Az hogy nem tudod felfogni, nem Simonyi, nem Einstein, nem a relativitáselmélet hibája, de még csak nem is a Tied. Ennyire vagy képes. "Nem találkoztam még olyan emberrel, aki a relativitáselméletet értelmesen el tudta volna magyarázni." Neked. Ilyen ember nem is lesz. Nem az Ő hibájuk.
Egyebként Simonyi könyvét mát többször olvastam. Nagyon jó összefoglaló könyv, valóban minden diáknak érdemes lenne ismernie. Egyedül a relativitáselméletre vonatkozó fejezet zavaros benne. Az egyidejűség relativitásának magyarázata eltér az Einsteinitől, de ez is hibás. Ez azonban nem Simonyi hibája, hanem a relativitáselméleté. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki a relativitáselméletet értelmesen el tudta volna magyarázni.
Simonyinak van egy másik (félig elkészült) könyve is: A magyar fizika kultúrtörténete. Ezt is érdemes elolvasni.
"Pedig ez érdekes továbbfejlesztésekre adna lehetőséget: először megtanítja a hagyományos alapműveleteket, utána a habár féle megreformált szorzást... Vagy kémiából először elmagyarázza az oxidáció mibenlétét, utána jöhet a flogiszton elmélet... Élettan: először korrektül megtanítja a vérkeringést, utána elmondja hogy Arisztotelész szerint az agy feladata a vér hűtése..."
Igen, ilyesmire gondoltam.
A kémiatanár elmagyarázza az oxidációt, és utána elmondja azt is, hogy mielőtt felfedezték az oxigént, az emberek a flogisztron elméletben hittek, amiről kiderült, hogy téves.
A biológiatanár almagyarázza a vérkeringést, és megemlíti, hogy Arisztotelész korában tévesen, másképpen képzelték.
Mindebből a diákok rájönnének, hogy a tudomány nem dogmákra épül, hanem képes fejlődni. Sőt lételeme a fejlődés. Bár ez azzal a veszéllyel jár, hogy a diákok a mai dogmákat is meg merik kérdőjelezni. Ezt a professzorok nem nagyon szeretik.
A professzorok azt szeretik, ha a diákok felnéznek rájuk, és kételkedés nélkül fogadják el, amit beléjük sulykolnak a tanárok.
Persze köztük is akad értelmes. Ismerek például egyet, aki az egyetemen úgy oktatta a relativitáselméletet, hogy elmondta a hivatalos verziót, és utánna az ellenkező verziókat is. Úgy gondolta, hogy nem árt a diákoknak, ha gondolkodnak egy kicsit.
Kár, hogy ilyen tanár kevés akad.
Pedig ez érdekes továbbfejlesztésekre adna lehetőséget: először megtanítja a hagyományos alapműveleteket, utána a habár féle megreformált szorzást... Vagy kémiából először elmagyarázza az oxidáció mibenlétét, utána jöhet a flogiszton elmélet... Élettan: először korrektül megtanítja a vérkeringést, utána elmondja hogy Arisztotelész szerint az agy feladata a vér hűtése...
Már nekem is feltűnt, hogy a relativitáselmélet mellett felhozott kísérletekről és megfigyelésekről előbb-utóbb mindig kiderül, hogy valami baj van velük. Utánna néztem például a Nap melletti fényelhajlási kísérletnek, amit az egyik legfontosabb bizonyítéknak tekintenek.
"A relativitáselmélet nincs kisérletesen alátámasztva."
Természetesen nincs ez alátámasztva, akár mennyire is szajkóznak a relativisták! A Minkowski tér-idöt szerkezetét meg sem értették, ami az elektrodinamikából származik. A specrel (Standard Modell) és az áltrel csak kitalációk és a természetben nem megtalálható következtetéseket okoznak. Idöszinkronizálás és inerciarendszerek Einstein óta kerültek az elötérbe, fizikai alapok nélkül.
Nem Gergő, az lett/lenne jobb ha a a lejárt GPS műholdakból egyet vagy többet visszajuttatnának valahogy a földfelszínre és megnéznék az óráját.
Mert ezek már évtizedek óta fenn vannak és nemcsak egy -két kört mentek a Föld körül. Ha lenne valamiféle valóságos eltérés a GPS óra-járásának sebességében az a földre visszahozott órákkal derülhetne ki. Akkor és csak akkor.
Ehhez nem sok ész kell, hogy ezt valaki felfogja.
A relativitáselmélet nincs kisérletesen alátámasztva.
Megoldás lehetne még egy geostacionárius műholdra telepíteni egy GPS órát ami jeleket sugároz a földre ugyanúgy mint a GPS műhold. Ekkor kiderülhetne, hogy az 53 mics az csak egyszeri eltérés vagy naponta jelentkezik folyamatosan.
De a tuti a GPS óra visszahozása a földre. És még tutibb, hogy semmiféle eltérés nem lenne a megfelelő órák összehasonlításakor.
"Látod, van, aki tudományos cikkeket ír, és egyetemen tanít..."
Tudod én egyáltalán nem vagyok hasra esve azoktól, akik tudományos cikkeket írnak és egyetemen tanítanak. Talán azért, mert én is jártama hajdan egyetemre :)))).
Galilei korában a bolonyai egyetem volt a világ egyik leghíresebb egyeteme. És mit tanítottak ott? Galilei után még 50 évig azt tanították, hogy a Jupiternek nincs holdja, a távcső pedig az ördög találmánya. Galileit pedig eltiltották az egyetemi oktatástól, és később háziőrizetben halt meg szegény.
Az egyetemi tanárok a múltat oktatják, nem a jövőt. Ennyit az egyetemi tanárokról.
Persze köztük is akad értelmes. Ismerek például egyet, aki az egyetemen úgy oktatta a relativitáselméletet, hogy elmondta a hivatalos verziót, és utánna az ellenkező verziókat is. Úgy gondolta, hogy nem árt a diákoknak, ha gondolkodnak egy kicsit.
Jobb lett volna, ha több atomórából építettek volna egyetlen órát, az átlagolást hardver szintjén beléjük építve. Ezáltal pontosabb időmérő eszközt kaptak volna és nem kellett volna utólag átlagolni és interpretálni.
Arra én is emléxem, hogy az eredmények nagyon szórtak, ám az általam látott kiértékelés szerint a műszaki tolerancia határán, ám azon belül voltak. A tendenciájukat értékelve, éppenhogy az idődilatációnak megfelelő irányú eredményt adtak.
Négy atomóra volt mindkét repülőn. Itt vannak a kifogások: http://www.xdlbj.com/htm/Hafele.htm
Nem vagyok fizikus, ezért ahhoz sem értek, hogy kell egy kísérletet rendesen kivitelezni és kiértékelni. De ha jól értem, azok az órák nem voltak elég pontosak (megbízhatóak) ahhoz, hogy következtetést lehessen levonni. Következtetést csak egy bizonyos (ad hoc?) átlagolással tudott Hafele-Keating levonni: magukat a kísérleti jegyzőkönyveket nem közölték, de a fenti link szerzője előkotorta őket és kiderült, hogy nincsen rendben a kiértékelés.
Sajnos azzal a kísérlettel kapcsolatban komoly kifogásokat fogalmaztak meg. A GPS-re persze ez nem vonatkozik, azzal nem lehet vitatkozni, de Astrojan azt sem fogadja el. Azt én már sose fogom megérteni, hogy ő miként gondolkodik, félek tőle, hogy sehogy. Egyszerűen előre megvannak a válaszai és a többit ahhoz igazítja. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy ha a megbízható barátunk köröz az autójával a házunk körül, saját pontos órája szerint percenként dudál egyet, és mi 61 másodpercenként hallunk dudaszót a mi saját pontos óránk szerint, akkor abból nem következik-e egyértelműen, hogy a barátunk órája lassabban jár, mint a mienk. A válasza az volt, hogy nem, az eltérés csak látszólagos: ha megállna a barátunk, az órája ugyanazt mutatná, mint a mienk. Ettől kezdve reménytelen eset szerintem.
Egyébként most eszembe jut életem első órája, amit tartottam. Jómagam másodéves voltam az ELTE-n, az óra analízis gyakorlat volt villamosmérnököknek a BME-n. Az első órát amolyan logikai feladványokkal töltöttük (pl. mi annak az állításnak az ellentettje, hogy "minden embernek van nála idősebb barátja"), illetve az indirekt bizonyítás fogalmával. Bemutattam a klasszikus bizonyítást arra a tényre, hogy a gyök(2) irracionális szám, tehát hogy a p2=2q2 egyenlet nem oldható meg pozitív egészekben. A standard bizonyítás úgy kezdődik, hogy feltesszük, van megoldás, vesszük közülük a legkisebbet, majd megmutatjuk, hogy van még kisebb megoldás (pl. mert mind a p, mind a q szükségképpen páros, le lehet őket osztani 2-vel). Persze el lehet másként is mondani, de én így mondtam el. És volt egy diák, aki egyszerűen kötötte az ebet a karóhoz, hogy ha nincs megoldás, akkor miképpen tehetjük fel, hogy van. Miképpen képzelhetjük el azt, amiről tudjuk, hogy lehetetlen. Képtelen volt túllépni ezen, hiába mondtam neki bármit is. És láthatólag már régóta szenvedett a problémával, nem először hallotta a bizonyítást.
Ez nem fizika, hanem matematikai analfabetizmus kérdése.
Megtetézve általános gondolkodási hibákkal. A kettő persze összefügg. Nem véletlen, hogy kell matematikát tanulnia az iskolában annak is, aki a pénzszámláláson kívül soha semmire nem fogja használni. Méghozzá zért, mert gondolkodni tanít. Aki matematikából gyenge, annak még magának a gondolkodásnak a fogalmáról is tévképzetei lehetnek, mint ahogy ezt a mellékelt ábra is mutatja.
A relativitáselmélet idődilatációját már valamikor az első atomórák megépítése után ellenőrizték. Valami nyavajás repülőgépen hurcolták körbe a céziumot, mint a véres kardot. És valóban. Volt idődilatáció.
Azt az ötletet aminek nincs alátámasztása, azt úgy hívjuk, hogy fantazmagória. Jó dolog ez, csak kevéssé szól a valóságról.
Ez tetszik, mivel a relativitáselméletnek nincs kisérleti alátámasztása (ti. az idődilatáció valóságos vagy látszólagos).
Különben hadd röhögjek, valaki dobja már be a Hafele Keatinget (ez ugyan visszahozta az órákat, csak elég gyatrára sikeredett a kisérlet), vagy a GPS -t mint bizonyítékot, de jók lesznek a müonok is...
Persze hogy minden kutató fizikus újabb megoldásokat keres. Csak éppen nem ott, ahol totál tudatlan laikusok vélik megtalálni... :-)
Van a matematikának egy olyan minimuma, amit te nem vagyhajlandó/képes elsajátítani, és ez a hosszú vita tapasztalatai alapján ez a hiányosság képtelenné tesz téged arra, hogy akár minimális szinten megértsd a fizika alapjait. Ezért nem jutsz egy tapodtat se előre.
Ne nyugtasd magad azzal, hogy ez hülyeség, azért nem érted. A tisztán posztulátumokon nyugvó matematikai modellt se értetted meg. Ez nem fizika, hanem matematikai analfabetizmus kérdése.
Te viszont biztosan jó sokat gondolkodtál rajta, hogy ennyi sületlenséget hordjál itt össze. Látod, van, aki tudományos cikkeket ír, és egyetemen tanít, és van, akinek csak ennyire futja. C'est la vie.
Attól tartok, nem élsz valami jól, ha az önálló ötleteidből kell megélned :)))
Már ne haragudj, de aki ennyire mereven ragaszkodik a hivatalos dogmákhoz, arról nehezen tudom elképzelni, hogy volt valaha is egy önálló gondolata.
Gondolkodni annyi, mint kételkedni. Aki még sohasem kételkedett, a mai fizika alapjainak (például a relativitáselmélet alapjainak) az igazságtartalmában, az még nem is gondolkodott soha önállóan.
Ha végigtekintesz a tudomány történetén, akkor azt fogod látni, hogy a fizika alapjai időnként megújultak. Mindig kiderült, hogy a régi igazságok csak ideig-óráig tarthatók.
Ezek után miért gondolod, hogy a mai igazságok örök érvényűek? Miért félsz azoktól, akik mernek kételkedni?
"Előfordult már veled, hogy egy gyenge pillanatodban támadt valami önálló ötleted?"
Azokból élek :)
Viszont ami nem működik, az nem működik. Ezt kimutatni nem a kreativitás hiánya, hanem előfeltétele. Tudniillik megment egy csomó elfecsérelt energiát jobb célokra.
Ha egy kicsit is lenne belső rálátásod a tudományra, tudnád mennyi tanulás és kreativitás szükséges a puszta fennmaradáshoz. Az ilyen irányú képességek már gyakran az egyetem előtt megmutatkoznak (OKTV-n, KöMaL-ban, nemzetközi versenyeken). Nagyjából ismerem a korrelációt a korai és a későbbi sikerek között (mert én is a kutatásból élek), illetve ismerek néhány statisztikai adatot. Ezek alapján elmondható, hogy 100ezer ember közül csak néhány ember rendelkezik azzal a képességgel és motívációval, amivel egy adott tudományban (pl. matematika vagy fizika) egyáltalán boldogulhat. Pl. évente kb. 4 millió ember születik az USA-ban, akik közül kb. 15000 fog bachelor fokozatot szerezni matematikából, 2000 fogja megkezdeni a doktori iskolát matematikából, mindössze 500 szerzi majd meg a doktori fokozatot matematikából, de csak 300 fog elhelyezkedni kutatói állásban és ki tudja mennyi marad tartósan a pályán (az ötödik publikációt a fele meg se éri). Persze sokan a világon nem is tudnak a matematikáról, illetve nem tehetik meg, hogy kultiválják, de az USA-ban talán az ilyenek vannak kisebb arányban.
Úgyhogy légy szíves mutass már egy kis tiszteletet azok irányába, akik eljutnak oda, hogy valódi kutatókká váljanak. Akik ma Magyarországon ezt a pályát választják (a könnyebb és jobban fizető piaci állásokkal szemben) és ráadásul Magyarországon is élnek, azoknak még sokszorta több tisztelet jár. lingarázda közéjük tartozik.
