Furcsamód, Haynau valóban ilyen nagylelkű volt a magyar honvédsereg legénységi állományú hadirokkantjaival. Ráadásul az alapítványt még magyarországi aktív működése idején, 1849. december 10-én tette és nem később, már szabolcsi földesúr korában, amikor is talpig díszmagyarban a környékbeli magyar birtokosokkal mulatva olyasmit is talált mondani (németül), hogy "Mi magyarok nem hagyjuk csorbítani ősi jogainkat!"
,,Az élet furcsa fintora, hogy az aradi gyilkos 321 879 forintot és 38 krajcárt adott arra a célra, hogy annak kamataiból az 1848-49. évi háború osztrák, és magyar rokkantjai segélyben részesüljenek."
Ez egy nagyon érdekes részlet, de gondolom nem a Magyar Szabadságharc hadirokkantjairól van szó, hanem az 1848-49-es olaszországi kampány magyar katonáiról lehet szó? Vagy tévedek?
Segítségre (mankóra) lenne szükségem. Köszönettel veszem, ha tud valaki segíteni?
Julius Jacob von Haynau (October 14, 1786 - March 14, 1853), a szabadságharc leverése utáni élete (1849-1853), tevékenysége érdekelne minél részletesebben, pontosabban, hitelesebben. Főleg, ami a Szabolcs vármegyei földvásárlással, bírtokkal, esetleges ott tartózkodásával kapcsolatos.
Sajnos csak ennyit találtam, amit alább idézőjelbe tettem, talán kiindulási pontnak megteszi(?).
"Az élet furcsa fintora, hogy az aradi gyilkos 321 879 forintot és 38 krajcárt adott arra a célra, hogy annak kamataiból az 1848-49. évi háború osztrák, és magyar rokkantjai segélyben részesüljenek. A magyar állam, mindösszesen öt krajcárban állapította meg a hadirokkantak napi segélyét. Haynau alapítványa többet adott. A másik érdekes epizód a londoni futás volt. Történt egyszer, Londonban, a Perkins-féle sörfőzdében, ahol felismerték, és megkergette a felbőszült tömeg. Egy szemtanú, Beöthy Ödön beszámolója szerint söprűkkel, ostorokkal üldözőbe vették és kergették végig a Temze-parti házak mentén. Életét csak az erélyes rendőri fellépésnek köszönhette. Nem járt jobban Brüsszelben és Párizsban sem a nyugdíjas generális. Berlinben viszont ünnepelték, Bécsben pedig díszpolgári címet adományoztak neki. Úgy tűnik megkedvelte Magyarországot, mert Szabolcs vármegyében 220 ezer forintért földet vásárolt, itt kezdett el gazdálkodni. Magányosan élt, családját Grazban hagyta. Birtokán semmilyen atrocitás nem érte. "
Előre is köszönöm mindenkinek, aki tud valamit segíteni - akár forrásmegjelöleéssel is.
A forradalom utan többen Isztambul fele vetek utjukat.
1951 majus 16-dikan 44 magyar honvedtiszt elhagyta Isztambult es Gömleken hozzajuk csatlakozott Kosszuth tarsasagabol par szemellyel Anglai fele hajoztak tovabb a Szultan nevu angol gözössel. Az isztambuli magyarokat Vay Laszlo grof "koordinaltata" a Pera nevezetu varosreszben. Hol lehetne erröl többet olvasni a neten ? Letzik e Isztambulban valamilyen magyar "emlekhaz" ebböl az idöböl.
Passz. Csak annyit tudok, hogy belépett a Lengyel Légióba, ahol főhadnagyi rangot kapott. Jerzy Kochanowskinak van egy kétnyelvű kis könyvecskéje Rulikowskiról, abban talán van róla infó.
Kochanowski, Jerzy Bohater węgierskiej Wiosny Ludów Konrad Kazimierz Rulikowski = Konrad Kazimierz Rulikowski, a magyar szabadságharc hőse / Jerzy Kochanowski ; [przekł. ... Ábrán László, Jerzy Kochanowski, Jerzy Królikowski]. - Budapeszt : PSK im. Józefa Bema na Węgrzech, 2004. - 84 p. : ill. ; 23 cm. - (Zeszyty historyczne PSK im. Józefa Bema na Węgrzech, ISSN 1786-8130 ; 1.) Bibliogr.: p. 84. ISBN 963-217-500-X fűzött : ár nélkül Rulikowski, Kazimierz Lengyelország - magyar történelem - 1848/49-es forradalom és szabadságharc - katonatiszt 355.48(439)"1848/1849"(=84)(092)Rulikowski,_K.
A lengyel nemzetiségű Konrad Rulikowski a voznyeszenszki dzsidásezred zászlósa volt. Levélben ajánlotta fel a Tiszafürednél álló honvédcsapatok parancsnokának átállását, elfogatta magát járőrével együtt. Emberei azonban ellenálltak az őket bekerítő magyaroknak, a járőr tizenhárom katonája közül nyolcan megsebesültek. A világosi fegyverletétel után Rulikowski vissza akart térni csapatához azzal a mesével, hogy ezidáig a magyarok fogságában volt. Vesztére azonban az átállását felkínáló levél az oroszok kezébe került. 1849. augusztus 28-án a nagyváradi temető falánál kivégezték. A temető ma az ő nevét viseli.
Nem tudom, mennyire ismert a történet. Görgei ír az emlékirataiban egy orosz tisztről, aki Miskolc és Tokaj között embereit elhagyva dezertált és átszökött a magyarokhoz. Kívánsága szerint egyedül Bem vezérlete alatt volt hajlandó harcolni, emiatt kísérettel együtt leküldték őt Aradra. Mire megérkezett, valószínűleg arról kellett értesülnie, hogy az erdélyi hadsereg megsemmisült, maga a vezér viszont Temesvár felé tart, hogy átvegye a parancsnokságot. A csata után a tiszt újfent csatlakozott Görgei seregéhez, ott volt a fegyverletételnél, amiután az oroszok azonnal elkülönítették a többi fogolytól, tán ki is végezték. Maga Görgei, saját állítása szerint, augusztus közepéig még a tiszt létezéséről sem tudott, később mégis a fejére olvasták, hogy egy lengyelt Világosnál kiszolgáltatott az oroszoknak. A tiszt Katona T. jegyzete szerint Rulikowski ulánus zászlós volt.
Nem beszélve arról, hogy amit el is vittek(többnyire zászlók), azt vissza is kaptuk a Szovjetúniótól, ha jól emlékszem 1941-ben. Még a háború kitörése előtt. Volt nagy csinadratta, meg katonai parádé. Egy csomó kép készült róla.
Ritkán nézek be. Ezért írj pár felkiáltó jelt a témában, mert az elmúlt két évben elszoporodó mocskolódó emilek (mint jobb, mint baloldalról) miatt automatikusan törlök mindent, aminek az eredetét nem tudom.
1849-ben ,,hadizsákmány" nem volt. A zászlók kivételével a fegyvereket átadták az osztrákoknak. A ,,szuvenír-gyűjtést" több parancs tiltotta, és haditörvényszék járt érte. Ráadásul ne felejtsük el, hogy a szimpátia teljes mértékben a magyarok oldalán volt. Esetleg lehetett csere-bere a foglyokkal, vagy kölcsönös ajándékozás, de bármilyen atrocitást a lakossággal vagy foglyokkal szemben véresen megtoroltak. A háború rendkívül népszerűtlen volt a cári hadseregben. 1849-ig a magyarok természetes szövetségesnek és barátnak számítottak. Más kor, más szokások, más mentalitás. P.l. Magyarországon kevesen tudják, de amikor elkezdődött a magyar honvéd-tisztek üldözése, Bécsbe több ezer levél érkezett, és nem csak magasabb fórumokról, hanem cári tisztektől és csoportos levelek (katonáktól!), amelyekben tiltakoztak az eljárás ellen. Még egy érdekesség - a cári hadseregben soha sem voltak népszerűek a hadjáratért kapott érmek (,,Magyarország és Erdély elcsendesítéséért"), amit az osztrákoktól kaptak a hadjáratban résztvevő katonák és tisztek. Jellemző, hogy a cári kormány nem adott ki emlékérmet (amely van, orosz feliratozással, az osztrák!), és magasabb, orosz kitüntetéseket sem osztott ki! A kitüntetésekből nagyon kevés maradt fenn a mai napig, mivel az érmeket senki sem viselte. Ez egy egyedülálló eset az orosz történelemben, hogy egy hadikampány emlékérmét még a katonák (!!!) sem voltak hajlandóak viselni. Valamikor olvastam egy orosz cári tiszt visszaemlékezéseit (vagy Lüders volt az, vagy Jefimov, most már nem emlékszem.) Leír egy esetet, amikor a tiszti bálra valaki a dragonyosok közül felvette az érmet, és a társai rászóltak, hogy vegye le, mert ez az érem moveton a tisztek körében.
Visszatérve a témához: ha még jobban konkretizálod, hogy mi érdekel, talán rá tudok kérdezni az orosz hadtörténelmi fórumokon.
Szerintem eléggé megbízható, már legalábbis, ahogy én látom, viszont arról sem szabad megfeledkezni, hogy mégis csak a memoárirodalom egy darabjával állunk szemben. Ezeket azért minimális gyanakvással kell fogadni, bár Görgey aligha szolgálhat rá. Ilyenkor mindig érdemes megvizsgálni a mű keletkezésének körülményeit. Pár évvel a szabadságharc után, internálva, a nemzet megvetésétől sújtva(ez nem az én véleményem, magamat a Görgey szimpatizánsok csoportjába sorolom, csak hát ugye a tények...) egy életre elátkozva írta. Tulajdonképpen nincs oka a ködösítésre, saját hibáit belátja, és másokéra is rávilágít. Egyébként ha érdekel ez a téma, és szereted a memoárirodalmat, akkor ajánlom figyelmedbe Máriássy János(honvédezredes, az I. hadtest egyik hadosztályparancsnoka):Visszaemlékezések az 1848-49. évi szabadságharc alatt végzett szolgálataimra, illetve Józef Wysocki(honvédtábornok, a lengyel légió és a IX. hadtest parancsnoka):Együtt a szabadságért-című könyveket.
Akkor azért írja később (44. o) Görgey, hogy nem emlékszik kapott-e elismervényt amikor Kossuthnak átadta a "drágaságokat". Gondolom addigra már gyanúba keveredett. A ládákat ráadásul nem is maga vitte fel, hanem Vásárhelyivel küldte. Namost: A mondott cetli elveszett. Vásárhelyi nem sokkal az eset után elesett A Zichy Kastélyt legalább kétszerre "pakolták ki" Görgey nem emlékszik, hogy kapott-e elismervényt.
Ezek valóban több mint gyanússá teszik őt.
Ami mellette szól: Állítólag írott jelentést küldött az esetről a kormányhoz Vásárhelyivel és a ládákkal A többi "drágaságot" tanúk előtt adta át Kossuthnak.
Amúgy mit lehet tudni Görgey emlékiratairól? Mennyire megbízható? Nekem nagyon könnyen ellenőrizhetőnek tűnik, éppen ezért igaznak is.
Mocsár Gábor kitűnő könyvet írt a kérdésről. Ő azt írja, hogy az emigrációban az USA-ban Madarász szegénységben élt, így nem sikkasztotta el a gyémántokat. Mocsár azt feltételezi, hogy Kossuth nem fedhette fel a gyémántok sorsát, ami Mocsár szerint az élethalálharcot vívó ország külügyi próbálkozásait fedezte (Mocsár gyanúja szerint a török kapcsolatok irányában).
Üdv! Valószínűleg a Zichy gyémántokról lehet szó, amit Görgey valóban átadott az OHB-nek és később Madarász rendőrminiszter gondnokságába kerültek. Az egész sztori rettentően homályos, mivel a gyémántok köddé váltak. Az akkori radikálisok(flamingók) és a későbbi áruláspártiak Görgey kontójára írták a gyémántok eltüntetését, viszont tény, hogy amikor a békepárt előhozta ezt a kérdést 49 tavaszán, az Madarász rendőrminiszter bukásához vezetett...
Most olvasom Görgey konyvét, az 'Életem és Működésem Magyarországon'-t. (1911-es Franklin Társulat kiadást). A 26.-27. oldalon (3. fejezet) leír egy történetet miszerint 1848 október elején egy Vásárhelyi nevű hadnagy egy gyanús személy üldözésekor egy a személy által elvesztett papírcetlit taláalt. Az ezen leírtak alapján elment a korábban kivégzett Zichy Ödön gróf kálozdi kastélyába, és ott két lezárt vasláádát lefoglalt. Ezeket a ládákat Görgey felnyitás nélkül továbbküldte Pestre. Vásárhelyi a cetlit állítása szerint elvesztette. Bár még csak a 63. oldalon tartok de eddig a ládákról további említés nem történt. Megőrülök a kíváncsiságtól! Mi volt a ládákban? Ki veszítette el a cetlit, amely mintha szándékosan a ládák nyomára akarta volna vezetni a magyarokat? Vásárhelyi a cetli ügyet csak kitalálta, hogy a ládák mellett más értékeket rabolhasson? (mintha ez derülne ki a 4. fejezetből) Van az egész ügyről más forrásunk?
Elfelejted, hogy nem propagandával foglalkozom. Az 1/3-dot ien-igen keveslem. Csak hadifogságba majdnem 300 ezer napoleoni katona került(1813 tavaszáig). És még hol vannak még a betegek, sebesültek, fagyottak, halottak?
Az meg hogy ott fogják hagyni a fogukat, már Szmolenszknél kiderült és Borogyinónál vált nyilvánvalóvá.
A napoleoni háborúk oroszországi szakaszának dokumentált irodalma rendkívül pontos és kiterjedt. Többek között az orosznyelvű dokumentum és irat-gyűjteménye a legnagyobb a világon. Csodálom, hogy a franciákon és németeken kívül más nemigen foglalkozott ezek rendszerezésével. Mellesleg, a franciák, amikor megköttetett az Antante, több, mint 70 ezer dokumentum másolatát megkapták, ajándékba, a cári kormánytól.
És még egy két mondat a nagyszerü magyar objektivitáshoz!
G-nek nem egészen 1 éve volt, Napoleonnak ~20, Nagy Sándornak ~12-13, Nagy Frigyesnek is sok biztos, Mansteinnek és Rommelnek is több mint egy és mehetünk sorba!
Mi magyarok már annyira objektívek lettünk, hogy lassan minden nemzet maga alá gyür minket!
Trianonban is objektívek voltak velünk a népek, most az unióban is stb.!
Mi nagyon gálánsan fogadjuk és még mosolyt is csalunk az orcánkra, de egy "kicsit" beleroppanunk!Objektíven!Reformok is objektívek, már érzi a szakma a befektetők a pénzpiac, de Mari néni és Pista bácsi és Zolika nem érzi, hogy javulna a helyzet!
De minden 48-49-es csatában a magyarok vesztettek többet, függetlenül az eredménytől
Olvastam más eseteket is, vagy rosszul emlékszem!
És veszteségkozmetikázásról is olvastam!
Napoleon Oroszországból való hazamenete során ( bár ott sem volt...) több embert vesztett mint G. az egész szabadságharc alatt!Persze ez csak sacc részemről, de brutális létszámot!És az ügy sem hasonlítható egy szabadságharchoz!
De Ő császár és sztár és ott nem számít, elismerem a nagyságrend és méretek is mások nyílván!
