Lehet, egy picit félreértettél. Arra gondoltam, hogy az orosz "Noszka" szó állhat esetleg a "Noszka" név mögött, mint értelmezés. A "Noszkai" nevet hagyjuk ki a buliból, az ugye valami rejtelem, amit meg kéne fejteni, hogy hogyan lett a "Noszka"-ból. De az, ha jól értettelek Téged, akkor már utószülött névfejlődés lehet a "Noszka", mint családnév létrejöttét követően.
Továbbra is tartom, hogy a szibériai Noszka orosz népetimológia eredménye. Az az orosz közszó, amelyikkel azonos, és amelyiket a 11274-esben említettem, jelentéstanilag nem alkalmas folyó elnevezésére. De ha még meg is engednénk az eredeti névadást, a víznév nem fordul elő európai területen. Ahogy szibériai folyónévből lett Gyemjankai vezetéknév nem várható Magyarországon, úgy ilyen eredetű Noszkai sem.
A 11281-ben 2xkiss által említett Ung vármegyei Noska víznév pedig /s/ hanggal van, nem /sz/-szel. Ez emiatt eleve nem függhet össze a kutattad vezetéknévvel.
Köszi a kimerítő választ (ott helyben), viszont akkor bejöhet magyarázatként a Noska, Nosko (szláv) családnevekhez ez az orosz magyarázat is, mint értelmezés, vagy ennek semmi köze hozzá?
Husz (Húsz): Kázmér Miklós nem veszi fel a szótárába ezt a vezetéknevet, tehát szerinte sincs köze a magyar húsz ’20’ számnévhez.
Ehelyett a morva-szlovák Hus családnév magyarosodása lehet. Ez utóbbiról a 10719-es hozzászólástól a 10729-esig olvashatsz.
Polonkai: Magyar lakosnév, a Polonka nevű településről való elszármazásra, az oda való családi, gazdasági stb. kapcsolatokra utal, esetleg a nemesi birtokközpontot jelöli. Polonkát 1889-ben Garamszécsre nevezték át (ma Polomka, Szlovákia).
Addendum: > Az /n/ betoldás a görögben vélhetően a hasonló hangzású ζιγγίβερις (zingiberis) ’gyömbér’ szó hatása.
Ezzel tulajdonképpen ezen a vonalon is közel értünk a 11288-ban említett cseh-szlovák cicvár szóhoz, annál is inkább, mert ennek ott ’gyömbér’ szó jelentést adtam Bernolák XIX. sz.-i szótára alapján. Azóta e szó esetén kissé részletesebben körülnéztem, és ez eredetileg ’sziki üröm, Artemisia santonicum’ értelmű volt, majd a Curcuma zeodaria gyógynövényt jelölte (amely magyarul ’citvor, citvár’ vagy ’zeodária’). Ebből lett név- és fajtévesztéssel ’gyömbér’. A szó a német Zitwer ’ugyanaz’ közvetítésével terjest el a környéken, a németben olasz (zettovario), az olaszban perzsa (zidwâr). Nem kizárt (bár nincs is adatom róla), hogy ez utóbbi annak a dravida növénynévnek a folytatója, amely a (rokon) gyömbér nevét is adta: csak ez ind és nem iráni nyelvű közvetítéssel.
------
A 11292-esben leírtak alapján a Czinczifa névnek nincs köze a cincár népnévhez. Ennek oka, hogy az –ár és –ifa végződések egymásba alakulásának nincs magyarázata. Az –ár ugyan képző, de az –ifa nem az. A cincár megnevezés egyébként gúnynév, amely egy nyelvjárási jellegzetességre utal: az arumének (macedorománok) a dákoromán [tʃ] /cs/ hang helyett sokszor [ts] /c/-t ejtenek. Így a cinci [tʃintʃʲ] /csincs/ ’5’ számnév helyett is ţinţ [tsints] /cinc/ hangalakot használnak. Ebből van az –ar személynévképzővel a román ţînţar [tsɨn'tsar] népnév, amely egyébként egybeesik a román ţînţar ’szúnyog’ szóval. A románból az etnonima a szerbbe került, onnan jött a magyarba.
Ad Cziczifa ~ Czinczifa: Nem imponált görögnek, így ott nem kerestem, hiba volt. Mert bízvást az újgörög τζίτζιφα (dzídzifa) ’jujuba (gyümölcs), kínai datolya, a Zizyphus jujuba termése’ szó áll mögötte, amely az ó- (és közép-) görög ζίζυφον (ziziphon) folytatója.
Vezetéknévként a Google-lal tudtam adatolni a Τζίτζιφα (Dzídzifa), a gyakoribb Τζίτζιφας (Dzídzifasz), a Τζίντζιφας (Dzíndzifasz), a Τζίντζιφα (Dzíndzifa), a Τσίντσιφας (Cíncifasz), Τσίντσιφα (Cíncifa) vezetéknévi alakokat. A /dz/ > /c/ változás a magyarban is végbe mehetett hanghelyttesítéssel, mivel a /dz/-nek nincs fonémastátusa, ugyanígy a szóvégi /sz/ lekopása is lehet magyar. Ez utóbbihoz vö. a magyarországi görög (aromán) Sina csalánév eredeti Σίνας(Színasz) formáját. De az alakváltozatosság és a névtévesztés már a görögben is nagyfokú. — Az /n/ betoldás a görögben vélhetően a hasonló hangzású ζιγγίβερις (zingiberis) ’gyömbér’ szó hatása.
A Czinczifa család valószinűleg Macedóniából érkezett, mint a korai miskolci "görög" kereskedő colónia jó része. Arumén származása adatolható. Az arománok magyar megnevezése cincár volt, talán ennek is van köze a névhez.
Cziczifa: Nem gondoltam még teljesen végig, a lehetőségen belül is egyelőre csak arra koncentráltam, ha a <cz> kettős betű ejtése /c/ (és nem /cs/).
A legközelebbi ötletem talán az, hogy a Cziczvár név valamiféle népetimológiás származéka lehet. Ez a Cziczvár valamilyen szláv eredetű név lehet. A pontos megfelelője a jelenkori névtárakból nem mutatható ki, de a származékai igen, pl. cseh Cicvárek, esetleg szlovák Cicvárek (Cicvárková, Cicvarková). Ezek a cseh-szlovák cicvár ’gyömbér’ szóra mennek vissza. — Hasonló alakú a horvát-szerb cicvara ’tejszínes kása’ (vö. pl. itt) szóból származó Cicvara, ill. az ebből képzett Cicvarić családnév.
Néztem a román lehetőségeket is. A románban Constantinescu adatolja az erdélyi Ţiţu ['tsitsu] személynevet, amely ráadásul jelentésében is egyezne, hiszen a köznyelvi ţâţă ~ ţîţă ['tsɨtsə] ’emlő’ szóval függ össze. Ehhez azonban nem találtam olyan névképző toldalékot, amely a magyarban –(i)fa alakúvá válhatott volna.
Magyarul inkább hamuzsírfőző-nek nevezzük ezt a mesterséget, mert a fahamu égetése csak az első lépése volt a hamuzsír, azaz kálium-karbonát előállításának. Ez, amely sok ipari folyamatnak (szappanfőzés, ruhafestés, cserzés, üvegkészítés, zománcozás stb.) fő alapanyaga. A hamuzsír latin eredetű szlovák nevéről kapta a nevét a szilvásváradi Szalajka-völgy is.
Csorey ~ Csörey: A RadixIndex az alábbi névalakokat fedi fel: (A) Csorei ~ Csórei, Csorej; (B) Csörey, Ehhez még említhető (C) a keleti-szlovák Čorej.
Az elterjedés alapján az (A) csoport egyértelműen román környezethez látszik kötődni. Ezt kihangsúlyozza a hangtest vegyes hangrendűsége, amely a magyar eredet ellen szól, különösen azért, mert a magyarban a mély hangrendű tőhöz magas hangrendű végződés „tiltottabb”, mint fordítva. Ennek megfelelően Constantinescu említi a román személynévi Cior- tövet, amely felveheti a román -ei (kicsinyítő-apanévi) képzőt, a Ciorei alakot adva, amely a mai román telefonkönyvből adatolható is. Ezt a Cior- névtövet Constantinescu a román cioară ’varjú’ (ciori ’varjak’) szó tövével veszi azonosnak. [*] Ehhez illeszkedőnek látszik a Szlovákiában előforduló (C) csoport. A magyarban az egyszótagos –ei ~ /ej/ végződés disszimilálódhatott kétszótagos /ei/-vé, amely –ey írásképet is adhatott.
A (B) csoportba sorolt tiszta magas hangrendű alak a RadixIndexen csak Berettyóújfaluból adatolt, a jelenkori magyar telefonkönyv pedig nem ismeri. Én elválasztanám az előzőtől, mert nem hiszem, hogy /csorei/ > /csörei/ hangrendi hasonulás léphetett volna fel: bár ha ezt koránra (mondjuk a török kor elé) lehetne datálni, akkor nem lehetne kizárni. A fordított /csörei/ > /csorei/ alakulást, amely esetlen a magyar /ö/ hangot nem ismerő népek esetén hanghelyettesítéssel alakult volna, viszont teljesen elvetem. A /csörei/ egycentrumú, a /csorei/ nem: ezért nem vethető fel, hogy az utóbbi az előbbiből lett volna.
A magyar Csöre (Csőre, Csüre, Csűre) régi, ismeretlen eredetű magyar világi személynévből lett családnév. A Csörey vezetéknév etimologizálható, mint ennek a személynévnek a magyar –i (< -é) apanévképzős származéka.
[*] A felvetődő magyar csóré ’meztelen; cigány(os)’ ~ csóró ’szegényes, elhanyagolt külsejű’ szó aligha jöhet szóba etimológiaként, mert ez viszonylag nem régi kölcsönzés a cigányból, vö. lovári choro /csoro/ ’árva, szegény’. Van ismeretlen eredetű magyar csóré ’összement tej; savó v. ezzel készített étel’ tájszó is, de az ebből való kiinduláshoz is kellene a román közvetítés, amely ennek a szónak az esetében nem adatolható.
Ropog: Vö. RadixIndex: Ropog (Hajdúböszörmény), Szlovákia: Ropog (Komárom, Szádalmás) Két esetet látok. 1. Úgy kell venni, ahogy van, azaz a ropog hangutánzó ige kijelentő módú jelen idejű E/3 alakja. Ez szokatlan, de Kálmán Béla pl. idézi a régi Kevereg és Zavarog személynevet, mint szakácsok neveit. Újabb korban inkább szavajárási motiváció nyomán keletkezhettek finit igealakokból ragadványnevek.
2. A RadixIndex ismeri aRopoch vezetéknevet Kapolcsról. A magyarban szokásos ch /χ/ > /k/ hanghelyettesítés után ezt a nevet a népetimológia Ropog-gá is alakíthatta. Erről a Ropoch-ról egyelőre nem találtam semmit. Van Rapoch ~ Rápoch is, de hogy az ezzel összetartozik-e, arról egyelőre nem merek nyilatkozni. Mindenesetre ez utóbbi lehet szláv, leginkább szlovák, vö. rap- tő a szlovák rapina (ritka rapa) ’ragya, ripacs, himlőhely’, rapavý ’ragyás, ripacsos, himlőhelyes’, ill. az –och személynév-képző (pl. szovák biely ’fehér’ :> beloch ’fehér[bőrű] ember’).
Csatlovszki: Vö. RadixIndex: Csatloczki (Miskolc-Görömböly), Csatlóczky (Miskolc, Kassa), Csatlószky (Miskolc), Csatlovszky (Szepsi / Moldava nad Bodvou). Alakilag szláv lakosnév, de a helynévi alapja nem azonosítható, sőt maga a név sem mutatható ki a jelenkori szláv névtárakból.
Erre és a fenti elterjedésre tekintettel olyan magyarországi szlovák névképzésnek vélelmezhető, ahol a –ský képző nem lakosnévi, hanem (lengyel mintára) apanévképzői szerepben áll. Az alapszemélynév vagy a magyar Csatlós név (vö. szlovákiai Čatloš, cseh-morvaországi Čatloš, lengyelországi Czatlosz vezetéknevek), vagy a szlovák Čatloch (ez a RadixIndexen mint Csatloch). Ez utóbbi vélhetően a magyar csatlós köznév szlovák átértelmezése.
Mindkét alapnévből jelenkori szlovák helyesírással Čatlošský jön ki, amelynek ejtése magyarosan /csatloszki/. A magyarban hasonló ejtésre vezető –ovský végű szlovák nevek analógiájára jelenhettek meg az /ocki/, /ócki/ és /ovszki/ végű névváltozatok.
Érdemi újdonságot nem fognak tartalmazni az általam leírtak, inkább csak adalék.
Már LvT utalt rá, hogy a horvátországi Novska település használatos magyar neve Novszka volt, amelyből esetlegesen kikophat a v.
A M. K. Földt.-i Intézet 1906-ban adta ki XV. kötetének 4. füzetét, Petróleum és aszfalt Magyarországon címmel, amelyben a kérdéses települést 'Noszka' névvel illeti.
Ezek szerint így is ismerték, vagy talán csak sajtóhiba?
Hogy itt a mai Novskáról van szó, - megerősítik a tágabb környékén található falvakként felsoroltak: Mikleuska, Voloder, stb.
Ezzel persze nem azt állítom, hogy innen származik a Noszkay név.
Az 1356-os évben az Ung vármegyei Sislóc /Sislivci/ környékén komoly áradást okozott a Noska ér /patak, vízfolyás/, amely az Ung folyó mellékvize volt akkor.
De én ezt sem gondolom olyan jelentőségűnek, hogy családnevet adott volna.
Igen, de az én voltam :-) Mármint kijavítottam vagy tíz wikipédiában, amikor is realizáltam, hogy az olaszoknál van a gubanc, ugyanis ez a film hivatalos címe.
Nekik csak a vitalapon hagytam üzenetet, hogy akkor most WTF?
Amúgy még a film hivatalos oldalára (http://www.pozitiacopilului.ro/) is elmentem a név alakját leellenőrizni, de a szerepek nevei ott nem szerepelnek, a sajtóanyagokat pedig nem néztem meg, mert rendkívül lassan jön le. Most ezt is kivártam, de az anyát ezekben sem nevezik meg a családnevét, csak a keresztnevét.
:-) Amúgy köszi a választ, amikor beírtam a cserkészt két perc múlva már rájöttem, hogy hülyeség, de ugyebár az Index-fórumokon nincs lehetőség törölni.
