Ma voltunk az Ózdi Hegyi Félmaratonon. Elkeserítő volt számomra, hogy a 21 km-es távon mindössze 13(!) db férfi versenyző indult és 8 hölgy. Tavaly azért valamivel többen voltak...Én először vettem részt rajta, nagyon tetszett a pálya, de sajnos csak az abszolút 4. helyre volt elég az 1:35-ös idóm. Németh Csaba is tiszteletét tette, 2.helyen jött be. Számomra elszomorító, hogy a terepfutókat már csak az 50-100 km körüli távok hozzák lázba...:(
Bocs, hogy a csapos közbeszól (T50-en indultam volna csak, de egy sérülés közbejött), én is pontosan ezt tapasztaltam. K100-on a Geténél már fáj, utána már csak kicsit romlik. Ami viszont megmagyarázhatatlan számomra, kb.10 km-rel a cél előtt mintha elfújták volna és úgy hasítok mint az elején. Talán mert lejt :) Síkon, városban viszont soha nem tapasztaltam ezt. Ha elcsoffadok, akkor ez csak fokozódik.
röviden fontossági sorrend nélkül: - fokozatosság (ne az első évben ess neki a 100Km nek, erre kell ált. 3-4 normális futó év, az ultrázás türelemjáték, hamar ki lehet égni) - specifikusság (gyakran fuss olyasmi helyen és úgy, ahogy a versenyed lesz) - sokszínűség (a monoton terhelés sérülésveszélyes, tehát keresztedzés, kiegészítő sportok) - rendszeresség (egy héten legalább 4 nap sportolj. Az állóképesség fejlesztéséhez sűrűn kell az inger a szervezetnek) - periodizáció (alapozás, pihenő napok, formábahozás, struktúra) - egyénre szabbottság (egyéni edzészónák, eröltetni ami nem megy és egyébként szükség lenne rá) - odafigyelt életvezetés (minimalizálni a stresszorokat, rendesen aludni és egészségesen kajázni) - pozitív életszemlélet (félig tele pohár szemlélet, a környezetünk támogatása)
nagyon jól nézett ki a célban, én sokkal rosszabbra számítottam. A két kör közti különbség is példaértékűen szép mind időben, mind pulzusátlagban. Igazi mazó a fiú.
Egy ( számomra ) érdekes problémáról szeretnélek megkérdezni Benneteket !
Régebben ( még " aktív " koromban ) mindig pulzus mérővel edzettem , versenyeztem . Laborban , futószalagon , felmérőkön viszonylag pontosan meghatározták az éppen aktuális edzés/verseny pulzus értékeket . Akkor ( 15 évvel fiatalabban ) a max . pulzusom 192 volt . Az anareob küszöb 145 . Ébredési pulz. átlagosan 43 .
Az utóbbi években csak élvezetből sportolok , de a tavalyi T100 után egy beszélgetés közben megkérdezték , hogy milyen pulzussal futottam ? Mivel fogalmam sem volt , így beszereztem egyet . Elég gagyit sikerült vennem , össze-vissza mért , ráadásul kényelmetlen is volt . Régen mindig Polárral futottam , de mióta GPS "őrületben " vagyok , inkább a Garmint választottam .
Na , a sok rizsa után itt a kérdés : Meglepődve tapasztaltam , hogy sokkal alacsonyabb pulzus értékeket tudok csak felmutatni . A nyugalmi p. továbbra is 47-50 közötti , de például edzés közben nem tudtam 135 fölé kerülni . Ez síkon , terepen 4:30-as iramnál volt , egy 30-as futás közben . A teljes edzés 5:07 átlag lett , és 122 pulzus átlag . Tudom , hogy a viszonylag sok lassú túra-futásoktól rettenetesen belassúltam , de mégis meglepett ez az érték .
"A felkészülés sok szempontból egyéni, de az alapképletek mindenkire igazak, a biológia mindenkinél ugyanúgy működik finom szórással."
Jó ezt hallani, mert (még) tök "kívülállóként" én is erre gondolok. Ha nem is sok-sok oldal hosszú terjedelemben (persze jöhet úgy is :) de 2-3 mondatban szerinted melyek ezek az alapképletek?
A motiváció és hogy miért csináljuk kérdés a versenyen van, hogy igen látványosan alakul (negatív irányba). ez baromi érdekes pszichológiai jelenség.
Ja, és azt tapasztaltam (kíváncsi vagyok a tövbbiek véleményére), hogy egy 12-24 óra közötti versenyen kb 6-8órán át fokozódik a fáradtság érzés szempontból, onnan már nem fáj jobban, stagnál a dolog. Innen már "csak" ezt a szintet kell tudni elviselni a további órákban. Fizikálisan persze tovább lassulunk, ott a stagnálás ált. nem igaz, mint a fejben játszódó dolgoknál. Persze egyre könnyebb megborulni, fejreállni, egyre keskenyebb a léc amin táncolunk az idő előrehaladtával a rendszer normális működése érdekében.
:) Én leginkább Maki ráhangolódását iparkodtam ösztönözni, de valóban lehetett ilyen éle is. Megnéztem, a kiírás is teljesítménytúrának mondja. Most átolvastam az UTMB honlapját is, ott úgy fogalmaznak, hogy nem használják a futás szót, vagy más szinonímáját, egyszerűen "trail"-nek mondják, vagy "race"-nek. Magyarul, ez egyfajta terepverseny. Mint a M115 is, ha jól veszem ki.
Számomra, nem éles a határ a terefutás és a belekocogós túrázás között. Gondolkodtam rajta sokat, beszélgettem másokkal, de most úgy vélem, maradjon meg a pillanatnyi álláspontom egyelőre munkadefiníciónak.
Maki és a többi Mátrában versengő és/vagy enjoy felhalmozó, pedig fusson, tipegjen belátása, ereje és persze igény szerint! Sok sikert mindnek az addigi felkészüléshez és a a szervezkedéshez! Köszi a fókuszálást, érthetőbb így?
SC, már bocs hogy belé szólok, bár nem nekem címezted. Szóval mindenki annyit fut belőle, amennyit az erőnléte szerint tud, de nem többet, mint amennyit elhatároz (szóval kb. e kettő minimuma :-)). Összevetésként, ha megnézed a CCC, UTMB, ill. Mátra 115 legjobb időket, akkor az látszik, hogy a Mátra 115-ön 96-ban (mellesleg sáros talajon, eső után) gyorsabb kilométereket lehetett tolni, mint a CCC-n, annak ellenére, hogy a CCC rövidebb táv. Azaz úgy gondolom, hogy ,,futhatóbb'' a Mátra 115, mint az UTMB és rokonai.
Viszont elég sok (össze lehetne számolni, de most nincs kedvem, de kb. 15) 20-30km-es túrát kocoggattam az utolsó fél évben. De 40 felettiből összesen 2 volt. Kevés.
Persze, igazad van, kicsit túlmisztifikáltam ezt a dolgot, pont a te klienseid is mutatják, hogy léteznek általános elvek, és működnek is.
Amatőr kérdésére rátérve, 48km-es volt a leghosszabb túra, amit előtte teljesítettem, ráadásul az borzasztóan sikerült. A Kinizsin féltávnál (több km és szint, nagyobb meleg) jobb volt az időeredményem, mint ott a célban. Furcsa dolgok ezek.
En peldaul nehany 50es, es egy 60assal. A 100 nem ketszer otven dolog szerintem kozel sem olyan eles, mint a maratonnal. Az en szintemen legalabbis. Sajat tempoban aszfalton biztos jon holtpont 30-35 korul, ha tulzasba vitted akkor kalapacsosember, ha nem, akkor csak belassulas, de az tenyleg huzos resze. De terepen tenyleg folyamatosan adott az emelkedok meggyaloglasa, tobb a kvazi piheno, tobb a mas mozgasforma. Egyszoval : mas. Mondjuk Te mar kiprobaltad, most mar csak emelni kell a tetet... persze nem egy all in-nel kell inditani... :o)
SK, az Ironmaned remek példa az eltökéltségre, akaratra!
És hát igen, volt olyan mértékű tespedtség, "mélység", ahonnan el lehetett indulnom anno a krisztusi korban a sportolás/futás útján... :) Abban igazad van, hogy az első év nagy kitűzött célja, a sikeres maraton óta sok lett a fejbenfutás, és igazából elméletben erősödött a sportolás projekt, nem a km-gyűjtésben, bár a valódi futás már lassan egy évtizede kitörölhetetlen eleme az életemnek.
Épp ezért jelent most új motivációt, friss impulzust a terepfutás, teljesítménytúra, ha többnyire még csak az olvasás szintjén is... És hátha itt is működnek majd az exponenciális és számcserés edzéstervek! :))
Persze, hiszen mi egyidősek vagyunk. Én csak arra akartam utalni, hogy amikor futóbolond lettem, te voltál az egyik példaképem, és a te példád óriási ösztönző erő volt számomra. És pár hete néztem meg, hogy az az egyszerű varázsige, ami akkor az indexes bemutatkozásodban volt, és amit még idéztem is az egyik beszámolómban, most is ott van. (Most tegyél oda valami reklámod, mert ezek után mindenki kattintani fog. :-)) És ezért vagy fontos nekem még mindig.
Nagyon jo a téma! Szerintem az utobbi kérédést màr majdmindenki feltette magànak, amikor valami olyan megmérettetésre készült, amire azelött még nem volt példa. A kérdést én is megvàlaszoltam magamnak utolag visszatekintve (persze a sajàt példàmmal) és érdekes volt levonni a konkluziot...
Ma megint megjàrtam egy hàzàt védö kutyàval egy teljesen màsik helyszinen. A jelzett turistaut itt is a hàz bejàrati ajtaja elött megy el, a ajtoban pedig egy kutya fekszik. Ismét a klasszikus kis gazdasàgot kell elképzeli. Odafele minden gond nélkül haladtam (nem vettük észre egymàst), viszont visszafele kölcsönösen megijedtünk egymàstol, de szerintem a kutty jobban mint én. Megint vészesen közel kerültünk egymàshoz és bot sem volt nàlam ez alkalommal. A szemböl hàtràlàs megint bejött, de ennek fele sem tréfa. A kocsitol alig 5 percre voltam, igy kerülnöm kellet a falu fele, majd visszamàszni a kocsihoz, ami 2 ora utàn màr igazàn nem hiànyzott, de megoldottam valahogy.
SK, ismerjük egymást, a filozofálgatás a korral csak mélyül... :)
Olipapa megállapítása tökéletesen igaz: a biológia mindenkinél működik, azt nem lehet kihagyni a képletből, bármennyire is hisz az ember a szellem erejében... :)
Nagyon tanulságos ez a topik, egyik kedvencem lett, mivel a kiinduló téma is kellemes (innen a szobából, a klaviatúra mellől a természet közelsége még terápiás hatású is), de a teljesítmények mögöttes elemei általános érvényűek (motiváció, edzésmódszerek, versenytechnikák); az élet más dimenzióiban is szerepet kapnak, ha más formában is.
A titok nem a legjobb kifejezés. A felkészülés sok szempontból egyéni, de az alapképletek mindenkire igazak, a biológia mindenkinél ugyanúgy működik finom szórással. Ez a teljesítésre, a versenyre is igaz, nem csak a napi edzésekre. Vannak kritériumok amiben ha nem hibázol és fel vagy készülve "sima ügy" kell legyen. A motiváció viszont tényleg egy jó kis titok, mármint megfejteni magunkban, miért vállalunk és lelünk örömöt ilyen külső szemlélő számára érthetetlen és sokszor fájdalmas dologban.
A 100km-es terepfutásra való fölkészülés egy igazi titok. Már a maratoni síkfutásra való edzés is rengeteg egyéni elemet hordoz, az általános edzéstervek inkább csak keretként használhatók, de a 100km annyira hosszú, annyira kockázatos és annyira másképp jó, hogy itt minden egyedi. Meg kell találni a saját utat. Meg lehet, sőt meg kell hallgatni mások véleményét, de egészséges kétellyel kell őket fogadni, hiszen más valaki útjáról szólnak.
Nagyon szeretnék ott lenni jövőre a májusban a rajtnál, és lehetőleg nem szurkolóként. Ráadásul a Százas sokkal jobban vonz az Ötvenesnél. Keresem az utam, de az egy olyan szűk kis ösvény, amelyben egyelőre el sem férek széltébe.
