a kutyákkal is volt már pár kellemetlen tapasztalatom (Pl. a tokodi bányáknál)
Pff... emlékszem egy téli kora hajnalra, amikor éppen ébredezett a természet (és én), minden hó és jég volt, egyedül voltam a felszálló párában, fantasztikus volt, szikrázó hideg... Aztán hitelen idióta kutyák őrjöngése, későn eszmélhettek és úgy rángatták a láncot, a kerítés sokat nem védett volna, ha elszabadulnak, el se tudtam volna menekülni, a jégen örültem, hogy menni bírok. Amúgy szeretem a kutyákat, kivéve az ilyen elfejtett jószágokat, szegények, vajon mióta nem ehettek, hogy ilyen dühödten kikeltek magukból (vagy feljárogatnak néha az őrkutyákat megetetni?)
Szóval azért száraz időben megközelíthető kerékpárral? A Krisna-völgy milyen? Ahogy a reklámjukat elnéztem, egy nagy üzleti vállalkozásnak tűnik az egész. Mi van Lengyeltótiban?
Ez meg az egyik kedvencem. Elvarázsoló volt a domb tetejére felérve meglátni a búzamezőben álló templomot. Nekem sokkal többet jelentett, mint a Krisna-völgy.
Nekünk emlékezetes maradt a felkeresése júniusban. Előtte napokig esett, a földút egy szakasza áthatolhatatlan pocsolyává változott. Próbáltunk mellette a kukoricás szélén a szántás miatt keletkezett "gáton" haladni, de az sem volt sokkal jobb, így visszafelé cipő nélkül tettük meg az utat.
Lengyeltóti viszont nagyon meglepő, érdemes a hozzá vezető kálvárián felmenni. A lényeg "el van dugva", pedig csodás.
Vígasztalhatatlan vagyok, aug. végén megyünk egy kb. négy napos csavargásra, egy pár helyet begyűjthettünk volna. No, majd legközelebb.
Jól értem? Fel kell utaznom érte Pestre??? Avagy csalatkoznék szemeim által???
A 30 ezüstön azért nem csodálkozom, mert a baranyaiaktól is 30+postaköltségért vettem a Mecseki Zöld füzetkét. A slusszpoén az volt, amikor később akartam rendelni egy másikat a fiamnak is, és közölték, hogy nyugodtan fénymásoljam le az enyémet, úgy is elfogadják! Csak azt nemtom, hogy az ilyen dícséretesen kedvező árú lapokat miért nem lehet internetről letölteni? Biztosan nem a "bevétel" miatt, hiszen ez kb. az előállítási költség lehet, és nyilván egyik egyesület sem ebből akar meggazdagodni!
De gyorsan befogom, nehogy a végén az legyen a megoldás, hogy 30 helyett 3000 lesz az ára. :o))
Most nyáron nem tudsz hozzáférni az igazolófüzethez, csak szeptembertől. Minden páros (emlékeim szerint páros) csütörtökön 15-17 óráig az V. kerületi Arany János u. 10. alatti művközpontban - http://www.aranytiz.hu
Két idős hölgy kezeli a mozgalmat, a nevüket nem tudom.
Segítség! A Börgöny thúristája bronzhoz keresném az igazolófüzetet. A szervező Belvárosiaknak se honlapja, se emilkéje. (Ilyeneken azér' le szoktam hidalni...) Legalábbis én nem találtam. Telefonszámot találtam, de senkit sem szeretek a munkahelyén, vagy az otthonában zavarni, gondolom, az egyesületnek van valami "ügyfélfogadási" ideje, de arra sem bukkantam rá.
Szóval: tudna valamelyőtök segíteni, hogy hol, hogyan és mennyiért juthatok hozzá a füzethez??
„A Hernád, ami összeköt”
avagy
II. Rákóczi Ferenc Nemzetközi Kerékpáros Túramozgalom
Túrainfo:Megközelítés Budapestről: Közúton 150 km ill. vasúttal a Keletiből Nyékládházáig, ahol naponta több gyorsvonat is megáll. Innen 7 km Ónod, a túra kiindulópontja. Visszafelé Kassáról, közvetlen – kerékpárszállítóval ellátott – vonat jön Budapestre.
Táv: 303 km (kitérők nélkül)
Szint: 2430 m
Útvonal: Ónod – Miskolc – Edelény - Felsővadász – Baktakék - Encs – Regéc - Tolcsva – Sárospatak – Sátoraljaújhely - Borsi – Szalánc - Kassa
Terep jellegzetessége: Aszfalt, néhol javított talajút.
Nehézség: Viszonylag könnyen teljesíthető, de azért vannak benne hosszú emelkedők is. Kezdőknek 5-6 nap míg haladóknak 2-3 nap alatti teljesítési idő az ajánlott.
Mit vigyünk magunkkal: A szokásos szerszámkészletet, bár útközben több kerékpárboltot is érintünk. Szlovák korona (2009-től EUR) is legyen nálunk a belépőkre és a finom sütikre, amiket a cukrászdákban vehetünk.
Vízvételi lehetőség: A településeken van lehetőség "tankolni", amelyek elég gyakran követik egymást.
Időjárás függőség: Alapvetően jól tekerhető az útvonal minden körülmények között. A földutas részeken is csak hosszabb esőzések után kell sárra számítanunk.
A Kassa városi Turista Klub és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Természetjáró Szövetség 2006-ban, II. Rákóczi Ferenc születésének 330. és újratemetésének 100. évfordulójára útjára indította fenti túramozgalmát. A túra felkeresi a Fejedelem életének legfontosabb állomásait Magyarországon és a mai Szlovákia területén. A mozgalom bármelyik irányban és bármilyen szakaszokban teljesíthető. Az útvonal végig jelzett, az „R” jelzéseket kell csak követni.
Amikor megkaptam a - rendkívül igényes – túrafüzetet, rögtön a logisztikát tervezgettem. Két-három napos teljesítésben gondolkodtam, végül a még így is nagyobb teljesítményt igénylő, de a látnivalókra azért időt adó, három napos változat mellett döntöttem.
1.nap Ónod – Vizsoly (Novajidrány)
Táv: 140 km
Szint: 670 m
Kora reggel még szakadt az eső, de szerencsére közel volt a vasútállomás és odáig nem áztam el. Ezen a hétvégén Nyíregyházán voltam, így innen oldottam meg az utazást. Felsőzsolcán szálltam le a vonatról, ahol már csak szemerkélt az eső. Teljes esőcuccban indultam el Ónod felé. Gyorsan elértem a híres települést. Várát a XV. században építették, aztán az 1688-as ostromban annyira szétlőtték, hogy Rákóczi ezt már csak tábori szállásként használta. Az igazi történelmi múltja a helynek az 1707-es országgyűlés volt, ahol kimondták Magyarország függetlenségét.
Innen visszafelé indultam Sajólád felé, ahol a volt pálos templom a legszebb látnivaló. Következett Kistokaj és a háttérben a Bükk valamint Miskolc látképe. Az Avas-lakótelep hatalmas tömegként uralta a város feletti magaslatot. Igazán komoly Szirmától lett a forgalom, aztán hamarosan elértem Miskolc belvárosát. Egészen a sétálóutcáig kanyarogtam, ahol a Rákóczi házat kerestem fel. A Fejedelem ebben a házban töltötte 2004 telét.
A hangulatos belváros után ék-i irányban haladtam kifelé, mígnem elértem Szirmabesenyőt. Innen a Sajó vonalát követve, hangulatos és csendes utakon közelítettem az egyre közeledő Csereháthoz. A dombság a Cserhát-hegységhez hasonlóan a Cser-tölgyről kapta a nevét. Ám testvéréhez képest alacsonyabb (344 méter a csúcsa) és döntően üledékes kőzetekből épül fel. Előtte még érintjük Boldvát, ahol az út mellett áll a kora gótikus református templom.
A Cserehát igazából Edelénytől kezdődik. Itt található Borsod vármegye első központjának, Borsod várának romja is. Az út hullámzóvá és kis forgalmúvá válik. A települések nagyon egyszerűek és igen csendesek. Meglepőek azonban a meredekségek. Hegymeg faluból például már 10%-os emelkedőn tekertem ki. Közben eléggé elborult és Felsővadászt már esőben értem el. A faluban található a Rákóczi család egykori kastélya.
Esőszünetben indultam tovább a kissé recegős úton Gadna felé. Abaújlakból indul a dombság leghosszabb, legmagasabb és legszerpentinesebb emelkedője. Persze nem kell megijedni, hiszen így is „csak” 330 méter magasra tekerünk fel. Innen gyönyörű a kilátás. Nagyszerűek a kisebb völgytalpak és a tágas medencék, ahogy a zöld különböző árnyalataiban pompáznak. Jó kis lejtmenet következett, de figyelni kellett, mert az út hamarosan balra tért. Innen egy kisebb emelkedő következett, majd egy elég rossz minőségű lejtőbe ment át. Bár én az egész túrát országútival tettem meg, drágább géppel rendelkezőknek nem ajánlom inkább csak az MTB-t vagy a Trekkinget. Nekem egy 1989-es CrMo vázam és villám van, ami kellően tompítja a huplikat.
Baktakék után kell leküzdeni a Cserehát utolsó emelkedőjét, melynek tetejéről már feltűnik a Zemplén csodálatos hegygerince, az előtte hosszan kígyózó szőlősorokkal. Ettől a kilátástól aztán mágnesként indultam meg a Zemplén felé. Előbb leereszkedtem a 3-as útig, ahol egy rövid, de nagyon rossz minőségű kerékpárúton jutottam el Encsig. Aztán egy elég érdekes vonalvezetésű kerékpárúton elértem a kora reggel már látott Hernádot. Itt tettem egy kitérőt a több, mint 100 éve működő vízierőmhöz.
Egy vagány szerpentinnel kezdődött meg zempléni kalandozásom, melynek tetején egy hullámzó útra tévedtem. Gyönyörű fák szegélyezték utamat, majd leereszkedtem Abaújkérre. Innen északi irányba fordultam és enyhe emelkedéssel követtem a Zemplén jobbra húzódó, fő vonulatát. A korláti elágazónál aztán elhagytam a „rákóczi utat”, mert kitérőt tettem Vizsolyba. Különös aktualitást adott, hogy 2008 ugyanis a Biblia éve és itt, ebben a XIII. században épült templomban meg lehet nézni egyet a Károli Gáspár által 1588-90 között elsőként magyarra fordított és nyomtatott Bibliából.
A nézelődés után továbbhajtottam Novajidrányig, ahonnan vonattal tértem vissza bázis állomásomra.
2.nap Hidasnémeti - Sátoraljaújhely
Táv: 124,5 km
Szint: 885 m
Gyors szervezést követően – immáron túratársammal Somival – két napos verzióban kívántam meg teljesíteni a hátralévő túratávot. A kora reggeli Rákóczi nemzetközi gyorsvonattal mentünk fel Hidasnémetiig. Azért nem Kassáig, mert a nemzetközi jegy jóval drágább, mint a belföldi és ez a magyar település volt az utolsó leszállási lehetőség, még itthon. Az utazás nagyon kellemes volt, hiszen nekünk és a bringáinknak is volt helyünk. Leszállás után gyorsan elértük Tornyosnémetit és váltottunk magunknak koronát a szlovák szakaszra.
Kissé tartottam a 68-as főút forgalmától, de a szlovákoknál szokásos fél méteres sáv az út szélén elegendő volt, hogy biztonságban érezzük magunkat. Meglepően jól haladtunk, amit én a jó kedvünknek tulajdonítottam, de kiderült, hogy ebben a szélnek is szerepe volt.
Kassa óriási város. Már a településtáblától a központig is sok idő eltelt, míg beértünk. Aztán végre megpillantottuk a Szent Erzsébet székesegyházat, ami egyben a magyarság egyik fontos zarándokhelye.
Itt nyugszik ugyanis II. Rákóczi Ferenc, édesanyja Zrínyi Ilona és idősebbik fia, József, továbbá udvarmestere Sibrik Miklós, Esterházy generális valamint Bercsényi Miklós és hitvese Csáki Krisztina. A Fejedelem 1735-ben Rodostóban (Törökország) halt meg majd több mint 150 év után, 1906-ban hamvai visszatértek Magyarországra. A székesegyház igazán monumentális, látogatása díjtalan csak a kriptába és a toronyba kell belépőt fizetnünk. A székesegyház mellett áll a XIV. századi Szent Mihály templom és a reneszánsz stílusú Orbán-torony is. Továbbhaladva szívesen hallgattuk a zenélő szökőkutat is. Megnéztük még a színház épületét és megkerestük Rákóczi rodostói házának mását is, amely ma múzeumként funkcionál.
A várost kissé kalandosan sikerült elhagyni, mert a jelzéseket nem mindig sikerült a mi – fordított – irányunkból jól értelmezni. Végül leértünk a Hernád-folyó partjára és egy jó minőségű kerékpárúton találtuk magunkat. Meglepően sok kerékpáros és görkorcsolyás haladt errefelé. A helyiek ezt a részt csak „sétánynak” hívják.
Közben nagyon meleg lett és mivel 11 óra is elmúlt már, igyekeztünk megfelelő fényvédőréteget felhordani magunkra. Krasna nad Hornádomnál a kerékpárút aszfaltos kivitele végetért, így a Puch országútimnak volt mit bizonyítania a javított, kavicsos talajúton. A táj nagyon tetszett és persze a forgalom is teljesen eltűnt, ugyanis itt már bicajossal sem találkoztunk. Csak egy lakókocsit húzó személyautóval, akivel kölcsönösen megleptük egymást. Egy szakaszon amolyan szigeten érezhettük magunkat, hiszen balról a Hernád, míg jobbról egy bányató terült el közvetlenül mellettünk. A terepezést végül Nižná Misla előtt fejeztük be, ahol egy rozoga hídon átkeltünk a Hernádon és nekiláttunk a hegyeknek.
Nagyon meleg volt már ekkor. Technikai néznivaló volt a vasúti csomópont ahol a normál nyomtávú és az Ukrajnából a Kassai Vasműhöz tartó széles nyomtávú sínek keresztezték egymást. Lassan egyre meredekebb lett az emelkedőnk és a Zemplén csúcsai is egyre közelebb kerültek. Aztán végre elértük a Szalánci-nyerget ahonnan már látszódott Szalánc ill. túránk folytatása a Milic felé. Innen legurultunk a helyenként 9-10%-os lejtésű úton a faluba, ahol a túrafüzetben megjelölt cukrászdában pecsételtünk. Természetesen vásároltunk a rendkívül finom sütikből is. Előttünk magasodott Szalánc várának romja.
Pihenés után visszamásztunk a nyeregbe és rákanyarodtunk a Milic felé vezető, rozoga útra. A forgalom minimális, az út pedig megfelelően árnyékos volt. Emelkedése az volt bőven, de beszélgetve abszolváltuk. Egy helyen teljesen megközelítettük a Nagy-Milic (895m) csúcsát, de végül egy kereszteződéshez érve legurulunk az Izra-tóhoz. Ez egy igaz tengerszem volt, de 455 méteres magasságban. Innen még várt ránk némi mászás, utána pedig a „piánós” leereszkedés a zúzottköves úton a 23-as gumimmal.
Talán már csak a síkon kell mennünk – gondoltuk. Ennek ellenére jó pár emelkedőt kellett még leküzdenünk, köztük egy 14%-osat is. Aztán meg kaptuk a választ a reggeli jó tempónkra is, ugyanis itt szembeszelünk volt, ami bármilyen meglepő jelen esetben dk-i irányt jelentett. Közben a jobb oldalunkon már feltűntek a „sátoros” hegyek, amelyek Sátoraljaújhely közelségét jelezték. Két pecsét volt még erre a napra. Az egyiket Malá Tŕňa pincegyüttesénél szereztük be, ahol kaptunk hűs vizet is. Bort is kínáltak, de azt most inkább nem vállaltuk be. A másik pedig Rákóczi szülőhelye volt, Borsi kastélya. Bár a kastély eléggé le van rongyolódva, igazi emléket is vásárolhattunk a nagyon kedves recepcióstól. Ez pedig egy emléklap volt az újratemetés 100. évfordulójára.
Innen már nagyon közel volt a magyar határ, amit Slovensé Nové Mesto felől el is értünk. Virágládákkal ugyan el van továbbra is torlaszolva az út, de bringával és gyalogosan vígan átjárható. Magyar oldalon egy nagy emlékmű hívja fel a figyelmet a hajdani Zemplén-vármegye területére. Szerencsére hamar kaptunk olcsó és jó szállást és egy nagyon kellemes étteremben a vacsoránkat is elfogyaszthattuk. Tekintve a hajnali két órás ébredésre én hazaérve, ülve el is aludtam.
3.nap Sátoraljaújhely - Encs
Táv: 91,4 km
Szint: 875 m
Nagyon jót aludtam, melyet követően – extra kitérőként – nekiindultunk hátizsákok nélkül a Magas-hegynek. Nagyon komoly mászás volt, de ez is inkább – a minőség miatt – MTB kerékpároknak való. A reggeli hűvösben kifejezetten tetszett a mászás. A síháznál aztán elértük a legmagasabb biciklizhető pontot. Itt metszettük – Budapest mellett – hazánk másik libegőjét. Óvatos ereszkedés után felvettük csomagjainkat és elindultunk nyugati irányba.
Egy szépen kivitelezett kerékpárúton hagytuk el a várost. Jobbra a Zemplén magasodott, míg balra a Bodrogköz terpeszkedett. Vidám kerekezés után beértünk Sárospatakra. A híres kisvárosban volt II. Rákóczi Ferenc utolsó kuruc országgyűlése 1708-ban, tehát pont 300 éve. Megnéztük a várat és bementünk a „Szentnegyedbe” is. Itt keresztelték meg 1207-ben Árpád házi Szent Erzsébetet. A városból kifelé még megnéztük a Makovecz féle iskolát, majd a 11-es EUROVELO úttal (Nort Cape – Athén) megerősítve haladtunk a hullámzó úton. Egészen Vámosújfaluig tartottuk irányunkat, ahol egy erős jobbfordulóval becéloztuk a Zemplént.
Először csak pár, kisebb puklit kellett megmásznunk Tolcsváig, ami az UNESCO világörökségi kultúrtájban is szerepel Tokajjal együtt. Itt frissítettünk, bekentük magunkat naptejjel és továbbhaladtunk északi irányba. Az út keskenyebb, árnyékosabb és meredekebb lett. A forgalom nem volt komoly, de azért én kisebbre számítottam. Sokat tudtunk beszélgetni a nyugodt úton és nagy örömünkre még egy forrással is találkoztunk. Jó kedvűen értük el Óhutát. Az egykori szlovák népességű település, ma egy csinos üdülőfalu. Az öregek egy része azonban még ma is beszél szlovákul. A falut elhagyva már a Zemplén rali festékjelei is látszódtak és a meredekség is fokozódott. Ezt várható is volt, hiszen már a reggeli, síházas magasságunkat is übereltük. Az árnyas fák alól aztán kiértünk és ezzel fent is voltunk a hágó csúcsán, közel 500 méter magasan. Szemben Regéc vára magasodott és körben a Zemplén 700-as csúcsai tornyosultak.
Nagyon jó kis gurulás következett Regécre, majd tovább Mogyoróskára, ahol azonban a faluba már egy komoly emelkedő vitt fel. A templom előtt nosztalgiáztam, hiszen 11 éve jártam itt legutóbb, az akkori Zemplén 50 teljesítménytúrán.
A Napkelte Vendégházban bélyegeztünk, ahol sok turista és némi háziállat (kecske) is tartózkodott. Visszatekertünk a faluból a bekötőút elejéig, majd egy rövid emelkedés után nagyszerű lejtőzés következett Fónyig. Közben szemből már a Cserehát lankái tűntek fel. A faluban bringások jöttek szemben, integettünk egymásnak. Aztán az utolsó srác ismerősnek tűnt, Pálffy Tibi volt a Margita TSE elnöke, akik többek között a gödöllői teljesítménytúrákat is szervezik.
Itt ismét Vizsoly felé vettük az irányt, ugyanis Somi is szívesen megnézte a helyet. Sok látogatóval találkoztunk most is.
A faluból kifelé visszatértünk a jelzett útra és enyhe lejtéssel haladtunk déli irányba. Balról Boldogkő vára emelkedett ki és alatta számos gépkocsi szélvédője tükröződött. Abaújkér után még némi hullámzás következett, aztán legurultunk a Hernád partjára. Innen aztán már gyorsan elértük Encset, ahol befejeztük a túránkat. Megvettük a jegyeket és elmentünk ebédelni. Sajnos azonban a településen vasárnap nincs erre lehetőség, így áttekertünk Forróra, a Holdfény panzióba. Hazafelé aztán tapasztalhattuk, hogy milyen az amikor teltház van a vonaton.
Igazán szép túra volt! Köszönet a szervezőknek a kiírásért és az igényes igazolófüzetért!
Szerintem sem kell túlszabályozni a dolgokat és tiltani olyasmit, amit nem lehet ellenőrizni (pl. bicajos teljesítés, csak hogy belecsapjak a darázsfészekbe). Ha mondjuk egy folyamatban lévő kéktúra teljesítés alatt nem lehetne új kéktúrát megkezdeni, az könnyen ellenőrizhető lenne, de kérdés, van-e ennek értelme? Azok a szabályozások, amik nem a turistautak és az erdők-mezők védelmét szolgálják (bicajozás korlátozása), és még a túrázókat sem a természetjárásra ösztönöznék, szerintem fölöslegesek és károsak.
Régen jártam erre, így most hoztam pár információt és egy hosszabb beszámolót is.
Cserhát forrásai
Nagyon örülök, hogy a CSBT harmadik mozgalma is beindult, persze én rögtön átneveztem "Nógrád megye forrásainak", mert ez - az előző kettővel ellentétben - csak a megyében lévő forrásokra koncentrál, pesrze e cserhát területén. :-) Így különösen közel áll a szívemhez.
Néhány tapasztalat:
Szűz Mária-forrás
Ez a hely szinte hétről-hétre újul, szépül. Én viszonylag sűrűn járok erre, de mindíg látok valami újdonságot. A mozgalomról is itt szereztem tudomást, amikor megláttam - az azóta is meglévő - kódot.
Kőkapu-forrás
Aki esteleg kocsival érkezik ide, az a forrással szemközti oldalon tud lehúzódni, mert ott van egy kis, kavicsos parkoló. Kód OK.
Segítő Szűz-forrás
Ez nagy meglepetés volt viszont, mert erre még nem jártam. Balassagyarmat-Nyírjesben a sárga jelzést kel követni. A tavaknál, a balra futó sárgáról egy jól járható ösvényre kell térni (egyenesen tovább) és száz méteren belül megleljük a foglalást. Fára festett feliratok is segítenek a jó irány megtalálásában. Csodálatos a hely! Kód OK.
Pitnye-forrás
Csesztvén az első balra vezető utcán kell kifelé haladni, a piros+ jelzésen. Amikor a bal oldalon elfogynak a házak, ott kell letérnünk és egy kis tisztáson megleljük a forrást. Példás foglalás. Kód OK.
Én már jártam a hegységben minden évszakban, még télen is, pedig akkor nagyon nem szeretek hegyet mászni.
Egyszer sikerült összeszervezni az OKT Kőszeg - Íírott-kő szakaszát és az RP-DDK Írott-kő - Olad szakaszát, de legutóbb kellett egy "felesleges" túra a csúcsig.
Ezért gondoltam, hogy a negyedik alkalommal újítok.
Úgy tervezem, hogy a Fő-téren lévő szállodából indulok és oda érkezek.
Mindez persze csak akkor, ha már csak ez a 15 kilométer marad.
De már miért nem szabályos? Ha egyszer csakugyan bejárja valaki oda-vissza az adott szakaszt, az két teljesítés. Legfeljebb nehezebb ellenőrizni. De a kiírás nem tiltja.
Nem akarok beleszólni, de én igyekszek úgy szervezni, hogy ha távoli helyekre készülök kékezni, akkor a következő teljesítés más évszakra essen, mint az előző, tehát lássam pl. a Kőszegi-hegységet nyáron és télen is, ha már úgyis ritkán jutok el oda...
A "KÖZÉP-DUNÁNTÚLI PIROS" túraútvonal tejesítésénél elfelejtettem leírni az Öreg futónénál a (csőoszlopon) tornyon lévő római számot. Nem tudna valaki segíteni, hogy mit kell a füzetbe beírnom?
Igazából éppen erről van szó: nem érzem (még) a szükségességet annak, hogy legyen valami, ami megkönnyíti a menetet.
Meg az az igazság, hogy így, az ötödik ikszet elérve is rendben vannak az ízületeim, és nem fáj semmim (legfeljebb a szívem, ha ilyen gyönyörű túraidő van, én meg benn szívok a munkahelyen, mint pl. ma).
Viszont nem vagyok annyira teljesítménytúrázó sem, hogy a komfortzónámból kilépve napi 20-30 km-nél többet tegyek meg sok napon keresztül, ami aztán annyira megterhelne, hogy szükségem lenne a botokra.
Viszont maximálisan elfogadó vagyok: ha pl. egy túratárs kutyát hoz magával, az se zavar, csak ne legyenek a közelemben! A botot néhány éve még megmosolyogtam, de most már ezt sem teszem!
Amin viszont még most is csóválom a fejem, az az, hogy valaki fejhallgatóval a fején rója a kilométereket. Viszont ezért sem szólok, mert nem zavar. Ha hangosan hallgatná, azért ugatnék persze. Mert én az erdei csend miatt is járok túrázni.
Ha majd egyszer igazán kelleni fog, rá fogsz érezni, de inkább azt kívánom, erre ne kerüljön sor. Én mostanában kisebb kirándulások során jöttem rá, hogy annyira rászoktam, hogy sima sétaterepen is bizonytalanok a lépteim. Most próbálok valami egészséges egyensúlyt kialakítani.
