és mondjuk vasárnap délután 4kor, patika nélkül...
Pont a téglagyár-Dobogókő szakaszon kaptam én is pár csípést, de még elég az elején.. Dobogókőre felvonszolódtam, aztán a buszon jól feldagadt a lábam (térd környékén csípett, belül), otthon meg kb. 1 hétig feküdtem hőemelkedve, bazi kemény és égő daganattal... Aztán amikor bírtam járni, bementem az egyetemre (ahol épp nyári gyakorlaton lettem volna), és benyaltam valami lázas fertőzést.. Közben kinn 39 fokos hőség.. De cserébe én voltam álmomban Mexikó katonai hadvezére, és városszemlét tartottam.. Aztán amikor már csak 37 fokom volt, elvittem a kutyát sétálni, és a kikészített lomtól jött egy akut porallergiás roham, újabb 2 napos aliglevegő+láz.. Aztán mire Pécsre mentünk volna nyaralni (1 hét túra+kultúra), pont rendbejöttem.. :)))) és 1 nap csúszással, de mentünk.
"komoly baleset történt: egy megzavart darázscsapat meglepte az csapat utóvédjét, és hármukat is megcsípték. Sajnos mint kiderült ketten is allergiások voltak a csípésekre, itt csak a gyors segítség segíthetett! Szerencsére közel volt a szentkereszti országút, így egy gyors stoppal a maródiak gyorsan eljutottak a pilisszentkereszti gyógyszertárba, ahol azonnal megkapták a szükséges kalcium injekciókat."
Ez azért elég durva. Mert mi lett volna, ha a darázscsapat nem éppen ott, hanem mondjuk valahol a Mátra-gerinc közepén csípi meg őket...
Nem különösebben izgalmas probléma, de azért nem mindegy.
Mivel nem az a cél, hogy begyűjtsem a pecséteket, úgy gondoltam, hogy azokat a településeket, melyek közismertek, "kiemelem".
Nem hiszem, hogy ezekkel kapcsolatban bárkinek információhiánya lenne.
Pannonhalma (1)
Esztergom (1)
Székesfehérvár (1)
Veszprém (2)
Pécs (4)
Pécsvárad (1)
Egyik sem ismeretlen számomra, de ha majd "végzek" a többivel, akkor kényelmesen felkeresem ezeket a helyeket is. Különösen Pannonhalma és Veszprém érdekel, ott nagyon rég jártunk.
Pannonhalma kivételével mindegyik településen megfordultam az elmúlt 5 évben, de valahogy nem volt fontos a román kori templomokat igazolni.
Pécsváradon kettő van, az egyiket megnéztük, az tetszett és leigazoltam.
A másikról nem tudok, de azt hiszem nem lesz probléma fellelni.
Mivel tegnap nem hagytam el Budapestet, a korrigált szám 60.
Újabb részletekkel már nem untatok senkit, holnap indulok a terepre (Őrség).
Egy "régebbi" templom (Bodrogolaszi) képével búcsúznék.
A Vándorlás első három napját a csapattal töltöttem, aztán sajnos a munkám kapcsán el kellett válnom tőlük, nagyon vártam hát a következő találkozásra. Mivel a csapat túravezetője, D. Ferenc a 22. és 23. napon különféle ügyek intézése miatt el kellett, hogy váljon a csapattól, én vállaltam a beugrást és pluszban még két napot, egészen vasárnap estig.
Múlt hét szerdán délelőtt még dolgoztam, aztán délután otthon bedobáltam a 75 lityis Adventurerembe a szokásos felszerelést és még összehajtogatva egy 25 literes Tatonkát a napi szakaszokra, felcsatoltam a sátrat, polifómot és hálózsákot, aztán átvágva Budapesten eltömegközlekedtem az Árpád-híd buszpályaudvarig. Innen pedig egy pilisborosjenői busszal eldöcögtem a falu végén lévő buszfordulóig.
Program szerint a táborhely a Kevély-nyeregben volt, a csapat tervezett érkezése pedig hat óra felé, ezért aztán nekiindultam a fennsík mezejének, elhaladtam a Teve-szikla mellett, végül már a K- jelzést követve felkapaszkodtam a nyeregbe.
A nyeregben már voltak fenn, a Pilisi Parkerdő Zrt. terepjárójával ketten érkeztek már előttem: Sz. György erdész, műszaki vezető és egy, a túrát szervező fiatalember. Épp a favágásnál tartottak, Sz. Gy. vezetésével begyűjtöttünk néhány elszáradt faágat, aztán megraktuk a tüzeket és elkezdtük várni a csapatot.
Csak a sötétedéssel együtt érkezett meg a Vándorlás csapata kissé elpilledten, mint kiderült az előző éjszakát mindenki otthon töltötte (mármint a budapestiek) és eléggé későn kezdték az aznapi szakaszt, ráadásul a hűvösvölgyi fogadtatás is késleltette őket.
Gyors sátorverés után (az enyém akkor már állt) mindenki letelepedett a tüzek mellé, aztán még sokáig hallgattam az élménybeszámolókat. Valamikor éjfél felé kerültünk ágyba, pontosabban hálózsákokba.
Másnap reggel korán kezdődött a nap: hatkor volt az ébresztő, aztán kissé cammogósan, fél nyolcra el is készült a csapat. A nagy zsákokat aznap is előre küldtük most az erdészet volt a csapat segítségére -, mi csak a napi holmit tartalmazó kicsikkel folytattuk az utat. Mivel felmerült az, hogy le kéne menni valami közeli településre vásárolni, kávét inni, a P- jelzésen ereszkedtünk le Csobánkára, ott elbúcsúztunk Ferenctől, aztán félórás pihenő után folytattuk az utunkat tovább a Z- jelzésen a Szentkút alatti erdei pihenőig. Itt érkeztek meg a K- jelzések a Hosszú-hegy gerincéről.
Tempósan haladtunk tovább, már elértük lassan a Szurdok alatti pihenőt, amikor komoly baleset történt: egy megzavart darázscsapat meglepte az csapat utóvédjét, és hármukat is megcsípték. Sajnos mint kiderült ketten is allergiások voltak a csípésekre, itt csak a gyors segítség segíthetett! Szerencsére közel volt a szentkereszti országút, így egy gyors stoppal a maródiak gyorsan eljutottak a pilisszentkereszti gyógyszertárba, ahol azonnal megkapták a szükséges kalcium injekciókat. Marcsi, a túránk doktornője be is tárazott még néhányat, esetleges későbbi felhasználásra.
Bélyegeztünk és pihentünk egyet a Felső kocsmában, aztán nekivágtunk a Dobogókő hosszú és meredek kapaszkodójának. A Zsivány-szikláknál filmforgatásba botlottunk: egy Robin Hood filmet forgattak magyar stábbal és külföldi színészekkel. Némiképp humorosan felvetődött, hogy miféle túravezető az, aki a csapatot Dobogókő helyett a sherwoodi erdőbe vezeti, de aztán némi további kapaszkodással elértük a hegytetőt és kiderült, tényleg jó úton járunk!
Itt hosszabb pihenőt tartottunk, a kisebb igényűek pizzát, a többiek vendéglői ebédet ettek. Pecsételés után indultunk tovább, megnéztük a kilátást a hegytetőről, aztán a K- jelzés tavaly elterelt új útján nekiindultunk a Király-kútig tartó hosszú és meredek lejtőnek. A korábbi esős időszak ellenére a forrás most is éppen csak csöpögött, így aztán pihenő nélkül indultunk tovább a Király-völgybe a Sikárosi-rét felé.
A rét szélén futó földutat elérve csodálkozva tapasztaltam, hogy a K- jelzést a megváltozott útról is elterelték: most nem jobbra kellett fordulni, hogy aztán néhány száz lépés után visszatérjünk a régi útvonalra, ami keresztülvezetett a réten, hanem balra fordulva az erdőgazdasági útra vezettek a jelek! Valószínűleg a kivágott fenyves miatt kellett a K- jelet ismét elterelni, most már a Sikárosi-rétet is elkerülve.
Elég kemény tempóval indultunk tovább az úton, hiába meregettem közben jobbra a szememet, sehol nem láttam a K+ leágazását úgy gondoltam a K- is arrafelé mehet így aztán az erdészház bejáróútján jutottunk el a pecsételőhelyig. Bélyegeztünk, aztán itt is pihentünk egy sort. Innen továbbindulva már egyetlen, hosszabb menettel végigjártuk a Bükkös-patak völgyét és kapaszkodtunk fel a Pilisszentlászló előtti alacsony gerincre.
A túloldalon már hamar elértük a falut, a Gesztenyésben pecsételtünk, kicsit pihentük, végül elballagtunk a szállásunkra, a falu északnyugati végén található sportpálya melletti öltözőépülethez. A falu polgármestere ingyen a csapat rendelkezésére bocsátotta a helyet, ahol alaposan megfürödhettünk, aztán a pihenőhelyiségben (társalgóban) elvackolódhattunk.
Szerencsére az erdészet elhozta a Kevély-nyeregből a holminkon kívül az előző napi vacsoránk maradékát is (szalonna, kenyér, hagyma, sör, bor, stb.), így a vacsira sem volt már gondunk. Hosszú volt ez a nap csapat nagy része számára, jól esett hát a viszonylag korai takarodó!
Azt már rég lehetett tudni, hogy a bika a közhiedelemmel ellentétben nem is érzékeny a vörös posztóra. A tehén érzékeny rá. A bika csak azért ugrik, mert nem szereti, ha tehénnek nézik.
Aztán majd - ahogy megbeszéltük - jól kiegészítem az én szemszögemből, hiszen az utóbbi 2 napon - a Kisinóci turistaház és Alsópetény között - én is a Vándorlással tartottam :)
Szerintem egyébként - kicsit megismerve Őket - nagyon szimpatikus az alapcsapat, bár túrázás szempontjából tényleg szinte teljesen kezdők, viszont lelkesek, így úgy látom, hogy végig fognak érni, mégha a neheze igazán ezután is vár rájuk. A Mátrában visszacsatlakozom majd még hozzájuk egy kicsit.
Ja, nem nagyon vannak 200ezres autós térképek, a 250 ezresek, 300-asok jóval elterjedtebbek. Ez az ominózus a túratársamé, egyébként tizenvalahány éves (a térkép!), inkább a részletessége miatt szoktuk vinni, mert azért már sok helyütt - főleg a nagyvárosok környékén, ahol elkerülő utakat építettek - már elég hasznavehetetlen.
"Nemtom, de nekem ne felülnézeti képet adjál fel rejtvényként, mert B kategóriás jogsim van, nem helikopteres. ;-)"
Ezúton is elnézést, csak könnyebb volt úgy lefényképeznem az atlasz címoldalát, hogy lerakom az ágyra, és úgy fényképezem felülről, mintsem hogy felragasszam az atlaszt a falra, és szemmagasságban fényképezzem. Tudod, győzött a lustaság. :-)
Ezaz, köszi, lecsekkoltam a guglin is (na nem mintha Neked nem hittem volna el... :-).
A dolog pikantériája, hogy már vagy 2 éve filóztunk rajta, hogy melyik település lehet, de nem jöttünk rá, viszont - ha minden jól megy - két hét múlva megyünk majd arra tekerni, úgyhogy valszeg akkor kiderült volna amúgy is.
Na, akkor én majd folytatom, ami a meghivatkozott cikkből kimaradt...
Tegnap késő éjjel (potosabban ma fél egykor) értem haza a Szent István Vándorlásról, a Kevély-nyeregtől Alsópetényig tartottam velük négy túranapon keresztül.
Most még vannak tennivalóim, hunyok is még egy kicsit, de aztán szeretném naponta egy-egy hsz-ben leírni a fent nevezett négy nap történetet. Az első várhatóan ma délután kerül majd feltöltésre!
Próbáltam körültekintően eljárni, de azt hiszem, elérkezett a pillanat, hogy közzétegyem azon érintőpontok listáját, melyek enyhén szólva problémásak, ezért STORNO minősítéssel "kiemelem" ezeket.
Bács-Kiskun megye
Kiskőrös, Cebei templom romja
Találtam a neten cikket, mely szerint a romok a föld alatt vannak.
A gazda nem műveli az állítólagos területet, de ennél több infó nincs.
What to do?
Kiskőrös, Templomrom (Szűcsi erdő)
Nem találtam érzékelhető hivatkozást
Jász-Nagykun-Szolnok megye
Kunszentmárton
Beszéltem anno a helyi múzeológussal (ld. szélmalmos mozgalom), de nem tudott arról, hogy lenne rom a településen.
Nógrád megye
Nézsa
A templom néhány köve állítólag a plébánia kertjében van.
Hogy hol volt a templom, azt nem tudom.
Pest megye
Pécel, Baky tanya
Gyakorlatilag nincs értékelhető "nyom".
Pomáz, Nagykovácsi puszta
Emlékeim szerint Tibet és Optika kereste, de nem találtak semmit.
Fejér megye
Kajászó
Jártam a temetőben, állítólag a református lelkésznek van térképe.
Talán egyszer visszatérek!
Veszprém megye
Nyirád, Deákipusztai templomrom
Jártunk arrafelé, volt tábla is (Deákipuszta), találkoztunk egy helybélivel, de nem is hallott templomromról. Feladtuk.
Badacsonytomaj, turistaház
Mi a fenét kezdjek ezzel az információval?
A fenti lista 9 igen problémás érintőpontot tartalmaz.
Ha van is valami, akor az jól el van rejtve a föld alatt, vagy be van építve, ezért döntöttem úgy, hogy ezt a 9 érintőpontot "kiemelem".
Mivel elkezdődött a visszaszámlálás, fontos információ, hogy mennyi van még hátra.
A kimutatott szám 79.
A korrigált szám 70.
Hamarosan arra is fény derül, hogy lesz a 70-ből 60.
Ui..
Azért van "természetes fogyás" is, a hét végén sikerült eljutni Varsányba (Nógrád megye, Szécsény közelében).
Kissé erőltetett a román kori jelző, de lehet, hogy egy faldarab megmaradt, két stilizált ablak is látható, de nagyon magasan, minden más gótikus és újkori.
Egyébként impozáns az épület, a hajó északi oldalán lévő szekkó figylemre méltó.
A templom minősítése: T0 (felkeresése nem javasolt).
A felkeresendők "K"-val kezdődnek, a "T" azt jelenti, hogy az épület arányaiban, jellegében már nem román kori.
Felkeresendő pl. Csempeszkopács, mely egyúttal a TOP (Kx+).
Ahhoz képest már elég csoffadtak, illetve a piros ritka is. Az biztos, hogy a VMTSZ tudta nélkül lettek felfestve, most gondolkodnak azon, hogy mi legyen a sorsuk.
Azok nem annyira régi jelzések, hanem viszonylag újak és a régebbi térképeken sem szerepelnek. Kb. 5...6 éve, amikor arrafelé templomromoztunk, még egészen frissek voltak. A P jelzés különben ha jól tudom a Bondorói kulcsosházhoz vezet, ahol találkozik a Monostorapáti - Taliándörögd közötti Z jelzéssel és ott véget ér.
Tartok tőle, hogy ezek a jelzések a VMTSZ tudta nélkül, partizánakcióban készültek, ugyanis egyrészt nem szokás ilyen rövid utakat sávval jelölni, másrészt nem is igazán illeszkedik a meglévő, turistatérképeken is szereplő jelzéshálózatba. Ebből a szempontból még a Z sáv úgy-ahogy elmegy, mivel mindkét végén biztosított a közösségi közlekedés, de a kulcsosház és Kapolcs közötti P sávot illett volna inkább Z+ jelzéssel (leágazás a Z sávból Kapolcs felé), vagy esetleg S négyzettel (Kapolcsról, ahol S jelzés is adott, kulcsosházhoz vezető turistaút) jelölni. A P jelzés már csak azért is zavaró, mert a közelben halad el a Sümeg - Tapolca közötti - térképen is létező - hivatalos P jelzés az Agár-tetőn keresztül.
Meg kellett állapítanom, hogy a Művészetek völgye párás forróságban is kemény, de végigszenvedtük. Érdekes módon Kapolcs és Monostorapáti között régi P, Monostorapáti és Taliándörögd között Z jelzések vannak, melyek az általam ismert térképeken nem szerepelnek. Taliándörögdön meglepően sok maradt a gótikus Szent András templomból, érdemes megnézni.
... szerintem már régen el kellett volna vezetni onnan a kéket... Nem is igazán értem, hogyha ilyen veszélyes az a szakasz akkor mért nem keresnek más útvonalat... Az ember kirándulni megy, nem rettegni... szerintem...
Várnak a segélyre, a munkára, a csodára... Nem nagyon hiszem, hogy áldozatokra várnának, de a feszültség azért érthető. Én is jártam arra biciklivel, igaz, korai órán, és semmi rossz tapasztalatom nem volt.
Nagyon ritkán járok arra, most azonban arra indultam. Hozzátartozik a dologhoz, hogy az én irányom az pont merőleges az OKT vonalára és jóval hosszabb is.
Kisebb, nagyobb csoportokban járkálnak, álldogának a lakók az utcán és várnak. Hogy mire, azt mindenki döntse el maga. Én mindenesetre nem keresem a szemkontaktust és félig lehajtott fejjel nyomulok előre.
Alapvetően biztonságos, de mindenképpen fel kell venni a fapofát (szerintem).
"Mátraverebélyben elég nagy gázzal kellett mennem, de megúsztam." Erről mondanál valamit? Csak mert átlag havonta merül fel a kérdés, hogy biztonságos-e.
Lehet, hogy azért, mert magamhoz képest csak címszavakban írtam? ;) Végülis a lényeg, hogy megtaláltátok és ahogy Optika írta, még a szeder is fogyasztható állapotban várt.
Cserhát forrásai avagy a forrás, amit én sem találtam meg.
Munka után kimentem megint a Cserhátba bicajjal. Jó meleg volt. Mátraverebélyben elég nagy gázzal kellett mennem, de megúsztam.
Szóval az eredeti terv a Harangos-kút, Felső-kút és Hármas-forrás voltak. Először ilyen sorrendben gondolkodtam, aztán Animanó története után már fordítottban, végül maradt az eredeti felállás. Méghozzá azért, mert erősen elkezdett borulni és így - eső esetén - a végére maradt volna a sarazás.
Pásztó közepén át a 21-esen és innen a TSZ-t balról kerülve megyek felfelé, tehát nem a kék+-en. Ez a Szent László tt útvonala. A Pásó-tanyán nincsenek kint a kutyák, így nyugodtan megyek tovább. Érdemes visszanézni, met a kilátás csodálatos.
Felérek a gerincre egy olyan kereszteződéshez, ami nincs a térképen. Szemből egy IFA kapaszkodik kifelé. A tetőn megáll. A kérdésemre azt mondja, hogy ott lent csak egy itató van, szerinte a forrás egy völggyel feljebb van.
Tehát jobbra veszem az irányt (Szent László út) és figyelem a balra ágazásokat. Egyik sem túl meggyőző, így lassan felérek a kék+ jelzésre, oda ahol bemegy a erdőbe. Itt látok egy utat balra és elindulok azon. Térkép szerint a forrás ide kb. 200m és szintben kissé lejjebb. Csak az erdőn kell átvágni. Az út lassan jobbra tér így irány a dzsindzsa és a vadcsapások. Rövidgatya és újjatlan felső. Azt a fél órát nem felejtem el, amit ott töltöttem a bicajommal együtt. Szörnyen összekaristoltam magam. Találtam két patakmedret is, azonban mindkettő száraz volt. :-(
Visszaértem az útra. Ekkor lejjebb ereszkedtem és a nem túl gyakran járt első úton bementem a forrás irányába. Itt is bejártam minden zeg-zugot, de még vizet sem láttam, nemhogy forrást.
Ezek után aztán a bringát inkább hazafelé kormányoztam. Nagykeresztúrtól pedig szakadó esőben tekertem hazáig. Az jól esett mert legalább csillapította a fájdalmakat a testemen.
Szóval, nem tudom megvan-e még a forrás, de én a térkép szerinti helyen nem találtam.
Reggeli készülődés a Kevély-nyeregben
Pilisszentkereszt - Felső kocsma