Te is pontosan tudod, hiszen parakutató vagy, hogy amit a régészek ill történészek vagy félelemből (nehogy nevetségessé váljanak, mégha esetleg hisznek is benne), vagy korlátoltságból nem mondanak ki, azt meg KELL tegye a parakutatás világa... Mint ahogy te is ezt teszed! Baalbek ügyében; de biztos érdekes akkor is ha rómaiak építették, csak akkor az nem áll össze, hogy legelőbb miért Baalbek, mikor Baál az pontosan "ellenséges isten" volt; Baál-t közel keleti népek imádták, pl Főníciaiak, Asszírok, Óperzsák stb... Hogy lehet hogy a teraszt Róma építette, de nem nevezte át mondjuk Apolló terasznak? (most bocs nem tudom melyik plagizált istenük feletethető meg pontosan Baál-nak, de a görögöknél, ha jól tudom maga Zeusz lett Baál-ból). Azt gondolom továbbá, hogy római stílus nincs. A Római birodalom egyértelműen és nyilvánvalóan a hellén stílust plagizálta, nem utolsósorban amúgy idővel a hellén világ egybeolvadt a Római birodalommal, bizonyos régiói, pl akár Anatólia, akár Mezopotámia szinte változatlanok maradtak... a hellén stílus uralkodott egészen a keresztény korig,.. csak akkor kezdték a "pogány" dolgokat pusztítani... Hol van még bárhol a világon ekkora irdatlan megalitokból épített római nemhogy terasz, hanem egyáltalán bármi építmény? Eleve tudjuk, hogy sokkal kisebb épületeket csináltak a rómaiak sokkal kisebb téglákból, már a görögöknél is! Ráadásul van itt egy templom ezt is említettem, ami a legjobb állapotban megmaradt. Abszolút látszik a római ráépítés a korábbi görög templomra, mondjuk a terasz mellett van az igaz, nem rajta... mert ha rajta lenne az bizonyítaná hogy már az ógörög korban legalábbis ott volt a rómaiak előtt... Amúgy elég nagy kupi van azon a teraszon és aligha vizsgálták még át alaposan... sok rom, sok üreg, sok grottó... hidd el bőven van ott még mit felfedezni, és aligha a hivatalos tudományos álláspontnak kedvező dolog (vagy már fel is fedezték aztán szépen eltussolták, ahogy az néha előfordul, hiszen egyszerűbb egy "kis hazugság", mint átírni a tankönyveket nemde? Bocs, de én nem látom bizonyítéknak, sőt pont hogy nagyonis gyanús az az oda elásott motyó... máshol hol van még példa legalább csak akár fele ekkora teraszra és ott a nagy kövek alatt ottfelejtett római holmi maradványokra... nem érzed hogy ez az egész milyen felszínes és nevetséges "bizonyíték"..? Továbbra sem értem, hogy elfogadsz egy szemellenzős tudományos álláspontot, de közben meg vénuszi fajokról értekezel és vénuszi-atlantiszi eredetű csalósan csodás ősmisztériumokról... Bár a Nagy Piramisnál sem látsz rejtélyt tudom.. elég kacifántosan látod a dolgokat...
Vagy volt ott egy kis földhányás, azt nevezték a helyiek Baál teraszának, és ezt ahogy szokták ugyebár tiszteletben tartották a római hódítók a nevet és minden idők legnagyobb ókori építményét odabiggyesztették egy hegyre (miközben tudjuk hogy a rómaiak nem építkeztek hegyeken, kivéve itt ugye...), persze érdekel így is, pl hogy csinálták és miért, miért ilyen nagyra, miért pont itt, miért nincs máshol ilyen, főleg bent a római Birodalom mag területein..? Számos kérdés van akkor is, ha rómainak tekintjük láthatod... Római építmények inkább Rómában érdekesek, meg a Nápolytól lefelé levő átépítések, hiszen tudjuk a dél-itáliai építmények szinte mind antik görög tervezők és építők kezeitől vannak, a rómaiak csak rátelepedtek, és kisajátították. Pompeii is római sztori, mert akkor pusztult el, node mikor is épült ugyebár? A rómaiak m ég fasorban sem voltak... és mondom, Nápolytól délre, szint minden említésre méltó rom, mégha annak is látszik, valójában nem római, hanem görög. Már csak ebből is következtethetném, hogy Baalbek, akkor miért is lenne római. Nem is bent van a belső Rómában, hanem távoli helyen határvidéken, ahol harc ment az épp aktuális nagyhatalommal, ami általában ugyebár Perzsia volt, esetleg Egyiptom... hidd el, nem csak gagyi filmeket nézek, de ha elhangzanak benne értelmes mondtatok is, akkor megnézem és akár ajánlom is. Ahogy te is bele-bele kukkantasz azért Sitchin, Daniken és Hancock munkáiba is, nemde? A legbutább legagyibb "szomszéd hülyegyerek" is rámutathat valami valós furcsaságra... ;) Ez a teória nem ebben a filmben bukkant fel, hanem eléggé régi, hogy Baalbek terasza már Gilgamesh idejében is ott volt... sem nem ez a nyilvánvalóan lökött srác (aki igen sok zagyvaságot összehord nyilván e filmben), aki csinálta a videót, sem mások, akik ebben hisznek, vagy ezt kutatják, mert esélyesnek tartják. De ez hogy Gilgamesh és Baál két rivális túléló kora-ókori óriás lehetett, akiket isteneknek tartottak (és ebben is hiszel, hogy az őstörténelem istenei léteztek és óriások voltak valószínűleg, tehát itt is szinkronban van a gondolkodásoddal) A cikkre nem nagyon reflektáltál, hogy új hitelesített puzzle darab került el a Gilgamesh eposzhoz, amely pont e cédruserdőről szól... (emiatt merült fel újra a kérdés) és pont Baalbek körül is volt egy cédruserdő... nem érdekes? Te hiszel a paleoasztroanautikában és Atlantiszban is, kutatod is. Mégsem vagy hajlandó átgondolni ezt a teóriát, csak mert van valami, bejelentett a tudomány számára kényelmes bizonyíték... Szerintem sokkal reálisabb rejtélyek akár Baalbek, akár a Nagy Piramis, melyeket mindkettőt kiöntesz a kádból, helyette inkább Vénusz törpék, óriások, papmágusok, kabír magas technológiás gépek... nem igazán értelek...
„Szeretném azért jelezni, hogy ez túlzás. A tengertől még a polinézek is féltek…” – persze, ez így tökéletesen igaz (bár nem kapcsolódik ahhoz, amit mondani akartam).
Ernle Bradford írja A megtalált Odüsszeuszban, hogy meglepte, hogy a görögök, bár sok szigetet laknak, mennyire tartanak a tengertől. Igyekeznek a legrövidebb úton, csak minimális időt (azt is lehetőleg partközelben) a tengeren tölteni. Bradford maga is hajós volt, s ezt szembe állította az északi germán őseivel, aki viszont nagy kalandorai voltak a tengereknek. Bár a középkori angol tengerészekről is azt olvastam inkább meg sem tanultak úszni, hogy egy hajótörés után ne szenvedjenek sokáig.
A polinézek valóban bámulatosan tájékozódtak a földgolyó majd felét kitévő Csendes óceánon, pedig írásuk sem volt. Soucek írta erről: „A polinéziaiak ragyogó tengerhajózási sikereinek hosszú ideig tartó lankadatlan munka vetette meg az alapját. Kitűnő térképeik vannak, s bár anyag és külső kivitel dolgában inkább hasonlítanak különböző színű kókuszrostokból szolt szőnyegekhez, nagyon pontosan rögzítik nemcsak a szigetek és szigetcsoportok fekvését, hanem a tengeráramlásokat is és a passzát szelek szokványos irányát. A polinéziaiak még amolyan tengerésziskola-félét is létesítettek a Karolina-szigeteken. Mogemogon, Uleán, Poluaton és a Marshall-szigeteken, ahol csillagászati alapismereteket is tanítottak. Kiválóan ismerik a csillagképeket, s ezek szerint meghatározzák az égtájakat – kompaszuk szélrózsája tizenhat főirányt jelöl, éppúgy, mint a legkorszerűbb hajóké. Az északot a Sarkcsillag, a delet a Dél Keresztje határozza meg számukra. A kelet-nyugati irányt egy sor olyan csillagkép szerint tartják be, amelyek felkeltének és lenyugvásának ideje ismeretes.
Ezeknek az ismereteknek nemcsak a szakemberek, a csillagászok vagy a tengerészek voltak birtokában, hanem valamennyi polinéziai szigetlakó…”
„Egymillió év” az újabb leletekre vonatkozik, semmi köze nyilván a polinézekhez. Hiszen ez az ember elődökre vonatkozik. Ma úgy tudjuk a homo erectus 1,8 millió éve jelent meg Afrikába, majd elterjedt Ázsiába és a vele akkor összefüggő Jávára is. Így valóban érdekes, hogy az ázsiai parttól több száz kilométerre lévő Luzón szigetére hogyan jutott el, amikor egy mély tenger van közte, s úgy 700-900 ezer évvel ezelőtt? Ráadásul a szigetet az utána lévő időkben (de több mint 10 ezer évvel előtt) is több népcsoport elérte. Ennél gondoltam, hogy egy minél régebbi eredet, csak jobban előhozhatta az ember hajdani vízi vagy félig-meddig vízi életmódját. De ez valóban csak feltevés a részemről, jelzem.
A cikk vége: „A Homo luzonensis felfedezése egy olyan szigeten, amely soha nem volt összekapcsolva Ázsia szárazföldjével, és amelynek eléréséhez jelentős tengeri távolság leküzdése szükséges, valamint a hordozott keveredett faj-markerek jelentős rejtély-adaggal fűszerezik családfánk legújabb tagjának érkezését.”
Amúgy, te, mint tengerjáró ember, hogy gondolod, milyen módszerrel kelt át a több száz tengeri km-en a homo erectus, majd a homo sapiens a szigetre? Cunami vitte őket oda, vagy más történt… (vagy nincs ötleted)?
A másik kérdésem, hogy te a vízimajom-teóriát akkor fantazmagóriának tartod, vagy elképzelhetőnek, mint lehetséges múltat az emberfajtának?
Szerintem ez a mondat így éppenséggel helytálló. Mert elképzelhető, hogy jártak polinézek Madagaszkáron, de nem kolonizálták, mivel ausztronéz kolonizálták, foglalták el. A polinéz elemek a nyelvükbe éppen kerülhettek már ott is, ahonnan jöttek (és persze itt is, de láthatólag nem hagytak komoly genetikai nyomokat a malgasokban). Végtére is mindegy, hiszen én is írtam, hogy egyesek szerint elérhették a polinézek Kaliforniát is.
A melanézek (ausztronézek) genetikai története is rejtélyes (bár sötét bőrűek, de sok köztük a szőke pld.). Ráadásul előbb belaktak sok szigetet Óceániában, mint a polinézek, akik később érkezve elnyomták őket. Húsvét-sziget mondái is legalább kétféle törzsről beszélnek az apró, remota szigeten. De több szigeten máig egymás mellett él a két fajta, tudtommal.
"akár már egymillió évvel ezelőtt is minden félelem nélkül átkeltek szigetekra"
Szeretném azért jelezni, hogy ez túlzás. A tengertől még a polinézek is féltek, olyannyira, hogy a nagy polinéz expanzió hajtóereje nem a félelemnélküliség volt, hanem a kegyes halálbüntetés. A klánok közti villongások veszteseit, a közösség törvényei ellen vétőket, vagy a törzsfőnöki utódlási harcokban alulmaradtakat száműzték így, az óceán kegyelmére bízva. Ha konszolidált körülmények között történt, akkor kaptak némi élelmet, felszerelést, de ha nem, akkor csak azt vitték, amit a felkoncolás elől menekülve össze tudtak kapni. Sohasem fogjuk megtudni, hogy hányan haltak meg, és hányan élték túl. Hányan találtak partot, mielőtt szomjan haltak volna, s hányan tudtak ott tartósan túlélni. Mert voltak jobb és rosszabb adottságú szigetek, s a jobbakon általában már más, korábban elüldözött telepesek is megvetették a lábukat, akik esetleg ellenségesen viselkedtek az új jövevényekkel szemben.
A tengerjárók abban különböznek a tengert nem ismerőktől, hogy ők okosabban félnek tőle. Jobban tudják milyen helyzetek veszélyesek, és milyenek nem, s előre látják, ha veszély közeleg. Amikor pedig szembe kerülnek vele, a tapasztalataikra alapozva racionálisabban járnak el, nem pedig pánikolva össze-vissza, mint akik nem érzik a szituáció dinamikáját.
Tengerjáróként elmondhatom, hogy otthon a négy fal között nekem is voltak már rémálmaim tengeri veszélyekről. A tengeren viszont sohasem, ott ha nagyon fáradt voltam, pár órára el tudtam aludni még viharos szélben is, 8-11 éves fiaimra bízva a kormányzást. Másrészt az ember megtanulja, hogy még nyugodt vízen horgonyozva is felébredjen, ha a hajó imbolygása megváltozik egy kicsit. A tengerjárónak nem kell magyaráznom, miért fontos ez.
Én az ausztronéz nyelvcsalád megjelenése miatt említettem itt meg Madagaszkárt. Szokásommal ellentétben most inkább egy szakértőt idéznék, Peter Bellwood-ot az Australian National University of Canberra professzorát:
"Az i.e. 3000-et követő két évezredben a korai ausztronéz nyelveket beszélő folyamatosan települtek be azokba az ázsiai szárazföldi területektől távol eső térségekbe, ahol a korai ausztrázsiai szinotibeti és taj nyelveket beszélők laktak, akik aztán szintén szétterjedtek. Az ausztronéz nyelvcsaládnak ez az expanziója a régészeti adatok tanúsága szerint olyan régiókon keresztül zajlott, ahol csak csekély számú bennszülött népesség lakott. Útjuk először Tajvanra, majd a Fülöp-szigetekre, indonéziába, s végül Melanézián át a Csendes-óceán szigeteire vezetett. Az ausztronéz nyelveket beszélők körülvették Új-Guineát, amelyet korábban egy másik földművelő népcsoport foglalt el, akik a pápua nyelvcsalád nyelveinek őseit beszélték. i.u. 1000 körülre az ausztronéz nyelveket beszélők a Madagaszkártól a Húsvét szigetekig húzódó hatalmas térségben szóródtak szét. Míg az emberek egymás közötti kapcsolatai és közös tevékenységük eredményeként létrejövő nyelvi diffúzió oka lehet a helyi nyelvi változatoknak, addig a nagyobb nyelvcsaládok rendkívüli kiterjedését csak a kolonizáció magyarázhatja."
Az idézet a "People of the Stone Age" c. cikkgyűjtemény (1995) magyar kiadásából való.
Tehát ha Madagaszkár első telepesei nem is a polinézek voltak, de óceáni vándorlásaik során ide is eljutottak, s olyannyira megvetették a lábukat, hogy nyelvük nyomai máig fennmaradtak.
Hát ide még annyira borzalmasan tudományos "szkeptikusok" jutottak, akik alapból valami teljesen tudománytalan fantazmagóriának gondolják a vízimajom-teóriát. Gyakorlatilag anélkül mondanak véleményt róla, hogy elolvastak volna róla bármit is behatóbban.
Még két idézet akkor:
"A víziszony egyértelműen megjelenik az emberszabású főemlősöknél is, a csimpánzokat egyméteres vizesárokkal is el lehet keríteni. Ugyanakkor az ember kifejezetten vonzódik a vízhez, és nagyon sok jel mutat arra, hogy az emberré válás korai időszakában, még az australopithecus megjelenése előtt, mintegy 5-6 millió évvel ezelőtt vízhez közel éltünk. Ez az időszak számunkra fehér folt, a két lábon járás időszakából nincsenek emberszabású leleteink (4 millió évről korábban). Jelenleg két elmélet tartja magát, ugyanakkora természettudományos bizonyossággal, vagy inkább bizonytalansággal: a szavannaelmélet és az újabb vízimajom elmélet. A klasszikus szavannaelmélet szerint az őserdőkben lejöttünk a fákról, és nyílt terepen, szavannákon kezdtünk el két lábon járni, az első végtagjainkat másra használni, így lettünk „ügyes ember”. A vízimajom elmélet (Aquatic Ape Theory, Hardy és Morgan) ezzel szemben azt állítja, hogy 5-6 millió évvel ezelőtt egy interglaciális felmelegedő időszakban mintegy 100 méteres vízszintemelkedéssel a kelet-afrikai magasföldek szigetekké váltak. 1-2 millió évig víz melletti életre kényszerültünk, amikor a víziszonyunk és az életösztönünk küzdött egymással: vagy alkalmazkodunk a vízhez, vagy táplálék hiányában meghalunk. Ez nem azt jelenti, hogy vízilényekké váltunk volna, hiszen utána visszatértünk a szavannákra, de már egy néhány millió éves erős óceántapasztalattal a hátunk mögött.” (Kodácsy Tamás)
(az idézet vége is arra utal, hogy az emberelődök akár már egymillió évvel ezelőtt is minden félelem nélkül átkeltek szigetekra, mert bizonyos szerintem, hogy a korai ember leletek ilyen vízzel körülvett helyeken is tovább mályülnek az időben)
Az előző hszben említett Csányi Vilmos cikkben: „Jól ismert például, hogy a delfin és a cápa uszonya kívülről szemlélve nagyon hasonló, mindkettő a vízben történő gyors haladást szolgálja. A cápauszony nagyon ősi szerkezet, minden halnak hasonló szolgálja a mozgását. A delfinekről viszont tudjuk, hogy őseik medveszerű állatok voltak úgy 30-40 millió évvel ezelőtt.”
A polinéz hajósokra is azért utaltam, hogy nem lehetetlen egy hajós kultúra sem, ha már el is pusztult, de a nyomai még fennmaradtak, mint Terceirán például (erről többször írtam). Mint ahogy a föníciaiak, károk vagy etruszkok sincsenek meg már. Madagaszkárt nem a polinézek kolonizálták.
Irod még ezt: „Szükségtelen ehhez bármiféle vízimajom elméletről fantáziálni.”
Elvileg az 15022-hsz-re „reagálnál”, de abban hol fantáziálok erre?
Ehhez amúgy tényleg semmi köze, de ezt írtam is (nehogy a gyengébbek összekeverjék). A 1504-es hszben:
„Mivel az elmélet még aránylag új, így még számos korrigálása, helyesbítése és javítása várható.
De az bizonyos, hogy a majom fajtáknak nem volt ilyen korszakuk, ugyanis a nagy testszőrzetük megvan, mi pedig valamiért elvesztettük...
Ennek természetesen már nincs köze a hajózáshoz, vagy vitorláshajózáshoz amiről beszéltem (hanem az emberréválás folyamatához). Az más tészta...”
Egyrészt beszéltem egy prehisztorikus hajózásról (i.e. 8000 utáni időket értsd), másrészt arról, hogy már az emberelődök is átkeltek messzi földekre vagy szigetekre.
A vizimajom elméletre ilyen miatt hivatkoztam, hogy érdemes megvizsgálni, mert az időhatárok eléggé meredeken húzódnak vissza (a Luzon szigeti leletek 2018-ból vannak!).
Luzon esetében is úgy hiszik, hogy tutajokkal érték el. Csak arra akartam ezzel nyitni, hogy már az olyan ősünk, mint a homo erectus sem „félt” valamiért a tengertől, és ennek lehetett valami oka (a vizimajom-elmélet erre adna magyarázatot). Amúgy 2017-ben megjelent az elméletről magyarul a könyv is:
Elaine Morgan: A vízimajom elmélet - Csányi Vilmos előszavával:
Úgy látom a teve olvasta a könyvet, és el is vetette. Viszont Csányi Vilmos „Széchenyi-díjas magyar biológus, biokémikus, etológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudomány volt főszerkesztője. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései.” (wiki) nem ilyen szigorú az elmélettel kapcsolatban, s gondolom nem haragszol meg érte, ha nem tartom relevánsnak a flegmáló véleményedet az elmélettel kapcsolatban. Eleinte én is bizarrnak (sőt, kicsit mókásnak) találtam a teóriát, de azóta úgy gondolom, érdemes tovább vizsgálni, s majd a jövő eldönti, hogy mennyiben volt igaza az elmélet megalkotóinak. Ha elvetik ezután, még az is elképzelhető (sőt, azt is elfogadom). De Csányi is emlit néhány furcsaságot, pld. „Majom őseink az erdők védelmében éltek, a fák ágai között találtak menedéket. Az archeológusok meglepetésére már a nagyon ősi emberi táborozások helyét is rendszerint valamilyen vízparton találták meg. Ez elképesztő, az állatok inni járnak a vízpartokra, de a növényevőknek eszébe sem jutna ott sokáig időzni, mert a ragadozók is oda járnak.”
Mivel 1900 körül a német expedíció régészei a rómaiak hulladékát, cserepeit és pénzérméit találta meg a nagy gigantikus tömbök alá ásva. És hogy a teraszt hatalmas kövei a római stílusú teraszok. Ezt gyakorlatilag mindenki megértette, csak te nem.
Ilyen gagyi, a szomszédban lakó hülyegyerek által alámondós filmek nézegetése helyett többet érne, ha elolvasnál egy régészeti könyvet Baalbekről, hátha másképp látnád az egészet.
Úgy már nem is érdekes neked Baalbek, ha a rómaiak építették…?
A polinézek nagy hajós utazásainak mindenesetre számtalan régészeti nyoma van. Ismerjük az indítékait, a hajóikat, a vitorláikat, a navigációs módszereiket, azt, hogy vitték magukkal az obszidián szerszámaikat, a baromfiakat, a disznaikat. Látjuk, hogy ez lehetséges volt egy fémek és írás nélküli, meglehetősen egyszerűen szervezett kőkori kultúra számára is. Sőt ezek nem csupán egyszeri, hol sikeres, hol tragikus kimenetelű utazások voltak, hanem leszámítva néhány túl távolra vetődött migrációt (a Húsvét szigetet, Hawaiit, Új Zéladot, Madagaszkárt), rendszeresen oda-vissza kereskedtek is a szigetek között.
Szükségtelen ehhez bármiféle vízimajom elméletről fantáziálni.
Nyilván eme teória hívői szerint, a terasz (de csak a terasz!) már ott volt, mitöbb a gonosz isten, akit Gilgames keresett, majd harcolt vele, az volt Baál, óriás isten (aki égi szekéren járt a mítosz szerint), aki társaival építette a teraszt, mellesleg Gilgames is óriás volt eme teória szerint... Nem nézted végig a filmet amit küldtem..? Nem tudom honnan vagy ennyire biztos abban, hogy a terasz nem volt ott. Tán nem a mai formájában, tán az akkori már teljesen be van építve és ha lerobbantanánk róla a kb 5 ezer év alatt ráépített tétegeket akkor találnánk meg az ősi eredeti teraszt, nem tudom, viszont a teória szerint, Baál repülőtere volt a terasz valójában, a cédruserdő közepén... meglehet jelentősége volt, hogy Gilgames az erdőt ugyebár, ahogy a mítosza mondja kivágta amerre ment, tán így Baál álcáját ill rejtőzését gyengítette..? Libanon hegyvidéke már beljebb van a parttól jóval, pont irányban Mezopotámia felé. Nem azt mondom hogy közel, de Gigames ugyebár vándorútra kélt, semmi lehetetlenség nincs abban, hogy oda vándorolt Urukból... nem tengeri történet a Gilgames eposz. Nekem tetszik ez a koncepció. Két ősi túlélő óriás "isten" csapott össze Baalbek-ben Gilgames és Baál... tök jó nem? Mivel irreálisabb ez, mint hogy vénusziak érkeztek..? Ez legalább le van írva nagyjából... (ne vegyél túl komolyan!) ;)
Nem csak az indián törzsek hajóztak/tutajoztak ki az Atlanti-óceán felé (Kuba, Haiti, Bahamák), hanem a Dél-Európai megalítépítők is, mint arról írtam is:
Egyaránt úgy i.e. 6000-4000 közt indultak el a hajósok. Jellemzően a hajózásban, navigációban igen fejlett törzsekről beszélünk, akiknek viszont nem volt még írása! Ugyanez nem példátlan! Hiszen a polinézek is írástudatlanok voltak, mikor 3-2000 éve meghódították az Atlantinál kétszer akkora Csendes-óceánt. Hajóik elérték a Hawai-szigeteket és délen a Húsvét szigetet!
Egy újabb elmélet szerint a polinézek elérték Kaliforniát is, sőt az ausztrál bennszülöttek is Amerikát, akik tutajokon települtekannak idején Ausztráliába vagy 60-65 ezer éve...!
"Ez az erdő állítólag az az erdő, ahol Baalbek terasza is van, azaz akkor még erdő volt, ma már nem..."
A Gilgames-eposz Cédruserdője Libanonban lehetett (és ott van Baalbek is). Gilgames azonban történeti király volt (i.e. 2700 körül), aki köré mítoszok szövődtek már életében és utána is (ahogy Mátyás király köré mondák tömkelege).
Na most, ha a baalbeki terasz helyén volt a Cédruserdő, úgy a teraszt mikor és kik építették szerinted? Tehát i.e. 2700 évvel még nem volt ott, de mire a rómaiak ideértek i.e. 50 körül, már ott volt (akik ocsmány módra "kisajátíitták" maguknak).
Csak erre az úszásra, meg "megtanult úszni", meg ilyesmiket asszociálsz. A vizi majom teória szerint nagyrészt a vízmben élt az emberős, akár egy fóka (ami emlős). Épp ez a lényeg, nem kellett "megtanulnia" úszni, sem kapaszkodni egy fatörzsbe. S nem Hany Istókhoz van köze, hanem az egész emberi fajhoz...
Kicsit elbeszélünk egymás mellett. Más az hogy legelőbb mikor bukkant fel, azaz mikor fedezték fel, és más az hogy mikor terjedt el valami... nyilván a fosszíliák jelzései alapján... Tehát az lehet hogy az első előember már 800 ezer éve rájött a tűzrakás műveletére, de mire a bolygó teljes ősközösségi társadalom rendszere alkalmazta is, az inkább már szerintem úgy 300 ezer évre saccolható. Nemde? Ugyanígy az első, úszó faágra kapaszkodó szárazföldi majomember és a tudatos tutaj készítés közt is megkockáztatok egy hasonló arányosítást... azonban... a tutaj és a komoly hajó megalkotása közt is igen nagy idő telik el... a tutaj, hazárdjáték, a túlélés a szerencse kezében, van a kontroll minimális, főleg tengeren. Persze simán lehet hogy ősember primitív tutajon, áramlatot véletlen (vagy akár megfigyelések alapján) kihasználva, átjutott kontinensek közti óceánon, de ez messze nem hajózás volt még. Node hagyjuk a hajózás őstörténetét, főleg hogy nem is értek hozzá. Érdekesebb jóval amit pedzegetsz, hogy létezhetett vízi emberfaj. (melynek esetleg egy fennmaradt leszármazottja pl a pöttöm Hansági Pista regényhős barátunk)... de a mítoszok, ahová mindig nyúlunk ugyebár történelmi rejtélyek kapcsán is végülis emlegetnek vízi humanoidokat (nem csak embert aki erőteljes vyzi életmódot élt, sokat úszkált, hajózgatott, legyen az fatörzs, tutaj vagy akár már valami kenu féle), pl ugyebár a sellők vagy kár a kabírok is (hiszen apró termet, pikkelyes bőr, úszóhártyás lábak, itt-ott eme eltűnt félszerzet faj kapcsán is felmerülnek... az elmélkedésben, meg lehet a vízekből is..?) Az biztos, hogy a legtöbb faj csak úgy maradhatott fenn, ha egy-egy vizesebb kort is túlélt, azaz a vizes ill vízi környezethez alkalmazkodott, minimum tudott úszni, merülni, vízben vadászni és táplálkozni stb... Hisz ez egy kék bolygó és számos korszaka volt az utóbbi kb 1 milliárd évében, amikor már buja fauna és flóra jellemző rajta, amikor szinte teljesen kék volt... Nemde?
Ahaa... nos engem ez már annyira nem érdekel... viszont értem már, miért vonzódsz, Hani Istókhoz, azaz pardon, szóval hogy érdekel mifélefajta emberszabású, már ha létezett... ;) XD
Mondjuk az időhatárok innen csak visszafelé bővülhetnek! Kőeszközöket már a homo erectus elődje használt 2,5 millió éve, míg a tüzet legalább 800 ezer éve használja (innen tehát az értékek időben csak hátrább húzódhatnak!).
Az olyan "földhözragadt" nézőpont, de szószerint, hogy előbb valami faágba kapaszkodott, s úgy tudott haladni csak a vízen. Szerintem meg nem, neki arra az elején nem kellett ilyesmi. Mikor már eszközöket készített, és felhalmozott értékeket, tárgyakat, élelmet, kellett neki tutajt készítenie. Az úszáshoz neki akkoriban sosem kellett "faág" vagy hasonló. Én gyakorlatilag nagyrészt elfogadom a vízimajom elméletet. Itt elolvashatod:
Tehát az embernek (vagyis az ősembernek) "...ilyen-olyan geológiai véletlenek során 1-2 millió évig részleges vagy teljes tengeri életmódot volt kénytelen folytatni."
Mivel az elmélet még aránylag új, így még számos korrigálása, helyesbítése és javítása várható.
De az bizonyos, hogy a majom fajtáknak nem volt ilyen korszakuk, ugyanis a nagy testszőrzetük megvan, mi pedig valamiért elvesztettük...
Ennek természetesen már nincs köze a hajózáshoz, vagy vitorláshajózáshoz amiről beszéltem (hanem az emberréválás folyamatához). Az más tészta...
Nos 100 vagy 200 ezer év, nem ez volt a mondandóm lényege, hanem hogy az ősember, akinek még, ahogy tudjuk (a fosszíliák alapján) nagy dolog volt a tűz is, épphogy volt lándzsája kőbaltája, meg esetleg már képes volt primitív földbe ásott vályogházat építeni, bár inkább barlangban élt... ahogy tudni, járműve nem volt, még lova sem... ergo, ha meglátott egy folyót, azon egy nagy faágat, ami jó sebességgel halad, és ő is akart haladni a folyóval, akkor ugrott és rákapaszkodott, máris kész volt az első tutaj... csupán erre céloztam, hogy hány éve volt, nem tudom, de szerintem még a tudomány sem pontosan és biztosan... Bár itt szerintem nem lényeges, de a homo erectus, ahogy én tudni vélem, még lényegében primitív majomember volt, inkább volt majom, mint ember; nem beszélt, zömmel még a tüzet sem ismerte, pattintott kövekkel operált (ahogy több majomfaj is képes felvenni egy követ és feltörni vele mondjuk egy diót vagy hasonlót), csak a korszaka végefelé fedezte fel az tüzet is, ahogy a kőszerszámokat is... nem hinném hogy eszébe jutott, úsztatni magát (főleg hogy kvázi csordában járt, tehát legalábbis a családját is kellett hogy hajóztassa a nagy ágon és nem tengeren, arról szót sem ejtettem, hanem csakis folyón ill nagyobb patakopn), bár ki tudja, végülis láthatunk néha pl a Dunán, meg Tiszán (stb) is faágba kapaszkodó kutyust... tehát felőlem aztán bármi lehet... :)
Azt mondod 100.000 év és belekapaszkodva egy úszó fatörzsbe? Logikus, meg sokan így gondolják. De ez legfeljebb valamiféle egyedülálló Robinsonok jutottak volna el szigetekre.
Nem tudom, hogy kezdődött, de lehet fajtánk előbb úszott, s félig meddig elélt a vízben, s nem volt nagy szüksége a kapaszkodásra. 130 ezer éve Krétát már lakta egy populáció. Luzon-szigetét DK-Ázsiában már 800-900 ezer éve a tengeren, több száz kilométeren átkelve jutott el a homo erectus! A geológusok szerint több millió éve nem kapcsolódott Luzon (vagy Kréta) a kontinenshez. Luzont az évezredek alatt ráadásul több féle embertípus megtalálta magának.
A mítoszok és hagyományok tengerből előjövő istenekről, emberekről beszélnek. Hogy az emberek korábban vízben is éltek (a vízimajom-elmélet szerint valóban így is volt). Gyakorlatilag úgy néz ki, nem volt számukra akadály vagy probléma a víz sokáig, majd elfeledték ezt a képességüket. Olyan lehetett, annyira ősi lehetett a vízben vadászni, úszni, mint táncot járni, s régibb magánál a beszédnél is.
A nagy mítoszaink, regéink tele vannak hajóskalandokkal, expedíciókkal, melyek valami hatalmi tárgyért indultak, mint Odüsszeuszé, az Argonautáké vagy Gilgamesé. Még az istenek is „hajóval” közlekedtek az égben. Gilgamestől vagy Odüsszeusztól is régibb a Kalevala varázslója, Vejnemöjnen, aki nyolc napig úszott a tengerben (Odüsszeusz csak két napig). Ő még egy Atlantisznál is régebbi prehisztorikus királyságba indult.
Gyakorlatilag a felfedezések az 1960-as évektől jönnek folyamatosan, addig a régészek és történészek már évtizedek óta bejáratott teóriák mellett őrködtek a nagy folyamvölgyek civilizációiról, a kontinensek és szigetek benépesedéséről, az embertípusok kifejlődéséről. Mára ugyancsak bonyolulttá vált a korábbi látszólagos összhang. Kíváncsi leszek, mire jutnak majd ez irányban...
Nyilván kézenfekvő volt a vízi közlekedés már 100 000 éve is az ősember számára, hisz ha úszott egy nagy faág a folyóban, rákapaszkodott és tudott gyorsan nagy távolságra utazni... (már kérdés, hogy visszafelé már nehézkesebben)
A Nagy Piramis ügyében a legújabb fejlemény, hogy előkerült a John Dixon által a Királynői Kamra levegőjáratában talált három tárgyból az egyik, egy 13 cm-es cédrusfarúd darabja. A másik két tárgy már 1993-ban előkerült a múzeumban, de ezt végleg elveszettnek hitték 2019 végéig, amikor Abeer Eladany régész megtalálta a skóciai Aberdeen Egyetem Ázsia gyűjteményében egy skót szivarosdobozban, de már darabokra volt hullva. Viszont 2020 végén kormeghatározást végeztek rajta és kiderült, hogy a cédrusdarab i.e. 3341-3094 közé datálható, ami félévezreddel régibb legalább, mint Hufu kora.
Bencsik leírásában is vannak régészeti tévedések, de egyszerűen olyan hülyékkel fordíttatják le ezeket a cikkeket, akik nem értenek hozzá és különböző tévedéseket közvetítenek (pedig ők pénzt kapnak ezért!). Nemrég láttam ezt a cikket a Kheopsz hajójáról a Feminán:
Azt mondja, a jobb oldali gödörből emelték ki a Kheopsz evezős bárkáját. Ez nem igaz! Az egy négyszögletes akna volt, amit 1954-ben fedeztek fel, ahonnan kiszedték a szétszedett hajó darabjait. Két ilyen akna van a piramis déli oldalán (eddig csak az egyik van feltárva).
Amit a jobb oldalon mutat egy hajótest alakú üreg a sziklába vájva. Ez nem az ahonnan a cédrushajót kiemelték! Három ilyen gödör van a sziklába vájva a Nagy Piramistól keletre. Ezeket már a 19. század utazói is leírták. Sokáig árkoknak hitték (Petrie is), s csak Borchardt vette észre, hogy ezek egy hajótest negatívjai… (azóta már mindenkinek pofonegyszerű).
Atlantisz bizonyosan Afrika/Európa felől népesedhetett be. Legalábbis a népességének nagy része innen jött. Korábban lakatlan kellett legyen, mint a többi szigetnek. Ma úgy vélik Ausztráliát bambusztutajokon érték el az őslakos törzsek úgy 65.000 évvel ezelőtt:
Atlantiszt is hasonlóan érhették el, a bukása előtt minimum ezer vagy max. 5-6 ezer korábban. De a sziget pusztulását én, ahogy Szolónnak is mondták ezer évvel az egyiptomi állam születése elé, azaz az i.e. 5. évezred közepére vagy második felére gondolom. Hogy Amerika felől elérték a szigetet tutajokon az indiánok ? - nem tudom, de Kubát és Haitit Yucatán és Venezuela felől elérték 6-7000 évvel ezelőtt! https://www.nature.com/articles/s41598-019-56929-3?fbclid=IwAR2mkKqvD-XmziligYvgOxpwOZCj8_Tqlf18tk-EL94-cMsYhAX7IORmXL4
De nemrég írtam arról, hogy szerintem a tengeren, vízen való közlekedés a legegyszerűbb vízi alkalmatosságokon sok ezer évvel korábbi, mint bármilyen más szárazföldi közlekedés. Tutajokat, dereglyéket, kenukat talán már a homo sapiens a kezdetektől használt. Hajókat, sőt vitorlásokat is ismerték már mélyen a prehisztorikus időkben:
Ha azt mondom, 2017 végére kiderült, hogy mind a 9 Azori-szigeten találtak kőtalajba mélyedő keréknyomokat, melyeket az első portugál telepesek már ott találtak (amilyeneket pld. a marokkó Lixusnál, aztán Máltán és még más ősi helyeken is találtak). Azórok is nagyjából ugyanaz a távolság!
Szóval az első atlantiszi betelepülők nemcsak vitorlástutajokon, hanem hajókon is jöhettek Atlantiszra i.e. 11.000 és 6000 közt valamikor. A sziget elég nagy volt ahhoz, hogy egy népet eltartson: tehát voltak folyók és tavak (!), mezőgazdaságra alkalmas nagyobb területek és ásványkincsek (Platón egy bronzkori társadalmat írt le). Kedvező klíma is volt (ellentétben mondjuk az északabbra lévő Grönlanddal vagy Izlanddal). Itt nyugodtan kifejlődhetett aztán kultúrájuk, mint más szigeti kultúrák esetében (Kréta, Málta, Szardínia, stb).
„Vagy esetleg már a kontinensen alakult ki olyan szintre a kultúra, hogy olyan eszközeik voltak, amivel át tudtak települni az óceán közepére? (de akkor hol lelhető fel ennek a nyoma?)”
Ennek nyoma nincs, szerintem a kontinensen (Afrika vagy Európa). Az atlantiszi bronzkori kultúra ott, az óceáni szigeten fejlődött ki. Ahogy a máltai vagy krétai kultúra is a róla elnevezett szigeten fejlődött ki. Hiába keresnéd a minószi kultúra korai nyomait (előzményeit) Észak-Afrikában! Pedig akik kifejlesztették 5000 éve, valószínűleg Észak-Afrikából érkeztek Krétára úgy 6-8000 éve. Máltai megalitikus templomok is csak ott épültek.
És akkor vedd azt, ha Kréta megsemmisült/elsüllyedt volna vagy 4000 évvel ezelőtt…
Felvázolsz egy lehetőséget, ami szerint több mint 2000 km-re a kontinenstől létezhetett egy olyan sziget, aminek nagysága elegendő egy rendkívül fejlett kultúra felemelkedéséhez.
Viszont hogyan települtek oda az első őslakók, akik létrehozták a kultúrát? (esetleg nem is az Afrikából származó emberi faj képviselői?)
Vagy esetleg már a kontinensen alakult ki olyan szintre a kultúra, hogy olyan eszközeik voltak, amivel át tudtak települni az óceán közepére? (de akkor hol lelhető fel ennek a nyoma?)
A Szantorini freskók legnagyobb hajóin 21 evezős látszik egymás mögött. Nekik egyenként legalább 1m hely kell ahhoz, hogy evezni tudjanak. Ráadásul nem is végig, hanem legfeljebb a hajók hosszának felében vannak elhelyezve, ez már 40-50 m hosszat ad. Ám lehet, hogy itt valami sajátos ábrázolási konvencióval állunk szemben, s a két oldalon megoszló összes evezőst mind egy oldalon mutatja. Így oldalanként 10-11-el számolva kapunk 20-25 m hosszúságot, ami szerintem egy józan mértéktartó becslés.
A kendervászon borítás tudtommal csak egy Apostolos Kourtis nevű egykori tengerésztiszt elképzelése, aki épített egy 17m hosszú, és nagyon egyéni konstrukciójú "replikát". Ez a szerkezet tisztán az ő saját elgondolása, semmiféle ismert régészeti lelet nem támasztja alá. Tulajdonképpen vékony hosszú, és két félbe hasított hajlékony ciprushusángok egymás mellé közözésével kialakított tutaj, aminek két felét félhengerként felhajtotta, majd rudakat az orránál és a faránál egymáshoz görbítve alakította ki az orr ill. fartőkét. A faragatlan szálfákból álló héjazat réseit fenyőgyantával és kenderkóccal tömítette, ami persze így közel se lett volna tengerálló, azért kívülről még egy szintén gyantával impregnált lenvászon réteget is ráragasztott. Az építés 4 évig tartott, az eredmény Iraklion régi kikötőjében tekinthető meg a velencei Arsenal egyik használaton kívüli csarnokában. (Az elgondolás Homérosz egy passzusán alapszik, amiben vázlatosan leírja, hogyan eszkábált Odysseus négy nap alatt valami rögtönzött tutajt Kalypso nimfa közreműködésével.)
Tudtommal ez a "replika" is csak Chania kikötőjében tett meg néhány mérföldnyi tengeri utat, aztán gyorsan szárazra tették. Szerintem ilyen ügyetlen szerkezettel a minosziak se váltak volna sikeres tengeri kereskedőkké.
A minoszi hajók fehér színe véleményem szerint az fúrókagylók ellen használt "algagátló" bevonatból eredhet, ami a mediterráneumban széles körben ismert recept szerint cápaolajjal kevert mész volt. A szegény kelet-Afrikai és arab halász illetve kerekedő dau-kon még ma is használják. Érdekes kontrasztja volt ennek, hogy az ókori Mezopotáma hajóit pedig fekete szurokkal impregnálták.
A freskók nagyon karcsú hajókat mutatnak, hosszan előrenyúló orrtőkével, magasra ágaskodó orrsudárral, s olyan alacsony oldalmagassággal, ami lehetővé teszi az egyszerű rövid pádlival történő ülve evezést. Ehhez viszont a fedélzetnek ott nyitottnak kell lennie. A kormányosok meg kézben tartott hosszú szárú evezőkkel kormányoznak. Nehéz elképzelni, miként lehettek ezek a hajók alkalmasak nyílt tengeri áruszállításra. Mindegyiknek a fara alatt van egy érthetetlen célú ferde nyúlvány, és mindegyiken egy pompázatos kapitányi baldachin. Lehet, hogy mindezek inkább valami ábrázolási konvenció részei, amit nem jól értelmezünk, nem jól fordítunk le háromdimenziós valósággá? Nekem van ezekre egy elgondolásom, ami alapján készítettem egy részletes virtuális modellt, de azt nem fogom itt megmutatni, mert az egy készülő történet illusztrációs anyagához tartozik. Amiben a Szantorini vulkánkitörés elől menekülő szigetlakók utazásait követve felvillantom számos korabeli civilizáció mindennapjait. Életre keltve a legkülönbözőbb megtalált tárgyak, városok, kikötők, szentélyek, műhelyek, szerszámok, fegyverek, festmények, papiruszok, cseréptáblák üzenetét.
a 2400-2500 éves középtengelyes kormányú hajóleletekről tudok Thonis-Heracleion-nál. Amelyek megdöbbentően épek, és sok van belőlük. Kár, hogy a mai egyiptomi haderő elzárt területén fekszenek az tengerfenék iszapjában, ahová közönséges földi halandó nem teheti be a lábát.
Ennél régebbit csak a Vörös tengeren Gawassis-nál tudok, ahol az ókori egyiptomi kereskedelemnek nagy kikötői raktár- és hajóépítő bázisai voltak Kelet-Afrika (Punt), Mezopotámia (Sumer, Akkád, stb.). Bahrein (Dilmun) és az Indusvölgy (Meluha) felé:
De az a két pallódarab, amit itt kormányként interpretálnak, szerintem lehet akár egyszerű palánk is. Akár egyik, akár másik, jó nagy hajóhoz tartozhatott. Amit ráadásul szétszedhetőre építettek, hogy át lehessen szállítani a sivatagon.
Szia Construct, on topic kérdés, de nem ebbe a szövegkörnyezetbe tartozik,
olvastam egy cikket, amit nem teljesen értettem, állítólag Szantorini romokban talált hajó képeket próbáltak értelmezni, amiből kiderült, a méretük: hosszuk 23 m felett kellett lenni, rejtélyesen fehér színű hajótesteket ábrázoltak, ne ez az amit nem tejesen értettem: Az értelmező szövegszerint ez egy "kender" composit borítás, ami kivül belül borítja fatestet. Azaz a kendervászon velemivel fel van ragasztva.
Tudsz valamit erről?
Egész érdekes módon viszont találtam középkormányos egyiptomi tengeri hajó maradványról szóló cikket, földközi tengeri kikötő, 3300 éves hajó maradvány.
Hogy nem létezhetett Atlantisz az Atlanti-óceánban, arra a szkeptikusok a következőket hozzák fel:
1. Egyszerűen nincs hely egy kontinensnek az óceánban. Hisz vagy 60 millió éve Európa/Afrika és Dél-Amerika lemezei még egymás mellett voltak, s ezek „tökéletesen” egymásba illeszthetők. Ott nincs semmilyen hely egy ilyen „szellemkontinensnek”.
2. Kontinentális talapzat sincs a tenger fenekén, ahol Atlantiszt képzelik.
3. Az Atlanti-óceán kis szigetei mind vulkanikus eredetűek (Azorik, Madeirák, stb). Azaz nem lehetnek semmilyen elsüllyedt nagy sziget „csúcsai”.
4. Az óceán szintje a jégkor óta 120-140 métert emelkedett, de ha ezt levesszük, ezalatt sincs annyi föld, ami Atlantisz lehetett.
5. A Közép-Atlanti-Hátság az óceán közepén egy nem süllyedő, hanem éppen emelkedő föld, ugyanis É-Amerika és Eurázsia táblái egymástól távolodnak, mely erők éppen az óceán közepén repedéseket hoznak létre, magma kiömléseket, melyek magasítják a hátságot és a gyűrődéseket, repedéseket növelik.
6. A tenger alatti térképek semmilyen nagy sziget körvonalait nem mutatják és a búvárhajók sem fedeztek fel eddig tenger alatti építményeket, oszlopokat és más efféléket.
De arra gondoltam, ezek nem valódi érvek egy olyan területre, mely máig sem ismerjük eléggé. A válaszaim ezekre:
1. Igazából egy félreértés szülte, hogy kontinensként beszéltek róla, az egyiptomi pap és a görög Szolón egymásközti félreértése lehetett. Igazából a sziget „erejére” vonatkozott a nagyság, amit igazol a szöveg későbbi része, ahol Atlantisz kolonizációjáról ír a Mediterránumban. Az első kultúrák mind kis területen vannak: Egyiptom csak 30 ezer, Sumer csak 20 ezer négyzetkilométeren, és Kréta 4000 éve a Mediterránum legnagyobb tengeri hatalma volt, pedig csak 8 ezer négyzetkilométeren fekszik! Platón leírásában szereplő ún. atlantiszi „nagy síkság” meglepően kicsi 2000x3000 stadion (ami vagy 200 ezer nkm lenne), de amit az újabb magyarázók, F. Joseph, R. Ulrich és mások, csak 12-16 ezer négyzetkilométeresre becsülik a „nagy síkság” területét! Egy "kontinens" óriási alföldje, fő síksága a fővárossal csak ekkora lenne???!!!
2. Igaz, hogy Afrika és D-Amerika összepasszol, de Európa és É-Amerika közt láthatóan nagyobb földterületek „hiányoznak”. Szerintem a 60 millió évvel ezelőtti eltávolodás után kisebb kontinentális talapzatok maradtak a két kontinens közt, melyek az óceán közepén, épp a törészóna fölé kerültek.
Azok akik, ilyesmire hivatkoznak ellenérvként (hogy ninca kontinentális talapzat), gyakorlatilag becsukják szemüket, hiszen Izland szigete épp ilyen: kontinentális talapzat és a törészónák átmennek rajta, ráadásul a sziget tele van vulkánokkal, kráterekkel. Ilyen lehetett Atlantisz is, csak jóval délebbre, ahogy az ókori szerzők írták. Azaz sokkal jobb klímában. A Gibraltárral szemben. Viszont egy sokkal szélesebb törési zónában, mint az a tengeralatti térképeken is jól látszik.
Hogy létezett kontinentális talapzat ezen a részen is, azt több mintavétel is mutatja az oroszoktól és amerikaiaktól. Nemrég írtam az oroszok fúrásáról:
De 1971-ben az Atlanti-óceán közepén húzódó Vema törészóna vizeiben Miami Egyetem kutatói mészkőbe ágyazott gránitot találtak. Ezek a felfedezések csak megerősítik azt a feltevést, hogy volt egy kisebb kontinentális talapzat(ok) az óceánon, amit különböző romboló erők (a szétveszítő erők, vulkánkitörések, föld és tengerrengések) összetörtek, lesüllyesztettek, „bedaráltak” az óceán 3000 m mélyen lévő árkaiba. Ahogy Zsirov vagy Muck képzelte, egyszerűen a tektonikus erők hatására nem „elsüllyedt”, hanem beomlott az óceánba (a törészónába).
3. Ez magyarázhatja, hogy felesleges keresni (pláne száz méteres mélységben) egy nagy sziget körvonalait, sem emlékműveit.
4. Izland kontinentális talapzata már egy jóval keskenyebb törészóna vonalán fekszik, ami azonban majd így is szétfogja szakítania a szigetet. A repedés átmegy Izlandon, és jól látható.
5. A Nagy-Atlantisz nagyjából 40-100 ezer négyzetkilométer lehetett, ami így is a Földközi-tenger legnagyobb szigetének (Szicília) nagyjából 2-4-szerese! Így gondolja a 20 sz. második felétől minden számottevő atlantológus, Zsirovtól Frank Josephig. Az ókori kultúrák számára ez egy hatalmas sziget volt! Éppen a mérete miatt gondolom, hogy kontinentális talapzat lehetett az alapja, s nem egy olyan sziget, mint Madeira vagy Terceira, amit a vulkanikus erők emeltek ki. (Atlantisz pedig csak visszasüllyedt volna a vulkánkitöréseknél, amire volt is példa kisebb szigeteknél.) Másrészt ezek túl „kicsik” szerintem Atlantiszhoz, hogy egy tengeri királyságot létrehozzon (azaz: erőforrásait biztosítsa, erdők, fémek, stb.).
