Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija a csütörtökön megjelent interjújában elmondta, hogy fenntartásai vannak a nyílt társadalom koncepciójával kapcsolatban és visszásnak tartja, hogy ha valaki kritizálja Sorost, akkor az már rögtön antiszemita.
Ha úgy gondoljátok, hogy Köves Slomó „– vérbeli médiarabbiként – megmagyarázta hogy itt nem általános politikai támogatásról van szó, ő csak általánosságban fejezte ki egyetértését azzal, hogy Hollik István továbbra is helyet biztosít közössége számára”, ha úgy vélitek, hogy ez a magyarázat világos, kielégítő és megnyugtató Köves Slomó – remélhetőleg csak átmeneti – pártos kampánybeli szerepvállalását illetően, rendben, akkor ne kérdezzetek tovább!
Jelen pillanatban Ti az állításaim vitatása helyett azt mondjátok, hogy ezt-meg-azt mondom ugyan, de igazából mást gondolok, úgyhogy nem elég, hogy nincs igazam, de még hazudok is… Szóval… így nem fogunk tudni beszélgetni.
Azt szeretném kérni, hogy a jövőben azzal vitatkozzatok, amit mondok és ne azzal, amiről ti azt gondoljátok, hogy én azt gondolom, és akkor azt sem kell kitalálnotok, milyen alantas megfontolásból nem vagyok éppen őszinte.
Mi 25 éve ismerjük egymást. Ismertek engem és pontosan tudjátok, mennyi közöm van a Jobbikhoz. És mégis leírjátok…
Egyre több jelentés erősíti meg: az antiszemitizmus mind nagyobb problémát jelent Nyugat-Európában, ahol mintegy egymillió zsidó él, csaknem a felük Franciaországban.
Összefoglalva: a lakást nem Köves Slomó kapta volna, hanem az EMIH szeretetszolgálata által kiválasztatott rászoruló. Ő sem örökbe kapta volna, hanem bérbe. Nem Leningrádban, hanem Moszkvában. Nem Mercedest, hanem Ladát. És nem fosztogattak, hanem osztogattak.
Orbán Viktor évértékelőjében arról beszélt, hogy már kitenyésztettek egy olyan embertípust, amelyiknek a neve homo sorosensus. A jelenlévők egy része döbbenten hallgatott, mások, talán ők lehettek többen, lojálisan nevettek és voltak, akik tapsoltak is.
Hogy kiket értett Orbán a homo sorosensus alatt, nem fejtette ki részletesen. Inkább csak úgy körülírta a maga módján: „nekünk, akiknek, szemben velük, van hazánk.”
Furcsa dolog az antiszemitizmus. Képzeljük csak el, hogy egy gój leírná az alábbiakat: „ateistaként nem érdekel a zsidók és az I.ten (kiírva vagy kipontozva, nagy- vagy kisbetűvel, nekem édesmindegy) viszonya, nehezen viselem a kaftános-pajeszos-kalapos zsidók látványát, nem hatnak meg szertartásaik, és semmi közösséget nem érzek velük. És nem is akarok.”
De nem gój írta le. Hanem Vágó István.
Innentől pedig ez az egész nem antiszemitizmus. Nem harsog a New York Times, nem rikoltozik az amerikai ügyvivő, nem ír alá a legendás aláíróbrigád. Semmi sem történik. A baloldalon süket csend honol. Valaki a hálózatból elment frakkban a partira, kézzel beletúrt a kaviárba és mohón a pofazacskójába tömte. Semmi probléma, neki szabad. Hiszen a hálózat tagja, az ilyen pedig két pofára, szigorúan tenyérből zabálhat kaviárt, a hálózatban simán belefér.
Vágó Istvánnak az a baja a zsidósággal, hogy repedezik a Mazsihisz hegemóniája. Hogy felnőtt egy új hazai zsidó nemzedék, amelyik elfordult a munkásőr nagypapa eszményeitől, és elsősorban a vallásában, nem pedig a politikai baloldal rögeszméiben talál menedéket. Vágót nyilvánvalóan nem érdekli a zsidó hitélet alakulása, de figyeljünk fel arra, hogy azért fakadt ki éppen most a vallásos zsidók ellen, mert érzi, hogy a Demokratikus Koalíció őket már aligha vonzza magához. Amint Köves Slomót összeboronálták Hollik Istvánnal, Vágó is szükségét érezte, hogy belenyúljon a kaviáros tányérba és feltegye az ezerforintos kérdést: ugye, Ferenc, jó munkát végeztem?
Amellett, hogy ő sem adhat mást, csak ami a lényege, akad itt még egy figyelemre méltó apróság. Az, hogy a mi vicces kvízmesterünk nemcsak a saját zsidósága, hanem Isten ellen is hadat visel. Észrevették? Isten nevét kipontozza, le sem írja ez a fiók-Lunacsarszkij. Amit nem látok, az nincs is, mondta a strucc, aztán büszkén beledugta a fejét a homokba. Pontosan ennyi esze van Vágó Istvánnak is.
Ma a negyed hetven százaléka iskoláskorú. Nem meglepő ez egy olyan településen, ahol a szülők átlagosan nyolc-tíz gyermeket nevelnek.
– Nekünk, zsidóknak, bárhol éljünk is, mindig meglesznek az irigyeink
ez a legszegényebb közösség az Egyesült Államokban. ... sokan vesznek igénybe állami és kormányzati segélyt.
A településen nagy probléma azoknak a foglalkoztatása, akik csak a helyi nyelvet, a jiddist beszélik, és mivel hosszú éveket a Tóra tanulásával töltöttek, nem tudnak jól fizető állásokban elhelyezkedni.
