Amikor kikísértem "behajózáshoz" szovjet hajó rémlett.
Talán az AMUR de ez nem biztos.
Olyan emlékeim vannak, hogy azt képzeltem Budapesten beszáll X ember ahol X egyenlő a hajó befogadó képességével.
Elhajóznak Rusze-ig majd vissza.
Itt kiszáll mindenki és vége.
Hát nem így történt.
Már az eleve meglepett, hogy a hajó nem Budapestről indult hanem Pozsonyból.
Tehát már voltak rajta csehszlovákok mire ideért.
Itt is vett fel utasokat, majd Belgrádban is, és még nem tudom hol.
Szóval nagyon nemzetközi volt az utazó közönség.
Nagyon laza volt a beszállítási fegyelem a Dimitrov térnél.
Azt is tudom, hogy több hajó pörgött ezeken az útvonalakon.
Volt olyan hajó melynek egyik útját egy magyar gyár, a Kismotor és Gépgyár kibérelte és a szakszervezeti tag dolgozói között az utakat, mint jutalmat szétosztotta.
Ott még bőven járt le az Al-Dunára a SZOT BUDAPEST és a FELSZABADULÁS.
Volt még az üdüőhajóvá átalakított DEÁK FERENC, de csak Mohácsig (5 és 6 napos belföldi utak - alvás a hajón!).
Egyébként '61-től a két modern szovjet kabinos (DUNAJ és AMUR) a szolgáltatás színvonalában, a műszaki megoldásaikban és a menetrend, a rendszeresség betartását tekintve mindenki mást a fasorban hagyott az egész Dunán.
Ha nem járt az átkelő hajó, akkor ment a 6-os villamossal (ami közelebb volt hozzá) és akkor a villamosról a Majakovszkij utcánál (Király utca) szállt át a 70-es trolira.
Évtizedekig járt úgy dolgozni, hogy lesétált a Batthyányi térre, ott felült az átkelő hajóra és szemből a Kossuth tértől trolival ment a kórházba dolgozni.
Csak akkor hagyta ki az átkelő hajót, amikor jégzajlás miatt az nem közlekedett.
A MÁV pl. az utóbbi fél évszázadban sohasem volt képes az egész járműállományára kiterjedően egységes járműfestési rendszert kialakítani. Mire az egyik rendszer (a járműveken esedékes festésjavitások során) megvalósult volna, mindig jött egy újabb „önmegvalósító” potentát, aki egy másikat talált ki. Erős a gyanúm, hogy ez a jelenség régebben is és a hajózásban is előfordulhatott. Arról még nem is szólva, hogy az egyes járművek vezetői önszorgalomból is szerettek a saját ízlésüknek megfelelően mázolgatni. (ha hagyták őket)
Szerintem meg túlgondolod. A DDSG elkezdte az 1900-as évek elején átfesteni a személyhajóit, ezt követték a nagyok és valamilyen formában a kicsik is. Kinek hogy tetszett, vagy sikerült. Nem egyszerre, hanem folyamatosan a hajók egyébként is esedékes felújításának függvényében. Akkoriban eleve gyakrabban festették át a hajókat mint mostanában.
Jogilag nekünk (még) nem. Állítólag. A szerbeknek igen. De utánanéztem és van még egy komoly gond. A Béga-csatornán csak 5,4 méteres magassággal lehet elmenni.
Talán a legjobban a JOSEF CARL mutatja a DGT századfordulós arculatváltását. Az addig yacht orrú, fekete hajó modernebb kinézetű vasaló orrú és fehér lett. A kerékdobok díszítése egyszerűbbé vált a felső részükön egy kis csillaggal, gyakran ablakos megnyitással.