problémádról szól, viszont segíteni szeretnének neked többen is.
Mindenféleképpen próbálj egy háziorvosi beutalóval a területileg illetékes pszichológushoz eljutni, ha valóban változni szeretnél.
Most olvasott bele egy pszichológus is a blogomba (internetes "tanácsadás" formájában).
Szerinte pszichoterápiára és vmilyen (nem emlékszem pontosan) csoportterápiára van szükségem...
csak az a gáz, hogy egy fogorvoshoz vagy bárkihez sokkal könnyebb eljutni, mint egy pszichológushoz. Eddig még senki sem mondta meg nekem, hogy nem fizetős dokihoz hogyan lehet eljutni.
(amúgy nem fogok elmenni, mert már így is elég szarul érzem magam, ott meg tudatosulna bennem, hogy tényleg vmi nem oké)
Nézd, én már túl vagyok a mélyponton, amikor én is csak savanyú arckifejezéssel tudtam csak járkálni.
A környezetemtől kaptam is pozitív visszajelzést (pozitív visszajelzés alatt értendő, hogy amikor anno nagyon magam alatt voltam vagy csak "átlagosan" éreztem magam, mindig megkérdezték, hogy mi a baj. amire természetesen azt feleltem hogy semmi...)
Azóta mióta tudok mosolyogni és nem szomorú csak "semleges" arcot vágni, senki sem kérdezte meg mi a baj. Hála Istennek.
Tehát az arckifejezésem érezhetően változott, de az arcom sajnos nem...
pl. legutóbbi randim ahol visszautasítottak:
1, jó idő volt, sütött a nap
2, egy aranyos és rendes lánnyal sétálhattam (ezt még most is -visszautasítás után is- fenntartom!)
3, jót beszélgettünk
4, úgy láttam örül a társaságomnak
5, zöldben voltunk, és nagyon élveztem a sétát is
Tehát MINDEN adott volt a jókedvhez és szerintem látszódott is az arcomon.
A végeredmény? Visszautasítás...
Az arckifejezés csak annyiban számít, hogy ne mutasd ki a "gyengeségedet", azt hogy rosszul érzed magad. De én még pozitív jelét nem láttam...
Te figyelj, beleolvastam a blogodba, teljesen olyan gondolataid vannak, mint nekem voltak, de ezeket a negatív gondolatokat valahogy el kell felejtened.
Szerinted mihez vezet egy ilyen negatív blog? Legjobb esetben is csak sajnálni fognak.
Azt mondta neked egy csaj, hogy neki férfi kell? Hidd el, hogy én az utóbbi két év folyamán 4x kaptam meg ezt olyanoktól, akik a Top 5-ben benne voltak, gondolhatod, milyen szarul érintett. Amúgy tényleg a legritkább esetben őszinték a nők. De örülj neki, hogy ha megmondja őszintén, hogy nem vagy bejövős vagy vonzó a számára! Szerintem ez pont azt jelenti, hogy legalább annyira tisztel, hogy nem hazudik.
Nagyon megörültem a linknek, ugyanis elég régóta keresek kineziológust, akihez nem kell órákat utaznom, és még árban is megfelelőnek tűnik, s a referencia sem utolsó szempont.
Jelenleg nem abban a kerületben élek, de ismerem, mint a tenyeremet, elvégre ott nőttem fel.
Örülök neki, általad rátaláltam erre a topicra. Csak jövő héten tudok bővebben írni az én enyhének mondható OCD-émről, egyéb elfoglaltságaim miatt.
Akár elfogadod, akár nem, 23 évesen még nem vagy nagyon elkésve (nem kirívó), de azért időszerű a dolog. Először is azt javasolnám, hogy keress meg egy profit, de lehetőleg idősebbet, tapasztaltat (40+), mert egy kezdővel nem sokra mész.
Egyébként 1. hogy nézel ki 2. milyen az arckifejezésed, amikor pl. az utcán vagy?
Én olyan savanyú pofával jártam még néhány hónapja, hogy azt elképzelni nem tudod. A világ összes fájdalma tükröződött. Aztán nem bírtam tovább, elkezdtem szedni a Remotiv Extrát, azóta tudok mosolyogni, és ezt mások is észreveszik. Nem mondom, hogy sikereim vannak azóta, távolról sem, de tudok kevésbé görcsösen hozzáállni a dologhoz.
Kár, hogy nem az ragadott meg a hozzászólásomból hogy nyitottan kell élni és az adódó lehetőségeket megragadni céljaink, vágyaink megvalósításához.
Kiragadtad ezt a „csoda” szót, holott nem ez volt a lényeg. Azért mert Te elképzelhetetlennek tartasz olyan dolgokat, amik simán megtörténhetnek? Erről szól a csoda. Tapasztalatból tudom, hogy vannak, aprók és nagyobbak ezek, ha összeállnak, akkor történik meg az életünkben a változás.
Miért mondtam volna, hogy inkább küzdjön? Milyen eszközökkel és milyen cél érdekében, ha még a lehetőséget sem látja? Igen maradjon nyugton, mert még nem jött el az ő ideje.
Közhelyen kívül nincs jobb ötletem, nem tudok konkrétummal szolgálni, mert nem vagyok jövőbe látó, v jós.
Engem meghatott Lonely beszámolója, sajnálom ezt a fiút, de ezzel nem segítek rajta, de azzal igen, ha próbálom tudatosítani benne, hogy még bármi megtörténhet, ne adja fel!
A fiatal párokat nagyon rosszul esik látni, egyrészt a kudarcaimra emlékeztetnek, másrészt arra, hogy nekem ebben sohasem lehet részem... ilyenkor elég pocsékul szoktam érezni magam.
Lófaszt! Lehet benne részed, csak ne legyél negatív! Egyetlen dolgot tarts a szemed előtt: a gondolataidnak teremtő ereje van. Főleg, ha ezek negatív gondolatok.
Ne hidd, hogy én nem ugyanebben a cipőben járok! Sírni tudtam volna, amikor boldognak látszó párokat látok az utcán sétálni, ugyanilyen gondolatok jártak a fejemben, de már annyira nem izgatnak fel.
Törődj bele, hogy most éppen nem megy, és ne legyél görcsös! Ha nehéz, akkor szedj valami stresszoldót, amitől lazább leszel. Vagy fusd körbe a Margit-szigetet ... ja vidéki vagy, akkor nem tudom. Városban laksz vagy város közelében?
Amúgy lehet hogy gyakorlás közben még jól is menne hiszen tudom, hogy nincs tétje... és itt nem arról az 5-6 visszautasításról van szó (amúgy sokkal többet kaptam már), hanem arról hogy sikerélményem még nem volt. Pedig próbálkoztam eleget. És őszintén szólva nem hinném hogy a következő alkalom ne lenne visszautasítás, hiszen a plázacicákat leszámítva a legkülönbözőbb stílusú, személyiségű lányoknál próbálkoztam be.
Teljes mértékben igazad van, tulajdonképpen nincs üdvözítő megoldás, csak várni lehet a csodát, vagy ...
Kérdésedre válaszolva: azért nem lépek oda senkihez az utcán, mert az perverz dolog és molesztálásnak minősül a szememben.
... azért ezzel lehetne próbálkozni. Egyetlen járható út, hacsak el nem mész olyan helyekre, ahol nem tekintik molesztálásnak. Én kb. 80-90 visszautasításon vagyok túl, nagyjából 2-3 sikerélményem volt összesen. Korábban írtam már, talán pont itt, de neked is leírom: télen volt egy csaj a vonaton, aki nagyon megtetszett, de legalább egy hétig tervezgettem, hogy meg merjem-e szólítani. Aztán vettem a bátorságot, egyik reggel, amikor egy kocsiba szálltunk, és szerencsére kevesen voltak rajtunk kívül, ő pedig egyedül ült, odamentem hozzá, és mondtam neki, hogy nem nagyon találtam üres helyet, leülhetek-e mellé. Körülnézett, látta, hogy vagyunk vagy 4-en a fülkében, és azt mondta, hogy valóban nagyon zsúfolt a vonat, üljek le nyugodtan. Ő nem vette tolakodásnak, sem molesztálásnak. Más kérdés, hogy semmi nem lett belőle, mert igen hamar kifulladt a beszélgetés.
Légyszives ne próbálj meg meggyőzni, hogy mindenki megtalálja a párját stb. közhelyekkel nem megyek semmire. Csak jó ötletekkel :)
Nem feltétlenül kell mindenkinek megtalálnia a párját. Nincs erre semmilyen alkotmány, vagy jogszabályi háttér, mindössze maximum jogod lehet hozzá. Annyit tehetsz, hogy a kudarcok ellenére is próbálkozol, 60-szor, 87-szer.
Jut eszembe: mi lenne, ha először tét nélkül próbálkoznál? Kérjél tüzet, kérdezd meg merre van ez vagy az, de ne zavarjon, ha még így is elutasítanak időnként. Az emberek bizalmatlanok, főleg a nők. Ha már elég lazán tudod ezeket a dolgokat kezelni, akkor ugyanilyen ürüggyel lehet kezdeni, de esetleg lehet folytatni akkor, ha az illető nem elutasító. A helyszínt azonban érdemes megválogatni, ne olyan helyre menj, ahol arra is van esély, hogy kiraboljanak egy nőt, ez sajnos még nyílt utcán is lehetséges.
Amúgy lehet hogy gyakorlás közben még jól is menne hiszen tudom, hogy nincs tétje... és itt nem arról az 5-6 visszautasításról van szó (amúgy sokkal többet kaptam már), hanem arról hogy sikerélményem még nem volt. Pedig próbálkoztam eleget. És őszintén szólva nem hinném hogy a következő alkalom ne lenne visszautasítás, hiszen a plázacicákat leszámítva a legkülönbözőbb stílusú, személyiségű lányoknál próbálkoztam be.
Kérdésedre válaszolva: azért nem lépek oda senkihez az utcán, mert az perverz dolog és molesztálásnak minősül a szememben.
Légyszives ne próbálj meg meggyőzni, hogy mindenki megtalálja a párját stb. közhelyekkel nem megyek semmire. Csak jó ötletekkel :)
Igazad van, ebben egyetértek Veled, tudatosan kell keresni az alkalmakat, élményeket. Ha csak ülünk a fenekünkön, tényleg kevés dolog jön oda hozzánk magától. De Te akkor miért nem lépsz oda valakihez, aki tetszik, akkor kezdeményezz te, muszáj venned a bátorságot, ha 5-6 visszautasít, majd a következő talán nem! Gyakorolj rá otthon, egyedül, vagy valakivel. :)
Én is örülök, hogy elmesélted részletesen, szinte végigéltem veled az utat. Ne bánkódj annyira, inkább tűzd ki magadnak, hogy fél évente csináltok egy ilyen nagy kirándulást, akkor feltöltődsz egy időre. Hidd el, egy idő után megunnád a metrózást is, esetleg heringek módjára, egymás képébe szuszognak, mindenki néz maga elé komoran, az a nagy tömeg, no nem mindig, szóval van jó, meg rossz oldala is.
Ha már nem tudsz Pesten lakni, nézd a jó oldalát, és határozd el, hogy csakazért is jól érzed magad ott, ahol vagy, néha felruccantok, meglásd, 2-3 alkalom után már eltájékozódsz egyedül. Ha az embert bedobják a mélyvízbe, kapálódzik, hogy fennmaradjon, te is simán eltalálnál ide-oda. Van szád, kérdezni tudsz, aztán a siker még inkább sarkallna, hogy ügyes és bátor tudsz lenni.
Persze igaz, hogy a csodák tényleg nem történnek maguktól, keresni kell őket.
