Igen, sértetlenek maradtak, sőt a pesti kapuzat is gyakorlatilag sértetlenül vészelte át a robbantást, lévén azt a mederbe estett hídroncsok így-úgy egyensúlyban tartották.
Ez lehetett az egyik oka, hogy igen sokáig (mintegy 14 évig) egyik lehetőségként megtartották az eredeti lánchíd változatlan formájú helyreállítását.
Akkor (1959) az eredeti alépítmény megtartásával, de kevesebb acélanyag-felhasználásal járó kábelhíd építése volt az ésszerű megoldás. Gyakorlatilag az útpályát (az eredeti megoldáshoz képest) egy-egy sávval ki tudták szélesíteni, úgy hogy a járdák konzolokra kerültek. A híd kapacitása gyakorlatilag a '90-es évek elejéig elégséges volt, '59-ben nem számoltak ilyen méretű forgalomnövekménnyel, illetve ha számoltak is, azt is beleszámolták, hogy a városon átmenő forgalom addig (a máig meg nem épült) külsőbb átkelési lehetőségekre terelődik. A maga idejében szvsz komoly pazarlás lett volna nagyobb kapacitású hidat építeni. (mint ahogy 1899-1903-ban sem 2×3 sávos hídként épült meg).
2. Igen, beolvasztották, a többi híd helyreállításáhot igen jól jött az a kb. 7500 t vasanyag.
A Regnumot nem, mert közben a városszerkezet és a világ is megváltozott. A lerombolás tette nem felejtődött el, de ott ma már nem volna igazán a "helyén". Viszont a Magyar Szentföldet nagyon is befejezném a Hűvösvölgyben. Még akkor is, ha nem szakrális funkciót kapna: egyszerűen a modern építészeti alkotás kedvéért.
Ha jobban megnézem, igazán hasonlít nagy vonalakban a maira, valóban a régit idézték meg.
Ettől függetlenül fáj, hogy majdnem a Duna városi szakaszának belső részére egy modern hídat raktak. Mert a többi régi képéhez és a történelmi belváros össz képéhez képest elüt.
Ugyanakkor nem vagyok ellene a modern formáknak. Ez a mai Erzsi-híd forma jobban állna pl akár az M0-ás helyén.
A Lágymányosi, és az M0-ás híd már túl modern, és őszintén szólva a Petőfi-hídról is lerí, hogy egy már háborús, szűkségállapotban dobták össze hamar.
Jó, szegény Varsóiak.
Biztos embertelen vol a kár hozzánk képest, nem is vitatom, de azért az beszédes, hogy még félévszázaddal a világháború után is találnak mindenféle bombákat a városban.
Mekkora kegyetlen szőnyegezés lehetett azért magyarországon, úgy szórták a gyilkos szereket, mint más a magot.
Egyébként még kikivánkozik, (pl.) Budafok tragikája az volt, hogy szomszédos Csepel helyett, mellett, véletlenül, vagy direkt, de a belvárosát eléggé szétbombázták.
Szerintem más szétbombázott városoknál eleve inkább új várost építettek, míg mi - mivel a kommunista országok elutasították a (Marshall)segélyeket(Varsó talán jobban állt) - talán bizonyos (anyagi)megfontolásokból inkább a még helyre állítható házakat újrarakták.
Nézem a Párizsi udvart, milyen szépek a homlokzat részletei, azért jó munkát végeztek akkor.
Hoppá, lehet, hogy félreértettem a kérdést, mert én valamiért a Vár helyre(nem)állítására asszociáltam. Tehát ha valami nagyon megsérül, falmaradványok maradnak, kiég, akkor visszaépítik, az oké.
Nulláról felépíteni (tehát már nem igazán _vissza_), akár fél évszázados nem-lét után, az már más helyzet. Ilyenkor esetleg azt támogatnám, ami az Erzsébet hídnál történt, hogy ugyanott, ugyanazokra a pillérekre, hasonló jelleggel, és közelítő befoglaló méretekkel épült valami, ami emlékét idézte a réginek. Van ennek persze egy filozófiai vonala is: ha visszaépítenék a Regnum Marianumot, akkor nem maradna hírmondója annak az időnek, amikor így eldózerolták, hogy ne maradjon nyoma. Szívesen látnám persze, ha a Dózsa György út visszanyerné korábbi jellegét, visszahúzott parkkal, Körönddel, és egy új kápolnával/templommal az eredeti helyen.
Minden épület művi. A templomot se az anyagi megnyilvánulása teszi szent épületté, hanem a gyülekezet, melyet magába fogad. Ezért lehetet a világon minden hely szent, ahol egy hívô imát mond. A Regnum Marianum esetén felmerül a kérdés, hogy maga az épület képviselt e olyan értéket, mit rekonstruálni kellene építeni, vagy a gyülekezete, amely az atyák révén szorgalmas munkásfiúkból állt. Egy evilági megnyilvánulásában kortárs regnumot el tudnák képzelni.
érdekes, hogy ennyire egyöntetűen pártoljátok a dolgot. Nekem erről kicsit más a véleményem.
Pl. a középkori állapotokat biztos nem állítanám vissza, egyrészt várható műviessége, másrészt a ráfordítási költsége miatt.
pl. vegyük a Regnum Marianum templomot a Felvonulási téren. Visszaállítanátok? Megmaradna ugyanaz a szimbolikus jelentése akkor is? Lehetne e tartani a funkcióját? tényleg szükség van rá?
Ja, azt hittem az elég így is világos, hogy szeretem a régi épületeket, és örülök, ha egy viszonylag egységes (=nem homogén, hanem "elég vegyesfelvágott, de mégis így szép eklaktika") városképbe nem barmolnak bele akármit, hanem megpróbálják helyreállítani azt, ahogy kinézett.
Kivételes történelmi, vagy építészeti érték esetén maximálisan pártolom. Szívesen látnám jópár középkori várromunkat egyben. Persze ilyenkor ki kellene jelölni egy dátumot. Mondjuk Csesznek a XV. század elsô felében a rekonstrukció alapja.
Abban az értelemben, hogy mindenáron ôrizzük meg a pesti romantikus bérházak teljes számát nem. Legföljebb a fôútvonalak mentén, mint potemkin fal a hangulat végett. Persze nekem a Kálvin térrel sincs bajom.
Ha az ostobaság miatt lett elpusztítva, és amúgy a mai kor követelményeinek, városképének, szükségleteinek megfelelően föl lehet építeni újra akkor mért ne.
mert még kapok érte a fejemre, de nekem a régi homlokzat mögé új, modern épület-tartalom felhúzása is tud tetszeni
nem teljesen erre gondoltam, hisz ebben az esetben egy meglevő épület tulajdonképpeni modernizálásáról van szó, úgy, hogy az utcakép ne sérüljön. Az ilyenekkel egyetértek, hisz nem lehet örökké fürdőszoba nélküli lakásokat fenntartani.
Amire én gondoltam, az az, hogy egy egyszer elpusztított/lerombolt épületet visszaállítanak az izlés, vagy a poiltika széljárása miatt. Tehát egy olyan dologt, aminek a történelem vetett véget. Ehhez mit szólsz/szóltok?
"Azt azért megkérdezném, hogy az ilyen eredetiben történő visszaállításról mi a véleményetek? "
Halkan merem csak mondani, mert még kapok érte a fejemre, de nekem a régi homlokzat mögé új, modern épület-tartalom felhúzása is tud tetszeni. Na nem az, amikor felhúznak egy csiricsáré üvegkockát, aztán eléraknak egy régi homlokzatot; a Pálffy remiznél is csak azért nem utálom az egészet, mert végülis egy remiz falát hagyták meg :)
Én a magam részéről egyébként nagy dolognak tartom, hogy annyi minden a régi formájában épült újra, vagy lett helyreállítva
Pontosan erről van szó, bár egy csomó épületet elbontottak háborús sérülésre hivatkozva, megvolt az alap ahhoz, hogy az épületállomány zömét helyre lehessen állítani a romokból.
Varsóban erre nem volt lehetőség, mert kis túlzással ott 2 tégal, meg egy törött nyílászáró maradt a házakból.
Arra meg nem minden országnak van pénze, hogy az elpusztult dolgokat eredetiben újjáépítse, mint pl. történik ez Drezdában, vagy szeretnék Berlinben.
Azt azért megkérdezném, hogy az ilyen eredetiben történő visszaállításról mi a véleményetek?
természetesen senki nem vitatja, hogy a földi harcok is jelentős károkat okoztak az épületállományban, de ha csak az lett volna, akkor még állna pár dolog. (pl. a piscator által említett Debrecenben lenne a Petőfi téren ház, nagy valószínűséggel)
Elnézést kérek, a rendszer túl van terhelve, de nem eléggé, az a hozzászólás, amire azt hittem, hogy nem ment át, még átment.
Én a magam részéről egyébként nagy dolognak tartom, hogy annyi minden a régi formájában épült újra, vagy lett helyreállítva. Arról pedig, hogy a Budai Várat meg lehetett-e volna ugyanolyanra csinálni, megoszlottak azok a vélemények, akikkel beszéltem róla.A legtöbben azt mondták, hogy ahhoz képest, mennyire ki lett fosztva és égetve belülről, csoda, hogy nem dózerolták el az egészet. Én nem nyilatkoznék, mert már csak a kész újjáépítéssel volt alkalmam találkozni :)
Azért elgondolkoztató, hogy mindenki csak a bombázásokban gondolkozik. Abból kétségtelenül néhány német nagyváros (Drezda, Hamburg) kapta a legtöbbet. Ugyanakkor a földi harcok is igen sokat romboltak, márpedig abból Budapest talán valahol Leningrád, Sztálingrád és Varsó után jön a maga több, mint száz napjával. Kevés várost védtek annyira utolsó pillanatig, és végsőkig elszánva, mint Budapestet.
Azért elgondolkoztató, hogy mindenki csak a bombázásokban gondolkozik. Abból kétségtelenül néhány német nagyváros (Drezda, Hamburg) kapta a legtöbbet. Ugyanakkor a földi harcok is igen sokat romboltak, márpedig abból Budapest talán valahol Leningrád és Sztálingrád után jön a maga több, mint száz napjával. Kevés várost védtek annyira utolsó pillanatig, és végsőkig elszánva, mint Budapestet.
Utánunk csak Berlint, németet pusztították jobban a "szövetségesek".
Egyszer menj el Varsóba. Nézd meg a várost. Azután menj oda az első képeslapárushoz, és nézd meg, hogy nézett ki mindez 1945-ben. Meglátod, hogy a Budapestet ért kár 0 volt ahhoz képest.
Az eredeti városból nagyon kicsit állítottak vissza, durván egy Duna-Deák u.-Kiskörút-Kossuth u. nagyságú területet. Varsó többi részén még az utcaszerkezet is megváltozott.
Rianna, nagyon szépek a képek, de tuti, hogy a Mátyás templom fényképe nem 1954-ben készült. A bizonyíték erre elég nehezen, de olvasható - a gépjárművek rendszáma, amely bizonyítja, hogy a felvétel 1958. utáni.