Kedves Lvt, köszönöm az alapos választ. Igen, ez az eu->ei jelenség az osztrák dialektusoknál is tapasztalható, pl. heute->heit, Leute->Leit, stb.
A névnek még további három értelmezéséről olvastam:
1, Pleystein város Bajorországban ( É-Oberpfalz): a nyelvészek szerint nevét a blio ónémet melléknévről kapta ( ógermán bliwaz), melynek jelentése ragyogó ( glänzend, eredetileg az ólom német neve is innen származik-> "kék ragyogó"). Ha tovább akarnánk vinni a gondolatmenetet, akkor esetleg egy ilyen jelentése is lehetne a Bleier/Pleier/Pleyernek, csak kapott egy -er-t. Ezt sehol sem olvastam, én feltételezem.
2, A Heintze-féle Német családnevek hoz egy "boldog, kedélyes" ajánlatot, de az elmélet pontos levezetésére már nem emlékszem.
3, Pley falu után lakosnév: http://de.wikipedia.org/wiki/Pley ( ez az eshetőség a délnémet vonatkozás miatt nem vehető figyelembe, ahogy a "keszeges" sem).
Véleményem szerint osztrák-bajor környezetben az elsődleges jelentése az első verzió, tehát az "ólmos" (habár nemrég olvastam, hogy ebben a régióban, az alpesi német területeken mennyire elterjedt volt a kallómolnárság, mint foglalkozás, Magyarországra is a német telepesek hozták be ezt a technikát).
A hódmezővásárhelyi Mucsi családnévhez. Elöljáróban megemlítem azt a véleményemet, hogy kizártnak tartom, hogy egy irattárral nem rendelkező (azaz nem nemesi) családnak olyan családi legendája lenne, amely tényszerűen török kori eseményeket őrizne meg. Ezenkívül a családi legendákra általánosságban is igaz a Mythbusters sorozatbeli Adam Savage jelmondata: „I reject your reality, and substitute with my own”, azaz ’Nem fogadom el a te valóságodat, hanem az enyémmel cserélem fel’. Valaki korábban már említette, hogy ez a csángó voltaképpen a modern kori néprajzosok által alkotott műszó, amely egy gúnynevet általánosított. Ezért a családi legendáriumban nem maradhatott ilyen formában fent, hogy „csángó vidékről” érkeztek, mivel történetileg mindig csak a szomszéd falu volt csángó, önmagukra nem vonatkoztatták az érdekeltek. Mára (de zömmel az utóbbi évtized alatt) a csángó divattá lett, ez beemelte ezt a szót is a családi legendáriumba, kiszorítva a korábbi meghatározást: ez az a szépítő folyamat, amely a családi legendárium korábbi realitását felcseréli valami újjal. És még csak az önkéntelen modulációnál tartunk, a tudatos alakításnál nem is.
Kicsit tovább kanyarodva nyelvészeti területre: a családnevek kialakulásának időszaka nyugatról keletre egyre későbbi. Én még Moldvából az Alföldre való áttelepülés feltételezése esetén sem tartom életszerűnek, hogy az illetők megállapodott családnévvel érkeztek a török korban, amelyet meg is tartottak. Sokkal valószínűbb, hogy a névadás az új helyen történt: és az Alföldről nézve a távoli tájak viszonyítási pontjai nem biztosítanak stabil névadási hátteret. A „perspektíva” miatt a távoli névadó entitás jellemzően nagy léptékű: ez az a helyzet, amikor a betelepülőt egyszerűen Oláh-nak nevezték el. Többek közt ezért érdektelen, hogy a hétfalusi Vajda család egyik ágának megkülönböztető neve Mucsa volt. Hétfalu jelentős részének át kellett volna települnie, hogy ez – az amúgy ragadványnévi jellegű, tehát helyben is nagyon változékony, a török korra ott sem visszavetíthető – a viszonyító név az új helyen is megtartsa a megnevező erejét. (Nem is szólva arról, hogy az -i képző ilyen típusú nevekhez nem járul.)
Szóval szerintem eleve reménytelen az etimológiától bizonyságot várni ilyen távoli áttelepülések feltételezése esetén. Ehhez jön az alföldi szlovák betelepedés példája. A földesurak török utáni népességigénye ritka lehetőség volt a jobbágyok számára: ha jobb ajánlatot kaptak, sokkal könnyebben továbbtelepedhettek mint korábban (vagy későbben). Így az alföldi szlovák lakosnévi családnevek sokszor nem az eredeti felföldi forrásra utalnak, hanem csak az éppen megelőző, átmeneti lakóhelyre. Ilyen értelemben akár azt is feltételezhetjük, hogy Hódmezővásárhely és Páty (vagy inkább Páty és Hódmezővásárhely) előtt valamely közelibb Mucs- (Mocs-) kezdetű településen éltek. Oda lehet, hogy Moldvából települtek, de a névadáskor ez már nem volt lényeges.
Kázméron kívül a Mucsi vezetéknévvel Hajdú Mihály is foglalkozik a családnevek enciklopédiájában. Alapvetően ő sem mond mást, mert Kázmért nem úgy kell olvasni, hogy csak a Tolna megyei Mucsi lehet a névadó, hanem, hogy ő a szerkesztési elvein belül ezt a települést tudta azonosítani. Hajdú szerkesztési elvei azonban mások: ő összevonja és együtt tárgyalja a Mucsi (Mucsy, Mutsi, Mutsy), Mucsai (Mucsay), Mocsi (Mocsy, Mócsi, Mócsy), Mocsai (Mocsay, Mócsai, Mócsai) neveket, míg Kázmér ezeket külön címszó alatt tárgyalja. Ez két véglet: Kázmérnál nem látszanak a „keresztbealakulások” (mivel, sajnos, nem utalózza össze az összekapcsolódó egymásba alakulható címszavakat), Hajdú pedig szerintem túlzottan elmossa a határokat. Mindkettőt olvasni kell tudni.
A Hajdúnál [H] és Kázmérnál [K] az alábbi nevesített települések szerepelnek:
– Mócs(falva)[H] (utóbb Bábahalma, Kis-Külüllő vm., ma Bobohalma, Románia)
Ezek közül az Arad vm.-i Mucsát nem sikerült azonosítanom [*]. Hajdú említi még Baranya, Bihar és Szabolcs vm.-ket is, mint ahol ilyen nevű település volt. Lelkes György helységnév-azonosító szótára alapján én még az alábbival tudom bővíteni a listát:
– Molcsa ~ Mócsa (utóbbZólyommócsa, Zólyom vm., ma Môlča, Szlovákia)
A fentiek közül több is egy kelet-nyugat irányú vándorlás útvonalába esik az Alföldről nézve. Azonban, ha Pátyról adatolható a név korábban, mint Hódmezővásárhelyről, akkor ebbe legalábbis nyugat-kelet irányú „cakkot” fel lehet tételezni. És Pátyon történt névadást feltételezve már dunántúli település is lehet a viszonyítás.
[*] A mucsai ’isten háta mögötti’ közszó első előfordulását az EWUng csak a XX. sz. első harmadából adatolja, és nem a Mucsa településnévből vezeti le, hanem a Mocsa és a Mucsi vegyüléséből.
Végezetül megemlítem azt a lehetőséget, amelyről még Hajdú is elfeledkezni látszik, jóllehet leírja, hogy a fenti települések nevei a régi Mucs ~ Mocs személynévből erednek. Így nem zárható ki teljesen, hogy a Mucsi névben ez a régi személynév él tovább az -i (< -é) apanévképzővel kiegészítve. Ez esetben nem kell települést keresnünk a névhez, de ezzel még kevesebb lehetőség van arra, hogy etimológiailag helyhez kössük a származást (a névalakulást). Ebből a szempontból ugyan alkalmasabb lenne a hétfalusi Mucsa ágnév, legalábbis párhuzamos fejleményként (mivel az ágnév arra utal, hogy volt ilyen személynév arrafelé), de a vrobee által a 11333-asban linkelt tanulmány szerint az ilyen apanévi -i-s alakulatok onnan hiányzani látszanak. Az áttelepedés helyén feltételezett névadás esetén pedig már az ottani névtani környezet a mérvadó.
Ad Pleyer: A német névtani irodalom a dialektológia nyomán ismeri az ún. „Entrundung” jelenségét. Ennek nincs közéthető és kompakt magyar megfelelője, én itt általában körülírással „ajakréses (ejtés)változat”-ot szoktam írni, legutóbb a 11246-ban a Riedl < Rüdel alakulás indokolásánál. Szabatosan magyarul illabializáció a terminus.
Mint a példából (és a német terminus jelentéséből is, vö. ent- fosztó előtag + Rundung ’kerekítés’) látszik, ennek az a lényege, hogy egy ajakkerekítéses (labiális) magánhangzó helyébe annak ajakkerekítés nélküli (azaz ajakréses, illabiális) változata lép.
A német -eu- ~ -äu- [ɔ͡y] kettőshangzó ajakkerekített ejtésű, az illabiális párja pedig az -ei- [a͡i]. A Duden ennek megfelelően a Bleyl(e) [bla͡il(ə)] nevet a Bleu(e)l [blɔ͡y(ə)l] névhez utalózza. Így általánosságban elképzelhető, hogy a Pleyer ['pla͡iɐ] < Bleyer ['bla͡iɐ] név a Pleuer ~ Pläuer ['plɔ͡yɐ] < Bleuer ~ Bläuer ['blɔ͡yɐ] alakváltozata legyen, azaz végső soron a német bleuen (bläuen) ~ pleuen ’kall, sulykol’ igéhez képzett cselekvő-, ill. foglalkozásnév. Nem akarom cáfolni Wilhelm Pleyert abban, hogy ennek a szónak volt ’hámorkovács’ jelentése is, elvégre a hámormalom és a kallómalom felépítése a víz hajtotta nagy sulykokkal azonos. De ha már elősoroljuk az összes lehetséges alkalmazást, akkor említeni kell az olajütőket, a cserző- és papírmalmokat is, legalábbis a Grimm a Stampfmühle ’tkp. döngölőmalom’ címszónál ezeket említi a kallómalom mellett (a hámort azonban feltűnően nem!). A német irodalom pedig ebből az igéből képzett név esetén ezt a szót említi: „Inhaber einer Stampfmühle”, azaz ’»döngölőmalom« tulajdonosa’.
Mindemellett a Bläuer olvasatot se hagyjuk ki: ezt ugyanúgy ejtik, csak etimológiai okok miatt írják másként (bár az írásgyakorlatban van keveredés a magyar j ~ ly párhoz hasonlóan). A bläuen ige jelentése ’kékít, kékre fest’, így a Bläuer foglalkozásnév lehet a gyakoribb Blaufärber ’kékfestő (ember)’ szinonimája is.
Ez eddig az általános lehetőséget, de ezeket konkretizálni kell. Az illabializáció inkább a keletnémet nyelvjárások sajátja. Ezért kapcsolhatta a szudétanémet Pleyer a vezetéknevét a bleuen ~ pleuen ige ajakréses ejtésváltozatához. De a német nyelvterület nagy, így pl. délnémet nyelvjárások esetén ez nem annyira egyértelmű: márpedig Magyarországon a délnémet nyelvjárások (és népesség) a dominánsabb. Az is árulkodó, hogy a Duden Familiennamen a Pleyer-féle értelmezést nem vette fel a Bleier név szócikkébe (igaz, a Pleyer alakot nem is szótárazza).
Szóval nem zárható ki, de csak akkor feltételezhető okkal, ha a családtörténeti kutatás illabializáló német nyelvjárási környezetet derít fel a névalakulás időszakában.
Koltay: Valóban magyar lakosnév, amely egy Kolta vagy Koltó nevű településről való elszármazásra, oda való (rokoni, üzleti stb.) kapcsolatokra utal. Sajnos, gyakori településnév esetén a családnév maga nem utal arra, hogy melyik helyhez kötődik, sőt ez családról családra is eltérhet. Ebben csak tételes genealógiai kutatás dönthet. Így a felsoroltad mindegyike szóba jöhet, de természetesen célszerű a vizsgálatot közelebbin, tehát Nemeskoltán kezdeni.
Vidák: A szlovák Vidák és a csek Vidák ritka, a lengyel Widak gyakoribb. A horvát Vidak ez utóbbihoz mérhető számosságú. A kicsinyítő képzők rendszere talán a szerb-horvátban a legkiterjedtebb, így megvan az -ak képző is. Ebben az esetben ez a Vid ’Vitus’ egyházi névhez járult. A kérdéses családnév szlovákbeli és csehbeli ritkaságát az okozza, hogy az alapszemélynév ezekben a nyelvekben nem -d-re, hanem -t-re végződik. Ennek ellenére Hajdú Mihály a Pest környéki előfordulásokat egyértelműen a szlovákokhoz kapcsolja. Mindenesetre a Somogy megyei centrum lehet akár horvát (sokác, bunyevác) eredetű is. Ugyanakkor Horvát-Baranyában vannak szlovák telepek (vö. itt), úgyhogy a szlovák eredet Délnyugat-Magyarországon sem zárható ki.
Adamec (Adamecz), Adamek, Adamik: Az -ec, az -ek és az -ík is szláv kicsinyítő képzők, ahogy a 11342-esben felsoroltam Aga, Ágó, Agócs, Agod, Ágos nevek végén az -a, -ó, -ócs, -(o)d, -(o)s pedig magyar kicsinyítő képzők. A családnevek kialakulása előtt, az egyelemű nevek időszakában a változatos kicsinyítő képzőkkel érték el, hogy a keresztségben azonos nevet kapott személyek köznapi nevei eltérjenek. Kiélezve a példát: ha egy utcában volt három Adam ’Adám’ keresztnevű ember, akkor az egyiknek Adamec, a másiknak Adamek, a harmadiknak Adamík köznapi nevet adott a környezete. Persze nemcsak ilyen közvetlen szembenállás alakítja ki ezeket a neveket, hanem a földrajzi kedveltség is: az -ek használata gyakoribb nyugat-Szlovákiában, az -ík-é pedig Közép-Szlovákiában. Ez eltérés időbeli is lehet: kicsinyítő képzőként az -ec ma már nem használatos, míg az -ek és -ík ilyen szerepe máig élő.
Ezek a régi személynevek pedig képzőtlen apanévként lettek családnevek: vagyis az Adamec nevű ember leszármazottai az Adamec-et megkapták örökölt ragadványnévként stb. Ilyen módon nehéz elkülöníteni a kicsinyítő funkciót az apanévi használattól: Adamec tehát közvetlenül örökölte-e a ragadványnevét az Adamec nevű apjától, vagy az ős neve Adam volt, az -ec kicsinyítő volta éppen az apához képesti gyermek voltra utal… Emiatt szigorúan véve apanévképzőnek csak azt nevezzük, amelyiknek nincs kicsinyítő funkciója: ilyen pl. a cseh-szlovák-lengyel -ic 8szemben az ettől eltérő -ec-vel).
Ui. Mindhárom kicsinyítő képző tehát „önálló”. Ami nem önálló, az az -ok, amely az -ek közép-szlovák (egyben irodalmi nyelvi) változata.
Szokoly: Vö. szlovák Sokol, cseh Sokol, lengyel Sokół [so'kuw], horvát Sokol stb. Ezek valóban a megfelelő ’sólyom’ jelentésű szláv közszóval azonos családnevek. Szórványosan a szláv alakváltozatok közt is előfordul lágy véghangzójú, vö. szlovák Sokoľ ['sokoʎ], lengyel Sokól [so'kul], de mégis valószínűbb, hogy a magyarosodott Szokoly-ban a lágyulás magyar ajkon ment végbe.
Hovan (Hovany, Hovány): Vö. szlovák Chovan, esetleg cseh Chovan családnév. A szlovák és a cseh megkülönbözteti a zöngétlen ch [x] hangot a zöngés h [ɦ]-tól, már csak ezért sem lehet a szlovák hovädo ’marha’ szóval összekötni, hanem, ahogy vrobee írta a 11324-esben, a cseh chovat, szlovák chovať ’(el)tart, tenyészt, táplál’ igéhez kapcsolódik.
A kapcsolat azonban lehet aktív vagy passzív. Az aktív jelentés alapja a chov ’tenyésztés, tenyészet’ igei főnév, amelyhez az -an névképző járult, tehát ’tenyésztő, tenyészettel bíró’ az értelme. Ilyenformán jelölhetne marhatenyésztőt, de nem csak azt.
A passzív értelem, amely valószínűbb, magából a chovať igéből indul ki, az -an ekkor voltaképpen (rövid alakú) szenvedő melléknévképző. Az értelem így ’növendék; fogadott gyerek’. Ezt a jelentést a szlovák chovanec közszó hordozza, amelyből szintén vezetéknév lett (ahogy az már korábban Kerületi Főerdőkerülő említette).
A lágy -ny vélhetően a magyarosodás során alakult ki. Az aktív jelentés esetén elképzelhető lenne az eredeti szlovák-cseh -aň /any/ képző is, de a szlovák-cseh*Chovaň név nem mutatható ki.
Obrcián, Oberczán: Vö. szlovák Obrcian, Obercian családnevek. A csehországi adatai is szlovák eredetűek lehetnek.
Bernolák a XIX. sz.-i nyugat-szlovák szótárába felvette az obrtať igét, amelyet átutalóz az obracať ’(meg-, vissza-, el-) fordít’ igéhez, amely a mai köznyelvnek is része. Ez utóbbi folyamatos igealak befejezett párja az obrátiť. Lehet, hogy ez a szlovákban nem szokatlan c ~ t váltakozás visszasugárzott az obrtať formára is, és kialakult egy nyelvjárási *obrcať alak. Ebből az -an képző lágy mássalhangzók utáni -ian változatával már magyarázni lehetne az Obrcian ’az, aki meg-, visszafordult’ nevet. Ezt támogatja a lengyel területről kimutatható, a hosszabb (köznyelvi) tőalakot tartalmazó Obracianko családnév.
A magyarázat gyengéje az, hogy az igéhez járuló -an képzőnek jellemzően nincs lágy változata, csak a névszókhoz járulónak. Ezért fennáll a lehetősége, hogy valami kevésbé konvencionális alakulással van dolgunk, amelyre az esetlegessége miatt nem találtam rá. valami olyasmire gondolok, mintha a német eredetű szlovák oberst ’ezredes’ esetleges nyelvjárási *obrst változata lenne a kiindulási alap, és egy köztes *Obrstian alakult volna s : t > t : s hangátvetéssel Obrcian-ná. De ez így elég meredek, mást pedig még nem találtam.
A „szlovák 'obrecaty' - leszakítani, letépni” igét nem ismerem, és szótárakban sem találtam meg. Az o-, ill. az ob- igekötő a szlovákban, de az ezek levágása után maradó *br(e)cať, *r(e)cať igetöveket sem ismerem. Más szláv nyelv alapján sem sikerült értelmeznem. Persze, attól még lehet ritka nyelvjárási szó, de szerintem ennyire elterjedt nevet nem adhatott.
A német Oberzahn családnévnek csak egyetlen találata van, így ebből nem magyarázható a fenti név (a fonetikai nehézségeket is leszámítva), ez valóban népetimológia.
Wittner: A Duden Familiennamen szerint német lakosnév (No., Au.), amely valamely német Witten (vö. Észak-Rajna–Vesztfáliában, Németalföldön, Lengyelországi régi brandendurgi részén) vagy Wittenau (Berlin), Wittnau (Baden-Württenberg) nevű településről való elszármazásra, az oda való kapcsolatokra utal. A szimpla V-vel írt alak magyaros helyesírás eredménye.
A Wittwer (< német Witwer ’özvegyember’) névhez nincs köze.
Krupincza: Szervetlen /n/ hang betoldásával keletkezhetett a szlovák Krupica, morva-cseh Krupica vezetéknévből, amelynek a köznyelvi értelme ’dara’, a kedvenc ételre, vagy a szegényes étkezésre utalóan.
A szlovák Krupina ’Korpona’ településnévvel nincs kapcsolata, ebből magyarul Korponai (Korponay) lakosnév lenne, szlovákul pedig Krupinský /krupinszkí/ vagy Krupinčan /krupincsan/. Ezekből pedig nem vezet út a Krupinc(z)a alakhoz. A település névadó folyójának ma szlovákul Krupinica /krupinyica/ a neve. Ebből magyar ajkon lehetne Krupinc(z)a, de ilyen kis folyókról nem szoktak lakosnevet adni: ezért ez a lehetőség kizárható.
Kele: Képzőtlen magyar apanév az azonos alakú régi magyar személynévből, amely a Kel személynévnek és az –e kicsinyítő képzőnek a kapcsolata. A Kel név elsősorban a Kelemen (< latin Clemens ’szelíd, csendes, nyugodt; kegyes, jóságos’) egyházi személynév rövidülése lehet, de szóba jöhetnek további ilyen (szó)tagot tartalmazó nevek is, mint a Kilián (latinizált kelta Chilianus ’? cellában lakó [szerzetes, remete]’) név Kelen alakja.
A kele ’Scardinius spp’ halnév felbukkanása túl kései ahhoz (Rácz János 1794-ből adatolja először), hogy figyelembe vehető legyen, és emellett az eredetibb alakja kelen (< szláv, pl. orosz клень [kleny] ’domolykó’).
A Keled név lehet a fenti Kel és a –d kicsinyítő képző kapcsolata, azonban Kiss Lajos a Vas megyei Keléd településnév magyarázatában a 1211-ből kimutatható írott magyar <Keled> név kapcsán a német Klett(e) személynevet (ill. annak akkori előzményét) említi. Tehát legalábbis többes eredetű.
A Kelen személynévről, mint a Kilián magyarosodásáról fent már írtam. A korabeli helyesírás miatt ettől megkülönböztethetetlen a lehetséges *Kelény olvasat, amely a fenti Kel név –ény kicsinyítő képzős alakja lenne. Azonban a Kelenföld helynév előtagja a XIII. sz.-i <Creynfeld> alak tanúsága szerint egy harmadik eredetre vezethető vissza: az ausztriai Grein városnévvel azonos az etimológiája, a középfelnémet grîn ’lárma, vízzúgás, vízmorajlás, vízesés’ szó. Kiss Lajos szerint vélhetően a német Greinfeld ~ Kreinfeld ’Zúgómező’ eredetileg a gyakran megduzzadó Ördög-árok mellékére vonatkozott. A magyar névalak már a XIII. sz. végére kialakult az utótag lefordításával, az /ei/ kettőshangzó egyszerűsödésével, l > r hangcserével, majd a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldódásával, vö. korabeli <Kleenfeuld> /klénföld/ és <Kelenfeuld> /kelenföld/ írott alakok.
A kelepel ige hangutánzó, és nincs –p nélküli tőváltozata.
Agócs: Képzőtlen magyar apanév az azonos alakú régi magyar személynévből, amely az Ágoston (< latin Augustinus ’a római császárhoz [a magasztoshoz, fennkölthöz] tartozó’) egyházi személynév Ag (~ Ág) rövidülésének és az összetett –ócs kicsinyítő képzőnek a kapcsolata.
A névtan alapvetően analógiák és valószínűségek mentén érvel. A fenti típusú névalakulás igen gyakori a magyarban: ezért elsősorban erre gondolunk bizonytalan átvételekkel szemben, ha a név felbontható dokumentált (rövidült, csonkolt) személynév és kicsinyítő képző(k) kapcsolataként. Az Ag ~ Ág rövidülés és származéka pedig dokumentáltak, Kázmértól idézem: Ág, Aga, Ágó, Agócs, Agod, Ágos. Az Aga alak mutatja, hogy ezek így akár egybe is eshetnek más nyelvek szavaival. A gyakori rövidüléseket gyakori teljes személynevekből származtatják, ezért utalnak itt elsősorban az Ágoston személynévre. Ez azonban alkalomszerűen más dokumentált is lehet(ne), amelynek első vagy utolsó (szó)tagja Ág ~ Ag alakú.
A török ağaç ’fa’, ağaççı ’ács’ szavakból való származás ellen nemcsak a valószínűség szól, hanem nyelvészeti érvek is. Egyrészt az –acs (török –aç) végződésből nem lesz –ócs. Ezért ezt kellene feltételeznünk, hogy ekkor előbb egy *Agacs(i) személynév keletkezett volna a magyarban, és ez rövidült volna le Ag alakúvá, majd fölvette volna az –ócs képzőt. Vagyis az alakulás az Ágoston kapcsán fent leírtaktól elkülöníthetetlenül történt volna. Ehhez a feltételezéshez a magyar használatú *Agacs(i) személynevet adatolni kellene (nem kerestem nagyon, de nem akadtam a nyomára).
Tovább, és ez indokolja azt, hogy miért is nem találtam rá az *Agacs(i)-ra, hogy közel távol minden török nyelvben a ğ már [γ] réshanggá vált. Ezt pedig csak a legutóbbi időben magyarítjuk a német, az orosz és a betűolvasott angol gh mintájára g [g]-ként, a névalakulás szempontjából mérvadó időben a magyar hangtörténet tanúsága szerint magánhangzók közt ez a hang kiesett, vö. török ağaççı >> magyar ács, török yağaq >> magyar dió, ill. hiátustöltéssel magyar Kaján < régi Kean < török qağan > magyar kán.
Czirkó: Képzőtlen magyar apanév egy régi *Cirkó személynévből, amely egy Cir-ré rövidülő másik személynév és a –kó kicsinyítő képző kapcsolata. Az elsősorban számba vehető alapszemélynév az egyházi Cirják (< szláv < latin Cyriacus < görög Κυριάκος ’az Úré, az Úrhoz tartozó’, vagyis a Domonkos < latin Dominicus görög párhuzama), esetleg a világi Cirák (< Szirák < szláv Sirakъ ’árva; utószülött; szolga, cseléd’), mivel ezek toldalékolása mély hangrendű.
A *Cirkó személynév kialakulhatott volna északi szláv alapon is, mert a Cirják, Cirill nevek szláv eredetije a szlávban is Cir-ré rövidülhetett, a –ko pedig ott is kicsinyítő képző. Ezt azonban kizárni látszik, hogy az ilyen szláv neveket nem tudtam adatolni.
Egyáltalán nem ritka előfordulású a Mucsi /Mutsi/ név Csongrád, de Békés megyében sem. Érzésem szerint kellene lennei más etimológiának is, mint a tolnai.
Én csak beleolvastam a Szeremlei történetébe, de olyasmit is említ, hogy sok család
visszatérő volt már a későbbi betelepedők közül.
Arról is ír, hogy szinte az számított magyarnak, aki református volt. Az evangélikusok tótok, az óhitűek ráczok és oláhok.
Ez a felfogás, - plusz egy más hitű házastárs, - és már változott is esetleg a család, - a gyerekek - vallása.
Lehet, hogy érdemes lenne átnézned a Szeremlei művet, mert arra is hivatkozik benne, hogy a korai vásárhelyi családok származása jól ismert. Persze azt nem tudom, hogy ezt később jobban kibontja-e.
A múltkori böngészésem során találkoztam egy ágában Mucsi családot is tartalmazó családfával, ha jól rémlik, -Újkígyós?- ha esetleg neked új lenne ez az infó, és esetleg érdekel is.
Köszi, akkor nem kizárt, hogy nem csak a Kázmér-féle tolnai etimológia létezik a névre.
"1715-ben Pátyon /P-P-S-K vm./ élt Mucsi."
Igen, a családi legenda szerint Hmvh-ről költöztek oda, Hmvh-re pedig csángókként, Moldvából.
Amilyen sok Mucsi van Hmvh anyakönyveiben, az onnan való költözésnek van realitása. És pont a hmvh-i sok Mucsi miatt kételkedem abban, hogy egy Tolna megyei település adná az etimológiáját.
"Római katolikus vallású a vásárhelyi Mucsi család, mint hagyományosan a csángók?"
Nem. Persze, Hmvh-en még lehettek azok... Csongrád megye anyakönyvei tele vannak katolikus és református Mucsikkal.
"Szeremlei Samu : Hmvhely története /1911/ szerint a Mucsi család az 1731-es összeírásban szerepel először itt"
Köszi! Érdekes, ezek szerint Pátyon korábbról adatolhatók, mint ott, ahonnan a történet szerint felköltöztek...
Igen, ahogy más is reflektált rá, az engem érdeklő költözés egy sokkal korábbi fejlemény kell, hogy legyen. Ezér próbálok rá elsősorban etimológiai alátámasztást keresni.
Római katolikus vallású a vásárhelyi Mucsi család, mint hagyományosan a csángók?
Szeremlei Samu : Hmvhely története /1911/ szerint a Mucsi család az 1731-es összeírásban szerepel először itt, a korábbiakban nem említi még őket.
De az 1764-es összeírás kapcsán hívatkozik az érkezők erdélyi, sőt a visszatelepülő ráczok kapcsán oroszországi jövetelről is. Jöhettek már a korábbiak is távolról.
Hmm, a forrásod is azt írja, ahogy én tudom, hogy Bonyhád környékére a bukovinai székelyeket telepítették, akik nem tartják magukat csángónak (a csángó megnevezésnek van némi pejoratív éle a többi romániai magyar népcsoport közt), és a telepítés leginkább a XX. században történt. Másrészt ha csak egy évszázadról van szó, akkor szerintem Bonyhád környéke Hódmezővásárhelyhez korántsincs olyan "közel", a közbülső állomás biztosan szerepelne a család "eredettudatában".
Tud valaki (oké...ez általában azt jelenti, hogy LvT) olyan etimológiával szolgálni a Mucsi/Mutsi névre, amely alátámasztaná a családi legendát arról, hogy a csángó vidékről érkezett a család Hódmezővásárhelyre (még a török idők alatt)?
Kázmér szerint Tolna megyei a név, ami ugye elég messze van a csángóktól... Valami alternatív etimológia elképzelhető?
Régebben hoztam fel a Pleyer-kérdést, most találtam hozzá egy új, feltételezett jelentést. Wilhelm Pleyer szudétanémet költő írt egy verset magáról a családnévről, illetve az ősieről. Részletek a "Familiengeschichtéből":
"Mein Urahn ist hergewandert weit aus deutschem Land und hat im Erzgebirge geschmiedet und Kohlen gebrannt, hat - wie sein Ahn' ohne Namen - das glühende Erz gebleut, und alle, die nach ihm kamen, sind Bleuer und Schmiede bis heut'.
Aber dann ist es geschwunden, im Erzgebirge, das Erz; da zog mit Kindern und Hunden ein "Pleyer" böhmerwaldaufwärts. Im Schnellatal schreckten die Böcke und schielte verwundert der Fuchs, als da über Strünke und Blöcke die Hammerschmiede wuchs."
Ő úgy értelmezi a Pleyert ( Pleier->Bleier), hogy az eredetileg a bleuen-igéből származik (mhd. bliuwen)- ezt mi korábban kallómolnárként azonosítottuk, de szerinte a névadó ős hámorkovács volt, érckalapáló, avagy hasonló.
Kérdésem a következő: mennyire helytálló ez a teória? Előre is köszönöm a választ!
Egyrészt a Koltay családnévről érdeklődnék: ha a névadó ük-, déd-, és nagyapám a Vas megyei Gyöngyösfaluról származik, valószínű-e, hogy a közeli Nemeskolta a lakosnév forrása? Merthogy van Kolta nevű település Érsekújvár közelében is, ill. a Máramaros megyei Koltó is szóba jöhet elvileg, lásd ugye Makó - Makai, Szikszó - Szikszai, stb.
Másrészt a Vidák családnévről mit lehet megállapítani, ha tudjuk, hogy a család Somogy megyei, Dráva-menti? Az -ák végződés nem tipikus délszlávos, inkább cseh-szlovákos, ha jól sejtem...
