"Ilyen közegben versenyezni öröm,győzni pedig dicsőség!" Egyetértek,de sokan ezt nem így gondolják. Már elindult a helyezkedés(lásd röpcsoportok átalakítása,ha meg nem,akkor kerületváltás). Azzal kellene foglalkozni,hogy a lehetőségekhez képest tegyük igazságosabbá a versenyek számolását.(sokat-keveset küldő versenyzők,időjárás,tömegvonzás hatásainak mérséklése). Na,az erre irányuló javaslatok közül egy se fog átmenni,esetleg a 33%-os lista. No az sem azért,ami a valódi jelentősége lenne,hanem azért,hogy Sosemhelyező Pista bácsi lássa magát a listán. Ha valami csoda történne,és átmennének a javaslatok,onnantól mindenki foglalkozhatna azzal,hogy a saját dúcában megtesz e mindent azért,hogy jól szerepeljen,nem pedig azzal,hogy melyik röpcsoportban(kerületben) tudna előrébb végezni.
Pont a napokban beszélgetem az öcsémmel arról, hogy itt az ország közepén milyen erős mezőny gyűlt össze azzal, hogy a Dél-Duna kerület felvette a tagjai közé az újonnan érkező egyesületeket!
Meggyőződéssel valóm, hogy ez az erős koncentráltság az egész Magyar postagalambászatra nagy hatással lesz az elkövetkezendő években!
Ez itt nem langyos víz, tele van a tagszövetség és a röpcsoport is, motivált versenyzőkkel korábbi nagy bajnokokkal!(Szerintem az országban nincs még egy ilyen kerület ahol ennyi bajnokot találhatunk egyszerre!)
A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány korábbi és jelenlegi bajnokot, komoly élversenyzőt csak és kizárólag reprezentációs céllal! :)
D-07: Steinman István; Csóri Csaba; D-06: Soma Dúc; D-13: Csóri Antal; M-08: Csontos Gyula; Kiss Gyula; Madár István; A-41: Csorbai Sándor és Kornél; Zsinkó Emil;
M-09: Tamás István; N-01: Bedőcs Ferenc; Kaldenekker Norbert; N-02: Csizmás Jenő; N-05 Szalai Károly és Vén Ferenc; N-06: Hegyi Lajos; Kotrebai János;
N-10: Kiss Pál; N-11 Gál László; Aki kimaradt a felsorolásból attól az elnézését kérem, de csak róluk van tudomásom mint korábbi bajnokok!
Az erős versenyzői közeg a galambok genetikai fejlődésére is ki fog hatni, csak a legjobbakkal lehet majd eredményeket elérni! Az ő vérük átszövi majd a környék galambállományainak az egészét! Legendák fognak születni, az itt elért sikerektől lesz majdan hangos a Magyar postagalambsport!
Közhelyeket pufogtatva de a gondolatot magaménak érezve valóm, hogy teher alatt nő a pálma! Ilyen közegben versenyezni öröm, győzni pedig dicsőség!
Mi 2009 februárjában döntöttük el,hogy elkezdjük(újra). Egy hétig takarítottuk a dúcot(5 éves szar volt bent,meg egér),összeszedtünk 10 pár galambot a helyi sporiktól,márc 10.-én párosítás volt,majd jött 5 pár tojás a bajnokunktól,meg 15-20 fiatal egy versenyzést befejezett és kb 10 éve nem takarító sporttárstól takarmányért cserébe. Nem éppen ideális kezdés.... Végül egyesületben nyertünk,röpcsoportban 10 ponttal maradtunk le a bajnokságról,két úton miénk volt a ker. 1.-2. Azóta csak jövünk felfele....:-))))
Most, hogy említed Pintéréket, állitólag egy régi szuper tenyészhímjük, a Tüske is egy olyan csúnyácska fiatal volt, hogy nem kellett senkinek egy árverésen. (gondolom a származásilap sem mutatott sokat) Pintérék licitáltak rá és a tenyészben "robbant a bomba"! Rengeteg ilyen példáról lehet hallani.
Nálam is az elején egy sportárshoz beült német galamb adta a jobb galambokat. Annak akihez beült azért nem kellett, mert kicsi volt a szárnya és nagyon nagy mellcsontja volt. Mondjuk a párja a tojó az jól szállt fiatalokon. Az nem kérdéses eredet volt.
És szerinted ennek mi lehet az oka? Mert talán minden galambásznál van, volt ilyen eset, hogy olyan galamb lett tenyész favorit, amire senki nem számított?
Örülök, hogy felhoztad ezt a témát engem is gyakran foglalkoztat ez a kérdés! Remélem elhiszed, hogy amit leírtál azt nálunk mind megtalálhatod! Tehát mi párhuzamosan csináljuk mind két verziót. Az özvegy hímjeinktől minden szezonban tenyésztünk fiatalokat ezért tapasztalatból mondhatom, hogy vannak olyan versenyzőink akik a tenyésztésben is maradandót alkothatnak majd ha eljön az ideje! Van olyan család akit már három generáció képvisel a versenydúcunkban eredményesen!
Mivel mi "fordítva" kezdtünk el galambászni és rengeteg tényészgalamból indultunk ki ezért folyamatos és következetes szelekciós munkát kell, kellet végeznünk! Minden galambról feljegyzéseket készítünk(A te hathatós segítségeddel, de leginkább még csak papír alapon vannak meg az infók!) így nyomon követhetünk minden érdekességet ami a dúcban történik!
Folyamatosan szorítottuk ki a gyengébb egyedeket, ezért ma már mind a versenyzésben és a tenyésztésben csak azok a galambok maradhattak meg amik már valamit lettetek az asztalra!
A szuper tenyész az a mi dúcunkban egy hím galamb ő a véletlen faktort képviseli a galambászatunkban!(Véleményem szerint a galambászat nagy mértékben szerencse kérdése!) A fazékból vettem ki még 2011-ben mert nem akart soha sem beülni a dúcba az akkori gazdája a látogatásom előtti este döntötte el, hogy megválik tőle ezért egyedül üldögélt a dúcban míg a többiek kint tréningeztek! Nekem megtetszett és elkértem! Ugyanabból a tenyészetből származik mint amit megvásároltunk egy évvel később! Azóta 14 közvetlen leszármazottja található a dúcunkban 7-7 versenyző és tenyész!
Mi a jó galamb? Ezt nem egyszerű eldönteni, a kosár csak arra ad választ, hogy jól versenyzik-e, de ez nem igen párhuzamos a tenyészértékkel.
Szóval kicsit felületesen rajzolgatod a képeket, mintha a dogmákat festenéd a templomablakra, látszólag minden helyes, de a mélyben ott a kétely. Vagyis ezen az úton még senki sem tudott végigmenni. Magam is sokáig elhittem, hogy ez a jó.
Mai eszemmel már azt látom jónak, hogy egy, azaz egy szupertenyészt kell találni, és akörül táncoltatni a terveket.
A jó versenyző galambhoz inkább érzelmi kapcsolat fűz bennünket, nem jó elveszteni, ezért szálldogál ez a legenda a tenyésztésbe fogás nagyszerűségéről, de ne képzeljük feltétel nélkül oda a jó tenyésztési értéket. Olyan, amilyen, meg kell kísérelni tárgyilagosan értékelni. Handsome does handsome, ahogy Anker is idézte. A hasznos hasznot hajt.
Tőled olyan 70 km-re, de hogy melyik irány az had maradjon titok! :))Amúgy, ha magam nem is tudom "megküldeni" a fiatalokat, teszttelepen (one loft race) 99%-ban részt vesznek majd. (nekem nem kerül majd semmibe - viszont nem is lesz nyereményem - mert a munkahelyemen a kolegáim a szponzorok, ezért az esedékes nyeremény (%-os arányban) közöttük kerül (-ne) kiosztásra. Már most izgulok a fiataljaimért!!! (a pénznyeremény nem érdekel hiszen vesztes nem lehetek. Ha nem jók ingyen próbálhattam őket, ha győznének ... a fiatal(ok) szülei az enyémek.
Erre a "mindent kibír"-ra hat kezdő szezont áldoztam rá. (az áldozás utólagos megállapítás) Most hat év szünet után talán több tudással (nem 100%), de...), megint lesz pár tesztfiatal.
Erre csak a Szappanos Pista bácsi gondolatával tudok neked válaszolni! Ami úgy szól, hogy többet ér egy jó galamb mint gy jó helyezés!
Persze mindenkinek magának kell eldöntenie mi a jó!
Sokáig úgy gondoltam, hogy egy igazán jó galamb mindent ki bír, ma már ezt másként látom! Ha esetleg egyszer lesz egy olyan galambunk ami díjakat képes repülni akár többet is egy szezonban azt azonnal kiveszem a versenycsapatból és a tényészdúcunk lakójává teszem! Meg sem kísérlem többet az elvesztését!
Nem akartam rossz érzéseket, ellenszenvet kiváltani az írásommal!
Mindösszesen arra akartam utalni, hogy nagy a versenyláz bennem! Mi más lenne a célunk a versenyzéssel ha nem a másik versenyző legyőzése?
Az baj, ha kinyilvánítom a céljaimat a galamb versenyekkel kapcsolatban? Az baj, ha felvállalom az elkötelezettségemet a gombászattal?
Szerintem az a baj, ha valaki ezt nem teszi és áll szerénykedik vagy rosszabb esetben az eredménytelenségét, sikertelenségét azzal magyarázza, hogy ez nekem csak hobbi! Igazából nekem is, csak mi célokat tűztünk ki magunk elé és azok eléréséhez önbizalomra van szűkség! Kishitűséggel nem lehet célba érni!
Köszönöm az őszinte választ. Valójában nem az általános szeretetre gondoltam. Arra gondoltam, hogy egy olyan kedvenced esetében ami pl. esélyes egy sampionság elnyerésében, azért lemondanál a sampioni címről, mert mondjuk az időjárási feltételek nem valami sok jóval kecsegtetnek a hétvégére, vagy hétközben tudomásodra jutott, hogy a konkurenciáknál felütötte a fejét pl. a koli és ezért félted a fiatalodat. Valami ilyesmire gondoltam a szeretetre.
,,Már írtam itt korábban, hogy az egyik egyesületi sporttársam szinte minden létező csúcseredményt elért galambjaival egy alacsony, sötét csaknem teljesen zárt, északra néző ajtóval és kicsike ablakkal ellátott "betonbunker"-ből röptetve."
Gondolom az infralámpák pótolták a hiányosságokat.:-)
" Keresem a társaságát a hasonló érdeklődésű embereknek akiknek szeretném bizonyítani, hogy jobban csinálom a galambokkal való versenyzést mint bárki más! "
Nem azt írtam, hogy huzatos és nedves! Eshetőségeket soroltam fel!
Ismét csak azt kell írnom nem helyes a következtetésed, mert nem összkomfortról szóltam hanem egy jól működő dúcról! Minden embernek más az igény szintje én szeretek a galambjaink között tartózkodni, de annak az a feltétele, hogy én is jól érezem magamat a dúcban! Nem szeretek szarba lépni ezért gyakran takarítunk!( Ezt loptam, de a magaménak is valóm)
