Nitti esetében Mány a település. Itt akkor a felmenői vizsgálat igazolja a német vonalat.
Szvitacs esetében Mány a település, az öregek Bajótról és Epölről származtak, ahova az 1700 évek elején szlovák telepesek költöztek. Így valószínűbb a szlovák megoldás.
Csombordi esetében Hajdúszoboszlói, Zohány (esetenként Zohán) pedig Nádudvari és Hajdúszoboszlói anyakönyvekben került elő.
Radva: Jobb híján úgy vélem, hogy a Radvai névvel együtt a magyar-szláv érintkezési határon kialakult magyar népetimológiás alakulat lehet a szláv Radvan (< Radovan ’kedvelt’) személy- vagy helynevek egyikéből. Az analógiára a szláv -an lakosnévképző adhatott alapot pl. a szláv Moravan ~ magyar Morvai ~ Morva alakok hatására.
A jelenkori elterjedést a telefonkönyvből és a RadixIndex.com-ból vizsgálva, kiskunsági centrumú névnek tűnik. Ez, ha itt történt a név kialakulása, szlovák és délszláv kiindulást is felvethet.
Nitti: A jelenkori telefonkönyvből elsősorban Bicske környéki falvakból adatolható, ahol német telepítés is volt. A Nitti név Németországban is előfordul. Tehát német vezetéknévnek tartható. A XIX–XX. sz.-i magyarországi névkincsre koncentráló RadixIndex nem ismeri, de előfordul benne a Nittig név, amely németül kiolvasva /ch/ hangra végződik, és ez a magyarban szóvégen elnémulhat. Ugyanakkor a német -ing végződésnek lehet -ig alakváltozata, így felvethető a német Nitting > Nittig > Nitti alakulás. Ez esetben pedig lehet, hogy az elzászi Nitting településnévre (az onnan való elszármazásra) utaló képzőtlen német lakosnévről lehet szó.
Másrészt a Nitti olasz vezetéknév is, amely az olasz Nitto (? < Benitto < Benedetto ’Benedek’) személynévhez képzett apanév.
Az, hogy a magyarországi Nitti-nek, a németországi Nitti-nek van-e köze az olasz Nitti-hez, már csak genealógiai vizsgálatokkal dönthető el, mert a fentiek szerint német etimológia is lehetséges. A magyarországi Nitti azonban a német falvakhoz való kötöttség okán inkább németországi eredetűnek tűnik, mint olasznak: persze ha a németországi Nitti olasz eredetűnek bizonyulna, akkor úgy közvetetten lehetne olasz felmenőkkel is számolni.
Ruppert: Vö. német Ruppert (No., Au., Svj.) ez képzőtlen apanév a germán eredetű német Rupprecht (< ógermán *hrōþiz ’dicsőség, hírnév’ + *berhtaz ’fényes’) személynév Ruppert alakváltozatából. A személynév népszerűsége szent Rupertnek, Salzburg első püspökének a tiszteletére vezethető vissza.
Svitacs: Vö. szlovák Svitač (Svitáč), lengyel Świtacz (Switacz) családnév. Ez a szlovák svit ’virradat’ ~ svitať ’virrad’, ill. lengyel świt ~ świtać ’ugyanaz’ szóhoz képzett személynévből lett képzőtlen apanév.
Csombordi: Magyar -i képzős (elszármazásra stb. utaló) lakosnév az Alsó-Fehér m.-i Csombord (ma Ciumbrud, Románia) településnévből.
Zohány: Itt nem sokra jutottam. A RadixIndexből és a jelenkori magyar telefonkönyvi adatokból előálló elterjedés nem volt orientáló, és a környező nyelvekben sem találtam megfelelőt. Helynévi kapaszkodó sincs, de az Árpád-kori személynévtárból sem került elő. Így eredetét tekintve leginkább korai magyar személynévnek gondolnám, az Árpád-kori adatolhatatlanság miatt azonban már itteni fejleményként. Egyelőre két lehetséges eredet merült fel bennem. Egyrészt a Zakariás, Zakeus stb. nevek Zah- rövidülése lehetne a régi magyar -ony ~ -ény kicsinyítő képzővel, bár az így előálló régi *Zahony formából nehéz levezetni a mai Zohány magánhangzóit. Másrészt a szláv Suchaň ~ Suchoň személynévnek (vö. szlovák sucháň ’sovány, szikár, aszott férfi’ < suchý ’száraz, aszott’, ill. Sucháň, Suchoň családnevek) lehet a korai magyarosodása. Ez utóbbi esetben a magánhangzók alakulásához vö. szláv čudo > csuda > csoda, a szókezdő mássalhangzóhoz vö. Szala ~ Zala.
Észt szóból nem vezetünk le délszláv apanevet: nem volt ehhez elég kapcsolat a két terület között a koraújkorban.
A szlovén južina szó értelmileg pedig a délszláv jug’dél (napszak)’ < ’dél (égtáj)’ szóból képződik, mint ’déli étkezés’. Ezzel az alapszóval való kapcsolatra, számomra hihetőbb motivációval, már utaltam a #11158-asban. De ha már erre a szóra rákerült az -ina képző, a g-ből is ž-t csinálva, akkor személynévként használva sem kopik le. Úgyhogy ezt a konkrét szót kizárhatjuk.
Vági: Kázmér Miklós szerint a Sopron megyei Vág településre (az onnan való elszármazásra, az azzal való kapcsolatra) utaló lakosnév. Szerintem azonban – a Dunaihoz hasonlóan – lehet a Vág folyóhoz kapcsolódó név is, azaz a Vág mentéről származót, oda rokoni, üzleti stb. kapcsolattal bírót is jelölhet.
Szopko: Vö. szlovák Sopko családnév, a gyakorisági különbség miatt a cseh Sopko, lengyel Sopko szlovák eredetűnek tűnik. Ez az azonos régi északi szláv (szlovák) személynévből lett képzőtlen apanév. A személynév szlovák kontextusban régóta adatolható, mivel ez a személynév adta a zempléni Szopkóc (< szlovák Sopkovec) településnév alapját. Ennek első említése 1567-ből való (<Zopkoc>). A név a sop- tőből és a hozzá járuló, személynévképzői funkciójú -ko kicsinyítő képzőből áll.
A sop- tő vélhetően az a szláv sop- igető, amely önállóan nem maradt meg a szlovákban, csak származékokban (mint sopka ’tűzhányó’, sopúch ’kemencenyílás; füstlyuk’, soptiť ’tüzet hány; dúl-fúl’, sopeľ ’takony’). Az eredetibb jelentés pl. az oroszból adatolható, mint сопеть (szopety) ’szuszog, szipog, szipákol’, régen ’furulyázik’ is; сопель ’pásztorsíp’. — Vagy az a sъpъ főnév, amely szintén pl. az oroszból mutatható ki, mint соп (szop) ’földsánc, töltés, gát’ сопка ’domb, halom, kerek kiemelkedés’.
A motiváció tehát az elnevezett által kiadott szuszogó, dörmögő hang, vagy a lakóhely jellegzetessége.
Bohanyek: Szláv, a /h/ és az /ny/ miatt szlovák, de az ennek megfelelő szlovák Bohanek családnév nem adatolható. Van viszont Bohan, Bohanka, Bohanko, Bohanič, Bohanes, tehát a Bohan alapnév -ek kicsinyítő képzős származékának valahai léte sem zárható ki. A Bohanek formát a RadixIndex igazolja is Aknaszlatináról (Солотвино / Szolotvino, Ukrajna), Ipolyszögről és Kassáról (Košice, Szlovákia). Az eredeti /n/-es forma (/ny/ helyett) cseh, esetleg ruszin is lehet. A magyar környezetben azonban tendenciaszerű a szlovák /ny/ megkeményedése, így az ilyen magyarosodott formák nem alkalmasak finom behatárolásra.
A Bohan alapnév a Boh ’isten; sors, szerencse’ kezdetű szláv nevek rövidülési -an kicsinyítő-személynévképzővel.
----------
Az /sz/ affrikálódása /c/-vé jellegzetes magyar hangváltozás, bár a szlovákban is előfordul néha. Így a Szirko > Cirko változást magyarosodásnak lehet tekinteni. Vö. szláv sobolь > magyar coboly, magyar Szák személy és helynév > Cák, magyar Szegő személynév > Cegő[telke] helynév stb. — A latin C betűnek itt nincs köze az /sz/ hangértékű cirill С betűhöz.
A Síri családnévnek azért elvben lehet magyar etimológiája a zsír ’háj, zsiradék’ (esetleg sír ’temetkezési hely’, sír ’könnyeket ejt, jajveszékel’) szavakból lett személynév vagy helynév alapján. Ebből a Zsiri alakot hozza Kázmér mint az abaúji Zsir (Žirovce, ma Herlány-Herľany része, Szlovákia) településnévre utaló lakosnevet. Lehetne ez azonban a Zsirai családnév egyszerűsödött alakváltozata is (< Zsira település, Sopron m.).
Ha jól értelmezem, akkor még a fel sem tett kérdésemre is választ kaptam a
Síri családnév kapcsán. Ez az alak persze a név mai formája.
Magamban eddig a Szirko, és Cirko nevet nem kapcsoltam össze, holott a második is ott van az általam vizsgált településen. A Szirák- Cirák páros mutatja, hogy mindkét forma jelen van a magyar nyelvben. De, hogyan lett az ukrán /ruszin/ Sz-ből C az élő nyelvben, hisz' az csak leírva mutat C alakot, kiejtve már nem ?
Szirko: Vö. lengyel Sirko, szlovák Sirko, ukrán Сирко (Szirko), ill. cseh Sirko. Ez családi helyzetet jelző ragadványnév, egy ’árva’ jelentésű szláv melléknév (vö. szlovák sirý, orosz сирый [szirij]) –ko kicsinyítő képzős alakja. A direkt jelentésen kívül társadalmi helyzetre is utalhat ’szolga, cseléd’ jelentésben (vö. az árvák sorsát a régi társadalomban József Attilával bezárólag). A rokonneve, a Szirák (< szláv Sirák, Sirak) a régi magyar névkincsbe is átkerült, s ilyen módon településnevet is adott Szirák és Cirák formában.
A szlovák-cseh Syrko alakok népetimológia eredményei, amennyiben a syr ’sajt’, *syrý ’nyers’ szó hatott rájuk. Ugyanígy az ukrán Сірко (Szirko), amely az ukrán сірий (szirij) ’szürke’ szóval vegyült.
Pisák, Spisák: Vö. szlovák Spišák ['spiʃa:k], illetve Spišiak ['spiʃi̯ak], Spišak ['spiʃak]. Ez ’szepes(ség)i férfi’ értelmű lakosnév (népnév), vö. szlovák Spiš ’Szepes(ség)’. Ezek sorban a nyugati, a közép- és a keleti szlovák alakváltozatok, amelyek Szpisák,Szpisak, Szpisják (Szpisjak) családneveket is adták.
Nem látok „törvényszerűséget”. A nyelvjárási interakción én is elgondolkodtam, de aztán arra jutottam, hogy az adott esetben az éppen a változás ellen hatott volna, ugyanis a palócban a Pamlény /a/-ja ajakréses [a], így ez az ajakkerekítéses [ɒ]-nál is kevésbé hallható el [o]-nak.
Ugyanakkor, ha a Pumlényi alakot nem furcsálljuk a Pomlényi (Pomlini) mellett, akkor a Pomlényi-re sem csodálkozhatunk rá a Pamlényi mellett. Ha valami a déli területen /o/ > /u/ záródást okozott, akkor az korábban akár /a/ > /o/ záródást is okozhatott. Van személyes élményem a szegedi tájnyelvben, ilyen tendenciát nem tapasztaltam, de az /o/ > /u/ változás kétségtelennek tűnik, így valami lokális jellegzetesség mégiscsak felvethető.
"A távolra költözés egyben kevésbé erős nyelvi kapcsot jelent a név forrásául szolgáló településsel, így akár rögzülhetett is egy elhallás: és ez kialakíthatta a közeli Pamlényi : távoli Pomlényi alakmegoszlást."
Aha! Igen, így már összeáll a kép. Északon sok a Pamlényi, és egy délre szakadt ágacskából Pomlényi sarjadt. A sima félrehalláson kívül nincs esetleg valami beszédbeli törvényszerüség, ami azt okozhatta, hogy egy "északi" szájából "délen" Pomlényinak hallották a Pamlényit? (Valami olyasmire gondolok, mint a palóc ó-zás.)
Az általános nyelvtörténeti tendenciákból kiindulva, valamint abból, hogy Kázmér már nem hoz o-s alakokat, az o > a nyitódás valószínűleg már a családnevek kialakulásának kora előtt lezajlott. Ennek ellenére nem tudok jobb ötletet, és ezt még éppen elegendően valószínűnek találom. A távolra költözés egyben kevésbé erős nyelvi kapcsot jelent a név forrásául szolgáló településsel, így akár rögzülhetett is egy elhallás: és ez kialakíthatta a közeli Pamlényi : távoli Pomlényi alakmegoszlást.
Most rákerestem a Pomlényi alakra is, és az is azon a környéken (Makó, Szeged) fordul elő. Még talán nagyobb számban is, mint a Pumlényi, és mindenképpen nagyobb számban, mint a Pomlini.
Ésszerű ezek szerint azt feltételezni, hogy a Pomlényi volt az eredeti alak, és abból lett valamilyen elhallás alapján Pumlényi? (Annyira nem is nehéz félrehallani...)
Csak az a fura, hogy ennyi van belőle Pamlénytól ilyen távol, az ország északi felében meg szinte egy sincs. Persze, ezt már más névnél is tapasztalhattuk itt a fórumon is.
Ugyanakkor azt sem tudjuk (én legalábbis nem tudom), hogy mikor szoríthatta ki a Pamlény alak a Pomlint, de ha ez a váltás még a családnevek rögzülése előtt adatolható, akkor az gyengítené a Pomlényi = Pamlényi elméletet.
