"Az ősi keletieknek ez természetes.Freud ráérzett a Thanatos jelentőségére,de itt lenne... ...ennek a folyamatnak a a biológiájával és filozófiájával is foglalkozni."
A Charlie Parker holttestéhez kihívott halottkém jelentésében egy hatvan év körüli,elhanyagolt férfiról történik említés. Parker akkor 35 lehetett. Róla mit lehetne írni? Beethoven halottas szobája egyes emlékezések szerint borzalmas volt:ürüléktől mocskos elhanyagolt lukban feküdt a víztől iszonyatosan fepüffedt arcú- hasú-lábú mester.Neki legalább nincs hasvízkórja és mocsok se nagyon van körülötte,mosolygott keserűen.De szimfóniát se írt egyet se,sőt még egy kis nyavalyás fúgát sem! - csak vagy két bőröndnyi Naplót,legyintett. A Halál olyan vendég,akit ritkán tudunk akkor is úgy fogadni,ahogy kellene,elmélkedett. Volt egy barátnője,aki elég laza életet élt,elég slendriánul öltözködött,de a fehérneműjére mindig kínos gondossággal ügyelt.- "Hogy a boncolás során kiméletesen bánjanak velem"-magyarázta
Előrelátása végül hiábavaló volt. Meghalt ugyan,de rákban,és a rákosokat nem szokták boncolni.A halált korábban sokszor nagyon kívánta,de most el se tudta képzelni,hogy meghalhat. Eszébe jutott viszont,hogy tévedett már párszor elég súlyosat életében. Ki gondolta volna például,hogy valaha is leomlik a berlini fal ? - Senki.És bizony leomlott és ráadásul pont akkor amikor Németországban volt. Ki gondolta volna,hogy az elzavart kommunista bagázs valaha is visszajön? És lám. Itt vannak,ráadásul pénzéhesebben,gátlástalanabbul,szemetebben ,aljasabban,gazdagabban, cinikusabban mint valaha.A halál az élet része. Filozófiájának egyik központi tétele volt ez. A halál nem véletlen dolog,hanem törvényszerű. Ahogy a születés,a fejlődés benne van a génjeinkben,ugy benne van a halál is. A halál nem hiba,nem baleset,hanem az évmilliárd év alatt folyamatosan fejlődő,bonyolódó szervezett program megnyilvánulása. Nem lehet,az,hogy évmilliárd év óta fejlődő élet egy bizonytalan eseményre hagyja a halál létrejöttét. Meg lehet persze halni véletlenül,balesetben is,de a betegségek általában már bizony ennek a ön-gyilkos folyamatnak a részei. Az ősi keletieknek ez természetes.Freud ráérzett a Thanatos jelentőségére,de itt lenne ennek a folyamatnak a a biológiájával és filozófiájával is foglalkozni.
A Németországban elkezdett levelezés három hónapja után kialakitott egy gondolat- és kutató kört, akikkel erről a problémáról tudott, ha szőrmentén is,ha visszafogottan is de, levelezni.Különösen a Berkeley egyik fontos ,történelmi figurává fejlődött rákkutatójával tudott erről sokat elmélkedni.
A Charlie Parker holttestéhez kihívott halottkém jelentésében egy hatvan év körüli,elhanyagolt férfiról történik említés. Parker akkor 35 lehetett. Róla mit lehetne írni? Beethoven halottas szobája egyes emlékezések szerint borzalmas volt:ürüléktől mocskos elhanyagolt lukban feküdt a víztől iszonyatosan fepüffedt arcú- hasú-lábú mester.Neki legalább nincs hasvízkórja és mocsok se nagyon van körülötte,mosolygott keserűen.De szimfóniát se írt egyet se,sőt még egy kis nyavalyás fúgát sem! - csak vagy két bőröndnyi Naplót,legyintett. A Halál olyan vendég,akit ritkán tudunk akkor is úgy fogadni,ahogy kellene,elmélkedett. Volt egy barátnője,aki elég laza életet élt,elég slendriánul öltözködött,de a fehérneműjére mindig kínos gondossággal ügyelt.- "Hogy a boncolás során kiméletesen bánjanak velem"-magyarázta
Előrelátása végül hiábavaló volt. Meghalt ugyan,de rákban,és a rákosokat nem szokták boncolni.A halált korábban sokszor nagyon kívánta,de most el se tudta képzelni,hogy meghalhat. Eszébe jutott viszont,hogy tévedett már párszor elég súlyosat életében. Ki gondolta volna például,hogy valaha is leomlik a berlini fal ? - Senki.És bizony leomlott és ráadásul pont akkor amikor Németországban volt. Ki gondolta volna,hogy az elzavart kommunista bagázs valaha is visszajön? És lám. Itt vannak,ráadásul pénzéhesebben,gátlástalanabbul,szemetebben ,aljasabban,gazdagabban, cinikusabban mint valaha.A halál az élet része. Filozófiájának egyik központi tétele volt ez. A halál nem véletlen dolog,hanem törvényszerű. Ahogy a születés,a fejlődés benne van a génjeinkben,ugy benne van a halál is. A halál nem hiba,nem baleset,hanem az évmilliárd év alatt folyamatosan fejlődő,bonyolódó szervezett program megnyilvánulása. Nem lehet,az,hogy évmilliárd év óta fejlődő élet egy bizonytalan eseményre hagyja a halál létrejöttét. Meg lehet persze halni véletlenül,balesetben is,de a betegségek általában már bizony ennek a ön-gyilkos folyamatnak a részei. Az ősi keletieknek ez természetes.Freud ráérzett a Thanatos jelentőségére,de itt lenne ennek a folyamatnak a a biológiájával és filozófiájával is foglalkozni.
A Németországban elkezdett levelezés három hónapja után kialakitott egy gondolat- és kutató kört, akikkel erről a problémáról tudott, ha szőrmentén is,ha visszafogottan is de, levelezni.Különösen a Berkeley egyik fontos ,történelmi figurává fejlődött rákkutatójával tudott erről sokat elmélkedni.
A kavargó időtől meggörbült redőny hajlatain átszivárgott a világosság. Felesége aggódva és vádlóan nézett rá. Látták már egymást ramaty állapotban számtalanszor de ez most túltett mindenen. Ráadásul már másfél napja regenerálódik és semmi látható javulás. Milyen csodás magához-téréseket látott már! A legkülönösebb Sz-é volt,aki a bányában lett szobatársa. A szintén egyetemi- bukás-évet töltő fiú nem hagyta abba korábbi életmódját és vedelt rendületlenül. Egy októberi sötét kora hajnalban éppen már ébredéshez forgolódott amikor berúgták az ajtó és két markos bányász karjai között megjelent az eszméletlen részeg Sz. Lepakolták az ágyára és otthagyták. Neki már úgyis felkelése volt. Csavargatta Sz füleit de semmi reakció.Lehúzta Sz cipőjét és dzsekijét, betakarta egy pokróccal és otthagyta. Az első óra a bányában a készülődéssel telik:átöltöznek,felveszik a bányászruhát ,a sisakot,a bakancsot,elteszik a kaját és a gázmaszkot és még a fasz tudja miket. Mindenkinek volt valami fémjelvénye,amit talán márkának hívnak ,azzal is kellett valamit tenni. Olyan volt mint a katonaságnál a dögcédula.Mikor ezekkel készen voltak ,akkor mentek ki a speciális vonatocskához,ami a hegy gyomrában lévő fel/levonókhoz vitte ki bandát. A készülődés a munkaidő része volt,komótosan zajlott az egész.
Amikor már soroltak kifelé a szerelvényhez meglátta Sz lobogó haját ahogy szalad utánuk mint Sinkovits a Tizedesben:"Várjatok!".SZ, akiről azt hitte ,hogy legalább egy napig nem tér magához,a félórával az ő busza után induló buszt éppen elérte,és simán végig csinált egy rettenetes sihtát.
Zs is produkált csodákat. Egy éjszakai nagy-görbe vonulás végén reggel hatkor kisérte őt haza,ahol ő percek alatt elájult.11 körül ébredt nagyon nyűgösen. Kikarikázott az egyetemre. Amikor a hangversenyterem előtt járt,akkor áramlottak ki a muzsikusok a délelőtti próbáról. Köztük volt a frissen borotvált,üde Zs is,aki másfél órás alvás után nagyszerűen végigjátszotta a próbát. Ő is művelt csoda dolgokat,de ez a helyzet most nem tűnt biztatónak.Első levelében,amit Zs-nek írt hazatérése után, Berzsenyit emlegette,aki Niklára való leköltözésekor beállított egy ágyat a szobába és tudta ,hogy azon fog meghalni. 1990-ben még fiatal volt,erős,Európa akkor lendült igazán mozgásba,de ő,bár voltak tervei számtalanul,érezte,hogy itt fog maradni. És 2o év elteltével itt fekszik szinte magatehetetlenül.
Szombat hajnal felé járhatott az idő. Már másfél napja nem dohányzik-nem iszik,és kb egy napja nem evett. Hétfő reggel menni kell dolgozni. Még soha nem hiányzott-még csak nem is késett soha/ korábbi ellógások persze gyakoriak. A társadalmi játékszabályok nagy részét nem sokra tartotta,de a munkáját mindig rendesen ellátta - amíg egyszer csak valamiért el nem menekült. Első munkahelyén 4 évig bírta.Két évvel a belépése után egyszer csak hívta az igazgató, hogy úgy látják, szépen beilleszkedett,most már itt az ideje tovább lépni, és itt van rá az alkalma is:az Intézet MHSZ vezetője nyugdíjba megy és át kellene vennie a helyét. Szó szerint nem kapott levegőt a megdöbbenéstől. Azt tudta,hogy a rendszer számtalan csáppal fonta be a társadalmat,de azt,hogy az intézetben a pártszervezet és a kisszervezet mellett van még honvédelmi szövetség is ,azt nem is sejtette.És most ő legyen a vezető. Semmilyen szervezetben nem volt benne,most úgy gondolták,hogy fiatalos lendületének látszólagos elmúltával talán itt az idő a beszervezésre. Reflexesen megkérdezte,hogy ugyan minek van egy ilyen intézetben egy ilyen szervezet? "Tudod,azért,hogy a kiszes elvtársaknak legyen egy saját kapcsolatuk a munkásőrséggel" Erre aztán már tényleg nem tudott mit mondani. A választ sürgető kérdésre röviden csak annyit mondott,hogy hallani se akar az egészről. Soha nem felejti el a diri/pártember összeszükült fenyegető ajkát: "Aludj rá egyet ,mert ha rosszul döntesz,akkor azt nagyon meg fogod bánni". Erre felállt,mondta,hogy ezen nincs mit gondolkozni,és kiment. Néhány nap múlva megtudta,hogy az egyik legjobb haverja az intézetben,akivel rendszeresen hatalmas kártyapartikban vett részt,gondolkodás nélkül elvállalta a vezetést. Őrült világ. Leszarta az egészet.Nem ezért disszidált,de ez is megerősítette a menekülési szándékát.
Mikor a választások után pár hónappal hazatért, ide jött vissza dolgozni.
Nem merték nem-felvenni,de azért olyan munkakört adtak neki,amivel azt hitték ,hogy jól megszopatják.Nem foglakozott velük,és nem is szopatták meg,mert szerette azt a munkát:az volt,amivel már az egyetemen is megismerkedett. Az vot a megdöbbentő,hogy az olyan jól ismert diri/hajdani pártmufti hogyan fogadta: "Tudod amikor megtudtam,hogy kimentetek,azonnal feljelentettelek. Ezt kellet tennem. Felejtsük el,rendben!?" és nyújtotta a kezér. Erre mit lehetett mondani? Semmit.
Olyan messzire ájult vissza,ahová még soha .Gyötrelmei és szórakozásai már az általános iskolában elkezdődtek. Verekedések,rossz magaviselet miatt folyamatosan problémás volt. Alsóbb osztályos osztályfőnöke nagyon szerette.1o éves korában görög mitológiákból mesélt a régi vágású,polgári műveltségű tanárnak,ezért ő sok mindent elnézett neki. Tekintettel arra,hogy nem bírt ki 45 percet egy helyben ülve,megengedte neki,hogy időnként felkelljen a helyéről és a fogas mellett álljon. Negyedikes korában áthívták a hatodik osztályba, hogy ki tud -e találni egy matematikai megoldást. Ki tudott. De egyre több volt a probléma. Gyűltek az ellenörzőbe az intők,amiket ő nem íratott alá.Utána már ezért is jöttek a rovások mert az intőket ismételten nem irtatta alá.
Beirás kigyó jött létre. Egy idősebb gyereket bíztak meg azzal,hogy kisérje haza és adja oda az ellenörzőt a szüleinek.Hazafelé menet megverte a gyereket és elvette tőle az ellenörzőt. Akkor behívatták az apját. A kommunizmust derekasan épitő apa elmagyarázta a kommunizmust derekasan épitő igazgatónak,hogy ő nem tud a fiával mit csinálni,és felhatalmazta,hogy ha szükséges ápolja le nyugodtan Makarenko példás pedadgógiájával. A büntetésre az ok hamar összejöt.Már nem csak verekedett és " rosszalkodott", hanem a Szabad Európa Rádióból hallott érdekes sztorikkal szórakoztatta az osztálytársait. Fogalma se volt a politikáról,de Cseke műsorában olyan vicces jelligéket hallott vasárnap délutánonként,hogy azokból egy hétig megélt.(Úgy hallgatta és várta Csekét a rádióban mint 2o évvel később Kroót vagy Újfalussyt).Ebből már egy kis felforgatás vád is összejött. Később már pornográf verseket is írt és terjesztett az osztályban. Az egyébként jó lelkű igazgató szétvert rajta egy ötvencentis vonalzót. Akkor már a sport is magával ragadta. A boxolástól hamar elment a kedve,mert véletlenül belelépett egy lengőbe és csak 5 perc múlva tért magához.A box bizonytalansága elriasztotta. A birkózás viszont kiszámíthatónak tünt és sikeresen is űzte. Az energiájával ott sem bírt. Szegedre mentek versenyre. A kommunizmust épitő években mindenki gyanús volt aki arrafelé vette az irányt. Már a vonaton figyelték a gyanús alakokat.Az edző persze tisztázta őket,de a verseny után hazafelé szétvertek egy fülkét, amiből már megint baj lett. A cigire nyolcadikban szokott rá.Sex 15 ,pia 16 évesen ,és már készen állt az életre
A biztonság illúzióját keltő alvás nem tartott sokáig. Amikor felriadt nagyon rosszul volt. Érezte hogy nagy baj van. Feleségétől elkérte a gyógyszereit. Odaadta. (Már óvodába is együtt jártak így nem nagyon tudták már egymást meglepni). A cukor elleni gyógyszerekből bevett vagy hatot, a vérnyomás elleniekből pedig hármat. Utána elkezdte vedelni a gyümölcsteákat. Fél óra alatt megivott egy litert,fél órát elájult majd majd kipisilte az egészet. Minden életforma megteremti a maga zenéjét - és minden zene megteremti a maga életformáját. Az ő életformája ezt a kollázs zenét teremtette meg és ez a zene tovább fejlesztette ezt az életformát. Milyen furcsa az egyetem.
Jobbra van a történelem tanszék,balra az atomfizika,a pincében a biológia,a toronyban pedig a csillagászat.A csillagászok nem beszélnek a történészekkel,a biológusok pedig nem beszélnek az atomfizikusokkal -legfeljebb a fociról vagy a nőkről..Kivételek persze vannak,de ritkán,és sikertelenek. Pedig mindegyikük ugyanazt a csodát kutatja:a lét/semmi csodáját. Minden lét/semmi problémára érzékeny ember előbb- utóbb eljut arra a felismerésre,hogy kettős világban élünk. Egyrészt van a mindennapi létezés ,a mindennapos problémákkal,feladatokkal,élvezetekkel és szönyűségekkel. És van a "túl" világ,a transzcendens,az ideák világa.
Az emberi létezés borzadálya,hogy a transzendens világra hivatott,de a földi világra születik. A trandszendens tudománya a határon levő töréseknek megfelelően számtalan résztudományra oszlik, és mindenki a saját mókus kerekébe izzad,mindenki a saját imamalmát pörgeti.
Így van ez a zenével is. A transzendens zenéje szinte elképzelhetetlen. Annyira zene,hogy már nem is zene,hanem maga a létezés.Érzékeny zenészek meghallanak ebből valamit:ebből lesz Bach muzsikája,Beethoven muzsikája,Mozarté és ebből lesz a jazz,a rock a népzene ,az összes zene.
A kollázs zene ezt a trandcendens zenét közeliti meg,mint ahogy a szürrealista-dadaista-,transzcendentális realista tudomány próbálja megragadni a tanszcendentális létező tudományát.
Egyik tudomány se sajátíthatja ki magának a legfőbb tudomány címet és egyik zene sem követelheti magának a "legfőbb" cimet. Ezt is felismerték már persze sokan,és abból egyfelől jött a "világzene" a maga mindenféle borzalmával,üzletecskéjével és nyomulásával. A tudományban így ütötte fel a fejét a holizmus.Ájulás.
Tessék a nyugtája, mondta a köpenyes nő a pult mögött, de tulajdonképpen az utolsó szót már nem is tudta befejezni, nem hallotta az éles csattanást sem, mert a 7,62-es lereszelt hegyű lövedék bögrényi véres agyvelőt szippantott magával, amikor kirobbant a tarkócsontján. Kékespiros permet remegett a háta mögött a levegőben. Hátratántorodott, jobb kezével rátenyerelt a klaviatúrára és még másodpercekig állva maradt. A férfi szája zavarodott mosolyba rándult, feltartott mutatóujját a szája elé emelte és ráfújt az ujjhegyére, mintha a Makarov torkolatfüstjét fújta volna el. Nem-nem, köszönöm, mondta, visszatette a jobb kezét a kabátja zsebébe és elindult a lépcső felé.
A péntek délutáni forgolódás felriadásba torkollot. Most tényleg nagyon szarul érezte magát. Mindene fájt az éjszakai randoritól. Ez még nem lett volna baj,de ráadásul szédült ,szuszogott ,verejtékezett , eszméletlen szomjas és nagyon gyenge volt és egész teste kinzóan viszketett.
Családi ékszerén napokkal korábban megjelent fehéres bőrleválások egyre jobban égtek. Mikor először megjelentek,akkor különösebben nem foglalkozott velük,mert létfeltárási bódulatban élt és különben is a szállodai vízre fogta az egészet. Most azonban rájött,hogy az is a cukortól van. Megivott volna egy kávét és rágyújtott volna,de tudta,hogy többet nem lehet.Kaját nem kivánt egyáltalán. Megivott egy kancsó gyümölcs teát.
Bekapcsolta a TV-t ,de hamar feldühödött mert semmi normálisat nem talált és ráadásul itt is szétfolyt minden. Egy reklám szatyorba bedobált régi kazettái között kezdett el újból turkálni. A kazetták nagy részén semmi pontos jelölés.Önálló életet éltek.Már a kezdet kezdetén kialakult a szokása,hogy ha egy zene azonnali felvételt kívánt,akkor benyomta a felvétel gombot és bármi volt a kazettán felvette rá. Csak évekkel később jött rá,hogy aleatorikus kollázs zene volt ez,melyet az élet írt. Egészen fantasztikus kompozíciók születtek igy.
Monacoval egy Sámson és Delila részlet John Lee Hooker koncertjébe beleolvasztva, hozzá még egy kis La Wally is és gengszter rapp.
Kezébe akadt egy rég látott kazetta,rajta egy Csengery kollázs:Varázsfuvola magyarul,Decsényi-Weöres szimfónia és Kurtág dalok a hősi, a menedzserek és lemezcégek által el még nem kúrt Grand Funk Railroad 1o perces számokból álló óriási koncert dübörgése. Ebbe a kazettába belefeküdt és megivott még egy kancsó teát. Az asztala mellett lévő szekrény ajtaján pár fakuló múzeumi képeslap/kép kivágás/újságcikk.
Köztük csak egy nő,és ő Csengery.15 éve ragaszthatta ki. Fekete-fehér fénykép:felhajtott gallérú bundába burkolozó, huncutul mosolygó,csillogó szemek,erőteljes ajkak, szőke vidámság és azóta hogy összeborzolta hajunkat a kassáki vasalóként fejünk fölött elrepülő idővasfog. Akkor kapta meg a gyűrűt. De nem azért ragasztotta ki, hanem a Kurtág lemezért.
Egy ilyen lemez után akár már meg is halhat az ember. Kurtágnak könnyű .Bámult maga elé,kicsit megnyugodott és újból elaludt.
A sírásó megtámaszkodott ásója nehéz nyelén, és nagyot húzott a páleszből. Köpött egyet a gödörbe; pont a Steff feliratot találta el a koporsón. De senki nem szólt rá, mert egy teremtett lélek se jött el a temetésre.
Az egyetemre is a kőműves vitte el. Ő kb.fél évvel korábban érkezett meg a városba és akkurátus ember lévén mindent szépen feltérképezett:hol van a Sozialamt,hol van az Ausländeramt ,melyik áruházban mit érdemes venni, mi újság a piacokon ,a műszaki boltokban stb.és bizony lelkiismeretesen kidöcögött az egyetemhez is és a strandokhoz is - bár természetesen se az egyetemre se a strandokra nem ment be.
Az egyetemi könyvtár maga volt a csoda.Amikor először bement, csak bámult a megdöbbenéstől és eszébe jutott a kislánya, aki, amikor 5 éves korában először kivittek a Palára, felsikoltott a gyönyörtől, összecsapta a kezeit és úgy ahogy volt, piros pöttyös szoknyájában belerohant az egyik medencébe.
Ő nem sikoltott fel,de a szeme könnybe lábadt a boldogságtól és napokig -hetekig csak kóválygott emeletről emeletre,egyik szárnyból a másikba. Nem akkora volt mint Déli, hanem háromszor akkora. És talán tizen se dolgoztak benne.Szabad volt a vásár.Olyan és annyi könyvet vett le amit akart. Olyan folyóirat halommal bástyázta körül magát amilyennel csak akarta.Először a filozófia részlegbe vetette be magát,utána jöttek a természettudományos részlegek. Elképesztő volt. Olyan folyóiratok végelláthatatlan évfolyamai amilyenekről még nem is hallott. Lázas remegéssel vetette beléjük magát.
Csak cigizni ment ki néha. Megszületett a nagyt terv.Az amerikai bevándorlásra várni kell,egyre többet,de neki ez itt a mennyország!Tudta,hogy gyakorlati szakmájában nem tudja és nem is akarja felvenni a versenyt az amerikaiakkal,de elméletileg, úgy érezte, van keresni valója.
Tudta,hogy kidolgozásra váró szürrealista-dadaista-jazz-rock tudományelméletéről továbbra is hallgatnia kell,de még a természettudományos ontologiát se emlegetheti,de remélte ,hogy az ide tartozó (rész)tudományok elméleti képviselőit feltérképezheti.Hatalmas munka vette kezdetét. Hamar észrevette ,hogy az ún.tudományos cikkek 9O%-a szarpasszirozás. Akkor terjedt el a mondás,hogy publish or perish -ennek minden szomorú következményével. A jobb sorsra érdemes idősebb és fiatalabb tudósok számára kötelezővé vált a cikkek irása - haznavehetetlen ,értelmetlen cikkek töltöttek meg haznavehetlen és értelmetlen folyóiratok végtelen sorát. Hegeltől már korán megtanulta,hogy ami valóságos az ésszerű, és ami ésszerű az valóságos,de ez már túlment minden hegeli elvtelen tolerancián. Újból minden kilátástalannak tűnt.
Menekülést,elbújást,regenerálódást jelentő ájulása délig tartott. Utána már csak forgolódás volt az egész. Mi a fenét csináljon? Két napja döbbent rá a betegségére és két nap múlva már dolgozni kell menni. Új életet kezdeni?Már megint? Öreg is volt már hozzá és motiváció se volt. Minek?
Egyetemről kibukott, a Kádár rendszer híres uránybányájába tartó fiatalként sokkal optimistábban bámult a világba. Az elosztó német menekült táborban, összezsúfolva afgánokkal, lengyelekkel,angolaiakkal,sokkal bizakodóbban nézett a jövőbe mint a rendszerváltás utáni második évtizedben,az agyament -elmebeteg reformkorban. És ugye akkoriban nem csak fiatalabb volt,nem csak erősebb volt,nem csak motiváció volt,de egészséges is volt. Felnőtt fejjel rohadt nehéz átalakítani az évtizedek alatt rögzült,biokémiai,biológiai mechanizmusokba beépült szokásokat. Eszébe jutott Zs. Egyetlen felnőt fejjel szerzett barát. Egy elég jó zenekarban volt megbecsült tag. Zs. azonban szívós munkával,önpusztítással már évek óta azon volt,hogy ezt a megbecsülést szétforgácsolja .Felsége és a menedzser berakták egy híres intézetbe,ahonnan viszont a harmadik nap éjszaka pizsamában megszökött és csak a harmadik faluban tért magához. Utána már szó sem lehetett arról,hogy visszamenjen. Zs.talán egy tizessel volt nála öregebb. Elért valahová és rádöbbent,hogy onnan már nincs tovább.
Néha egy kis kamarázás,,egy kis szóló est és kész. Nem kapott levegőt.
Üzletelni próbált ,nem túl nagy sikerrel. Egyre jobban belebonyolódott
mindenféle hülyeségbe. Éppen tetőterek beépitésében látott nagy üzleti lehetőséget. A magyar kocsmában talált olcsó menekült munkaerőt. Ott ismerkedtek meg. A táborban egy kőmüves menekült haverja szólt neki,hogy lenne meló. Fél éve járt már be az egyetemre és már kezdte únni. Kapóra jött neki az ürügy,hogy pénzt kell keresnie. A kőműves csinálta a szakmunkát ő meg segédkezett.Felhordott mindent a 4.emeleten lévő padlástérre,keverte a maltert,szögelt,fürészelt. Baromi jól érezte magát. Akkor már régen teljesen tiszta volt. A gyakorlati vallás abszolút nem érdekelte,de a menekültek között felbukkant minden féle szekta,és bár gyakran röhögött rajtuk,azért Isten csak oda került valahová a tudata szélére. Egyszer, mikor egy cementes zsákot vitt fel a vállán,megállt a fordulóban és arra gondolt:"Isten most büszkén bámul rám."
Agyában minden fény kialudt. De valaki odafent szerethette nagyon ,mert 5-6 órás dermedt bánya csend után agyának legősibb,többszörösen tizmillió éves tapasztalatokat-emlékeket magában rejtő magvacskáiban szunnyadó
életerő-életösztön pislákolni kezdett és az életet jelentő fényfoltocskák lassan újból felmelegítették a lélek gépezetét. Gyorsan magához tért. Csütörtök késő éjszaka volt. Alig egy napja ismerte fel a súlyos cukros állapotát. Mintha hetek teltek volna el azóta. Most azonban nem érdekelte se a cukra, se az, hogy miként érzi magát. Felvette a csavargó ruháját, előhozta a vezér kutyáját és bevetették magukat a város szélén lévő "vadonba".Uttalan utakon,árkon bokron át. Átcsörtettek mindenen. Bozóton,árkon,csaliton. Megállás nélkül . Arcába csaptak az ágak,kidőlt törzsön átbucskázott,térdét kőbe ütötte,vizzel telt árokba belegurult. Ha másként nem lehetett akkor négykézláb mászott kutyája mellett. Boris fajtájának méltó képviselője volt.
A hideghárború alatt tenyésztették ki a fajtát a Moszkvát védő rakétagyűrű örzésére. Fáradtságot,félelmet nem ismert.
Most őt kisérte - mint az elmúlt 8 évben szinte minden nap.
A kardfogú tigris elől menekülő ősember volt.Démonai elől menekülő közép európai értelmiségi.Bűnbocsánatot kereső Tannhäuser.Megváltást kutató/hordozó Parsifal volt. "Milyen géneket,milyen mintákat adott az Anyám?"
És Rambó volt ,aki a szocializmust/kapitalizmust épitő kis/nagypolgárságon akarta megbosszulni a szürrelizmus,a dadaizmus,a jazz és a rock hősi - és névtelen senki halottait.
Hatalmas életösztöne mindeddig sikeresen ellensúlyozta ritka erős önpusztitó tendenciáit. De meddig még? Egész élete egy megfogalmazhatatlan "ethosz
és megismerés" szolgálatában telt. Megismerés:az önpusztitás/önfeláldozás utján.
Sikerek és kudarcok sorozata. De 50 körül járva bizony a mérleg egyre kilátástalanabbá vált. Egy szürrealista/dadaista/jazz/rock tudomány elméletről álmodott harminc éves korában.
Mikor távolból meghallotta az első buszok indulását ,hazafelé fordult.
Január kora reggeli sötétben értek haza.Szemük vérben forgott,térdük remegett,szájuk lepedéktől mocskos,fülük hegyéig sár,avar,gallytöredékek.
Borisz hálásan mosolygva nézett rá: "ez jó bul volt".
Megmérte a cukrát: 24. Forró fürdő, közepes kajálás és alvás-ájulás.
A vodka már fogyóban volt. Egyre több narancslé került bele,de így is felemelte,lebegtette ki-és rákapcsolta. A legmagasabban fokozatban pörgő önboncoló -létfeltáráshoz előkapott kazettán a Mózes és Áron volt. Ez is elég régi.Talán a METből volt a közvetítés. De nem nagyon hallotta. 21 évesen ,teljesen magára hagyatva az uránbánya munkásszállóján.Egy pillanat alatt leszokott cigiről,piáról. Napokat aludt.Nem foglalkoztak vele.
Kiugrott pap,elbocsájtott katonatiszt,alkoholista tanár. Az irtózatos csend és az irtózatos sötét több száz méter mélyen.
Hosszú órák Csontvárynál,a Modern képtárban vagy a Zebrásnál. Kőszegi az egyetemi klubban.A blockflötés lány. A munkásszálló nem túl pezsgő életű könyvtárában néhány teljesen új könyv kémiáról,geológiáról és biológiáról.A buszra szállás előtt ott olvasgatott. Kibámult az ablakon:"Mi a frászt keresek én itt?" A busszal bement a bánya központba,felmondott ,kiment az állomásra és már Pesten is volt. Tanult,de a prof.nak nem esett nehezére újból megbuktatni.Kiesés az egyetemről? Egy segítőkész rokon megmentette-de illett köszöni.Megnyerte a versenyt és a vizsga formalitássá vált. A prof.meghívta TDK-zni. Nem ment. Akkor gyere demonstrátornak. Pénzért. Ezt nem utasíthatta vissza.Belefolyt a kutatásba és a gyakorlatokon segédkezett. Nem érezte jól magát. Egyik délután ,miközben ment át az udvaron gyakorlatot tartani, felnézett az öreg ablakokra.:"Mit keresek én itt?" és nem ment be.Levélben kért elnézést.
Az egyetem elvégzés után nagyjából normális polgári élet. De két év után elkezdett viszketni. Jött újból a kérdés:"Mit keresek én itt?"
Előjött a régi kiváncsi/kereső/kérdező /kalandozó /elégedetlenkedő...énje.
Piálások,koncertek,lemezvásárlások,csavargások,könyvhalmozások.
Disszidálás foglakoztatta. A nagyhírű intézetből kutatóként simán,szinte rutinból lehetett nyugatra szökni,de ő mindig a nehezebb utat választotta.
Mint hétköznapi polgár vágott neki. A frankfurti menekült központból olyan lágerbe helyezték családjával ,ahol nagyszerű egyetem volt,akkora könyvtárral mint a Déli pályaudvar. Akkor is sikerült egyik pillanatról a másikra minden káros szenvedélyét elűznie.
De most,húsz évvel később,ugyan minek?
A történelmet nem a fitneszköcsögök irják,vigyorgott,rágyújott és megitta a maradékot. Metál és ájulás.
Egy dohányzó,vodkát ivó,éppen Rammsteint hallgató emlékezéssé alakult át.
A múltból olyan dolgokat látott tisztán,amelyek nagy része azóta egy pillanatra se jutott eszébe. A jövő csak egy feltevés,a jelen zavaros és áttekinthetetlen a múlt az igazi valóság. A legfőbb emberi tulajdonság a tudatos emlékezés.(?).Eszébe juttott a felvételi szóbeli része,ami már csak egy kedélyes formalitás volt - vesszőfutása néhány hónap múlva talán ugyan abban az épületben kezdődött. Eszébe jutott a munkaügyis hölgy akihez a pártfeladat visszautasítása után rohant fel . A konty akkor már nem volt divatban ,de ő azt hordta mert jól állt neki. A kor irodás elvárásaihoz képest virágmintás blúza kissé túl rikitó ,melleinek hullámzása pedig kissé túl huncut volt.Összeráncolt szemöldökkel fiygelmeztette:Ha azonnal elmegy,akkor a munkakönyvébe az kerül,hogy "önkényesen kilépett"-márpedig a szocializmust építő kispolgárság szemében ennél nagyobb bűn nem nagyon létezett. Nem érdekelte. Az egyetem két hét múlva úgy is kezdődött,a dokumentumok pedig már akkor sem izgatták.
Az egyetemen pár nap elteltével kezdte magát rosszul érezni. Túl sokan voltak ott ahhoz ,hogy komoly tudományt lehessen ott tanítani.Mondta is a barátnőjének - akit később el is vett-, hogy itt valami nagyon nem stimmel.
Elképesztően nagy de teljesen átgondolatlan információ zuhatagot eresztettek rájuk. A professzorok vakos könyveket írtak a docensek vaskos jegyzeteket, az adjunktusok pedig vékonyabb, de lábjegyzetekkel összezsúfolt jegyzeteket.És nekik ezt mind meg kellett tanulni. Szörnyű volt. Ez a tanításnak nevezett valami sokkal jobban feszélyeztette,mint a félévente rendszeresen kötelező harcászati előadások és lőgyakorlatok. Érezte,hogy ennek a teljesen rendezetlen,esztelen információ halmaznak legalábba 9O%-a teljesen felesleges. Tévedett. Később rájött,hogy 99% felesleges.Ilyet pedig képtelen volt megtanulni. Jött a bukások végtelen sorozata. Évismétlések.
A legmalignusabb professzort a szigorlaton annyira felbőszítette,hogy tajtékozva igérte meg neki,hogy "ezen az egyetemen maga nem fog diplomát szerezni". Megint jött az évismétlés. A metro épitkezés éppen lanyhult,nem volt felvétel,de egyébként is el akart menni.Együtt-bukó barátjával meg se álltak Pécsig. Szénbány avagy uránbánya?
Urán! A barátja inkább visszament Pestre.Egyedül maradt.
Révületéből a kukásautó dzörömbölése zökkentette ki. Cigije végig hamusodott. A kazetta már percek óta megállt,megfordította.Közben elolvasta a macskakaparást: "Sivatagok.Magyarországi bemutató".- jó régen vehette fel.Öntött még egy pohárkával,rágyújtott és újból a múltba bámult.
Ha nem is az egyetlen,de az igazi valóság a múlt. Hogy jutott el idáig? Hogy jutott el odáig, hogy nagyjából három hónapra látta előre az életét? A politikai zűrzavarnak köszönhette,hogy a munkahelyét kb 3 hónapra előre látta biztosnak. Önpusztitó életmódjának köszönhetően nagyjából három hónapig lehetetet még abban biztos,hogy életben lesz. Májusban szeptemberig,szeptemberben decemberig tudott előre bámulni. Most január van:a munkahelye abszolút nem izgatta, és az élete se annyira.Inkább az,hogy miként jutott ide? Amikor a barátja már nagyon tervezte a télakot(így emlegették Pillangó rajongásukban a disszidálást) hívta őt is, de esze ágában se volt. Egyetemre ment. Felvételije nagyon jól sikerült. A legnehezebb feladatnak például két tökéletes megoldását is megadta. Utána elment teherautó sofőrnek.Az ország a nagy ünnepre készült és ő szabadnapján bement lemosni az autóját,hogy az esedékes félévi szemlén rendben ki lehessen állítani. Már majdnem teljesen kész is volt,amikor jött az utasítás,hogy vigyen el pár hordó festéket valahová. -de hát most hoztam rendbe az autómat!-nem baj! Ez pártfeladat,mondták ,amikor látták,hogy semmi kedve hozzá. Hajdanán azt szokták volt mondani,hogy "pártfeladat", ha meg akarták szopatni az embert,majd mondták azt is, hogy gazdasági törvényszerűség,majd az átmenet nehézségeire hivatkoztak, majd reform által megkivánt áldozatokat emlegették,ha valamit le akartak nyomni az ember torkán. A legszörnyűbb az volt,hogy szinte mindig ugyanaz a fazonok/vagy gyerekeik/ csináltak torkos borzot az emberből. Rendszerek jöttek,mentek,de a pusztító pestis maradt.Ráadásul,mint a rákos betegség,az is egyre malignusabb lett:egyre fekélyesebb,egyre bűzlőbb,egyre gyomorforgatóbb.
És közben,ha érezték,hogy esetleg szorul a hurok,akkor a nemzet káros kettéosztottságáról és az összebékülés elkerülhetetlenségéről beszéltek.
A bibsik tudták,hogy kell elbánni az ellenséggel:Jób kibékült-e Eichmannal? Magyarországon nem is kellene a bünösöket keresni,hisz állandóan illegetik magukat a médiájukban...éppen ez az örjítő.
Tömegtéboly.
A szendvicsek után megivott egy kávét és elszívott egy cigit. Zenét keresett.Evés közben soha nem hallgatott zenét de most már valami erős jó lenne.Talán a régi, kopott kazettán lévő Varese kollázs a süvítéssel,zakatolással jól illik a hangulatához. Mi a fenét csináljon? Jó pár évvel korábban összefutott az utcán egy gyerekkori haverjával,akit már nagyon régen látott.Felhasadt ajkai,jókora monoklija mutatták,hogy továbbra is az élet rögösebbik utját járja. Pár közömbös,semmitmondó mondat után felsóhajtott:"Olyan jó lenne még vagy 1o hónapot élni !"Észlelvén megrökönyödött,kérdő pillantását kéretlenül így folytatta: "Tudod,akkor ballag a lányom". Akkor egyszerűen nem értette,nem érezte,hogy miről van szó. (A havert azóta nem látta és nem is hallot róla).
Az elmúlt másfél évben viszont többször is eszébe jutott,ugyanis már ő is hónapokban számította az életét. Minden szétúszott,összekavarodott. A munkahelyén, az országban. Magyar újságokat és TV-t nem nézett már évek óta --megőrjítette a belőlük áramló elképesztő össznépi téboly. Hamis tudat -Lukács Györgynél találkozott ezzel állandóan. Zsidó gimnáziumi barátja csalta el az ökölcsaták világából a filozófiáéba. Nem tudta hová tenni a hamis tudat fogalmát. Nos negyed századdal később megértette/megérezte
hogy mi az:A közéletben szinte miden tudat hamis/álságos/idióta/hazug/
vigyorgó. Másik gimnáziumi barátja másodikos korában otthagyta a sulit. A jóalaku , jópofa, vagány srác belevettete magát a művészvilágba.17 éves korában megszerezte a jogsit és 18 éves korában pedig az egyik vezető művész sofőrjeként elhagyta az országot és Cannes-ban le is lépett. A következő fényképet egy izraeli kibucból üldte.Onnan azonban hamar tovább állt, mert a katonai szolgálat lehetősége nem nagyon vonzotta. Londonban telepedett le Izraelben talált feleségével. Amint lehetett ki is ment hozzájuk. Ott látta meg először a kereskedemi TV-ben az emberi nem félelmetes primitivizálódását:valami vetélkedő volt talán egy mosógépért. A jétkosok és a nézők teljesen kivetkőztek magukból:üvültöttek,vigyorogtak,gesztikuláltak,fetrengtek.Napokig nem tért magához a látványtól. És néhány évvel később az egész országot ez a zavart tudat uralja a politikától a kulturáig.Köztörvényes bünözők,hazaárulók,elmebetegek,libatolvajok és elmebeteg szurkolóik
ülik az őrület torát.
Félreállt. Leizzadt a gatyájáig. Rágyújtott.Tudta,hogy az úton tovább kell mennie. Hajdanán olvasta a legveretesebb szovjet marxista pszichológus vaskos opusában,hogy a materialista fő pszichológus egyszer "a kezével látta meg az utcán a veszélyes autót". Nos ,ha a materialista láthatott kezével,akkor ő, a neofreudista-mezőelméletista,vezethet az ösztöneire és a mezőre támaszkodva. De milyen mezőre? Egy mező Mozartra ,esetleg Bachra épülve, segíthet. Egy metálos,vagy rockos központú mező gyorsan egy pótkocsis kamoin irtóztató kerekei alá sodorná az autójukat. De zongora versenyek vagy szimfónák? Az utolsó szimfóniák.Elnyomta a cigit,berakta az utolsó szimfóniákat és visszaosont a forgalomba. Agyának legősibb,sok millió éves rejtett bugyraitól lelkének legfiatalabb,egy-két éves rekeszéiig egy elektro-mágneses-szférikus mező indukálódott, melynek aktívan kereső-feldolgozó-befogadó felhőcskéi összefonódtak a hangszóróból kihömpölygő akusztikus mezővel és együtt gomolyogtak/örvénylettek tovább és egy homogen egész -részecskét hoztak létre,ahol minden:a motor,a kormány,a szíverés,a kavargó cigifüst egy célt szolgált: a "gyerünk haza minél előbb" mező erőihez történő tökéletes idomulást.
Ilyen lazán még soha nem értek haza. A könyveket és a néhány CD-t behordta a szobába. Ez is jellemző. A lemezbolt földszintjéről Rammstein CD/DVD az emeletről pedig Schönberg és Webern.
Nyúzott volt. Fáradt. Homlokáról csöpögött a veriték.Leült, arcát a tenyerébe temette.Most mit csináljon?
Három nap múlva kezdődik a megint a dolgos polgári élet. Az útjain eddig mindig végig ment,de érezte,hogy ez az út már nem az az út. Talán senki az útján nem ment úgy végig mint Beethoven. Azért is tartotta őt a legnagyobbnak. És persze Arthur Rimbaud. Ifjukorában őt nevezte ki nevelőapjának. Mindenestül. Akkor is megmentőnek bizonyuló tudatalattija ,no és persze kettőssége, megmentőnek megtalálta még/kinevezte még Szent Ágostont és Szent Tamást is nevelőapának (pedig a vallásról nem tudott szinte semmit)- nem akarhatta,hogy Rimbaud -t kövesse mindenestül.
Nos,ha ezen az úton nem is lehet végig menni,de akkor legalább előreszalad egy kicsit és bekukkant a következő sarkon. Kiment a konyhába,behozott néhány szendvicset, kerített egy üveg vodkát és egy üveg naracslevet.
Korán ébredt. Nem is érezte magát olyan rosszul.A cukor alig volt több mint 26.Megivott két kávét,elszívott két cigit,gyorsan összepakoltak. A recepciónál tudatosult benne,hogy a minibárt kétszer is kifoszotta:mindent ,ami kivehető volt,ki is vett:csokit,mogyorót,bort sört,konyakot,kis pezsgőket. Korábban csak a magával vitt whiskyt itta a szobában de most ez is másként volt. Kb. egy éve kezdett el minden megváltozni .Odáig jutott ,hogy a Ringben egyre több szarpasszírozást vélt felfedezni és ennek megfelelően szenvedett is tőle derekasan, már whiskyvel se bírta ki nyugodtan. Jól van,jól van,Wagner előtt ott tornyosultak mint követendő példák a 2ooo éves görög drámák, de már a XXI. században élünk. Nem egy teljesen halott múlt-e az egész Wagner? Ettől persze még lehet nagyon jó is, de gyanús,hogy csak egy családi vállalkozás bulija az egész wagneriánizmus,a Bayreuth-ban látot kirakat szinesbőrű bohóccal,biboldókkal,sütkérező politikusokkal,kivénhedt dámákkal,ifjú kurvákkal. Tíz éve küzdött Wagner meghódításért,és az elmúlt évben hirtelen feleslegesnek kezdett tűnni az egész erőfeszítés.
Ugyanígy most először idegesítette fel teljesen a Cosi 10 éves gyerek meseszintjét elérő cselekménye. Mi köze van ehhez a hihetetlen bárgyú
tingli- tanglihoz? Mit keres ő itt az operában? A könyvek is hamar elkedvetlenítették vagy feldühítették. Régen a könyv zsákmányt az asztalon vagy az ágyon firkálta ,rendezgette nagy lelkesedéssel. Három napja viszont a hűtő előtti szőnyegre vitt mindent a hamutartóval együtt. Ha azt találta,hogy a szerző az első 2o oldalon kétszer csontig benyal Darwinnak vagy Einsteinnek (illetve a belőlük táplálkozó mindent uraló céheknek),akkor a könyvet bevágta a sarokba és nekiesett a hűtőnek. Két napja a Cosi utáni rohamban támadta meg a hűtőt. Két minibár össz-koktél biztosan jó alapot nyújtott a cukortetőzésnek.Baj volt az is,hogy míg korábban a délutáni alvás után órákat sétáltak az éjszakai városban addig most ezek a csavargások kimaradtak.Most már mindegy. A recepció után lementek a garázsba. Bepakoltak és elindultak. Akkor döbbent rá,hogy a szeme teljesen tropára ment. A kressz táblákból nem látott semmit:összefolytak a szemei előtt. A lámpákat jól látta,de például az előtte lévő autó rendszámtábláját már nem tudta leolvasni.
Egy órája csavarogtak már szótlanul,amikor nagyjából kezdett magához térni. Rájött,hogy nem "furcsán",még csak nem is "nagyon furcsán" érzi magát,hanem kibaszott szarul.
Az egész teste lángolt,a nyelve száraz volt mint egy ápolatlan vénasszony cserzett bőre,szája büdös mint egy erdő szélén három napja oszló görény tetem.Szive dübörgött a mellkasban mintha egy metál zenekar hangszórója kavarta volna benne a vért. Hirtelen borzasztó erős vizelési inger tört rá. Nem is tudta visszatartani-éppen hogy befordulhatott egy sötét lépcsőházba.Eszébe jutott,hogy délelőtt volt már ilyen roham kétszer is.
A másodiknál , alig hogy kijött az egyik antikváriumból , nem tudott sehová bebújni,nekifeküdt a Mozart háznak és az ablak alatt könnyített magán -az vígasztalta,hogy valószínűleg Mozart is megszentelte fenséges vizeletével ezt a kövezetet. Vagy tizenöt évvel azelőtt a feleségével azon vitatkoztak az emeleti ablakokban , hogy vajon melyikből rókázott ki utoljára az isteni zseni ? Szagolni vélte az ablakpárkányt felmaró fenséges mozarti gyomornedvet. Gyerekkorában egy amerikai beat költőnél olvasta,hogy Mozartnak nincs sírja. Elhatározta,hogy ha felnő,akkor majd ő megtalálja. Ezt se jött be.
Így utólag már összeállt a kép,hogy súlyos cukros rohama már napok óta tombol,de csak a legutolsó pillanatban érzett rá. Közben az utcán egyre kevesebben járkáltak. A szálloda felé vették az irányt. Elmentek egy kolbászos bódé mellett. Rápillantott a pakolászó törökre. Mit csináljon?
Az úton végig kell menni.Bevágott egy jókora adag kolbászt és leöblítette,de nem sörrel mert nem kivánta.Schweppset ivott.
A szállodában rögtön a cukor méréssel kezdték:a műszer bevibrált.
Megpróbálták még egyszer.Újból csak villódzás.A feleségénél jó értéket mutatott,tehát müködött.
Az övét nem tudta megmérni,mert túl lehetett a határon.Torz mosoly. A férfi 1oo kiló fölött,a kutya 7o kiló fölött,a cukor pedig úgy látszik 3o fölött az igazi.
Pillanatok alatt alvásba ájult.
Akkor már napok óta piált. Gyűlölte a hosszú,sötét és városban-mocskos januárokat. Most is belemenekült a Ringbe,megnézte a szombathelyieket a MÜPÁban,és tegnap ott volt,szokásosan, a Cosi is. Reggel megivott egy vizespohárnyi kávét és ugyanannyi whiskyt is. Jó napja lesz. Csavargás, könyvek után vadászás.
Nem szokott reggelizni,de a szállodai kaját nem tudta kihagyni és a whisky is étvágyat hozott. Még egy kávé és egy kis pia és be a városba.A délelőtt gyorsan elrohant. Imádta. Főleg ott,ahol hajdanán becsábították a raktár-pincébe,és egyedül ,majom ügyességgel ugrált a létrával polctól polcig. Egy olyan könyvet keresett,amiben kapaszkodót találna ebben az örvénylő-zubogó Lét/Semmi világban.Egy elfeledett költő,egy félremagyarázott filozófus,egy agyonhallgatott tudós vagy akár egy rosszul menedzselt shaolin pap ismeretlenségben fekvő könyvét kereste,de az évek alatt már rájött lassan,hogy ilyen kapaszkodó-könyv nem létezik. Majom ügyessége is elmúlt már, lajhár volt inkább a létrán. Az üzletek között egy kis sörrel mosta le a könyvespolcok porát a szájából. Alig vett néhány könyvet.
Feleségével a Centiméterben talákoztak délben. Régen nagy lelkesedéssel turkált a könyves szatyrokban a várakozás alatt, de már ez sokkal is komótosabban ment.
A sör és a grappa még lecsúszott de a kaját már csak turkálta. Visszatérve a szállodába pillanatok alatt elaludt.
Sűrű-sötét,nyomasztó, igazi januári késő délután ébredt fel. Furcsán érezte magát. Tapasztalt piás volt,tudta,hogy ez nem egyszerű részegség. Lezuhanyzott,de nem lett jobb. Ivott egy kávét,elszívott egy cigit,
ivott egy kortyot,de nagyon furcsa volt továbbra is minden. Nem tudta,hogy mit csináljon. Csak bámult maga elé. Egyszer csak egy belső hang azt mondta neki,hogy "Mérd meg a cukrod!". Felesége meglepetten pillantott rá,amikor megkérte,mert ilyenre korábban még szót sem lehetett vesztegetni. Látta,hogy fontos,ezért rögtön neki készült;percek alatt meg is lett az eredmény.: 27,4.
Csak néztek egymásra. Nyújtotta a másik ujját,hogy mérjék meg újból. Ez is annyi lett.Most megtudta azt,hogy milyen az amikor döbbent csend telepszik a szobára:hallani lehetett ahogy a füstfelhő a kulcslyukon kikúszik a folyosóra. Még soha nem volt komolyan beteg. Most menjen el orvoshoz?
Esze ágában se volt.Szótlanul felöltöztek és bementek a városba.
Imádta a természetet,a természet változásait és a munkát,az őrködést.
Ha elkezdett esni a hó, kifeküdt a kertbe és olykor mozdulatlanul feküdt addig,míg be nem lepte teljesen . Imádott zuhogó esőben őrjáratozni. Néha a legnagyobb kánikulában kifeküdt a tűző napra és ott feküdt hosszasan.
Most,a gödör alján, felébredt benne valami.
Letette a telefont ,otthagyott csapot-papot és hazament.Kiemelte a gödörből és lerakta a garázsajtóba,ahol védve volt,de ahonnan jól tudott figyelni.
Még másfél napig figyelte a birodalmát. Nem szenvedett.Már nem is ivott .Fejét se mozdította.Végig nyitva lévő szemében lassan végtelen,elhomályosuló,tompa szürkeség jelent meg .
A többiek nem nagyon foglakoztak vele. Lánya néha odaszalad hozzá,megszagolta és már ment is tovább.Bezárta őket a ketrecükbe és Olját visszavitte a gödörbe. Amikor elkezdte a földet rálapátolni a ketrecekben nagy izgatottság tört ki.
Kész lett, rátámaszkodott a lapátra és maga elé bámult.
...ennek a folyamatnak a a biológiájával és filozófiájával is foglalkozni." 
