Én is két számmal nagyobbat (42-es a lábam és 44-est) viselek. Elég jó az oldaltartása, stabilitása a Saucony-nak? Nekem 96 kg-osan csak a Montrail Hardrock jött be, de abból is 2 számmal nagyobbat használtam.
kicsi. próbálj ki nagyobbat. Amíg a sarkad nem emelkedik el túlzottan a cipőből és ez nem okoz problémát, nem nagy a cipő. Ha tökre előrenyomod a lábad a cipőben, hogy a lábujjak elől hozzáérjenek a cipőhöz, hátul az ujjadnak be kell férnie a cipő és a sarkad közé. Én is pont a szélesség miatt, hogy ne legyen problémás a két legkisebb ujj hordok 47 es csukát pedig 44-45 utcai méretem van.
Mivel ujonc vagyok, nekem nincs "regi" utvonal - a nevezesnel kapott itinerbol csinaltam.
Egyebkent a Borzsony ultran is kaptunk hasonlo itintert, igaz fekete feherben, es pont az ut volt vekony vonal a turistautak vastagjaval szemben, szoval figyelni kellett, viszont volt rajta szintmetszet is. Egyertelmuen a tuhus terkep alajan csinalta valaki mapsource-ban, es meg tudta csinalni, hogy ne legyen rajta ez a sok csuny nagy karika, es tok jol olvashato szintmetszet volt, pontnevekkel, meg minden. Meg kellene kerdezni Ujj Zolitol, hogy ki es hogyan csinalta...
Utcára eur 44-est hordok, futni meg 45-öst. Tavaly ugyanilyen sauconyban nem volt gond a t100. Valószínűleg pont ennyi hiányzott a jó bejáratáshoz, illetve a zokni gyanús még, egy picivel vastagabb volt a szokottnál (talán az se ártana, ha kicsit könnyebb lennék). Amúgy a szélességgel szokott inkább gond lenni, néhány hét alatt eddig még minden cipőm (a montrailt kivéve) kirepedt a kislábujj mellett. Nemigen találkoztam még itthon széles sámfára szabott cipővel.
Ez a szám csak azt tükrözi, hogy egy kerék ennyit mért, a túra neve a résztávoknál is azonos, Mátra 115, csak a táv más. Amúgy footpoddal mondjuk 110 km lenne, tuhuval 116 km. AZért is indulunk ki a kerékből, mert avval tudunk olyat kimérni, hogy ,,160 m után fel balra a szalagozáson a Havasra'', erre a tuhu nem volna alkalmas, főleg, hogy azon nincs is meg a nyomvonal.
Köszi a válaszokat! Most importáltam át a kerekes bejárást Excelbe... Nem mondod, hogy 124,04 killer a vége!? Akkor a Mátra 125 megnevezés helytállóbb lenne! :))
Azt hallottam, hogy a kisnánai szálláshelyek már megteltek, nem tudom, hogy így van-e, de ha igen, Domoszlón még jócskán van szállás, szálláshelyek listája itt.
A 115-ös és 88-as távok kerék alapú mérése befejeződött a hétvégén, minden, ami érdekes méréssel kapcsolatban itt, az első két link a lényeg, a lentebbi adatok még a régiek, azokat még nem volt érkezésem frissíteni.
Értem. Nekem ehhez már 100 sem kell, a múltkor a 60 km-es Montrail-en is sikerült elgondolkodnom az Élet Nagy Dolgairól...Leginkább arról, hogy mi a fenét keresek itt és de messze van még a sör...:)
Ennek ellenére talán jövőre én is kipróbálok egy 100-ast, ha addig nem teszem magam tönkre a rövidebb távokkal...:)
A terepfutók közé (főleg ezen a topicon) sokan az ultrák, vagy a teljesítménytúrák felől jönnek. Ez is egy magyarázat az 50-es 100-as távok népszerűségének.
Nekem a félmarcsiról az jut eszembe, hogy a táv negyedénél lesavasodok, a táv felénél elfogy a levegőm, a maradékon pedig csak arra tudok gondolni, hogy nem élem túl... Százon viszont "taktikus" alacsony-közepes intenzitással van erő és idő elgondolkodni az Élet Nagy Dolgairól. :-)
A Disznós-kút dagonya (már 91-ben is az volt, akkor még foglalni akartuk, de lemondtunk róla, nincs már ott elég víz). Nádas-kút valaha használható volt, még ittam is belőle, de már tíz éve se lehetett rá építeni, mostanában nem is néztem, szerintem a foglalása is tönkrement már, egy próbát persze megér, 10 m kitérő a dózerútról. Babik kút viszont kiváló, csövön kifolyó megoldással.
Ha haldokoltok Világosról lefelé kiérőt lehet tenni Bacsó-kúthoz, a dózerúton haladva,
Apropó dózerút, ha eléritek Világosról lefelé, azon menjetek balra, majd vissza be az ösvényen a fiatalosba, amikor a dózerút balkanyart tesz (ezt fogjuk felfesteni is).
Szervezett körülmények közt (június 6-7.) lesz víz Fajzaton és Tót-hegyesen is, sőt akár a Káván is előfordulhat.
Medvegyu! Van valami infód arról, hogy Závoz után kb. 500 m-re lévő Nádas-kút, illetve Világos-hegy után kb. 1 kilire lévő Disznós-kút használható-e, vagy érdemes-e megnéznünk szerdán?
Nekem terepen két mumusom van: egy: a cipő szétszedi a lábam kettő: eltévedek
Hát, megint bejött mindkettő.
A pénteki napot a nyugodt előkészületekre szántam, pakolgattam, olvasgattam a bejárók beszámolóit. Igyekeztem keveset csomagolni, hiszen a tavalyi ellátás is bőséges volt, idén is erre számítottam. A négy 25 km körüli szakaszra számoltam szakaszonként 1,5 liter saját lötyit a hátipúpba, meg kettő müzliszeletet és egy zselét, illetve Pilisszentlászlóra egy váltás zoknit. Délután még átalakítottam a buszt fekvőre, tudtam, hogy jól jön az még. Alvás helyett a szokásos izgalmi állapotban elkövetett hánykolódás következett, így aztán hajnali kettőkor jobb híján el is indulok. A korai induláshoz mérten kellően korán érkezem, hat előtt elsőként nevezek. A kocsiban megreggelizem (kaukázusi kefir, müzliszelet), átöltözöm. Sistergőnél mérlegelés 97,5 kg, zsák és botok nélkül.
Startnál előzékenyen a végére állok, menjen az elejére az, aki végigfutja. Mivel egyáltalán nem ismertem a terepet, ezért komoly időtervet nem csináltam, Klastrompusztáig nagyjából futva terveztem, 8-as átlaggal, onnan meg felfelé gyalogolva, lefelé kocogva, ahogy jön. Klastrompusztáig ez így is lett, minden jól ment, élveztem minden percét, bár néha gyanús nyomást éreztem a lábujjaim felől. Itt kérdeztem meg a rendezőket, hogy ugye innen fogunk szívni és lelkesen bólogattak. Dobogókőig Sistergővel és egy ifjú, 50-esen indulóval kepesztettünk felfelé. Gyors frissítés után jön a hosszú lejtő, kocogásra fogom. Lábujjaim felvisítanak, hoppá, úgy látszik, hogy még nem tört be a cipőm. Dömös előtt már teljesen lelassulok, nagyon fáj. Dömösön már tudom, hogy ebből nagy szívás lesz, de Pilisszentlászlóig nem akarok kiszállni. Felfelé nem fáj, így perverz örömmel mászom meg a Prédikálószéket. Persze le-nek már begörbített ujjakkal totyogok, bár állítólag a párosujjú patások is így kezdték. 8:21-el érek be a Rigóba.
Eszek, iszok, majd nekimegyek az ajándékhuroknak, ha másnak nem, hát bejárásnak a jövő évre jó lesz. A Szent-László-völgy kellemes árnyát kellően ellensúlyozza a visegrádi aszfalt. Mikor már azt gondolom, hogy elkavartam, meglátom az ep-t. A Kálvárián kibökdösöm a vízhólyagokat, megcsodálom a bevérzett nagykörmöket. A rövid viviszekcióülés után hamar felérek a parkolóba, ep, kút. A Pap-rét felé sokáig elkísér a Dunakanyar mucsaji zsibvásári zaja, valami rockkoncert ötvözve sváb lakodalmassal, koronázva péniszhosszabbítókon nyergelő benzinlovasok vinnyogásával. Nagyon nem ide való, de hát a magyar ember retteg a madárfüttytől. Így van ez. 12:16-tal érek Piliszszentlászlóra.
Jóval kevesebben vagyunk mint négy órával ezelőtt. A pontőrök nagyon készségesek, amíg lehajtok egy levest, pátyolgatnak, megtöltik a puttonyt. Fájó lábak ide-oda, innen már be kell menni. Öt és fél órám van a szintidőig, kilépős sétával még meglehet. Ketten megyünk, a kolléga szintén totyog, neki inkább az izmai fájnak. Lajosforrás után elővesszük a lámpákat. A lejtő itt jól kocogható lenne, de az avar között elbújó kövek alkalmankénti frontális találkozásai a cipőm orrával a lombok alatt is a csillagok látványával örvendeztet meg. Lassít az is, hogy a fényvisszaverő szalagok mellett simák is vannak, néhány rövid, de idővesztő kavarást azért beteszünk. Csikóváralján kivilágított UFÓ-leszálló és ep vár ránk. Sajt, olajbogyó, víz, még 16 km, három és fél óra van rá. Ha a Kevélyt lebírom, akkor még meglesz ez. A piroson felfelé elhúzok (felfelé ugye nem fáj), iszonyat sok macskát látok, rossz lehet itt rigónak lenni. Emlékeimben (Kinizsi/Iszinik) a nyereg a hegy túlfelén van, tolom felfelé. Az igazi nyeregben elvesztem a piros jelet, megtalálom a PSZ-et, de megkeresem a pirosat és kepesztek felfelé. A Kő-hegynél eszmélek fel, elqrtam, nem kicsit, de nagyon. Vissza már nem megyek, a kevélyi köveket lefelé ezzel a lábbal nem vállalom be. Tudom, hogy időre már nem érek be. Előveszem a Pilis térképet, majd a szőlők között bemegyek Pilisborosjenőre. EP-re már nem számítok, bekapcsolom a Garminon a "vissza a starthoz" funkciót és próbálok a csiganyálon eligazodni. Hihetetlen szerencsével a kéken találom magam. A műút előtt elérem az EP-t, illetve inkább már seprűpontot (ha létezik ilyen), a pontőrök elkérik a dugókát és a rajtszámot, frissítővel kínálnak. Felajánlják, hogy bevisznek kocsival, de innen már tényleg be kell menni gyalog. Átkísérnek az úton. Rangjelzéseimtől megfosztva megyek tovább. A célból felhívnak, hogy zárniuk kell, megbeszéljük a cuccaim sorsát, elköszönünk egymástól. Utoljára a Csúcs-hegyen még előveszem a botokat. Lent már nincsenek kint a szalagok, megint a csiganyálat nézem, némi kevergés után 19:20-ra érek az iskolához.
Most leginkább a zuhany hiányzik, lemosakszom ásványvizzel a kocsinál és elindulok hazafelé. Két nap nemalvás, némi séta után Bicskéig bírom, itt beállok egy földútra, hátramászok a fekvőrészbe és csak a nap ragyogása ébreszt fel.
ps: Nagyon színvonalas verseny volt ez. Az útvonal gyönyörű, változatos, nem piskóta. A frissítés kiváló, nekem bőven elég volt, a személyzet hozzáállása pedig csillagos ötös. Köszönöm mindenkinek! Sajnálom, hogy nem sikerült (a cipőm monnyon le!), jövőre visszavágok! Valaki nem akarja esetleg az ősszel visszafelé megszervezni? SAZÁZSPERET?
Nem lerogyok a nyugágyba, hanem felhörpintek hirtelen vagy 1 liter citromlével dúsított vizet, utána fél liter gyenge fröccsöt, majd nekilátok fát vágni, hogy legyen min megsütni az ebédet (flekken-grillezés) :-D Ez eddig minden "telki-futós" hétvégén így történt... A jövő hét folyamán lesz időm végre, hogy egy hosszabb (30-40 km-es) túrát tegyek meg a környéken. Korábban is volt már ilyen túrám, de az szigorúan csak gyalogolva. Kíváncsi leszek a "belefutós" túrára...
Februárban a Barcika túrán voltunk és pont arról beszéltünk, hogy milyen kevesen vannak egy nagyon klassz túrán. Két óra volt az út. Talán ezért is maradnak sokan távol. Az a nap arra lett szánva. Ha egy 2 órás félmaratoni futást szeretnék, arra ritkán szánok rá egy teljes napot. Nyilván családosoknál ez a kérdés sokkal összetettebb. Alföldről én is sokat utazgatnék hétvégente.
Akinek nem inge...Engem csak az lepett meg, hogy a tavalyi listában 28 férfi és 10 női versenyzőt számoltam össze a 21 km-en. Plusz a 40 fő férfi-női 10 km-es. Ehhez képest tűnik kevésnek a mai indulók száma. Minden tiszteletem azoké, akik akár a 100 km-en, akár a 21 km-en is próbálkoznak. Mi öten ma 320 km-t utaztunk ezért a versenyért és nagyon jól éreztük magunkat. Persze mi alföldiek vagyunk, akiknak minden hegyi verseny egy felüdülés, egy változatosság. Tény, hogy Ózd valahogy nem tartozik az egyszerűen megközelíthető települések közé, de akkor is egy kellemes vasárnapi program volt. Én is elindulok néha hosszabb távokon, de a hegyi edzés hiányából kifolyólag értékelni tudom a rövidebb szintes távokat is. Legfeljebb ott gyorsabban próbálok futni, és így jobb eredményt elérni. Az is igaz, hogy a budapestieknek talán több rendezvény van közelebb, és ezért nem igazán szeretnek ilyen komoly távolságokra elautózni. Ha ott laknék, talán én is így gondolkoznék. Ennek ellenére nem tudom elképzelni, hogy ott éljek, pedig sok előnye is lenne...
ezt a véleményt annyira nem osztom... 2 hete Piliscsabán voltam egy 21kmesen, az LA-ra meg félmaratonra neveztem...hogy miért kevésbé hoz lázba...? talán kicsit kisebb kihívás. Miért kevésbé népszerű? ez a szervezők propagandájától nagyban függ. Ha jól emlékszem a bükki hegyin a 10 és 26 km es távon többen indulnak, mint a hosszún.
