A fehér gólya nagyobb testesebb és vérmesebb madár mint "nigger" fajtársa. Egyszer tanúja voltam (még ifjonc koromban) borsodi nagyanyáméknál, mikor a kiugrott kicsiket a szomszéd udvarán egy közepes méretű blökivel szemben védelmezték... Bizony fontolóra kellett venni a kutyunak a felnyársalás esélyét.. :-S A fekete társa tudtommal egy félénkebb rejtőzködőbb kategória, fészkét is jobban próbálja elrejteni a szemek elől és így abba a "hitbe" van, hogy ezzel mindent megtett. (?) Persze ezt csak én próbálom ezzel indokolni...
Egy földön álló vagy fészken ülő hosszú nyakú, hegyes csőrű madarat nem szívesen támad egy ragadozó sem, mert tud az azért komolyan védekezni. Levegőben persze semmi esélye. Találna a sas ennél könnyebb prédát is szerintem...
Nem tudom a "néger gólyáknál" hogy van, de mivel én egy nagy halastó mellett vagyok itt gyakran röpködtek a fehérek fölött a sasok. Ha alacsonyabban körözött a fészek fölött vagy a 30 méterre lévő nyárfákra telepedett, az ügyeletes gólya mindig széttárta a szárnyát, hogy nagyobbat mutasson és fenyegetően kelepelni kezdett vagy rálapult a fészekre és hátára csapott fejjel " hattyú pózban" várta a támadást. Ha az éppen táplálkozó párja észrevette, ő is visszaszállt a fészekre segíteni. Esze ágában sem volt elhagyni a fészket vagy a levegőben megpróbálni elűzni. Igaz konkrét támadásig soha nem jutott a dolog mer az udvarra azért még egy sas sem merészkedett...
Tény, hogy a sasokat azért tisztelik a gólyák, az ölyvekkel viszont nem is foglalkoznak. Egyszer rápillantanak aztán mintha ott sem lenne. Még a nagy magasságban köröző madárról is egy pillantással eldöntik sas vagy ölyv.
Hiába őrzi vagy védené, egy rétisassal nem mernek újat húzni. A videón látni, hogy szerencsétlen(ek) többször is próbálnak lecsapni rá, de gyakorlatilag hatástalan. Ilyen esetben általában ott hagyják az egészet és ha még időben vannak új költésbe fognak.
Mert a réti sas legalább annyira védett. :) Na meg a természet rendjébe nem jó beavatkozni...
Engem inkább az érdekelt volna, hogy a teljes fészekaljat felzabálta a sas, vagy hagyott 2-3 tojást, amin tovább kotlott a felelőtlen gólyapár. Gólyáéknál ugyanis illene az egyik madárnak állandóan a tojásokat és az apró fiókákat a fészken őrizni mert úgy van esélye megvédeni őket és nem utólag párszor "stukázni" a ragadozót...
Na neee,,, majdnem minden parkban, ligetben, állatkert területein, nagyobb határoló erdősávban, de még a házak közti gyümölcsösök vonzatában is tanyáznak. A legtöbb szerintem a budai részeken meg Érd környékén van és a külvárost is lakják már rendesen. :) Valamikor kb. a szarkák is így "vették be" a városokat, de Ők ugye kevésbé kötődnek a nagyobb facsoportokhoz, s emiatt nekik szinte minden urbánus élőhely jó! :-S
Itt is kb 2-3 éve jelentek meg az elsők, addig szinte csak a nagyobb erdőkben lehetett néha látni 1-2 szajkót. Azóta viszont egyre több van és egyre szemtelenebbek...
Türelem. Láttam már rigófészket Újpalotán 1 méteres magasságban egy tízemeletes épület és a járda közötti bokron. Szerintem nem zavarja a forgalom, városi madár ez :-)
Mostanában valamivel többet látok, mint pl. 5 éve, tavaly egy korhadó, öreg szilvafában lévő odú fészekalját is sikerült kirepülésig nyomon követnem. :)
Mióta a "civilizált"-nak gondolt ember megjelent, szinte mindenhol mindenbe beavatkozott, ezt olykor a saját fennmaradása érdekében is. Valamikor a kutya, macska ősei is szabadok voltak, a háziállatokról nem is beszélve, oszt mi lett belőlük..? Még a bennszülöttek is gyakran tartottak legalább 1 papagájt, majmot...ki tudja mely okból..? Indiában patkánykultusz, tehénkultusz is van. Szóval állandóan kísérletezünk a természetes lényekkel, és valóban nagyon sokszor nem jön be! :(
Szerintem a házi rozsdafarkú hímet láthattad. Lehet, hogy a párja ( ha van neki ) már a fészekben ül. A hím mindig megkeresi a területének legmagasabb pontját és onnan "hőbörög" hirdetvén, hogy ő a főnök az udvarban. : )
