A T 100 vége Lehurcoltam a sörpadot meg az asztalt, amelyekről csak a pénteki megtekintés során derült ki, hogy nem lehet becsukni a lábukat, és szombat délután, hogy az asztal csak szétszerelve fér be a liftbe. Visszaszármaztattam, összeszereltem, és most megint lehet mozdulni a lakásomban. :-)
Vele is történt egy fura dolgo aznap: Elfutottam PszLászlóról Pomázra miután Döme beért a T50en, hogy legyen némi killa aznapra is. Már Pomázon jártam, mikor egy munkásokat szállító kisteherautó mellémér és lelassít. Na, gondoltam most fognak beszólni, hogy miért az úton futok, takarodjak a járdára. Erre a sofőr átszól, hogy a Kinizsire készülök és hogy mennyit tudok rajta? Mondom nem arra mert idén nem lehet futni és tavaly 10.15 körül lett. Méltattak egy kicsit, minden jót kívántak, majd még láttam mikor a haverjuk autójába átkiabáltak, hogy a futó csávó 10.15 öt tud a Kinizsin, nagyon durva. Ezt is megértük, hogy leszólítják az embert idegenek és nem bambán néznek rá, hogy ez meg mit csinál.
A belga fiú az előzetesen ismertetett szabályok szerint teljesítette a versenyt.
Valóban hátrányban volt, bár számára is rendelkezésére állt a GPS track (bejárni Ő nyilván nem tudta) . Te is sok külföldi versenyen indulsz. Mindenütt hátrányban vagy a helyi csókákhoz képest pályaismeret híján, de vállalod ezt a nehezítést.
A pálya kijelölésében valóban nagy részem van (+ aLow, csanya).
Többször bejártam a pályát. Publikussá tettem fényképes itinerrel a nehezebb pontokat, kijelöltem a Zsíros-hegy, Nagy Szénás környékét, Csikóváralja-Csobánka néhány kritikus pontját, és segítettem a körülöttem haladókat a versenyen.
Ööö, egy kis beszámoló a T50 mezőnyének a végéről.
Életem első terepfutása, ráadásul két hete egy makacs nátha miatt nem igazán tudtam már készülni. Reggel sikerült jól rábeszélni magam, hogy alszok még egy fél óra-órát, így kissé izgultam, tuti odaérek-e a rajtba. A rajtban összefutok pár ismerőssel, aztán nemsokára indulunk is.
A remete barlangig egész jól együtt tudok futni a mezőny végével, de utána az emelkedők megfognak. Nem baj, az is volt a terv, hogy fölfelé nem futkosok sokat. (Itt meg is határozom magamnak, hogy a nem sok=semmi.) A Nagy-Szénásról majdnem a rossz piroson jövök le, de aztán utolér valaki a T100-ról, aki felhomályosít. Piliscsabáig egy darabig együtt megyünk, majd az erdőből kiérve elkocogok, de Piliscsév előtt lehagy (és még csak nem is fut :-( ) Itt a homokon megborulok kicsit, még a teljesítést is veszélyben érzem (legalább is 9 órán belül), de a Klastrompusztai ponton az ellátás (főleg a barack) csodát tesz. Innentől egész a célig Csabával és Gáborral kerülgetjük egymást a T50 résztvevői közül, meg még valakivel, aki a T100-on jön. Dobogókőig tartalékolom az erőm, félek az emelkedőtől, így egész frissen érek fel (utólag itt túl óvatos voltam). Innen Dömösig kényelmesen fut(ogat)ok, ahol azt hiszem, egész jól állok idővel. Aztán tudatosul bennem, hogy nem is 50, hanem 51,8 a táv, és mindjárt nem is olyan bőséges a hátralévő idő. A Vadállókövek kemény, de jól esik. Prédikálószéktől először Csaba húz el tőlünk, azzal a felkiáltással, hogy necces lesz, majd utána én is. Pilisszentlászlóig kényelmes kocogással érek be (8:46).
Legközelebb kell egy könnyebb és kisebb zsák, jóval kevesebb kaja (teljesen feleslegesen volt nálam két tábla csoki, mogyoró, kesudió, 3 banán, meg biztos ami biztos alapon 2 szendvics, ezekből a szendvicseket vasárnap megreggeliztem, a többi még mindig megvan), és kissé kevesebb innivaló (~2 literrel indultam, amiből ~1 literhez nem nyúltam). Illetve kissé bátrabban és keményebben is lehet nyomni, mert a végén túl pihentnek éreztem magam.
Köszönöm a szervezőknek a remek útvonalat és szervezést, a pontőröknek a kedvességet és a felséges ellátást, akikkel együtt mentem, azoknak meg a társaságot!
Ja, vasárnap Kispesten a Wekerle-futáson találkoztam Elm-mel (akit persze én nem ismertem meg, pedig ő több futót látott, mint ahány pontőrt én :-D ), aki szintén a gyerekeit futtatta. (És ahol én is futottam 4,5km-t, ahol szégyenszemre úgy leagyabugyált egy rakás általános iskolás, hogy csak na!)
Óriási köszönet a segitőknek /szervezőknek ,ezért a meseszép útvonalért . Így kipihenve már nem bánom,hogy neveztem :P ,pedig a régi T100 on nem mertem indulni , erre nevezek egy jóval nehezebbre ;) Bátor voltam ,és féltem is tőle ...,de szerencsére megemelték a szintidőt, így kicsikét megnyugodtam ;) A célbaérés fantasztikus volt ,az a rengeteg ember ott a célban !! A kisrigó királyság volt, levesestűl mindenestűl ,Így legalább 2x is hencseregtünk 15-15 percet :)) Valamikor reggel 6 körül jött álom a szememre ,addig dolgozott az adrenalin,mikor végre elszenderegtem akkor meg ,Gabit majdnem lerúgtam az ágyról,hol egy köbe rúgtam,hol meg csak úgy rángatóztam :) Reggel meg mehettem dógozni .kellemes kis hétvége volt :P
Igen arról a pöttyös sapis srácról én is azt hittem hirtelen, hogy Ákos az. De aztán tudtam, hogy ő nem lehet, tul csendben volt mostanában, meg láttam a weboldalán, hogy messzeföldön van. Egy időszámláló nem lett volna rossz :)
Mikor szombat reggel leparkoltam a Kisrigó előtt pont 3 futó szállt ki egy autóból. Két szemrevaló fiatal fehérnép és egy 40-es férfi. Csanya: Ti itt vagytok, amikor az év eseménye a Terep Százas van? Férfi: Mijaza a Terep Százas? Cs: 100 km-es futóverseny. F: 100 km? Azt végig tudják futni? Cs: Nem. Nyilván belegyalogolnak az emelkedőkbe. F: Miféle futóverseny az ahol sétálnak? Cs: Te fel szoktál futni a Prédikálószékre? F: Nem. Na de akkor is.... Cs: Ne haragudj. Nem akartalak megbántani.... ( lányok mosolyognak...)
Már hazafelé a Máriaremetei úton. Lányok állnak az út közepén és lengetik a kezüket. Megállok. Lányok: Szia. A barátnőnknek ma van a leánybúcsúja. Írj valamit léci a polójára. Csanya: Mi? Mit írjak? L: Amit gondolsz. Jó kivánság ilyesmi. Cs: Oké. Az jó lesz, hogy szeretlek? L: Óóóóóóóó végre egy bevállalós pasi! Tök jó lesz! ( Lány előrelép, tele van firkálva már a fehér polója. Sajnos csak a mellén volt hely....jó nagy betűkkel ráírtam, hogy szeretlek.) Cs: Na sziasztok! ( én el ) L: Jaj nem kértük el a telefon számát!
Másodjára kezdtem bele a Terep 50-es hosszú beszámolóba, de nem jön az ihlet, és már az elején én magam is meguntam a saját irományom. Mellesleg szőrszálhasogatóan amatőr módon vágtam neki a mókának, pulzusmérő nuku, bot nuku, terepcipő nuku, mert eleddig nem tudtam megbarátkozni vele, maradt a hőn szeretett aszfaltcsuka. Ezért egyelőre annyit, hogy Balázsnak, Lúdtalpnak és az összes szervezőnek, frissítőnek nagy drakula és köszönet a pöpec versenyért és a pazar ellátásért. A saját takarmányomhoz szinte hozzá se kelett nyúlnom. Valóban vétek lett volna kihagyni, még jó, hogy a múlt heti kollektív szeánsz alkalmával meg lettem győzve, hogy jó lesz az, menjek! És itt is köszönet kutyÁnak, a vakvezetőmnek, aki végigbumlizta velem a távot (majd rápakolt még egy laza 50- est). A Prédikálószék miatt elkövetett hirtelen végrendeletemet egyelőre elnapolom, és az előre megrendelt márványurnát átemenetileg madáritatónak minőssítetem.
Egy kis T100 leltár
4 kg csoki (pont elég)
5 kg kenyér (néhol kevés volt)
2,5 kg margarin (picit sok)
6 kg cukor (limonádéhoz) (sok)
9 liter citromlé (limonádéhoz) (sok)
6 kg trappista sajt (elég)
8 kg olajbogyó (elég)
1 kg só
34 kg őszibarackbefőtt (elég)
29 kg ananászbefőtt (elég)
2,5 kg mazsola (sok)
3,4 kg sós perec (sok)
0,6 kg kétszersült
8 kg paradicsom (picit sok)
3 kg földimogyoró (elég)
40 kg banán (kevés)
20 kg alma (bőven sok)
15 kg narancs (elég)
96 liter kóla (elején kevés utána elég)
50 liter sör (sok)
200 hot dog zsemle (bőven sok)
200 virsli (bőven sok)
4 flakon ketchup (bőven sok)
4 flakon mustár (bőven sok)
2008 T100. Elöljáróban köszönöm a versenyt a szervezőknek, és a segítőknek.
Munkafeladat kipipálva, megvan a 3. pólóm!
Az idei T100-am nagyon hasonlít a tavalyihoz. Idén 330 km futás és 310 km túrafutás van a lábaimban. Ezzel elégedett lennék, ha a futás eloszlása egyenletes lenne. /Januárra 230 km jut./ A túrafutások viszont „csemegék” Híd túl messze 90, Dögölj meg, LeFaGySz, Mátrabérc. A rajtba menet az autóban már megy az agymosás. Végig az a két szám szól a magnóról, amit csak a félmaratoni futásaim után szoktam hallgatni. Utoljára február 03-án hallgattam ezeket, így hatásos a lelki ráhangolódás. Ez a misztéria jót tesz, ma oda kell tenni magam.
Taktika. Dobogókőig óvatosan, Dömösig még inkább óvatosan, Prédire húzósan. Vízválasztó a Kisrigó-Visegrád szakasz. Ha itt úgy tudok futni, hogy nem amortizálom le teljesen a lábaimat, és tartom a papír alapján számolt időtervet, akkor meg lesz 17 órán belül. Ha nem, akkor … erre nem is gondoltam.
A verseny. Nagyszénásig tartom a taktikát, mégis hozok az időterven. Piliscsabáig nem nyerek újabb perceket, és csak 2-3 ember jön mögöttem. Eddig jó, ezt kell folytatni. Több ismerőssel megyek együtt rövidebb-hosszabb szakaszokon, Tarpatak, cs70, Vajonmerre. Pcsabán pár méter eltévedés, ezalatt drakulady porzik el. Dobogókőig újabb pár percet hozok, amit Dömösig elvesztek. Prédire felfele többen is megelőznek, pedig nem lazsálok. Zsotyek szól, hogy nézzem meg a kilátást, de nem akarom. Nem a fél perc kiesés, az elv számít. Nem nézelődni jöttem…, bejáráson 20 percig csodáltam a tájat. Kisrigóba terv –20 perccel érkeztem. Itt hosszabb 7 perc depó a bónuszleves miatt is, /de jól esett/ és irány a „mérvadó”-nak hitt szakasz. Se nem jó, se nem rossznak éreztem, mégis 14 percet vesztettem. 1 perc hátrány a 17 órához. Itt hosszú 2 perc depó, mert elviszem a maradék őszibarackbefőtt levet. Fellegvár fele erős tempót megyek, érzem nem szívódik fel a folyadék, lötyögtetem a hasamban. A tempót nem veszem visszább. A fellegvári parkolóban feltöltöm vízzel a tömény isomat. Az utolsó pavilonnál veszek egy 3 gombócos fagyit, ez újabb 2 perc veszteség, de megérte. Menet közben habzsolom. Ez kellett az energiapótláshoz, a lassabb tempó a folyadékfelszívódáshoz, ((a késés miatt a lelkemnek)), és a taktika áttervezéséhez. /Erős tempóban nem tudok gondolkodni./ A romló tendencia miatt ugorhat a 17 óra, 2 eltévedéssel a teljesítés is. További taktika. Ami nem megy azt ne erőltessem, ami megy azt könyörtelenül végrehajtsam. Kisrigóig az eddigi kb. 50% helyett 95-98 %-ban kiválasztom, hogy hova lépek. pár cm az eltérés, de megkeresem az ideális felfekvést a talpaimnak. Felveszek egy erős, 3-3,5 óráig tartható tempót, /az ember mindig többet kibír, mint gondolná/ és a legfontosabb: „a világot beszűkítem” a következő 8-10 lépésre. Kisrigóhoz 4 perccel a tervezett előtt érkezek. Ez a szakasz nagyon sokat kivett belőlem, esélyes lehet egy megborulás. A 18 órába akkor is beleférek, a teljesítés nincs veszélyben. Én a <17 órát akarom! Lajos forrás után a dózeren ismétlődik a tavalyi év. /Koldusszállás utáni emelkedő/ Hála a túrabotoknak nem frissítő ponton, hanem menet közben hagyok le embereket. A csikóvári th. után kapcsolok lámpát. A Kevélytől feleslegesen tartottam. Nem haladta meg a meredekségi küszöböt. A Köves bércre nem marad teám, a tömény Vitalade erős, vizet öntök utána. Legalább nem fölösleges a rajt óta cipelt 1,75 dl víz. A csúcshegyi nyereghez menet nem tartalékolok, felérni sima ügy. (Egy hegyet bármikor?) A célba 16:22-vel érkezek. Átveszem az újabb ereklyét, megvan a 3. T100-as pólóm. Köszönet a rendezőknek, a segítőgárdának. (Pl. Pilisborosjenőn 3* kérdeztem, meg mennyi van hátra, mindannyiszor készségesen válaszoltak.) Igaz, nekem a T100 nem enjoy volt, de nem is arra számítottam. Azt meghagyom a Börzsöny éjszakainak, vagy a Mátrabércnek. Ezt egyfajta megmérettetésnek veszem. Örülök, hogy a túrabotok segítségével sikerült szintidőn belül célba érni. Ilyenkor egy darabig elhiszem magamról, hogy futó vagyok.
Tanulságok. A túrabotok nélkül képtelen lennék ilyen teljesítésre. Érdekes volt az azonos erősségű társakkal való összehasonlítás. Síkon, lejtőn, meredek emelkedőn gyorsabbak voltak. A gyenge vagy közepes emelkedőn én voltam gyorsabb. Megvan, hogy mekkora terhelést tudok beletenni a botokkal. A láb és a kéz együttes terhelésével enyhe emelkedőn vagyok a leghatékonyabb. Tartom a mondást, a túrabot csodát tesz.
Súlycsökkenés, folyadékpótlás. A lecsupaszított – ruha nélküli – adatokkal számolva a testsúlycsökkenésem 8,0% volt. /6,6-6,7 kg/ A terhelés miatt max. 3-4 dl folyadékkal tudott volna többet feldolgozni a szervezetem, a többi csak lötyögött volna bennem. Mivel nem sikerül elégendő mennyiségű folyadékkal pótolni az elvesztett ásványi anyagokat, ezért a bevitt folyadék töménységét növelem. Az 1:9 hígítású vitalade italt átlagban kb. 1:2 arányban fogyasztom, azaz 4,5 szeres töménységben. (néha előfordul, hogy hígítatlanul iszom) Állítólag az előírt arányban a legjobb a felszívódás, de nekem nem jött be. Legközelebb az eredeti töménységű itallal együtt kipróbálom az oldatlan bevitelt. (sók)
Még egyszer mindenkinek köszönöm, hogy megrendeztétek a T100-at.
Sőt mi több: ahol egyes versenyzők nem átallják azzal az ürüggyel bejárni a különben teljesen publikus pálya egy részét, hogy vizet visznek fel az ellenfeleiknek a hegycsúcsra!
Ne má! Ez nem egy mászó verseny ahol az út építőjén kivül senki sem látja a falat a rajtig. MINDENKI tudta előre az útvonalat. MINDENKI bejárhatta az útvonalat. MINDENKI olvasta, hogy Olipapa megkérdezte mi a helyzet a kisérettel ( lásd még nyúlazás ).
Gyönyörű útvonal, remek szervezés, a frissítőpontok jó helyen, bőséges kínálattal fogadtak. Én is külön kiemelném a nagyon kedves, segítőkész frissítő csapatot.
Ha akkor nem is látszott rajtunk, de sokat jelentett a bíztató mosolyotok,
a gondoskodó kiszolgálás.
Lúdtalp!
Most olvastam, a verseny előtti történéseket.
Még nagyobb GRATULA a fantasztikus idődhöz!
És még nagyobb köszönet a Prédin felszolgált vízért!
Zsotyek biztos elvállalja jövőre is a pontőrséget, hiszen mindenki nagyon megörült, mikor végre megpillantotta.
Hogy lennének egyenlők az esélyek egy olyan versenyen, ahol a pályakijelölők is indulnak? Vagy gondoljunk csak a belga fiúra! Na most felkavartam az állóvizet...
A több körös versenyek nagy előnye, hogy a köridőkből frankón látszik, hogy mennyire el van rohanva a versenyzők többségénél a verseny első egy két órája. Szuper jó tanulság ilyen pályán versenyezni.
En kaptam egy fejlampat a csikovaraljai ponton, miutan tobb elemet beprobaltam a sajat doglott fejlampamba. Amit kaptam, az nagyon keskeny nyalabban vilagitott. A celban odaadtam Balazsnak/Csanyanak. Koszi!
semmi gond a többkörös versenyek természetre gyakorolt hatásával. Montiban az ált 6-10 körös xco (olimpai szám) is alig okoz némi eróziót több száz fő esetén sem, így a futóknáll pláne nem kell tartani ettől, túl van lihegve a téma. Ha akkora gáz lenne, nálunk komolyabb kultúrköröknél sem működne és rég be lenne tiltva, vagy ilyesmi.
Nagyszeru elmeny volt resztvenni a T100 rendezeseben, meg ha nem is en vittem a legnagyobb frissitopontot... :o)
A korai ebredesi idopont kicsit megviselt, de jo volt a rajtban talalkozni sok ismerossel, es nezni a nagyok keszulodeset. Erdekes modon, valahogy nem hianyzott, hogy en nem vagyok koztuk. Tavaly, meg a T100 elott eldontottem, hogy ha sikerul, akkor a kovetkezo evben inkabb segitokent veszek reszt rajta, es ehhez tartottam is magam. Iden. De azert... na errol majd a vegen. :o)
Szoval reggel segitettem egy kicsit a rajtban aprosagokat, de elvileg a dugoka dobozom elrakasan kivul mas dolgom nemigen volt. Aztan csak talaltunk magunknak zsotyekkel feladatot, kisetaltunk az Ordogorom utcahoz, es eletunk kockaztatasaval, testunkkel torlaszoltuk el az utat az autok elott. Aztan a mezony elhaladta utan visszasetaltunk, es en felhuztam az autoval Dobogokore. Innen telefon Hivereknek, akik meg csak most indultak Pestrol, ugyhogy osszeraktam a biciklimet, es legurultam a terepen felrakni a magammal hozott figyelmezteto feliratokat a Z+ es az aszfalt keresztezodeseibe, valamint Ketbukkfa-nyeregnel a fara egy feliratot, mert alig latszott, hol kell bemenni az osvenyre. Mire ezzel vegeztem, pont megjottek Hiverek is. En vele meg a kutyaval elindultam gyalog felfele, hogy kretaval is kijeloljuk az aszfaltokon az iranyt (leven a kreta naluk volt), a tobbiek meg felmentek elkezdeni osszerakni a pontot. Jol kinyilazgattuk az utvonalat, aztan az aszfaltra rafordulastol en felteptem bringaval Dobogokore. Ott Rajmundek mar osszeraktak a frissitopontot, en kiraktam meg az asztalt, amit en hoztam. Ekkor jott egy uriember, hogy mi vagyunk-e a pont, mert a fia nem sokara ideer... meg nem volt tiz ora se, a hivatalos pontnyitas, mint kiderult Hajduska Balazs edesapja volt, aki az elozo pontrol azt az infot kapta, hogy mar azt elhagyta vezeto helyen, jo fel oraval a masodik elott. Nabazz... gyorsan osszepakoltam a hatizsakomba, es magukra hagytam Hivereket, es zuztam le bringaval a piros jelzesen a Szako-nyeregbe, a helyemre. Itt gyorsan felragasztottam ket elojelzo feliratot, hogy 50 es 20 meter meg a pont. Aztan ugy gondoltam meg pisilek egyet, annyi idom biztos van. Itt kovetem el egy nagy - szerencsere egyetlen - hibat, ugyanis nem neztem meg az oramat. Kb. tiz metert mentem be az egyik osvenyen, locsoltam, es amikor megfordultam, csak azt lattam, hogy egy feher sapka alatta egy ivozsakkal elrobog a piroson lefele. Rohantam vissza /nem lobogott mar semmi, elraktam :o)/, es orditottam, hogy terep szazas futo-e vagy. Szerencsere meghallotta es megallt, kozben pedig jott meg egy futo. En elorangattam a hatizsakombol a dobozt, mert meg azt sem vettem elo, csippantott a masodik, es mentem lefele az elso futohoz, aki mint kiderult Future volt, megelozte menet kozben H.Balazst. Kajabalt, hogy hozzam le a dobozt, ne kelljen visszajonnie, csak hat ugye meg a zsakomban volt, igy felig visszajott, felig en mentem utana. Meg egyszer bocsanat Future, ne haragudj, csunya hiba volt. Utana neztem csak meg az oramat, 10:13 volt, ket perccel a hivatalos nyitas elott jottek, nem mintha ez szamitana, hiszen tudtuk, hogy elofordul az ilyen, szolt is nekunk Balazs, hogy elobb legyunk ott. Legkozelebb nem fordul elo ilyen... :o) Innentol kulonleges esemeny hal istennek nem volt, szep sorban jottek a futok, csippantottak, jottek bringasok, turistak, kerdezoskodtek, beszelgettunk, azert figyeltem a futokat is. Kitacepaoztam a bringamat a pont es a kovetkezo pont adataival, volt szornyulkodes a turistak reszerol, volt akik fenykepeztettek is egymast elotte. (36 kilometer? Es meg 64? Uristen... csak a szokasos) Nem unatkoztam egy percet sem, tok jol elvoltam, ha nem jott eppen senki, akkor huzodzkodtam faagon, meg legzogyakorlatokat tartottam, mert a nyereg nagyon lombos volt, a szel fujt, es kabatban is faztam mint a fene. De tok jol elszorakoztam. Osszeszedegettem a kornyeken a szemetet, meg uzsonnazgattam (nem amit osszeszedtem). Jo buli volt, hamar eltelt az ido, a futok fogytak, a turistak is, es hipp hopp pontzaras. Hiverek telefonaltak, hogy utolso harom ember elment naluk, es joideje nem jott senki, igy miutan nalam is elmentek, 13:10-kor elkezdtem pakolaszni, es a hivatalos zaras utan egy perccel, es az utolso elhalado utan mar bo fel oraval, 13:16-kor elindultam visszafele Dobogokore. Utkozben azert figyeltem, nem latok-e futoforma embert, de nem volt. Mire visszertem, Hiverek mar el is pakoltak, en is elraktam a sajat cuccaimat, visszapakoltam a bringat, odaadtam a dobozkat Hivereknek, es hazajottem. Illetve elobb termeszetesen osszeszedtem minden kiragasztott papirt az osvenyekrol, ami harom fel perces megallast jelentett, vagyis semmit szinte. Sajnaltam, hogy nem latom a celba erkezoket, ugy visszamentem volna, de ugy dontottem, hogy nagy szukseg ott valszeg nincs ram, vannak elegen, igy inkabb hazatertem kiccsaladomhoz.
Hat ennyi. Tetszett a dolog, ha idom engedi, es szukseg van ra, biztosan fogok meg resztvenni szervezesben/lebonyolitasban. Szorakoztatobb volt, mint a Futobolondsagot szervezni, a stressz resze itt balazse, nekem csak az izgalommentes /excl. Future erkezese :o)/ munkat kellett adnom. Es amit a vegere akartam: nagyon jo volt kivulrol nezni a versenyzoket, de jovore, ha nem kellek, akkor minimum az otvenesre be fogok nevezni. Az a kicsi resz is gyonyoru volt a Pilisbol, amit tegnap lattam belole, de egyebkent is imadom. Talan meg hosszabbra is... szoval azert csak megfogott a hangulat. Nem hagyhatom ki.
Minden resztvevonek, teljesitonek, szervezonek gratulalok!
Igy vagy ugy, de egy biztos: jovore ujra ugyanitt - legfeljebb a rajvonal masik oldalarol! :o))
Jo jo, tudom, hogy nem volt olyan erdekes ez, mint egy resztvevoi beszamolo, de legyen ilyen is. :o)
Teljesen egyértelmű, hogy a Kisrigó volt a legjobb pont a T100-on. Mármint nem mi voltunk a legjobbak, hanem nálunk volt a legjobb a hangulat ( sok rokon, depós volt ott ) nálunk volt a legnagyobb pörgés. Akik először érintették a pontot kérdezgették, hogy az élmezőny merre jár. Aztán hamarosan viszontláttuk őket. Volt akit nagyon megviselt a visegrádi kunkor és volt akit felpörgetett. A leves majd mindenkinek bejött, sokan két tányérral ettek. Pár embert visszakönyörögtünk a pályára. Volt akinek elég volt 5 perc de volt akit egy órán keresztül győzködtünk. Jövőre indulok majd és nekem hozza a levest a pincér.-)
