Én is szerettem. Tudom, hogy kivitelezhetetlen missziót vállaltak ezzel a regionális hírek dologgal, de épp mire megszoktam volna őket, addigra fuccsoltak be, pedig a segítségükkel kissé rápiríthattam a kerületünk bamba vezetésére, és volt pár jóféle kép-illusztrációjuk is a nyári bányatavakban történő fürdőzés ártalmairól, a sikeres fogyókúrázásról készült fergeteges riportjukról már nem is beszélve :)
Sőt, az előfizetéshez még egy mobilt is kaptatunk tőlük.
Mindegy. Csak tudnám, hogyan akarják mindenkinek visszautalni a fönnmaradó előfizetési díjat?
Mindenesetre becsületes csapatnak tűntek. És piaci versenyt is méltósággal veszítették.
Kár.
Nem akarok nagyon tűzbe jönni, de a szomszéd ezek szerint az utolsó számot lopta el. Hogy rohadjon le a keze.
Az újságot sajnálom, jó kezdeményezés volt, általában új dolgokat is megtudtam.
No, azért voltak ott díszítések, meg még vannak is, persze inkább mostanában nem járok arrafelé, nehogy rám szakadjon valamelyik.
Nekem pont ma került a kezembe egy 1974-es újság, abban számolnak be a Széchényi építéséről, meg hogy nemsokára átadják.
Harminc év, az harminc év, bizony az állagmegóvásra is figyelni kellene...
Huh.nem semmi.Csak nezek.Te aztan jol osszeszedted a gondolataidat.Most csak annyit reagalok ra, hogy ami a 2004-es “eszunket” illeti, hat most sem tartjuk tiszteletben a muemlekeket.Pont ma hallottam, hogy a Kiralyi palota, amelynek atepiteset nem gyozom eleget gyalazni.tobb helyen eletveszelyes.
Most kerdem en.Leszedtek a diszek legtobbjet, abbol, ami megmaradt, es meg igy sem tartjak karban azt, ami megmaradt. A mtv hiradoja terjedelmesen vazolta a Szechenyi-konyvtar allagat, es mutatta, hogy mennyi diszitoelem hullott le, a vezetekek eletveszelyesek,stb….Teszem hozza, hogy a szechhenyi Konyvtar a Palotanak ha lehet mondani a meg legkevesebb kart szenvedett resze.Szoval igy allunk a 2004-es eszunkkel.Ha most kene dontenunk, hat demszkaj(the destructor) biztosan maga allna neki egy csakannyal a regi Erzsebet-hid megmaradt reszenek lerombolasahoz.
Ez nem én vagyok, de köszi az idézetet, minden ezzel a témával foglalkozó dolog fontos, és hasznos lehet. Az az igazság, nem csak a fotókat akarom megcsinálni, de lehetőleg minél több adatot is beszerezni az adott épületről, boltról, felirat okáról, etc.
Kambekk, neked is köszönöm a képeket, már el is tettem őket:-)
Ezt láttátok már? szerintem ez is Budapest anno:
www.tar.hu/verklis
üdv
T.M.
manó! Ha ez nem te vagy, akkor érdekelhet. :) Cikk egy régebbi Népszabadságból.
2002. július 12., péntek
Neonparádé
Én nem akartam ezt a címet, de ez a neonkocsi annyira olyan, mint egy Hungária-lemezborító (mint az a bizonyos Chevrolet, amelyben a jampecek agyba-főbe nyomják a dudát), hogy nem tudtam kikerülni. Egyébként nem Chevrolet, hanem Csajka, s egy Jókai utcai autóalkatrész-bolt cégéreként ragyogta be a pesti Broadwayt (a mellette látható IZS motorkerékpárral együtt) még tíz évvel ezelőtt is, amikor Lázár Gyula lefényképezte.
Lázár úr, aki egy nagy, svéd motorfűrészgyártó hazai képviseletét vezeti, a régi pesti neonok eltűnését fájlaló cikkem után hívott fel, hogy nézzem meg gyűjteményét. Még 1992-ben indult el fényképezni az éjszakába a város akkori jellegzetes fényreklámjait. Amerikai élettársa hívta fel rájuk a figyelmet, ugyanis megtetszett neki, hogy itt nemcsak márkanevek világítanak, mint Amerikában, hanem kedves figurák, jópofa rajzolatok is. Az utolsó pillanat volt ez a neonok uniformizálódása és tönkremenetele előtt.
Lázár úr végül is nem fényképezett le mindent, de ötvendarabos gyűjteményében szerepel például a Bocskai úti Pingvin presszó bájos neonpingvinje, a Kígyó utcai Mézes mackó kedves medvéje, a Károly körúti szűcs fénycsőrókája. És a belvárosi kávé-tea üzletek gyarmatárura utaló vitorlása, a Csemege-üzletek kosara (amely engem mindig egy hátulról nézett, kopasz fejre emlékeztetett), a trafikok háromágú dohánylevele, a Margit híd budai hídfőjénél egykor volt Orion- reklám, és a neonnal rajzolt söröskorsók, a Virágért-tulipánok, a Dupla presszó kávézó hölgye. Kedvencei a Bajcsy-Zsilinszky út elején volt sportbolt vívó, teniszező, futó figurái. Azóta e reklámok kilencven százaléka szemétre került. Ő még akkoriban készíttetett belőlük egy plakátot – ma is ott látható irodája falán. Csak mostanában vette elő a fotókat megint, s úgy érezte, az anyag tíz év alatt megérett, a képeknek értéke lett. Mintha a neonok másképp világítanának rajtuk azáltal, hogy elmúltak. És újabb válogatást állított össze belőlük. Mostanában egy amerikai magángalériában is bemutatja őket, de szívesen odaadná Budapesten is valakinek (akár étteremnek, mozinak), aki értékeli, és hajlandó kiállítani.
scsabi, GRATULÁLOK a színvonalas eszmefuttatásodhoz.
igazi realista műszaki szakvélemény.
az Erzsébet-híd valódi kedvencem, régen mindennap jártam (no jó: utaztam) rajta.
mikor 1964 novemberben átadták, a napokkal azelőtt beszerzett Carmen tvén néztük a ceremóniát, nagyapám elsírta magát...
sajnálom, hogy nem a régi épült újjá és valójában nem értem, hogy ezt a központi fekvésű hidat miért legutoljára építették meg???
gazdasági-müszaki érveid meggyőzőek, ott és akkor valszeg én sem döntöttem volna másként, habár megtartva az eredeti gyönyörű FORMÁJÁT, szélesebb híd is kivitelezhető lett volna, (tudom pénz...!) no de ismét: miért legutoljára??? tudja-é valaki?
nekem egy tanítóm úgy magyarázta, hogy a többi tervei megmaradtak, Erzsébeté elveszett, azért kellett újat tervezni, valszeg urban legend.
Sziasztok!
Bocs, hogy így megszakasztom a jelenlegi csevely fonalát, de igen megörültem ennek a topic-nak, és ki is akarom használni:-)
Szabadidőmben kultúrtörténettel, várostörténettel foglalkozom, és van egy új mániám: elkezdtem gyűjteni a városban a régi (no nem annyira anno, de azért már majdnem nagyon anno) még megtalálható neon feliratokat.
Illetve azok maradványait.
Tudjátok, azokat a régi, hajlított, nem egyszer kézírást utánzó betűket, boltneveket stb., amelyek főleg a harmincas évektől a hatvanas-hetvenes évekig voltak meghatározói az esti városképnek.
Szerintem ez is ugyanúgy hozzátartozik Bp. történetéhez, mint annyi más, amiről itt írtatok. És minden egyes ilyen feliratban valahol ott van azoknak az embereknek a szelleme, tudása, akik ezeket kézzel hajlítgatták, szerelgették ezeket a világítótesteket.
Nem tudjátok, van még valaki, aki ezzel foglalkozik (mármint az ilyenek gyűjtésével)?
Elkezdtem fotózni őket, de megköszönném, ha segítenétek: ha jártatokban-keltetekben a városban láttok ilyesmit, akkor írjatok nekem akár ide, akár az email-címemre.
A Nagykörúton a megmaradtakat már lefotóztam, a Rákóczi úton szinte már alig található, viszont érdekes módon a mellékutcákban, a "külsőbb"-nek számító kerületekben van még jó néhány (pl. legutóbb a Kerepesi út Örs vezér tere előtti szakaszán bukkantam rá egyre).
Előre is köszi
T.M.
Ui.: Ha összeállt egy nagyobb anyag, akkor fel szeretném tenni a net-re, hogy mindenki láthassa.
Arról van szó, hogy a Magyar Nemzeti Filmarchívum törvényben előírt feladata-e, hogy minden itthon állami pénzből készült filmet megőrizzen (mert a szelekciós szempontok, egy film értékének megítélése szubjektív, és idővel változik, ezért kötelessége mindent archiválni, ahogyan a nyomtatott művekkel teszi az OSZK). Vagy pedig egy hivatalnok elrendelheti-e az oktató-, propaganda- és reklámfilmek megsemmisítését, megtagadhatja-e az átvételüket, helyhiány vagy bármi más miatt, méghozzá dokumentálás nélkül (állítólagos külföldi analógiákra, és mondjuk a levéltárakra jellemző szelekciós kényszerre hivatkozva).
Szerintem ezeknek a filmeknek a történeti értéke nem kérdés, a múlt században pedig még nem keletkeztek olyan nagy számban a hivatalos képi dokumentumok, hogy a teljes körű megőrzést meg lehessen kérdőjelezni. Úgy néz ki, most egy munkaügyi(!) bíró fogja kimondani, megőrzendő értékek-e az elmúlt évtizedek egészségügyi oktatófilmjei (ez konkrét példa), de azt hiszem, ide tartoznának például a Filmmúzeumon nemrég leadott, a villamosvonalak mentén mellesleg a várost is szisztematikusan bemutató BKV-s oktatófilmek, ha a cég felszámolná a saját archívumát, és nem eleve a kulturális örökségvédő hivatalnokok tudtán kívül dobná ki vagy lopná el őket valaki. A borzasztó nem csak az, hogy ilyen alapvető kérdés talán nincs szabályozva, hanem hogy Gyürey Vera úgy gondolja, megteheti, hogy elküldi a sajtót, a felügyeletet gyakorló minisztérium pedig nem foglal állást a témában zajló - ismétlem, munkaügyi! - per lezárásáig. Így arról sem lehet beszélni, ki másnak volna még feladata, hogy vigyázzon ezekre a filmekre, vagy esetleg hol csúsztat az ügyet nyilvánosságra hozó közhivatalnok. Akinek szerintem kitüntetést kellene adni, az eset pedig - még egyszer, nyitva hagyva, hogy a dolog egyéb aspektusait az illetékesek hallgatása miatt az érdeklődő polgár nem ismeri - szerintem roppant fontos.
"A ti velemenyetekkel ellentetben a regi E.-hidat kellett volna ujra erdeti formajaban rekonstrualni" Bátorkodtam :-) megjegyezni pár alkalommal, hogy 1959-ig ez reális alternatívája volt a helyreállításnak, írtuk is páran, hogy milyen műszaki és gazdasági érvek szóltak az új híd mellett.
"az alagutas modszerrel kapcsolatban pedig nem is mondtatok ellenervet" Gondoltam, hogy az Erzsébet-hídi átkelés környezetének (úthálózati adottságok, beépítettség, földtani és vízrajzi viszonyok) ismerete mellett különösebb ellenérvelés nem szükséges, különös tekintettel a híd elpusztítása (1945.01.18) és napjaink (2004.01.25) között az e célra fordítható anyagi erőforrások behatároltságára.
Mindegy, merjünk nagyot álmodni, avagy vidám gondolatkísérlet az eredeti Erzsébet-híd helyreállítására, az átbocsátóképesség növelésére szolgáló közúti alagút megépítéséval.
Az Erzsébet-híd eredeti pályaszélessége 18 m, ebből az úttestre 11 m a járdákra 3,5-3,5 m esik. A járdaszélesség csökkentésével az útpálya szélessége 12 m-re növelhető, amelyen szűken elfér 2×2 forgalmi sáv, vagy 2×1 forgalmi sáv + kétirányú villamospálya. (összehasonlításul a Szabadság-híd útpálya-szélessége 10,5 m). Az átbocsátóképesség biztosításához (a további bővítéseket figyelembevéve) két darab kétsávos közúti alagút szükséges, melynek hasznos pályakeresztmetszete egyenként min. 10,5 m × 4,7 m, tehát kb. 80-100 m2 fizikai keresztmetszetű alagutak szükségesek.
Vízszintes vonalvezetés
Az alagutaknak mindkét parton jelentős bontási munkák elvégzése nélkül kell kapcsolódást biztosítaniuk a meglévő úthálózathoz. A pesti oldalon az alagút kivezetésére alkalmas lehet a "hatvani" irányban a Kígyó tér*, az Astoria kereszteződés keleti oldala, esetleg a Rákóczi út kiöblösödése a Vas utca és a Rókus kápolna között. Ennél a megoldásnál a két alagút kivezetését egymáshoz képest el kell tolni a rendelkezésre álló szűk hely miatt. Igen merész elgondolással (ha a Kossuth L. utcát tehermentesíteni akarjuk, úgy belevehető a lehetőségek közé az Egyetem tér, Kálvin tér, illetve a másik irányból a Madách tér (az Üllői út, illetve a Madách Imre út budai átvezetéséhez).
A budai oldalon szűkösebb a választék, természetes kivezetésként adódik az Attila út Szarvas tér és Dózsa tér közti szakasza (itt az alagotaknak az Ördög-árkot közre kell fogniuk), illetve merészebb álom esetén a Budaörsi út kezdete a németvölgyi temetőnél. (ez utóbbi változat esetében a Rácfürdő forrásai és a Hungária-forrás megmentését is elő kell irányozni).
Az alagutak magassági vonalvezetése
Az alagutak nyomvonala a terepadottságok miatt a híd nyomvonalát (legalábbis a pesti oldalon) számottevően nem tudja elkerülni. Az alagútépítés útjában álló két lényeges akadály a híd alépítménye, illetve a folyómeder. A pesti oldal szintmagassága nullvízhez viszonyítva kb. 8-8,5 m, a budai oldalé kb. 9 m. A pesti hídfő déli oldala kb. 12 m-ig fel van töltve.
A híd láncai nullvíz-magasságban vannak kihorgonyozva, a lánckamra alapjának magassága kb. -6 m, a hídfők elé (a budai hídfő megcsúszása után) beépített előépítmény alapjának legmélyebb pontja kb. -10 m. A pillér-alaptest alapmagassága is kb. ugyanennyi. A mederfenék legmélyebb pontja kb. -6-7,5 m. Ezek alapján az alagútfödém felső síkjának min. kb. -15 m** mélyen kell lennie. Az útpálya szintje ekkor kb. -22 m-re kerülne a Duna nullvíz-szintje alá. Ezt a mélységet kb. a parttól 70 m-nyire kell elérni.
4%-os emelkedésnél ez a lejttörésponttól 750 m-nyire futna ki a felszínre.
A pesti oldalon a "hatvani" (egyenes) vonalvezetéssel ez kb. a Mauthner-féle vetőmagboltnál lenne, íves vonalvezetéssel a Kecskeméti u.-Magyar u. sarkon, észak felé fordítva pedig a Madách tér sarkán. A budai oldalon kb. a Dózsa térnél. Az alagutak építési hossza Rákóczi út-Attila út összeköttetést számítva kb. 1850 m lenne, a pesti lehetőségeket figyelembevéve a Vas utcánál felszínre hozott alagút hossza kb. 2200 m.
Tehát a változatok összehasonlításával: a 290 m széles folyó áthidalásához szükséges:
1. Az állva maradt (kb. 3000 t tömegű) pesti hídrész elbontása, az új híd megépítése, 6300 t szerkezeti vasanyag, 1900 t betonvas, 35000 m3 falazat kb. 5,5 millió munkaóra felhasználásával. Végeredményként 2×3 forgalmi sáv + 2×3 m járda keresztmetszet, vagy
2. Az elpusztult hídrész és a szerkezetileg sérült megmered részek újjáépítése, kb. 9000 t szerkezeti acél, kb. 3000 m3 faanyag felhasználásával, falazatjavítás kb. 10000 m3, élőmunkaigény kb. 6 millió munkaóra. Valamint egy 2200 m hosszú, 2×80 m2 keresztmetszetű közúti alagút megépítése, ennek anyag és munkaigényét még becsülni sem tudom. Végeredményként 2×2×2 forgalmi sáv és 2×3 m járda keresztmetszet.
Összefoglalva: az alagutas verzió is minden gond nélkül megépíthető lett volna, mert ennél lényegesen több pénz el lett herdálva az elmúlt 54 évben, de
2004-es ésszel igen könnyű egy 1959-es döntést megbírálni, mert mi már tudjuk, hogy mit hozott a történelem, illetve a nemzetgazdaság teljesítménye 1959-2004 között. Utólag igan könnyű az értékelés. Egy biztos: akkor, erre, ennyi pénz nem volt. Persze 2004-es ésszel a háborút is meg lehetett volna nyerni...
Elnézést a terjedelemért.
cs
Megjegyzések:
*Apponyi tér stb. a klotild-paloták és a Ferencesek közötti térrész
** Ebben erősen bizonytalan vagyok, hogy a piilérek ilyen aláépítése biztos dolog-e
A hozzászólásban a legtöbb adat becsült, vagy arányosított érték, az egész gondolatkísérlethez csak az eredeti híd részlegesen méretezett részletrajzait és az online Budapest-térképet használtam föl. Jószándékú javításokat, kiegészítéseket szívesen veszek.
Az a legrémesebb, hogy ami ma van, az a retro eklektikája. Ugyanúgy csinálnak barokkot és szecessziós utánérzéseket, mint Bauhausot kis kerek ablakokkal és szögletes kontúrokkal, csak épp a fő gondolat, a "fény, forma, praktikum" nélkül. Ebből a szempontból a hatvanas/hetvenes évek fordulója az én szememben tiszteletre méltóbb volt: volt víziójuk a városról, voltak alkotások, és voltak pályázatok. (Finta is pályázatra csinálta a Korzó-Duna összekötést, csak épp a megvalósítást nem gondolta senki komolyan.) Az idő persze megmérte, melyik milyen lett. A Spenótház, az Elizélt palota elpusztítandó. De a Fő utcai irodaház maradhatott volna is, ha nincs túl értékes telken. Kíváncsi vagyok, mi lesz a helyén.
Jut eszembe: a kedves fölmenők tényleg annyira utálták a Sándor-palotát? mert azzal nem nagyon volt semmi baj, kicsi volt és szerény, be meg úgyse jutott senki. Ha a kortársak fejével próbálok gondolkodni, nekem inkább a Szt3ság téri Pénzügyminisztérium, a Palota és a Levéltár van egyforma gusztustalansági szinten.
Mára viszont tényleg felzárkózott a Sándor-palota. Ha retró, akkor inkább a Ludovika-rekonstrukciót pártolnám: kívülről hadiakadémia, belül és a föld alatt ultramodern természettudományi múzeum. Uez a Nemzeti Múzeum.
"Szent Demeter székesegyháza túlélte az 1810-es tűzvészt, az 1838-as árvizet, a Tabán 1933-as lebontását, de még az 1945-ös bombázást is: tetőzete beszakadt ugyan, de a falak álltak – egészen 1949-ig, amikor a kommunista hatalom helyreállítás helyett pár hónap alatt a földdel tétette egyenlővé."
a belinkelt racvaros templomai cikkbol valo idezet.
a korabbi Erzsebet-hiddal kapcsolatos hozzaszolasomat igazolja ez is.akkor nem letezett muemlekvedelem, es teljesen nyilvanvalo, hogy meg a 60-as evekben sem.A ti velemenyetekkel ellentetben a regi E.-hidat kellett volna ujra erdeti formajaban rekonstrualni.az alagutas modszerrel kapcsolatban pedig nem is mondtatok ellenervet.
Funkcióját és helyét tekintve pont ezt is kell tennie! A Nagykörúton például alig tud az ember fejből kiemelkedő, feltűnő épületet mondani, és mégis, az egész jó, ahogy van. Alázat a hely szellemével kapcsolatban: senki se próbálja túlvillogni a szomszéd épületet. Párizsban se csupa Defense, Eifel-torony meg Notre Dame van, Bécsben sem csak Neues Hofburg meg Hundertwasser ház...
Nagyjából a múltheti HVG-ben volt egy cikk a berlini retró-építészetről. "Természetesen" az archívumban még nincs fent, de volt egy kép a Bertelsmann székházról. Na, az nem volt piskóta, de le is írták, mibe került. :-)
A cekker hasonlat jó, ezenkívül két dolog ugrik be a látványtervet nézve. Egyrész olyan mintha egy főpályaudvar lenne a város közepén, ez nem tudom miért talán valamelyik európai városban van valami hasonló.
A másik meg, hogy olyan mint egy felállványozott épület ahol éppen renoválás folyik. Régen voltak ilyen X-eket rajzoló állványzatok, mikor épületfelújítás volt.
