"A leragasztás 5cm széles laukoplasttal működtetem. A talp közepétől indítva a külső bokaszalagokon keresztülvezetve a sípcsont belső oldaláig húzom. Kettő egymás mellé."
Ha alkalomadtán egy képen ezt meg is tudnád mutatni, az segítene. Kösz.
S sáv (tetszettek a kis útbaigazító fatáblák!) és Z háromszög majd a Diós-pataktól a Z sáv is jól követhető. Sőt a Z sáv jobbos letérése (széles földútról a susnyába) után is találtunk 6-7 jelzést, és megint sikerült újabb karcolásokkal díszítenem alsó lábszáram... :)) Ja és külön figyelmet érdemel az a hatamas Z sávjelzés amely a Galagonyás-bérc utáni útelágazásban a helyes irányt mutatja! :) Valamint a Hidegkúti th.-nál lévő házőrző szamár iszonyú hangja... :)))
A S+ ösvénye a gazosodás miatt eltűnt, de a jelzés az első nagyobb földútkeresztezésig jól követhető, ezután már sok a jelzésalap (kereszt nélkül), bőven van útelágazás, ezért figyelmet igényel. A Kénes-kút után az utolsó nagy földúton (közvetlenül a Havas hívogató emelkedője előtt) tértünk le Gyöngyöspata felé.
Mátrakeresztes Postától a földutas letérésig 23,5 km/1055m mértünk (az útvonalon), innen még 5,6 km volt Gyöngyöspata buszmegálló. A Muzsla csúcsáig 665m volt a szintemelkedés.
S sáv (tetszettek a kis útbaigazító fatáblák!) és Z háromszög majd a Diós-pataktól a Z sáv is jól követhető. Sőt a Z sáv jobbos letérése (széles földútról a susnyába) után is találtunk 6-7 jelzést, és megint sikerült újabb karcolásokkal díszítenem alsó lábszáram... :)) Ja és külön figyelmet érdemel az a hatamas Z sávjelzés amely a Galagonyás-bérc utáni útelágazásban a helyes irányt mutatja! :) Valamint a Hidegkúti th.-nál lévő házőrző szamár iszonyú hangja... :)))
A S+ ösvénye a gazosodás miatt eltűnt, de a jelzés az első nagyobb földútkeresztezésig jól követhető, ezután már sok a jelzésalap (kereszt nélkül), bőven van útelágazás, ezért figyelmet igényel. A Kénes-kút után az utolsó nagy földúton (közvetlenül a Havas hívogató emelkedője előtt) tértünk le Gyöngyöspata felé.
Mátrakeresztes Postától a földutas letérésig 23,5 km/1055m mértünk (az útvonalon), innen még 5,6 km volt Gyöngyöspata buszmegálló. A Muzsla csúcsáig 665m volt a szintemelkedés.
A frissítéshez hozzászólva, a mit és hogyant erőteljesen befolyásolja a táv és a tempó.
Egy 4-5 órás erőteljes futáson még egy szelet csokit is kilométerekig nyammog az ember, tehát oda inkább a folyékony és pasztaszerű frissító a megfelelő, szilárd: banán estleg ropi, száraz keksz. Sópótláshoz a legjobb a sós leves (húsleves, kevés tésztával (szétfőzött cérnametélt - nem kell rágni)
A hosszabb ideig 8-10 óra vagy még ennél is hosszabb versenyeken szerintem a zsírtartalékok is hasznosulnak. Ilyen esetekben a sajtok (sópótlás), leves tésztával, keksz, kalács egyéb péksütemény, lekváros kenyér, extrém hosszú meneteknél már jöhet a zsíros deszka is, de szerintem egy babgulyást futás közben nem szabad bevállalni, mert az hamarosan kikívánkozik belőlem.
Nekem az csökkentette a vízhólyagok számát, hogy leukoplaszttal leragasztok, utána hintőporozok. Zoknit 20-25 km után cserélek, előre behintőporozom a tartalék zoknit.
Igazad van, most csak a combom közt kentem be még otthon, a talpam tejesen kiment a fejemből, pedig bekészítettem egy erre szolgáló krémet, csak kicsit kapkodósra sikeredett a rajt.
az első kérdésre nálam a bevált módszer a gyógyszertári lanolinnal való lábfej bekenés futás előtt. Ez egy baromi zsíros, kicsit ragadós anyag. Sokáig a helyén marad. Így nem puhul ki a bőr könnyen, igen ritkán van vízhólyagom. A leragasztás 5cm széles laukoplasttal működtetem. A talp közepétől indítva a külső bokaszalagokon keresztülvezetve a sípcsont belső oldaláig húzom. Kettő egymás mellé. Ez pont arra elég, hogy még mielőtt a reflexek bekapcsolódni tudnának, hogy megtartsák a bokát, így nem engedi a kritikusnál jobban megbillenni azt. Sokat köszönhetek ennek a módszernek. Versenyen mindíg így indulok. Főleg most billenős cipő volt rajtam. 1x jól meg is próbált bicsaklani, de szerencsére a leuko bár félig átszakadt a terheléstől, sokat tartott és megúsztam a malőrt.
Köszi a tippeket! A Chips jól hangzik. Sose eszem hétköznap, mert a "szemét kaja" kategóriában van,mint a BigMac, de amugy nagyon szeretem kétpofára enni, csak hát tudom hogy nem igazán egészséges :)
Én is szeretnék kérdezni, tanácsot kérni: A talpam elég puha szabású (kb mint a tenyerem), nem borítja vastag rinocéroszpáncél. Hosszabb meneten gyakoriak a vízhólyagok. Ebből szombaton pl a sarokpárna szélén a belső oldalon a bokacsont alatt képződött egy, a másik szinte standard előfordulási hely a nagylábujjam tövénél szintén a talpamon, ahova érkezem. Érdekes, hogy csak a jobb lábam makkant meg, a balon semmi. Mondjuk most belegondolva ezt jobban terheltem, a nagyon meredek részeken kicsit oldalazva ereszkedtem, s a jobb lábamra érkeztem mindig. A zokni Bridgedale volt, a cipő bejáratott montrail streak. Cseréljek menet közben zoknit, járjak parázson, vagy ragasszam le a várhatóan problémás részeket? Ez utóbbi szimpatikusnak tűnik, erről olvastam powerhiker oldalán, csak félek, hogy leválik a talpamról, s még nagyobb galibát okoz, mintha nem lenne. Bár a másodikat is megfontolom, ha ez segít :) Oli! Láttam a rajtad szalagozást, ha jól értettem a bokaficam ellen védett, stabilabban tartja a lábfejet. Ez miféle fajta? Lábra installálása bonyolult? Nekem mondjuk lazák a bokaszalagjaim, de ha a talpamat is védené, lehet kipróbálnám, elég szélesnek is tűnt.
Karesszal ma toltunk egy Mátrakeresztes- Hidegkút- Múzsla- Valamilyen patak- János vára- Gyöngyöspata résztávot. Frankó volt. A Múzslára vezető zöld3szeg brutál. Ösvény nincs meredekség van. Aztán a sárga + nem létező ősvényén is kanyarogtunk egy kicsit. Éjszaka nagyon frankó lesz.....
Az mindegy, egymást követő második vagy harmadik nap sokszor jobban megy a futás, mint az elsőn. És nem is az időn van a hangsúly, kényelmes egyenletes tempóra törekedtem, viszont a szemem úgy kopogott az éhségtől 2. nap, hogy a mókusok ijedtükben leejtették a diót a kezükből, mert puskaropogásnak vélték. :) Mondjuk a csoki + müzli se jön be ennél is hosszabb távokon, egy maraton még épp határeset.
Most a bottal kísérlezetek, tegnap felváltva lifteztem a János-hegyre használva és kézben cipelt bottal. Ez is érdekesnek tűnik, csak még szükség lesz pár újabb próbára, különböző meredekség mellett.
Kifelejtettem a szalonnás-hagymás rántottát, mint ideális ultra-reggelit. :) Utána nagy bögre zöld tea sok mézzel, némi narancs, hogy finomítsuk.
Természetesen ez az étlap verseny esetén nem érvényes, előtte legalább 3 órával már semmit nem eszem, maximum némi banánt (azt is csak hosszabb távnál).
Én sem akarok hozzáértőnek látszani, ellenkezőleg. Mivel nem értek hozzá, ezért kísérletezek, amikor csak tehetem. :)
Nos, kikerestem: Mindkét futás fagypont körül, némi hideg széllel, ugyanabban a napszakban és irányban, ugyanabban a cipőben, ugyanolyan zenéket hallgatva. :) Frissítés 10, 20 és 30 km-nél, folyadék kereken 1 liter langyos, csekély kalóriát tartalmazó italporral ízesített víz 3 részre elosztva, közvetlenül evés után (melegben nyilván sokkal többet ittam volna, itt viszont még ez is nehezen ment le), a gél 70 gr-os, óránként, ahogy az adagolás rá van írva.* Energiaértéke ~ 200 kcal, ami nagyjából megegyezik az előző napi adagok értékével.
*Lehet, hogy többszörre elosztva érti az óránkénti összmennyiséget, viszont téli alapozó edzésen még az óránkénti ill. ~10 km-enként egyszer beiktatott frissítést is sokszor túl sűrűnek érzem, pusztán azért nem hagyom el, mert gondolok a következő órákra is. 20 km körüli vagy még rövidebb távon pedig (télen és lassú futásnál) egyáltalán nem szoktam frissíteni.
(Nem akarok hozzaertonek latszani, de sztem mindenki azt kivanja, amihez hozza van szokva. Tehat erre is edzeni, szoktatni kell a szervezetet. A masik, hogy a peldaban nem irtal meg mas tenyezoket: pl. hany db zsele, hany gramm, ittal-e ra eleget es mit, hany fok volt, esatobbi.)
A szezámki lehet, hogy határeset, de erről alownak biztos teljesen más a véleménye. :-)
Az eddigi legmeghatározóbb frissítős élményem a dupla iroman közben ért, amikor olyan pirkadat környékén figyeltem fel oldbone (polgári neve is van, de ha van nick is, akkor itt inkább az, lényeg hogy azóta decaironman is) egyéni frissítőasztalán kis tányéron lévő, gondosan felkockázott (kenyér)szalonnára, mellette friss fehérkenyér, talán egy kis só is meg hagyma is akadt ott valahol, arra már nem emlékszem. Azt mondta, hogy ő ettől megy jól. :-)
Télen tesztelési célból futottam ugyanazon az útvonalon, ugyanolyan körülmények közt két lassú maratont, az egyiket végig hagyományos frissítéssel (csoki és müzliszelet), a másikat tisztán géllel. Ha az utóbbinál nem dugtam volna el tartalékba némi csokit egy faodúba, tuti ott esek össze 35 km-nél. Bár a két időt összevetve (3:53 ill. 3:47) a második picivel gyorsabb lett, de a minimális időnyereség lényegesen nagyobb erőfeszítéssel, és hamarabb jelentkező fáradtsággal párosult. Az állítólagos 8%-os teljesítménynövekedésnek nyomát se éreztem. Az első futásnál viszont nem volt semmilyen holtpont. Úgyhogy részemről versenyen inkább banán, edzésen meg kolbász!
A gél egyetlen előnyét tapasztaltam. Nem kellett hozzá lassítanom, ellenben a szilárd kajával, amit - valószínűleg az orrsövényferdülésem miatt - nem tudok normál sebességnél elfogyasztani, mivel vagy eszek, vagy levegőt veszek (és ez egyúttal akár magyarázat is lehet a 6 perc időkülönbségre).
Szezámmagos szelet nálam bevált. Talán a méz miatt, vagy csak simán azért, mert szeretem és meg bírom enni akkor is, ha már az édességtől csömöröm van.
Hosszú, lassú tempójú futások előtt a füstölt házikolbász + kenyér + jól megsózott zöldpaprika is bevált, persze mértékkel. Akár indulás előtt egy órán belül fogyasztva is. Mátrabérc előtt is ezt reggeliztem (igaz, hogy MKeresztesen már meg bírtam volna enni egy tálka gulyáslevest :)), és az égvilágon semmi hátrányát nem éreztem.
