Az EU együttvéve tudtommal a legnagyobb gazdasági tömb a világon, semmiképpen sem középhatalom.
Az oké hogy olyan mint a XX. század eleji Monarchia, hogy a belső konfliktusok és a lassú reakcióidők miatt az USA és Kelet-Ázsia dominánsabb tud lenni.
Nagyjából azonos technológiai fejlettség esetén a demográfiai tényező dönt. Anglia népessége egyszerűen túl kicsi volt az USA népességéhez képest. És persze Németországé is. És ma az is igaz, mert hiába igyekszik az USA, az a tény, hogy Kina népessége 4-szer akkora, eldönti a hatalmi versenyt.
És a II. vh. után nyilvánvaló lett Európa hanyatlása is. A legfejlettebb államai ma gazdasági középhatalmak, sőt maga Európa is - ez alatt a mai EU-t értem - középhatalomnak számít.
"A britek hanyatlása mellett egyre nyilvánvalóbb lett, hogy az USA lesz az új szuperhatalom. "
Ettől még lehetett volna jó szövetséges Hitlernek. Arra is számíthatott, hogy egy gyengülő hatalom könnyebben keres szövetségest. Másrészt könnyebb lesz tőle később megszabadulni amikor már egyedül akart kakasként maradni a szemétdombon.
A birodalmak is csak olyanok, mint az emberek. Születnek/növekednek/virágoznak/hanyatlanak és végül meghalnak. A Brit birodalom már jócskán túl volt a zenitjén, roskadozott az egész építmény, de a háború alatt még sikerült egybentartani. A vh nélkül is felbomlott volna.
Anglia maximum névleg volt győztes, a gyarmatok mellett addigi vezető pozícióját is elvesztette, emellett évtizedekre eladósodott, elszegényedett.
Ezért is volt értelmetlen képzelgés Hitlertől a velük közös hatalommegosztás. 1. Sosem mentek volna bele, főleg vele nem. 2. A britek hanyatlása mellett egyre nyilvánvalóbb lett, hogy az USA lesz az új szuperhatalom.
Annak idején Churchill azért nem egyezett ki a németekkel, mert a németek európai uralma igen hamar a Britt Birodalom végét jelentette volna. A háborút Anglia megnyerte és a Britt Birodalomnak mégis rövid idő alatt befellegzett. Ez is egy érdekes történelmi paradoxon.
Mindenhol voltak problémák, de amíg máshol "ésszerű" megoldásokat választottak: pl élelmiszer import a világ olyan részeiről, amit nem érintett a kedvezőtlen időjárás, addig a Sztálini rendszerben ez nem volt opció. Korábban sem volt ez megoldás. Ott az ilyen problémára a megoldás, az éhezés és az alultápláltság miatti tömeges halálozás volt. Sőt, annyira nem volt megoldás az élelmiszer import, hogy még élelmiszert exportáltak pl Csehszlovákiába, fenntartani a látszatot, hogy a Szu-ban minden rendben van, erős és jóságos.
Köszönöm az összefogalót. Ha ezt mind összeadom, az már kb. 50 %. A Szovjetunióban kitört 1946-os éhinséggel kapcsolatban: olvastam valahol, hogy a SZU élelmezését (a VH-ét biztosan) gyakorlatilag az USA látta el. És 1946-ban már az USA nem szállított élelmiszert a SZU-nak.
A 2. világháború arról szólt hogy amit biztosnak hittek a szakember az rendre megdőlt.
A USA "népe" nem volt háborúpárti de Japán megtámadta őket hát akkor adjunk a pofájukra. De az európai háborúból továbbra is ki akart maradni az egységsugarú amerikai polgár, azok után meg hogy már egy háborúba bele kellett menni a Csendes-Óceánon aligha változtatott volna ezen, sőt.
Hitler mindenképp maga kérte hogy nyugat felől is inzultálják, akkor amikor már látszott, hogy keleten is rossz végén lesz az orális aktusnak. További logikátlanság hogy ő vállalta hogy a laza japán szövetség miatt hogy beszálljon az Egyesült Államok ellen, de nem kért érte semmit, azt se hogy akkor már legalább a japánok is inzultálják a Szovjetuniót-t.
"Ugyanakkor a szállított mennyiség erösen megkérdöjelezhetö, mert a szovjet harckocsihadseregek állományában gyakorlatilag nem voltak Valentine-ok. Ez valószínüleg a wikipédia "objektív politikamentességével" függ össze. A wikipédia cikk is többször át lett dolgozva 2018 februárjáig. A Valentine egyik jelentös elönye volt, hogy a hosszúcsövü 57 mm-es lövege át tudta ütni a Tigris oldalpáncélját. A Valentine páncélozottsága meg kb. a német Panzer III-nak megfelelö volt, amely már a sztalingrádi csata idején is elavultnak számított. A németek többek közt azért nem tudták a Vörös Hadsereg bekerítö mozdulatait megállítani, mert a váratlan szovjet támadások esetére rendelkezésre álló német páncélos tartalék a T-34-esek ellen gyakorlatilag semmit sem érö Panzer II és Panzer III tankokból állt. Viszont páncéltörö képesség nélküli partizánok elleni harcra jók voltak."
Kicsit keverednek az idősíkok. A brit tankok 41 végétől 43 közepéig voltak jelentősebb számban, az első vonalban a Szovjetunióban. Tigris eddig meg csak mutatóban volt, még Kurszknál is csak 150 darab volt belőle. A Panzer III volt még 1942-ben is a Wermacht alapharckocsija, az akkoriban gyártott 50mm-es, hosszú csövű löveggel szerelt verziók. Ezek képesek voltak szemből is kilőni a T-34-t, annak ellenére, hogy már valóban nem számítottak korszerűnek. Még Kurszknál is igen jelentős mennyiség volt, darabszámban alig lemaradva a Panzer IV mögött. minden másból csak pár százas nagyságrendek voltak. A felállás kb 1400 PzIII + PzIV, 350-400 Tiger, Panther + rohamlövegek.
Valentine, Maltilda meg a többi brit harckocsi (az, hogy éppen Kanadában gyártották, tök lényegtelen) rossz tervezés volt, de nem selejt. Ezeket használták Észak-Afrikában is a britek, saját maguk. Nem volt más vagy jobb saját célra.
Erre repülőre mondj már konkrét példát. Többször kértem ezt már tőled, de sose jött még rá válasz. Tök jó puffogtatni a dolgokat, de szerencsére olyan helyzetben vagyunk, hogy ma már igen sok mindent lehet tudni. Lehet egész konkrét dolgokról beszélgetni, egész olyan szintig, hogy a 23. hadosztály, 1. ezredének 3/2 századában Jürgen közlegény mikor és hány alsógatyát kapott.
"Egyébként vannak olyan információk is (hogy igaz vagy sem, az talán sohasem derül ki), hogy az USA tudott az japánok Pearl Harbor elleni akciójáról, de szándékosan sikerre "kárhoztatták" Japánt
történészek alaposan körbejárták a kérdést.
ezenkívül 1945 után az amerikai Kongersszus is vizsgálta.
Sikerült megtalálnom azt a bizonyos hozzászólást, ahol részletesen le van vezetve, hogy milyen részt vállaltak a nyugati szövetségesek a németek ellen a front megnyitása előtt.
"A téma, hogy a nyugatiak vagy a szovjetek nyerték-e meg a világháborút... ami szerintem terméketlen kérdés, egyik se tudott volna Berlinbe vonulni a másik nélkül.
Nagyjából a nyugati front sokkal kisebb jelentőségű volt, mint a keleti, csakhogy a nyugati hozzájárulás a háborúhoz nem merült ki a nyugati frontban.
Hanem
- a bombaháború - a német légierő nagy része már 1942-től a nyugatiak ellen harcolt, és a német haditermelés 40%-át tette ki a légierő és a légvédelem ellátása, tehát a német haditermelés legalább 25%-át lekötötték a nyugatiak csak ezzel már 1942-től, nem is beszélve a kiesett haditermelésről...
- a tengeri háború szintén lekötött német erőforrásokat, nem sokat, de add hozzá a 25%-hoz, és máris közelít az egyharmadhoz...
- a szovjeteknek szállított élelmiszer, kőolaj, kőolaj-származékok, rézkábelek, lábbelik, ruhadarabok, teherautók, kommunikációs berendezések (pl. tábori és tankokba szerelhető rádiók), fegyverek (bár a szárazföldi fegyverekből az orosz katonák jobban szerették a saját gyártmányokat), stb. stb. Ezt add hozzá az egyharmadosra számolt korábbi hozzájárulásukhoz.
- az angolok soktucatnyi német hadosztályt kötöttek le pusztán azáltal, hogy nem kötöttek békét - a franciaországi, norvégiai, benelux államokbeli, dániai német megszálló erők nagy részére nem lett volna szükség, ha Anglia békét köt, ezek mind mehettek volna a keleti frontra (legalább 50 hadosztály), ezt is add hozzá az eddigiekhez
- az afrikai front is lekötött valamennyi német erőt - nem sokat, de az afrikai német hadosztályok zöme elitnek vagy legalábbis jól felszereltnek és kiképzettnek számított, nem sok, de az előzőekhez (amik már valszeg a 40%-ot is elérik) hozzá kell adni ezt is
- 1942-től a közvetlen nyugati hozzájárulás növekedett, volt két olyan, az A hadseregcsoport tartalékába szánt elit Waffen-SS hadosztály, amit az algériai partraszállás miatt dobtak Franciaországba a vichy területek megszállására, és volt olyan hadosztály, amit ezért nem dobtak át keletre. 1943-tól fokozódott a hozzájárulás, az olaszok kiesésével a németeknek közel egymillió katonáját kötötték le a puszta megszállási funkciók a Balkánon és Olaszországban. Ez se nagyon sok, de ezt is hozzá kell adni az addigiakhoz.
A nyugati hozzájárulás emelkedésénél figyelembe kell venni, hogy a háború végére már a szovjetek is súlyos utánpótlás-problémákkal küszködtek (megbosszulta magát a háború eleji pazarlás), tehát ilyen értelemben a végletekig kimerült Szovjetuniónak pont jól jött a nyugati közvetlen katonai segítség (még ha Sztálin maga nem is tartotta túl sokra a nyugatiak szárazföldi csapatait). Nem is beszélve arról, hogy mi lett volna, ha a háború egy évvel tovább tart - 1946-ban a Szovjetunióban így is éhínség tört ki, mert rossz volt a termés (a háború alatt az időjárás kegyes volt hozzájuk végig, de 1946 aszályos évnek bizonyult)."
Szerintem azt, hogy a japánok rövidesen támadni fognak azt tudták. A pontos időpontot nem. Az USA kormányát egyértelműen terheli a felelősség azért, hogy a Japánnal folytatott tárgyalások csődjéről nem értesítették a csendes-óceáni haderőt, ez egyértelmű. Valószínűleg annyira lenézték a japánokat, hogy nem számítottak ekkora veszteségekre, a kisebb meg jól jött.
Az USA legkésőbb fél év alatt biztos belépett volna a háborúba Németország ellen valamilyen ürüggyel. Egyébként vannak olyan információk is (hogy igaz vagy sem, az talán sohasem derül ki), hogy az USA tudott az japánok Pearl Harbor elleni akciójáról, de szándékosan sikerre "kárhoztatták" Japánt. És akkor már nem volt gond a lakosság meggyőzése, hogy be kell lépni. Persze Pearl Harbor parancsnokát azért elmeszelték, hogy miért nem vette észre, hogy a japánok támadni fognak.
