Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
arhangelszki keringő [Архангельские снегири (голуби)]: régi orosz házigalamb a keringők fajtacsoportjában, amely az 1917 útáni nehéz években szinte teljesen eltűnt. Csak a II. világháború után sikerült feléleszteni, s ebben kiemelkedő érdemeket szerzett E. Fein és B. Danilicsev, akik az 1961. évi moszkvai kiállításon átütő sikert értek el a fajtával. Onnantól kezdve gyorsan újra ismertté vált a fajta, melyet arhangelszki süvöltőnek (снегир) is neveznek, s a vele foglalkozó galambászok két fő csoportot alkottak:
- az aranyszín kedvelői és
- a rezes (mednotsvetnym) hívei.
Az első vedlés után alakul ki a végleges tollazatszín.
Kis kerek fej, a tarkó csinos kis üstök jellemzi, de elfogadott fésű nélkül is. A szem sárgásvöröses, keskeny kis piros szemgyűrűvel. A bézs v. fehéres csőr hosszú, s enyhén lefelé ívelt. A nyak hosszú és vastag, erősen emelt. A mell bronz v. aranyszínű. A szárny takarja a farkat. A karmok hússzínűek.
Röpképessége nem éppen lenyűgöző, szívesen köröz nagy magasságokban, de nem igazán kitartó.
kurszki keringő (Kursk Thurman - Курский турман): a XIX. században létrehozott kurszki keringő tenyésztési centrumaa II. világháborús páncéloscsata nyomán híressé vált város, s mondhatjuk, hogy kiváló, a postagalambokéval vetélkedő tájékozodóképességű, a dúchoz szilárdan ragaszkodó házigalambot tenyésztettek ki a voronyezsi és a helyi röpgalambok keresztezése révén.
A XX. századra a fajta világosszürke tollaztú változata vált népszerűvé, de ahogy terjedt Oroszországszerte, úgy váltak ismertté és kedveltté más színváltozatok is, leginkább a szarkarajzosok. Népszerűségét a közmondásos igénytelenségének, figyelemre méltó repülési jellemzőinek, kiváló izomzatának és nem utolsó sorban szépségének köszönheti..
A mell itt séles és domborű, erőt sugároz. A hát erős. Szívesen és szemmel láthetően örömmel repülnek csapatban, nem ritkán 8-10 órát is eltöltenek a levegőben. Szélmentes időben körbe-körbe keringenek, s közben egyre magasabbra jutnak. Aztán a pacsirtákra jellemző módon csaknem függőlegesen kezdenek emelkedni vagy egy helyben szitálnak, olykor szikte mozdulatlan szárnyakkal siklanak.
moszkvai barátgalamb (Московские монахи - Крестовые монахи): a házigalamb Moszkvában és a főváros környékén kitenyésztett nagyon tetszetős, egyedülálló tollbokrétájú fajtája. Ez a fejdísz (fésű) olyan mint egy sűrű, magas tollakból álló kapucni. A fejoldal felé csökken a fésútollak hossza.
A tollazat zömében fehér, de a fejen minha sapkája volna és a farok színes: fekete, kávébarna v. sárga.
A moszkvai barátgalamb a szépsége mellett a reptével is szerez a tenyésztőonek örömöt. A falka fáradhatatlanul köröz kis v. közepes magasságban.
Meg kell még jegyezni, hogy akad közöttük ún. versenyző, amely a tetőn csalogató mozdulatokkal, szárnycsapkodással hivogatja a dúc környékén felbukkanó galambokat a padlásra. http://www.golubka.astranet.ru/books/gr/gr09.htm
Biztos láttátok, hogy a lexikonban a Hazai madarak tábláján sok helyütt már látható fióka is, de sajnos még messze nem teljes a dolog.
Most örömmel látom András bűbájos fotóját a csicsörke kicsiről, és remélem nem vonja vissza a korábban adott engedélyét, hogy felhasználhatjuk a képeit a Madárbarát-lexikonba.
És hozzáteszem: folyamatosan érkezik az értesítés, hogy András megint tett fel a netre új fotókat, tegnap pl
a dolmányos varjúról,
a sordélyról,
a csicsörkéről,
a házi rozsdafarkról,
a citromsármányról és
a tövisszúrő gébicsről.
nem tudom, hogy van-e hozzáférésetek, de gyönyörű felvételeket láthattok F. András Picasa Webalbumán...
kijevi apáca keringő (Kiewer Tümmler - Киевские светляки): a XIX. század második felében Kijevben kialakult kissé nyúlt testű, könnyű, közepes meretű, szilárd szervezetű házigalamb a hosszúcsőrű keringők fajta-alcsoportjában. Olyan neves tenyésztükhöz fűződik a siker, mint a Tyurin- testvérek, Bogdanovszki és Brilkov.
Leginkább a rigai keringőkre hasonlítanak, azokkal a rokonságuk kétségtelen, s csak a nevükben "apácák", mert még csak a színmezőik eloszlása sincs azokkal összefüggésben.
A fajtát enyhén nyújtott, erős fej és közepes testnagyság jellemzi.
Szemek itt kicsinyek, de kifejezőek, színük sötét.
A csőr hosszú, sápadt, néha fekete felső, sötét színű. A szárny szorosan tapad a testhez, a végük a farkon pihen. A farok közepes hosszúságú, egyenes, 12 toll alkotja. A lábak rövidek, a lábujjak pirosak, a karom világos.
A fej a homlok felé keskenyedik, a fejtető sima, de a nyak lehet sima v. oldalt és hátra növő tollakból képződött kontyocskával, valójában sörénnyel díszített.
Számos, nem részletezett színváltozatban elfogadottak. A legismertebb a fehér fejű, nyakú, kontyú kijevi apáca, melynél előírásszerűen a begy, a mell és a lábtollazat is fehér.
A homlokfoltosoknál a homlokfolt mellett ugyanez a követelmény. A színes területek lehetnek feketék v. fekete szalagos sötétkékek. Az utóbbiakat nevezik orgonaszínűeknek. Dr. Szűcs említést tesz a színes változatról is, amelynél fekete v. sötétkék alapszín mellett a fej, a nyak és a has sárga – ezt ma már nehéz visszaigazolni. Inkább állíthatjuk, hogy a fekete, sárga, kék-szürke vagy piros tollazat fehér nyakkal és melli tollazattal párosul. Megbecsültek a kávészín „kabátosok”. Előfordulnak tiszta fehér példányok és olyanaok, melyek a homlokukon dohányszín vagy más árnyalatú kokárdát viselnek.
Szó szerinti fordításban a fajta neve: kijevi szentjánosbogár. Mi lehet e név magyarázata? Nos a kitenyésztés helyén Kijevben hatalmas tenyészetek voltak, s amikor feleresztették a galambokat, esetenként száznál is több fehér nyaka, mellkasa villózott a kék égbolt előtt, s e látvány a nézőket a párkereső szentjánosbogár villozó fényére emlékeztette.
A fajta röpteljesítménye szempontjából érdekes, hogy legyen bármekkora a falka, minden galamb egy-egy individum repül, megáll egy pillanatra a levegőben és a feje fölött hátraperdül. A mellette az eget hasító oldalra dől vagy valami más „műrepülési” mutatvánnyal képráztatja el a nézőt.
Az akrobatikus mutatványok kárpótolnak a rövid, 1,5-2 órás röpteljesítményért.
nagyfarkú lappantyú (Caprimulgus macrurus - Large-tailed Nightjar): Indiától Vietnámig és dél felé egészen Ausztráliáig a síkvidéki nedves szubtrópusiés trópusi erdőkben szinte bárhol előfordulhat, de hogy felfedezzük arra ma már kicsi az esély, mert Vörös Listás, veszélyeztetett faj.
A fajról kevés adat áll rendelkezésre, de ANGUS R. Lamont feljegyzéseiből az biztos, hogy földön, avarban fészkellő nagyfarkú lappantyú esetenként nem idegenkedik az embertől. Leír egy költést, amely egy emeletes parkoló tetőrészén valósult meg. Eszerint a faj mindössze 1-2 tojást rak fészekaljként. Nappal a tojó dolga a költés (16-20 nap), de a hím is folyamatosan ott tartózkodik a közelben. Sötétedés után a tojásokat a hím melengeti. A kicsik szeme már a harmadik napon nyitva, felnevelése mindkét szülő feladata.
A fiókák bézs színű pelyhesek, de 2 hetes korukra kitollasodnak.
A nagyfarkú lappantyú a nappalt rendszerint az avarba bújva vészeli át, alkonyatkor élénkül fel, s természetesen nagy rovarpusztító. Lepkeszerű röptében hatalmasra tátott szájával mintegy leszűri a levegőt
Mi a Móricz Zsigmond körtérnél laktunk, és ott is bőven éltek nyestek. Minden este találkoztunk velük kutyasétáltatás közben, és az ablakból is gyakran láttuk, amint a ház falán át felszaladtak a szemközti ház padlására. Ráadásul nagyon ügyesen közlekedtek. Látható volt, ahogy szétnézett, mielőtt átkelt az úton, és a legkisebb mozgást észlelve azonnal felkapaszkodott egy-egy autó motorházába.Sógoromék kicsit kijjebb, Budatétényben laknak, és szinte hétről-hétre kárt tesznek a nyestek az autóikban. Szerintem dirrekt kedvez nekik a városi környezet, mert ott ők a ragadozók, de rájuk senki sem vadászik. Néha-néha nyomukba szegődik egy-egy kutya, de idővel az is feladja, hisz a nyest képes hosszasan megbújni, és autó pedig akad bőven, ami búvóhelyül szolgál. Mióta vidéken élünk, aminek már 15 éve, jó, ha háromszor találkoztam nyesttel.
korallsirály (Larus audouinii - Korallenmöwe - Audouini's Gull): a sirályfélék családjának egyik 50 cm nagyságú faja.
A nyílt tengereken, télen az Atlanti óceánon lehet megfigyelni. Főként a Földközi-tenger kisebb szigeteinek meredek szikláin (Chafarinas-szigetek és az Ebro delta) költ. Az élőhely beszűkülése miatt ma már az egyik legritkább sirály.
A populáció alig 1000 példányt számlál.
Hasonlít az ezüstsirályra, de karcsúbb és a szárny is határozottan keskenyebb.
Az erőteljes csőr a hegyénél egy vastagabb és egy keskenyebb fekete gyűrűvel díszített korallpiros.
A láb olajzöld. Az írisz sötét, a szemgyűrű vörös.
A kézevezők szürkék, de a hegyük finom átmenettel fekete.
A fiatalok feje és nyaka világosszürke. A hátuk barnás.
Szereti a társaságot. Nálunk 2011-ig nem mutatkozott, akkor viszont a dunatetétleni Böddi-széken sárgalábú és sztyeppi sirályok társaságában sikerült megfigyeltni. Ez az eredmény azzal lehet összefüggésben, hogy a védelmi erőfeszítések eredményeként a faj állománya gyarapodásnak indult. Védett. Az eszmei érték megállapítása folyamatban.
hegyesfarkú partfutó (Calidris acuminata - Spitzschwanzstrandläufer - Sharp-tailed Sandpiper): 22 cm nagyságú szalonkaféle fehér szemgyűrűvel. Tengerpartokon v. sós vizű mocsarak füves szegélyén érzi magát otthon. Leggyakoribb, mi több, egyedüli fészkelőhelyei az ék-szibériai tundrák
A mell sötét, a has fehér. A kettő között finom átmenetet láthatunk.
A láb feketés v. zöldesszürke.
A fiatalok melle nyáron élénk sárga.
Kóborló szibériai példányok szoktak megjelenni Ny-Európában, de nálunk még 2011 májusáig nem jelentkezett, amikor a Hortobágyon sikerült bizonyítottan megfigyelni, s ezzel a hazánkban a Nomenclator Bizottság által nyilvántartásba vett madárfajok száma 404-re emelkedett.
Védett. Az eszmei érték megállapítása folyamatban.
nyest (Martes foina): közepes macska nagyságú, de annál rövidebb lábú éjszakai ragadozó, a farkával együtt cc. 60 cm.
A finom bundája szürkésbarna. A torkán fehér folt ékesíti.
Általában éjjel 10-11 óra körül v. 1-2 óra tájban indul zsákmány után. A kártételét könnyű felismerni: elharapja a galamb nyakát és kiszívja a vérét. Amikor kölykei vannak, akkor a fejet és a nyakat magával viszi.
Elfogyasztja a tojásokat és a fészken ülő csupasz fiókákat is. Egyetlen nyest pár egy éjszaka 20-25 galambot is elpusztíthat.
Sajnos a cserepet is képes felbontani, ez ellen úgy védekezhetünk, hogy a cserép alá is hálót feszítünk. Irtásához jól beváltak a ládacsapdák, s csalinak élő galambot v. tojást kell használnunk. (→menyétfélék)
Tévedsz! Én a Múzeum körúton lakom, a padlásunkon élnek nyestek. A szomszédos épület a Bródy Sándor utcai Olasz Intézet. Annak vadszőlővel futtatott falán jutnak fel a III. emeletre ! Ha kiteszek egy tojást a padlásfeljáróra reggelre eltűnik. A budai kerületekben, pld. a Böszörményi úton alkonyatkor többet is látni a kocsik alatt. Sok van, hidd el.
Tény, a nyest sem olvassa a városhatár táblát, ahol meg tud élni, ott van is.
De gondolom te sem hiszed, hogy a Szent István körúton, vagy a Kossuth Lajos utcában nyüzsiznének a nyestek.
A nyest kifejezetten kedvel az ember környezetében élni, de ez inkább falusias, gazdasági épületekkel jól ellátott és a szabad természethez közvetlen kapcsolattal bíró helyekre vonatkozik.
Új a lexikonban - sajnos ősznél előbb nem valószínű, hogy az ekönyvbe is bekerül, mert Béla barátom gépe feladta...
ocsakovi magasreptű, vagy ocsakivi galamb (Ochakivs'kyi serpatye - очаковский голубь): a házigalamb magasszálló fajtája. kitenyésztésének centruma az ukrán Ocsakov város. A XX. század elején sztenderdizálták. Kiváló repülési képesség jellemzi, melyet a feketetengeri város emelkedő légáramlatait kihasználva alakítottak ki a hozzáértő tenyésztők. A II. világháború nagyon komoly károkat okozott a fajtában. Komoly erőfeszítéseket kellett tenni, hogy felélesszék!
Tojásdad testalakulás mellett 30-40 cm testhossz, 3-5 cm csűd és 250-300 g testtömeg jellemzi. A fej kics, de arányos a testhez, keskeny, lekerekített és hosszúkás. A csőr 1,5-2 cm-es kicsiny fehér orrviasszal.
A nyak rövid, vastag és domború. A mellkas széles és domborű, határozottan utal a jó röpképességre. A hát domború, de a farokkal egyenes vonalban csatlakozik.
A 20-30 cm-es szárny felfekszik a farokra – fesztáv 50-75 cm.
A faroktollak száma 12-16. Lapos és hosszú, de széles és rugalmas farkot alkotnak. A vörösesbarna láb tollatlan vagy csak kicsiny harisnyával fedett, a karmok kékesszürkék fehéres fénnyel.
A szemek kifejezőek, a színük leggyakrabban fehér.
A tollazat sima és szorosan tapad a testhez, szatén csillozású. Ritkán előfordulnak fésüs példányok, ez megengedett.
A kiváló röpképességet a faroknál összezárt állapotában túlérő szárnyhosz is megalapozza, de ennél fontosabb, hogy a fajta röpmódja is egészen különleges.
A falka fokozatosan, úhynevezett pumpáló szárnycsapásokkal emelkedik a dúc fölé, a jobb és a bal szárny eltérő mozdulatai eredményeként billeg, mintha hintázna.
Az derül ki, hogy a jó képek készítéséhez azért kell technika, szabad idő (vagy szemfülesség), a természet és a madarak ismerete, helyismeret, s mint a mellékelt csodaFOTÓ (BÚBOS BANKA) bizonyítja, egy csepp (?) szerencse is...
És még mit is hagytam ki?
Hát persze! Látásmód, érzék... meg amit a népszerű tévéműsor címe
X-faktorként jelöl, nevez meg.
Hál' Istennek a jelek szerint nálad minden együtt van!
Szívből kívánom, hogy még sokáig teljék a fotózásban sok örömöd, s akkor egy kicsit haza is beszéltem, hiszem a munkásságod nekünk is boldog, felejthetetlen pillanatokat, a természet jobb megértését, elmélyültebb szeretetét erdményezi.
Köszönettel
Lengyel Tibor
Ui.: azért jó volna, ha egyszer valaki rólad is készítene portrét - s feltenné ide - off kizárva -, hogy ha a véletlen összehoz, ne menjek el melletted ismeretlenül!!
(Turdus migratorius - Wanderdrossel - American Robin): Észak-Amerikában a feketerigót helyettesíti ez a 23-28 cm nagyságú palaszürke hátú rigóféle. Gyakran sodródik át Európába.
vándorrigó (Turdus migratorius - Wanderdrossel - American Robin): Észak-Amerikában a feketerigót helyettesíti ez a 23-28 cm nagyságú palaszürke hátú rigóféle. Gyakran sodródik át Európába.
A csőr sötétszürke heggyel sárga. A láb feketésbarna.
Az áll fekete-fehér csíkos, de a torok és a mell, sőt, a test alul jellegzetes vörös, ezért a helyi megnevezése: vörösbegyű rigó.
A vörös szolidan sárgásfehér hullámcsíkokkal díszített.
A csőr sötétszürke heggyel sárga. A láb feketésbarna.
A vörös szolidan sárgásfehér hullámcsíkokkal díszített.
A szemgyűrű itt fehér.
Az ivarok nagyon hasonlítanak egymásra, de a hím feje valamelyest sötétebb.
A hangja emlékeztet az énekes rigóéra.
Vele kapcsolatban figyeltek fel a DDT - éppen a vándorrigóval összefüggésben tapasztaltak hatására is azóta betiltott rovarirtó méreg - felhalmozódásából következő károsodásokra: ti. már kisebb koncentrációban is terméketlenek a tojásai v. a kicsik egészen fiatalon elhullanak.
Rachel Carson
A következmény ugyanaz, mint nálunk a vándorsólyom esetében.
A vándorrigó legközelebbi rokona az észak-amerikai lombhullató erdőkben előforduló tölgyesrigó.
Néma tavasz c. könyvében nagyon szemléletesen írta meg, hogy a DDT-vel kezelt szilfalombot a giliszták egész télen fogyasztják. A gilisztákban felhalmozódó hatóanyag az azokkal táplálkozó madarakban koncentrálódik...
Rendkívül izgalmas témát feszegetsz. E tekintetben az én gondolkodásomban úgy 30 évvel ezelőtt állt be gyökeres fordulat.
Pontos részletekre, nevekre már nem emlékszem, de ami megmaradt, annak tán te is hasznát veszed.
Riportot írtam Pécsett, s a téma kapcsán a régiós természetvédelmi hivatalt is megkerestem, ahol egy idős professzor készségesen állt rendelkezésemre.
Egy fából ácsolt filagóriában beszélgettünk, s én az olvasó kérdéseit, véleményét is felhozva provokáltam a professzort.
Arról beszélt, hogy változó világunkban a biológiai sokféleség megőrzése elemi érdekünk.
Én meg tetetett szemtelenséggel közbevetettem (nem a saját gondolkodásom diktálta), hogy kipusztul egy faj, no zakson...
Akkor felmutatott a menyezetre, ahol apró denevérek várták a szürkületi időt.
És azt mondta, hogy minden fajnak van - több, kevesebb - genetikai tartaléka, képessége arra, hogy egy bizonyos határon belül a változó környezethez idomuljon, az új életfeltételekhez alkalmazkodjon.
Ha a feltételek drasztikusan vagy túlságosan gyorsan változnak, akkor a természetnek, ennek a nagy kísérletezőnek - amely ontja az új és újabb variációkat, közöttük a "selejtes" tömegeket is - nincs elég ideje megalkotni azt a változatot, amely számára az új feltételek elviselhetőek, "adja Isten!" kedvezőek, amelyek sikeresek lehetnek az új helyzetben...
És akkor újfent felmutatott a cseppnyi, addig számomra rejtve maradt denevérekre. Kifejtette: ezek jövője az ember segítő óvó munkássága nélkül kétséges. És nem mondhatjuk, hogy naés! Mert azt sem tudhatjuk, hogy a távoli jövőben nem lesz-e égető szüksége a világnak arra a genetikai készletre, amellyel rendelkeznek.
Felhozta, hogy a házityúk genetikai tartalékai minden megitélés szerint kimerülőben vannak, s előfordulhat, hogy végletesen elkorcsosulva megszünik az emberek fehérjepótlékaiként szolgálni. Beszélt arról, hogy tán nincs messze, amikor a humán táplálkozásban a baromfifélék szerepát a strucc fogja betölteni.
Beszélt arról, hogy a különös élőhelyek eltűnésének törvényszerűen következménye a bolygó sivárosodása, ezzel együtt bizonyos geneteikai lehetőségek felmorzsolódása, eltünése s a fajok tömeges kipusztulása együtt jár pl a patkányok és a svábbogarak ... Extrém esetben számíthatunk arra, hogy a bolygón majd velük kell osztoznunk. Erre is kell gondolnunk, amikor a globalizációról beszélünk
Félek, hogy nem tudtam visszaadni a beszélgetésnek még csak a hangulatát sem, de talán sikerült gondolatokat ébreszteni, s akkor nem volt hiábavaló felidézni azt a régi-régi történetet.
A lexikonban is van pár cimszó, amely érdekes lehet... Lapozzatok bele!
: folyamat, mely a környezetbe legjobban beilleszkedő egyedek v. csoportok fennmaradását és elterjedését biztosítja.
természetes szelekció
A fajon belül is előfordulnak más-más jellegű, a várhatótól valamelyest különböző példányok, ha ezek teljesítőképessége a többi fajtárshoz viszonyítva jobb, akkor azok olyan konkurenciát jelentenek a többinek, amire a hagyományos szervezetek nincsenek fölkészülve, s a versengésben alul maradnak.
A természetes szelekció evolúciós szerepét felismerő Darwin szerint a létért folyó küzdelemben az előnyös változatok maradnak fenn, míg az előnytelenek v. a "károsak" kiküszöbölődnek.
Klasszikus példa az elmélet bizonyítására az éjjel repülő, nappal a fák kérgén megbúvó szürkepettyes araszoló lepke eredeti, szürkén mintázott alakjának és a sötét színű, ritkán fellépő monogénes domináns mutánsának az elterjedése.
A világosabb alak egybeolvad a fák mohos kérgével, a madarak nem veszik észre.
Ezzel szemben a mutáns, sötétebb alak elüt a környezet színétől, miután a madarak felfedezik és elfogyasztják.
A vizsgálat időpontjában Anglia gyártelepeinek környékén fordított helyzet állt elő, mert a szennyezett levegőtől ott a fák kérge besötétedett, miáltal e környezet a sötétebb változat számára nyújtott menedéket.
Bővül a galambleírások sora a lexikonban:
A lábak rövidek, a lábujjak pirosak, a karom világos.
A 20-30 cm-es szárny felfekszik a farokra – fesztáv 50-75 cm.
IZELITŐ A VIDEÓBÓL