"A DAI-ból teljesen világos, hogy volt egy időszak, amikor totál jó volt a magyar-kazár viszony" Levédi "magyarjaival", akiket ismert! De nem a volgai bolgárok felettiekkel! (Álmos magyarjaival!)
Nagyon jól tudom, hogy hol van Ujelgi ezért hivatkozok én koordinátákra, azt nem lehet el mismásolni, mint Magna Hungária területét. Dél-Urál és a kelet nyugati oldal átjárhatósága itt már tisztázva lett. (Nem emlékszem, lehet, hogy te hoztad fel!) Egyébként jó magam is jártam a terület közelében (Ozjorszk) 2000-ben, legalább a tájat ismerem. Lehet röhögni! "Semmi (régészeti) nyoma nincs annak, hogy magyarok éltek volna Etelközben ~830 előtt." -- azt nem merted leírni, hogy 850/60 előtt? "A IX. első felében nem volt semmilyen szuzdali föld" szuzdáli föld meg volt, erre hivatkozhattak évszázadok múlva a krónikások, legfeljebb kifelejtették, hogy "amelyet ma szuzdálinak hívnak!" -- ilyen baki még ma is előfordul. (Lásd Levédia! : DDDD). "megvolt a kazár engedély a költözésre" no, most az egyszer én kérem: mutasd már be!
Álmos "magyarjai" nem hódító szándékkal vonultak, nem jegyeztek fel harcokat, csak a késői krónikások írtak az útjukról, meg egy-két elhullajtott tarsoly, eltemetett harcos, és az útról megemlékező helybéliek helymegnevezései szólnak az útvonalról. Ez több, mint sok. Az egy-két éves vonulás nem letelepedés, régészeti lelet nem várható. Nem űztek el senkit, nem foglaltak el területet -- akkor miről írtak volna a krónikák? A végeredmény meg dokumentált.
Az Uralon túli őshazából jöttek a Volga menti területre (amit a DAI Levédiának nevez, ha már el kell nevezni valahogy) és Onnan költözött a 7 törzs Levedi vezetésével Etelközbe, ahol Konstantin idején már a besenyők laknak. Ahogyan azt a régészeti adatok is alátámasztják, mert nincs nyoma sem visszatérőknek, sem bármilyen más beolvadóknak, meg összeolvadóknak és egyebeknek sem.
"Az egész válaszotok a lényeg elmaszatolása! Levédi nevét százszor letárgyaltuk, azóta se jegyeztétek meg, hogy hattyúról a folyó, folyóról a türk hadvezető kapta a nevét, a szlávok által, "
Finoman szólva se engem nem tudtál meggyőzni, sem a tudományos közvéleményt. Pont azért nem kellene kiindulási tényként kezelni bármelyik saját fantáziádat.
"A lényeg ami a térképen van, és többször hivatkoztok rá. Konkrétan a Volgán túli „Levédiából” jöttek-e a „visszatérők” Etelközbe, vagy nem? „Szerintem ők maradtak és beolvadtak a környező népekbe a 13. századi mongol tarolás után”. Ez a lényeg!"
Vagy Az Uralon túli őshazából jöttek a Volga menti területre (amit a DAI Levédiának nevez, ha már el kell nevezni valahogy) és Onnan költözött a 7 törzs Levedi vezetésével Etelközbe, ahol Konstantin idején már a besenyők laknak.
Ahogyan azt a régészeti adatok is alátámasztják, mert nincs nyoma sem visszatérőknek, sem bármilyen más beolvadóknak, meg összeolvadóknak és egyebeknek sem.
Te is kezdesz dikk kolléga szintjére süllyedni, mert csak magadra tudsz hivatkozni, tényadatra meg nem.
Az egész válaszotok a lényeg elmaszatolása! Levédi nevét százszor letárgyaltuk, azóta se jegyeztétek meg, hogy hattyúról a folyó, folyóról a türk hadvezető kapta a nevét, a szlávok által, amit a DAI írója (mindegy, hogy a császár személyesen, vagy nem, mert a szláv nyelv eléggé ismeretes volt abban az időben a birodalom központi részében. Lásd Konstantin és Metód életét!). A mű íróinak kellett egy helynevet kreálniuk, ahol a türkök akkor éltek, ezt nyelvileg oldották meg a görög –ia képzővel és Levédi nevével. Ez a köret! A lényeg ami a térképen van, és többször hivatkoztok rá. Konkrétan a Volgán túli „Levédiából” jöttek-e a „visszatérők” Etelközbe, vagy nem? „Szerintem ők maradtak és beolvadtak a környező népekbe a 13. századi mongol tarolás után”. Ez a lényeg!
Olyan, hogy LEVÉDIA nincs, nem is volt, ez a DAI-ban említett (soha senki által nem ismert) területet a szerző komponálta a szláv hangzású Levédi hadvezető (vojevod) nevéből.
Senki nem állítja, hogy Levédia ne egy műszó volna (persze, a "császáré"), de ennek semmi relevanciája a vele jelzett terület egykori létének, mint az Etelközbe került magyarok előző szálláshelye. Amely a DAI alapos analíziséből (Vékony) éppúgy "kijön", mind a régészeti hagyatékból.
"Levédi hadvezető neve épp úgy szláv hangzású mint a DAI-ban használt titulusa, amelynek akkor még nem lehetett vajda értelme."
Az egész teóriádat arra húztad fel hogy a Lebedi olvasat hasonlít a szláv lebegy (hattyú) szóra.
A nyelvészek meg a magyar levő (lesz, van), szóbólvezetik le, de felőlem akár lövő is lehet. Egy erősen szubjektív (és egyedi) megérzésre akarsz megint koncepciót építeni.
Hol látod ebben a név és a titulus összemosását? Levédi hadvezető neve épp úgy szláv hangzású mint a DAI-ban használt titulusa, amelynek akkor még nem lehetett vajda értelme.
"Olyan, hogy LEVÉDIA nincs, nem is volt, ez a DAI-ban említett (soha senki által nem ismert) területet a szerző komponálta a szláv hangzású Levédi hadvezető (vojevod) nevéből. A 7. század végén a bolgárokkal (szórványokban a 4. századtól is) északra vonult magyar-elődök a volgai bolgárok körül, velük szomszédságban éltek."
A vajda titulis szláv hangzású, a Levedi név ugyanannyira, ha nem jobban lehet magyar hangzású is, ne mosd össze a nevet és a titulust.
Az északra vonulásnak és az azelőtti ott tartózkodásnak nincs régészeti nyoma továbbra sem.
A korai magyar és volgai bolgár régészeti hagyaték nagyon szépen elkülöníthető a magyarok keletebbi és finnugor párhuzamai miatt többek között.
Ivanov 1999-es térképe után jött Ujelgi 55.8489, 61.5522. Ez a szamarai leletektől (Pl. Nyemcsánka: 53.0911, 51.5991; Zaplávka: 52.97090, 51.70424) É-K-re van kb. a II.-ben. A leletek kora 9-10. századi, mint a I.-ben.
Történet (szerintem) 9. század
Etelközben (I.) élnek (nevezzük) Levédi magyarjai és a csatlakozott népek (Kabarok, bolgárok stb.) Olyan, hogy LEVÉDIA nincs, nem is volt, ez a DAI-ban említett (soha senki által nem ismert) területet a szerző komponálta a szláv hangzású Levédi hadvezető (vojevod) nevéből. A 7. század végén a bolgárokkal (szórványokban a 4. századtól is) északra vonult magyar-elődök a volgai bolgárok körül, velük szomszédságban éltek. Egy részük már korábban délre vonulhatott Szamara környékére. A 9. század első felében II.-ből megindultak Ny-ra (a csatlakozottakkal együtt) az Oka mentén. (Megkerülve a kazárokat, a rokon moksa, mordvin nép lakta területek felett a Mescser alföldön, már az erdős-ligetes részen át, a szuzdáli föld déli részén) Etelközbe. Másik részük II.-ben maradt. Róluk Juliánusz, a III. déli részre vonultakról (jóval később) Dr. Tóth Tibor tudósít. Bár Ivanov (1996) és még sokan mások szerint a szamaraiak vonultak nyugatra, szerintem ők maradtak és beolvadtak a környező népekbe a 13. századi mongol tarolás után.
Mivel a manysik önelnevezésében is ugyanaz a szó van, így nem kérdés, hogy a magyar népnév jóval régebbi a magyarok első biztos írásos említésénél (Dzsajháni).
"Milyen régi lehet a "magyar" népnév? A magyar népnév igen régi. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy - mint láttuk - a Juliánusz által felkeresett volgai magyarok neve is magyar volt. Ez pedig azt jelenti, hogy a keleten maradt magyarok is magyarnak hívták magukat, a magyar népnév tehát régebbi, mint a magyarok nyugatra történt vándorlása, a két csoport elválása. Persze a népnév ennél sokkal régibb lehet."
Róna-Tas András
Dikkkolléga nagy Róna-Tas tisztelő, így fentieket is a figyelmébe.
"Milyen régi lehet a "magyar" népnév? A magyar népnév igen régi. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy - mint láttuk - a Juliánusz által felkeresett volgai magyarok neve is magyar volt. Ez pedig azt jelenti, hogy a keleten maradt magyarok is magyarnak hívták magukat, a magyar népnév tehát régebbi, mint a magyarok nyugatra történt vándorlása, a két csoport elválása. Persze a népnév ennél sokkal régibb lehet."
"Felmerül a kérdés, mi lehetett az oka a szenzációs felfedezés elsikkadásának?"
Talán mert tényleg a mongolok telepítették őket oda és így nem annyira szenzációs, ahogy ezt már megjegyeztük minden hasonló témájú cikked mellett, meg gondolom a szakirodalomban is ez a probléma a testvéreddel, nem pedig "nemtelen támadások érik".
Dr. Tóth Tibor antropológus neve Magyarországon nem közismert, annak ellenére, hogy nevéhez a magyarságkutatás szempontjából a XX. század legjelentősebb felfedezése fűződik. Ottó barát 1232-es és Julianus barát 1236-os útja után 1965-ben ő találkozott először Közép-Ázsiában olyan személyekkel, akik magukat keleti magyar népcsoport tagjainak vallják. Felfedezését a Magyar Tudományos Akadémián az Antropológiai Témabizottság kibővített ülésén 1966. ápr. 12-én ismertette. Az Ősmagyarok mai relictumáról készült beszámolóját a az MTA Biol. O. Közl. 9. számában (1966) publikálta. A felfedezésről a Magyar Nemzetben Aczél Kovách Tamás 1967-ben adott hírt. Felmerül a kérdés, mi lehetett az oka a szenzációs felfedezés elsikkadásának?
A KÖVETKEZŐ CIKKEK ELOLVASÁSA VÁLASZT AD A KÉRDÉSRE:
Dr. Tóth Tibor munkáját a rendszerváltás után Benkő Mihály történész és Bíró András Zsolt antropológus, kulturális antropológus folytatta. A kutatás eredményeit összegzi Benkő Mihály: Őseink nyomában Ázsiában című könyve, mely a 2021. szept. 2-5-én megrendezésre kerülő könyvnapon kerül bemutatásra a Tortoma Könyvkiadó standjánál. Dedikálás szept. 3-án 11-13 óra, szept. 4-én 13-15 óra.
Ha már Ptolemaiosz, nála a szavaroknál (Σαύαροι) van érdekesebb népnév is:
Vagyis a Volgán (Rha) innen a suardok, a Volgán túl meg a materok és a tetűevők. Mivel a kaukázusi szvánok suan néven vannak említve, a Volga menti suardok ejése: svard. Térképen:
A keleti magyarok mai relictumát dr. Tóth Tibor antropológus fedezte fel 1965 áprilisában. Munkáját a rendszerváltás után Benkő Mihály történész és Bíró András Zsolt humánantropológus folytatta. A kutatás összegzését tartalmazza Benkő Mihály ŐSEINK NYOMÁBAN ÁZSIÁBAN c. könyve. KÖNYVHÉT A tervek szerint 2021. szeptember 2. és 5. között rendezik meg a 92. Ünnepi Könyvhetet a Vörösmarty tér és a Duna-korzó területén. Benkő Mihály: Őseink nyomában Ázsiában című könyvének dedikálási rendje a Tortoma Kiadó és a Heraldika Kiadó standjánál: Szeptember 3. péntek 11.00 – 13.00 Szeptember 4. szombat 13.00 – 15.00 Elöljáróban néhány gondolat: Dr. Tóth Tibor antropológus neve Magyarországon nem közismert, annak ellenére, hogy nevéhez a magyarságkutatás szempontjából a XX. század legjelentősebb felfedezése fűződik. Ottó barát 1232-es és Julianus barát 1236-os útja után 1965-ben ő találkozott először Közép-Ázsiában olyan személyekkel, akik magukat keleti magyar népcsoport tagjainak vallják. Felfedezését a Magyar Tudományos Akadémián az Antropológiai Témabizottság kibővített ülésén 1966. ápr. 12-én ismertette. Az Ősmagyarok mai relictumáról készült beszámolóját a az MTA Biol. O. Közl. 9. számában (1966) publikálta. A felfedezésről a Magyar Nemzetben Aczél Kovách Tamás 1967-ben adott hírt. Felmerül a kérdés, mi lehetett az oka a szenzációs felfedezés elsikkadásának. Mindezt egy sor cikkben ismertettük, amelyek az alábbi linken érhetők el:
