Postás Volt Debrecen és Nyíregyházán is. A Postás Sport Egyesület Debreceni Csoportja 1923-ban alakult a budapesti anyaegyesület szabályai szerint. (emlékeim szerint zöld-fehér volt a színük). Nyíregyházán 1924. augusztusában alakultak meg. Szakadjunk el a futballcentrikus szemlélettől: nyilván jobban szem előtt vannak/voltak azok a sportegyesületek, amelyeknek jó futballcsapatuk volt, de nagyon sok klubnak akár tucatnyi szakosztálya volt. Sőt! Pl. a vasutas egyesületekben a harmincas évek végén (nem véletlen, hogy ekkor!) népesebbek voltak a céllövő, mint a futball szakosztályok. Egyébként az 1899-ben alapított Postásnak 1935-ben 3343 tagja volt (Budapesten). Nem tudom, hogy a különféle sportágakban milyen volt a Postás klubok helyzete, a futballal nem különösebben foglakoztak (a debreceni és nyíregyházi is a keleti másodosztályban játszott).
Szóval amikor a Postás kilépett az MLSZ-ből, attól még a többi szövetségnek tagja maradhatott! Arról nem is beszélve, hogy 1906-ban kiléptek, de már két év múlva, 1908-ban vissza is léptek. Általában másod- harmadosztályúak voltak, de többször is felbukkant a nevük. Pl. 1912-ben a Csepeli TK ellenük játszotta bemutató mérkőzését. De ami igazán fontos, és egyáltlán nem meglepő: a Postás volt az amatőr ideológia egyik fő letéteményese. - 1921-ben az akkor harmadosztályú klub feljelentése nyomán robbant ki az 1919 utáni első jelentős bundaügy. - 1924-ben egyike volt azoknak, akik kiléptek az MLSZ-ből, és létrehozták az Iszer-serleget. - 1925-ben is az Amatőr Pártot erősítették. - 1939-ben a Pénzügyi TSC mellett a Postás jelentette fel az MLSZ-t, ezután vizsgálta meg az OTT az MLSZ "ügyvezetését és sportbeli magatartását" (majd nevezte ki Gidófalvyt hatósági biztosnak)
Érdekes, hogy milyen "szakmák, hivatások" jártak az élen a sportcsinálásban: a vasutasok, a nyomdászok, a(z állami) hivatalnokok, az egy helyre települt nagy iparvállalatok dolgozói. Az pedig külön érdekes, hogy amint leszivárgott a foci a dolgozók alsóbb rétegeihez is (tisztviselő -> altiszt, MÁV alkalmazott -> MÁV fizikai), akkor hirtelen eltűntek a nyomdászok, mert ott nem volt alsóbb réteg. Tehát a jól hierarchizált, minimum kispolgári megélhetést nyújtó pozíciók teremtik meg (vezetői támogatással) az egyesületeket, ahol majd a melósok sportolni fognak. És itt jön az igazi kérdésem: ha átkerül a tömegesség a melósokhoz, akkor nem merül fel a magasabb hierarchikus szinten állókban, hogy nem kéne vegyülni velük és egy saját egyesületet létrehozni? Pl. megszabható-e egy hierarchia a budapesti vasutasegyesületek soraiban, hogy ez az elit, ez pedig nem? Vagy pedig egy (látens) társadalmi kiegyenlitődési folyamat indult el ezekben az egyesületekben?
Talán az is közrejátszott, hogy ugye az 1905-ös bajnoki címet 1905. decemberében megnyerte a Postás SE, de 1906 augusztusában elvették tőlük a bajnoki címet, és az FTC-nek adták. Erre ugye a Postás kilépett az MLSZ-ből, feloszlott, stb.
Legközelebb valamikor 1950 körül tért vissza a Postás, a SZAC-ból alakultak... kissé mesterségesen.
Amúgy van egy ilyen könyv:
A Postás Sport Egyesület 75 éve
Ha jól emlékszem, a Szabó Ervin 6. emeletén (Bp. gyűjtemény) szabadpolcos. Szerintem benne van minden, ami fontos!
Hmm. Érdekes lenne egyszer megnézni, hogy az akkori egyesületi elnökök (akiket a vállalat delegált) mennyire kötődtek a sporthoz és azon belül főleg a labdarúgáshoz és mennyire volt csak hangulatjelentő szerepük a vezetőség felé. /Vészesen közelít az 1909 :) /
Azon meditáltam egyszer, ha a MÁV-nak ilyen komoly sportegyesületei voltak (mert megvolt hozzá mindene), akkor a másik nagy országos jelentőségű vállalatnak a Postának miért nem? Vagy csak nem tudok róla? Volt pl. Debreceni, Szegedi, (stb) Postás? Tipikus gyűjtőfogalom lehetne az egyetemek, a vasút, az iparvállalatok és a többi hasonszőrű mellett.
A gyári kapcsolat nem csak azt jelenti, hogy vállalat belerak egy csomó pénzt a klubba. Hanem azt is, hogy egy meglévő közösség hoz létre egy klubot (ettől más, mint egy hagyományos értelemben vett társadalmi sportegyesület), ráadásul ezeknek a kluboknak nem csak kétkezi munkások voltak a tagjaik. Ráadásul a vasutasok esetében a MÁV 1884-es szolgálati rendtartásának 29. §-a kimondta, hogy az alkalmazottak körében bárminemű egylet alakításához az elnökigazgató előzetes engedélye szükséges. A szociáldemokrácia születésekor és elterjedésekor minden gyárvezető álma lehetett egy sportklub. A gyárhoz kötötte érzelmileg is az alkalmazottakat, és a felügyeletük is biztosítva volt.
Viszont én a Sajó mellett sporttelepet nem láttam a térképeken. Lehet, hogy a szememmel van a bibi :D Amit meg a Tiszai Pályaudvar mellett találtam, az nincs a Sajó-parton, de szerintem az az MVSC pálya. Na ez jó bonylolult, de majd kihámozzátok :)
Azért a vasutasoknak igencsak könnyű dolguk volt: a MÁV-nak igen komoly területei voltak, és volt saját "építővállalatuk", ergo könnyű volt sporttelephez jutni, csak a helyi vezető támogatását kellet megszerezni. A Hali pályáját úgy tudom a MÁV csak átvette és kicsinosította, ott korábban mintha valamelyik másik egyesület lett volna a főbérlő (nem emlékszem pontosan, de a Rejtőben biztos benne van).
Hmm. Tévedtem :) De még mindig nem lettem meggyőzve. Az ETO korábban (még vidéken is) igen marginális szerepet játszott (néha volt valami, néha nem). Kellett nekik a cucialista nagyipar. Pláne, hogy ismert volt a századelőn, hogy a vállalatok a dolgozókat úgy engedték társadalmi egyesületeket alapítani, hogy fenntartották az ellenőrzési jogukat (ez megerősödik a két háború között). Tehát szerintem itt félrevezető a gyári kapcsolatra hivatkozni, ha a bázist keressük. A kollektívára hivatkozás lehet az elfogadhatóbb. Javítsatok ki ha ismét csúnyán mellélőnék, sajna az ETO 1960 előtt számomra kb. ennyire homályos pont.
Nem tudom. Ám valószínűnek tűnik, hogy a vállalat területén volt. Ha valaki tudja, elmondhatná néhány gyári klubról, hogy a vállalat területén volt-e a pályájuk. A DVSC-é ott volt. A Haladás pályán jártam, én ott nem láttam vasúti járműjavítóra utaló nyomokat, de ez semmit sem jelent (ez Debrecenben sem látszik). Azt sem tudom, mióta van a Rohonci úton a pálya, de a tribün elég réginek tűnik. A BVSC-é ott van. A Csepelé nem. Mi van a vasutasokkal? Szeged? Szolnok? Pécs? Székesfehérvár? Miskolc?
Az ETO-nak már a nevében is benne van, hogy gyári klub. A klubhonlapon így kezdődik a történet: "1904-ben a Magyar Vagon- és Gépgyár dal- és társaskörének tagjaiból megalakult a "rúgólabdával" foglalkozó Egyetértés Torna Osztály, azaz az ETO..."
Érdekes, hogy Budapesten és környékén Újpest és Erzsébet volt az ahol valamilyen ipar megtelepedett és sok-sok csapat kialakult, mégis csak az egyikük maradt fent máig is. Az igaz, hogy Újpest inkább városiasodott, mint Erzsébet és lakosa is több volt, de Erzsébeten (ha jól emlékszem) inkább telepedtek meg olyan gyárak amelyek az úgymond munkásarisztokráciát vonzották, és máshol ők voltak az igazi bázisa a labdarúgásnak (MÁV, nyomdászok, Posta). Szóval fura, hogy Újpest van Erzsébet nincs.
Én úgy emlékszem a Győr mögé csak a háború után sorol be a nagyvállalat, és az is csak a 60-as évek elejétől kap komolyabb figyelmet a gazdaságpolitikában (hirtelen bajnok is lesz az ETO).
Na így már (számomra is) érthetőbb, no meg logikusabb a dolog. Bár Győrben már akkoriban is viszonylag menő cég volt a Rába, nem?
Ami talán még érdekesebb, amit már Te is fejtegettél, hogy 1944 körül gyakorlatilag kizárólag olyan vidéki csapatok voltak első osztályúak, amik mögött komoly vállalat állt.
Egy kivétel van (és ez most jutott eszembe): a Nagyváradi AC! Vagyis a sok vidéki legjobbika! Érdekes kontraszt!
"Amúgy az Aschner az nyilatkozta is, hogy inkább focimeccsen legyenek, vagy az UTE színeiben sportoljanak a munkásai, mintsem hogy a kocsmában lerészegedve töltsék el a vasárnapjaikat..."
És még hányan nyilatkozták ezt... Ez kb akkora közhely volt, minthogy a sport erős katonákat nevel a hazának, vagy manapság az, hogy az állam ne támogassa a profikat, de az utánpótlást igen.
1930-ban Debrecen lakosságának 20,5, Szegeden 36% volt mezőgazdasági népesség, a tanyavilágot leszámítva arányuk mindkét településen 10% körül volt. Nem is ez a lényeg: hanem az, hogy nem volt nagyipar. Mindkét településen a "városiasságot" egyrészt az értelmiség, másrészt a megyei és városi hivatalnokok, harmadrészt pedig a kereskedők jelentették. Ott volt probléma, ahol még ez sem volt igazán jelentős. Pl. Magyarország legnagyobb "parasztvárosában", Kecskeméten. Azt is jelzésértékűnek tekintem, hogy vidéken egyetlen város volt a profizmus idején, amelynek - rövid ideig bár - de két hivatásos klubja volt. Ez a város pedig Miskolc. A nagyvállalatok pedig mindenhol a futball motorját jelentették (nem véletlen, hogy Újpesten annyi élvonalbeli klub volt).
De azért Szeged vagy Debrecen lakossága csak nem szűkíthető le földművesekre. Azért igen erősen polgárosodott város volt mindkettő, nem? Mondjuk a munkásság ezekben az időkben leginkább (nagyon)könnyűipari, főleg élelmiszer és feldolgozó ipari munkásság volt, ami azért mégsem olyan, mint a nehézipraiak, de azért az is munkásság. Vagy rosszul gondolom?
Szóval amit írsz, az nekem nem zárja ki Szegeden vagy Debrecenben a tömegeket. Én meg azt próbáltam megmagyarázgatni a magam módján.
Amúgy az Aschner az nyilatkozta is, hogy inkább focimeccsen legyenek, vagy az UTE színeiben sportoljanak a munkásai, mintsem hogy a kocsmában lerészegedve töltsék el a vasárnapjaikat...
Nem is az a lényeg, hogy kit mire lehet rávenni. Hanem az, hogy - egyrészt megjelennek a városlakó "tömegek" (egyáltalán a sport, főleg a csapatsportágak népszerűsűgének egyik legfőbb motorja volt, hogy a 20. században megjelent a "tömeg"), - másrészt, hogy ezeknek az embereknek az életében megjelenik a szabadidő (=a hétvége), ráadásul több pénzük is van, mint a mezőgazdaságból élőknek, - harmadrészt a tömegesedéssel, a társadalom gyors átstruktuálódásával (polgárosodás, a munkásság, mint csoport megjelenése, városiasodás), a társadalmi konfliktusokkal párhuzamosan új identitástípusok jelennek meg (egyáltalán: sokkal lényegesebb szerepe lesz a kollektív identitásnak), - negyedrészt a nagyobb üzemek vezetőinek is érdeke volt, hogy "lekössék" munkásaikat: inkább járjanak meccsre, mint szocdem gyűlésekre.
