a szezamki határeset. 50% szénhidrát, 33% zsír, 12% fehérje. Az ideális frissítő aránya 85-95% szénhidrát, 5-10% fehérje, 0-5% zsír lenne (csak a makroelemeket nézve)
Köszönöm a sok ötletet, a hosszú hétvégén lesz mit próbálgatni.
Oli,
A mogyoró inkább csak a végén (40 felett) fogy és azt kell mondjam azért, mert a mazsola után nekem az esik jól. (Meg persze az van nálam). Nekem nincs gondom a rágással meg a nyeléssel, így tanácsodnak megfelelően legközelebb megpróbálok sós ropit vinni magammal. Bár a szállítási problémák a ropinál is fennállnak.
Nincs túl nagy tapasztalatom, de a mazsola eddig valóban jobbnak és fontosabbnak bizonyult a mogyorónál, úgyhogy azt "étrendben" tartom.
Még egy kérdés: a szezámmagos szelet (ez gyakorlatilag méz+szezámmag összepréselve) jó lehet-e frissítésre? Az íze ok, de most a magok kapcsán egy kissé meginogtam.
Amúgy túrákon nálam is inkább a zsíros kenyér felé tolódik a hangsúly :)
Gondolom, a többség -- veled ellentétben -- nehezen viseli a hosszabb távokat szilárd kaja nélkül. Egészen más ugye megrágni és lenyelni vmi kaját mint csak folyékony energiát bevinni,még ha ez utóbbi jobb is.
Én a levesre esküszöm, mint sós többlet, de ha bírsz rágni (10 óra fölött nekem már ez is nehezen megy) a nem zsíros sós kekszek, csipszek, ropik jók lehetnek. A főtt tészta, rizs, krumplipüré is igen jó megsózva, ha megromlás nélkül meg tudod oldani a szállítását.
A normális izo italokban kellő mennyiségű só van. Ha ilyet iszol kevésbé kívánod a sós dolgokat. Ha konkrétan sós ételre éhezel, az majdnem biztos jele, hogy pótolnod kell.
a zsíroskenyér sok hagymával király, túrákon, mikor edzés képp futkosok előszeretettel fogyasztom. 80% pulzus fölött viszont az emésztés már igen akadályozott, így versenyeken nem javaslom. A sima megsózott kenyér még ok, de a zsiradékot minimalizálnám a hagymával együtt.
Én meg a zsíroskenyérre esküszöm hagymával :-), csak hogy fokozzam :-). Ha már semmilyen édesség nem segít (és hosszabb ttúrákon mindig ez van), akkor a zsíros kenyér feltámaszt, egyszer a 3x50 harmadik napján mentették meg az életemet Sztancsik Gyuriék három karéj hagymás zsíroskenyérrel. Ezen kívül még a meleg tea (vagy leves) esetleg a sör csokival működik, ha a végét járom.
MB beszámoló: Mivel először indultam nem volt időtervem, ránézésre a 7 órát vállaltam, és 7 óra 29 perc lett, viszont ígéretemhez híven nem estem tőle kétségbe. Most már azt is elmondhatom, hogy amikor 7 órát vállaltam 6. 30-ra gondoltam, ez is azt bizonyítja, hogy gondolatszabadságban élünk. Idei fő versenyemnek az Olympus Marathont tervezem ahol az első 20km-en kell leküzdeni mind a 3000m szintet, ezért úgy gondoltam: Kékesig pont 20km, igaz csak 1500 szint, de azt séta nélkül futom, fönt stoppert leállítom, azután eljutok a célig. Ez az ötletem Oroszlánvár előtt bukott el, pedig én kitartó voltam, még akkor is futottam, amikor gyalogosan előztek. 2.24 Kékestető Innen továbbindulva első bokaficam, ami egyfelől igen fájdalmas, másfelől pedig a bátorság (vakmerőség?) és ezzel egyenes arányban a sebesség csökkenéséhez vezet a lejtős szakaszokon. Itt be kellett iktatnom egy kis ficamregeneráló sétát amit igyekeztem hasznosan eltölteni, tehát megettem két magammal hozott sonkás-sajtos szendvicsemet. Mivel kisérő nélkül indultam, kicsit többet vártam a frissítő pontoktól. Verseny alatt nem iszom csapvizet, cukrot pedig egyáltalán nem fogyasztok csak a természetben előforduló formájában, így ki is zártam szinte az összes lehetőséget. Arra számítottam lesz valami olcsó ásványvíz, esetleg valami gyümölcs, de hát azt hiszem erre mondják, hogy egyéni szoc. probléma. Kékestől Mátrakeresztesig a túrázók kerülgetésével töltöttem az időt, a futók közül pedig ugyanazt a 4-5 embert láttam végig. A lejtőkön mindig elhúztak, emelkedőkön igyekeztem felzárkózni. A mátrakeresztesi frissítőasztalon megint nem találtam kedvemre valót, ezért bementem venni egy ásványvizet (1/2 liter) amit meg is ittam mindjárt. Iszonyatos koncentráció közepette végre megértettem, hogy melyik a bal kezem és merről kell a hidat kerülni a továbbinduláshoz, köszönet a türelmes útbaigazítóknak. (5.14 Mátrakeresztes) Hát a Muzslára fölfele az egy élmény volt. Mivel egész úton mindenkitől azt hallottam, hogy „na majd a Muzsla” tulajdonképpen azt kaptam amit vártam. Eléggé belassultam még a gyaloglásban is, úgyhogy sorra húztak el mellettem a többiek. Futni már csak a vízszinteseken próbáltam, de abból nem volt sok. Egyedül a sikítozó fiataloknak sikerült egy kis mosolyt csalniuk az arcomra.(6.15 Muzsla) A Muzsláról szépen lesétáltam 1 és ¼ óra alatt egy jót beszélgetve közben (köszönöm a jó társaságot), ami cseppet sem tűnik hősiesnek, viszont pont elég volt aznapra. Séta közben még sikerült harmadszorra kificamítanom a bokámat, így a célbaérkezés utáni harmadik órára sikerült elérni a maximális másfélszeres bokaméretet.(egyébként nem ez a rekordom) Mindent összefoglalva: jó idő, szép verseny, jó társaság, nagyon nagyon nehéz logisztika (ezúton is köszönöm K1rk-nak és anyukájának, hogy visszavittek a rajtba) Gratulálok minden célbaérkezőnek és mégegyszer külön Ispinek!
én csak most próbáltam a sós mogyorót gyalogtempónál, futás közben sós paradicsomot próbálgattam. Mondj valami jobbat, hogy a sót hogy pótoljam. Nagyon-nagyon izzadok, túrák után az otthoni ételek mind sótlanok, a nők viszont esküdöznek hogy ugyanannyira sózzák mindig. Ebből kiindulva rengeteg sót vesztek a túra során.
Ezt a mogyoró, dió és más mag dolgot már olvastam pár beszámolóban. Az egyik legnehezebben emészthető kaják közé tartoznak. Fele zsír, amire semmi szükség sport közben hisz bőven van a szervezetben, nehezen fogyasztható (sokat kell rágni), nem ad promt energiát, sőt az emésztéssel közködő gyomor energiát vesz el a szervezettől. Szénhidrát tartalma igen alacsony, kb 20%, és pont ebből kéne sok. Lehet, hogy ízre bejön valakinek, de a sport közbeni kajázás nagy lényege, hogy segíteni kéne a szervezetet a munka végzésben és nem hátráltatni. Miért ezt nyomjátok?? A mazsola ok.
Én áttöltöm egy sima kicsi nejlontasakba (uzsonnászacsi), összetekergetem hengeresre és vagy a nacizsebbe, vagy a mezzsebbe, vagy a táskába teszem. Menet közben pedig a zacsiból "mazsolázgatok".
Nem vagyok valami profi terepfuto, de nekem nagyon bevált a Kinder tojásban található kis sárga kapszula. Általában krémet teszek bele (alvázzsirozáshoz) de mazsolával is tele lehet nyomni. Van még a Húsvéti meg Mikulásos extra nagy Kinder tojás, amiben extra nagy ilyen kapszula van, az jo lehet nagyobb cuccra.
Szia! A felsorolt össztevőket egy puha összesajtolt szelet formájában megtalálod a zsanna-mannában. Olcsóbb, mint egy energiaszelet, könnyebben rágható, s ráadásul még finom is. Én szeretem, gyakran lapult a zsebemben hosszabb bringázások során, a túlélő készlet részeként. így néz ki A csomagolása ennek sem túl praktikus ha csak a felét rágcsálod el, de folpackkal rá lehet segíteni. Az biztos, hogy nem zörög :) Sajnos az utóbbi időben nagyon ritkán látom bioboltokban, a hétvégére sem sikerült beszereznem. A concordia bell csinálta (a honlapjuk jelenleg egy mail címből áll). Fut még egy zsanna manna holnap, de azt meg nem tudom miféle termék.
Tanácsot szeretnék kérni a tapasztaltabb kollégáktól. Hosszabb futásokra meg túrákra szoktam magammal vinni mazsolát meg mogyorót vagy kesudiót. A folyadék mellett ez nekem nagyon bevált. A gond az, hogy nem találtam még olyan tárolóeszközt, amiben kényelmesen szállíthatók ezek az étkek. Próbáltam tic-tac dobozba tenni - ez futás közben erősen zörgött, és 20 km után teljesen össze is törte a mogyorót. Ha visszazárható kis zacskóba rakom, az meg eddig még mindig kiszakadt. Az eredeti zacskók ugyan nem szakadnak ki, de nem is zárhatók vissza.
Hamarosan újra elérhetőek lesznek, csak sajnos egy"balfasz" társaságnál igényeltem domaint és már egy hónapja ülnek rajta.....ezért késik az új honlapom. Bízom benne, hogy májusban új formában újraindul és több beszámoló is lesz rajta sok-sok képpel!
Carlos, UTMB beszámolókat kerestem és azt tapasztaltam a tar.hu-ról eltűntek a beszámolók. Terepfutás oldalon nem találtam esetleg nem lehetne ezeket a régi beszámolókat oda feltenni?
