Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Hasonlóan gondolom én is bár talán megengedőbb vagyok, sok példa van arra, hogy egy neo izé egész jól sikerül, és
beilleszkedik a városképbe. (Egy helyi példa erre off Sopronban a neogót Szent Orsolya templom, emlékszem régen ha turista csoporttal jártam arra mindig kicsit félve mondtam el, hogy 1864-ben szentelték csak fel, de úgy tűnt ez senkit
nem rendített meg, mármint hogy kvázi hamisítvány. :D)
Azért ott van Rómában a Via della Conciliazione,- ami persze nem az általad említett háromszögben van,- na ott azért
sajnálom a borgót, bár nem tudom milyen állapotú épületek álltak ott.
Corso Vittorio Emmanuele II. Ebben biztos sokan nem értenek velem egyet.
A könyvben térkép is van, mindig csak az adott területről. Az utcák fehér színűek, az épületek világosbarnák, a fontos épületek sötétbarnák.
A Corso VE-nél van valami más is, amit első látásra nem értettem. Szinte minden épületnek a Corso VE-re néző oldaláról belógott egy sokszögű barna kontúrvonal. A sokszög egy vagy két oldalán egy-egy épület oldala/fala, a többi oldal csak belóg.A kontúrvonal és az épület oldala közötti rész fehér, mint az utca. Háromszög, téglalap, trapéz, de szabálytalan sokszög is. Elkezdtem olvasni a szöveget és megértettem. Ezek a sokszögek mutatják az épületek régi, még a Corso VE megépítése előtti falait. Ami útba esett, azt egyszerűen levágták. Esetleg csak egy sarkot vagy a homlokzat egy csíkját, de pl a Sta Andrea della Valle környékén elég drasztikusak voltak ezek a lenyesések. Erre 1883 és 1900 között került sor. A Chiesa Nova és Tiberis közötti részen egész tömböket bontottak le, de erre már csak az 1920-as évek végén került sor.. Majd a korábbihoz hasonló lezáró falakat és homlokzatokat építettek. Ugyanazok az építészek, akik a Nazionale alsó szakaszának voltak az alkotói. Gyakorlatilag csak a templomokhoz nem nyúltak hozzá. Valószínűleg az utca vonalát úgy határozták meg, hogy ne kelljen
Mivel ezekbe az épületekbe nem lehet bemenni, nem tudom, hogy hogyan hasítottak ketté ( vagy egyáltalán kettéhasítottak-e) belső udvarokat, lépcsőházakat, grandiózus dísztermeket és egyéb helyiségeket. Mi történt a faragott vagy stukkós mennyezettel, a falfestményekkel? Mit szóltak a paloták tulajdonosai esetleg kaptak-e valami kártérítést.
Én mindig azt hittem, hogy Róma Belvárosa régi eredeti. Nekem a Belváros azt a nagyjából háromszög alakú területet jelenti, amelyik a folyó nagy kanyarulatában van. A régi/eredeti pedig azt az épületet, ami legkésőbb a 19. század elején elkészült. Nekem a klasszicizmus az utolsó történelmi stílus. A 19. század végi neoez-neoaz-neoamaz nekem Disneyland. Szebb szóval Neuschwainstein.
Amikor végre leesett( lassú vagyok)eléggé megdöbbentem.
Visszatérek egy kicsit a Via Nazionalehoz. Olvasással már előrébb tartok. Volt olyan terv is, amely szerint a Nazionale a Trevi kút érintésével a Pantheonig ment volna. De szerencsére ez nem valósult meg.
Gesu. A Via del Plebiscito eredetileg Via del Gesu volt. Plebiscito= népszavazás.( Az 1870- 1929 közötti "haragszom rád" korszakban az olasz állam ilyenekkel próbálta bosszantani a vatikáni fogságban levő pápát. Nehéz időszak lehetett ez a olasz hívőknek is , különösen a papságnak.
A hivatalos név : SS. Nome di Gesu. Jézus legszentebb neve. 1550-ben Michelangelotól kértek terveket, de azok nem készültek el. Az építkezés 1568-84 között zajlott, Vignola tervei szerint. A homlokzati terveit viszont túl egyszerűnek találták, egy másik tervet túl költségesnek. Végül egy sokat foglalkoztatott, jó kapcsolatokkal rendelkező mester Giacomo della Porta lett a befutó.
A Gesu nekem mindig furcsa volt. Egyrészt a templombelső a jezsuita elveket követi, nincsenek mellékkápolnák, hogy mindenki jól hallja a prédikációt, teljesen arra tudjon koncentrálni. A tobzódó barokk díszítés viszont ennek pont ellentmond. Pontosan 100 évvel később készült, semmi köze az eredeti elvekhez. Viszont könyv egyáltalán nem említi a hang és fényjátékot.
Basilica San Marco. Én mindig azt hittem,hogy a palota és ez a templom összekapcsolódik. Szt. Márk Velence védőszentje, ezért van a San Marco templom mellett. De valószínűleg a kettőnek semmi köze egymáshoz. Velence a 16.sz.végén kapta meg a palotát nagykövetségként, a templom viszont ennél sokkal régebbi. 336-ban Szt Márk pápa alapította Evangelista Szt. Márk tiszteletére. Nagyon sokszor átépítették 1000 előtt is és utána is. A harangtorony 1154-es és a palota udvaráról jól látható. A homlokzat a 15sz végén reneszánsz stílusban készült, a travertin követ a Teatro Marcelloról és a Colosseumról szedték le. A bejáratnál töredékek, antik, ókeresztény és középkori egyaránt. Itt a sírlapja Vanozza Cattaneinek, aki VI. (Borgia) Sándor pápa gyermekeinek anyja volt, Lukrezianak és Cesarenak is. Én itt mindig csak az apszis mozaikot néztem meg, ami 9.sz-i és jó állapotban van. A kék hátterű, faragott, aranyozott mennyezet az 1460-as években készült. Csak 2, még 1500 előtt készült faragott mennyezet van a városban, ez és a Sta Maria Maggiore mennyezete.
Érdemes végignézni a kápolnákat, több ismert mesternek van itt műve. Mino da Fiesole, Melozzo da Forli, Palma il Giovane. Az apszishoz vezető lépcsőnél levő síremlék Canova alkotása.
Köszi. Én is úgy éreztem a leírásból, hogy ömlesztve vannak a tárgyak. Ide került minden, amit nem tudtak máshol elhelyezni. Nekem most beleesik az első vasárnap. ha ingyenes, akkor bemegyek.
2017 júliusában voltam egy ingyenes vasárnap. (Én is úgy emlékeztem, hogy írtam)
Késő délután mentem be. Giorgione kiállítás volt. Fullra be volt minden terem sötétítve, a lámpákkal nem pazaroltak. Kosztümökre már nem emlékszem, de voltak festmények, templomokból begyűjtött középkori faszobrok, szárnyas oltárok. Rengeteg apró bronz, majolika kisplasztikát láttam, azok nagyon tetszettek. Valamelyik felsőbb szinten termek hosszú során keresztül porcelánok, Kínától Németországig, elég zsúfoltan, koncepció nélkülinek tűnt. Néhol csak egy keskeny, alacsony folyosó volt, nulla szellőzéssel, alig vártam, hogy kikeveredjek onnan.
Az egész palotában a padozat nagyon egyedi, termenként változó mintával, színekkel, főleg majolika.
Összességében örülök, hogy voltam bent, de 10€-t kicsit soknak tartok érte.
Nekem valahonnan úgy rémlett, hogy Catella járt a Pal. Venezia múzeumában, és mintha kosztümöket emlegetett volna. De biztos nem vagyok benne, és végül is mindegy. Èn terveztem, de kimaradt, ès igazság szerint el is feledkeztem már róla. A kedvenc múzeumokba járok vissza, ès a par napos utakon több a laza nem tervezett tekergés meg vásárlás, vagy csak ücsörgés mint a múzeális időtöltès.
Utánanéztem, még senki nem írt róla egyik Róma topicon sem. A könyv nagyon részletes leírást ad, a gyűjteményt változatosnak nevezi. Az az oka, hogy főleg egykori magángyűjtemények kerültek ide, amelyeket az államnak adomámyoztak. Elég nagy a képtár, tartományok szerinti bontásban, néhány ismert és sok számomra ismeretlen mester művével. A porcelán gyűjteményben kínai és európai cucc is van. Van egy terem, ahol lebontott palotákból leszedett freskók vannak, az egyik Vasari műve. Terrakotta és bronzszobrok, ötvöstárgyak, faliszőnyegek, majolika, német faszobrok stb. Mino da Fiesole márvány reliefjei, amelyek a Sta Maria Maggioreben voltak eredetileg. Valószínűleg a középkori részleg a legérdekesebb. Ott is a San Paolo fuori le Mura eredeti Szent Kapujának a Pünkösdöt ábrázoló panelje, amelyet 1070-ben Bizáncban öntöttek és megsérült az 1823-as tűzben.
2006-ban nyitott a kőtár, mindenféle a területen talált töredékkel, antik és mözépkori darabokkal egyaránt.
Üdv, elkésett buék. -1967 őszén, 23 éves koromban voltam először, csak 3és fél napig Rómában, Párizs felé kanyarodóban. A Venezián gyakran előfordultam, mert itt volt a busz végállomása, mely nagyon messzi északi városrészbe vitt (Via Monte Altissima) emeletes ágyas Albergo-ba. A Venezián akkor mégtöbb busz járt, nagyon ellepték, zajosan füstöltek irgalmatlanul. Ha az élő farkasokról tudok, megnéztem volna, kár, hogy ez kimaradt.
Ezt az átjárót meg fogom keresni. A süteménykompozíciók elég vonzóak.
A márciusi úthoz csatlakozott egy ismerős. Vannak előnyei és hátrányai. Ő is sokadik Rómás, ő is a spéci látnivalókra vágyik. A Colonnat és a Farneset én már láttam. Lemondtam az egy ágyast és foglaltunk közvetlenül a Palazzo Massimo mellett.
Ahogy most olvasom ezt a könyvet, mindent újra meg akarok nézni.
Nagyon jó, hogy ennyi érdekeset írsz. Az is örömmel tölt el, hogy többen aktívak és van élet végre a szenvedélyes fórumon.
Ha szabad közbekotyogni, három témához kapcsolódó helyiektől származó gondolat és saját tapasztalat:
1. A via Torino és környéke állítólag a torinói befektetőké és kereskedőké, ezek szerint rájuk vonatkozhat a spekuláció is. :) Szálltam meg egyszer ott, jó az elhelyezkedése és közlekedése, sok helyre gyalog is gyorsan el lehet jutni.
Nagyon jó az utcából nyíló Galéria ami üzletházszerű bevásárló utca finom süteménykompoziciókkal, kávézóval és legendásan ismert bolttal, ami talán egy kés-bolt. Jó kis átjáró amúgy. pld. a Terminihez sokkal rövidebb így az út, kora reggeltől este 9-10-ig. (a San Bernardo alle Terme mögött, egy vaskapus bejárat.)
2. A csíkos templom rendszeresen látogatható, rendszeresek a zenés/opera programok 20 € környéki árakkal. Jártam bent, a majolika tetszett, de amúgy nem volt hatással rám.
3. Helyi lakos említette egyszer, hogy a Capitolium dombon sokáig élő farkast tartotta egy ketrecben. Neten vannak fent róla régi képek is. Ahogy nézegettem, azon a helyen lehetett ahol mostanában a sövényből/ növényzetből formált farkas van. Végülis élet van benne, csak máshogy. :)
A Via Nazionale alsó szakaszán levő épületeket már sikerültebbnek írja a könyv, a I. Umberto kori épületeket umberto stílusúnak nevezi. Az egyik keresztutca a Via Milano, amelynek a tervek szerint egészen a Lateránig kellett volna kiépülnie, de ezt végül nem valósították meg.
Vittorio Emmanuele emlékmű. Két tervpályázat is volt az első nemzetközi, az erre készült tervek helyezték volna az emlékművet a Piazza della Repubblicara, a második pályázat már csak hazai építészeknek szólt és már ez a helyszín volt megadva. Az elfogadott tervekhez képest is nagyobb ( magasabb és szélesebb) lett az épület. Az volt a cél, hogy eltakarja a domb tetején álló Aracoeli templomot, amely uralta a Capitoliumi dombot. Ekkor volt a pápák vatikáni fogsága, az olasz állam nem hagyott ki semmi lehetőséget, hogy borsot törjön az orra alá. A Monumento csak 1921-re az egyesülés 50. évfordulójára készült el. Egyrészt pénzügyi problémák voltak, másrészt nem volt stabil a talaj.
Palazzo Venezia. Ez egy eredetileg 15sz végi épület, építészként felmerült Alberti és Bramante neve is, de lehet, hogy valaki más volt. 1564-1797 között Velence nagykövetsége volt, majd amikor Napoleon elfoglalta Velencét, akkor lett francia nagykövetség, az ő bukása után a Velence új ura, az Osztrák Császárság követsége, később persze a név Osztrák- Magyar Monarchiává változott. 1915-ben amikor Olaszország az antant oldalán lépett be a háborúba, a palotát elkobozták az ellenséges országtól. A palotát sokszor átépítették, hozzáépítettek, a tetején levő abszolút középkorinak tűnő pártázat az 1850-es években készült. A belső dísztermeket pedig 1920-as évek végén restaurálták, a fasiszta Nagytanács itt tartotta üléseit. Nem tudom, hogy azt a bizonyos ülést is itt tartották-e, amikor leszavazták Mussolinit, ami a másnapi letartóztatásához vezetett. Az igazán érdekes persze az amit a könyv nem ír. Nem ír a balkonról, amelyről Mussolini 2 évtizeden át szónokolt a néphez. A youtube-on is vannak felvételek, ahogy 1940. junius 10-én( amikor már tuti volt, hogy a németek megnyerik a nyugati hadjáratot) bejelenti az ország hadbalépését.
exedra (gör.): 1. az ókori görögöknél a gimnasium oszlopcsarnokaiban félkör alakú, padokkal ellátott fülke a filozófusok és rétorok számára. A tanítás és szórakozás helye. - 2. az ókori Rómában előkelő házakban és a termákban boltozatos, félkör alakú kiugrás a peristilium mellett. A termákban zenészek és fil. előadások helye volt.
Köszönöm. Nem normál szótárban kellett volna keresnem, hanem építészeti szótárban. Lehet rá szabályos magyar szó?
Az jó, hogy be lehet jutni. Egyszer én is laktam a közelben. Akkor jegyet árultak a bejáratnál, Traviata kezdődött este 20.45-kor. Biztos csak koncert formában, de nem tudom, hogy az egész opera-e, vagy csak részletek. Túl későn lett volna vége.
Nekem nagyon tetszik ez az angol szecesszió. William Morris volt a vezéralak, tapétákat, textíliákat tervezett. És a szélesebb tömegekhez is el akarta juttatni a művészeteket. Ő is és a preraffelita festők is nagyon híresek Angliában.
Voltam a "csíkos" anglikán templomban, a mellette lévő Martini hotelben szálltunk meg pár éve, az ablakunk a templomra nézett. Nagyon szép kis templom, barátságos kertjében a kőpadon ebédeltünk a hazautazás napján.
Piazza della Repubblica. Az 1960-S Olimpia óta ez a tér neve. A régi név a Piazza della Esedra volt. A városközpont felé néző félkörív volt a fürdő épületkomplexumának külső fala. Próbáltam rákeresni az Esedrara mindenféle szótárakban, de nem sikerült. A Vittorio Emmanuele emlékmű első pályázatánál több pályamű ide helyezte volna az emlékművet.
Via Nazionale. Itt haladt az antik Vicus Longus, ami Diocletianus fürdőjét kötötte Augusztusz fórumával. A könyv szerint az első szakasz épületei építészetileg kevésbé értékesek. Ezek még a Pápai Állam idején épültek, a tulajdonosok ingatlanspekuláció révén jutottak telekhez. Részleteket nem írnak.
A környéki utcák ( a párhuzamosak és a keresztutcák is) olasz városok nevét viselik. Mindig azt hittem, hogy csak kiválasztottak néhány utcanevet. Ebben is tévedtem. Az egyesülés előtti önálló államok fővárosairól van szó.
Via Torino. Ez egy keresztutca, amely nem merőlegesen, hanem ferdén metszi a Via Nazionalet. Az utca egyik vége pont a Sta Maria Maggiore szentélyére, a másik vége pont a Santa Susanna homlokzatára néz. Közepéről mindkettőre tökéletes a rálátás. Legközelebb kipróbálom.
San Paolo entro le Mura. A város első nem katolikus temploma, 1872-ben kezdték építeni, szinte rögtön azután hogy az új Olasz Állam átvette a várost, ezzel is bizonyítva nyitottságát. A templom az amerikai episzkopális egyházhoz tartozik. Viszont zárójelben az is szerepel, hogy anglikán. Nem ismerem a részleteket, de azt tudom, hogy az anglikán egyház mindenkori feje az angol uralkodó. Nem hiszem, hogy amerikaiak tízmilliói elfogadták vagy akár most is elfogadnák vallási vezetőjüknek az angol uralkodót. A templom kívülről olasz gótikus stílusú, csíkos. De nem márvány borítású, mint Prato vagy Siena dómja. A szürkés sáv travertin kő, a vörös viszont tégla. A templombelső az angol Arts and Craft mozgalom mestereinek műve. Ez nagyjából az angol szecesszió. A falak majolika borítása William Morris, a szentély mozaikjai pedig a preraffelita festő Edward Burne- Jones tervei alapján készültek. Nekem még nem sikerült ide bejutnom.
Nagyon élvezem, hogy történik valami a szenvedélyes oldalon, köszönet érte és természetesen nem "túl" részletes.
A Termini nevének eredetét valami miatt tudtam.
A Budapesti Tavaszi Fesztiválhoz első vidéki városként Sopron is csatlakozott 1983-ban. Az egyik kiállító Amerigo Tot volt,
a Lővér Hotelben szállt meg, teljesen véletlenül a szálloda előtt találkoztam vele, kértem tőle autogramot ( mondjuk ezt sosem értettem, hogy mire jó ), olaszul is beszéltünk kicsit aztán pár nap múlva azt írta a helyi újság, hogy külföldi fiatalok is felismerték a híres magyar szobrászművészt :)
Palazzo Massimo. A hivatalos cím/bejárat a keresztutca a Largo Peretti. Peretti V. Sixtus pápa család neve, a család palotája állt itt amit a 19sz végén bontottak le. A mai épületet az állam 1983-ban vette meg, azzal a céllal, hogy ez legyen az állami antik gyűjtemény zászlóshajója. Addigra már a Diocletianus fürdő sem méretében sem körülményeiben nem volt megfelelő. A múzeum 1992-ben nyitott, én 1995 őszén még csak a földszintet láttam.
Diocletianus fürdője. A könyv szerint a templom és a múzeum egy antik épület jelenlegi hasznosításának a legszerencsésebb megoldása. A templom a Sta Maria degli Angeli e Martiri. Mindig azt hittem, hogy úgy általában a keresztény mártírokról van szó. De nem, hanem azokról a keresztényekről, akik kényszermunkásként vettek részt a fürdő építésében. Erről konkrét feljegyzés nincs, de mivel pont Diocletianus idején voltak a legszörnyűbb keresztényüldözések, ez nagyon is elképzelhető. Már az 1510-es években felmerült, hogy a legjobban megmaradt falakat templom építésre használják, de végül csak 1561-ben adott a pápa engedélyt. Minden könyv azt írja, hogy a templom Michelangelo alkotása, de mivel akkor már nagyon idős volt,és 1564-ben meg is halt, részvétele erősen korlátozott volt. Ez a könyv azt írja , hogy tevékenysége kizárólag konzervatív restaurálás volt. Ez egy görög kereszt alaprajzú templom, eredetileg a kereszthajó két végén is volt bejárat.
A múzeum és templom épületei mellett a fürdőből megmaradt két kisebb rotunda az egyik a DK sarkon a Via Viminalenál, másik az ÉK sarkon, ahol most a S Bernardo alle Terme templom található. Bonnita írt róla 2017-ben. Továbbá a templom bejáratától balra a Sala Ottogonale, ami (meglepő módon) egy nyolcszögletű terem. Én jártam itt néhány éve, akkor ingyenes volt, és a fülkékben nagyobb méretű jó szobrok voltak kiállítva. Azt hittem, hogy csak úgy véletlenszerűen választották ki a szobrokat, de ebben is tévedtem. Itt csak olyan szobrok vannak, amelyek valamelyik fürdő területéről kerültek elő. Innen a Diocletianus fürdőből is de Trajanus és Craracalla fürdőjéből is.
A könyv olasz nyelvű. Igazán jó/részletes útikönyv csak az adott ország nyelvén jelenik meg/adható el. Ahogy igazán jó tárlatvezetés vagy sétavárosnézés is csak az adott ország nyelvén hallható.
Olaszul sokkal gyengébben/lassabban olvasok, minta angolul vagy németül. Ez elég nehéz szöveg, nyelvileg is és tartalmilag is, ezért tényleg lassan megy. De mivel nagyon érdekel, hajt a kíváncsiság.
Mindig, amikor eljutok valameddig és a második elolvasás után összeáll egy adag, akkor írok.
Nekem nagyon sok Róma útikönyvem van. A többi kiindulópontja a Forum- Capitolium. Ez a könyv másképp indít. Két főútvonal van, amelyek megfelelnek az ókori cardo és decumanus felosztásnak. ÉK- DNY irányban a Termini- Via Nazionale- Corso Vittorio Emmanuel II- Vatikán útvonal, Ény-Dk irányban pedig a Popolo- Corso- Fori Imperiali- Laterán vonal. Ez utóbbi a tradicionális, az északról jövők a Popolon értek a városba és a Lateránba a pápa eredeti székhelyére tartottak. A metszéspont a Piazza Venezia, aminek központi szerepét most azért nem hangsúlyozzák, mert a fasizmus idején túlságosan is azt tették. A könyv először ezt a két főútvonalat nézi végig, a Termininél kezdve.
Én most az első útvonal közepén valahol a Corso Vittorio Emmanuelen tartok az olvasásban. Még nem tudom, hogy a két főútvonal után mi következik
Termini. Én mindig azt hittem, hogy a név a terminal/végállomás szóból származik, de valójában a Terme/fürdő adta a nevet. A könyv szerint 2006 óta II. János Pálnak van szentelve (dedicata), de nem írja, hogy hivatalosan is róla lenne elnevezve.
Az eredeti 1874-bebn elkészült állomásépület modernizálása/megnagyobbítása már korábban esedékes volt, az 1942-re tervezett világkiállításra készülve 1938-ban fogadták el a terveket. De utána történt, ami történt, és legközelebb az 1950-es Szentév alkalmából került elő a terv. De csak részlegesen használták fel, a hosszú oldalfalak épültek ez alapján. A terv szerint egy monumentális, gigantikus homlokzat készült volna, kettős oszlopsorral. Ez akkor már nem volt aktuális. A könyv természetesen megemlíti homlokzati domborművet, mint Imre Toth alkotását. Rövid o-val. Mi mindig Amerigo Totnak emlegetjük, az Ürögdy könyv is, sőt a pécsi múzeum bejáratánál is ez van kiírva. Azt viszont nem említik, hogy a művész magyar/ magyar származású.
Ilyen részletességű leírásra gondolok, templombelsőkről vagy múzeumi tárgyakról nem fogok írni, ahhoz tényleg éppen nézni kell.
