micsoda? én jöttem, fotóztam (valamikor majd feltöltöm a héten) sőt magán frissítő álomást is üzemeltettem. Ja és futottam is, igaz nem a versenypályán.
Mi történt a fennmaradó 10-20 emberrel? Ők el sem indultak?
Ők el sem indultak. Mivel jelentkezni nem kerül semmibe, minden évben van jó pár ember aki jelentezik de végül nem fut. Ez eddig minden évben a jelentkezők 10-15%-át jelentette. Feléről előre tudom, hogy nem jön (lásd Olipapa) a másik fele meg a nagy statisztikai átlag.
Minden T100-asnak gratulálok, ez igazi kihívás volt! A szervezők előtt külön le a kalappal, hihetetlen jó ellátás volt. Külön kiemelném a Kisrigóban a levest, igazi életmentő jellege volt a számomra.
Ismét bebizonyosodott a régóta ismert igazság, miszerint síkon készülni egy hegyvidéki versenyre nem a legszerencsésebb választás. A táv feléig azért elég jól ment, szerintem sok jól futható szakasz volt. A Prédit ismertem, nem okozott meglepetést. 6:28-ra Pszentlászlón voltam, ami számomra egy jó eredményt jelzett előre. Akár még a tavalyi eredmény megjavítását is. Aztán azon a bizonyos ajándék körön én is befáradtam. Nagy szerencsémre összefutottam W. Ferenc sporttárssal (nickjét sajna nem tudom), akivel a Pap-réttől kezdve a célig felváltva támogattuk egymást lelkileg. Utólag is köszönet Neki. Egy masszív elkavarás (kék+ összetévesztése a zöld+ -szal egészen Dömörkapuig) után a rekordkísérletről végleg letettem. Aztán még a gyomromat is sikerült elrontani valamivel (talán narancs?), úgyhogy Csikóváraljától leginkább sétálva haladtunk. A vége 14:20 lett, 35 perccel rosszabb a tavalyinál. Örülök hogy egyáltalán beértem, nagyon nehéz volt. Talán jövőre még jobban sikerül.
Felmerült egy kérdés bennem, hátha valaki tudja a választ. Az indulás előtti napon a honlapon még 100 fölötti benevezett versenyzőt láttam, az eredménylistában azonban csak 67 férfi+10 nő+10 feladó szerepel. Mi történt a fennmaradó 10-20 emberrel? Ők el sem indultak?
Na, peldaul ezt lehetne jobban megbeszelni elore, bar mindenkinel ott volt a szervezoi papir a telefonszamokkal, hogy az egymast koveto pontok hivjak egymast az elso - utolso emberek kornyeken az infokkal. Sokat szamit, hogy idoben nyissunk, illetve, hogy esetleg ne varjunk feleslegesen sokat a vegen. Bar utobbi kevesbe fontos, hozza tartozik. Igaz, csak ugy muxik, ha van ra kapacitas irni az athaladokat, ami gondolom nem mindenhol volt...
Tudtam, hogy H.Balazs hosszu tavos, Te pedig nem, es fel oras elonyotok van, ugyhogy vegul kibontottam a csomot a kotelen, amit feldobtam egy agra, megse a mogottetek jovoknek kelljen levagni rola es lecipelni Domosre a hullamat... :o) Na jo, azert fosul ereztem magam, mert a nem tul bonyolult feladatomban egy helyen lehetett hibazni, es az sikerult. Na mind1, errol ennyit. Jovore inkabb futok, mindenkinek jobb lesz... :o)
Nekem sem hagytad meginni nyugodtan a reggeli kakaómat Dömösnél :) Még szerencse, hogy SK már fél órával a nyitás előtt mondta, tegyük ki a dugókát, biztos ami biztos alapon :)
Gratula a T100-hoz a szervezőknek és a résztvevőknek egyaránt!
Semmi gond a malőrrel, én is figyelhettem volna jobban. Az a helyzet, hogy tényleg elég nagy tempóban jöttem ottan, egyszerre néztem a köves utat, meg, hogy hol ágazik majd le a piiros jobbra, így aztán csak azt érzékeltem a periférián, hogy egy piros fölsős bringás, aki Te voltál, éppen végzi a dolgát... :-)
Köszönet a T100 szervezőknek, segítőknek és gratuláció minden T100 és T50 teljesítőnek!
Én idén a T50-et tűztem ki célul, főleg a Mátra 115 közelségére való tekintettel. Óriási élmény és feeling volt végre egy igazi futóversenyen szerepelni a sok teljesítménytúra után... A rajt után a mezőny úgy elindult, mintha mindenki az 50-esen lett volna, így én is próbáltam magam a középmezőnyben tartani ami Klastrompusztáig minden probléma nélkül ment, aztán a magamhoz képest erős tempó miatt közel sem ment úgy a felfelé mint ahogy szokott, de erőltettem (183-as pulzusig). :) Közben a S- jelzésen több versenytárs is túl hamar akart a Z+-re kanyarodni, így visszakiabáltam őket, hogy majd a Pilis-nyeregnél. :) Dobogókőre érkezve úgy gondoltam, majd jól lezuhanok Dömösre, de a combjaim valahogy nem akarták ezt, csak a vadkerítés után tudtam azt a tempót futni amit akartam. Dömösön olyan éhség jött rám, hogy egy lovat megettem volna :) sajnos mint később kiderült túl sokat ettem-ittam a bőséges kínálatból... A célként kitűzött 6:45-ös teljesítés itt még reálisnak látszott, hiszen még csak 5 óránál tartottam. Az aszfalton tök jól ment a futás, sőt a Ph elejét is jól toltam...aztán ugyanaz jött mint procaliber-nek: szédülés, hányinger, haspuffadás gyökkettő sebesség... A botjaimat max. kihasználva felküzdöttem magam a Prédi-ig, itt Zsotyek mellett a padon próbáltam magamhoz térni egy kis víz segítségével (bár ezt sem kívántam). Kb. 10-12 perc elteltével sem lettem számottevően jobban, így az indulás mellet döntöttem, s pár száz méter gyaloglás után, már valami kocogásféle is ment, sőt a befutó dózerút előtti lejtőtől egyre gyorsultam és a rosszullétem is jelentősen csökkent s Csanya jóleső biztatása mellett 7:22-vel száguldottam be a célba. Ismét sok tapasztalattal gazdagodtam, hogy mit és hogyan kell másképp csinálnom a jövőben. Számomra az útvonal eltéveszthetetlen volt, gyönyörű és kemény! Jövőre megpályázom a T100-at! ;)
Csak három jelző az új t100 kapcsán: durva, durva, durva:-) Ezen persze csodaszép táj, tökéletes szervezés némiképp finomított, de a lényeg marad. A Prédikálószék övön alul talált, az nem élő embernek való. Az addig sikeresen tartott pulzuszóna (150-155) onnan drámaian és végérvényesen 135 alá esett. Hiába, a Sokoró kevés az ilyen megmérettetésekre felkészüléshez. Többször a feladás gondolatával játszottam, de szerencsére a potenciális kilépési pontok völgyben vannak, ahol az ember hajlamos optimistábban gondolkodni. Futóversenyen viszont ennyit még nem gyalogoltam, és ez eléggé frusztráló tud menetközben lenni. Végül azért az előzetesen becsült időn belül, 13:13 alatt, világosban beértem. Az eltévedést csak a tapasztalt sporttársaknak hála sikerült elkerülni. Jövőre biztosan másként éljük majd meg a versenyt, ez a tapasztalás éve volt. Én azért nagyon sajnálom a Kinizsit. A kevesebb szint nekem jobban fejszik, a panorámákat gond nélkül hagynám a családi kirándulásokra, és talán a talaj is boka-barátabb a régi útvonalon. Köszönet a hibátlan rendezésért, gratula a teljesítőknek, szép munka volt!
Látom a Tupermanos zászlók nagyon bejöttek, jövőre festek még néhányat és akkor más pontokra is jut, nemcsak a Zsíros-hegyre és Csikóváraljára. :-)
A táblán vezetett érkezési sorrend Larzen ötlete volt, Piroska meg is ígérte, hogy legközelebb hoz nagyobb hullámpapír lemezt és akkor egyben látszódhatna az egész mezőny. Érdekes, nem nagyon nézegették az emberek, talán egy-kettő.
Zsíros-hegyen hamar átszalad rajtunk a mezőny, nem volt semmi gond. Itt banán és víz fogyott elsősorban. Az izopor zsákja kiszakadt, így még izonaranccsal is tudtunk szolgálni, de senki se kért. :-)
Csikóváralján viszont jó sokat álldogáltunk. Szinte egyesével jöttek a futók, mégis jó volt, hogy négyen voltunk a ponton (Larzen, Gaandi, Piri, én), mert így tudtunk mindenkire figyelni. Úgy gondolom, hogy Larzen hozzáértő vezetésével elég jól kiszalagoztuk az útvonalat Lajosforrástól, de akadt egy-két ember, aki benézett egy-egy kanyart. Volt aki a csikóváraljai bekerített túristaház felől jött. Larzen ilyenkor rohant elé, feltépte a kerítéskaput és visszakísérte a jó útra. :-) Az ő elmondásuk alapján arra a megoldásra jutottam, ha többféle módon jelölünk egy útvonalat (felfestés, szalag, táblácskák), legalább a terepszazas.hu honlapon fényképpel illusztrálva megjeleníthetnénk a hírek között, hogy számítsanak rá a futók. (Csak jelzem, hogy nekem ettől a 11 km szalagozástól izomlázam lett másnapra.)
A sötétedésre több lámpával és bringás villogóval készültünk, és kaptunk egy zacskó teamécsest is. Ebből - bár csak rövid időre a szél miatt - sikerült egy kisebb repülőleszállópályát kialakítanunk. Az erdőből kifelé jövet elég jól látszott merre visz az út a frissítőasztalig.
Egy dologot szeretnék csak jövőre máshogy csinálni: számolni kell a ponton áthaladókat, akkor több információval lehet szolgálni a következő pontnak és a célszemélyzetnek is. Nálunk a mezőny vége már erősen sötétben jött, biztos több volt a feladás és az eltévedés is innentől.
Köszönöm szépen a pontőrtársaimnak, hogy velük lehettem. Nagyon jól éreztem magam. Ha jövőre nem indulok a 50-es távon, biztos hogy újra a csikóváraljai pontot kérem magamnak.
Igen, Hiverek is meseltek Nemet Csaba palyacsucsarol, amikor fel oraval a pontnyitas elott jott a vege fele, es ok meg a mezo tulszelen keresgeltek az osvenyt...
Szerencse, hogy eddig nagyobb gond nem volt ebbol... :o)
ne aggódj! nem te vagy az egyetlen aki ilyet bakizott rendezőként.(c:§
anno az első T100-ason nekünk a Kevélyre nem sikerült időben felérnünk, nagyon kicentiztük az időt. jobban mondva azok a "bolond" futók voltak olyan gyorsak, hogy az első kb. 10 embert még útközben "dugattuk".(c:§
(mondjuk a következő évben fenn is voltunk már legalább félórával a mezőny előtt asszem.)
Terep tapasztalataim újabb tanulsággal bővültek a hétvégén. Mátrabércet abszolút elszúrtam itt próbáltam javítani ami megfelelő sebességű kezdést és normális kajálást jelentett. Klastrompusztáig nem is volt gond, szépen csorogtam előbb Lupus-szal majd egy idő múlva Pepexy-vel. Klastrompuszta előtt pulzus elkezdett ugrálni amit én a jeladó hibájának véltem. Nem nagyon foglalkoztam vele haladtam tovább és szép lassan felértem Lúdtalp-ékra. Ami már csak az útvonal ismerete miatt is szerencsés volt, igaz Pepexy is tollbamondta az egész utat. Hálás köszönet érte ezúton is. Két Bükkfánál várt Olivér ahol már kissé nagyon fájt a hasam, ittam vízet és feltankoltam. A csoport amiben futottam elmentek én balga Dobogókőig nem csak utolértem őket hanem lefelé Szilvit megelőzve Lúdtalp után indultam. Pulzus kezdett normalizálódni, bár hasam továbbra is fájt, ergo továbbra sem ettem csak ittam. Elm-nél kezdtem megborulni, de látva Dömös mindjárt itt van rákapcsoltam. Dömös előtt volt egy kis elkavarás, de nem volt vészes majd ismét Oli látott el hasznos tanácsokkal. Csak vizet ittam és próbáltam vhogy rendbe tenni magam itt még elérhető volt az 5:30 idő. Prédikálószék felé az aszfalton azt gondoltam minden oke. Egy kis elkavarás optimizmuson elszállt és vele együtt az erőm is. Első mászás után elszállt minden erőm, szédelgés, hányinger, sebesség nulla. Kínszenvedés volt felérni a tetőre ahol Zsotyek és életmentő víz várt. Másik két sporttárssal ültünk a padon és próbáltunk egymásnak erőt adni. Lassan elkezdtünk futni lefelé, de én már ezt se élveztem. Viszont hasfájás elmúlt, gyorsan nyomtam egy kis kaját, Lupus utolért és beszélgetve elkezdtem futni. Tempó pont jó volt és innen már nincs sok hátra nyomjuk mert akkor hamarabb vége lesz jelszóval próbáltam nem leszakadni Lupus-ról. Kis-Rigó előtt próbáltam gyalogolni kicsit, tempómenőm ezt nem hagyta és volt olyan kedves még előre is engedett a bejáratnál. Nagyon nagy köszönet neki is az utolsó 5 killerért. 6 órából 13 perccel kicsúszva sikerült csekkolnom.
Tanulópénz ismét megvolt és azért nagyszerű élménnyel lettem gazdagabb.
Frissítésről én is csak jót tudok mondani, mindenhol kedves és segítőkész emberekkel találkoztam. Köszönöm az összes rendezőnek, segítőnek érződött végig ezt tényleg futók szervezik futóknak ezt a versenyt.
Most jön a hezitálás jövőre segítőként vagy indulóként induljon az ember:)
A T 100 vége Lehurcoltam a sörpadot meg az asztalt, amelyekről csak a pénteki megtekintés során derült ki, hogy nem lehet becsukni a lábukat, és szombat délután, hogy az asztal csak szétszerelve fér be a liftbe. Visszaszármaztattam, összeszereltem, és most megint lehet mozdulni a lakásomban. :-)
Vele is történt egy fura dolgo aznap: Elfutottam PszLászlóról Pomázra miután Döme beért a T50en, hogy legyen némi killa aznapra is. Már Pomázon jártam, mikor egy munkásokat szállító kisteherautó mellémér és lelassít. Na, gondoltam most fognak beszólni, hogy miért az úton futok, takarodjak a járdára. Erre a sofőr átszól, hogy a Kinizsire készülök és hogy mennyit tudok rajta? Mondom nem arra mert idén nem lehet futni és tavaly 10.15 körül lett. Méltattak egy kicsit, minden jót kívántak, majd még láttam mikor a haverjuk autójába átkiabáltak, hogy a futó csávó 10.15 öt tud a Kinizsin, nagyon durva. Ezt is megértük, hogy leszólítják az embert idegenek és nem bambán néznek rá, hogy ez meg mit csinál.
A belga fiú az előzetesen ismertetett szabályok szerint teljesítette a versenyt.
Valóban hátrányban volt, bár számára is rendelkezésére állt a GPS track (bejárni Ő nyilván nem tudta) . Te is sok külföldi versenyen indulsz. Mindenütt hátrányban vagy a helyi csókákhoz képest pályaismeret híján, de vállalod ezt a nehezítést.
A pálya kijelölésében valóban nagy részem van (+ aLow, csanya).
Többször bejártam a pályát. Publikussá tettem fényképes itinerrel a nehezebb pontokat, kijelöltem a Zsíros-hegy, Nagy Szénás környékét, Csikóváralja-Csobánka néhány kritikus pontját, és segítettem a körülöttem haladókat a versenyen.
Ööö, egy kis beszámoló a T50 mezőnyének a végéről.
Életem első terepfutása, ráadásul két hete egy makacs nátha miatt nem igazán tudtam már készülni. Reggel sikerült jól rábeszélni magam, hogy alszok még egy fél óra-órát, így kissé izgultam, tuti odaérek-e a rajtba. A rajtban összefutok pár ismerőssel, aztán nemsokára indulunk is.
A remete barlangig egész jól együtt tudok futni a mezőny végével, de utána az emelkedők megfognak. Nem baj, az is volt a terv, hogy fölfelé nem futkosok sokat. (Itt meg is határozom magamnak, hogy a nem sok=semmi.) A Nagy-Szénásról majdnem a rossz piroson jövök le, de aztán utolér valaki a T100-ról, aki felhomályosít. Piliscsabáig egy darabig együtt megyünk, majd az erdőből kiérve elkocogok, de Piliscsév előtt lehagy (és még csak nem is fut :-( ) Itt a homokon megborulok kicsit, még a teljesítést is veszélyben érzem (legalább is 9 órán belül), de a Klastrompusztai ponton az ellátás (főleg a barack) csodát tesz. Innentől egész a célig Csabával és Gáborral kerülgetjük egymást a T50 résztvevői közül, meg még valakivel, aki a T100-on jön. Dobogókőig tartalékolom az erőm, félek az emelkedőtől, így egész frissen érek fel (utólag itt túl óvatos voltam). Innen Dömösig kényelmesen fut(ogat)ok, ahol azt hiszem, egész jól állok idővel. Aztán tudatosul bennem, hogy nem is 50, hanem 51,8 a táv, és mindjárt nem is olyan bőséges a hátralévő idő. A Vadállókövek kemény, de jól esik. Prédikálószéktől először Csaba húz el tőlünk, azzal a felkiáltással, hogy necces lesz, majd utána én is. Pilisszentlászlóig kényelmes kocogással érek be (8:46).
Legközelebb kell egy könnyebb és kisebb zsák, jóval kevesebb kaja (teljesen feleslegesen volt nálam két tábla csoki, mogyoró, kesudió, 3 banán, meg biztos ami biztos alapon 2 szendvics, ezekből a szendvicseket vasárnap megreggeliztem, a többi még mindig megvan), és kissé kevesebb innivaló (~2 literrel indultam, amiből ~1 literhez nem nyúltam). Illetve kissé bátrabban és keményebben is lehet nyomni, mert a végén túl pihentnek éreztem magam.
Köszönöm a szervezőknek a remek útvonalat és szervezést, a pontőröknek a kedvességet és a felséges ellátást, akikkel együtt mentem, azoknak meg a társaságot!
Ja, vasárnap Kispesten a Wekerle-futáson találkoztam Elm-mel (akit persze én nem ismertem meg, pedig ő több futót látott, mint ahány pontőrt én :-D ), aki szintén a gyerekeit futtatta. (És ahol én is futottam 4,5km-t, ahol szégyenszemre úgy leagyabugyált egy rakás általános iskolás, hogy csak na!)
Óriási köszönet a segitőknek /szervezőknek ,ezért a meseszép útvonalért . Így kipihenve már nem bánom,hogy neveztem :P ,pedig a régi T100 on nem mertem indulni , erre nevezek egy jóval nehezebbre ;) Bátor voltam ,és féltem is tőle ...,de szerencsére megemelték a szintidőt, így kicsikét megnyugodtam ;) A célbaérés fantasztikus volt ,az a rengeteg ember ott a célban !! A kisrigó királyság volt, levesestűl mindenestűl ,Így legalább 2x is hencseregtünk 15-15 percet :)) Valamikor reggel 6 körül jött álom a szememre ,addig dolgozott az adrenalin,mikor végre elszenderegtem akkor meg ,Gabit majdnem lerúgtam az ágyról,hol egy köbe rúgtam,hol meg csak úgy rángatóztam :) Reggel meg mehettem dógozni .kellemes kis hétvége volt :P
