"A távolra költözés egyben kevésbé erős nyelvi kapcsot jelent a név forrásául szolgáló településsel, így akár rögzülhetett is egy elhallás: és ez kialakíthatta a közeli Pamlényi : távoli Pomlényi alakmegoszlást."
Aha! Igen, így már összeáll a kép. Északon sok a Pamlényi, és egy délre szakadt ágacskából Pomlényi sarjadt. A sima félrehalláson kívül nincs esetleg valami beszédbeli törvényszerüség, ami azt okozhatta, hogy egy "északi" szájából "délen" Pomlényinak hallották a Pamlényit? (Valami olyasmire gondolok, mint a palóc ó-zás.)
Az általános nyelvtörténeti tendenciákból kiindulva, valamint abból, hogy Kázmér már nem hoz o-s alakokat, az o > a nyitódás valószínűleg már a családnevek kialakulásának kora előtt lezajlott. Ennek ellenére nem tudok jobb ötletet, és ezt még éppen elegendően valószínűnek találom. A távolra költözés egyben kevésbé erős nyelvi kapcsot jelent a név forrásául szolgáló településsel, így akár rögzülhetett is egy elhallás: és ez kialakíthatta a közeli Pamlényi : távoli Pomlényi alakmegoszlást.
Most rákerestem a Pomlényi alakra is, és az is azon a környéken (Makó, Szeged) fordul elő. Még talán nagyobb számban is, mint a Pumlényi, és mindenképpen nagyobb számban, mint a Pomlini.
Ésszerű ezek szerint azt feltételezni, hogy a Pomlényi volt az eredeti alak, és abból lett valamilyen elhallás alapján Pumlényi? (Annyira nem is nehéz félrehallani...)
Csak az a fura, hogy ennyi van belőle Pamlénytól ilyen távol, az ország északi felében meg szinte egy sincs. Persze, ezt már más névnél is tapasztalhattuk itt a fórumon is.
Ugyanakkor azt sem tudjuk (én legalábbis nem tudom), hogy mikor szoríthatta ki a Pamlény alak a Pomlint, de ha ez a váltás még a családnevek rögzülése előtt adatolható, akkor az gyengítené a Pomlényi = Pamlényi elméletet.
Pumlényi (Pomlini, Publényi): Megkockáztatom, hogy ez Pamlényi lesz, amely a tornai magyar Pamlény településhez alkotott lakosnév. Ennek első magánhangzója eredetileg /o/, esetleg ez őrződhetett meg korai keletkezésű névben, de lehet, hogy íráshiba. A helységnév-azonosító szótár még a Lipszky-repertóriumból <Pemlény> alakban is idézi a település nevét. Kázmér pedig a XVIII. sz.-ből hoz í-ző <Pamliny> családnévformát. — Másrészt a Nagykanizsához csatolt Palin neve is szerepelt <Pamlin> és <Pamlén> alakban. Ez sem zárható ki teljesen a családnév (részbeni) alapjául.
A RadixIndex Szegedről adatolja a Pumlényi nevet. Ugyanakkor a Pamlényi ugyanitt előfordul Csongrádról és Újvidékről. Ilyen módon az u-s változat nem különül el területileg az a-stól: így nem kell feltétlenül egy külön (általam nem azonosított) *Pumlény ~ *Pomlény helynevet feltételeznünk. Bár ez sem zárható ki.
A szlovák irodalmi nyelv a középszlovák nyelvjárásokon alapul. Ez ismeri a szótagképző [r̩] hangot. A keletszlovák nyelvjárásokban azonban, miként a szláv nyelvek túlnyomó többségében, ez feloldódott magánhangzó beszúrásával. A köznyelvi szlovák vŕba ['vr̩:.ba] ’fűz(fa)’ helyett keleten vierba [vi̯er.ba], verba és virba is ejtődik, vö. lengyel wierzba ['vʲεʒ.ba], ukrán верба [vεr.'ba]. Ezzel a nyelvjárási változatossággal mutat párhuzamot a trpák ~ tirpák ~ terpák. Ugyanígy ahogy irodalmi szlovák trpieť ['tr̩.pi̯ec] ’szenved; tűr, elvisel’ alapigének a lengyelben cierpieć ['tɕεr.pʲεtɕ], az ukránban терпіти [tεr.'pʲi.tɪ] felel meg.
A szerb-horvát gumina szóhoz. Ennek megfelelője az olasz gòmena ’horgonykötél’ szó, amelynek az általam használt olasz etimológiai szótár szerint volt régebben gúmina, gomona, cúmina és acúmina alakja is. Ugyanez az etimon megtalálható a spanyolban és a portugálban mint gumena, a franciában pedig mint goumène [és az újgörögben mint γ(κ)ούμενα (gumena)].
Ez így tehát egy olasz átvétel a szerb-horvátban, nem belső fejlemény, így emellett nem vélhetők olyan kiavult délszláv származékok, amelyek -l-es alakokat eredményeznek.
Az olasz szó etimológiája vitatott, leginkább az (egyiptomi) arab ġommal ’kötél’ szóból származtatják. Ebben valóban -l- van, de nincs adat arra, hogy a szerb-horvát közvetlenül is kapcsolatban lett volna az arab forrással, az olaszban pedig nincs -l-es forma, így ezzel nem lenne magyarázható egy hipotetikus délszláv *gumila. Ugyanakkor az etimológiai szótár azt írja, hogy a l > n változás még az arabon belül is megtörtént. Erre utalhat az algíri Bordj El Goumène (arabul tkp. ’kötél-erőd’) épületnév.
Az arab szót a latin camilus és az alapjául szolgáló κάμιλος (kamilosz) ’vastag kötél’ szóra vezetilk vissza. Mivel ezek a beszélt nyelvben nem maradtak fent a középkorig, így nem valószínű, hogy „visszakereszteződhettek” volna a gumina alakkal, abban n > l változást okozva.
Tehát a *gumila alak adatolhatatlansága mellett azt szótörténeti alapon sem lehet valószínűsíteni.
Emiért ezt ilyen hosszan leírtam az az, hogy váratlan kapcsolat adódott Jézusnak azon intelmével, amely szerint „könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni”. Úgy vélik, hogy itt az evangelista a ritka görög κάμιλος (kamilosz) ’vastag kötél’ szó helyett tévesztéssel írt a korra azonos ejtésűvé vált és gyakoribb κάμηλος (kamilosz) ’teve’ szót (illetve ennek ragozott alakját).
Nagyon érdekesek voltak számomra a felhozott szláv nevek, magyarázatuk.
Korábban már foglalkoztatok a Tirpák /Trpák/ névvel, etimológiájával.
Elhangzott, hogy az i-s változat is már szlovák környezetben alakulhatott ki, és Szlovákiában máig elterjedtebb, mint az alapszóból keletkezett név.
Mi lehetett az oka ennek a változásnak? Vagy ez nyelvjárási sajátosság?
Mindkét országban jelen van a Terpák változat is. Magyarországon talán még nagyobb számban is mint a Tirpák, és talán B-A-Z megyében számosabban, mint Szabolcsban.
Ehhez a változathoz tudomásom szerint soha nem kapcsolódott semmiféle pejoratív jelentés. Az e-s alak létrejötte is esetleg nyelvjárási sajátosság?
A szerb-horvát gumina ’hajókötél; alattság’ szót én is megtaláltam, de – meglehet tévesen – kizártam magamban. Ehhez valóban alkotható *guminár ’hajókötél-készítő’ foglalkozásnév, de ez mindenképpen tengerészeti szakszó, a kérdezett név azonban mélyen a szárazföldön adatolható, a tengermellékről hiányzani látszik. Sőt horvát (.hr), szerb (.rs), szlovén (.si), jugoszláv (.yu) domén alatt a Google sem talál rá a guminar szóra, névre. Gumilar név akad, szó nem, de a gumina szóhoz való kötéséhez mindenképp adatolni kellene a délszláv *guminar szót vagy nevet.
Ezenkívül a név inkább a szlovénhez látszik kötődni, de van egy minőségi on-line szlovén értelmező szótár, és ebben nincs meg a gumina szó: http://bos.zrc-sazu.si/sskj.html. Lehet, hogy a szlovén hajósok zsargonja ismeri, de ez úgy tűnik, a távolabbi nyelvjárásokba nem hatolt el. És az n > l változást sem lehet általánosítani, mert ez esetleges: a nyelvjárási gumlo ’pajta, szérű’ esetén ennek a létét szótárral igazolni tudtam, de a *gumila ’hajókötél’ esetén nem. (Sőt, még szlovénból még a kiinduló gumina-t sem.)
Mindezek miatt továbbra sem számolok ezzel az etimológiai lehetőséggel a Magyarországon előforduló Gumilár név esetén.
Én is pontosan így jutottam hozzá több éves várakozás után. Más megoldást nem tudok javasolni. Addig is az a tergo indexét nemrég kiadták és a MEK-re is feltették: http://mek.oszk.hu/08900/08923/
Ebben a puszta neveken és névalakokon kívül kódolt etimológiai motivációk is vannak, valamint a legkorábbi adat dátuma. Tehát elég sok mindenre használható magában is, ezenkívül ennek ismeretében biztosan fordulhatsz kérdéssel egy olyan ismerősödhöz, akinek megvan a Kázmér.
Nagyon hasznos mű, de gyakran úgy érzem, engem elkényelmesít. Ezenkívül tudni kell, hogy szándékkal kihagyta azokat a családneveket, amelyek nem tudott magyar etimológiájúként értelmezni (az első szinten: azaz az idegen eredetű személynevekből magyar eszközökkel lett vezetéknév magyarnak minősül). Sőt, ha ugyanannak a névalaknak lehet nem magyar etimológiája is (vö. pl. legutóbb a Danó a 11147-esben), akkor erre a lehetőségre az esetek túlnyomó többségében még csak nem is utal. Továbbá az embernek gyakran az az érzése, hogy nem teljesen végiggondolt, mechanikus értelmezést adott (pl. a lakosnévi mellett az apanévi motiváció kifejtetlensége). Ez biztos azért van, mert hatalmas anyagot dolgozott fel, többet, mint elbírható. A dologra ekként figyelmeztet a fenti névvégmutató szótár előszava: „Kázmér Miklós szótára e feltehető motivációk megadására is törekszik, gyakran több különböző lehetőséget véve számításba. Ezen a téren azonban bizonyos hiányosságokkal, vitatható megoldásokkal és esetleges tévedésekkel, még inkább pedig egyenetlenségekkel, következetlenségekkel (hasonló típusú nevek motivációs rendszerének eltérő értelmezése, ill. leírása) is számolnunk kell […].” De persze a revízió nagy feladatától ők is visszariadtak: „Ezeket felülbírálni, a motivációkat újraértelmezni azonban nem kívántuk, csak az egyes névcikkekben változatos módon megadott információkat igyekeztünk egységes rendszerbe foglalva értelmezni és a név mellett kódolt formában feltüntetni.”
De azért, ha adott nevet keresünk a Kázmérban, akkor érdemes kritikai éllel olvasni, és meggondolni, hogy lehetnek-e további vagy alternatív opciók.
Egyszer kérdeztem már valakitől, aki, mivel érdekesnek találta a nevet, azt mondta, megnézte egy régi szerb-horvát szótárban. Ott megtalálta a 'guminár'-t, ami hajókötélverő jelentéssel volt megadva. Egyebet nem tudtunk kideríteni.
Próbáltam az Általad sokat hivatkozott "Kázmér" féle könyvet megszerezni, de sajnos csak addig jutottam, hogy előjegyezhetem számos antikváriumban, meg a bookline-on. Nincs esetleg valami ötleted, hogyan lehetne hozzájutni? Előre is köszi.
Szatlóczki: A RadixIndex még Szatlóczky, Szatlócky és Szatlótzki írásmóddal adatolja Fegyvernek, Kál, Pestszenterzsébet, Miskolc, Losonc (Lučenec, Szlovákia), Patakalja (Podrečany, Szlovákia) és Komárom (Komárno, Szlovákia) településekről. — Az eszmefuttatásban előreszaladva érdekesnek bizonyulhatnak még innen a Szatló (Heves), illetve a Szadló (Nagymaros, Zebegény, Kaposvár, Jákó), a Szadlovszky (Budapest, Szambor [Sampor, Szlovákia]), Szadlowszky (Szambor [Sampor, Szlovákia]), valamint a Szvatlovics (Radvánc [Radvanka, Ukrajna]) családnevek.
Nyilvánvalóan szláv névről van szó, de a hozzá rekonstruálható cseh-szlovák Satlovský a jelenkorból nem adatolható, a lengyel Satłowski nem meggyőző mennyiségben fordul elő, az orosz-ukrán Сатловский (Szatlovszkij) hiányzik. Az USA cenzusai azonban ismerik a Satlowski névformát, de ebből nem tudtam következtetni.
Ami közeli létező név, az a ritka lengyel Satławski [sat'waskʲi], amelynek elírása adhatja a fenti Satłowski névformát, és vélhetően a gyakoribb lengyel Satława névhez alkotott apanév (mert hasonló nevű települést nem találtam). Azonban szerintem kicsi az esélye, hogy ez a lengyel név a magyarban közvetlenül /szatlócki/ hangalakban magyarosodjék, így kizárom az etimológiából.
Van lengyel Sadłowski [sat'woskʲi], keleti szláv Садловский (Szadlovszkij). ezek valamely lengyel Sadłowo településnévre utaló lakosnevek.
Figyelembe vehető talán még a ritka szlovák Sviatlovský ['svi̯atlou̯ski:], lengyel Swiatlowski [svʲat'loskʲi] ~ Swiatłowski [svʲat'woskʲi] nevek, amennyiben magyar ajkon történt /szv/ > /sz/ egyszerűsödést feltételezünk.
Összességében az a vélemény alakult ki bennem, hogy ÉK-Magyarországhoz kapcsolódó szláv (szlovák, ruszin) névről van szó, amelyre a magyar együttélés hatott. A kiindulási alapot a magyar Szatló név őrizhette meg: ez egy szláv Satlo személynév, vagy egy (lokalizálatlan) szláv Satlovo helynév folytatása. Ehhez a személy- vagy helynévhez -(ov)ský képzővel szláv apanév vagy lakosnév alakult, amely a magyaros /szatlócki/ ejtésmóddal maradt fent. A névalakok viselői az I. világháború után is magyar területen maradhattak, ezért nincs a névnek jelenlegi szláv folytatója. – Ennek a forgatókönyvnek, igaz, ellentmondanak az USA-beli Satlowski alakok. Ezek kialakulását külön meg kellene vizsgálni, de ezt most nem teszem. Mindenesetre a Magyarországról „kitántorgók” között sok szlovák, ruszin is volt, így eredhet a fenti elképzeléssel egyezően tőlük. De az is lehet, hogy kiveszett lengyel, vagy ukrán nevet őrzött meg, vagy ezek is rögzült elírások, mint a fent említett lengyel Satłowski < Satławski.
A szláv Satlo(vo) személy- vagy helynév egyébként eredhetne zöngétlenedéssel a szlovák sadlo, lengyel sadło ’zsír, háj’ szóból, esetleg egyszerűsödéssel a szlovák nyelvjárási svätlo, lengyel światlo ’fény, világosság’. Sem a zöngétlenedés, sem az egyszerűsödés nem magyarázható egyszerűen szláv alapon, ezért szükséges a magyar környezet bekapcsolása.
Ruzsbánszki, Ruzsvánszki: A RadixIndexről mérlegelésre az alábbi nevek gyűjthetők ki: Rusbarszki, Rusbatzky; Rusvai, Rusvan, Rusvánszki, Rusvay; Ruzbanszki; Ruzsbaczky, Ruzsbánszky, Ruzsbarszki, Ruzsbarszky, Ruzsbárszky, Ruzsbart, Ruzsbatzky, Ruzsbavszky; Ruzsvan, Ruzsvánszki, Ruzsvánszky. Ebből számomra az tűnik ki, hogy itt három szlovák név keveredik magyar ajkon.
1. Szlovák Ružbacký ['ruʒbatski:] és Ružbaský ['ruʒbaski:] családnév, amelyek a szepesi szlovák Ružbachy (Nižné R., Vyšné R.) településnévre utaló lakosnevek. Ennek magyar folytatói: Rusbatzky, Ruzsbaczky, Ruzsbatzky.
2. A szlovák Hrušov- (~ hruška ’körte’) kezdető szlovák helynevek, amelyek magyar változataiban a szókezdő /hr/ hangkapcsolat /r/-ré egyszerűsödött, valamint az /s/ és a /v/ közti /o/-t a két nyíltszótagos tendencia kiejtette. Pl.
a) Mai szlovák hrušoviansky ['ɦruʃovi̯anski] melléknévi lakosnév, amely a nyitrai szlovák Hrušovany ’[Nyitra-] Körtvélyes’ településre utal. Ennek /hrusovjanszki/ > /rusovjanszki/ > /rusovánszki/ > /rusvánszki/ > /ruzsvánszki/ menetű magyarosodásával magyarázhatók a fenti Rusvánszki, Ruzsvánszki, Ruzsvánszky alakok.
b) Valamely szlovák Hrušov(o) településnévre utal a régi szlovák Hrušovan (mai szlovák Hrušovčan) főnévi lakosnév. Ennek magyarosodása a fenti listáról a Rusvan, Ruzsvan. — Elképzelhető, hogy a régi melléknévi formák (a maiaktól eltérően) ehhez képest -ský képzővel bővültek. Ebben az esetben a Rusvánszki stb. lakosnevek ezekhez a településekhez tartoznak.
c) Az előző pontbeli listáról kiemelendő Hrušovo, amelynek a magyar neve a XVI. sz.-ban <Rwsowa> /rusova/ alakú volt. Ebből jönnek a /rusovai/ köztes magyar lakosnévi alakon keresztül a fenti lista magyar eredetű Rusvai, Rusvay nevei.
3. A lista Ruzsbart neve talán az igen ritka német Rußbart (Rusbart) névből magyarázható. Ehhez az apanévképzői -ský toldalékkal keletkezhettek a fenti lista Rusbarszki, Ruzsbarszki, Ruzsbarszky, Ruzsbárszky formái.
4. a) A b-n konszonantizmust mutató formák (Ruzbanszki, Ruzsbánszky) az 1. és a 2. esetek keveredéséből állhattak elő, de hogy a kettő közül melyik a kiindulási forma, abban bizonytalan vagyok. A filológiai valószínűség mindenesetre azt mondatja velem, hogy az 1. pontbeli Ružbaský /ruzsbaszki/.
b) A b-v mássalhangzókat tartalmazó Ruzsbavszky mindenféleképpen az 1. pont alá esik, és a Ruzsbaczky alakhoz kapcsolódik az egyébként gyakori szlovák -ovský > magyar -ócki alakulás visszahatásaként.
c) Esetleg a b-r-es Ruzsbarszki stb. formák sem a 3. pont szerint alakultak, hanem az 1. alatti /ruzsbaszki/ ejtés rendszerkényszer alakította változata. A szláv /szki/ végződés ugyanis igen ritkán áll magánhangzó után: eléje tehát a nyelvérzék beszúrhat egy olyan mássalhangzót, amely kieshetett. Történetileg itt egyébként az š [ʃ] = /s/ esett ki, de a Bednárszky stb. (és az alábbi Gibárszki) nevek analógiájára helyette az /r/ is beszúródhatott.
Gibárszki: Az előzőekhez képest ez egyértelműbbnek tűnik. Ez a Hernád menti magyar Gibárt településnévre utaló északi szláv (szlovák, ruszin) lakosnévnek tűnik. Vélhetően a környékre telepedett szlávok közt alakult ki (vö. 2xkiss #11040), vagy az onnan más szláv környezetbe áttelepülők kaphatták.
Egyrészt az olasz etimológiai csak az én formailag helyes ötletem. Másrészt nem biztos, hogy a névadó ős nemes volt. A korban (XII. sz.) a térségben szerintem még nem alakultak ki a merev határú társadalmi osztályok, és a röghöz kötés is csak a későbbi feudalizmus terméke. A Hunyadiak családtörténetéből pedig tudjuk, hogy megkérdőjelezhető származással is lehet egy-két generáción belül uralkodó valaki. Az pedig, hogy a ténylegesek helyett „menőbb” ősöket konfabulálnak családok (vagy ha nem ők, akkor az ő családtörténet-íróik), máig élő jelenség.
A Barta személynév (és ebből családnév) szláv alapon is előállhat, hiszen a cseh Bartoloměj, szlovák Bartolomej ’Bertalan’ egyházi személynévnek itt is lehet Bart rövidülése. Az -a pedig a csehben máig élő becéző értelmű végződés (régebben, a családnevek kialakulásának a korszakában a szlovákban is így volt). Csehül mégis ritka, viszont gyakori a hasonló alapról képzett Barták (amely egyes számú, és nem egyenlő a többes számú magyar Barták ’Barta nevűek’ alakkal).
A ritkaság miatt azt sem lehet kizárni, hogy a Bart(ha) nevet az átköltözők már Magyarországon kapták pl. a Bartoloměj személynevük alapján.
Böröczky: Kázmér Miklós szerint a Berecki név magyar ő-ző nyelvjárási alakváltozata. Ez lehet (a) a magyar Bereck, Böröck egyházi személynév -i apanévképzős származéka. Vagy (b) a háromszéki Bereck vagy a zempléni Alsó-, Felsőberecki településnévről való elszármazásra utaló magyar lakosnév. A magyar személynév a latin Brictius egyházi személynévből ered.
Jugovics: Vö. horvát-szerb Jugović családnév. Egyebekben l. Kerületi Főerdőkerülő #11144, azzal, hogy a Jugo személynév a jugo közszóval is kapcsolatban lehet, amelynek jelentése ’déli szél, meleg tengeri szél, sikokkó; dél(i világtáj)’.
> az -ics végződést a szerbek és a horvátok tkp. - itynek ejtik, […] a magyar átírásban szinte mégis szinte kivétel nélkül az -ics alak honosodott meg
Ennek az az oka, hogy a kaj-horvát nyelvjárások (a szlovénhez hasonlóan) nem különböztetik meg a č [tʃ] = /cs/ és a ć [tɕ] ~/ty/ hangokat. A történelmi Szlavóniában pedig, ahol a legintenzívebbek voltak a horvát-szerb–magyar kapcsolatok, kaj-horvát nyelvjárást beszéltek. Ezért lett a magyar reflex /ics/. Ugyanakkor a szerb-horvát nyelvterületen is eléggé eltérő a ć minősége még ott is: így van ahol a magyar fül /cs/-nek hallja ott is, ahol a szerb-horvát fül még megkülönbözteti ahol a č-től.
Köszönöm nagyon érdekes volt, akkor lehet hogy egy dalmáciai olasz nemes volt a bosnyák királyok őse. Jól elfelejtették az utódok a származást vagy nem volt szimpatikus utólag.
Guminár, Gumilár: A RadixIndex a Gumilár alakot ismeri, és elterjedéséből a szlovén eredetére lehet következtetni. Kimutatható a mai szlovén telefonkönyvből is. Az -ar végű szláv nevek rendszerint foglalkozásnevek, de ilyen szóra nem találtam. A gumi- kezdet egyértelműen a ’gumi’ szóra utal, de ez túl modern családnévhez.
A kérdezett névalakokban lévő n ~ l váltakozás a következőt veti fel. Az irodalmi szlovén gumno ’pajta, szérű(skert)’ szónak a Rába menti nyelvjárásban a gumlo formája van. Ehhez elképzelhető (bár adatolni nem tudom) egy *Gumnar ~ *Gumlar ’szérűsgazda; pajtakészítő’ foglalkozásnév. Ez utóbbinak magyar környezetben esetleg kialakulhatott a mássalhangzó-torlódást feloldó, magyarosodott Gumilár formája.
> amely kialakítja a Cotromano formát, amelynek pedig a szlávosodott alakja lehet a Kotroman.
… és esetleg ehhez a németes hangzáshoz fabrikálhatták (később) a német eredetmítoszt. Ez az opció áll a következő megoldásra is.
> Létezik a Kotormán név is.
Ó igen, ez nem jutott eszembe, de így fellapoztam Kiss Lajost, aki a Kotormány településnél hozza is a harmadik etimológiát. A Kotorman személynevet magyarországi kontextusban a XIII. sz. közepéről lehet adatolni: ebből lett a Kotormány településnév és a Kotormán(y) családnév. Kiss Lajos a magyar névhez ad egy bizonytalan etimológiát és utal a szerb-horvát Kotroman személynévre. Ez jelentheti azt, hogy a két lehetőség riválisa egymásnak, de jelentheti azt is, hogy a szerb-horvát nevet is bekapcsolja ebbe az etimológiába.
A Kiss Lajos által említett bizonytalan, immáron harmadik etimológiai török: alapként az ótörök qotur ’kosz, rüh’ szót említi. A török -man/men azonban rendszerint igékből képez cselekvőneveket, és nem névszavakhoz járul. Ugyanakkor a török *Qoturman-ból szláv ajkon nehezen lesz Kotroman, ott is Kotorman (Koturman) lenne várható. A délszláv Kotroman-ból ugyanakkor a két nyíltszótagos tendencia kialakíthatja a Kotorman-t a *Kotoroman köztes alakon keresztül. Tehát ez is megoldási kísérlet bizonytalanságokkal terhelt.
Kotroman: Az első, akit ilyen néven emlegetnek, az I. István (1242-1314) boszniai bán. Magát a dinasztiát feltételezett (de nem bizonyos) apja, I. Prijezdától (1211-1287) számítják, de vele kapcsolatban nem került elő ez a melléknév. A nevet azzal a német Gotfried lovaggal kapcsolják össze, akit IV. István magyar király küldött Boszniába, és aki 1163-an véget vetett Borić bán uralmának. Ennek a Gotfriednek az egyik legvitézebb katonája (vazallusa) lett volna (egy XV. sz.-i ragusai forrás szerint) „Cotruman Goto”, azaz ’Kotroman, a Gót’. Az első névviselő tehát 80 évre volt a feltételezett névadótól, és erről is csak egy 250-300 évvel későbbi tudósításból tudunk, a bizonytalanság tehát nagy.
Pontos etimológiai kísérletet nem találtam, de ha hiszünk a fentieknek, akkor a Koroman akár elő is állhat a német Got(t)fried 'isten/jó + védelem, béke' és a Got(t)mann ~ nyelvjárási Kot(t)mann ’gót férfi’ nevek vegyüléséből.
Persze, amennyire stabil a sztori, annyira más is lehet az eredet. Az olasz Cotrona, Contronei, Controneo neveket a calabriai olasz Crotone település latin Cotrona nevére vezetik vissza. Elviekben egy erre utalo olasz *Cotronano alakú képzős lakosnévben is felléphetett n : n > m : n elhasonulás, amely kialakítja a Cotromano formát, amelynek pedig a szlávosodott alakja lehet a Kotroman.
Jermann: Vö. német Jermann (No., Au., Svájc) családnév. Vélhetően ez a német Jährmann írásformája, az pedig a német Jahrmann umlautos formája. Ez esetben a német Jahr személynév ’leszármazottja’ értelmű apanévi –mann utótagos származéka. Ezt a német Jahr személynevet nem a német Jahr ’év’ szóból eredeztetik, hanem a Jar- tavaszi(as); meleg; haragos, szigorú’’ előtagú szláv nevek (pl. Jaroslav) rövidült formája átvételének tartják.
De az sem zárható ki teljesen, hogy (részben) a német Germann ’dárda+férfi’ személynév nyelvjárási ejtésformájáról van szó.
Spannenberger: Vö. német Spannenberger családnév. Ez világosan egy német Spannenberg helynévből alkotott képzőtlen lakosnév. A helynevet nem sikerült lokalizálnom, de az elterjedés alapján a név többcentrumúnak tetszik, azaz több ilyen hely is van. Ezért vélhetően nem településről, hanem külterületről, dűlőről lehet szó. Ezek közül a Google Maps egyet mutat meg: Donaueschingenben van egy Am Spannenberg ’a Spannenbergnél’ nevű hely. A hely nevének utótagja a német Berg ’hegy’, az előtag pedig vagy a Spann ’lábhát, rüszt’, vagy a Spanne ’arasz(nyi), tenyér(nyi)’ szó, amely a hegy (kiemelkedés) alakjára, vagy viszonyított méretére utalhat.
E német név értelmi megfelelője így az Araszhegyi. Minthogy azonban egyrészt magyar *Araszhegy földrajzi nevet nem találtam, másrészt ez a név Pilisszentivánra korlátozódik, éppen a német Spannberger tükörfordításának vélhető.
A német névnek előfordul ritkább, képzőtlen Spannberg formája is.
