Ja, így utólag is hatalmas gratula a T100-asozóknak!
Ha belegondolok, hogy a lassan szokásossá váló hétvégi 12-13 km-es terepfutásomat 2 óra alatt tudom teljesíteni... hol lennék én a 100-ason a 12 órától... :-( nem is szólva arról, hogy le se tudnám futni :-(
Bár az egyik edző-útvonalam (Csobánka - 11-es út - Piros - Zöld négyzet - Zöld kereszt - Piros kereszt - Zöld háromszög Nagy-Csikóvárra fel, majd vissza a Holdvilág-árok mellett a piroson, keresztül a mezőn és vissza a telekre) az odafelé szinte csak emelkedő, visszafelé meg durva lejtő, így érthetőbb az alacsony sebesség.
Köszi. Engem sosem mértek de megvannak a tapasztalati számaim különféle távokra, Pl. 12 órára 155. Persze csak akkor jön be, ha megvan hozzá a kellő forma. Egy időben azt gondoltam, hogy kellően alacsony pulzussal edzetlenebbül is lehet teljesíteni a távot, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem igaz, a leglassúbb tempónál is elfáradok, ha nincs meg az edzés. Ezért is nem indultam idén. De már kezdek alakulni, egész jókat futok Sárvár óta.
Wordből fórumba direktben nem érdemes másolni. :-) Lehet pl. jegyzettömb közvetítésével. Akkor nincs méretprobléma. (Én egy makróval alakítom fórumkódra a formázást, és kódnézetben írom be, azért olyan szép.)
olipapa féle laktát mérés szerint ez az AKII. zóna alsó mezsgyéje nálam.
Bővebb sportélettani magyarázatot a májsztro ad majd remélem, de a lényeg, hogy 10 óra körüli versenyen ez az amit bírni szoktam. Ha picivel feljebb megyek, az már igen nehezen tartható 6 óra felett, sőt elkezd "visszavenni". Azaz relatív hirtelen el tudok tőle fogyni.
Ez egyébként egy kifejezetten kényelmes "tempó", biztonságos távoslágban a LT zónától (170-175) és a max.-tól (200).
T100 11 óra 32 perc
A puszta számok alapján minden rendben ment. Sajnos a valóságban mindez nem volt ennyire egyszerű. És ennek ellenére mégis az év versenyeként fogok emlékezni rá, sőt az elkövetkező években ez lesz számomra A VERSENY (Ha megrendezik. De kérdés ez egyáltalán ennyi pozitív visszajelzés után?!).
Kékvirággal és Lúdtalppal sokat egyeztettem a héten, előzetesen 11.15.-11-45. közé vártuk magunkat, erre készült az időterv. Taktikailag arra jutottunk, hogy néhány egyértelműen meredek emelkedőt (Remete-hegy, Pilis-nyereg után, Prédi ) gyalogolunk, a többin futunk. Megpróbálunk együtt maradni, összedolgozni, hiszen a tempónk nagyjából azonos lehet és ez a konvojozás segít majd egyrészt az elfutás megelőzésében, másrészt a holtpontok leküzdésében.
Sajnos először Lúdtalp jelentett beteget, majd a verseny első kilométerein kiderült, hogy én is komoly problémákkal szembesülök: hasamban mintha kő lenne, bizonyos tempó fölött begörcsöl a gyomrom és szilárdat enni keveset, Klastromtól pedig egyáltalán nem tudok, folyadékbevitelre 10 perc görccsel válaszol a hasam és amúgy folyamatosan émelygek, nagyban rontva a verseny Enjoy értékét. De utólag (sőt már a verseny alatt is) mindezt felülírta a verseny hangulata, a szervezők odaadása, a pálya szépsége, de egyben taktikai nehézsége.
Eredetileg nagyon féltettem a résztvevőket a túlvállalástól, de az eredményeket látva, a beszámolókat olvasva örömmel látom, hogy a félelmem alaptalan volt. Gratulálok mindazoknak, akik elindultak akár a rövid, akár a hosszú távon, gondolom emlékezetes élmény futóskalandjaik sorában (unokáink is hallani fognak rólaJ).
A rajt után Lúdtalp baljós érzése beigazolódott, már az első nem nagyon szintes, nem nagyon erősen nyomott kilométeren leszakadt. Kékvirággal egy ideig együtt mentem, aztán a Remete-hegyen erősebb tempóra váltottam. Itt már éreztem, hogy a gyomrommal valami gebasz van, de reménykedtem, hogy túlesek rajta. Az első frissítőponton próbáltam enni, de még rosszabb lett, puffadtam és megjött a célig kísérő hányinger, émelygés. Előzetes taktika így ugrott, átálltam a túlélő fokozatra. Ennek ellenére haladtam, a terep számomra kifejezetten feküdt (kb. Visegrádig, utána kezdődtek a nem szeretem szakaszok). A frissítéseket jó helyre tervezték, kulacs nélkül is lehetett gond nélkül haladni (övtáskát eredetileg Piliscsévig nem is vittem volna magammal, aztán a gyomorpanaszok miatt később sem próbáltam felvenni. Ebből a szempontból egyedül a Visegrád-Pilisszentlászló szakasz necces, a többi lehozható a frissítőasztalok kínálatával).
Klastrompusztánál ettem utoljára szilárdat, onnantól maradt a víz-cola-izo és 3*gél felállás. Nem sok, de elég volt a hátralévő röpke 75 kilireJ. Tempóm a vártnál jobb és izomzatilag is rendben vagyok.
Pilis-nyergnél jobbról becsatlakozott Skuló, elkavart egy félreérthető elágazásnál (Klastrom után a zöld+ leválik a sárgáról, majd visszatér a nyeregnél és ott újból leválik. Skuló az első leválásnál már elment egy kerülőre).
Morzsoltam a kiliket, hol jobban, hol rosszabbul, de haladtam. Elfutás veszélye nem fenyegetett (bizonyos tempó felett erősebben begörcsölt a gyomrom, ez volt az én fapados pulzuskontrollom J).
Prédi után elzúgott mellettem Maki, majd Szasza is, de utána senki. Folyamatosan vártam, hogy utolérnek, végül 75 kilinél Kékvirág és runner42 befogott. Egy darabig együtt haladtunk (értsd látótávolságon belül), majd Lajosforrás után Kékvirág tempót váltott és szem elől tévesztettük. Olyan eufóriában lehetett, mint én tavaly. Céltudatossága és a számomra sokszor az ésszerűség határán történő motorozástjelentő edzésmennyisége meghozta a megérdemelt gyümölcsét. Le a kalappal előtte. (Ha jobb formában lettem volna, még további 20 kiliig tartogattam volna előnyömből, hogy a téglagyárnál mondhassa be a Pályát, de állapotom ezt csak Lúdtalpnak tette lehetővéJ.) Pilisiborosjenőig Runner42-vel kerülgettük egymást, ő sem a csúcsformájában kocogott már. De neki nem most, hanem majd szeptember végén kell nagyot alakítania. Közben elmentek mellettem W. Ildiék, nagyon jó tempóban, esélyem se volt lereagálni.
Végül csak megérkeztem Szaszáékhoz (10-es út) és jöhetett az utolsó emelkedő. Előtte Lúdtalpnak gratuláltam, poraiból feltámadt főnixmadárként elrobogott mellettem.
Csúcs-hegyi nyeregnél utolértem a többszörösen elkavart belga gyereket, kalapácsos ember a nyereg előtt ütötte meg. Nem csoda, kb. 40 perce már bent kellene lennie. Gondolom elfogytak tartalékai. Kérdeztem, hogy minden rendben. Igenje nem tűnt valami őszintének, utánam jó pár perccel ért be, ami 2 kilométerre kicsit sok. (Gyaníthatóan nem a tájban gyönyörködött. Eszembe jutott első marathonom, ott annyira elkészültem erőmmel, hogy ha léptem, majdnem összeestem, ha álltam, akkor ugyan kvázi jól éreztem magam, de nem haladtam. Végül közel 1 óra alatt tettem meg 3 kilométert (35-38 között), maximálisan átéreztem a belga srác állapotát.)
A célba már kisimult arccal érkeztem, mosolyogtam, próbáltam az eleganciára is adni, ahogy ezt Lúdtalptól tanultam. Nagy élmény volt, még ilyen körülmények mellett is. Másnap különös ürességet éreztem: mint amikor valami jó véget ér és nincs újabb cél. Tudom, ez az üresség csak átmeneti csalóka pszichés érzés, de azt jelentette, hogy ez a nap, ez a verseny valami nagyon jó volt, nagyon ott volt, nagyon kellett az életembe.
Másszóval: jövőre mindenképpen újra ugyanitt!
Néhány kiegészítés és megjegyzés
Április elején az útvonalat 2 szakaszban jártam be, de ezek alapján nem állt össze a kép, nem éreztem a pályát. Így utólag mégis azt mondom, hogy nagyjából jó tervet készítettem/készítettünk, ma sem csinálnám másképp. (5.25 az első fele, 5.50 a második fele). Ha valaki hasonló erőállapotban van (pl. 6.30-7.00 Mátrabérc), akkor a 11.30 körüli idővel bátran számolhat (persze ez egyénfüggő, de karakterisztikájában az MB és ez az útvonal sokkal közelebb áll egymáshoz, mint a Kinizsi útvonala és az MB).
Néhány észrevétel az útvonallal, jelzésekkel és frissítéssel kapcsolatosan:
Jelzések: jól követhetőek, de Piliscsaba felé helyenként nem volt egyértelmű a jelzés (benőtte a lomb, április elején ez még nem tűnt fel). De jövőre szerintem lényegesen többen leszünk, ezért szinte biztos, hogy Klastromig látótávolságon belül mindig lesz valaki.
Klastrompuszta után a zöld leválik a sárgáról, majd a Pilis-nyeregben megint. Ez utóbbi a jó, de néhányan elmentek már elsőre is a zöld+ -ra, kerülve egy kicsit.
Frissítés: Pap-rétre kell valamennyi víz (Prédihez hasonlóan). Ha nem megvalósítható, akkor a kulacs nélküli futók vagy a kezükben vigyenek 2-3 dl-t Visegrádról, vagy rejtsenek el előre tartalékot. Víz nélkül elég kockázatos ez a szakasz, esetleges kánikulában a dehidratáció amúgy is fenyegető lehetőség, itt biztosan az.
Néhány ponton lehetne nagyobb pohár is, mert gondolom többen nem töltötték át egy pohárba a kirakott folyadékot, hanem egyszerre több poharat elhasználtak. És emellett időigényesebb is mindig áttöltögetni (elvégre versenyen vagyunk, számít a depoidő).
Izo frissítő: nekem bejött még azzal együtt is, hogy a gyomrom nem működött rendesen. Lényegében a colának és az izonak köszönhetem, hogy jutott elég energia a szervezetembe. Íze is ízlett, bár én eléggé jól bírom ezeket a műkajákat és italokat (valahol mintha öszibarackos ízzel szerepelt volna, na az nem jött be, de lehet, hogy keverem már az ízeket és folyadékokat).
A célban több szék vagy egyéb ülőalkalmatosság kellene. Akik később érkeztek, már csak a földre, lépcsőre ültek (bár gondolom az is kényelmes volt 100 kili után J)
Az útvonal nekem tetszett, volt benne kicsit homokos, mély homokos, aszfaltos, kockaköves, sziklás emelkedő és lejtő, földút, patakátkeléses és minden, ami kis hazánkban előfordulhat. Változatos útvonal, szerintem nincs ezzel semmi probléma. Ami esetleg bonyolíthatja a helyzetet, ha nagyobb vihar zúdul le, akkor az Apát- kúti völgy esetleg járhatatlan lesz. De ennek esélye elhanyagolható. (És a Vadálló kövek is csúszós lehet ebben az esetben).
(innen tudtam meg, hogy nekem igazából női terepfutó-cipőm van :-D )
A nyelv melletti legfelső szürke fűző-bújtató tört el... úgyhogy igazán köszönöm a fűző-összehúzó felajánlásodat, de sajnos nem mennék vele sokra :-( marad a varrás, vagy a vásárlás-visszacsere (ha van valahol).
Hazai fejlesztés (a parádsasvári ellenőrzőpont csinálja :-)), itt a projekt honlapja, csak kész legyen időre, a vas már megjött kínából, de még kell hozzá szoftver. Abban bízom, hogy nem lesz nehéz vinnetek, viszont nem cserélhető aksija van, így félő, hogy ha nem tartod a 15 órás időtervedet :-)...
Sok barát köszönt a rajtban, a későbbi pontokra szánt cuccaimat előre leadom. Egy extra zacskót is saját kajámmal oláhtamáséknak, lelkére kötve, hogy bárhogy érvelek majd, a bennelevőket Dömösön meg kell ennem, gondoskodjon rólam!
Jó ott lenni a reggeli rajban, ez egy igazi sportközösség. Itt egy kézfogás, ott egy mosolygás, hátba lapogatás, élcelődés. Csak egy szomorúságom van, Lúdtalp betegsége miatti bánatos arca. Ez a kép sajnos végigkísér. - A főszervező lép hirtelen elő és visszaszámlál: 3-2-1, dudaszó. Egycsapásra élővé válik bennem a verseny. Szedem a lábam, figyelem a pulzusomat. 65% fölé nem mehet tartósan az első órában! Valahogy le van már zárva a világ. 3 méteren belül van minden, kívüle semmi sem érdekes. A futás, a nap, a feladat elkezdődött. Nehéz lesz, koncentrálok.
Segítők állítják meg a forgalmat nekünk a főutak keresztezősésében, korán van még, látom, az autósok értetlenkednek. Figyelem az órámat, mindenki nagyon bekezdett. Nem rossz lemaradnom, tudom, mosolyogva nézem a szökevényeket: Ti sokan még az enyémek lesztek! :) Az első ellenőrzőpontot nem a hegytetőn, hanem még a völgyen érjük el, ezen meglepődöm. Ismerős sporttárs leép mellém és kérdez egyet, ez kibillent és egy kőre rosszul lépve már dőlök is, mint a baba, térdem kissé lesúrolva. A patak vizében kitisztítom, s megtámadom a hegyet. Előzni nem nagyon lehet, alt_, papamaci szívélyesen elengednek. Fentebb összeáll a mászósor. A hupli tetején már kocorászok, hamarosan légüres térbe érek, amit nagyon élvezek. Már nincs tömeg, alkalmi, vagy megbeszélt futópartik érnek utol és előzgetnek. Csak a lefeléken vagyok gyorsabb, a pulzusomat ott is a célzónámban tartom.
A következő ponton konstatálom, hogy 10 perc előnyöm van így is a feszesebb időtervemhez képest. Mi lesz ebből... és mi lesz a többiekből? Itt vagy nagyon sok remek idő kerekedik, vagy tömeghalál... Visszaveszek még ebből a tempóból is. Az Emlékfalnál látom megmaradt a 10 perc előnyöm. Rosszul terveztem? Nem lehet! :)
A térdeim bírják a mókát, nyugodtan megfuthatom a lefeléket. Sok cimbora mellett elsuhanok a szűk kilis lejtőn. Hiába a Lúdtalp-féle lejtőiskola verhetetlen. Nos, itt volt 85% felett is a pulzus, de ez kell a léleknek. ;)
Összeállunk spontán 4-en, úgy futkosunk ki Piliscsaba felé az erdőből, ez a tempófigyelés zavar, röpke pit-stop-ot eszközölök, ami kivesz a csapatból. Meglepetés szurkoló vár a faluszélen, Misi fotóz és segít, nyomja a kék kútnál a vizet. Már meleg van, bevizezem teljesen a fejem. Ekkor veszem észre, hogy már amúgy is tiszta izzadtság volt. Hiába, a héten a fodrászom kisgyermeke beteg, lehetelen volt levágatnom rendesen. Tudtam, ebből még bajom lehet...
Meglepődöm a következő ponton is, az állomásra vártam őket. Nem eszek, csak tolok még két pohár vizet. -ethka- segít a 10-es úton átkelésben, ez nagyon jól esett. A vasútnál ránézek az órámra, az előnyöm 14 perc a tervemhez. Tényleg rosszul terveztem, mert a frekim teljesen a zónában, ami egyáltalán nem feszes.
Uncsi szakasz jön, ami nagyon adja magát a suhanásra, hosszan kicsit lejt, de nem dőlök be, nem futok 5:30-on belül és a frekikorlátot is tartom. Betolok egy fél gélt, ez a reggelim, hamarosan itt a klastrompusztai emelkedő. Kellemesen szórványos itt a mezőny. Piliscsév hamar lábam alatt el, az emelkedőn meg a botjaim jól jönnek. Itt ér utol Fat. Dumálunk, majd ő előre el. A klastrompusztai pontnál már 20 perc az előnyöm, a tervezett 2 helyett nagyvonalúan 3 percet töltök. Dícsérem -balázs-nak N. Petinek a versenyt, egyszerűen semmi gixert nem találok, mondom! És ez így is van! :))
A részidőm 5 perccel több, mint a korábbi feszes bejáráson, de most teljesen jól vagyok. Úgy érkeztem meg, ahogy kellett, semmi erőt nem vesztettem. De viszont most jön az egyetlen olyan szakasz, amit nem ismertem, nem jártam be! És tudom, ez most egy kegyetlen mászós részlet lesz. Meredeknek érzem, gyalog is kemény, húzom magam a botokon fel. Új szabályt teremtek. Olyat, ami az egész versenyre érvényes nekem. A megkezdett emelkedőn megállni semmi szín alatt nem lehet! Sok hegyen tartja meg ez még ma a lendületem.
A Z+ jelzésre hamarabb váltunk ki, valaki visszakiált lentről. Én megfordulok, érdekes, a környezetem nem. Ők beletesznek így némi extra távot, nem is értem... a kis telhetetlenek! :) Fejben megrogyaszt a hegy, a Pilis-nyereg után, felérve oda, ahol elválunk a Kinizsi röviden érintett útvonalától eldőlök a gyepen, 2 percet fekve pihenek. Ez rendesen odatett, szédülök. Gyors technikai szünet után a többiek után eredek, majd a műútig elpárolog a holtpont. Meglepetés, ismét Misi vár előre meg nem beszélt módon, kínál minden jóval, én egy gigakortyra behúzok egy fél üveg izolöttyöt. Fat ér megint utol az exra betéttávja ellenére, együtt indulunk fel Dobogókőre.
Hosszú nagyon az aszfalt, bár még kicsit szédülök, én megfutom. Alkalmi kis bojunk szakaszgyőzelmét elhozom. Előnyöm 8 percre apadt, azaz 12 percet buktam. A pontnál összesen 40 mp-et tartózkodom. Belül pedig már újra ragyogok!! Most jön az a szakasz, amit a Tisztelt Pályakijelölő Bizottság az én kis kedvenc Enjoy-körömből beemelt és elfogadott. Több tucatszor futottam már, ez most az én etapom. Így is terveztem: az egész versenyen 3 gyors futásom lesz, ez, majd a Prédi-Rigó között és végül az utolsó pont után. 45 percet terveztem le Dömösre a 7,5 kilire, 40:53 lett. 5-6 sporit érek be, talán őrültnek néznek, de ezt a lejtőt, a köveit majd mind ismerem. Csak ne lenne ilyen melegem, nagyon tikkadtan érek le. 12 perc az előnyöm, a kedves pontőrök körében a földre huppanok. Kell pár perc, hogy jobban legyek, itt az újabb holtpont, ezúttal frissítőponton. Összesen 10 percet maradok itt, nagyon sok, de rendesen megebédelek. Egy gél, egy szelet rántott hal rizzsel, banán és sok izoital. Desszertnek egy Sport szelet. Közben az egész pont zsizseg, van akkora élet, mint később a Rigóban! SK, oláhtamásék, Nyúl és Cipő pontja olyan, mint egy felpörgetett gyorsétterem.
Itt, míg ültem, sokan előznek meg. Nehéz újra megindulnom. Gyűjtöm az erőt a Prédire, melegem van és a holtpontról csak nem megy a kijövetel. Akibacsiékra gondolok, meg a Könyörtelen előrehaladás módszerére? Vagy ez talán larzen definíciója?? Alig érek ki Dömösről, mikor rámtör a hasmars. Hirtelen nehezedik a pálya, teljesen kiürülve ugorhatok neki az 500 méter szintnek. A szabályom betartom, felfelé nem állok meg. Csak egy sporttársat érek utol, s fent Zsotyeknél a padra rogyok. 3 perc kell, hogy rendbe jöjjek, 2 pohár friss vizet megiszok. Vajon miért vagyok ilyen kába? Ezen eredmény nélkül elgondolkodom.
Könnyű és ismert szakasz jön, az időt tovább nem pocsékolom. Az erdő árnyában, az ismerős lejtőn újra begyorsulok. A Varga-lósznál búcsúzom az Enjoy-körtől, frankón lejt, én pedig suhanok. Hipp-hopp, itt a betétszám, a kis 6-8 perces emelkedő, amit tudok, ebből is most megfutok. 43 perc alatt érek a Rigóhoz, 7 perccel a tervem mögött vagyok. Fat-tel még éppen találkozom. Nem értem, hogy mi a bajom...
Működik ugyan, de nem 100%-ban, tehát ne adjon hamis biztonságot! Ha konkrét kutyával van bajod, azon lehet tesztelni. Ha szerencséd van, pár kezelés után megtanulja, hogy te vagy a fájós ember. A turistaút nyilván nem tehet róla, meg az sem, aki festette. Csak a kutya gazdája a hibás.
Az odàig oké, hogy a dogàt végezte a gazdi tàvollétében, de akkor a francnak vezetik arra a turistautat, avagy nem kötik meg amig nincsenek otthon?! De ne godoljàtok, hogy csak ugy el lehet menni màsfele. A környéken nagyon sok a gazgasàg, a legelö meg a boci. Egy-egy futàs alkalmàval különbözö trükkös karàmajtokon, keritéseken kell àtmàszni, hogy folytathasd az jelzett turistautadat. Ami jo, csak amikor megvàg a villanypàsztor, az annyira nem vicces. Na épp emiatt nem tudtam mit csinàlni és ezért volt olyan nehéz leràzni...
A telet sikerült kihúznom az őszről átmentett motiválatlanságommal és edzettlenségemmel. Januárban ugyan újrakezdtem az elipszis-trénerrel (20 óra), de hó végével egy újabb vállficam miatt a február már repült is a levesbe sportszakmailag, a gyarapodás látványosan és sebesen következett be, sajnos nem izomban. Hirtelen nyertem 6 kilót, ami a T100 rajtjáig 8-10 kg pluszt jelentett tavaly májushoz képest. Szórványosan gyűjtögettem a kiliket, de nem rendszeres mozgással, hanem időnként egy-egy megfutott tt-vel: HTMV 90, Teleki 50 és az első önteszt a MB volt. Elkönyveltem, hogy fejben nagyon egyben vagyok, nem üres ami monoton, ismerem a testem, pulzuskontrollal jól működök. Bár nem vagyok már gyors, de az erőm meglepően hamar kitűnt, előjött. Becsülettel végigmentem a MB-en, 70% feletti frekin az időm 95%-ban. Úgy, hogy maradt még kraft akár további 20 kilire is. Gyorsabb nem tudtam volna ugyan lenni megborulás nélkül, de nem ez volt a lényeg, hanem hogy megtaláltam a teljesítős zónáimat a jelenlegi fizikai adottságaimhoz.
-melák- piszkált állandóan, hogy nehogy már ne induljak... A T50-et terveztem és tudtam, a szívem hasadna meg a Rigóban, a padra rögzítve. Tudtam, nem bírnám ki, hogy ott megmardjak és ne menjek tovább a többi Tuperman után! Ezért elkezdtem a bejárásokat, mégpedig a második féllel. Tudnom kell, hogy mi vár rám, ha 50-nél folytatom! Húsvétkor megcsináltuk a bónusz-kört Fat-tel. Az útkép hihetetlenül tetszett. A karakterisztikája azonben elrettentett. Ezt én nem tudom a versenyen megfutni, Lúdtalp, alow és csanya olyan pályát talált ki, ami csak az igazi versenyzőknek van. :(
Azért folytattam a bejárásokat. Valami belül hajtott. Május elsején összehoztuk az utolsó 24 kilis szakaszt. Gigantikus kavarással, sokat gyalogolva is olyan szakaszidő kerekedett ki, ami feljogosított egy reális <16h-s összteljesítésre. Hétfőn fizettem és neveztem. Egyből jöttek az sms-ek, hogy végre észhez tértem, meg hogy tudták ők jól, meg ilyenek...
Még két bejárás kellett, egy az első 32-re, ez csak 27 lett, de a lazázó Lúdtalp és kékvirág után futva bőven elég is volt nekem, a másik pedig az utolsó hegy rendesen kraftban megfutva. Hogy tudja a lábam, ott milyen lesz! Ez utóbbit Lúdtalppal követtük el, összekötötve azzal, hogy a túloldali kutyás házak ajtaira értesítőket ragasztgattunk a jövő heti versenyt a tulajdonosok számára előre jelezve. Akiket otthon találtunk, mind megköszönték és monták, hogy a szomszédoknak is majd szólnak. 15 perc alatt értünk fel futva a nyeregbe, s megtanultam, hogy erősen gyalogolva nekem <20 perc lesz ez a versenyen. Úgy is lett.
Csütörtökön este még kirándultunk egyet Prédikálószékre, megugrasztva két vaddisznó csordát is; a mozgás hátunkon fejenként 16l ásványvízzel kifejezetten hasznos volt a lábizmomnak, éreztem. Lefelé futottunk a Rigóhoz, s hazaérve már le is módosítottam a szakasz időtervem 45 percre.
Már csak egy dolgom volt, a menetfelszerelést összerakni. A város Isost*r készlete kiürült, így puttonyomba csak tiszta vizet rakhattam. A héten intenzív vitamin, Ca és Mg és ásványianyag-feltöltést alkalmaztam, mit volt mit tenni, a hátizsákomba is beraktam a Mg-os, Ca-as és ásványi anyagos kapszulákat. Valamint idén először vettem mekis sült krumplit, hogy kunyerálhassak pár zacskó sót. Ez utóbbit végül egyáltalán nem használtam. Péntek este 11-re már végre minden bepakolva volt. Régen nem éreztem magam ennyire egyben, volt pályaismeretem, részletes időtervem, rutinom és fizikai önismeretem, valamint tudtam, hogy a formám megelőlegezi a biztos teljesítést. Tudtam, nekem idén ott a helyem!
Nekem működött. Pár éve egyetlen egyszer használtam (kölcsönbe kaptam) a Petőfin. A kuty jött, mérges volt, ugatott, én megnyomtam a szerkentyűt, kuty meglepődött, megállt, hátatfordított, eloldalgott.
Ugyan már! Dehogy volt az a kutya gyári hibás... Én is kilennék teljesen, ha egy őrült futó "bandita" közeledne a tanyámhoz... :-)))
Amúgy az ultrahangos kutyariasztó tényleg működik... Bár én ezt csak közvetve tudom megerősíteni, hiszen jómagam nem használom... Én a rettenetes tekintetemmel riasztom el a vérengző fenevadakat! Hiszen ki lehetne félelmetesebb egy Ogrénál az erdőben? :-)))
