Hat, nincs konnyu helyzetben a jegybank. Na nem a mostani dontest illetoen, mert egy vagas meg siman belefer, hanem a jovot illetoen. Ahogy rchu is ramutatott, 2007-re nehez barmit is mondani, az MNB-nek viszont olyan targettel kene eloallnia, amit tartani tud. A fo sulypont most nyilvan az infla, a core nagyon alacsony + AFA csokkentes is lesz. Emellett az arfolyamra is figyelni kell, mert mar megint kostolgatjuk a sav also szelet.
Szoval mindenkepp vagni kene, de egyelore csak 25 pontot.
Ha nem előrejelzésnek tekintem az ajánlást, akkor a figyelembe veendő tények ismertek és változatlanok.
Ha mégis annak tekintem, akkor nyilvánvaló az információs hátrányunk. A monetáris tanács az utóbbi időben különösen figyel rá, hogy döntései konzisztensek legyenek a staff jelentésével. Sajna csak találgatni tudunk, hogy mi lehet benne, ha inflációs fronton hiperoptimista, akkor könnyen lehet benne egy magasabb vágás.
Van még valami: igazából a 2006-os cél irreleváns lett, 2007-re meg olyan tényezők függvénye, amelyekről semmit nem tudunk (új kormány, új költségvetések, áfa-hatás megragadó várakozásai, nemzetközi környezet stb.), úgy érzem, a monetáris politika kicsit súlytalanná vált, nagyon kiváncsian várom, hogy miként tudja ezt megoldani a staff és a MT. Nem tartom kizártnak, hogy a 2007-től bevezetendő 3±1 % nem 2007 decemberétől, hanem esetleg korábban indul, de ezt azért biztosan vajazni kellett volna a kormánnyal rendesen.
Legyen -25bp, a korábbiaknál jóval kevésbé magabiztosan.
A gazdasági növekedésnek jót tenne -50bp. Lépjük meg. Nagyobb Ft gyengülés úgysem lesz, mert akkor a devizahitel magas aránya miatt keresletcsöki, és csökkenő infláció, megint hűl a gazdaság. Ha meg erősödik a Ft, akkor méginkább indokolt a nagyobb lépés. Inkább most-50 bp, ezzel nem indul még meg a lejtőn az árfolyam. Ősszel a jövő évi költségvetés körüli felhajtás miatt már óvatosabb, újabb -25 bp. Így 6% év végére. Ha az olaj is úgy akarja.
sztem még egy 25 bp simán benne van, az 50-et elkezdték ugyan kóstolgatni a népek, de sztem nem merik megkockáztatni. azért nagyon nehéz bármit is mondani, mert a montan már ismeri az inflációs jelentés, mi meg nem. sztem a jelentés alapvetően az inflációra fókuszál majd, nagy kérdés, hogy a jegybank mit kezd az áfacsökkentés inflációs hatásával. teljesen nem szarhatja le, mert olyan reálkamat lesz jövőre, hogy ihaj és akkor még olyanabb forintárfolyam. kell vhol keresniük egy optimumot, de az erre vonatkozó tippeket csak akkor lehet értelmesen végiggondolni, ha ismerjük az inflációs jelentés várakozásait az infla eltérítésére. szóval sztem vágjunk egy biztonsági 25 bp-t aztán majd meglátjuk mi lesz a jelentésben.
T Tagok
Összehivom a vasárnap, aug 21 éjfélig tartó ülést.
Júniusban eröteljes 50 bp-os csökkentés Lenygyeloban majd júliusban újabb 25. Londonban 25 bp-os csökkentés tekintettel a gazdaságra. Az európai nemzetközi lazitás tehát egyre több fronton folyik.
Mo-on a ft árfolyam tartós és egyre mélyülö bizalmat tükröz.
Kérdésem: adott-e a feltétel vagy éppenséggel szükséges-e a megszokott kamatlépésen gyorsitani egyet? A javaslatokban kérem értékelni, hogy a bizalom megvan-e az állampapirpiacon (tehát hogy nem csupán pl. a tözsde vagy a reaálgazdaság a külföldi befektetetök célpontja). Kéretik az érvelésben az infáció és az egyéb aktuális pénzügyi, reálmutatók alakulását értékelni.
A Bizottsági vállveregetés, az adónyesés áfán keresztüli megvalósítása inflafronton segít, a forintárfolyam engedi, úh -25bp. Nem sietünk sehová, ennél nagyobb nem kell.
A múltkori 25 bázispontos vágás egyhangú, konszenzusos döntés volt. Most is ilyesmire számítok, és valószínűleg ez az óvatos lazítási sorozat folytatódhat is még egy ideig az év folyamán (de erről lesz még vita, ha odaérünk). Gyorsabb tempót egyelőre nem szorgalmazok, a jövő havi üléssel együtt jelenik meg az új legyezőábra, ha akkor 2006-ra súlyos alullövést jelentenek be, akkor sokkal nagyobb kényszer lesz a radikálisabb kamatlépésekre. Tehát ez alkalommal is no surprise: -25 bp.
Szerintem 25-öt fornak vágni, ezért ez a javaslatom.
Más kérdés, hogy szvsz akár 50 is lehetne az 1,9-es maginfláció és az áfa csökkentés ismeretében. Árfolyamcélunk ugyebár nincs, meg szabadidőnkben támogatjuk a kormány gazdaságpolitikáját is, de most dolgozunk.
Indokaim a korábbiakhoz hasonlók: a 2005-ös inflacél teljesül, 2006 gyakorlatilag jutalomév, forint erős, nemzetközi környezet OK.
Felmerültek már olyan hangok, mely szerint lesz itt több vágás is még az idén, és én sem tartom kizártnak. A piac az erős ft és az inflacél miatt tudja a jegybank dolgát és előre beáraz.
A jegybank most elsősorban kommunikációs kihívásokkal néz szembe, hiszen a következő egy évben légüres térben mozog (kicsit hasonlít a helyzet az áfa-emeléses időszakra - az mnb-nek fogalma sincs mi megy át belőle, és mennyi rögzül a várakozásokban). Főleg az idén nehéz a helyzet: úgy kell 2007-re koncentrálni, hogy közben a jegybanknak fogalma sincs, hogy mekkora lesz a negatív sokk és utána mennyi tűnik el belőle. 2006-ban már kicsit okosabb lehet, de akkor is kell egy cél meg egy előrejelzés, amire hivatkozva meghozhatja a döntéseit. Én a mostani üléstől várom, hogy valami jelzést már ad ezzel kapcsolatban a piacnak az monetáris tanács.
Ezennel összehivom a július 16 éjfélig tartó ülést. Az ajánlásokat kéretik indokolni. Események voltak böven: eröteljes lengyel kamatvágás; londoni események, melyek ott most valószinüleg egy idöre betesznek az esetleges monetáris szoritási vágyaknak; EU-s opportumizmus magyar aht ügyben; lefutottnak tekinthetö 2005-ös célteljesités; lefutottnak tenni szándékozott 2006-os célteljesités. Avagy mégse?
S van-e értelme már a 2007-es inflációs pályáról spekulálni?
Ki hogyan értékeli a pénzpiaci bizalmat, az inflációs célteljesitést és az örökös problem childot, az aht-t - illetve e keretek között milyen döntést ajánl?
Köszönet az ajánlatokért, amelyek egységes következtetésre jutottak. Ellenvetésem nincs, csak annyi megjegyzésem: a jövöröl könnyü beszélni, de majd meglátjuk, hogy tényleg észrevesszük-e hogy mikor jött el.
A VMT 25 bp-vel csökkenti az alapkamatlábat.
"Versenyen kivül": breien látogatónknak üzenem, hogy már egyszer elmagyaráztam neki, hogy ebben a topicban a nem kvalifikált nickeknek nincs hozzászólási joguk ajánlási, döntési ügyekben. Kitiltva sincsenek mivel a sporadikus nem topicromboló hozzászólásokat nem utasitjuk el. A harmadik ilyen esetnél viszont nick letiltást kérek majd a modiknál, bármennyire is nem komálom az ilyen lépéseket.
En is egy 25 pontos vagas mellett vagyok. Ha az inflat nezzuk (es hat azt kene), akkor megalapozott, es a piaci hozamok is alatamasztjak. Mindazonaltal en felhivnam a figyelmet a bizonytalansagokra mind hazai, mind nemzetkozi szinten. Szoval maradjunk ovatosak a jovoben.
Egy hónapja még sokkal kiélezettebb vitára lehetett volna számítani a most következő MT ülést illetően, aztán az élet és a gazdasági adatok későbbre tolták ezt a dilemmát (mikor álljon meg a kamatcsökkentési ciklus?). Mind az inflációs, mind tőke- és devizapiacról érkező adatok lehetővé tesznek egy 25 bázispontos csökkentést, és most nyugodt időkben múködnie is célszerű az IT framework logikájának, már csak a rezsim hitelességi szempontjai alapján is. Tehát 25 bp csökkentés, és tartsuk szárazon a puskaport a következő forró nyári hónapokra :-)
A dilemma továbbra is ott van, hogy a jó inflációs kilátások, illetve a nemzetközi bizonytalanság alapján döntsünk a kamatról.
Mindkettő esetében van bizonytalanság. Infla: a core történelmi mélyponton, a mon pol-on kívülről jövő tényezők (benzin, élelmiszer, dollár) pedig felfelé nyomják a cpi-t. Érdekesség, hogy ezt kétféleképpen is lehet értelmezni: 1. a monpol-nak óvatosnak kell lennie, hogy ellensúlyozni tudja a többi tényezőt (ha akarja -- nem biztos, hogy érdemes, hiszen a hosszú távú szemlélet fontos, főleg, ha az inflacél amúgy teljesülni látszik). 2. az említett kockázati tényezők csúcson vannak, ha elindulnak ellenkező irányba, még akár alullövés is lehet belőle.
Piaci hangulat: meglehetősen ellentmondásosak a kamatkilátások, most mintha arról lenne konszenzus kialakulóban, nem indulnak el felfelé a kamatok, sőt, a dekonjunktúra ellensúlyozására akár kamatvágások is lehetnek.
A piac mindenesetre beárazott 25-öt. 7 alá menni veszélyes dolog, sztem azt még nem emésztette meg a piac. Júniusban enyhén felfelé mozdulhat a cpi. Ezért most úgy tűnik, jó kilépő lehet, hogy most 25, utána semmi. Aztán ha jönnek esetleg újabb pozitív meglepetések infla-fronton, akkor a piac úgyis beáraz. Csak talán nem kellene annyi faszságot pofázni szerteszéjjel.
-25 bp a javaslatom. az infláció jó, a forint erős, annak ellenére is, hogy a zloty - amellyel hagyományosan együtt mozog - gyengült az utóbbi időben. a piaci hozamok beáraztak egy futamidőkön még nagyobb kamatcsökkentést is, de nem hiszem a jegybank 50 bp-re szánná el magát. a 25 viszont kényelmesen belefér. az amcsiknál elég jó az infláció, erősödnek a várakozások, hogy lassacskán véget ér a fed kamatemelési ciklusa. az eurózónában issing és trichet egymással szinte versengve pedzegetik a gazdaságélénkítő kamatcsökkentést. ezek jók a forintnak, árfolyam frontról tehát cet.par. nem kell nagy gázra számítani. imho nyugodtan bevághatják a 25 bp.-t.
Összehivom a vasárnap éjfélig tartó júniusi ülést. Kérem mindenki értékelje hogy mit tudtunk meg az elmúlt hónapban a hazai és nemzetközi pénzügyi, reálfolyamatokról és milyen reakciót lehet erre adni kamatfronton. Eljött-e a kamatcsökkentési lépések stopja vagy adottak a körülmények a további csökkentésre? Milyenek a kilátások, a jövöbeli kockázatok?
Pedig Manang környékén van egy jó kis műholdas telefonállomás, 700-800 rúpia/percért. Hacsak a kommunista gerillák le nem rombolták még (rég vágytam már rá, hogy ártatlanul kommunistázzak egyet ebben a topikban :))
Elvt...akarom mondani kartácsoknak meg gratula a jó döntésért :)
én nem így értelmezem a VMT működési logikáját. Itt nem testületként kell minél jobban eltalálnunk az IRL grémium belső töréspontjait, leképeznünk a vitákat, hanem egyénenként kell a lehető legpontosabb ajánlással orientálnunk a mindenkori elnököt a döntés végeredményére vonatkozóan (ezért gyűjtjük személyekre bontva például a hibapontokat). Akkor vagyunk a "legsikeresebbek" a saját pontszámításaink alapján, ha mindegyik tag helyesnek bizonyuló ajánlást ad, amit aztán az elnök elfogad.
Azért ha jól meggndolod, az elemzői kar megosztottsága jobban kifejezte a monetáris tanács dilemmáját, mint a mi egyhangúságunk. Végül is összességében a piac is inkább vágást várt. Tehát akkor lettünk volna igazán jók, ha pl. krz vagy vérslapaj kartács egy tartást benyomott volna az ülésre :)
igen, most lepipáltuk a piaci elemzői kart előrejelzési képességben, mert itt a VMT-n egységes volt a 25bp-os kamatcsökkentési javaslat.
És azt hiszem jól éreztük azt is, hogy az inflációs előrejelzés és a cél viszonya fogja elsősorban mozgatni a döntést (bár azt nem sejtettük, hogy mindkét releváns időhorizonton még csökken is a feltételes prognózis).
nemtom. de a világ szégyene, hogy a himalájában nincs rendes térerő, hiába vittem laptopot. már szerdán leküldtem egy serpát a bázisról a legközelebbi netcaféba, de állítólag még mindig nem ért vissza : ((
Köszönet az ajánlásokért a megjelenteknek. De vajon hol vannak a többiek?
Ha infla jelentés akkor egyedi és nem egyszer sajátságos magyarázatú IRL döntések - ez már hagyomány. Igy hát én se keresek a tagok ajánlásán túlmenö érveket, hanem rábizom magam a (számomra kissé meglepö) egységes itéletre:
A VMT az alapkamatláb 25 bp-os csökkentése mellett döntött.
A VMT történetének egyik legizgalmasabb ülésén vehetünk részt, hiszen ritkán adódott olyan az elmúlt években egy rendes (nem rendkívüli helyzet miatt összehívott) ülés előtt, hogy megalapozott és hosszas atgumentációt lehet felhozni mind a tartás, mind a 25 bp-os vágás mellett. Rosencrantzu kollégát követve én is az inflációs cékitűzéses rezsimünk jellegéből adódó logikát tartanám szem előtt az ajánlás megfogalmazásánál, amit inkább csak árnyalhatnak a külföldi befektetők bizalmának ingadozásairól, az államháztartás tragikus kiszámíthatatlanságáról, és részben ezek folyományaképpen a deviza- és kötvénypiacunkon tapasztalható trendekről érkező hírek.
Az IT rendszer bevezetése óta (2001 június) az elmúlt hónapokban került elő itthon , igaz csak halványan, egy olyan működési dilemmája a rezsimnek, ami más országokban (még itt a régióban is) már okozott fejfájást: az pedig a rendszer szimmetrikus vagy aszimmetrikus jellege, vagy más szavakkal: ugyanolyan érzékeny-e a jegybank (és az IRL MT) a rendszer alullövésére, mint a túllövésére. A szakirodalom és a rezsimmel kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok a szimmetrikus magatartási szabályt ajánlják, vagyis az inflációs várakozások hatékony lehorgonyzásához a jegybanknak lépnie kell a célhoz képesti negatív eltérés esetén is (ez most valószínűleg tartósítaná a kormánnyal kapcsolatban az utóbbi időben beállt csendesebb viszonyt is). Ezt szem előtt tartva a korábban jelzett dilemma kapcsán és is 25 bp-os vágást mondanék holnapra (feltételezve, hogy nem változik érdemben a holnap publikálandó legyezőábra). A csökkentésre teret enged, hogy a Hecse kartács is jelezte módon március óta a régiós és világgazdasági fejlemények mozgatják a magyar piacokat, és ennek ne csak emiatt örüljünk, hanem amiatt is, mert most IMHO igazán jól járunk, ha nem a belső fundamentumok és gazdaságpolitikai érdemek alapján osztják a portfoliótőkét az emerging piacokon.
A vágás mellett szól az is, hogy a jelenlegi 251-253 forint/euró árfolyamszint nem tekinthető vészesnek egyensúlyi és inflációs szempontból, sőt emlékeim szerint, amikor utoljára az MT 2003 augusztusában mondott számszerű értéket az árfolyamról, akkor úgy fogalmaztak, hogy a 250-260 között van valahol a forint egyensúlyi szintje (ez azóta reáleffektív árfolyamot tekintve lejjebb is csúszott valamelyest). Egy további óvatos lemorzsolodással talán meg is lehetne érkezni 260-265 köré, ahol talán majd a végérvényesen rögzített paritás húzodhat meg (persze rosszabb esetben megérkezhetünk oda nagy vargabetűkkel is, belekostólva a 300-as euróba is, még rosszabb opciókat most nem említenék).
kf-i kézben lévő ÁP állomány: a február-április közepi 2500 mrd feletti csúcshoz képest csökken
kf-i duration: enyhe növekedés, 3.0 fölé.
(mindkettőt mintha alapvetően befolyásolta volna egy nagyobb rövidebb lejáratú állomány ápr. 11-i értékesítése)
Az utóbbi időben a hosszú oldalon növekvő hozamok, a Ft gyengülése szépen követték az ÁHT felpuhulását, illetve az áprilisi inf is vmivel rosszabb lett a vártnál - ha manhattan-nek igaza van és ezzel teljesen be van árazva a választási év, ugyanakkor még a rosencranzhu által elmondottak szerint tartható az inflacél, talán megléphető a -25bp. Legyen ez.
Úgy gondolom, a javaslattétel előrejelző jellegéből következően az elnök úr által figyelmünkbe ajánlott tényezők másodlagosak. Szerintem a legfontosabb dolog az, hogy milyen előrejelzés szerepel az inflációs jelentésben. A kiszivárogtatás szerint nagyjából olyan, mint a múltkor. (Ez nem is csoda: a sokkal jobb első negyedév és a gyengébb árfolyam egymással ellentétes hatású) 2006-ra vonatkozóan ez annyit jelenthet, hogy a cél pont teljesül.
Kérdés: a jó infla-előrejelzés vagy az árfolyammal kapcsolatos bizonytalanság nyom-e nagyobbat a döntéskor? Talán jó alkalom lenne kiszállni a kamatvágós ciklusból is, bár a spirálveszély nem akkora, mint korábban gondoltuk. (A következő infla-adat megint lefelé megy majd, akkor talán nehezebb lenne tartani.)
Szóval 25 vagy tartás? Nem tudom megállni, hogy ne arra tippeljek, ami talán kicsit meglepetés: –25 bp.
Megnyitom a vasárnap éjfélig tartó ülést. Kérnék elemzéskeket a nem igazán unalmas egy-két hónap pénzügyi, reálgazdasági fejleményeiröl és a kilátásokról.
Hazai, térségi, globális megközelitéseket és elemzéseket kérnék a döntési motivációinak kifejtésekor.
Az elözö, kissé szük argumentációsra sikeredett ülésen bár kértem, de végülis nem került elemzés alá a külföldiek áp. állományának és a durációnal az alakulása. Most újra kiemelten kérnék ráfigyelni a dologra, mert az elmúlt idöszak ismét jelentös fejleményeket produkált arrafele.
Parallel kéretik a hozamgörbe kiemelt vizsgálata is. Nekem mintha úgy tünne, hogy a piac "beárazta" a jövö évi választást, ráadásul mintha jó hosszú választási évre készülnének.
Közlemény a Monetáris Tanács 2005. április 25-i üléséről
Nyomtatás
1. A Monetáris Tanács 2005. április 25-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve 2005. április 26-i hatállyal 7,75%-ról 25 bázisponttal 7,50%-ra csökkentette a jegybanki alapkamatlábat.
Az elmúlt egy hónapban napvilágra került makrogazdasági adatok alapján a Monetáris Tanács úgy látja, hogy továbbra is kedvezőek az inflációs kilátások.A fogyasztói árindex tényadatainak ingadozása és a monetáris politika által nem befolyásolható tételek megnövekedett kockázata ellenére a maginflációs folyamatok javulása megerősíti a februári inflációs jelentésben vázolt alacsony inflációs környezet tartósságát. A gazdaság egyensúlyi helyzetével kapcsolatos kockázatok, valamint a kedvező globális befektetői környezet hirtelen megváltozásából fakadó kockázatok azonban továbbra is jelen vannak. A Tanács megítélése szerint a kedvező inflációs folyamatok lehetővé teszik az alapkamat csökkentését, ugyanakkor a kockázatokra való tekintettel indokolt a fokozott óvatosság a monetáris politikában.
Márciusban tovább lassult a maginfláció üteme, ami a korábbi hónapokban tapasztalt dezinfláció tartósságát jelzi. A lassulás mögött olyan tényezők állnak, mint a stabil árfolyam, élénk piaci verseny és lassuló lakossági fogyasztás. A kedvező trendinflációs folyamatok arra utalnak, hogy kezdenek kibontakozni a stabil árfolyamnak az inflációs várakozásokon keresztül jelentkező másodlagos hatásai. Ez megmutatkozik a bérinfláció és a piaci szolgáltatások inflációjának első negyedévben tapasztalt lassulásában. Ugyanakkor a monetáris politika által nem befolyásolható tételek – elsősorban az üzemanyag- és a feldolgozatlan élelmiszerárak – gyorsuló áremelkedése miatt a teljes fogyasztói árindex is gyorsulást mutatott, és ebben a körben megnövekedtek a magasabb infláció irányába mutató kockázatok. Ennek ellenére a Tanács megítélése szerint javultak az alacsony inflációs környezet hosszú távú fennmaradásának feltételei.
Egy alacsony inflációval jellemezhető, stabil gazdasági környezet hosszú távú fennmaradásának feltétele a gazdaság egyensúlyi problémáinak kezelése. A tavalyi évben a gazdaság külső finanszírozási igénye elérte a GDP 8,5 százalékát. Bár a nem adóssággeneráló finanszírozás aránya a 2003-as mélyponthoz képest emelkedett, a külső eladósodás üteme hosszútávon nem fenntartható. Mivel a magánszféra alkalmazkodási képessége korlátozott, a külső egyensúlyi pozíció javításában kulcsszerep hárul a fiskális politikára az államháztartás finanszírozási igényének tartós csökkentésén keresztül.
A külső eladósodottság gyors ütemű növekedése miatt a hazai pénzpiaci folyamatokban meghatározó szerepük van a globális befektetői preferenciák változásának. A globális kockázatvállalási hajlandóság március közepén tapasztalt csökkenése után felerősödtek a jövőbeli kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanságok. Bár a nemzetközi befektetői környezet még mindig kedvezőnek tekinthető, a további romlás valószínűsége megnőtt, ami kockázatforrás a magyar gazdaság számára.
2. Az ülés rövidített jegyzőkönyve 2005. május 6-án 14 órakor jelenik meg.
3. A Monetáris Tanács megtárgyalta a Jelentés a pénzügyi stabilitásról című MNB kiadványt. A Jelentés megjelenéséhez kapcsolódva a Tanács önálló állásfoglalást tesz közzé.
Budapest, 2005. április 25.
Magyar Nemzeti Bank
Monetáris Tanács
Mindenki rohan, pedig IMHO izgalmas ülés elé nézünk...
Az utóbbi időben világossá vált, hogy a belföldi fundamentumok nem nyújtanak támaszt a világpiac felől érkező negatív eseményekre (pl. összrégiós tőkekivonás, portfoliók átrendezése a fejlett és emerging marketek között). Ezért az óvatosság mindenképpen indokolt lehet. A hirtelen fordulatokat elkerülöndő egy 25 bp-os kamatvágással lehetne akár ideiglenesen zárni a tavaly óta tartó csökkentési ciklust, a közleményben erősen utalva a jövőbeli tartások (netán emelések) lehetőségére további kedvezőtlen külső trendek, és belső romlások (főképpen államháztartási helyzet) ellentételezésére.
Vagyis vágjunk minimálisan 25 bp-ot, és lebegtessük meg a közleményben a piacok előtt a csökkentési periódus átmeneti leállását.
Úgy tűnik nem annyira a kamatlépésen (akár a beárazott és az elemzők által várt -25 bp akár pl. tartás valósul meg) fog múlni, hogyan fog alakulni az árf, hanem a KKEU fizetőeszközök regionális slide-ján, Greenspan inflációs ill. ktgvetési hiány aggodalmain (a renminbi várható felértékelése is inflációs hatással jár!) (2,3).
1. A "hiányterv jelentős, a GDP 1%-át meghaladó túllépése nem meghető" - valamelyes választási felpuhulás várható; csak kisebb reformok, mélyrehatóbb átalakulásra jó esetben talán koncepciók.
Szal javaslat: legyen -25bp és egy részletes tájékoztató a számos külső és belső kockázatról.
Megnyitom a vasárnap éjfélig tartó ülést. Kérdéseim többsége szinte változatlanul áll a legutóbbi ülés óta (2514). Három kérdéssel azonban kiegésziteném azokat:
1. A pügyminiszter váltásból kifolyólag kérek egy rövid riziko-analizist, legföképp hosszabb távra.
2. Kérnék következtetéseket levonni a külföldiek áp. állományának alakulásáról: az állomány az ez évi legalacsonyabb szintre csökkent, majdhogynem lineárisan, s közben a duráció szintén egyfajta lineárisan emelkedett. Ki milyen következtetést von le ebböl ill. ad-e prioritást ennek a döntésében?
3. Az eröteljesebb infláció újra téma lett az USA-ban és UK-ben. Vannak vakmerö elemzök, akik egyenesen a stagflációt jósolják. Ki tekint erre a területre is, mi a véleménye?
Az elözö ülésen a döntési motivumok és az ajánlások elég széles sávban mozogtak, igy adódik a kérdés, hogy most ki mennyiben közelit a másik álláspontjához, melyik oldal érzi úgy hogy van mit revidiálnia az ajánlásán.
Köszönet a széles és szines palettáért, ami komoly dilemma elé állitott. FED vonalról, már a januári minutes megemlitette, hogy a döntéshozók közül néhányan nagyon aggódnak a lassuló termelékenység miatt, ami valszeg a labor költségnövekedések ellensúlyozására hamarosan áremelésekben tükrözödhet.
A 45 USD feletti olajra most már korszakokat kell tervezni.
A Labilitási Paktum következtében az euro pár nap alatt jelentösen megcsúszott a dollárral szemben. Mindezen tényezök az infla felerösödés irányába mutatnak. Talán kitart még az ócsó német dobozos sör áldott hatása de a közszféra által indukált reálbér rigiditás a non-tradable cikkeket továbbra is az átlag feletti árindexen tartja, s ebben nemigen lesz enyhülés. S ahogy tanult kollegánk megjegyezte: a béreknek c/a oldalról lesz még hatása.
Ugyanakkor a rövid bizalom, a liquiditás áll olyan szinten, amivel egy optimista kamatépés is indokolható lenne. ( a 2 hetes betét a 2004-es tapasztalatok szerint azért duzzadt fel rendre a vágást gyanitó ülések elött, hogy a befektetök kihasználják az utolsó lehetöséget a magasabb kamatra)
Tulajdonképpen mindenképp esetlen a helyzet. Egyetértve az óvatoskodó kollegákkal, azt hiszem, most kellene softra venni a landolást és ezt jelezni. Egy 75 bp után azonban 25 bp eléggé dilettánsan néz ki és kegyetlen jó indoklást követelne meg a minutesben hogy mi változott radikálisan egy hónap alatt, miért kell ekkorát fékezni. Egy 50 bp-vel meg fennáll a veszély, hogy a piac a kamatpályát zuhanórepülésnek látja és nem lehet a kellö szinten softin megállni.
Eredmény: 25 bp vágás a helyzetnek, 25 bp vágás a 4 faltörö kos valószinüsithetö erejének:
A VMT 50 bp-s vágás mellett döntött.
1., 4. A HUF 247 Ft körülre történő visszaereszkedése csak február-március viszonylatában érezhető, a tavalyi év nagy részével 252-es átlagával összevetve nem, és szerencsére az inflációs célt nem veszélyeztető lépés, ui. van mire építeni - a februári 3,2%-os éves infla ezt jelzi (hála a tradable szektorban importált dezinfláció erősségének, a szlovák élelmiszereknek, a dobozos német söröknek és a kínai iparcikkeknek, illetve örvendetes a szolg. folyamatos csökkenése).
3., 5. A költségvetési kereslet várhatóan - a vártnál nagyobb ÁHT hiány ellenére - inflációs szempontból jótékonyan változik (csökkenő deficit, keresletszűkítő hatás), de a deficit szintje továbbra is túlzó, és a Labilitási Paktum újraértelmezésével csökkent a lefaragási kényszer, így kisebb lehet a számunkra releváns keresletszűkítési hatás. A költségvetésből elutált tételek, a választások előtt felpörgő beruházások (autópálya, ppp) esetleg növelhetik a közösségi keresletet, de ez egyelőre nem egészül ki teljeskörű puhapöcsüséggel (a gazdák visszaverése).
1., 2. A FED emelés, a fejlődő piacok vonzerejének csökkenése óvatosságra int - jó lenne elkerülni a volatilis árfolyamalakulást, és ki tudja hogyan alakul az elvárt kamatprémium, úgyh a rövidtávra beárazott 50 bp-t kellene vágni még azt sem (Gyrk hozzászólása alapján főleg), talán mehet 25 bp, legfeljebb jövő hónapban is lesz vágás.
nagyjából csatlakoznék az előttem szólókhoz. DE nemtom teccettek-e figyelni a jegybank kéthetes betétállományának alakulását, ez a hosszú ideig"általában" szokásos 300 milliárdról szépen felkúszott több, mint ezer milliárdra. ez azt jelenti, hogy bazi sok lóvé van a magyar bankrendszerben, ami nem talál magának az alacsony kamatozású jegybanki betétnél kedvezőbb befektetési helyet. szép magyar zsargonnal szólva: fürdik a piac a likviditásban. szvsz ha a jegybank nem figyel oda akkor ez a lé megindulhat euróba, ami meglehetősen érzékenyen érintené a forint árfolyamát.
egy másik szempont: ne feledkezzünk meg arról, hogy a carry trade egyre kevésbé éri meg emelkedő dollárkamatok és csökkenő forintkamatok mellett. kérdés, hogy kell-e nekünk az ebből befolyó pénz vagy nem a finanszírozáshoz.
szóval szerintem indokolt óvatosnak lennünk: 25 bázispont csökkentést javaslok. (amúgy nem lepődnék meg egy tartáson sem.)
amikor a béremelkedés hatott, akkor nem csak ktgoldalról hatott sztem.
Az ész nélkül emelt bérek növelték az eladósodási hajlandóságot, ami a lakásra és gépkocsira közvetlenül, az egyéb fogyasztási cikkekre pedig a túlzott jelzáloghitel-felvételen keresztül hatott.
További szempontokkal egészíteném ki az előttem szólókat, illetve vitatkoznék velük: Költségvetés keresleti hatása nagyjából le van szaharva. Eddig sem láttam és most sem látom, hogy valaki azért emelne árat, mert sokan munkát kaptak az autópálya építéseken, vagy olyan hú de sok pénze lenne az embereknek. A magyar dolgozó meg az evás vállalkozó bére belement - a lakásárak emelkedésébe, most belemegy a törlesztésbe, - autóba és annak törlesztésébe - a tartós fogyasztási cikkekbe, amik áremelkedésnek viszont gátat szab e termékek életciklusa, és határainkon túli beszerzési ára, . valamint a külföldi nyaralásba, de az meg ott kereslet. Mindez olyan furcsaságokhoz vezet, amik emberi ésszel alig felfoghatók. A magyar kereskedelem foggal körömmel - és mint látjuk az élelmiszer szabványok, versenyszabályok megkerülésével - küzd az alapélelmiszerek árának alacsonyan tartásáért, és ugyanez igaz az alapvetően drága termékek olcsó ámde szar helyettesítőire is (paloma ország). Nem véletlen, hogy a NAPI gazdaság húsvéti kosra olcsóbb lett, mint tavaly. Ugyanez a kettősség figyelhető meg a ruházati iparban. Csak így lehetséges, hogy ma már nemcsak gorenjéért, hanem minőségi ruháért és a legszarabbnál egy kicsit is jobb élelmiszerért is érdemes Ausztriába menni, a jó sonka meg a sajt felébe, kétharmadába kerül mint nálunk, de már a Nescafé is olcsóbb. (érdekes, a kenyér viszont drágább) De ez tulajdonképpen mellékes, erre majd akkor kell kurvára figyelni, amikor ez a rendszer, mint rendszer meg akar változni. A sonkahisztiből arra következtetek, hogy ez még odébb van.
A lényeg, hogy a bérek emelkedése akkor is csak költségoldalról hatott, amikor még volt, most meg nincs is. Ennélfogva egyetértek rosenkrantz kollégával abban, hogy a labilitási paktum a mi szempontunkból pontosan az, aminek látszik: könnyítés. Más tészta, hogy mindez fizetéi mérleg hiányt viszont mindez szépecskén generál, az meg ugyebár finaszírozási igényt szüle. Most azonban mintha jobban el lennénk eresztve beruházásilag, a gyengébb forint meg elvileg jót tesz a fizmérlegnek, ezért - ha az infla engedi, márpedig engedi - a magam részéről nem lennék rest vágni. A régiós eredetű bizonytalanság is bizonytalanság, ezért csak 75 bp-t javasolnék, de mivel ennek bekövetkeztében nem hiszek, 50-et ajánlok az elnök úrnak.
1. nem a bizalom fejeződik ki benne, hanem - ahogy Bocicsoki kartács is írta - régiós jelenségről van szó. Ily módon nem sok mindent lehet tenni ellene - kamatpolitikával sem.
2. a hosszú hozamokkal most nem törődnék, a röviden be van árazva még egy %pont, most ez a lényeg.
3. A Labilitási Paktum általában rossz, Mo szempontjából viszont inkább jó.
4. a piacon más számít most, de ez nem érdekes. mi örülünk a dezinflanak, mert abban a helyzetben vagyunk, hogy nem kell remegni az árfolyam alakulásától.
5. a hígulás fenyeget, az egész ktgv úgy szar ahogy van, de:
a) ez most nem jövedelemkiáramláson keresztül megy, így kisebb a keresleti hatás,
b) az inflacélt ez sem fenyegeti - legfeljebb az árfolyamon keresztül. a Labilitási Paktum pedig ezt is tompítja.
6. vigyázni fognak az arcukra.
Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy akkor, amikor az inflacél teljesülni látszik, mindent le lehet szarni. Sőt, talán a monetáris kondíciók lazítása segíthet is abban, hogy a külföld stabil(abb)nak lássa Mo-ot, így egyértelműen jó döntés a vágás.
- lehet, hogy ez az utolsó alkalom a vágásra. (elfogyó jó hírek, külföldi környezet változása) Bár sztem a fizmérleg adatra még lehet fogni a következő ülésen is valamit.
- az új tagokkal lehet, hogy érdemesebb kiszámíthatónak lenni első alkalommal, hogy ne kezdjenek a piacon azon filózni, hogy akkor most mi van.
- továbbra is kérdés, hogy mi lesz a kamatspirál végén, de egyetértek Forián Szabó Gergellyel, aki úgy nyilatkozott a VG-ben, hogy erre a kérdésre nem lehet mon pol-t alapozni.
Az első két szempont figyelembe vételével a 100 és az 50 bp között vacilálok.
Most én fogok stréberkedni, mivel legalábbis bizonytalan, hogy jövő keddig még mikor leszek netközelben.
Az inflacél teljesülése miatt az IT rezsimből most kamatcsökkenésnek illene következnie. (Eddig csak elméleti probléma volt nálunk az infációs célkövetés szimmetriája vagy aszimmetriája, most már nekünk is barátkozni kell az alullövés veszélyeivel). Az elmúlt hetek eseményei valóban mozgalmasak voltak, és a legutóbbi egy másfél hét történései közül mindegyik a fokozott óvatosság felé mozdította el szerintem az álláspontokat. Figyelmeztető jel volt március idusán a kockázati étvágy látványos csökkenése hatására bekövetkezett régiós roppanás, reális lehet az európai kamatemelés bekövetkezte a közeljövőben (az ECB reakciójaként a SGP felpuhulására). Nem ellensúlyozza ezt sehogyan sem a számunkra is kedvezőbb elszámolási szabályok beiktatása az uniós táncrendbe, hiszen ahogy több szakértő is találóan megjegyezte, az elszámolástól függetlenül jelen van a fiskus keresleti hatása a makrogazdaságban.
Az új tagok körül mostanában elcsendesedett a helyzet, és ahogyan nem is valószínű, hogy látványos kamatvágások mellett heveskednének, úgy az sem, hogy majd pregnánsan rácáfolva az előzetes piaci találgatásokra most "héjábbak lesznek a héjáknál".
A fentiekből következően míg két hete az 50 és 75 bázispont között vacilláltam volna, most a 25 és az 50 közé helyeződött át dilemma. Én most jelen állás szerint 50-et mondok, ha közben máshogy álmodom meg, akkor kerítek egy online kapcsolatot és megírom ide.
T. Tagok
Ezennel megnyitom a hétfö éjfélig tartó ülést. Mivel bövelkedtünk eseményekben, igy konkrét elemzéseket kérek a következö értékek, helyzetek alakulásáról a legutóbbi ülés óta:
1. A külföldi bizalom kifejezödése az árfolyamban, ill. az általuk birtokolt állampapir állomány alapján. Átmeneti árf. meggyengülésröl beszélhetünk vagy az elsö botlásról egy sorozat elött?
2. Hogyan alakultak a referenciahozamok az elmúlt egy hónapban, különösen érdeklödnék a hosszú oldal iránt is.
3. Ki hogyan értékeli a Labilitási Paktum megszületését: erösiteni vagy éppenséggel gyengiteni fogja ez a Mo-gal szembeni bizalmat? Lehetöség vagy veszély áll fenn?
4. Mennyire számit a kiváló infla adat a piacon? Van-e aki tart a dezinfla cél tüllövésétöl?
5. Arccal újra az örök rizikó, az újra - már az év elején - megbukott aht cél felé? Bekalkulált újabb gazdatüntetések vaskos 10 milliárdos plusz kiadásokkal, újabb igéret özönök - fenyeget a további higulás?
6. Ki hogyan értékeli az új tagok belépését a döntés hozatalba?
7. Külföldön a helyzet NEM változatlan: vajon az ECB válasza a stabilitási célok higulására a kamatemlési lépés(ek) lesz?
Szóval: megvan-e erre az ülésre a múlt ülés 75-ös lendülete vagy Jobb lesz vigyázni?
Hivatalos közlemény: a VMT aktuális kibővítési köre eredménytelenül zárult, ugyanis a kartácsok által jelölt személy, bár megtiszteltetésként értékelte az eredményt, személyes okok miatt nem vállalta a tagságot. A tagoknak részletesebb információk érkeztek arra az emilcímükre, amelyről a szavazatot leadták.
Ezzel le is zárom a bevezetöt, s szokás szerint rátérnék a fö témára: mi volt 2004-ben monetáris fronton a legnagyobb téma, mi körül forgott a magyar világ?
A 2002-es évértékelöben (1504) a forint felértékelödés – és az expanziv aht által generált problémák közötti feloldhatatlan ellentétet tettem az elemzés középpontjává.
2003-ban a témák témája (2099) a valutaválság illetve a válságjelenségek voltak. 2004-ben nem jutottunk elöre: az altéma a kettö hiánytalan ötvözete lehetne, mivel szinte semmi se változott az évek alatt. A fö téma 2004-ben a kormány által inditott politikai háború az MNB ellen, a szakmaiság látszatába bújtatott kormányzati érvek nehéztüzérségi sorozata a monetáris politika ellen. A vádakkal ott vagyunk mint 2002 végén, miközben az alapprobléma ugyanolyan megoldatlanul áll, mint a valuta válságot felvezetö idöszakban. Nézzük milyen vádak hangzottak el, milyen elméletek, értékelések léteznek az adott témában a monetáris szakmában, illetve vegyük számba, hogy kinek mi szerepe lenne (lett volna) a válság utáni konszolidáció felgyorsitásában, a válságjelenségek felszámolásában.
A kormány hadat üzent az MNB-nek
A kormány MNB elleni támadása nem újkeletü, 2002-ben a kormányváltás után azonnal megindult, a tüzszünet gyakorlatilag csak percekre állt be. A támadásnak két fö csapásiránya volt:
- az MT tagok szakmai alkalmatlansága a kormánynak nemigen tetszö döntéseikböl következöen
- Járai elnök személyi alkalmatlansága
Most ne pazaroljunk idöt arra, hogy formailag vizsgálva a dolgot elsönek az tünik fel, hogy azon elsö generációs kormánytagok közül akik a háborút meginditották és melegen tartották már egyik sincs a poziciójában: a saját szakmai területükön ugyanis a ciklus közepéig megbuktak.
Érdekesebb viszont a tartalmi vizsgálata az állitásoknak. Melyek is voltak az alkalmatlanságról szóló legföbb érvek? Kezdetben az, hogy az MNB túl sokat emelt a kamaton és ezzel a kvt-nek olyan magas kiadást okozott ami önmagában boritotta a 2004-es hiánycél megvalósithatóságát. Majd az, hogy Járai nem csökkentette a kamatot a kellö mértékben, majd az, hogy a forint ennek következtében túl erös lett ami nem jó az exportnak. Majd jött a végsö megoldás: az MT-be a kormánynak újabb tagokat kell delegálnia, hogy visszaálljon a függetlensége. Az MT ugyanis a kormány szerint a jelenlegi állapotában nem független, döntései politikailag is motiváltak. A végkicsengés pedig az, hogy az MT akadályozza a kormányt a stabilizációs törekvéseiben, az exportgazdaságot a fellendülésben. S mindebböl követezöen az MT szakmailag alkalmatlan. Avagy az egész forditott sorrendben, kinek hogy tetszik.
A jegybanki függetlenség értelmezése
Érdekes, hogy a magyar kormány éppen akkor állt elö a JB-i függetlenség sajátos újraértelmezésével, amikor Kydland és Prescott Nobel-dijat kaptak azon munkáikért melyek elméleti alapot teremtettek a függetlenség követelményének a megértéséhez. A magyar kormány, de a magyar közgazdász szakma bizonyos része a függetlenséget a nemzetközi gyakorlattal ellentétben sajátosan értelmezi. Arra a törvényi szövegre koncentrálnak, amely elsö olvasatra valóban flexibilisen és szubjektiven értelmezhetö:
Az MNB az elsödleges céljának (az árstabilitás elérésének és fenntartásának) veszélyeztetése nélkül a rendelkezésre álló monetáris politikai eszközökkel támogatja a Kormány gazdaságpolitikáját.
A 2002-es váltás óta regnáló 2 kormány ebböl a törvényi passzusból azt olvassa ki, hogy ha a kormány igéretet tesz egy prudensebb kvt-re és/vagy éppenséggel csökken az éves aht hiány, akkor az MNB-nek támogatnia kell a kormány gazdaságpoilitkáját.
Adódik azonban 2 kérdés:
- Vajon támogathatja-e az MNB úgy a kormány eröteljes kamatcsökkentö, illetve árfolyam gyengitö kivánságait, hogy az árstabiltás elöre kijelölt pályája ne sérüljön?
- Vajon a kormány rendelkezik-e olyan gazdaságpolitikával amelyet támogatni lehetne?
Ezen kérdések megválaszolása elött talán nézzük meg a legfontosabb alapfogalmakat.
Mi az az árstabilitás?
Az árstabilitás megteremtése a hitelességgel rendelkezni kivánó Jegybank alapfeladata. Az árstabilitás egy bizonyos árszinvonal stabilan tartását jelenti. A stabilitás a gyakorlatban nem egy árszinvonal hosszú idöre szóló fix értékü fenntartását jelenti (pl. 3,60-as kenyér egy teljes cikluson át), hanem egy kijelölt éves inflációs célérték teljesitését. Amely érték körül, vagy értékhatárig ingadozik az inflációs mutató. Ennek az ingadozásnak azonban bizonyos határok között kell maradnia, hogy árstabilitásról lehessen beszélni. Jellemzö, hogy a fejlett országokban az inflációs célszám alacsony.
A Bank of England az inflációs célt (CPI) a 2% +/- 1%-os célsávban jelöli meg. Az USA FED-nek nincs explicit inflációs célja, a törvényi kötelezettsége az árstabilitás mellé a fenntartható növekedést, a maximális foglalkoztatottság biztositását rendeli hozzá. Feltételezések szerint az implicit cél 3% alatt tartani a maginflációt. Az ECB 2% alatti, de ahhoz közeli értékben határozta meg az árstabilitást jelentö HICP értékét középtávon.
A Greenspani definició talán még kifejezöbb: Az árstabilitás az az állapot, amikor a gazdasági szereplök nem gondolkoznak az árszinvonal jövöbeli alakulásáról a mindennapi döntéseik során.
Azaz nem kezdik el a negativ várakozások miatt átrendezni a fogyasztási, megtakaritási szokásaikat. Ez ugyanis a gazdaságot torzitó, destabilizáló folyamathoz vezethet.
Miért fontos alacsony inflációs szinten megvalósitani az árstabilitást?
Az alacsony inflációs szint mellett szóló érvek leginkább történelmi igazolásból meritkeznek. A Phillips görbe I. hivei azt vallják, hogy alacsony infláció a munkanélküliséget növeli, mig a magas infláció csökkenti azt. Az alacsony infláció tehát nem jó a gazdasági növekedésnek. A 80-as, de különösen a 90-es évek azonban empirikus ellenpéldával szolgáltattak: alacsony infláció mellett hosszú évekig száguldott az USA növekedés. Ennek reálgazdasági forrása a technológiai fejlödésböl fakadó termelékenység növekedés volt. Monetáris forrása pedig a bizalom a FED elkötelezetségében az infláció leszoritására illetve alacsony szinten tartására (ld. 2003-as értékelö). Igy a bértárgyalásokon a perspektivikus árstabilitás következtében a béremelési igények megszelidültek. 1993-97 között az USA-ban a bérnövekedési ráta a termelékenység növekedési rátája alatt maradt. S bár a reálbérindex 1993-ban még negativ volt, köszönhetöen az alacsony inflációnak, ezután már nem. Munkaadó, munkavállaló mind jól jártak.
Az alacsony infláció tehát stabil vásárlóeröhöz, a versenyképesség növekedéséhez vezetett.
A 90-as évektöl megvalósuló magas növekedés – alacsony infláció párosból aztán modern növekedés elméletek születtek, melyek kimondják, hogy a növekedésben az alacsony inflációs szint komoly szerepet játszik. A sokrétü (de nem mindig tökéletes) idösorvizsgálatok megállapitották, hogy a 10-20 %-os inflációs sávban az infláció nagyobb output veszteséget okoz mint a 10% alattiban. Érdemes tehát törekedni az egyszámjegyü inflációra.
Milyen alacsony legyen azonban az inflációs szint, mi lenne optimális?
Jelenleg, bazirozván a 90-es évek eredményeire, a fejlett országokban leginkább az 1-3% közötti inflációs célérték elfogadott, de ugyanakkor nem ritkán vitatott is. Magyarországon is lehet arról vitatkozni, hogy mennyi kárt okoz a reálgazdaságnak az MNB dezinflációs elkötelezettsége, lehet vitát nyitni arról, hogy miért nem elégszik meg az MNB kicsit magasabb inflációval, miért nem lassit a dezinflációs tempón. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: az ország az euro zonához akar csatlakozni, ott pedig az ECB szigorú mércével meri az inflációs érettséget. Tetszik, nem tetszik, ez az abszolút mérce, s nem árt felidézni, hogy még 2003 elején is minden parlamenti párt egyetértett azzal, hogy 2007-re az országnak euro érettnek kell lennie. Ebböl kiindulva a lazitási politikára váltóknak kellene megmagyarázniuk, hogy mi vitte öket a meggyözödésük feladásához egy rövidke év alatt.
A Jegybanki függetlenség gyakorlati elönyei
A kormány támadásainak egyik fö argumentuma volt, hogy az MT nem független, döntéseivel ugyanis direkt nem segiti a kormány gazdaságpolitikáját, söt, ellene tesz. Az MT hanyogolja a döntéseiben a JB törvény azon passzusát, miszerint az árstabilitás veszélyeztetése nélkül az MNB-nek támogatnia kellene a kormányt. Illetve az exportgazdaságot.
Vegyük akkor számba milyen vezérelveket dolgoztak ki maguk a kormányok a JB-k müködésére, illetve mit mondanak a kormány ill. A JB feladatáról az irányadó elméletek az árstabilitás (ergo a fenntartható magas növekedés) elérése érdekében.
A JB-k függetlenségére a kormánytól elsösorban azért van szükség, mert a kormányok a politikai populizmus oltárán képesek feláldozni a prudens fiskális gazdálkodást, bizonyitottan sokszor képesek értelmetlen eladósodásba hajtani magukat. Különösen a választások elött, ez fogalmazódik meg a Political Business Cycle Theory-ban.
A prudens fiskális gazdálkodás megfogalmazása is sokrétü lehet. Az EU pl. a 3%-os deficit kritériummal egyértelmüen felsö határt szab a fiskus éves eladósodásának. De prudens gazdálkodás alatt még jobban értik a kiegyensúlyozott budget mérleget: a konjunkturában szufficitet termelni, dekonjunkturában pedig a deficitet kordában tartani. Azaz középtávon legrosszabb esetben is egyenlitsék ki egymást ezen ellentétes folyamatok.
Ez a vezérelve az árszinvonal stabilitásáról szóló közgazdasági elméletnek:
Az ár(szinvonal)stabilitás fenntartásának alapvetö követelménye, hogy a mai (reál)deficitet a jövöbeli szufficitek jelenértéke fedezze.
Mit tehet a kormány ha a budget túlzott deficitbe kerül, amire nincs meg a jövöbeli fedezet?
- A kormány ekkor adót emelhet vagy elkezd önmagán takarékoskodni. Ez azonban éppen a jelenbeli túlköltekezés ténye alapján nem igazán várható.
- A kormány utasitja a JB-t, hogy növelje meg a pénzmennyiséget (a seignorage bevételt) – ez azonban inflációt gerjeszt, azaz bukik az árstabilitás.
Ez utóbbi elkerülése végett is döntöttek úgy a világ számos országában, hogy a JB-t függetleniteni kell a kormány felelötlenségétöl. Egy JB nem lehet se partnere, se eszköze egy felelötlen kormánynak, nem finanszirozhatja annak egyensúlytalanságot teremtö tevékenységét. A JB-nek éppenséggel az egyensúly helyreállitására kell törekednie, erre céloznak a JB törvények "árstabiltás fenntartásának" kötelezettségét kijelölö passzusai.
Gyakorlati oldalról vizsgálva a függetlenség szükségszerüségét: tegyük fel, hogy egy JB-nek az a törvényi feladata, hogy a kormány gazdaságpolitikáját minden feltételek között támogassa. S adódik a következö szcenárió:
A kormány túlzott deficitet gyárt, de nem emel adót, nem faragja le a kiadásokat, mert akkor népszerüséget veszit. Tehát utasitja a JB-t, hogy növelje meg a pénzmennyiséget, pumpáljon pénzt a gazdaságba.
Mi is a valutaválságok egyik kiváltó oka? Pl. az, amikor a bankrendszer gyenge, a hitelnyújtásnál elvesznek a megtérülési, adóskockázati szempontok, ergo a privát szektor (is) túladósodik, a törlesztést nem tudja kitermelni.
Elrémisztö példája a megtérülés nélküli hitelhegyeknek a Japán recesszió a 90-es évektöl. De hasonlóan történt mindez Dél-Koreában a 97/98-as válság elött, amikor senki meg nem jósolta volna a reálmutatók alapján, hogy a gazdaságot, a bankszektort rövidesen csapás éri. A vállalatokba a bankok árasztották a hiteleket, s ami még rosszabb, a forrás jelentös része rövid lejáratú deviza befektetésekböl származott. A hitelek megtérülése alacsony illetve eleve esélytelen volt. A pénzügyi válság azonnali gazdasági válsággal párosult.
S amikor nyilvánvalóvá válik a fundamentumok megrendülése vagy éppenséggel kitör a válság akkor vajon melyik fél is a hibás? Kormány vagy JB? Valószinü, hogy örök vita bontakozik ki a két fél között. De méginkább valószinü, hogy a felelösök csendben, örökre elvesznek. Az eredmény azonban egyértelmü: a gazdaság mindkét fél miatt kárt szenvedett.
Ezen praktikák tarthatatlansága vezetett el oda, hogy a JB-ket törvényileg függetlenitették, azokat a kormány nem utasithatja a saját gazdaságpolitikai céljainak támogatására. A JB felel az árstabilitásért, ezen mérhetö le, hogy eleget tett-e a fö kötelezettségének. Az ezen túlmenö kormánytámogatás a JB-k önálló értékelése alapján történik meg. A kormánynak e téren sincs utasitási joga.
Van azonban két nem kis akadálya annak, hogy miért nem támogathatja az MNB a kormány jelenlegi gazdaságpolitikáját.
- Az egyik az, hogy az MNB eredeti inflációs célja már 2 éve nem teljesül. S nem az MNB által üzött monetáris politika sikertelensége miatt. Igy ahhoz, hogy az MNB visszaszerezze a hitelességét egyszer már végre fel kell mutatnia az inflációs cél teljesitését.
- A másik az, hogy a kormánynak valójában nincs gazdaságpolitikája, illetve amit annak nevez, az nem támogatható: nincs ugyanis valódi kormányzati törekvés az aht jövöbeli szufficitjének megvalósitására. A jelenlegi kurzus csak azzal tud érvelni, hogy a deficit egyre kisebb (megjegyzem ez se igaz, lásd késöbb) de nem fog tudni eljutni a szufficitgyártás állapotába. Elsödleges egyenlegü deficitekböl csak tovább gördülö deficiteket lehet gyártani. A szuffcitgyártáshoz vezetö út a túlköltekezés megszüntetését, azaz a pozitiv elsödleges egyenleg megvalósitását jelenti. Az elsödleges egyenleg azonban utoljára 2001-ben volt szufficites, azóta nem, s nem is lesz már ebben a ciklusban.
A magyar kormány nem tud pozitiv elsödleges aht egyenleget produkálni, igy egyértelmüen veszélyezteti az árstabilitást. A törvény tehát egyenesen tiltja, hogy az MNB a kormány jelenlegi gazdaságpolitikáját támogassa.
Szembeszállhat-e a JB a kormánnyal?
Adódik azonban a nagy kérdés, ami gyakorlatilag már 2002 végén is akkora kérdés volt, hogy magán az MT-n belül is megosztottsághoz vezetett:
Vajon mit tehet egy független JB akkor, amikor a kormány fiskális politikájából világosan következik, hogy nem lesz képes a jövöbeli szufficiteket kitermelni, a költségvetés elsödleges egyenlegét potizivra változtatni?
Különösen éles a kérdés akkor, amikor a rövid távra spekuláló töke - negligálva a helyzetben lapuló negativ kockázatokat - alapvetö értékeket (pl. nominális árfolyam) olyan mértékben torzit, ami köszönö viszonyban sincs a fundamentumokkal. S ennek megszüntetésére éppenséggel a kondiciók lazitását kellene elvégezni, nem pedig a szigoritásukat.
A stabil árszinvonal megteremtésében a szereposztást tekintve a következö két elmélet az uralkodó.
Az egyik, a régebbi az ún. hagyományos (conventional) árszinvonal elmélet, a másik egy frissebb az ún. Az árszinvonal kvt-i elmélete (the fiscal theory of price level)
Az elsö elmélet azt állitja, hogy elég egy független JB amelyröl a kormány tudja, hogy hajlithatatlan igy a kormánynak - felismervén hogy csak maga mászhat ki a deficit csapdából – nem marad más hátra, mint meghajolni és önmagán elkezdeni a deficit lefaragó lépéseket. A JB tehát egymaga be tudja törni a kormányt az árstabilitás visszanyerése érdekében. Ehhez elég ha kormány tudja róla, hogy elkötelezett az árstabilitási politika mellett, a kormány hibájához nem ad támogatást.
A fiscal theory szerint azonban a megbomlott egyensúlyi helyzet rendbehozatalához nem elég a JB önmaga. Hiába hajlithatatlan a JB, nincs elég hatalma a kormány felett. A kormány negligálhatja a JB üzeneteit, szankcióit, nem hajlik meg. Ezért elkötelezett fiskális politika nélkül nem lehet visszaállitani az egyensúlyi helyzetet, az árstabilitást. A JB tehát hiába üz szigorú monetáris politikát, az árstabilitás a kormány miatt veszélybe kerül, az infláció megemelkedik.
Az elmélet tehát a kormány felelösségét mondja ki. Az elmélet nem azt mondja ki, hogy a JB-nek fel kell adnia az árstabilitásra törekvö restriktiv monetáris politkáját, hanem azt, hogy a kormánynak is be kell szállni annak a megvalósitásába. A maastrichti 3%-os deficit kritérium éppen ezért elengedhetetlen kelléke az árstabilitási célnak.
Ha a JB feladná a hajlithatatlanságát azért mert a kormány úgyse partner, akkor az egész banki intézményrendszert be lehetne csukni – ez meg az én elméletem.
A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy a JB drasztikus, de objektiv figyelmeztetései a budget felé nem politkai támadási kategória, hanem közgazdasági alapkövetelmény.
Ezek után vegyük sorba, hogy mik is voltak a kormány fö vádjai az MNB monetáris politikája ellen. Következzenek a
Tények és állitások
Kormány állitás 1: Az MNB kamatemelése a kormányváltáskor direkt poltikai támadás volt az új kormány ellen
Tény: A volt pénzügyminiszter össze tudta adni a fiskális expanzió végkimenetelét, az új nem
Ha az árstabilitási elméletet (követelményt) szem elött tartva vizsgálom a magyar eseményeket az elmúlt 3 évböl, akkor a következök állapithatók meg:
- Legkésöbb 2002 tavaszától olyan pénzügyi költekezési és eligérkezési verseny indult be, ami egyértelmüen veszélyeztette a jövöbeli szufficitek gyártását. Az MNB nem hajolt meg, hanem megemelte az alapkamatlábat, igy üzenvén meg a kormánynak, hogy cselekednie kell. A feltevés beigazolódott: bár 2001-ben az elsödleges egyenleg még pozitiv volt, ezután azonban minden évben negativ. Tehát a hiány tartós hiányt termelt. - Az a tény, hogy 2002 végén a konvergencia örület, majd az árfolyamsáv eltolására spekulálók bizalmat mutattak a magyar piac iránt, csak torzitotta a valóságot: az ország fundamentumai eközben cseppet sem javultak és erre kilátás se volt. Az MNB, a hihetetlen spekulációs nyomás hatására aztán 2003 januárjában meghajolt és drasztikusan kamatot csökkentett. Ez konzisztens válasz volt a rövid távú spekulációra, de inkonzisztens válasz volt a hosszú távú folyamatokra: kormány gazdaságpolitikájára, az ország fundamentumainak a helyzetére. Inkonzisztens válaszokkal azonban megtörténik, hogy egy napon aztán megbuknak. Igy történt ez a 2003-as júniusi elsö mini valutaválságkor, de még inkább a 2003 végi nagy valutaválságkor. Következtetés a fiscal theory of price level alapján: inkonzisztens JB lépések csak akkor nem buknak meg, ha a kormány gyorsan elvégzi a házi feladatát, a megfelelö mértékü kiigazitást a jövöbeli szufficitek elérése érdekében. Mint tudjuk, nem ez a ciklus lesz az, amikor majd elmondhatjuk, hogy ezt a témát akkor kipipálhatjuk. De erre még visszatérek.
- 2004 nyarától ismét a 2002 végi események figyelhetök meg: a rövid távú profitérdekek, a gyors hozamvadászok bizonyos értékeket tartósan eltéritenek az egyensúlyi helyzetükböl. Az MNB azonban nem mindig hajolt meg.
Ezen a ponton visszatérnék az Évértékelö I.-ben nyitva hagyott kérdéshez: ha a piac beárazott egy alacsonyabb rövid hozamot, s közben a nominális árfolyam is egyre csak erösödött, akkor vajon az MNB miért nem hajolt meg minden esetben a piaci akarat elött, miért nem csökkentett kamatot a kivánalmaknak megfelelöen?
Itt több szempontot is figyelembe kell venni.
Az egyik, a 2002/2003-as tapasztalatok:
- a konvergencia országokban az utóbbi években láthatóan sokszor elveszett a racionális befektetöi döntés, a piaci szereplök gyakran voltak hajlamosak eltekinteni a kockázati tényezöktöl a gyors profit reményében. Ez irracionális piaci magatartáshoz vezetett, a band-wagon effect tipikus példája zajlott le a szemünk elött. Nem igaz tehát az a dogma, hogy a piacnak mindig igaza van. Rövid távon gyakran nem, s annál fájdalmasabb a késöbbi felismerés, amikorra már csak a drasztikus korrekció marad.
- A kockázatokat mellözö, a rövid távú profitmaximalizációra játszók bukásának legfelejthetetlenebb eseménye az amerikai tözsdei árfolyamok 2000-es kipukkanása. A fundamentumokat negligáló spekulánsok csak azt látták, hogy most kell felugrani a vonatra, mert az csak egyre gyorsabban lesz. A pénzügyi eszközök piaci árának már semmi köze nem volt a valós értékükhöz. S aztán egy nap kipukkadt a bubble. Az USA-ban azóta sincs hosszútávú fejlödési elképzelés. S hosszú távon itt már egy évet is lehet érteni.
Az egész szenzitivitása számit, nem a részé
Marad tehát a kérdés: kell-e egy ilyen helyzetben egy JB-nek vakon követni az aktuális piaci helyzetet, vagy demonstrálnia kell hogy nem hajlik meg, van önálló helyzetértéklése amely figyelmeztet a veszélyekre?
Az események alakulása azt mutatja, hogy az MNB helyesen tette, hogy nem hagyta magát mindig rángatni a spekulánsoktól. Az MNB végülis csak augusztusban követte a piacot. Bár a ft gyengitök megkésett cselekedetröl beszélnek, azonban volt hozadéka a kivárásnak:
- egyrészt a piac megértette az MNB szándékát, hogy csak fokozatosan, mértékkel hajlandó csökkenteni a kamatszintet. Ezzel a befektetési döntések hosszabb távra lettek biztonsággal kalkulálhatók. Nem fenyegetett tehát a gyors portfolió átrendezés veszélye.
- másrészt a magas olajárak, az emelkedö külpiaci infláció ellen jó ellenszer az erös nominális árfolyam. Márpedig az MNB-t a kitüzött inflációs céljának elérése érdekli, ezen törvényi kötelezettségén mérik le.
Mindenesetre nem új dolog a mértékletes lépésü kamatcsökkentés. Ugyanezt a policyt üzi a FED is. A cél pedig a piacok stabilan tartása, a sokkok elkerülése.
A drasztikus kamatlépés: orosz rulett
Mivel böven voltak olyanok is, akik egyrészt a piac nem-követést rótták fel az MNB-nek, másrészt drasztikus (proaktiv) kamatcsökkentést követeltek, igy egy pár szót erröl is.
Tegyük fel, hogy egy JB enged a kormány akaratának és zuhanó repülésben csökkenti az irányadó kamatlábat. Ez sokkhatásként lepheti meg a befektetöket. Aki rövid távon akar befektetni, az teljesen elveszitheti az orientációját, a hozamalakulás nagyban kalkulálhatatlanná válik. Nem tudhatja ugyanis milyen drasztikus lesz a JB következö lépése. Ezt be nem várva gyorsan elhagyhatja az országot. Ez persze hirtelen árfolyam gyengülést válthat ki, ami a pánikot még jobban fokozhatja.
Jobb esetben hazardirozik a rövid érdekeltségü spekuláns és marad még egy ideig, de már nem hoz újabb pénzügyi utánpótlást.
De nem alszanak a hosszútávú befektetök se. Ha a hirtelen meggyengült árfolyamból azt olvassák ki, hogy a piacon megint bizalmi válság alakul ki, akkor ök is fogják magukat és felszámolják a poziciójukat.
De a hirtelen kamatcsökkentést felfoghatják potenciális veszélyként is és a bajt megelözvén kimenekülnek.
Még rosszabb, ha azt olvassák ki, hogy a drasztikus kamatcsökkentés az MNB megalapozatlan optimizmusából jön – azaz szakmailag dilettáns. (lásd pl. 2004 májusát, mennyire nem követte a piac az MNB iránymutatását)
Nagy tehát a rizikója annak, ha egy ország a fundamentális gondok közepette akarja megspórolni magának a fölöslegesnek gondolt kamatkiadásokat. Nem homogén ugyanis egy piac, nem mindenki gondolkodik rövid távon, nem mindenki reagál ugyanúgy ugyanarra a lépésre. A piac egészének a szenzitivizása számit, nem pedig egy szegmenssé. Ami kiváló lépés lehet az egyik szegmens kezelésére, az végzetes lehet egy másikéra.
Az MNB számára az óvatos, vagy az éppenséggel a túl óvatos monetáris politika nem más, mint stabilan tartani a piacot. A piacot egészében kell kezelni. A rövid spekulációs töke kitessékelése csak feltételekkel megy: úgy hogy más ne menjen vele, s ö maga se rohanjon fejvesztve. Ez pedig a fundamentálisan nagybeteg országok esetében csak fokozatossággal érhetö el, a piacot fel kell késziteni a változásokra. Ez a nagyobb veszteségek elkerülésének az alapja. Lásd az ellenpéldákat 2003-ból.
Aki pedig fundamentális nagybeteg létére a gyors és drasztikus lépések sorozata mellett van, az leginkább orosz rulettet játszik: a végzetes kimenetelüvé is válható scenariok golyóival teletöltött tárban csak egy töltény helye üres: a kiszámithatóságé. Egy ilyen tárat megpörgetni, majd saját magunkra célozva elsütni: na ehhez aztán nagy bátorság kell! A monetáris szakma alapjaiban véve nem erröl a bátorságról szól.
Kormány állitás 2: Az MNB a belföldi kereslet inflációgerjesztö hatására hivatkozván magasan tartotta a kamatot, miközben az infláció – az egyszeri adóhatásoktól megtisztitva – alacsony maradt
Tény: Magyarország potyázik az árstabilitást komolyan vevö országok eredményein
Az argumentálók egyrészt a 2003 közepéig tartó dezinfláció - alacsony kamat konstellációra hivatkoznak. Másrészt arra, hogy 2004-ben a megtisztitott indexek, a maginfláció, a vati szintén olyan szinten voltak, ami korábbi és eröteljesebb kamatcsökkentést indokolt volna.
Közbevetölegesen megjegyzem, hogy az argumentálók elfelejtik, hogy
1. A valutaválság után a kamatpolitikának elsösorban árfolyamstabilizáló és adósságfinanszirozási szempontokat kellett követnie.
2. Az MNB-t mindig az 1,5-2 éves horizonton kitüzött inflációs céljainak a teljesitése érdekli, ebböl kifolyólag nem gondolkodik mechanikusan, aktuális havi értékekben.
A magas kamat állitást a magam részéröl az elöbbiekben több szempont szerint is elvetettem. Az infláció oldaláról tekintve azonban szintén el kell vetnem az argumentációt.
Ha a fogyasztói árindexet elemeiben nézzük, akkor megállapitható, hogy a tartós fogyasztási cikkek árszinvonala 2002-töl egyenesen deflációt ért meg. Itt föképpen importcikkekröl van szó.
A szolgáltatások árszinvonala azonban végig jóval az átlagos inflációs szint felett maradt. Ezek föképpen belföldön elöállitott javak, nem importcikkek. A szolgáltatásoknak tartósan magas az árszinvonala, s erre csak részben magyarázat az állami szolgáltatások, a központilag szabályozott termékek drasztikusan megemelkedett árai. Feltünö ugyanis a privát szféra szolgáltatásainak a hasonlóan drasztikus árindex emelkedése is. A legfeltünöbb a lakáshoz kapcsolódó, a szerelésési, javitási, a pénzügyi tanácsadási, a vendéglátóipari szolgáltatások száguldó inflációs indexe – hogy csak néhány példát emlitsek.
Mit is lehet akkor mondani? Azt mindenképp, hogy az expanziv fiskális politikának igenis látványos árfelhajtó hatása van a nemzetközi versenytöl mentes javak piacán. Az importcikkek és a hazai szolgáltatások különbözö csoportjai közötti árindex különbség van ahol a 20 %p-ot is eléri 2004-ben, ami egy óriási gap. Ezzel visszaérkeztünk az árstabilitási elmélethez: a megnövekedett deficit(ek) következtében megnövekedett pénzmennyiség (kereslet)- változatlan kinálat mellett - inflációt gerjeszt.
Ami a statisztikát megszépiti 2002 óta, az az importcikkek árindexének látványos csökkenése. Ezen importcikkek döntö hányada olyan régióból jön (pl. EU, fejlett ázsiai országok), ahol a JB-ok komolyan veszik az árstabilitási elszántságot. Ezen JB-k megtehették volna, hogy engednek a nemzeti kormányok kivánságainak és partnerré válnak a gazdasági növekedés serkentésében. Azaz az infláció esetleges gerjesztésében, ami az exportáraik emelkedését vonta volna maga után.
Ez azonban nem igy történt. A gazdaságok a monetáris frontról nem kaptak expanziós lökést.
Az importált infláció a magyar inflációs statisztikát kozmetikázó hatása az erös ft mellett köszönhetö az emlitett külföldi JB-oknak.
Magyarország ezen JB-ok árstabilitási eredményén potyautazik.
Kormány állitás 3: Az MNB nem törödik az erös árfolyammal, ezzel tönkreteszi az exportot: Beledöglünk az erös forintba! Az MNB-nek törekednie kell a gyengébb árfolyam elérésére
Tény: A kivánatos jövöbeli árfolyam elérésének legtudományosabb módszere
További kormány argumentáció: az erös ft rontja az exportgazdaság jövedelmezöségét, Beledöglünk az erös ft-ba! Megoldás: az MNB-nek csökkenteni kell a kamatot, ezzel hozzájárulni a ft gyengüléséhez.
Megszólaltak ez ügyben közismert vállalati vezetök, szövetségi elnökök és persze függetlennek semmiképpen se látszó közgazdászok is szép számmal.
Nagyon gyakran elhangzott követelés volt: az MNB-nek csökkentenie kell a kamatot X bp-tal, ami az árfolyam Y %-os gyengüléséhez vezet, ami már jó az exportnak, de még nem gerjeszti az inflációt. De persze voltak olyan hangok is, amelyek sorozatban 100-150 bp-os csökkentéseket követeltek be, söt kijelentették, hogy egyenesen 6-6,5%-ra kell levinni az alapkamatlábat, mert a külföldi befektetö csak ennyit érdemel meg és ennyivel meg is fog elégedni. S aztán jöttek az emlitett szakemberek árfolyamcél kivánalmai, amelyek egységesen a 260-270-es értéken landoltak. Amit (még egyszer) a kamat megfelelö csökkentésével lehet elérni.
Nos ennyi de facto kijelentés után érdemes a következöket megfontolásra venni:
- az MNB-nek nincs törvénybe foglalt árfolyamcélja. Az MNB-törvény az árstabilitási célt jelöli ki alapvetö és transzparens célként, ennek sikerét pedig az inflációs mutatóban mérik le. Az árfolyam lehet közbülsö cél. Söt, nyitott, intenziv külkereskedelmü gazdaságok esetén az is. Magarországon effektiven csak az árfolyam vezérelte dezinfláció müködik. Tehát a fennt emlitett szakértök véleményével ellentétben az árfolyam gyengülését (egy bizonyos határon túl) az MNB alapvetöen nem tolerálhatja, azzal törvénysértést követne el. Különösen nem tolerálható a 260-hoz közelités.
- Az MNB törvényi vétséget követne el azzal, ha belemenne abba a játékba, hogy engedjük el a ft-ot X szintre, mert az jó az exportnak Az MNB-nek a törvény nem irja elö kötelezettségként a reálgazdaság érdekeinek figyelembevételét, támogatását. Az a vállalatok saját problémája. Illetve az illetékes kormányok dönthetik el, hogy milyen fiskális eszközökkel tudják az exportgazdaságot, a vállalkozói szektort segiteni. Ha eközben a fiskus prudens marad, akkor jó esélye van a JB-i segitségre. Ez azonban nem ma történik meg. Jelenleg az MNB számára egy primer feladat van: a kijelölt inflációs szinten megteremteni az árstabilitást, ezzel járulva hozzá a gazdaság versenyképességének javulásához. Ha ez már megvan és csak akkor, az MNB megfontolásra vehet szekunder célokat is.
Azt a historikus tényt is meg kell állapitani, hogy a ft a 260-270-es értékre csak és kizárólag a valutaválság idöszakában állt rá. Aki tehát ezt az árfolyamot akarja, annak – a rendelkezésre álló tapasztalatokból kiindulva - valutaválságot kell csinálnia. És meg kell kérnie az MNB-t, hogy ne aggódjon az árstabilitás miatt.
Persze ahogy emlitettem, voltak „szakértöi“ hangok, amelyek képesek voltak felvázolni a kamatcsökkentés – árfolyamalakulás „kauzuális“ pályáját.
Ehhez kapcsolódóan egy rövid kitérö. A világ számos újságja, ügynöksége rendez forecaster versenyeket az elemzök körében. Általában mintegy egy tucatnyi mutató van, amelyek jövöbeli értékeire le lehet adni a prognózisokat. Egyben megegyeznek ezek a forecasting tipp versenyek: a nominális árfolyam sehol nem szerepel a megtippelendö értékek között.
Miért? Mert az árfolyam alakulása nagyban függ olyan tényezöktöl, amelyekre egy JB közvetlenül, effektiven nemigen tud hatni. A világ devizapiacain napi 1.900 md dollárnyi összeg mozgatása mellett az explicit árfolyamcél aligha van tartós sikerre itélve. A spekulációs pénzek erejét elég annyival szemlélteni, hogy ez az 1.900 md dollár 2001-ben még csak 1.200 md dollár volt.
Ez egyben válasz arra is, hogy miért nem üznek a JB-ok (legalábbis float rendszerben, vagy széles sávú pegben) explicit árfolyamcélt. Kamatszintet, deviza tartalékot arra áldozni, hogy az árfolyam egy bizonyos sávban maradjon (mert az jó az exportnak) túl költséges játék lehet. Igy tehát kivánatos árfolyamról beszélni lehet, de megteremteni, fenntartani azt sokkal nehezebb. Megjósolni a jövöbeli alakulását már ezért is nehéz ügy. Hogy mégis hogyan lehet a tudomány jelenlegi állása mellett az árfolyam jövöbeli szintjére megfelelö prognózist késziteni, arra Greenspan adott módszert:
Az árfolyam jövöbeli szintjének elörejelzésére akár az is alkalmas módszer lenne, ha feldobnánk egy érmét.
Kormány állitás 4: A 2002-es csúcs deficit után a kormány minden évben jelentös mértékben csökkentette a deficitet, de ezt az MNB nem akarja meglátni, kamatcsökkentéssel honorálni
Tény: Madamme PM "Tiszta udvar – Rendes ház" -nak hazudja a Kupleráját
Nem a 100 nappal kezdödött a romlás, de a végzet igen. Amióta az aht strukturális deformációjára, a tartós hiány gyártására a kormány törvényileg kötelezte el magát 2002 júniusában, azóta ami a PM-ben folyik az a szakma megszégyenitése. Az egyik korábbi miniszterelnök egyik elhiresült mondását plagizálva:
Ami itt van az nem költségvetés!
S már évek óta. Kezdödött azzal, hogy a jelenlegi ellenzék 2002-ben hátragyott egy adag kötelezettséget, amelyre fedezetet nem irányzott elö, de az alábecsült bevételekböl kiindulva úgy itélte meg, hogy a fedezet évközben összejön. Az új kormány ezt a fedezetet 320 md ft értékben meg is találta, majd saját céljaira elvonta. Igy lett fedezete a 100 napos megapopulizmus 2002-es kiadásainak. De csak a 2002-esnek, s az a 160 md ft is csak egy negyedévnyi fedezetröl szólt.
A 100 nap miatt júniusban a PM 6-6,5%-ra módositotta az új hiányprognózist, az azonban már a nyár végén se tünt megvalósithatónak. Madamme PM megnyugtatta a kuncsaftokat, hogy bár többlethiány van, az a múlt öröksége és nincs jövöbeli kihatása. Ezek az ún. Egyszeri tételek, amelyek valahogy majd minden hónapban becsapnak, de ennek ellenére egyszeriek. A hiány azonban csak dagadt, s Madamme PM havonta emelte a tarifákat. S aztán az év utolsó napján kiderült, hogy a tényleges hiány még a két héttel elötte megszavazott keretet is túllépte 300 md ft-tal. S a kuncsaftok csak lestek, mert azt se tudták, hogy milyen élvezetre fizették be ezt a plusz pénzt.
Madamme PM azonban meglépte a túllépést, mert látta, hogy a piac irracionálisan viselkedik: negligálja a negativ meglepetéseket és hisz a pozitiv jövöben. Igy az, hogy 2002 második felében végülis havi átlagban 0,5%-kal nött a deficit prognózis nem is lett téma. Ehelyett érdékes szituáció állt be. Pont az átlag kuncsaft számára kontrollálhatatlan egyenlegromlás idöszakában indult be az azóta történelemmé vált konvergencia örület. A külföldi kuncsaftok nem törödve Madamme PM jócskán roskadozó kuplerájávál és az igencsak csúnyácska kinálatával, teljesen irracionális helyzetet teremtettek: mindenki be akart térni Madamme PM-hez bevásárolni az élvezetekböl. Madamme PM felismerte a nagy lehetöséget: évközben a fokozatos beismeréseivel – de az egyidejü pozitiv jövöképével sikerült kivennie a hirtelen sokk lehetöségét a rendszerböl. Söt, 2002 decemberében a konvergencia örület zenitjét kihasználva még rádobott a hiányra néhány nagy lapáttal. 500 md ft értékben minden olyan nagy tételt belerakott a 2002-es deficitbe (adósságátvállalások, feltökésitések, kötelezettségbeváltások, üzletrész megvételek) amelyek a jövö évek kvt-it terhelték volna. Ezenkivül 60 md ft afa kifizetést hozott 2002-re elöre, illetve még kb 200 md ft-nyi tételt, amely részleteiröl a beavatatlan kuncsaft semmi érdemi információt nem tudhat. A lényeg: mintegy 700-800 md-nyi ft-tal lettek tehermentesitve a jövö évek kvt-ei.
Igy állt össze a 2002-es 9,6%-os hiány (a 2001-es 4,7% után), s Madamme PM ennyi ballaszttól megszabadulván joggal bizhatott abban, hogy a 2003-ra kijelölt 4,5%-os hiánycél lazán megvalósul.
2003: Két hónap az élet
Csakhogy az már 2003 elsö két hónap számainak tükrében megbukott. 2003 júniusában aztán jött a 76 md ft-os megszoritási igéret az ominózus sáveltolási egyezség keretében, majd évvégén egy újabb 35 md-os csomag. Közben ott volt Madamme PM egy sikertelen trükközésé a már nyugdijba vonult alkalmazottaival szemben: a beigért 53. heti nyugdij kifizetésének áttolását kisérelte meg 2004-re. Azonban az egyik – ma már szintén nyugdijas – volt tulaj ezt megtudván a lakossági fórumát azonnal megszakitva felvágtatott Madamme PM kupijába és "Rendet vágott".
Majd 2003 decemberében Madamme PM nagy titokban 90 md-nyi kifizetést tolt át 2004-re (csak 1 hónap múlva bukott le). S közben még 25 md ft maradványpénz zárolásáról döntött 2003-ra, hogy a nyári egyezségböl legalább 67 md-ot teljesitsen. S aztán ugyanazon lendülettel 70 md ft zárolásáról döntött 2004-re. Igy lett a 2003-as pénzforgalmi hiány 6,2%. Különféle ballaszttóktól 2002-ben elöre megtisztitva. Mindenféle évközi, évvégi megszoritásokkal, trükközésekkel tarkitva. A 4,5% helyett.
2004: Még két nap se az élet
A 2004-es 4,6%-os (ESA 3,8%) deficitcél még rosszabbul járt: már az év elsö munkanapján összeomlott. Régi Madamme PM kirúgva, új verbuválva. Új tarifa: 4,6%-os ESA hiánycél. A pénzforgalmi mélyen elhallgatva, mert az már nagyon magas szám lenne. Újabb csomag kihirdetése februárban 185 md ft értékben. Rá 2 hónappal egy elbukott telefonadó-csomag 50 md értékben, majd csomag 13 md ft értékben, majd júniusban 105 md ft-os maradványpénz zárolása.
Majd a kuncsaftok megnyugtatására Madamme PM júniusban közleményt adott ki: 4,6% lesz az az évvégi hiány, le is tudja vezetni matematikailag!
Közben a gazdáknak járó uniós pénzek kifizetésének eltololása októberre (egybekötve a gazdák szakmai továbbképzésével a factoring ügyletekröl), majd mintegy 50-70 md ft továbbtolása 2005-re, s eközben az mg keret olyan szükre szabása 2005-re, hogy vaskos 10 md-ok további áttolása 2006-ra a rendszerben foglaltatik. Majd jött Madamme PM ukáza a kuncsaftok kiéheztetésére: A központi beszerzések beszállitóival szembeni kifizetéseket el kell halasztani! Jó sokáig, mig van erejük kivárni. Ez a versenyképesség, a gazdaságpolitikai fordulat nyitja. Majd újabb Madamme PM trükközések: a 13. havi illetmény átkeresztelése 0. havira és a kifizetésének áttolása 2005-re. Majd 100 md afa kifizetésének megtagadása 2004-ben és áttolása 2005-re. Igy lett a 2004-es pénzforgalmi hiány a prognózisok szerint újból 6,0% feletti. Különféle ballaszttóktól 2002-ben elöre megtisztitva. Újabb éveleji, évközi, évvégi megszoritásokkal, trükközésekkel. A 4,6%-os eredeti cél helyett. S ha a fairness keretében 2004-es hiányt korrigálnánk az uniós csatlakozás miatti egyszeri afa hatással (de mi értelme lenne ennyi trükközés mellett?) akkor se kapnánk más képet.
Az éves pénzforgalmi hiányok nominálisan, önkormányzatok nélkül:
2002: 1570 md ft
2003: 1060 md ft
2004: 1284 md ft
Hol van itt tehát a hiánycsökkenés? Különösen ha a 2002-es, mesterségesen felfújt hiányból, a rendszeres évközi trükközéskböl az oda nem illö elemeket kiveszem és a megfelelö évekre átszámitom?
Se igy, se enélkül nincs semmiféle hiánycsökkenés. A hiány éppenséggel nött, amit csak a sorozatos évközi, a gazdaságot destabilizáló intézkedésekkel lehetett valamennyire kozmetikázni. A költségvetés annyira kontrollálhatatlan, annyira hasszámokra épül, hogy az eddig minden év elsö 2 hónapjában összedölt. Nincs ez másképp 2005-ben sem. Madamme PM helyes prognózist már negyedéves távlatban sem tud adni.
Megállapitható tehát, hogy nincs semmi rendszer az aht folyamatokban, csak a káosz és a pillanatnyi kényszertrükközések uralkodnak. Nincs 2 egymáshoz hasonlitó hiányszám, mert nincs 2 egymáshoz hasonlitható év sem. Túlélési trükközések sorozatai vannak, amelyek eltakarják a valós folyamatokat.
S ha valaki szédülne Madamme PM elöbb vázolt trükkjeitöl, akkor annak rossz hirem van : ez még csak az érem egyik oldala. A másik oldala azok a tételek, amelyek ma még nem jelennek meg a hiányban, de már bennefogaltatnak. Ezen implicit hiányok (autópálya-, metró,- börtön,- kollégiumépités, ápolói hüségjutalom kifizetése, részvényre átváltható kötvények kedvezötlen szcenáriói, a honvédelmi kiadási kötelezettségek visszaállitása a nemzetközileg megkivánt szintre, további szja csökkentési tervek stb.) biztositék arra, hogy Magyarország a következö ciklus elején vagy meglépi a mega-csomagot vagy pedig megszegi az EU kötelezettségét és az euro bevezetését 2010-röl kitolja.
A nemzetközi konjunktúrában, az EU pénzek megváltó erejében reménykedni felesleges.
Elöször is, Németország ismét dekonjunktúrába tart. Másrészt az exportszektor enklávés – azt csak néhány tucat nagyvállalat húzza, az egész sikerstory csak 2-3 szektorra korlátozódik. A multikra a magyar beszállitók valójában nem tudnak rákapcsolódni. Az export elmúlt másfél éves száguldása semmiféle foglalkoztatottság bövülést nem váltott ki makroszinten. Söt: 2004-ben a gépipar kivételével az iparban illetve a mezögazdaságban éppenséggel csökkent a foglalkoztatottak száma. Úgy látszik a strukturális válság az aht után a gazdaságot is utolérte.
Tévedésben él az, aki a helyzet súlyosságát pont az exportmutatóra (na meg a száguldó BUX-ra) hivatkozva próbálja tagadni.
Az EU pénzekhez csak annyit : utófinanszirozási karakterük miatt azok amúgyis 1-2 éves késéssel jönnek. Ráadásul nem a transzfer az ami kozmetikázza a deficitet (mert azt nem lehet beszámitani az aht mérlegbe) hanem az addicionális beruházások hozadéka, illetve az állami finanszirozási önrész megtakaritása. Addig azonban az államnak elöfinansziroznia kell, kamatköltségei tehát mindenképp vannak.
A helyzet azonban még rosszabb, mert az éremnek van egy 3-ik oldala is (mert ez magyar érme). Ez pedig a jelenlegi kényszerprivatizációs kurzus, amikoris minden mozgatható állami vagyonelem a 2006-os választásokig eladásra kerül. Ezek a ténylegesen egyszeri bevételek ( 2004: 400 md ft, 2005: 300 md-os terv) 2006 után ténylegesen hiányozni fognak majd a budgetböl. S ha levonjuk a privatizálás költségeit, akkor is marad egy kb. 120-150 md-os netto bevételkiesés.
Vajon mi fog a budgetben ehelyett 2006-tól ekkora mértékben megjelenni?
S hogy a hiány minden felsorolt trükközés ellenére mennyire nem csökkent, arra elég megnézni a kumulált hiányt, az államadósság/GDP mutatót:
2001 : 53,5%
2002 : 57,2%
2003 : 59,1%
2004 : ? Vannak elörejelzések a 60% átlépéséröl
Ezen éves mutatók még jobban mutatják a hiánycsökkentési állitás valótlanságát. Az államadóssági ráta éppenséggel meredeken és tartósan megemelkedett. Nincs tehát semmi alapja Madamme PM-nek (szó szerinti idézve) a "deficitcsökkentés tartós és egyenletes folyamat"- áról beszélnie. S nincs alapja nem megérteni azt, hogy mit is jelent mind az MNB, mind az EU azon kivánalma, hogy a hiányt sokkal eröteljesebben kell csökkenteni.
Pontosabban: 3 év után most már ténylegesen el kellene kezdeni a hiánycsökkentést – teszem ezt én hozzá.
Brüsszel követelménye csak másodlagos – vallja be az aht reménytelen helyzetét Gyurcsány Ferenc kormányfö az egyik kvalifikálatlan nyilatkozatában. Miközben az ország lohol a brüsszeli pénzszállitó expressz után.
Éltanulóból – Menthetetlenül Sick of Europe
De mi is a 100 nap végzete?
Az elsö az, hogy a hiány tartós, az aht több cikluson átivelö struktúrális torzulást kapott
A második az, hogy a hiánycsökkentési kisérlet teljesen téves területeket céloz meg
A 100 napos megapopulizmus éves mértékben sok 100 md-os fogyasztási jellegü plusz kiadást dotál az aht-n keresztül (pl. 50%-os közszférai béremelés, minimáladó eltörlés). Magyarul tartós deficitet, tartós struktúrális deformációt okozott. Méghozzá akkorát, amit egy ciklus alatt helyre se lehet hozni. Talán még kettö alatt sem. Pedig lehetne.
A kormány azonban nyiltan kijelentette, hogy nem vállalja fel a szükséges korrekciót. Nyilván a népszerüség vesztés réme miatt (figyelem: ezért találták ki a független JB-ot!) Söt, ami ennél is rosszabb: a nem elégséges mértékü megszoritások is teljesen téves területre irányulnak. Ott viszont már ez a nem elégséges mérték is túl sok, söt végzetes.
Miközben a mára mintegy 1500 md ft-nyira kumulálódott extrafogyasztást serkentö kiadások akadálytalanul folynak ki az aht-ból, addig annak fedezetét a kormány a beruházásokon, a vállalkozások terheinek növelésén keresztül igyekszik visszaspórolni. Azaz a növekedési potenciálokat irtja.
Mekkora aszimmetria! És mekkora történelmi tévedés!
Ha az ország ki akarja nöni a hiányát, akkor ahhoz növekedési bázist kell teremteni azaz be kell ruházni. Az államnak el kell végeznie a termelékenység növelö infrastrukturális beruházásokat – ha kell eröltetett ütemben. Ehelyett az állam a beruházásokat nullázza le: 2003-ban a központi költségvetés beruházásainak növekedése a 2000-es szint alá esett.
Mi lesz akkor a konkurencia legyözésével? Magyarország már ma is nagyon komoly hátrányban van a konkurens országokkal szemben. Autóipari beruházások területén az elmúlt 4 évben globális átrendezödés történt. Új gyártóüzemek, új nagybeszállitók települtek a közép-európai térségbe. Mintegy 3 milliárd eurónyi új nagyberuházásról döntöttek az elmúlt 3 évben, direktben több mint 10.000 munkahelyet teremtve. S a hazai beszállitók rákapcsolódása után ennek a többszöröséröl lehet beszélni. E folyamatból Magyarország szinte kompletten kimaradt. Kimaradt, mert a kormány a fogyasztás felpörgetésébe ömlesztette a 100 milliárd forintokat s nem pedig a növekedési potenciálok megteremtésébe.
Igy miközben a konkurens országok az elmúlt 1-2 év alatt jelentös potenciális növekedést biztositottak be maguknak az elkövetkezö hosszú évekre, addig Magyarország apróban kapirgál. Tökevonzó képessége a legnagyobb projecteknél csödöt mondött. S itt nem kifogás a máshol olcsóbb munkaerö, meg a megemelt minimalbér, hiszen a minimálbéremelésre egy 2003-as felmérés szerint az exportra termelö multik 85%-ban teljesen érzéketlenek.
Nem kifogás az erös forint se, mert Szlovákia majd minden autóipari beruházást elvitt, miközben a koronája rekord erösségüre hizott.
Ami számit egynek az az, hogy a munkaerököltség növekedését fedezi-e megfelelö termelékenység növekedés? Na itt történt egy történelmi tévedés rövid 100 nap alatt, hiszen a közszférai, minden közgazdasági ésszerüségnek ellentmondó bérrobbanás a privátgazdaságot is magával ragadta. S a meg nem épült, illetve a nem kellö mértékben fejlesztett infrastruktúra mellett termelékenység javulásról beszélni alapvetöen felesleges.
Ami pedig még számit az a cash. Amikor egy nagy multit egy ország be akar telepiteni, kell elég tartaléknak lennie a kasszában, hogy be lehessen neki igérni akár sok száz millió euróra rúgó beruházáshoz kapcsolódó kedvezményt. Kell-e mondanom: Üres a kassza!
Nem csoda, ha Magyarország az elmúlt évek történelmi tévedéseinek pályáján haladva éltanulóból Európa betegévé küzdötte le magát:
- 8-10 helyes lecsúszás a versenyképességi ranglistákon
- a szuverén hosszú lejáratú ft adósság leminösitése a Fitchtöl
- ennek következtében a 2010-es euro csatlakozás további kiárazása
- a második legalacsonyabb GDP növekedés a 10 csatlakozott ország között (újsághir, általam nem ellenörzött info)
- utolsó hely a konvergencia versenyben, illetve Brüsszel által hiteltelennek tartott és visszadobott deficitcsökkentési program
- kilátásba helyezett uniós rovó, egyedül a csatlakozottak között
It´s the economy stupid!
Kormányrészröl van mindeféle magyarázat a mindig elúszó deficitcélokra. Az egyik visszatérö magyarázat az, hogy ök jól terveztek, csak a gazdasági folyamatok nem alakultak úgy ahogy kellett volna.
Nem új ez az érv a világban. Meg is van ennek a megfelelö közgazdasági neve:
It´s the economy stupid!
Másik magyarázat a kormánytól a jól ismert csapásirányon halad. Maga a pénzügyminiszter mondta nemrég:
A magas kamatszintnek direkt hatása van a fizetési mérlegre: az állampapírhozamok jelentõs részét viszik ki a befektetõk devizában, hiszen az állampapírok körülbelül 40 százaléka külföldi befektetõk kezében van. Ez pedig közvetlenül rontja a fizetési mérleget.
Itt csak azt kérdezném meg: Na és mi az alternativa Draskovics úr?
Ha a külföld helyett a belföldi vállalatok veszik az állampapirokat, tehát a megtakaritásukat nem beruházásra forditják, hanem a kormány fogyasztási kiadásait finanszirozzák? Vagy ha a magyar bankok jegyeznek még több állampapirt ahelyett hogy hitelt nyújtanának a gazdaságnak? Ráadásul megtennék ezt alacsonyabb hozamok mellett? S azt már meg se merem kérdezni: És mi lenne, ha egyszer már végre ebben a ciklusban egy Valódi SZakmai Költégvetés készülne?
A pénzügyminiszter láthatóan azt hiszi, hogy az okozattal kezdödnek az ország bajai. Nem pedig az okkal. Tehát szerinte nem azzal, hogy röpke 100 nap alatt több cikluson átivelö tartós hiányt, struktúrálisan deformált aht-t gyártott a koalició, amely finanszirozásának ténylegesen az az ára, amiröl Draskovics panaszkodik.
De a pénzügyminiszter azt is tudhatná, láthatná, hogy az MNB csak a rövid lejáratú papirok kamataira tud hatni, a hosszúakra nem. S azok most, éppen akkor emelkednek, amikor a rövidek már a 2003-as záró értékük alatt vannak. A hosszútávú spekuláció nem a hosszú távú monetáris politika körül forog, hanem a hosszú távon legvalószinübb fiskális és reálgazdasági eredmények körül.
Meg kell tehát békülni azzal a ténnyel, hogy a külföld a Fitch leminösités után hosszabb távon magasabb prémiumot követel. Ez persze újabb kiadási sokk, amit nem az MNB gyártott. A kormány gazdaságpolitikája került leértékelésre.
További sokk pedig mindaddig lehetséges, amig a 100 nap alatt eltorzitott bérnövekedés – termelékenység növekedés arány egészen a 2002-ig visszanyúló periódusra az egészséges szintre vissza nem áll. (egyéb más tényezökkel együtt). Egy év halovány korrekciója csak politikai PR-ra jó, nem pedig a gazdaság bajainak megoldására. Addig is nemcsak hogy vakvágányon halad a megszoritási program, hanem egyenesen káros: a beruházások, a növekedési potenciálok, a vállalatok versenyképességének beáldozása a politikai népszerüségmentés érdekében valójában garancia a konkurens országokkal szembeni további lemaradásra, az elvehetetlen utolsó helyre.
A beruházások felfuttattatása implicit hiányok formájában szintén csalás, hiszen semmilyen fedezete nincsen, ezért a terheit megint csak a késöbbi generáció viseli majd. Nincs tehát semmiféle életrevaló gazdaságpolitikai elképzelés a kormány részéröl. Ez alapján egy hiteles JB nem is támogathatja azt .
A tiszta kezek kormánya
Egy tiszta megoldás lenne: azt a tételt komoly megszoritás alá helyezni, amely az egész ciklus problémáit determinálja: a közszférai reálkereseteket. Már 2003-tól szükség lett volna közszférai nominális null-fordulókra, létszám racionalizálásra, mindenféle szja csökkentés elhalasztására mindaddig, amig az ország képes lesz öneröböl legalább egy kollégiumot felépiteni, s nem kell azt is gebinbe adni. (szándékosan tettem nagyon alacsonyra a mércét)
A 2004-es reál null-forduló semmit nem old meg. A béralap továbbra is olyan magas, hogy a háztartások nem gondolkodnak a fogyasztási szokásuk megváltoztatásán. A 2005-re ismét beépitett reálbér-rigiditás (3,5%-os közszférai reálbér növekedés) pedig tovább gerjesztheti a bajokat.
Közgazdaságilag racionálisabb országokban a feldolgozóipari szektorban kialkudott béremelés lesz mérvadó a többi szektor számára. Magyarországon a helyzet forditott: a közszférai bértárgyalás eredménye az irányadó egyéb szektorok számára. Ez alapján elöre prognosztizálható az ebböl fakadó problémák fennmaradása, kiteljesedése mindaddig amig a közszféra jó példát nem mutat. Addig is élni kell a folyó fizetési mérleg egészségtelen szerkezetének, a háztartások túlfogyasztásának, túladósodásának, esetleg a pénzügyi rendszer destabilizálódásának a veszélyeivel. Meglehet lesz majd erös export vagy fdi mutató, ami az arányokat optikailag megszépiti, amire majd lehet hivatkozni, hogy remekül halad a fenntartható fejlödés irányába tett korrekció (miközben semmiféle érdemi korrekció nem történik) – de tény marad, hogy a lakossági fogyasztás jelenlegi szintje és dinamikája, illetve további serkentése messze túllö az elfogadható szinten. S a magas reálbér dinamika miatt van esély a szolgáltatások árindexének továbbra is magas szinvonalon való beragadására, ami igy megkérdöjelezheti az inflációs célok elérhetöségét, a monetáris lazitás lehetöségét.
A történelem tévutcája
avagy
2006-ban MegaDemagógok döntöje?
Beletevödött tehát az aht-ba egy több cikluson átnyúló struktúrális válság. A baj tehát megvan, de úgy látszik politikusi részröl nincs akarat megállni lejtön. Söt! Tovább a fogyasztást serkentö adócsökkentésének útján!
Gondolná-e az ember, hogy pont az a (kisebbik koaliciós) pártelnök ragaszkodik körömszakadtáig a soha véget nem érö adócsökkentési ötletekhez, aki 1998-ban a pártelnökök nyilt TV vitájában még éppenséggel a következö kategorikus kijelentést tette (a fidesz közteher csökkentési programjáról):
A Fidesz ... azt mondja, hogy a tehercsökkentés hatására mindenki rohan a kasszához és azonnal befizeti az eddig eltitkolt jövedelmei után a járulékokat. Na ez az amit eddig még soha egyetlen országban sem igazoltak sehol, és ez ezért nagyon veszélyes és ezért járhat a folyamatok felborulásával.
...
Azzal egyet lehet érteni hogy a terheket csökkenteni kell, azzal meg különösen egyet kell érteni, hogy csak akkor, amikor ehhez a feltételek megteremtödnek
Ezek után a pártelnök úrnak kegyetlen jó magyarázatot kellene adnia arra, hogy mikor és hogyan jutott el a 98-as meggyözödése totális elvetéséhez?
Persze valójában nem is csak neki egyedül kellene a nyilvánosság elé lépni és beszámolnia arról, hogy mitöl jutott el az ország az elmúlt években az éltanulói státuszból az Európa betege státuszába.
Hanem mindenkinek, aki akkor 2002-ben a feltételek totális hiánya közepette megnyomta az igen gombot a 100 napos megapopulizmusra. Vajon ök mit gondoltak akkor? Hogy hasznot hoznak az országnak? Vajon volt halvány elképzelésük, konkrét számitásuk arról, hogy mivel jár a 100 napos osztogatás, mibe viszik bele az országot, a gazdaságot? Vajon milyen érdekek mentén mozogtak akkor, amikor megágyaztak a válságba jutás kurzusának? S vajon milyen érdekek mentén mozognak most, amikor az akkori történelmi tévedésüket további tévedésekkel akarják megfejelni?
Az ország érdeke másodlagos – plagizálhatnám a már emlitett elhiresült mondást.
Nagyon veszélyes helyzet kezd kialakulni: a pártok demagógia versenye újabb lendületet vett fel. A kormánypártok úgy látszik nem nyugodnak, mig a ciklus vége elött újabb történelmi tévedéseket nem mérnek az országra. A legnagyobb ellenzéki párt erre sajátságosan furcsa választ ad: még nagyobb adócsökkentéseket követel. De nem ám csak úgy retorikailag, hanem a pártelnök országjáró körútra megy, hogy személyesen buzditsa az embereket, meg mindenféle kétes egyesületeket a válságjelenségek további mélyitésétének állampolgári jogon való kikövetelésére. Egy évvel a választás elött ilyen helyzetbe besétálni nemcsak politikai hiba, hanem újabb implicit csapás az aht-ra, a gazdaságra is.
Beledöglöttünk a 100 napba!
Ennek ellenére úgy látszik eltökélt szándéka a parlamenti pártoknak, hogy csak befejezik azt a Jóléti Rendszerváltást! Mert az eddigi eredmény, a valuta válságokkal tarkitott utolsó hely a konvergencia versenyben még nem elég.
Nekem már most olyan feelingem van, mintha 2002 tavaszát irnánk. És hol vagyunk még a kampány valódi beindulásától! Ha igy megy tovább, 2006-ban MegaDemagóg döntöre kerül sor. Egy egészségtelenül magas szintre felpumpált fogyasztást további adócsökkentésekkel még egészségtelenebbre pumpálni – úgy látszik ez lesz a következö ciklus Magyar Modellje.
Továbbra is nagy szükség lesz tehát egy független MNB-re, amely nem hajlik meg a politikai populizmus parancsára. A rendszerben lappangó feszültségek nem újdonság. Az elemzök 2005 2. felére de 2006-ra is a fundamentális problémák kiélezödését, újabb restrikciós monetáris kurzust prognosztizálnak.
Annak a kormánynak pedig, amelyik a saját hatáskörében (a fiskális politikában) károkat okozott, meg kell békélnie azzal, hogy ezért nem teheti felelössé a JB monetarista hatáskörét. Nem tolhatja át a felelösséget másra, holmi nem kedvezö kamat, árfolyam meg hasonló inadekvát okokra hivatkozva. Globálisan érvényés, miszerint:
A jegybanki függetlenség nemzetközi norma, nem pedig egy nemzeti kormány szubjektiv itélete
A magam részéröl sokat kritizáltam az ECB-t, azt a referencia bankot, amelynek monetarista politkája az euro bevezetésétöl kezdve negligálta az egyes nemzetgazdaságok érdekeit. Az ECB-nek lett volna tere az inflációs céljának veszélyeztetése nélkül lazitani a monetárs kondiciókon, ezzel segitséget adni a reálgazdaságoknak, az egész EU térségnek. De ezt rendre nem tette meg. A lassú és nem elégségesnek tartott kamatcsökkentési lépései, de még inkább a remélt kamatcsökkentések elmaradása jónéhány kormányzat kritikáját hivta elö a kezdetektöl fogva. Az ECB azonban nem hajolt meg, hanem éveket forditott arra, hogy megértesse a nemzeti kormányokkal, hogy ö hogyan értelmezi az árstabilitási feladatát.
Sok év lefolyása után aztán a nemzeti kormányok e gyakorlatot kénytelenek voltak elfogadni. Ma már nem kritizálják az ECB kamatdöntéseit, mert elfogadták, hogy ez olyan szakmai hatáskör amibe ök nem tudnak beavatkozni se törvényileg, se retorikailag. Az ECB-t végülis ök maguk tették ilyen autonómmá.
Helyette a kormányok a stabilizációs kritériumok megváltoztatásával (lazitásával) próbálják az árstabilitási elméletet újraértelmezni. Bár ennek elöbb-utóbb minden nemzeti kormány hasznát láthatná, van böven ellenállás egyes tagországok részéröl. Bármilyen hihetetlen: vannak országok, amelyek jól érzik magukat a jelenlegi rigorózus kritériumok között is.
Az ECB ezen hajlithatatlansága kell hogy a referencia legyen minden, az euro zónába igyekvö országok nemzeti bankja számára. Minél hamarabb rászoktatják a nemzeti kormányaikat az uralkodó európai normákra, annál hamarabb állhatnak le a kormányok a csak újabb deficiteket termelö deficitgyártási kurzusaikról. S ha a kormányok ezt felismerik, annál hamarabb tehetnek valami jót a gazdasággal.
Részemröl nem mondom, hogy a jelenlegi ECB gyakorlat jó a nemzetgazdaságoknak. Nem állithatom, hogy jó az a monetáris politka, amelyik az euro térség legnagyobb gazdaságát (Németországot) a legmagasabb reálkamattal sújtja, csak azért mert más országokban az inflációs szint nem preferált értéken áll. Miközben a kapacitás kihasználási, a munkanélküliségi mutatók arra engednek következtetni, hogy egy lazitás nem veszélyeztetné még azt a nagyon alacsonyra tett és ortodox módon értelmezett 2%-os inflációs célt sem. Ellenvetve mondhatná az ECB, hogy egy apró kamatlépés viszont nem fejtene ki semmilyen hatást a reálgazdaságra, egy nagyobb lépés viszont éppenséggel célveszélyeztetö lenne.
Vannak és lesznek tehát még kemény újraértelmezési fordulók a nemzeti kormányok és az ECB között. Születhet új árstabilitási politika, új inflációs célérték, esetleg valamiféle egyezség a monetáris politika gazdaságot támogató lépéseire bizonyos konkrétan lefektetett keretek között. Ez azonban jelenleg csak fantáziálás. Ami döntö az az, hogy az MNB jelenleg az európai normáknak és gyakorlatnak megfelelöen müködik és dönt.
Ha egy magyar kormány emiatt elveri a port a nemzeti bankján, akkor arról tesz tanúbizonyságot, hogy ö maga abszolút éretlen az euro tagságra.
El lehetne még mondani, hogy nem sajátos magyar jelenség, hogy a kormány nyomást gyakorol egy független JB-re. A JB pedig hajlithatatlan. Globális jelenség ez. Olyan távoli országban is elöfordul, mint Dél-Korea. Túl lassúvá válik a GDP növekedés 2005-ben - szól a dél-koreai kormány aggodalma. Az 5%-os eredeti cél helyett már csak 4% a prognózis. A kormány úgy döntött, hogy a lassulás ellen fel kell venni a harcot, élénkiteni kell a belsö keresletet. Adócsökkentéssel telerakott stimulus csomagot hirdetett a "zsugorodás" ellen, és felszólitotta a JB-t, hogy megfelelö kamatlépésekkel támogassa a fiskális politika céljait. A dél-koreai JB-nek azonban nagyon nem tetszik, hogy a stimulus csomag következtében az aht deficit akár 1%-ra is felszökhet. Azonban a hatalmas politikai nyomás hatására ha vontatottan is, de meghajolt. Az év utolsó négy hónapjában kétszer csökentett 25 bp-tal. Viszont jelezte, hogy itt a lazitás vége, a 3,25%-on. A kormány persze tombol, mert nem ezt várta.
A szakmai hangok pedig nyiltan megkérdezik: Hát a kormány csinálja itt a monetáris politikát?
2005: Az inverz kamatgörbe (inverted yield curve) vége?
2005-re monetáris kitekintöt, cselekvési vázlatot a hagyománytól eltéröen most nem adnék. Hogy véget ér-e az inverz kamatgörbe korszaka, betér-e végleg Magyarország az idökockázatot tekintvén a normál megitélésü országok körébe, ahol a rövidebb lejáratú papirokat alacsonyabb kamat terheli mint a hosszúakat (hiszen hosszab távon mégis csak nagyobb a kockázat) sok mindentöl függ. Hogy mik erre az esélyek, erröl szólt az eddigi értékelö. A helyzet sokszorosan ellentmondásos: a rövid távú spekuláció lendületben van, a hosszútávú bizalom olvad. Az árfolyam megingathatatlanul erösödik a sávszél felé. Tehát kb. ott vagyunk mint 2002 végén.
Hogy mivé oszlik szét a rövid távú spekuláció, hogy kitart-e a bizalom a befektetök minden szegmensében, hogy beüt-e valami látványos bizalom megrendülés, ez a kérdés. Azaz, hogy a nem túl erös reálgazdasági, illetve a határozottan nem megfelelö mértékben konszolidálódó (esetleg romló) föbb mutatókat tekintetve meddig marad fenn a befektetök kockázatokat negligáló magatartása.
Köztudott, hogy a dollár 2002 eleje óta 30%-os leértékelödésen ment keresztül a felduzzadt budget és folyó fizetési mérleg deficit miatt. Az USA f.f. mérleg defitje mára rekord 5,7%-ra kúszott fel. A Financial Times szerint csak 3 ország büszkélkedhet ennél gyengébb mutatóval: Magyarország, Csehország, Bulgária.
A f.f. mérleg deficitre a ft tartós és eröteljes leértékelödése lenne az adekvát közgazdasági válasz. Ez viszont az inflációs célt veszélyeztetné, tehát az MNB-nek éppenséggel szigoritani kellene a kondiciókon.
Benne van tehát az ország jócskán a saját maga által gyártott csapdában, amelyböl aligha vezet ki arany középút.
S végezetül egy történet, amit Járai a politizálás mindenféle vádja nélkül elmesélhetne a kormánynak, mert ez nem fiktiv katasztrófa elmélet, hanem valóság. Valóság arról, hogy mennyit is érnek azok a részadatok, amelyeket egy kormány propaganda célból önkényesen kiragad az egészböl:
India shining!
Az indiai kormány is büszke önmagára, hogy mennyi jót tett a gazdasággal, hogy milyen jó úton halad a fiskus a prudencia útján. A teljes budget hiányt a 2001-es 10,1%-ról 2004-re 9% alá sikerült leszoritania. Különösen jeleskedett a központi budget, melynek hiánya ezen idöszakban 6%-ról mintegy 4,2%-ra esett. Ráadásul nemrég törvényt alkotott a parlament a hiány évi 0,3%p-tal történö lefaragásáról. Az elmúlt 5 évben az ország éves átlagos GDP növekedési rátája 6% volt, 2003-ban 8,5%, 2004-ben 6,9%-ra becslik. India shining! – vonta le a következtetést a kormányzópárt 2004-ben.
Ezen adatok és magabiztosság tükrében talán hihetetlenül hangzik:
Mind a S&P mind a Fitch India szuverén adósságát 2002 óta junk státuszra értékeli és nem ajánlja az országot befektetésre.
Miközben India ül egy 120 md dolláros, 17 havi importfedezetü valuta tartalékon.
Ennek ellenére az ország értéke: junk.
S képzeljük el: közben még a BUX-indexük is száguld!
A mai napon március 1-hatállyal kinevezte a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának új tagjait a köztársasági elnök. Ennek értelmében a négy új tag:Neményi Judit, dr. Bánfi Tamás, dr. Bihari Péter és dr. Csáki Csaba a március 29-I következő kamatmeghatározó ülésen már szavazhatnak. A köztársasági elnök a kinevezési okmányokat 2005. február 28-án, hétfőn adja át a Sándor-palotában.
Kiváló. Csak annyit tennék hozzá, hogy a két cimzett hamarabb le szokta egymásnak adni a szavazatát, hogy ne érje öket a befolyásolhatósági vád a többiek szavazatának ismeretében. Szóval én magunknak javasolnám a kedd éjféli idöpontot, ha megfelel.
Értem, akkor megkérem a kartácsokat, hogy tegyenek ajánlásokat az új tag felvételére. A következő metódus kerül alkalmazásra: emailben e hét péntek 16 óráig kell nekem és manhattan elnök úrnak az itt az Index fórumban megadott címekre ajánlást küldenie az új tagokról (értelemszerűen mi majd egymásnak küldünk).
Az eddigi szokásjog szerint a Karzaton vagy egyéb társtopicokban markáns véleményükkel feltűnő, szakmailag hozzáértőnek tekintett kartácsok közül kerülnek ki az új tagok. A tagfelvételi procedúra érvényes, ha a tagok több mint fele (vagyis legalább 5) küld ajánlást a megadott határidőig. Ha kevesebb kartács küld ajánlást, az úgy kerül értékelésre, hogy jelenleg a tagság nem lát senki arra méltó virtuális személyt a horizonton (pedig lehet, hogy csak lusta :-))).
Ha az eljárás érvényes, az ajánlások alapján emailben kipuhatoljuk a javasolt nick szándékait (vállalja-e tagsággal járó kötelezettségeket). A tagfelvételi eljárásról közleményben értesítjük majd a tisztelt tagokat és az érdeklődő közvéleményt, remélhetőleg a jövő hét elején.
Gondolom a sok sikertelen 75-ös ajánlás után most van egy kis mellékize a dolognak.
A többiekhez: mióta mondom, hogy nem arra kell spekulálni, hogy mit fog lépni az MT, mert ezt úgyse tudhatjuk, hanem hogy a döntési keretébe mi fér bele. Aki elnök akar lenni, annak néha meg kell ajánlania azt az értéket, amit az adott ülésen ténylegesen a legjobb lépésnek tünik.
Mivel az amnesztia miatt már volt egy hibapontom, igy a mostani hiba tagfelvételt indit be. Bocicsoki kollegát megkérem hpgy HR posztjánál fogva vegye át a kezdeményezést. Mintának ott vannak a korábbi procedurák.
Magam részéröl meg a héten végre berakom Évértékelö 2-ik részét, meghivom rá a vendégeket, igy 2004-et ezzel le is zárhatjuk.
Hát átléptek a saját árnyékukon. Elnök úr, ne eméssze magát, erre senki sem számított. (Ahogy arra sem, hogy egy MNB infla progi 3 hónap alatt 0,8 százalékponttal, azaz 18 százalékkal bejavul.)
Jaja, kiváncsi is vagyok a monetáris tanács állásfoglalására, nem tudjátok ezzel most mi is a helyzet, korábban a kamatdöntérsről szóló közleményben együtt jelent meg egy rövidebb-hosszabb indoklás, most ez is valami külön dokumentum lesz?
A februári, Jelentés az infláció alakulásáról című kiadványát, amely a kamatdöntéssel egy időben A Monetáris Tanács 2005. február 21-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve 2005. február 22-i hatállyal 9,00%-ról 75 bázisponttal 8,25%-ra csökkentette a jegybanki alapkamatlábat.
A döntés indoklását a Monetáris Tanács állásfoglalásában teszi közzé.
Az ülés rövidített jegyzőkönyve 2005. március 19-én, szombaton 14 órakor jelenik meg.
2. A Monetáris Tanács megtárgyalta az MNB 2005. jelenik meg.
Budapest, 2005. február 21.
Magyar Nemzeti Bank
Monetáris Tanács
Megköszönvén az ajánlásokat megállapitom, hogy a jelenlegi ülésünk a Játékelmélet néven vonul be a történelembe. A Nash-equilibriumot a kollegák az 50 bp-os vágásban találták meg. Amint látható a szakmai argumentációk inkább elvesztek. Kiemelném Vérslapaj kollegát, akit nem is tudom mikor láttam utoljára VMT ülésen, de most megmutatta, hogy nem brahiból tagja a Tanácsnak.
Az ülés elött töbféle döntési variációt preferáltam. Az ajánlások meggyözöek voltak az egyikre, igy
A VMT az alapkamatláb 50 bp-os csökkentéséröl döntött.
átalakulás idején, mivel a MonTan bővülése csak formai okok miatt maradt el, gondolom erősen meg kellene tudni indokolni a piaci várakozásoktól eltérő döntést, ilyen okok hiányában 50-75bp-os csökkenés valószínűsíthető, - 50bp biztosan megléphető
A monetáris tanács legutóbbi üléséről kiadott jegyzőkönyv szerint szakaszhatárhoz értünk és az eddiginél is óvatosabb kamatpolitika várható (értsd: vége az 50 bp-s vágásoknak), én úgy gondolom, ideje lenne egy kiadósabb vágásnak:
- a múltkori ülés óta csökkentek a bérdinamika kiszámíthatatlanságával kapcsolatos aggodalmak, igaz bármikor elmondható, hogy ez bizonytalan.
- A minutes maga szögezi le, hogy nő a munkaerő tartalék. Ismerve a fiatalok munkanélküliségénak alakulását, ezzel csak egyet lehet érteni.
- A minutes javuló külker és fizmérleg kilátásokról beszél, és igaza van
- a múltkoti ülésen az 50 pontot soknak tartók legfőbb érve, az egyedi hatások számossága a dezinflában, szvsz ki van lőve.
- az előző ülésena fiúk úgy látták, hogy az áht egyensúlyi mutatók nem romlanak, de nem is javulnak, a piac föl van készülve rossz hírekre, ezért az ilyesemi nem okoz hirtelen elmozdulást a kockázat megítélésében. Egyetértek.
- Már a múltkor többek érveltek az új tegokkal, és úgymond a miattuk keletkező bizonytalansággal. Most nem szavaznak, tehát senki sem mondhatja, hogy a Monetáris Tanácsban érvényesül a kormányzati nyomás.
- a múltkori ülés óta megint látványosan javultak az infla kilátások, Zárójelben jegyzem meg, hogy az MNB még a friss adat megjelenése előtt is azt mondta, hogy lefelé kell korrigálnia magát a novemberi jelentéshez képest.
- Úgy vélem, ha eddig jó volt a jelenlegi kamatszint és lehetett 25 bp-s vágásokat kilátásba helyzetni, plusz a piac inkább 50-et várt (finomítva by rkhu), akkor határozottan javuló inflációs kilátások mellett most egy nagyobbat kell vágni.
Tehát: az Monetáris Tanács múltkori önmagához képest rendkívül bátor 50 bázispontos kamatcsökkentésről fog dönteni, ezért magam is ezt ajánlom.
A meglepően kedvező inflációs adat előtt azt lehetett gondolni, hogy a mostani ülésen a 25 és 50 bp-os opciók közötti lesz majd élénk vita, de azt hiszem a 4,1-es érték elvette az igazi izgalmat az üléstől :-) Bár mind a sajtóban, mind a topicban, sőt a Karzaton is megpendült az ennél markánsabb vágás lehetősége, azt hiszem arra is figyelnie kell az MT-nek, hogy az utóbbi időszak kommunikációjában rengeteget hangsúlyozta az "óvatos kamatpolitika" fordulatot, amibe az én értelmezésem szerint legalábbis nem fér bele ennél nagyobb csökkentés. Vagyis marad még tartalék a további csökkentésekhez a tavasu folyamán (ne feledjük, a következő ülés előtt minden valószínűség szerint egy hármassal kezdődő inflációs indexet fogunk nézegetni).
leginkabb talan azert, amit tobb tanult kollegam is emlitett mar: maradjon az uj tagoknak is valami gyors vagnivalo.
persze kulonosen csavaros eszjarassal azt is el lehetne kepzelni, hogy most vag 100-at az mt, es direkt nem hagy igazi mozgasteret az ujaknak, megleckeztetesileg.
persze akkor meg azt lehetne kormanyoldalrol kommunikalni, hogy onmagaban az uj tagok beeroltetese "eszhez teritette" az mt-t.
na es igazabol azt sem latjuk, hogy egy honap mulva mi lesz a mozgaster...
En is ovatos maradnek, es csak 50 pontot nyesnek. Ugyan szvsz beleferne 100 is a fundamentumok alapjan, de azt tartogassuk az uj tagoknak, akiknek mar tuti viszket a tenyeruk egy kis vagasra. Es talan igy nem lesz szukseg kesobbi korrekciokra, amit a bezuhano arfolyam kenyszerithet ki.
nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy ne vágnának 50 bp-t. a piac rég beárazott ennél többet is, a mindig hivatkozott infláció esik mint a kő, az inflacél szépen meglesz, stb. szóval - 50bp a javaslatom.
Bizony, érdemes még talán várni az ajánlással is, a friss hírek szerint például mégsem lesznek ott az új tagok a hétfői ülésen, a forint tovább erősödik, stb.
Köszönet az elsö ajánlásért. Megjegyzem, az évértékelö inkább hagyomány, mintsem kifejezetten a vitára ingerlés eszköze. A cél inkább ellenkezö: a fontosabb események összegyüjtése, a tapasztalatok levonása olyan formában, ami már nem robbant ki újabb vitákat. Aztán hogy valaki mégis vitázik, vagy nem az legyen az ö dolga. Velem biztos nem vitázik, mert alapszabály, hogy a "szerzö" a müvén kivül nem védheti meg magát. Ez azért lehet még érdekes, mert az értékelö 2. része sok szempontból eltér majd a megszokott formától, jónéhány olyan téma lesz benne, amivel abszolút nem lesz kötelezö egyetérteni, hiszen rengeteg értelmezés lehetséges.
Most azonban feladat van:
Tisztelt tagok
Akkor megnyitom az éves második kamat meghatározó ülést. Vasárnap éjfélig mindenki annyit csiszolhat az álláspontján amennyit akar.
Az elsö ajanlásból is kiderül: taktikai szempontok is elötérbe kerülnek, hiszen valamennyire alkalmazkodnunk kell a személyi változások esetleges következményeihez, egy esetleges új poltikai váltáshoz
Szakmai oldálról nézve viszont a dolgot: ki milyen következtetéseket von le a legföbb mutatókból, milyennek értékeli a piaci helyzetet?
- Az inflációs mutatók közül nem árt figyelni néhány áruföcsoport meglepöen nagy indexzuhanására - mennyire lehet ennek a tartósságára dezinflációs jövöt bazirozni?
- hogy állnak az áp. hozamok, tart-e a hosszú oldali emelkedés, mennyire csökkentek a rövid hozamok?
- mekkora a liquiditásböség, a külföldiek által vásárolt állampapirmennyiség?
- ha már azt irtam az elsö ülés elött, hogy megint összedölt az aht deficitcél már az elsö szám alapján, ki lát itt akut veszélyt? Vagy minden megjavul?
- lefele korrigált EU növekedési mutatók, recessziós veszély a fö külker piacon: ignorálni vagy bekalkulálni?
Illetve kinél hol vannak az ajánlások súlypontjai?
khmmm... tisztelt tagok, miután elnök úr hosszú és érdekes évzáróját trehány módon bő egy hétig semmiféle reakcióra nem méltattuk, eljött az újabb ajánlás ideje;
(gondolkodom, hogy valami homályos félígéretet teszek az évértékelő - rövidebb - továbbgondolására, de most így hirtelen nem merem bevállalni ezt sem. de majd egyszer remélem több időm lesz.)
Szóval újabb ajánlással kell segíteni elnök urat a döntésben.
Ha nem előrejelző, hanem párhuzamos kamatdöntés funkciója lenne a VMT-nek, akkor 100 bp-ot mondanék.
Indokaim: erős forint, sávszélre kiépülő pozíciók leverése, az inflációs adat után látványosan beszakadó hozamok - egyszóval látok teret ekkora vágásra, kérdés, hogy van-e hozzá elegendő hitelesség. Én úgy látom, hogy most lenne, de hát ezt sosem tudhassuk.
Ha az előrejelző funkciót tekintem, akkor sokkal bizonytalanabb vagyok. Egyrészt ugye ott vannak a fenti érvek, másrészt ott vannak a héják (ha csúnyán akarnám mondani: Járai sosem vágna 100-at ennek a kormánynak), és ott van a tény, hogy a következő ülésen bizonyára már lesznek új tagok, akik első alkalommal minden bizonnyal további vágások mellett kardoskodnak majd. Szóval talán szerencsésebb lenne két 50-es vágás, mert a MT folyamatosságát jelezné, kitartást a lassú kamatcsökkentés mellett, a piacot sem éri meglepetés, és a megjelenő inflációs jelentés után már a piac is több információ alapján tudja majd értékelni a jegybank magatartását.
Újra lezártunk egy VMT évet, ráadásul egy mozgalmas évet. Ha a 2003-as évértékelöben azt kellett megállapitanom hogy a VMT munkája ellaposodott, akkor most örömmel állapitom meg, hogy az üléseink sokkal tartalmasabbak lettek. Ez részben köszönhetö az új tagok új lendülétének (Costals, rosencrantzhu), részben pedig az MNB paradigma váltásának a kamatmeghatározó ülések havi egyszeri bevezetésével. De talán még inkább annak, hogy az MNB kamatpolitikája új stratégiai pályára állt, beindult a kamatcsökkentési periódus. A váltás úgymond kvázi felkészelütlenül ért minket, túlságosan is szigorúak maradtunk a válságjelenségek közepette a lazitás lehetösége iránt, igy az elsö félévben két elnökünk is "elhasználódott".
A váltás a piacot is meglepte, de a piaci szereplök azonnal alkalmazkodtak az MNB új kamatpolitikájához. Az év közepétöl a piac már egyértelmüen anticipálta a csökkenö pályát, s a kamatpolitikai várakozások nagyrészt teljesültek is. Ez a VMT-vel is igy volt: a tagok (többségi) ajánlása az év második felében megtartott üléseken helyesen jelezte elöre az MNB által megtett kamatlépést. Azt a bizonyos augusztusi ülést leszámitva - amikor elnökként (hibásan) felülbiráltam a tagok kamatcsökkentési ajánlását – a VMT hivatalos döntése mindig talált. Az év második felében jól sikerült tehát megérteni és felmérni az adott ülések környezetét, az elvárásokat – egyszóval szinkronban voltunk az MNB-vel, az MNB szinkronban volt a piaccal, a piac pedig szinkronban volt az MNB szándékaival. Ellentétben az évkezdettel, 2004 végülis nem a még mélyebb valuta válságba való süllyedésröl szólt, hanem a rövid távú bizalom helyreállásáról. A konszolidációról, egy most már alacsonyabb kockázati szinten.
Az MNB kamatpolitikája 2004-ben: Beindul a soft landing
Március-május: 2 proaktiv kamatlépés között 1 piackövetö (-100 bp)
Az elözö fejezetben azt irtam, hogy az MNB kamatpolitikai váltása, a csökkenö pálya beinditása kvázi felkészületlenül ért minket. Ez úgy értendö, hogy részünkröl az MNB elsö, márciusi csökkentését (-25 bp) még nem tartottuk idöszerünek, igy a tartás volt az álláspontunk. A 2003-as évértékelöben felvetettem egy új kamatpálya szükségességét, ami arról szólt, hogy el kellene hagyni a "Végsökig kitartani" taktikát, tehát nem csak akkor kellene lépni, amikor már beszakadt a ház – s ekkorra már csak a radikális lépés marad - hanem fokozatosan. Azaz mind a pénzügyi, mind a gazdasági szereplöket megkimélni a hirtelen sokktól. A lépés azonban a fennálló válságjelenségek miatt nem biztos, hogy csak a csökkentés lehet.
2004 márciusában sem mi, sem a piac nem itélte még úgy, hogy az idö eljött volna az alapkamatláb csökkentésére. Az állampapir aukciók jó része gyenge fedezeti mutatókat és volatilis hozamokat produkált, söt jónéhány aukción a kereslet a kinálati mennyiség alatt maradt. Különösen gyorsan cáfolódtak azoknak az állitasásai akik a valuta válságból csak annyit akartak látni (pontosabban láttatni), hogy magas a kamatszint, s ez az MNB hibás döntése miatt van. Januárban történt, hogy az újonnan bevezetett állampapirforma (a 2 hónapos DKJ) sikertelen aukciót ért meg: a befektetök aluljegyezték a felkinált mennyiséget – azaz azon a napon úgy döntöttek, hogy nem finanszirozzák a magyar államadósság egy részét.
Csak az emlékek felfrissitése végett: a 2003-as novemberi valuta válság után az ÁKK új állampapirok bevezetésével próbálkozott a befektetök pénzének elnyeréséért: ilyen volt a 2 hónapos DKJ. Fundamentális gondokkal küszködö országok esetében egyértelmü, hogy az egyre rövidülö papirok egyre nagyob liquiditási gondot tükröznek . A megszokott 3 hónapos futamidöt 2 hónaposra (ill. 6 hetesre) kurtitani – nos, ez vallomás az ország adósság kockázatának megnövekedéséröl.
A befektetök magatartása, miszerint aluljegyzik a felkinált állampapir mennyiséget– nos ez pedig itélet az ország adósság kockázatának megnövekedéséröl.
Ezt a rövid helyzetelemzést csak azért irtam le, hogy emlékezzünk, hogy a novemberi valuta válság után mennyi "szakértöi hang" töltötte be a teret, miszerint "Járai kamatemelése" túlzó volt. Szerintük a "Járai járulék" egyértelmüen támadás volt a költségvetés kamatkiadási oldala ellen, punktum.
Erre fel meg itt van egy könnyitett kockázatú adósságfinanszirozási eszköz, melynek aukciója sikertelenségbe fulladt. Ráadásul nem is ez volt az utolsó abban a negyedévben. Volt kötvény aluljegyzés januárban de még februárban is.
De vissza a március közepéig kialakult helyzethez. Az állampapirpiaci aukciós hozamok hetente libikókáztak, ami egyértelmüen bizonyitotta, hogy törékenyen alapokon állt a befektetöi bizalom. A februári inflációs adat kedvezötlenebb lett a vártnál, a márciusi kedvezöbb. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az infláció akkor még emelkedö trendben volt – s majd májusban tetözött – tehát túl sok fix fogódzó e téren se volt. Az aukciókon nem árazódott még be egy teljes 25 bp-s csökkentés. A másodlagos piacon is csupán néhány nappal a március 22-i ülés elött árazódott be egy ekkora csökentés, tehát itt is inkább csak spekulációs fellángolásról beszélhetünk, mint tartós várakozásról.
A ft nominális árfolyama az év elejei 261-es startról is csak február végére érkezett meg ugyanerre a szintre – mert hát itt is folytatódott a befektetök bizalmatlanságának következtében az árfolyam gyengülése és volatilitásának erösödése. A ft árfolyam január közepén átvitte a 270-es szintet is. Március közepén visszatekintvén az árfolyam alakulásra, egyedül itt lehetett észerevenni egy tartósabbnak tünö (egy-másfél hónapos) egyértelmü konszolidációs trendet.
Volatilis és egyértelmü irány nélküli volt tehát a pénzügyi piac nagy része.
Ebben a helyzetben mi (a VMT) azon az állásponton voltunk, hogy az idö még nem érett meg egy kamatlépésre, annak a fundamentumai, pozitiv piaci fogadtatása még hiányzik.
Ezzel szemben az MT március 22-én proaktiv lépésre szánta el magát: 25 bp-tal csökkentette az alapkamatlábat. A lépés egyértelmüen a piac óvatos tesztelésének tekinthetö. Az elsö lépés tehát megtörtént. Mint az elöbb irtam, a piac nem volt felkészülve egy ilyen döntésre, igy kérdéses volt, hogy hogyan fogadja azt, milyen következtetéseket von le belöle. Nos a bizalom nem rendült meg, a rövid hozamok azonnal csökenni kezdtek. Meglovagolván a kedvezö fogadtatást az MT két hét múlva ismét egy 25 bp-os csökkenés mellett döntött, amely már a piaci bizalom közepette született, s tekinthetjük piackövetö lépésnek.
Az MT ezzel egyértelmüen jelezte, hogy kamatfronton megkezdödött a soft landing, a fokozatos csökkentés.
Az állampapirok hozamcsökkenése, a ft árfolyamának erösödése azonban még nem állt rá egy lineáris pályára. A volatilitás – föként májusban - visszatért, jelezvén, hogy mind a magyar mind a nemzetközi környezetböl eredö bizalom továbbra is túl sok kockázatot lát. Az állampapir aukciók egynémelyike ismét nagyon szerény fedezeti mutatóval büszkélkedhetett, a ft árfolyama 2-3 hétre figyelmet érdemlöen gyengült.
Mindez közvetlenül azután, hogy május elején az MT gyakorlatilag újra mindenkit meglepve hurráoptimista 50 bp-os csökkentést hajtott végre.
Nem volt tehát még teljes összhag a piac és az MT között.
Augusztustól: 4 piackövetö kamatlépés (-200 bp)
Mivel nem volt még összhang, a kölcsönös tesztelés érdekes pályán mozgott. A továbbra is gyenge pénzügyi fundamentális adatok közepette feltünövé vált, hogy idöközönként jelentösebb összegek beindulnak, kamatcsökentésre spekulálván. A jelenség (hozamcsökkenés, 2 hetes betétállomány növekedése) egy-egy döntés elött, általában csak rövid fellángolás volt, ha a kamatvágás nem történt meg akkor megfordult a folyamat: a hozamcsökkenés kiárazódott, a rövid betétállomány csökkent. Az MT nem ismerte el a kamatlépések szükségszerüségét minden esetben.
2004 nyarától egyre egyértelmübbé vált a rövid távú hozamokra spekulálók piaci térnyerése. A külföldiek által birtokolt államapir állomány fokozatosan növekedett, a duráció csökkent. Az MT válaszút elött állt: miközben a legtöbb funadmentális mutató, az országkockázat arasznyit se javult, addig a rövid távú spekulánsok egyre jobban a fundamentumokkal nem igazolható pályára vitték az árfolyamot, döntéseikben a rövid távú hozaméhség negligált mindenféle negativ hirt, mindenféle jövöbeli kockázatot. Pedig volt néhány kiemelkedöen negativ hir, konkrét kockázat:
- az euro zónába való belépési dátum kitolódott újabb 2 évvel, 2010-ig
- az aht hiányterv szinte már kötelezö hivatalos összedölése nyár végére. S most tekintsünk el attól, hogy az eredeti 2004-es aht hivatalosan már január elsö munkanapján összedölt, s a módositott Draskovics aht-ról is már februárban tudni lehetett, hogy a kijelölt új célhoz viszonyitva komolytalan.
- a kormány bukása a nyár közepén
Mégis, csak ez utóbbi esemény volt az egyetlen, amely rövid távon látványosabb gyengülést okozott a befektetöi céleszközökben. A kormányválság azonban gyorsan rendezödött – a lengyelországi, és csak a hajszálon múlott szlovák kormány bukása után ez valójában már nem volt vadonatúj jelenség a térségben.
Minden esetre fordulópontnak is nevezhetjük az MT augusztusi döntését az 50 bp-s csökkentést. Ez a döntés sok vitát és értélmezést váltott ki. Értékelésem szerint ezzel a döntéssel az MT elfogadta a piac, pontosabban szólva a rövidtávú spekulánsok erejét, spekulációs motivumait. Ettöl az üléstöl kezdve azonban fordulat állt be az MT döntéseiben. A júliusban bevezetett havi egyszeri kamat meghatározó ülések láthatóan javitották a piac és az MT egymás kölcsönös megértését. Az augsztus utáni MT kamatlépéseket mind a VMT mind a piaci elemzök legtöbbje helyesen jósolta meg.
Az egy külön kérdés, hogy ezek a lépések még harmadsorban se a javuló fundamentumoknak volt köszönhetöek, hanem a rövid távra spekulálók által teremtett helyzetnek. Erröl az állapotról, megoldási módszerröl egyértelmü értékelést nem lehet adni. Mig a kormánypárti propaganda az MT túl lassú és nem elégséges mértékü kamatcsökkentését kritizálta, addig az elemzök némelyike éppenséggel azt kifogásolta, hogy az MT nem volt elég határozott és hagyta magát belevinni egy kamatcsökkentési spirálba. A magam szemszögéböl ezt a helyzetet a késöbbiekben részeletesebben fogom elemezni.
Ehelyütt annyit: igy vagy úgy, az elöbbi kissé bö lére eresztett értékelöm célja az volt, hogy a valós eseményeket részletesebben felelevenitve próbáljunk objektivitásra törö következtetéseket levonni:
1. Téves állitás volt a 2003-as novemberi 300 bp-os kamatemelést szakmai melléfogásnak nevezni, s azonnali csökkentést bekövetelni. A válság elsö hónapjai a befektetöi bizalom megrendüléséröl, a meredek árfolyam gyengüléséröl, a kockázati prémium emelkedéséröl szóltak. Az állampapir vásarlók az aktuális kamatszint mellett többször is megvonták a bizalmát az aukciókon.
2. A márciusban beinditott 25 bp-s kamatcsökkentési lépésre fundamentalis magyarázat nem volt. A csökkentés meglepte a piacot, de átment a rostán. A második 25 bp-s csökkentés már moderát piackövetö lépés volt. Átmeneti piaci gyengülés és egyfajta turbulencia éppenséggel az elsö nagyobb mértékü – az általam újra proaktivnak tekintett - májusi 50 bp-os csökekentés után alakult ki.
3. A nyár közepétöl a rövid távú befektetetök egyre nagyobb gap-et nyitottak a fundamentumok állapota és azoknak a pénzügyi eszközökben való tükrözödése között: a helyzet hasonló volt a 2002 végétöl beindult konvergencia örülethez. Miközben a makro mutatók többsége siralmas állapotban van, addig rövid távon egyre többen akartak jövedelmet aratni. Az MT ezúttal a "Haladjunk a helyzettel!" politikára váltott, miközben az óvatos, fokozatos kamatcsökkentési kommunikációjával sikerült a Soft landinget megvalósitani. Azaz stabilizálni a piaci mozgásokat, elvárásokat.
Egy IMF tanulmány az 1980-95 között valuta válságba került országokat elemezvén megállapitotta, hogy átlag 18 hónap kellett a válság kirobbanása után a helyzet konszolidációjához. Már ehhez képest is furcsa, hogy mennyien követeltek be már 1-2 hónapon belül radikális kamatcsökkentést az MT-töl. A valuta válság definiciójára, annak kiváltó okaira és a konszolidálandó mutatatókra többféle elfogadott elmélet létezik (pl. elsö, második generációs modellek) A magam részéröl három elemet emelnék ki:
- Ha a fiskális és a folyó fizetési mérleg deficitet, a fizetési mérleg szerkezetét tekintem, akkor a valuta válság gyökere ma is benne van a rendszerben, a helyzet csak optikailag jobb a 2003 novemberi helyzetnél.
- Ha az alapkamatlábat tekintem, akkor egy év kellett ahhoz, hogy a 2003-as novemberi 9,50%-os szintröl ugyanerre a szintre jusson vissza az ország. Megjegyzem, helyesebb a reálkamat szintet, a kockázati prémiumokat vizsgálni, hosszabb távra is – ekkor megint csak vegyes képet kapunk.
- Ha a nominális árfolyamot tekintem, akkor megállapitható, hogy nyárra visszatért a bizalom, konszolidálódott a helyzet. Legalábbis a kormány bukásig, hogy aztán megint elölröl lehessen kezdeni az egészet. Igaz ezen gyorsan túljutott az ország.
Ha azt veszem, hogy a valuta válság gyakorlatilag 2003 júniusától indult, akkor Magyarországnak is 1-1,5 évébe tellett a bizalom visszaszerzése – legalábbis egyes mutatók frontján.
Illetve a júniusi kamatszintet tekintve a problémák végleges letudásától még nagyon messze vagyunk. Nagyjából azért elmondható, hogy trendben van az ország az eddigi nemzetközi tapasztalotokkal.
S ha még most se lenne volna világos, hogy miröl is van szó ezen 1-1,5 éves történetben: a radikális alapkamatláb csökkentést, az alacsonyabb kamatterhek (hozamok) igényét meg lehet hirdetni, csak éppen vevöt kell rá találni. Az elsö hónapokban a követelés alaptalan volt.
Ha a piac úgy dönt, hogy nem bizalmat, akkor azt nem lehet belölük kicsikarni.
Adódik a kérdés: vajon a nyár elejétöl miért nem ment az MT minden esetben a piaccal, amikor rövid távon nagy volt a bizalom? Erre a kérdésre késöbb térnék vissza. A jelenlegi helyzethez: a meglevö kondiciók mellett a piac finanszirozza az aht hiányt, s nem is áraz be ennél hirtelen nagyobb lehetöségeket. Söt, a hosszú lejáratú állampapirokban - ahol pedig az MNB alapkamat nem fejt ki semmilyen hatást - ott meg éppenséggel nönek a hozamok a 2004-es záróértékekhez képest. Azaz az államnak egyre nagyobb az effektiv kamatterhe. Valahol tehát megint bomlóban van a piac egyensúlya.
Van tehát mit figyelniük és újraértékelniük az illetékeseknek 2005-ben is.
Az MNB kommunikációja: Amit mondott reggelre, elévült estére
Egy Jegybank a döntéseivel piacot szabályoz, várakozásokat ébreszt illetve várakozásokat igazol. A döntések vagy elöre kiszámithatóak vagy nem. Igy vagy beépülnek a várakozásokba vagy nem. Egy stabilitásra törekvö Jegybank a különbözö idöhorizontú céljait közölve ad fogódzkodót a döntési motivációihoz, ezzel szabályozva a piaci várakozásokat. Ha ez sikerül, az egy jó alap a késöbbi sokkok elkerülése érdekében.
Bár az MNB stratégiai célja világos, annak kommunikációja egyértelmü, de operativ fronton az MNB kommunikációja 2004-ben csak következetlenségében volt következetes. Magyarul nevezhetjük piac megtévesztönek is.
Néhány kiválasztott példa arra, hogy amit az MNB (illetve Járai elnök) kommunikált egy adott pillanatban, milyen hamar érvényét vesztette.
A kedvező folyamatok azonban ma még sérülékenyek, ezért a Monetáris Tanács indokoltnak látja az óvatosságot és a fokozatosságot.
Mondta az MT közlemény az április elejei 25 bp-s csökentéskor, miközben a piac hurráoptimista állapotban volt. Egy hónappal késöbb, amikor a "kedvezö folyamatok" egyáltalán nem lettek kedvezöbbek, söt a piac bizalma valamelyest romlott (pl. az árfolyam gyengülö trendbe került; az aukciós hozamok növekedtek, a másodlagos piac már kiárazásban volt) az MT egyenesen 50 bp-ot vágott.
Vajon az utána következö további árfolyam gyengülés, hozam emelkedés nem azt bizonyitja, hogy a piac éppenséggel elutasitotta az MT következetlen lépését?
Az MNB akkor csökkenti majd az alapkamatot, amikor a hosszútávú hozamok tartós erösödést mutatnak – jelentette ki Járai elnök.
Alig valami egy hónap telt el, és az MT mégis meglépte a csökkentést.
Vajon egy hónap az már tartós idötartamnak tekinthetö?
A Monetáris Tanács értékelése szerint fennáll a kockázata annak, hogy a bérnövekedés ütemének mérséklődése elmarad a korábban feltételezettől. – szólt az indoklás egyik pesszimista része a júliusi ülésröl az alapkamatláb változatlan hagyásakor.
Az állami szektorban a jövő évi költségvetés előkészítése kapcsán meghirdetett szigorú bér- és létszámpolitika elősegítheti az infláció csökkenését. –szólt az indoklás egyik optimista része egy hónappal késöbb, az augusztusi ülésröl az alapkamatláb 50 bp-os csökkentésekor.
Nemcsak hogy a tüz és viz állitás ilyen rövid idötávon belül sehogy se passzol egymáshoz, hanem a második indoklás is obszolálódott pár hónap múlva amikor a kormány lendületes 3,5-3,7%-os reálbérmelekedésben állapodott meg a közszférával.
És megemlithetném az augusztusi döntéssel kapcsolatban azt a furcsaságot is, hogy az MT pont akkor lazitott a kondiciókon, amikor az ugyanazon napon megjelentetett Inflációs Jelentésben nemcsak a 2005 végi inflációs prognózist emelte meg, hanem az aht hiányról szóló optimista változata is nagyon komoly plusz aht deficittel számolt. S pont ezen a napon csökkentett az MT kamatot az optimista 2005-ös béralakulásra (is) hivatkozva, amikor az IJ-ben a inflációs prognózis megemelésének egyik fö indokaként a nem kedvezö béralakulást jelölték meg.
Nem a döntés volt akkor augusztusban bizarr, hanem az ahhoz kapcsolódó, ellentmondásokkal teli adatok, állitások sokasága, amely csak a döntés valódi okát nem tárta a nyilvánosság elé.
A példákat tovább nem sorolva, csak a legföbb következtetések:
- A privát nyilatkozatok utáni tényleges MT döntésekböl megtudhattuk, hogy Járai nem maga az egész MT, csupán egy hang benne
- a magyar Monetáris Tanács egyáltalán nem egységes. A piac azt várná el, hogy ha annak elnöke helyzetértéklést, döntési motivációt vázol fel, az akkor birjon is érvényességgel a jövöre tekintettel, az jelenjen meg a monetáris döntésben. Tehát a piacnak adjon valós fogódzkodót. Ez, különösen az év elsö felévben nem müködött. Pozitiv változás figyelhetö meg az év második felében, amikor már jobban ültek a kinyilatkozások. A piac és az MNB ekkoriban szinte "egymásra talált". Ezt a kölcsönös megértést fokozhatja a minutes-ek bevezetése.
- nem könnyü egy MNB elnöknek olyan helyzetben megnyilatkozni, amikor a hátország tele van válságjelenségekkel, konszolidációnak csak nagyon halvány nyoma van. Ha az MNB elnök valós helyzetértékelést ad, akkor automatikusan jön a válasz, hogy csak kritizálja, politikailag támadja a kormányt. Ha nem mond semmi objektiv kritikusat, akkor viszont a befektetökben merülhet fel a gyanú, hogy nem érti a helyzetet, nem tudja kezelni a válságjelenségeket. Vékony tehát az kommunikációs út, amelyen a jelenlegi MNB elnöknek balansziroznia kell a mindennapi politikai propaganda háború és a szakmai becsület megörzése közepette. Öszintén szólva, a jelenlegi magyar helyzetben ez lehetetlen.
Nem állhatom meg, hogy fel ne rójam Járai elnöknek nemrégi megjegyzését, miszerint ha nem lenne az ország EU tag, akkor már rég válságba jutott volna a gazdaság. Ez lehet igaz is meg nem is. Nem ettöl elfogadhatatlan és kvalifikálatlan ez a nyilatkozat. Hanem pont attól, amit tavaly ilyenkor a kormánytagoknak is felróttam a ft gyengitési kommunkációjuk kapcsán: amig az országban prezentek a válságjelenségek, amig az ország nem jutott túl egyértelmüen a valuta válságon, amig böven vannak külföldi elemzök akik utalnak rá, hogy az ország továbbra is borotva élen táncol, addig minden illetékes tartózkodjon a befektetök hergelésétöl az ilyesfajta negativ nyilatkozatokkal. A következmények 2003 júniusában egyértelmüen megmutatták hova lehet napok alatt kerülni, ha a befektetöket sikerül meggyözni, hogy a kormány vagy az MNB azt mutatatja, hogy vagy nem akarják managelni a valós problémákat vagy rosszul managelik. A valós problémákat ki kell mondani, ugyanakkor senkinek nem hiányoznak a fiktiv katasztrófa-elméletek.
Ezzel le is zárom a bevezetöt, s szokás szerint rátérnék a fö témára: mi volt 2004-ben monetáris fronton a legnagyobb téma, mi körül forgott a magyar világ?
A 2002-es évértékelöben (1504)
a forint felértékelödés – és az expanziv aht által generált problémák közötti feloldhatatlan ellentétet tettem az elemzés középpontjává.
2003-ban a témák témája (2099)
a valuta válság illetve a válságjelenségek voltak.
2004-ben nem jutottunk elöre: az altéma a kettö hiánytalan ötvözete lehetne, mivel szinte semmi se változott az évek alatt. A fö téma 2004-ben a kormány által inditott politikai háború az MNB ellen, a szakmaiság látszatába bújtatott kormányzati érvek nehéztüzérségi sorozata a monetáris politika ellen. A vádakkal ott vagyunk mint 2002 végén, miközben az alapprobléma ugyanolyan megoldatlanul áll, mint a valuta válságot felvezetö idöszakban.
VMT=E(MT) = MT
Közlemény
a Monetáris Tanács 2005. január 24-i üléséről
1. A Monetáris Tanács 2005. január 24-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve 2005. január 25-i hatállyal 9,50%-ról 50 bázisponttal 9,00%-ra csökkentette a jegybanki alapkamatlábat.
Az elmúlt hónapokban publikált makrogazdasági adatok alapján a Monetáris Tanács úgy ítéli meg, hogy az infláció szempontjából a múlt év végén kibontakozott, a korábbi várakozásoknál is kedvezőbb tendencia meghatározó marad. Az infláció és a nominális bérek 2004. második félévében megfigyelt alakulása arra utal, hogy csökkent az inflációs várakozások magas szinten maradásának kockázata. A javuló inflációs kilátások lehetővé teszik az irányadó kamat mérséklését. A magyar gazdaság egyensúlyi helyzete és annak piaci megítélése azonban óvatos kamatpolitikát tesz szükségessé. Bár a nemzetközi befektetői légkör továbbra is kedvező, a hazai pénzügyi piacokon az utóbbi hetekben a bizonytalanság jelei is fellelhetők, melyekre a Monetáris Tanács döntései meghozatalakor továbbra is figyelemmel lesz.
Decemberben folytatódott a fogyasztói áremelkedési ütem csökkenése, és ez a hosszabb távú tendenciák megítélése szempontjából meghatározó maginflációban is végbement. A csökkenéshez számos olyan tétel járult hozzá, melyekre a monetáris politika hatást gyakorol, vagyis az elmúlt év kiszámítható kamatpolitikája és a stabil árfolyam eredményesnek bizonyult az indirektadó-emelések miatt megugró árnövekedés fékezésében. A Monetáris Tanács jó esélyt lát arra, hogy 2005-ben az infláció visszatérjen az adóemelés előtt jellemző szintre, és nem lát jelentős kockázatot arra vonatkozóan, hogy az év végi inflációs számok a 2005-ös 4%-os, illetve a 2006-os 3,5%-os inflációs célokat meghaladják.
Az elmúlt év során a kamatpolitikának kiemelt célja volt, hogy az indirekt adók emelése ne okozzon tartós emelkedést az inflációban. Bár a versenyszférában tapasztalt novemberi bérnövekedési adat óvatosságra int, 2004. második felében összességében lassulás jellemezte a bérdinamikát. A mérséklődő növekedés is arra utal, hogy az inflációs várakozások nem emelkedtek meg tartósan, így a dezinfláció folytatódása idén is várható.
A legfrissebb adatok a gazdasági konjunktúra folytatódását támasztják alá. Az ipari termelés és export adatok megerősítik, hogy a tavalyi év vége felé élénkült a vállalati aktivitás. Bár a lakossági kereslet 2004-ben lassabban nőtt, mint a megelőző években, a növekedés üteme a korábbi várakozásokat meghaladja.
A kedvezőbb külkereskedelmi mérleg a külső egyensúlyban látható kockázatokat valamelyest enyhíti, ugyanakkor a folyó fizetési mérleg GDP arányos tavalyi hiánya így is közel 9 százalékra tehető.
A külső egyensúlytalanság mérsékléséhez az államháztartási hiány számottevő csökkentésére van szükség. Mivel 2004-es a hiány részben átmeneti intézkedésekkel alakult ki, 2005-ben még nem körvonalazódik egy, a pénzügyi piacok, a hitelminősítő intézetek és európai partnereink számára is megnyugtató, a konvergencia-programmal összhangban álló fiskális konszolidáció.
A nemzetközi befektetői környezet ma még kedvezően alakul, de jelentős bizonytalanságokat is tartalmaz. A hazai egyensúlyi problémák miatt azonban a változatlanul élénk nemzetközi kockázatvállalási hajlandóság ellenére a forintbefektetések iránt megnyilvánuló külföldi kereslet mérsékelt. A fenti tényezőket figyelembe véve a jelenlegi 50bp-os kamatcsökkentéssel a kamatfelár olyan szinthez közeledik, amely a jelzett kockázatok mellett a jövőben fokozott óvatosságot indokol a Monetáris Tanács részéről.
2. Az ülés rövidített jegyzőkönyve 2005. február 11-én jelenik meg.
3. A 2004. decemberben mért 5,5%-os éves infláció meghaladja az MNB eredeti inflációs célját, melyet 2002 októberében – a kormány „Középtávú Gazdaságpolitikai Program”-jával összhangban – 3,5±1%-os szinten határozott meg. Az eltérés ugyanakkor döntő részben a kormány 2003. közepén bejelentett, és 2004-ben végrehajtott indirektadó-emeléseinek tulajdonítható. Az adóemelések nélkül az infláció a célsávban maradt volna. A kormány adóemelés-bejelentését követően a Monetáris Tanács újraértékelte az inflációs célt, és úgy döntött, hogy nem kívánja ellensúlyozni az intézkedés közvetlen inflációnövelő hatását. Törekvése arra irányult, hogy a magasabb infláció ne épüljön be tartósan a várakozásokba, az árak emelkedése átmeneti maradjon, amit közleményeiben rendszeresen hangsúlyozott. Bár nagyobb bizonyosságot csak az év során lehet szerezni, az infláció és a bérek alakulásából, valamint az inflációs várakozások felmérésekből már most az olvasható ki, hogy a tavalyi többlet-áremelkedés nem vezetett tartósan magasabb inflációs várakozásokhoz.
4. A Monetáris Tanács megvitatta a február 21-én megjelenő inflációs jelentés tartalmi kereteit.
Budapest, 2005. január 24.
Magyar Nemzeti Bank
Monetáris Tanács
Összefoglalva tehát: a rövid távú bizalom megvan, a piac hajlandó a rövid papirok alacsonyabb szintjén finanszirozni a hiányt. Ez be is árazódott. Hosszú távon azonban a bizalom törékeny, a kockázatok megint szép számmal ott vannak, de a finanszirozó erök egyelöre kimerülnek a hosszú papirok magasabb prémiumában, a megemelkedett hozamokban (pl. december végével összehasonlitva), de nincs árfolyam gyengitö követelés. Megnézvén az áp. állományt: az adott árfolyam melletti stabil külföldi kereslet tényét alátámasztja a kezükben tartott állomány is, amely semmiféle piac elhagyási tényt nem mutat. Igy osztom a nézetet, hogy ne üzenjünk semmi borzalmasat, hanem csendesen feleljünk meg a piaci elvárásnak:
A VMT az alapkamat 50 bp-os csökenntéséröl döntött.
ha a gazdaság fundamentumain múlna, a Ft nem biztos h ilyen erős lenne, ez óvatosságra int, a piaci konszenzust meghaladó kamatcsökkentés túlzott optimizmust sugallna - a piaci konszenzus meg nem lépését indokló negatív folyamatok viszont egyelőre nem látszanak, nehezen lehetne megindokolni az inflatarget által megengedett lépés elmaradását. Így én is az 50 bp mellett szavaznék, amivel az első pár hónapban várt 100 bp-os csökkentés felét sikerülne teljesíteni:-)
(Kiváncsi vagyok, hogy most is hasonló eredmény jön-e ki, mint a dec. 20-ai 6:1 arányú 50-75 bp-os szavazáson.)
Remélem doppingolni fogja a kartácsokat, hogy most már nem csak eredményt vethetjük össze IRL kollégáink döntésével, hanem néhány hét késleltetés után a rövidített jegzőkönyv publikálása után a vitában elhangzó szempontokat, tényezőket, adott esetben a két grémium belső megosztottságát is összehasonlíthatjuk.
Most ugyanakkor nem számítok belső megosztottságra a döntést illetően a virtuális és a rendes Monetáris Tanácsban sem. Már korábban is hangoztattam a Karzaton, hogy a kamatcsökkentés ellen felhozható óvatosságra intő fejlemények (külső egyensúly billegése; szavahihetőségi problémák a gazdaságpolitika, különösen az államháztartási konszolidáció körül; a hazai dezinfláció mértéke és a nominális árfolyam alakulása; a hozamkülönbségek csökkenése a fejlett piacokhoz képest; a feltörekvő piacokkal és a magasabb kockázattal kapcsolatos globális befektetői hangulat kedvezőtlen megváltozása) arra terelik a döntéshozókat, hogy 50 bázispontnál nagyobb mértékű vágást ne szavazzanak meg. Ugyanakkor a csökkentés lehetősége a hivatalos IT-stratégia alapján teljesen megvan, hiszen a jelenlegi állás szerint nincsenek veszélyben a 2005-ös és a 2006-os inflacélok.
Szóval unalmas és a várakozásoknak megfelelő döntés fog születni, megkockáztatom, hogy nagyobb izgalmat fog kiváltani majd a minutesben, hogy mit lehet kiolvasni a közeljövő kilátásairól, a további kamatcsökkentés esélyeiről, mint az, hogy hétfőn milyen érvek alapján határoztak. De éppen a fenti tényezők és az új tagok (februártól már valszeg ők is játszani fognak) belépése miatt azt hiszem az idei év ülései még ennél sokkal nagyobb izgalmakat fognak tartogatni a számunkra :-)
Tobb pozitivumot en se tudnek mondani, mint a kedvezo infla adat.
Negativ oldalrol kiemelnem a nemzetkozi bizonytalansagot, belefuthatunk egy Fed emelesbe is, es mintha az utobbi idoben a hosszu hozamok inkabb nottek volna.
Ennek ellenere ugy velem, hogy egy 50 pontos vagas belefer.
Összehivom 2005 elsö ülését.
Értékeljék a kialakult helyzetet:
Pozitiv jelenségek:
Remek decemberi infla mutató, különösen a vati. Bizalom a deviza piacon. Ismét kamatcsökkentést beárazó hozamok. Hirtelen többet most sajnos nem tudok megemliteni.
Negativ jelenségek:
Ország leminösités, januárban most már törvényszerüen összedölö aht célok (lehet vitatkozni az állitásommal), lassulónak értékelt gazdasági fejlödés és a további lassulás prognosztizálása. Egyszóval újabb hiányt generáló kilátások.
Ismét meredeken megugró reálbérek. Érdemi közszférai leépitésröl egyelöre kevés hir. A lehangoló foglakoztatottsági és munkanélküliségi mutató viszont detto a bevételi oldalt veszélyezteti
Emlékszünk még 2002 kora tavaszára? Akkor az infla mutató szépen jött lefele, de az mnb nem csökentett kamatot, mivel a meglódult állami kiadások, de még inkább a választási igéretek, az aht célok teljesitését veszélyeztették. Az aht célok megint illuzorikusnak tünnek. Lehet az akkori magatartást ma is alkalmazni?
Vagy haladjunk a piaccal? S mennyire?
egyébként a szokásjog szerint a HR-főnöki funkciókat gyakorló személy tudomásul veszi a bejelentést, nincs jogköre azt elbírálni, csak regisztrálni kell (mert nyilván így nem jár hibaponttal a távolmaradás)
Ezúttal is én leszek a stréber, de most a felmentésemet kérem. A következő három héten nem vagyok internetközelben, ezért kérem az elnök urat, hogy mentsen fel az ajánlás kötelezettsége alól.
(Igazából először úgy gondoltam, hogy ajánlok valamit jó előre, de figyelembe véve, hogy pénteken mt-jegyzőkönyv, jövő héten infla adat lesz, ami fontos adalék lehet a MT döntéseinek előrejelzéséhez, információhiányra hivatkozva nem ajánlanék inkább.)
A kamatdöntésről is határozó hivatalos IRL MT ülések a 2005-ös évben. A VMT tagjainak az ajánlásokat az ülésnapot megelőző éjfélig kell a topicban közzétenniük (az elnök úr további határozatáig legalábbis)
január 24., február 21, március 29. (kedd), április 25., május 23., június 20., július 18., augusztus 22., szeptember 19., október 24., november 28., december 19.
No akkor ezt tisztázzuk: a hibapontok a tagoknak nem kerülnek törlésre, csak az elnök számára lévő két hibalehetőség számolása kezdődik újra. De ez neki is csak az elnöki funkció miatt releváns, egyébként a track recordba bejegyzésre kerül (az őstagoknak 2001 ősze óta gyűlik a pontja)
És azt lehet tudni, hogy ki hány hibaponttal kapott amnesztiát? Ezt már külső megfigyelőként is élvezettel olvastam, most pedig, hogy tag lettem, különösen érdekel, már csak azért is, mert kiváncsi vagyok kikkel végeztem holtversenyben 0 hibaponttal :))
Az én értelmezésem szerint azokat a hatásköröket vettem csak át az ex-HR főnök, topicgazda úrtól, amelyek az új elnöki funkcióval összeférheteteklenekké váltak. Így terveim között szerepelt a tradícióinknak megfelelő amnesztia hirdetés az elnöki hibákra és sárgalapokra, amit ezennel ünnepélyesen meg is teszek.
Az évértékelő beszéd megtartása nincs konfliktusban az elnöki pozícióval, azért erre továbbra is az elnök urat kérném fel.
A többi kartács hivatalos meginvitálása egy speech megtartására azért nem történt meg, mert aktivitásuk kimerül jó esetben az ülések látogatásában, így nem gondoltam, hogy valakiben benneszakadt volt egy jó kis évértékelés (lásd ügyrendi szavazások folyamatos érdektelenségbe fulladása). De természetesen the floor is open a tagtársak számára nemcsak év végén, egyébként is.
HR fönök úrtól megkérdezném hogy a 2004 végére beálló, az ellankadó figyelem periódusa után nem lenne-e kedve:
- dönteni arról, hogy ad-e amnesztiát a szokásjog szerint a 2004-ben kiosztott sárga lapokra és az elnöki hibapontra
- bemásolni a 2005-ös ülési rendet
- évértéklö beszámolót irni a tevékenységünkröl , illetve a monetáris fronton meghatározónak vélt eseményekröl - valamiféle objektiv értékelés formájában - ahogy ez is szokássá vált már. (nekem lenne néhány észrevételem amit január közepe-vége felé olvasásra felterjesztenék)
- esetleg megkérdezni a kollegákat, hogy akar-e valamelyikük évvégi értékelö beszédet tartani
Köszönöm az ajánlásokat. Egyeseken határozottan látszik az évvégi megfáradás jele, gondolom ök rosencrantzhu kollega beirását olvasván arra a következtetésre jutottak, hogy abban minden bennefoglaltatott: hozzátenni nem lehet, elvenni belöle bün lenne.
Az ajánlások tehát abba az irányba mentek, hogy fundamentális magyarázat egy kamatlépésre nincs, viszont egyes rövid folyamatok lehetövé teszik a kondició enyhitést. Ezt is, meg a lépés nagyságát is hajlandó vagyok osztani, igy
A VMT egy 50 bp-os csökkentés mellett döntött.
Ezzel én (ill a VMT) eljutatta az alapkamatot arra a szintre amelyen az egy éve állt, a 2. valuta válság kitörése elött. Történelmi ünnepnap!
A külföldi kézben lévo allampapírállomány az oszi ertekekhez szepen igazodik, és a 245 Ft körüli euróárfolyam lehetoseget ad kamatcsökkentésre, no és úgy rémlik JZs Elnök Úr is jelezte már egy Este tv-interjúban novemberben, h még idén egyszámjegyu kamatra lehet számítani, márpedig a szavahihetoseg fontos:), úh csökkentés, a mértékét tekintve pedig csatlakoznék a kedves Ttársak elemzok varakozasaval megegyezo javaslatához, vagyis -50 bp.
Csatlakozom a kialakulni látszó konszenzushoz: én is 50 bp-os vágást mondok. Azt hiszem még nem ez lesz az a kritikus kamatszint, amikor ennek hatására elindul egy markánsabb forintgyengülés, szóval jövő tavasszal kényesebb helyzeteket sejtek a kamatdöntések előtt. Ha 260 fölé ugrik az árfolyam, és megtörni látszik a dezinfla, akkor fogunk még itt gyötrődni eleget, és könnyen kialakulhat olyan helyzet, amikor itt és az IRL tanácsban tényleg mind a három opció (vágás, tartás, emelés) kap majd szavazatot. Külön pikánssá teszi majd a helyzetet, hogy a 4 új tag beemelése után mennyire érez kényszert majd a testület annak bizonyítására, hogy nem GyuFe súg nekik a háttérből. Szóval lesz még itt dilemma elég pár hónapon belül, most frissen-vidáman egy 50-es vágást (szépen, piros masnival átkötve) tegyünk kollektíve a magyar dolgozók karácsonyfája alá :-))))
A tagbővítés és a GyuFe féle kirohanások nem szabad, hogy a felelős döntést befolyásolják. Sorolhatnánk a kedvező (GDP, infla), kedvezőtlen (költségvetés, jövő évi közalkalmazotti béremelés) és bizonytalan (hatósági áremelések) tényezőket, de úgy ítélem meg, hogy értelmetlen - a helyzet nem sokat változott az előző ülés óta.
Az inflációs cél teljesítését ui. nem befolyásolja a kamatszint, az árfolyam pedig szemlátomást nem rendülne meg a vágástól (lásd lassú kamatcsökkentő pálya beárazása).
Éppen ezért úgy vélem, nagyobb zavart okozna, ha nem vágnánk, mintha igen.
A mértéken lehetne vitatkozni, de úgy gondolom, hogy a piaci kiszámíthatság jegyében most is vágjuk 50-et.
Egyébként meg minden kedves kartácsnak boldog karácsony és új évet kívánok gyorsan, nehogy később elfelejtsem :)
Megmondom őszintén, hogy bár továbbra is szorgalmaznám a kamatdöntések utáni türelmi időszak eltörlését (főleg, hogy most már nem két hét, hanem egy hónap ez az idő, vagyis még több az esélye hogy megváltoznak a kondíciók két kamatokról is határozó MT ülés között), egyáltalán nem érzem biztosítottnak, hogy egy emiles szavazás érvényesen és eredményesen le tudna bonyolódni (hiszen nagyjából az a helyzet, hogy egy kivételével mindenki emellett van 3 éve, de soha nem sikerült érvényesen megszavazni). Ha itt most egy-két ember jelzi, hogy mégis van értelme a szavazás kiírásának, azért szívesen meghirdetem, mert mégegyszer hangsúlyoznám: az eltörlése melletti érvek IMHO még tovább erősödtek azzal, hogy átállt havi gyakoriságra a kamatdöntés menete.
Tagfelvételről tudomásom szerint nem kell szavazni, esetleg gondolkodhatunk ettől függetlenül a bővítésben, márcsak azért is, mert a tapasztalatok szerint kedvező irányú vérfrissítést jelent, az új tagok eddig mindig nagyon lelkesen és lelkiismeretesen működtek itt az első hónapokban, érdemi hozzájárulásokat adva a vitákhoz (gondoljunk csak dbs, Costals vagy akár rosencrantzu kartács hozzászólásaira).
A meghivó a Tagoknak szólt, az hogy itt mi a móka menete az meg a topic nyitóból kiderül. Kérlek tájékozód a nyitó hozzászólásból. Ez itt egy kvázi zárt topic.
Talán 1 - 2 héttel tovább húzza a kvt mint tavaj, sok reményt nem fűzhetünk hozzá.
hétfőn, attól tartok, az MT. nem fog kamatot vágni, mivel a legutóbbi óta, nem úgy alakult a helyzet, hogy ez inkokolt lehetne. / talán januárban , akkor is kis mértékben várható /
elmegyek, pár napra unokázni / addig nyugodtan lehet szidni /
Ezennel összehivom a 2004-es utolsó ülésünket amely vasárnap, dec. 19. éjfélig tart. Megkérem a tagokat, hogy adjanak értékelést az aktuális adatokról, az általános folyamatokról. Hogy állnak a fundamentális adatok (GDP növekedés, a szerkezete, aht hiány, külker mérleg, foglakoztatottság, reálbérek, fogyasztási dinamika stb)? Mit mondanak a legújabb infla mutatók a 2005-ös inflacél megvalósithatóságáról (maginfla, vati). Milyen stádiumban van a nemzetközi bizalom ill. spekuláció napjainkban (ft árf, hozamok, külföldiek által birtokolt áp. állomány, 2 hetes betét nagysága stb) ?
Hogyan értelmezhetö a közszférai 3,5-3,7%-os reálbéremelés megállapodás 2005-re az inflacél elérése, a pénzügyi prudencia megörzése tekintetében?
Mennyire vehetök készpénznek a jövö évi aht célok, ki fedez fel benne megvalósithatóságot, ki mennyire tartja pozitivnak a dezinfla folyamat segitésében?
Ezen kivül kéretik számba venni bármi egyéb pozitiv/negativ kockázatot ami a döntésben jelentöséggel bir.
Bár most már nem az én reszortom, de jelezném, hogy az SZMSZ megváltoztatásáról csak decemberben lehet szavaztatni, igy a HR fönök úrnak ez irányban lassan tagmegkérdezést kell kezdeméneznie a változtatási szándékokról.
HR fönök urat megkérem, hogy revidiálja a skonto kolleganak kiosztott hibapontot. Törént ugyanis, hogy skonto k. net-en nem tudott ajánlást leadni, ezért EMailben küldte el nekem (most néztem csak meg a PB-at). Igy azt hiszem rehabilitálnunk kell öt. Az utókornak, meg saját magunknak is tartozom annyival hogy becopyzom a hozzászólását.
Date: Sun, 21 Nov 2004 19:55:45 +0100 (CET)
From: skonto@freemail.hu Add to Address Book
Subject: VMT
To: bdpest@yahoo.com
Kedves Manhattan, sajnos itthon csak dial-up van, és vmiért nem
enged hozzászólni a fórumon, így ha lehet, ide küldeném a reakcióm.
off
vajon ha októberben 75bp-t vágtunk volna, akkor megúsztuk volna az
árfolyamhintát?
on
- tartós árf. erõsödés esetén lehet, hirtelen erõsödés esetén kell
kamatot csökkenteni;-) most mintha az MT ülés kamatcsökkentésére és
emiatt árfolyamgyengülésre számítók hét vége felé szépen
kompenzálták volna a deviza inflow-t, ez végül is egy szép landolás,
uh legyen -50bp,
l
de
- elõbb-utóbb csak megindul az euro gyengülése, ez az importált
infláció növekedését hozhatja
Sajnos kiosztásra kerülnek a hibapontok (1 darab a hiányzóknak, mert mindenki eltalálta az ajánlók közül az eredményt). Ráadásul ugye, mivel minden kimaradó 50 bp-ot mondott volna, levonható az a tanulság, hogy nem elég kisakkozni az eredményt, ide is kell érni a havi egy ülésre időben ;-)
Monetáris Tanács 2004. november 22-i 50 bázispontos kamatcsökkentését elsősorban az infláció szempontjából meghatározó folyamatok, az inflációs kilátások kedvező alakulása, valamint a jelenlegi nemzetközi pénzügyi környezet tette lehetővé.
A fogyasztói árak növekedési üteme jelentősen mérséklődött az elmúlt hónapokban. A rendkívül kedvező nemzetközi és regionális befektetői környezet hatására annak ellenére csökkent a forintbefektetésektől elvárt hozamszint, hogy a magyar gazdaság külső egyensúlyi helyzete továbbra is bizonytalan.
A kamatdöntéssel egy időben kerül publikálásra az MNB „Jelentés az infláció alakulásáról” című kiadványának novemberi száma, amely tartalmazza a Bank szakértőinek inflációs előrejelzését, valamint a pénzügyi piaci környezet aktuális folyamatainak ismertetését. Az előrejelzés csökkenő inflációt valószínűsít 2005-2006-ra. Az árnövekedés ütemének csökkenése különösen 2005 elején lesz markáns. A Monetáris Tanács úgy ítéli meg, hogy az infláció 2005 és 2006 végén 4 illetve 3,5 százalékos céljának közelében várható.
Pozitív fejleménynek tekinthető az inflációs várakozások javuló tendenciája. A vállalat és a lakosság csökkenő inflációs várakozásai különösen annak fényében tekinthetők kedvező fejleménynek, hogy az indirekt adók (főként áfa és jövedéki adó) ez évi emelése a fogyasztói árak emelkedésén keresztül a várakozások magas szinten történő beragadásának veszélyét hordozta. Ez a veszély a legfrissebb felmérések tanúsága szerint csökkenni látszik.
Az előző évinél erősebb forintárfolyam is fontos szerepet játszott az infláció csökkenésében, közvetlen hatásain túl az inflációs várakozások mérséklésén keresztül is hozzájárult az áremelkedés ütemének csökkenéséhez. Így szerepe volt az indirektadó-emelések inflációt befolyásoló másodlagos hatásainak megfékezésében is.
A reálgazdaság a Monetáris Tanács megítélése szerint 2005-ben a termelőkapacitások bővülésével összhangban álló növekedési pálya irányába mozdul el. Az MNB előrejelzése szerint a GDP az idei 4 százalék után jövőre 3,7, 2006-ban 3,6 százalékkal fog nőni. A 2004-es évhez képest várhatóan alacsonyabb lesz a beruházások, és magasabb az export hozzájárulása a növekedéshez. A lakossági fogyasztás a korábbi évek dinamikája után szerényebb mértékben fog bővülni.
A belföldi kereslet lassulása segíti a dezinflációt és ellensúlyozza a vállalati bérköltségek lassuló, de továbbra is magas növekedését. A nominális bérköltségek emelkedéséhez a munkaerő-tartalékok alacsony szintre süllyedése is hozzájárul: a vállalatok között a munkaerő megtartásáért folyó verseny egyre feljebb tornászta a béreket. Előretekintve, az inflációs várakozások mérséklődésének tartósságában, valamint a szigorú monetáris kondíciók fegyelmező erejében, továbbá az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született, 6%-os nominális bérnövekedési ajánlás betartásában bízva a Monetáris Tanács a nominális bérköltség-növekedés lassulására számít.
A külső egyensúlyi mutatók terén lassú javulást vár a Monetáris Tanács. Bár a folyó fizetési mérleg GDP-arányos hiánya idén még nem csökken a tavalyihoz képest, a gazdaság külső finanszírozási igénye 2004-2005-ben javulni fog.
A folyó fizetési mérleg hiányának mérséklésében kulcsszerep hárul a költségvetési politikára. A Tanács fontosnak tartja, hogy a költségvetési politika a konvergencia programban kijelölt pályán haladjon, és a kereslet szűkítésével hozzájáruljon a külső adósságpozíció javulásához. A Tanács szerint azonban a 2005-re vonatkozó költségvetési és adótörvény-javaslatok a jelenlegi formájukban ezt nem biztosítják, ehhez további intézkedésekre van szükség.
Az egyensúlyi helyzet javulását jelenleg támogatják a kedvező nemzetközi konjunkturális folyamatok. A világgazdaság növekedését azonban számottevő kockázatok övezik. Amennyiben főbb kereskedelmi partnereink, elsősorban az eurózóna konjunkturális helyzete a vártnál rosszabbul alakulna, a jelenleg is törékeny külső egyensúlyi helyzetben a stabilitási kockázatokat növelné.
A pénzügyi piacokon jelenleg optimista befektetői légkör uralkodik. A kockázatviselési hajlandóság változatlanul magas, ami a folyó fizetési mérleg hiányának finanszírozása szempontjából kedvező. A hosszú lejáratú forinthozamok is csökkentek az elmúlt hónapok során.
Budapest, 2004. november 22.
Magyar Nemzeti Bank
Monetáris Tanács
Köszönet az ajánlásokért a megjelent tagoknak. De vajon a többiek miért maradnak el ilyen mozgalmas idökben? Kisértetiesen emlékeztet ez engem a (majdnem) kerek 1 évvel ezelötti ülésünkre, amikor beszakadt a bizalom, de a tagok jó része akkor se tette tiszteletét ill. csak egy 1 mondatos ajánlás erejéig "segitette" az elnök munkáját. Van valami novemberi virus a VMT légterében?
Viszont áttekintve az ajánlásokat a csökkentési kivánságokat osztom. Egy nagyobb lépésbe belemenni nem ajánlják a tanult kollegák. Ezt is osztom, de az érveket azzal a kételyemmel is kiegésziteném, hogy egy radikális csökkentés rengeteg féleképp értelmezhetö lenne, ami esetleg komolyabban összezavarhatná a piacot. Maradok az ajánlásoknak megfelelöen az óvatos lépésnél:
A VMT áttekintette az áttekintetendöeket és az alapkamat 50bp-os csökkentése mellett döntött.
Maradok én is az 50 bázispontos vágásnál. Nem igazán van ok és mozgástér eltérni ebben a pillanatban a piaci konsznezustól. Valószínűleg a holnap délután kiadandó Infla-jelentésben szereplő erőrejelzés a 2005-ös és 2006-os évi cél teljesítésének esélyeiről sem fog ellentmondani ennek a szcenáriónak.
En 50 pontot vagnek. Talan belefert volna a 100 is, de Jarai mexolalasa azt valoszinusiti, hogy nem gondolkodnak komolyabb vagasban. A piac is visszakorrigalt kicsit, ami mogott persze meg szamos mas dolog is allhatott. Az altalad vazolt verzio realis lehet, hogy onbeteljesito varakozasok indulnak a piacon, de hat nem konnyu ez a monpol:)
Hát akkor ismét stréberkednék, elvégre én vagyok a benjámin :)
Szerintem az elmúlt hónapokhoz képest több változás is van a mon pol, ezen belül is a kamatpol körül.
1. A lassú kamatcsökkentés korlátai most mutatkoznak meg igazán. Kamatcsökkentési spirál, piaci turbulencia stb.
2. Ennek Járai próbálta elejét venni, amikor felhívta a figyelmet, hogy csak lassan csökkenhetnek a kamatok. Szerintem rossz irányba ment, inkább hallgatnia kellett volna, és vágni egy akkorát, ami egy ideig leülteti a további várakozásokat.
3. Gyurcsányt valaki megint megfűzte a gyenge forint dumával, és most újra a politikai kommunikáció középpontjába került. Ez nagyon nehezíti a vágást, kár, hogy ezt senki nem mondta el neki. Aztán majd ha úgy gyengül a forint, hogy közben a kamatok is magasan maradnak, akkor megint indul a hiszti kamatok körül.
4. A forint csütörtökön jelentősen gyengült, már 247 fölött van. Ez azért valszeg elegendő az infla célhoz, kérdés, hogy milyen kamatszint tartja fenn.
Szóval, ha a fentieket nem venném figyelembe, azt mondanám, hogy vágjunk 100-at (még Csaba László ellenében is, ld. Figyelő). Így viszont bizonytalan vagyok.
Ha a fentiek mellett még azt is számításba veszem, hogy mi végül is előrejelzünk, akkor közelebb állok az 50-hez. Persze az infla jelentést látni kellene, de azt csak a MT látja majd.
Na akkor ezek után nehéz szívvel: -50
Ugyanakkor nem hallgathatom el, aggódom amiatt, hogy a piac gyakorlatilag egyből újra beáraz egy -50-et decemberre, aztán jöhet az újabb turbulencia.
T Tagok
Akkor a hétvégi, vasárnap éjfélkor záródó ülést megnyitom. A helyzet hasonló ahhoz a 3-4 ez évihez, amikor az alapvetö makromutatók még semmilyen meggyözö és tartós pozitiv pályát nem mutattak, a ft árfolyam viszont épp ennek az ellenkezöjét tükrözte, leginkább egy-egy idönkénti beerösödéssel. Amire az mnb helyenként kamatcsökkentéssel reagált...
És folytathatnám az elözö ülésen feltett kérdéseimet szinte változatlan formában. A helyzet ugyanis alig változott.
Kéretik rövid elemzéssel ellátott ajánlást adni különös tekinettel a következö szempontokra:
- lehet-e csökkenteni az alapkamatot az árf-nak a tartós erösödése miatt? Milyen effektiv esélyek/kockázatok rejlenek a csökkentésben?
- hogyan áll a piaci várakozás (rövid hozamok) az ülést megelözöen?
- van-e érdemleges fejlemény a bizalomban (külföldiek által birtokolt állampapir állomány/2 hetes betét)
- kinek mit mutat az infla görbéje, elégséges mértékben csökken-e az infla, (VAI-ra, maginflára különös tekintettel) - kitekintve a 2005-ös célra is - lehet-e engedni a kamat kondición?
- import infla oldalon mi hatással számolhatunk a megugrott USA PPI (1,7%), meg a célérték felett tanyázó EU-s CPI (2,5%) alapján? Tartós import infla folyamatoknak nézünk-e elébe, ami megfontolásra int?
- privát megtakaritások, hitelfelvételek alakulása a csökkenö kamatpálya tükrében: mekkora ütemben lehet mozogni lazitás esetén?
A lényeg hogy van nemzetközi bizalom, különösen rövid távon. " ? Hát ez kimaradt!
Nem maradt ki, csak azt állitják, hogy a hosszú oldali hozamok csökkentek. Annyiban igazuk van, hogy minimális csökkenés tényleg tapasztalható pl. az elsödleges forgalmazásban - legalábbis augusztushoz képest. De ha elöveszek néhány egyéb hónapot, akkor nincsen tendenciaként megállapitható csökkenés, söt semmiféle általános csökkenés nincs. Különösen nincs az év elejei, közepei hozamokhoz képest, hanem némi emelkedés van. Határozott tendenciális csökkenés csak a rövid papiroknál vehetö észre, ott viszont elég feltünöen.
"A VMT nagy súlyt fektet arra hogy megállapitja, hogy vannak folyamatok amelyek javulnak,"
Az elmúlt egy hónapban publikált makrogazdasági adatok alapján a Monetáris Tanács úgy ítéli meg, hogy az inflációt befolyásoló folyamatok összességükben kedvezően alakultak. Az infláció a májusi csúcs után határozottan csökkenő pályára állt. A Tanács a csökkenő tendencia folytatódását várja.
"amelyek meg nem, azok meg fognak. "
A vállalati konjunktúra alakulásáról a legújabb adatok nem rajzolnak ki egyértelmű képet. Az ipari termelési statisztika lassuló kibocsátás-növekedést mutat augusztusra. A külkereskedelmi statisztikákból ugyanakkor élénk kiviteli dinamika rajzolódik ki, ami erős vállalati konjunktúrára utal
"A lényeg hogy van nemzetközi bizalom, különösen rövid távon. "
? Hát ez kimaradt! Csak a wishfull thinking van: A Tanács továbbra is óvatos kamatpolitikát kíván folytatni.
A Monetáris Tanács 2004. október 18-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve 2004. október 19-i hatállyal 11%-ról 50 bázisponttal 10,50%-ra csökkentette a jegybanki alapkamatlábat.
Az elmúlt egy hónapban publikált makrogazdasági adatok alapján a Monetáris Tanács úgy ítéli meg, hogy az inflációt befolyásoló folyamatok összességükben kedvezően alakultak. Az infláció a májusi csúcs után határozottan csökkenő pályára állt. A Tanács a csökkenő tendencia folytatódását várja.A dezinfláció szempontjából kedvező volt a forint tartósan erős árfolyama, amely az importált termékek árán keresztül fontos szerepet játszott az infláció csökkentésében. A mai helyzetben a kamatszint óvatos mérséklése nem veszélyezteti a dezinflációs folyamatot.A vállalati konjunktúra alakulásáról a legújabb adatok nem rajzolnak ki egyértelmű képet. Az ipari termelési statisztika lassuló kibocsátás-növekedést mutat augusztusra. A külkereskedelmi statisztikákból ugyanakkor élénk kiviteli dinamika rajzolódik ki, ami erős vállalati konjunktúrára utal.A folyó fizetési mérleg hiányának jelenlegi szintje komoly fenntarthatósági kockázatot hordoz, különösen, ha az az ország külföldi adósságának növekedését eredményezi. A külső egyensúlyi helyzetet jelentősen befolyásolhatják a 2005-ös államháztartási hatások. A Monetáris Tanács úgy látja, hogy az országgyűlésnek beterjesztett költségvetési törvényjavaslat, bár a hiány jelentős csökkentését célozza, de jelentősen eltér a konvergenciaprogramban szereplő pályától és teljesíthetősége is kockázatokkal terhelt. Az infrastrukturális beruházások egy részének központi költségvetésen kívüli megvalósítása miatt (PPP-finanszírozás) egyelőre bizonytalan, hogy az államháztartás 2005-ben mennyiben tud hozzájárulni a hazai kereslet mérséklődéséhez, ezen keresztül pedig a külső egyensúly javulásához.A korábbi piaci bizonytalanság mérséklődött, ami a hosszú lejáratú hozamok csökkenésében is tükröződött. Ez a kedvező inflációs tendenciával együtt lehetővé teszi, hogy a Monetáris Tanács úgy mérsékelje irányadó kamatát, hogy az ne veszélyeztesse az inflációs cél elérését. A Tanács továbbra is óvatos kamatpolitikát kíván folytatni.Budapest, 2004. október 18. Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanács
A VMT az alapkamat 50 bp-os kamatcsökkentése mellett dönött.
Mivel számos igény merült fel a kommunikáció javitására, tehát arra, hogy egy közlemény ne legyen már a kiadása napján obszolet, igy halkan a következö kommünikét adom ki:
A VMT nagy súlyt fektet arra hogy megállapitja, hogy vannak folyamatok amelyek javulnak, amelyek meg nem, azok meg fognak. A lényeg hogy van nemzetközi bizalom, különösen rövid távon.
Most szerintem is tényleg csak "a méret a lényeg" :-))) Persze mielőtt frivol áthallásokkal vádolnának meg, gyorsan hozzátenném, hogy nem lenne szerencsés valami nagyobb léptéket alkalmazni, márcsak amiatt is, mert az óvatosság indokolt lehet a törékeny egyensúlyi helyzet miatt. Ráadásul szeretném hangsúlyozni, hogy a jelenlegi monetáris rendszer bevezetése óta (2001 június), rendes ülésen, normális üzletmenet menet nem volt 50 bázisponttal nagyobb változtatás az alapkamaton semmilyen irányban (előre bejelentett ülésen 2003. jűnius 10-én volt egyszer 100 bázispontos emelés, de a szerencsétlen sáveltolás utáni napok eléggé rendkívüli helyzetet jelentettek). Vagyis csatlakoznék az 50 bp-os vágás t ajánlók egyre gyarapodó táborához.
En ugy latom, hogy a kedvezo infla adat lehetoseget ad most egy csokkentesre, es nem latok tul sok kockazatot a vagasban, ugyhogy azt mondom, hasznaljuk ki az alkalmat. A piac is nagyjabol bearazott egy csokkentest, szoval vagjunk 50 pontot!
hát, túl sok mondanivalóm nincs. a helyzet megérett egy vágásra, az világos. a szocik szépen behúzták a csőbe a jegybankot, ha a montan begurul a változó jegybanktörvény miatt, akkor szépen rájuk lehet húzni, hogy aktuálpolitikai megfontolások vezérlik őket szakmai szempontok helyett. ennyi esze meg a montannak is van, ráadásul az elmúlt ülések ölre menő vitái után most már tényleg nehéz védeni egy tartást. szóval szerintem legyen belőle egy -50 bp. a jegybanktörvényt meg nyilván megpróbálják majd külföldön meg a sajtóban fúrni, már amennyire lehet.
Khmm... tisztelt Kartácsok, akkor (mondhatnám, hogy immár hagyományosan) először én szólalnék meg.
Ha egy klasszikus IT-ből kiindulva azt a kérdést fogalmaznánk meg, hogy
"az inflációs cél teljesülésének kilátásai változtak-e oly módon, hogy az lehetőséget nyújt a monetáris kondíciók lazításához?" -- akkor a válaszom, ahogy többé-kevésbé egész évben, most is "nem".
Ha a jelenlegi sajátos magyar helyzetet is figyelembe vevő módra fogalmazzuk át a kérdést, miszerint
"az inflációs cél teljesülésének kilátásai változnak-e, ha a monetáris kondíciókat lazítjuk?" -- akkor a válaszom, hogy "valószínűleg nem".
A kérdésben rejlik a jelenlegi helyzet kockázata, miszerint hogy egyszer úgy csökkent majd a monetáris tanács, hogy azt a piac nem fogadja el. Többek között ez a kockázat az ára az elmúlt két év gyalázatának. Ezt a kockázatot fel kell mérni, csökkenteni kell, és szükség esetén vállalni, mert nyilván az sem működik, hogy a külföld esetleg röhög a markába a magas kamatszint miatt, mi meg fizetünk, mint a katonatiszt.
A jelenlegi helyzetben a korábbi döntésekhez képest talán egyszerűbb a dolgunk. A kellemes inflációs adat megteremti az ürügyet, a rá adott piaci reakciók (vágás beárazása - ez egyben reagálás elnök úr kérdésére) pedig megerősíthetnek bennünket. Ettől persze még (nem elfelejtve, hogy végső soron előrejelzünk), meglepetések érhetnek minket, de hát ettől szép a játék.
Még egy megjegyzés a javaslatom előtt: hibának értékelném, ha a kamatdöntésben bármilyen módon (irányban) szerepet játszana az a szánalmas erőlködés, amit a kormányzat tesz a jegybanki függetlenség csorbítása és az árfolyam gyengítése irányába.
A javaslatom: -50 bp.
A mértékre nincs különösebb érvem, azon kívül, hogy most nem látok okot, hogy a piac által láthatóan elfogadott mértéktől eltérjünk.
Akkor a hétvégi, vasárnap éjfélkor záródó ülést megnyitom. A helyzet hasonló ahhoz a 3-4 ez évihez, amikor az alapvetö makromutatók még semmilyen meggyözö és tartós pozitiv pályát nem mutattak, a ft árfolyam viszont épp ennek az ellenkezöjét tükrözte, leginkább egy-egy idönkénti beerösödéssel. Amire az mnb helyenként kamatcsökkentéssel reagált. A legutóbi ülés óta ez a konstelláció annyiban változott, hogy az addigi kormány aht hiány prognózis végülis messze elszállt, a c/a meg mutatott egy rekord nagyságú negyédéves hiányt - a ft árfolyam viszont tartósan erösre váltott. Ezen fejlemények meg a szeptemberi infla adat tekintetében lát-e más is lehetöséget valami kamatlépésre? Kell-e a mostani ülésünkön kifogni a szelet a forró töke egyértelmünek tünö kumulálódási folyamatából? Van-e aki talál olyan kockázatokat, negativ infokat amelyekröl még nem tudunk (bizonyosat) és ami véleménye szerint még be fog csapódni negativ meglepetésként? Mekkora súllyal kell kezelnünk azt az augusztusi kamatcsökkentést kisérö közleményt, amely a fö hagsúlyt a jövö évi "mérsékelt" bérnövekedésre helyezte - miközben a 3% körüli reálbérnövekedésröl keringö tervek ezt elemeiben cafolják?
Mit olvasnak ki a tagok az állampapir piaci hozamokból, van-e beépitett kamat csökkentési várakozás?
Nem foglakozunk IRL személyi ügyekkel, hanem csak a szakmával. Elöbbi témához külön topic áll rendelkezésre: VMT-Karzat.
Megemliteném azonban a mi müködési elveinket: az alapitáskor kb. fele-fele arányú jobbra-balra szimpatizáló tagot kétem fel a tanácsba azon az alapon, hogy monetáris, gazdasági, fiskális kérdésekben nyújtottak figyelemre méltót az indexen. Új tag beválasztását nem egy-két (kivülálló) ember dönti el, hanem maguk a tagok. Csak az tud bejutni, akit a tagok többsége támogat min. 50%-os szavazási részvetelarány mellett. Meg kell mondanom, eddig még sose volt platform-döntés: egy-egy új tagot sose csak azok támogattak, akik egy politikai pkatformon voltak az illetövel, hanem vegyesen. A tagok késöbbi kirotálódására is van elöirásunk, igy senkinek nincs - egyelöre - örök helye.
Lehet, hogy az MT tagsági delegálásához új törvényt kellene alkotni, ami a mintaszerüen bevált VMT-modellt veszi át?
de tessék már egy frappáns közleményt kiadni a pórnép számára,
hogy miért lenne jó, 11-en fociznának az döntenének az ülésen a Forint sorsáról!?
Miért jó a magyarnak, ha a Gyurcsány(i) delegáltak által megszavazott nagyobb kamatvágással elűzik a forró tőkét - mer' ide csak az jön!??? - ezzel gyengítik a forintot, hogy még jobban dráguljon az import energiahordozó meg svejci frank alapú hitel törlesztés?
bocsánat a korai beledumálásért, de biztosítani akarom magam arra, ha esetleg nem jutok géphez a fények városában (víz-levegő légitársaság októberi akció:-).
on
nehéz időszak
- erősődő pol. nyomás, a MonTan futballcsapattá (a kormány csapatává...:-) bővítése mint csökkentési ellenérv
+ kezdődő dezinfláció mint pozitív jel
+ szomorú dolog, de a ktgvetési túlköltekezés, a fizmérleg hiánya nem tartható, magas kamatú külföldi forrásokból kell finanszírozni, esetleg lehet engedni a kamatcsökk.i pol. nyomásnak háttéralkuban, de akkor vállalja a másik oldal a ktgvetési deficit, a bérkiáramlás mérséklését (sőt, a banki hitelezés nem túlzott támogatását).
+ Egy ilyen alku azért is jó lenne, mert a leértékelődési spekiket, a leértékelődést váró, eladást javasló Bloomberg-interviewee-kat gondolom egy hirtelen nagyobb vágással lehetne kezelni - hogy viszont ne menjen át az egész egy forint leértékelődésbe, kellene a kemény kormányzati kiállás.
egyelőre tehát -75 bp a javaslat és remélek egy háttéralkut (really progressive governance!) (ha lehet, esetleg még modósítom)
A Monetáris Tanács egyebek mellett megvitatta a 2006. évi inflációs cél kormánnyal közös kitűzésének szempontjait és a novemberi inflációs jelentés tartalmi kereteit. Tájékoztatást kapott az MNB mérlegének az euró bevezetéséig várható alakulásáról. A grémium - a 2004. július 5-én meghirdetett ülésezési rendjének megfelelően - nem tárgyalta a jegybanki alapkamatláb megváltoztatását
Örömmel konstatálom hogy a legutóbbi ülés ismét teljes létszámmal ment le. Talán ha fenntarthatnánk ezt az állapotot, az hasznos lenne.
Magyarázattal tartozom az üléssel kapcsolatban. Nos, nem történt semi rendkivüli, csak annyi, hogy igénybe vettem a szabályok adta lehetöséget, miszerint az elnöknek nem feltétlenül kell résztvennie az ülésen, s ebben az esetben a tagok többségi ajánlása lesz a VMT hivatalos döntése. Gratulálok a helyes ajánlatokhoz. Én egy rövid, elöre megfontolt egyhetes elvonulást csináltam, de nem akartam a tagokat azzal a lelki teherrel megpakolni, hogy elöre tudják, hogy most rajtuk a döntés kényszere. Az utolsó mondatomban csupán halványan céloztam rá, hogy minden ajánlás determinálni fogja a (VMT) döntését. Igy aztán végülis minden szabályszerüen lement.
Az ajánlások tartalmát köszönöm, külön kihangsúlyozva, hogy senki se érezze magát úgy, hogy "Na én aztán dolgoztam, ez meg el se olvasta"
A helyzet az, hogy annyira változó, de sokszor visszatéröen változó környezetben dolgozunk, hogy én valójában azt is számba veszem a döntéseimnél, hogy ki mennyiben módositja korábbi álláspontját hasonló szituációknál. Mennyiben tanultunk újat, új argumentációkat egy-egy helyzetre. Nincs tehát egy ülés meglátásainak vége a döntés után se.
(en sem lattam ilyen nyomot, de ott, ahol a jogosultsagok kozott nalad a "torzsvendeg" szerepel, manhattan kartacsnal semmise... meg feherfarkaskaval nem is durvult el annyira. de vele is csak penteken este vivott.)
Utánanéztem a moderátori közleményekben, de manhattanra utaló határozatot nem láttam az elmúlt napokban. Meg, ha a PoliDili-ben van is hajcíhő, és összeszed valami eltiltást az nem vonatkozik a Politikai Gazdaságtan Klubra nem? (ez olyan, mint hogy a hazai focibajnokságban begyűjtött sárga nem vonatkozik a nemzetközi kupameccsekre). No, mindegy, valszeg nemsokára megérkezik maga manhattan, és elmondja a hátterét a dolognak.
Megnyugtató visszajelzés, hogy irl tanácsunk tulajdonképpen a VMT-tagok által is megfontolásra ajánlott tényezőket vették figyelembe döntésükben és indoklásukban :)
Sőt, még ki is javítottak, hiszen az ÉT bérajánlása még valóban nem tekinthető megegyezésnek. :)
A tagok ajánlásai helyesnek bizonyultak. De mi lehet az elnök úrral? Egyáltalán nem volt jellemző rá még szimpla tagként sem, hogy igazolatlanul hiányozzon az ülésekről.
A Monetáris Tanács 2004. szeptember 20-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve változatlanul hagyta a jegybanki alapkamatláb 11%-os szintjét.
Az elmúlt egy hónapban publikált makrogazdasági adatok összességükben megerősítik a gazdaság várható folyamatairól a jegybank által korábban bemutatott képet. Az augusztusi fogyasztói árindex összhangban van az MNB inflációs előrejelzésével, az infláció csökkenésére az idei év utolsó negyedévétől kezdve lehet számítani.
Az elmúlt időszakban a 2005-ös inflációs kilátásokat befolyásoló tényezőkkel kapcsolatban több információ érkezett. Tartósnak tűnik a versenyszektor bérinflációjának májusban megindult lassulása, és az infláció mérséklődése szempontjából különösen kedvező a piaci szolgáltatói körben tapasztalt nagyobb mértékű ütemcsökkenés. Bár az olajár az elmúlt hónapban mérséklődött, jelenlegi szintje továbbra is magasnak tekinthető. Az inflációs kilátások szempontjából ugyanakkor kockázatot jelent, hogy a lakosság fogyasztási kiadásai a második negyedévben magasabbak voltak az augusztusban prognosztizáltnál, ami keresleti oldalról növelheti az inflációs nyomást.
A külső egyensúly fenntarthatóságával kapcsolatosan kedvező, hogy a felülvizsgált külkereskedelmi adatok alapján az export az utóbbi három hónapban (május-július) erőteljesen növekedett. Ugyanakkor a vállalati beruházási folyamatok nagyfokú bizonytalansága óvatosságra int a folyamat tartósságának megítélésében.
A költségvetés alakulásának legfrissebb fejleményei megerősítették a Monetáris Tanács azon véleményét, hogy a gazdasági egyensúllyal kapcsolatos bizonytalanság enyhüléséhez leginkább a fiskális politika konszolidációja járulhat hozzá. A hiteles és kiszámítható gazdaságpolitika melletti elkötelezettséget a megalakuló új kormány a 2005-ös költségvetés kidolgozásával tudja a piacok számára bizonyítani, ha a jövő évi államháztartási folyamatok megfelelnek a Konvergencia programban tett kötelezettségvállalásnak. Az egyensúlyi kockázatok csökkentésén és a nemzetközi vállalások betartásán túl a szigorú és következetes fiskális politika mellett a mértéktartó jövő évi bérmegállapodás létrejötte kedvezően hatna az inflációs kockázatokra is.
Budapest, 2004. szeptember 20.
Magyar Nemzeti Bank
Monetáris Tanács
Arra, hogy a 2. negyedévben a korábbi szép mérséklődés után újra megugrott a lakossági fogyasztás dinamikája. Persze ebben vannak egyszeri EU-hatások, de azért ezt "javuló vagy vártnál jobb szerkezetnek", meg "csökkenő fogyasztási dinamikának" nem nevezném. :)
Hát ez van, ha valaki sokáig kivár az ajánlással: már mindent elmondanak előtte :-))
Tartást mondok én is, nem igazán van más lehetőség a pakliban. (Bár érdekes lehet, hogy mit írhat most az egyes opciókhoz a staff, tudomásom szerint ugyanis minden kamatdöntés elé készítenek 3 indoklástervezet hattéranyagnak az összes esetőségre (vágás, tartás, emelés), amit persze az MT utána alaposan átgyúrhat és megváltoztathat, vagyis most is van olyan papír, ami az esetleges emelést racionalizálná a piaci szereplők fel, egyébként IMHO ez is lehet a forrása annak, hogy az elmúlt 9-10 (amikor 12,5-re kúszott a base rate) hónapban többször találkozhattunk azzal a pletykával, hogy a staff bezzeg kamatot emelt volna, lehet, hogy valakinek a kezébe ez a tervezet került ki.)
Igazából talán izgalmasabb lehet a tartás mellé pakolt nyilatkozat, amint arra gyrk kartács utalt is, a középtávú fiskális konszolidációhoz be lehet benne ígérni majd a kamatvágásokat, de egyelőre jelezni kell, hogy nincs erre lehetőség.
minél magasabb a hullám, annál nehezebb meglovagolni és nem megütni magunkatl, bmilyen szép a jelenlegi Ft árf., ha a bőkezű kamatprémium fűti, a külföld (csak ideiglenesen Ft eszközöket választók) nettó követeléseinek emelkedésével készül a gödör alatta;
on the short run:
viszonylag kedvező makrohírek (külg., gdp), továbbá a kormány(fő)váltás meglepően zökkenőmentesen zajlik, és szerencsére már láttak ilyet párat KKEu-ban a befektetők, ill. az USÁ-ban gondolom az elnökválasztás hangzavarában max zümmögésnek tűnik; úgy tűnik a gpol eddig jól manöverezett az új ember - új műsor adta kommunikációs, mozgástér tágító lehetőséggel, így az árf. elég jól áll, amiben azonban számomra nem átlátható módon szerepet játszhat a kamatspirálra játszó speki
a magyar áht-t gondolom idén még úgy-ahogy megfogják, de azért van még bizonytalanság; az árf nincs olyan mélyen mint 2002 végén, egyelőre legyen tartás, éljen a stabilitás.
(bár az EU alkotmány elfogadtatása miatti esetleges ált. EU bizonytalanságra lehetne gyüjteni puffert)
Kiderult az, amit az egesz piac tudott, hogy nem teljesitheto az aht terv. Az uj ugy lett belove, ami megfelel a piac altal vartnak, es az MNB altal vartnak is, szoval semmi meglepetes nincs. Hogy ez hogy teljesul, azt senki se tudja, de szvsz erre mar nagy ivben tesz, a fiskalis politika hitelessege ugyis nulla.
Infla fronton nem latok problemat, egyelore a vartnak megfeleloen alakul. A keresetek se szalltak el tulzottan, a fogyasztas is lassul, errol az oldalrol szvsz nincs nagy nyomas pillanatnyilag. Osszessegeben nem latok olyan tenyezot, ami kozeptavon nagyon elterne a varttol, es nagyban befolyasolna az inflat.
A kulkert ember nem erti, foleg hogy melyik modszertant is kene nezni. Mindenesetre ugy nez ki, hogy a netto export egy ideig meg negativ marad, de szvsz folyamatos javulas mellett. Ezt alatamasztani latszik a vartnal jobbra sikerult novekedesi szam es szerkezet.
Az egesz politikai es aht bizonytalansag ellenere az arf eros maradt, sot, emellett a hozamok is elkezdtek csokkenni.
Mindezek alapjan en nem latok indokot arra, hogy valtoztassunk a kamatszinten.
Ja, es vmit kene csinalni a kommunikacio teren, de ezt mar tegnap kiveseztuk.
az mnb farkast kiáltott az elmúlt néhány napban, de a külföldi befbankok elemzései nagyjából megnyugvással fogadták drazsé bejelentését az áht hiánycél emeléséről. az, hogy a pm egy nappal később publikált táblázatában már egy magasabb nominális hiány szerepelt sztem csak légy a levesben, nagyjából meg tudták magyarázni, hogy miért.
az minden esetre biztosnak látszik, hogy a józsef nádor téren nagyjából fingjuk nincs a népeknek arról, hogy hova tűnnek az áfa-milliárdok. ráadásul nagyon nagy kérdés, hogy miből szedik össze a 43 milliárdos kis csomagocskát. meg az is, érdekelne, hogy az eddigi csomagocskák hatása megjelenik-e a büdzsében és ha igen, mikor. szóval szerintem elég jó esély van arra, hogy a nominális hiány a szerdán jelzettnél is nagyobb lehet és akkor már viszont igencsak kérdéses a piacok reakciója. az esa-ban számolt GDP arányos hiányt talán megmenti a gfs-esa korrekció emelése, meg a vártnál nagyobb GDP. az augusztusi előrejelzésben a pm már 20 540 milliárd GDP-vel számolt, ami 115 milliárddal nagyobb, mint a júliusi előrejelzés volt.
továbbra is hatalmas kérdőjelek sorozata a jövő évi költségvetés, erről azonban a jövő hét közepe előtt túl sok mindent nem lehet majd érdemben megtudni. kérdés, hogy az mnb-nek van-e erről vmi többlet-információja. szerintem nincs. nagyon kíváncsi lennék, hogy a pm hol talál jövőre annyi lóvét, amivel meg lehetne nyerni a választásokat.
a karzaton kibontakozott egy kis vita a költségvetés keresleti hatásáról, én a magam részéről továbbra se vagyok meggyőzve arról, hogy miért ne befolyásolná a monpolt magyarországon az áht hiány alakulása. finanszírozási oldalon egyelőre nagy veszély nem látszik, a forint relatíve erős, az év végére szinte biztosra vehető az inflációcsökkenés is. (bár egyre inkább az a véleményem, hogy erre alapvetően szarik a jegybank). mármint a montan, nem a szegény magát még mindig komolyan vevő staff. szóval ha a montan megpróbál prudensen viselkedni, akkor
1., befejezi a hitelminősítőkkel való riogatást és az árfolyamválság emlegetését
Akkor megnyitom a hétvégi ülést, amely vasárnap éjfélig tart. Az elözö hozzászólásért köszönet.
A jelenlegi ülésen az érdeklödésem középpontjában a következö 3 elem által alkotott ellentmondásos konstelláció áll:
Adottak a hirtelen megroggyant (ill. nem igazán meggyözöen javuló) föbb makromutatók és az ennek ellenére fokozatosan erösödö nominális árfolyam. S az árf. lassú de biztos erösödése közepette az állampapir hozamok a legjobb esetben is stagnálnak, de a 6 hónapon túli lejáraton inkább nönek az augusztusi végi szinthez képest. (Szóljon valaki, ha ö mást olvas ki az adatokból)
Adva van tehát a kérdés: árfolyam védelem szempontjából a lehetöség (hogy azt ne mondjam a házilag gyártott kényszer) adott a további kamatcsökkentésre, csak úgy mint az utolsó ülésen. A 2 hetes betétállomományt, az állampapirok iránti keresletet inkább magasnak tekintem mint közepesnek, tehát nem zárható ki egyes külföldi befektetök rövidtávú kamatprémium learatási célja. Annyira nem, hogy egyre több média csatornában lehet találkozni a kelet-eu-i (különösen a magyar) kamatelöny meglovagolására felhivó hirdetésekkel.
Ugyanakkor az elözö ülésünkön felvázolt mind politikai mind fiskális kockázatok már akkor néhány nap múlva teljes erövel becsapódtak. Amit a befektetöi piac - ki hinné - saját maga háritott is.
Hogy látják a tagok ezeket az ellentmondásokat, látnak-e valamilyen cselekvési kényszert ilyen vagy olyan irányban? Avagy van valakinek egyéb preferenciája a döntése során?
Megkérem az eddig távolmaradt tagokat is, hogy vegyenek részt az ülésen, mert minden ajánlás definálja a döntést.
Mivel a következő három napban nem biztos, hogy netközelben leszek, újfent bizonyítom udvariatlanságom, és Elnök Úr ülésmegnyitása előtt megteszem javaslatomat. (Kockáztatva, hogy figyelmen kívül hagyok esetleg egy hirtelen piaci eseményt.)
Nem akarom hosszúra nyújtani, úgyhogy egyszerűen utalnék arra, hogy értelmezésem szerint (az eseménydús hónap ellenére) az alaphelyzet nem változott, így gondolkodásomkor kiindulási alapnak az előző ülés előtti hozzászólásomat tekintem.
A kérdés: miként változtak az inflációs kilátások az elmúlt egy hónapban.
Szerintem nem romlottak.
Ennek nem csupán az az oka, hogy az (I.) az árfolyam még erősebb is, hanem azt se feledjük, hogy (II.) a költségvetés hiába jelentett be módosítást, a 40 milliárdos megtakarításon kívül a jegybank eddig is mindennel úgy számolt, ahogy az a valóság.
Természetesen (I.) stabilitását lehet vitatni, de amíg a piac nem indul el, felelőtlenség lenne kamatváltoztatással tesztelni őket, vagy üzeneteket közvetíteni feléjük. (pl. "szar a helyzet, emelünk!")
Ugyanakkor az egyéb gazdasági folyamatokban nem következtek be jelentős változások. (Kivétel: kicsit talán itt elsikkadt, de egyértelműen pozitív fejleménynek tartom a jövő évi 4,5 százalékos bruttó bérmegállapodást.)
Ajánlás: tartás. A további csökkentés korai volna, az emelés meg nem csupán hatalmas felelőtlenség, de az IT-vel inkonzisztens is.
Júliusban az előzetes adatok szerint 360 millió eurós hiány halmozódott fel a külkereskedelmi mérlegben, ami az egy évvel ezelőtti adatnál és a piaci várakozásoknál is jobb. Ezzel az utóbbi négy hónap romló trendje után nyár közepére újra fordult az export-import olló: a dinamikák különbsége 4,7 százalékpont a kivitel javára. A változást nem az (egyenletesen alakuló) exportteljesítmény, hanem az import növekedési ütemének visszaesése okozta. Úgy tűnik, igazolódik a feltevés, hogy a behozatal tavaszi megugrása a vállalati szektor EU-s csatlakozással kapcsolatos taktikai vásárlásainak következménye – véli Barcza György, az ING bank elemzője, aki szerint a gyenge import a csatlakozási hatás utolsó lépcsője, amikor a korábban felhalmozott készletek felhasználása történik. Bár a júliusi adatok mellett a Központi Statisztikai Hivatal a júniusi hiányt kissé lefelé korrigálta, a dinamikák alakulása arra utal, hogy az év második felében lassú egyensúlyjavulásra számíthatunk – mondja Nyeste Orsolya, az Erste Bank elemzője. A statisztika módszertani váltása körüli problémák és egyéb uniós csatlakozással összefüggő egyszeri hatások miatt nehéz meglátni a fő trendet a külkereskedelmi mérlegben – fogalmaz óvatosabban Barcza. A közgazdász arra is gondol, hogy a KSH 140 millió eurónyira teszi az áprilisi adatvesztés miatt a kimutatásokból még hiányzó exportot, s feltételezi, hogy a csatlakozáskor a közvámraktárakban található (és importként elkönyvelt) 680 millió eurónyi áru egy része nem tartozik a statisztikai megfigyelés körébe. E vélhető korrekció a hiány csökkenését eredményezhetik.
Nem tudtam vasarnap estig jelentkezni, nem tudom, hogy most minek lett figyelembe veve a hozzaszolasom. Remelem az 50 pontos vagas kerul be az evkonyvekbe:))
Ehelyütt csak annyit: tavaly is vitatkoztunk erröl ugyanitt, ahol kb. az volt a kiinduló pont, hogy a bértárgyalásokon a szaxik/munkavállalók nehezen fogják elhinni, hogy az infla a PM általi métékben csökkenni fog. Akkor ráadásul pont az emelkedö infla trend elején voltunk. Az egyezség 2004-re is 1-2% reálnövekedésröl szólt, s most egyelöre nullán áll az egész. Persze ez javul majd az év végéig, de szerintem messze elmarad a 2%-tól. Ebben az esetben marad az emberek benyomása a null-fordulóról 2004-böl. 2005-re a PM átlag 4,5% inflát jelez, ha ehhez ragaszkodva ajánl a kormány/munkaadók plusz 1-2%-ot megint akkor az az én meglátásom szerint az egy újabb null-fordulót jelent. S a tapasztalatból kiindulva azt mondanám, hogy a kormány tudja a legjobban, hogy 1-2% megint csak a null-fordulóra elég. Igy ha politikailag akarnak még valamit keresni, akkor vagy megemelik az infla elörejelzésüket (ezt szakmai hiúságból aligha fogják tenni), vagy lazán plusz 4-5%-nyit ajánlanak. Ez meg optikailag nem megy át. Igaz a dolgot cizellálhatjuk az alacsonyabb keresöknek szóló differenciált reálbér emelési elképzelésekkel, de figyelmeztetönek ott van a min.elnök mottója: a 2005-ös kvt politikai kvt lesz. Aligha szándékoznak akárkit is fidesz szavazóvá konvertálni.
Bocsánat, hogy nem VMT tagként belebeszélek, de a bértárgyalások, ill. megállapodás kérdését félreérted. Szó sincs az MT-közleményben arról, hogy nulla (reál-) bérfordulót gondolna bárki lehetségesnek vagy kívánatosnak 2005-re. Mindössze arról van szó, hogy egy kb 2%-os reálbér-növeléssel konzisztens nominális béremelési igény ne úgy alakuljon ki, hogy az idén várható inflációhoz adnak hozzá kb 2%-ot, hanem úgy, hogy a jövőre várhatóhoz/tervezetthez adnak kb. ennyit hozá. Ez közgazdasági szempontból tökéletesen racionális, a visszatekintő indexálás pedig makrogazdaságilag súlyosan irracionális. Miért ne bízhathatná az MT a gazdaság szereplőit arra, hogy a makrogazdasági racionalitással összhangban viselkedjenek? És miért ne bízzon abban, hogy a munkáltatók -- akár a szakszervezetek ellenében is -- előretekintő módon gondolkodnak? Szerintem nagyon fontos széles körben tudatosítani, hogy a hazai infláció inerciája jórészt a béremelkedés tehetetlenségének a következménye.
Átfutva néhány részletet az IJ-böl nekem a helyenként negativ kockázati értékelés és az MT által definitiv optimistára gyártott jövökép közötti ellentét tünt fel. Különösen amikor a Jelentés kiemeli: (74. oldal) ...további egyensúlyt javitó intézkedések hiányában, várhatóan még optimista esetben sem teljesül a kormány által kitüzött ESA deficit cél. (hogy mennyire nem azt is érdekes megnézni) Meg hasonló elemek, amelyek negativ kimenetelére mai szemszögböl sokkal nagyobb esély van, mint a legoptimistább feltételezésre.
Emellett az MT közleményben az inflációs cél eléréséhez a fö hangsúlyt pont az az esemény kapja, amely a legkevésbé se a racionális, könnyen megvalósitható megoldáson alapszik: a bértárgyalások. Naivnak kell lennem, ha el akarom hinni, hogy a 2004-es null-megoldás után a koalició a választás elötti évben mást se akar, csak egy újabb null-fordulót. Hogy a szaxikról meg ne is beszéljek. Nem itt van tehát nagy valószinüséggell a mai nap döntésének a háttere, hanem a 99 oldalon: árf. sáv védelme bármikor.
Minden esetre becopyzom a PM sajtóközleményét. Nem érdektelen látni a magyar közélet jelenlegi állapotát, az MNB-PM(kormány) artificial barátságát: a PM seperc alatt kisajátitotta magának az mnb-töl a kamat csökkentés dicsöségét. Ha az ember belegondol, hogy könnyen lehet, hogy egy, a makro folyamatokkal nem sokat törödö maréknyi rövid távú árf. spekuláns alapozta meg ezt az öndicsösöitö listát, - amelynek elemeiröl az MT ráadásul egy szót se emlitett direktben...
A PM üdvözli a kamatvágást
2004. augusztus 16.
FigyelőNet, MTI-Eco
A Monetáris Tanács hétfői döntése, a jegybanki alapkamat 50 bázispontos csökkentése elismerése az eddig folytatott következetes költségvetési politikának- áll a Pénzügyminisztérium (PM) sajtóközleményében.
A pénzügyi kormányzat az teszi, ami a feladata: szigorú költségvetési gazdálkodással visszafogja az állami költekezést, s ezzel teret biztosít a kamatszínt mérséklésének. A makrogazdasági feltételek kedvezőek, a gazdaság gyorsan növekszik, a beruházások dinamikusan emelkednek. A növekedés alapvetően export és beruházás-vezérelt, egyensúlyőrző, és így hosszabb távon fenntartható. A fogyasztói árak is alapvetően a prognózisnak megfelelően alakulnak. A Pénzügyminisztérium azzal számol, hogy az év közepén megkezdődött dezinfláció a következő hónapokban folytatódik, s az idén az éves átlagban a fogyasztói áremelkedés 6,5 százalék körül alakul, jövőre pedig jelentős mértékben, 4,5 százalékra csökken - áll a kiadott közleményben.
Azért elnök úrnak egy picit igaza volt!
"Az MNB legfrissebb inflációs előrejelzése szerint a májusi csúcsról az infláció folyamatos csökkenése várható a jövő év végéig. 2004. decemberére az áremelkedés mértéke 6% körüli szintre csökken, a változatlan adótartalmú árindex pedig ennél jóval alacsonyabb lesz. Az előrejelzés részleteit megismerve a Monetáris Tanács indokoltnak látja az óvatos kamatpolitika folytatását. A továbbra is fennálló inflációs kockázatokat leginkább egy mértéktartó jövő évi bérmegállapodás és a költségvetési konszolidáció következetes véghezvitele csökkentheti.
Az inflációs folyamatok szempontjából kiemelkedő szerepe van a béralakulásnak. A versenyszektorbeli bérnövekedés 2004 első félévében magasabb volt a vártnál, azonban a bérinfláció túljutott a tetőpontján. A Monetáris Tanács bízik abban, hogy a jövőben több makrogazdasági tényező is a mérsékeltebb bérnövekedés, és így a határozott dezinfláció irányába hathat. Az állami szektorban a jövő évi költségvetés előkészítése kapcsán meghirdetett szigorú bér- és létszámpolitika elősegítheti az infláció csökkenését. A Tanács rendkívül fontosnak tartja, hogy a jövő évi bérekről folytatandó tárgyalások keretében a partnerek ne az idei – átmeneti tényezők által megemelt – áremelkedéshez igazodjanak, hanem az infláció várható csökkenéséből induljanak ki, s ennek megfelelően visszafogott bérnövekedésben állapodjanak meg 2005-re. A 2005. végi 4%-os inflációs céllal összhangban álló, és kellő támogatást élvező bérmegállapodás a jövő évi inflációs cél elérésének az egyik legfontosabb feltétele."
A Monetáris Tanács 2004. augusztus 16-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve 2004. augusztus 17-i hatállyal 11,50%-ról 50 bázisponttal 11,00 %-ra csökkentette a jegybanki alapkamatlábat. A döntéshez kapcsolódó helyzetértékelését a Tanács önálló állásfoglalásban teszi közzé.
Köszönet az egyre fogyó, de még mindig értékes hozzászólásoknak. Amelyek egy érdekes lépésre késztettek: szembe megyek a kamatlépési ajánlásokkal, de nem megyek szembe az értékelésekkel.
Bár definiciónk szerint az elnöknek nem kell indokolnina a döntését, kialakult a szokás, hogy az elnök ilyen esetben röviden indokol. Persze csak úgy, hogy a döntési stratégiája ne legyen nyilvánvaló.
Szóval a hozzászólásokat többször is átolvasván nekem az tünt ki, hogy mindegyik tag helyzetelemzése és konkrét ajánlata között valamennyi ellentét feszül. Fundamentális oldalról nincs igazán mire támaszkodni, ha egyáltalán. Azon a néhány területen ahol a tagok pozitiv véleményt adtak én ott igazából nem látom a javulást (pl. az állampapir piaci beárazásoknál, ahol én nem igazán látok jelentösebb hozamcsökkenési elvárást; vagy pl. külker vonalon, ahol az elsö 5 havi exp-imp dinamika egyenlö, de a júniusi import dinamika már magasabb az exporténál - talán bövebb magyarázat vagy adatok kellettek volna ahhoz, hogy tudjam, hogy ki mire alapozza a megállapitását - hogy esetleg kiderüljön hogy én tévedek)
Összegezve azonban elmondható, hogy mindenkiben megfogalmazódott, hogy a csökkentési lépést vagy nem lehet hitelesen megindokolni, vagy éppenséggel pesszimistán kell tartani a piacot. Itt kezdödnek a gondjaim.
Emiatt úgy gondolom, hogy a csökkentéssel belekerülünk abba a veszélybe, hogy a lépést egyértelmüen az árf. erösödéshez köti a piac. Ez pedig azt jelentené, hogy receptet adnánk arra, hogy mikor jön egy kamatcsökkentés: ha az árf. pár hétre 250 alá bukik, akkor jön. Igy volt ez március végével, ápr. elejével is, amikor az mnb két lépésben 25-öt vágott. Ettöl függetlenül lazán átmenne a piacokon most is a csökkentés, s ahogy tanult kollegánk irja, akármily magyarázatot adna is hozzá az mnb, azt is lenyelné a piac. Föleg mivel egy része várja a csökkentést. Viszont vegyük az ecb példáját: léptek már valaha is úgy meg akkor, amikor elvárták tölük?
Mindezeket mérlegelvén a következö döntést hozom:
A VMT a soros ülésen az alapkamat tartásáról döntött. A monetáris kondiciók tükrözik a jelenlegi gazdasági, pénzügyi folyamatokat.
(esetleg 25 lesz, ez elkepzelheto, de kisebb a valoszinusege.)
a piacok regota, siman bearaztak az 50 bp-t, sot tobbet is. egyetlen elkepzelheto
indokot tudok, ami a kamatcsokkenes ellen szolna, ez pedig egy esetleges kamatcsokkentesi spekulacio beindulasa lenne. szoval az -50 bp-os csokkenesrol szolo kozlemeny indoklasaban javaslom, hogy ne fessunk tul rozsas kepet a kilatasokrol, hivjuk fel a figyelmet az olajarak emelkedesenek veszelyeire - uzemanyag, alapanyagarak,stb - es tovabbra is fejezzuk ki eros ketsegeinket a budzse masodik felevi es remenyeinek a 2005-os alakulasaval kapcsolatban.
szoval csokkentsunk, de tegyunk meg mindent annak erdekeben, hogy ez ne latszodjon csokkentesnek :))
vmt-tagok, szevasztok! (kicsit megfekudte a gyomrom a sok be:lga koncert ;))
rchu tagtars hidegen burkolo hasonlatat emelnem ki, mint a jelenlegi helyzetet meglehetos pontossaggal leiro kepet. olyan politikai jellegu kockazatok vannak a rencerben, amelyekrol most (es a kovetkezo par honapban) nem fogunk veglegeset tudni.
budzse-ugyben drazse miniszter ur mostanaban tenyleg jokat mond, de a nagyobbik koalicios part belharcainak vegeredmenye nem csak nyilatkozatait, hanem ot magat is elsoporheti. de ezzel mayd raerunk akkor foglalkozni, ha helyzet van.
addig azt mondanam, hogy egy 50 pontos csokkentes most belefer a helyzetbe.
persze az olajra erdemes figyelni, es szemely szerint engem az is erdekel, hogy lesz-e barmilyen kezzelfoghato kovetkezmenye a szembemeno cseh-lengyel, illetve magyar kamatciklusnak.
Dicséretes hozzászólás. A felvetett kérdéseimhez elfelejtettem odairni, hogy természetesen mindenki csak arra válaszoljon belöle, amit fontos vagy profiljába vágó szempontnak tart.
Jó nyaralást!
Kedves kartácsak, a következő két hétben valószínűleg nem leszek elérhető (Bocicsoki kartáccsal azért összefuthatunk Egerben), ezért most megteszem ajánlásomat, és utána az özönvíz.
Kicsit asszem hosszú leszek, bocs előre is.
1. A monetáris politika szempontjából önmagában majdnem mindegy, mekkora a kamatszint. Éppen ezért, ha inflációs céljait nem veszélyezteti, törvényben rögzített kötelessége, hogy csökkentse azt, hisz' ezzel nyilvánvalóan támogatja a kormány gazdaságpolitikáját. De vajon veszélyezteti-e?
2. Nem tudjuk. Mégpedig azért nem, mert elképzelésünk sincs, hogy a jelenlegi, inkább a hitelességet, mintsem a (szűkebben értelmezett) makrogazdasági környezetet tükröző kamatszint mérséklése az árfolyamra miként hat. Ráadásul az árfolyamnál most sokkal fontosabb a januári árazás-bérezés kérdése, ami tulajdonképpen majdnem mindent eldönt majd - monetáris politikai reakció szempontjából későn. Éppen ezért a mostani "finomhangolás" kicsit olyan, mint kártyavárat építeni arra a kocsmaasztalra, amiről tudjuk, hogy munka után beeső hidegburkolók talán meglökik a sarkát.
3. Ettől persze a mon. pol. még végezze a dolgát legjobb tudása szerint. Nehézséget az okoz, hogy a Ft/euró kurzust úgy kell menedzselnie, hogy közben a piaccal elhitesse, nincs szigorú árfolyamcélja. Ezt leginkább talán úgy teheti, ha egyszerűen a kommunikációjában fekete dobozként kezel mindent, ami a kamatszint és az infláció között van.
4. Ebből a szempontból mi nehéz helyzetben vagyunk, mert nekünk nincs a kezünkben a staff inflációs jelentése. Talán csak annyit sejhetünk róla, hogy a centrális pálya vszeg nem lesz jobb az előző jelentésben foglaltnál (pl. olaj. hacsak hirtelen nem gondolkodnak sokkal optimistábban a költségvetésről - ez nem valószínű). Ezzel együtt a mon tanács nem a staff: úgy értelmezi a kockázatokat, ahogy neki tetszik. Vagyis feltetélezem, hogy a jelenlegi helyzetben bármilyen döntéshez tud találni valamilyen többé-kevésbé elfogadható indoklást.
5. Ezek után a döntésem: -50 bp. (udariasságból emeltem ki ,hogy aki nem kíváncsi a maszlagra, könnyen megtalálhassa a lényeget :)
Belső indokaim:
- a piaci szentimentben azért továbbra is benne van a csökkenő kamatpálya, még ha nem is árazódik be minden. Ha a jegybank sokáig nem csökkent, ez gyengülni fog, és később még nehezebb lesz a vágás.
- az utóbbi napok enyhén gyengülő kurzusa mellé társuló kamatszint-mérséklés kommunikációs szempontból is szerencsés lehet: azt üzenheti, hogy nincs direkt árfolyamcélja a jegybanknak.
Manhattan elnök úr kérdéseire a válaszaim:
- van-e ok kamatlépésre a jelenleg kilakult árf. szint mellett?
ld. fent.
- tartósnak itélik-e meg a tagok a jelenlegi úgymond erös árf-ot?
nem tartósabbnak, mint két ponttal alacsonyabb, vagy magasabb hozamszint mellett.
- kell-e lépni akármilyen szempontból is, föleg amikor az import infla (pl. olaj) növekedésben van? Vagy a lényeg a túlerösödés megfékezése? lényeg az inflációs cél teljesülése. az elmúlt havi inflációs adatban nem nagyon volt jele az importált inflációnak, sőt élelmiszerfronton gyors mérséklődésre számítok.
- van- fundamentális ok az alapkamat megváltoztatására? Mik a legújabb aht, infla (különösen a mag és a VAI), külker adatok, hogyan lehet ezeket értelmezni? fundamentális ok mindenképpen van. áht-ban sok inden nem történt, infla terv szerint, külker biztató. (utóbbi esetében sok a kérdőjel módszertani okokból is, de én optimista vagyok.)
- esetleg adható-e elöre bizalom az aht-nak egy kamatcsökkentéssel?
nem érdemlik meg :) de segíteni lehet, viszont a kommunikációba ennek említését kerülni kell (hitelesség).
- hogyan értékelhetö az inflacél szempontjából a legújabb felreppent hir a további erötlejes központi (energia, gyógyszer) áremelésekröl?
inflációs cél szempontjából jó hír. ha előrehozott emelésről van szó, nem lesz bent a bázisban :)
- Mekkora szerepet tulajdonitanak a tagok a most már hosszabb ideje egyik rekordot a másik után megdöntö olajárnak?
Hosszabb távon biztosan aggasztó. De ennek mértéke, ideje bizonytalan, ilyen külső sokkhatások ellensúlyozására ezért csak korlátozottan nyílik lehetőség. (főleg így, hogy az üzemanyagba nem gyűrűzik be.)
Szóval ennyi, kedves kollégák, bocs hogy hosszú voltam, gondoltam a következő két hét ritkább hozzászólása előtt sokkolom a VMT-tagokat. :)
Ezennel összehivom a vasárnap éjfélig tartó ülést. Az igazoltan távol maradóknak jó szurkolást, a többeiknek meg mélyreható elemzést kivánok.
Nincs ugyanis állóviz. Köszönhetöen annak, hogy 2003-as júniusában az mnb a ft/euro középárfolyamot a reálkonvergenciával ellentétes irányba tolta el, azóta minden elemzöre a csengöfrász jön rá, ha a ft árf-a mégis csak a közép és hosszú távon elvárt felértékelödés irányába mozdul el. Igy az 1-1,5 éve még az mnb kivánság árf-a ma már pánikot kiváltó árf-má vált. Ez a hangulat alapozza meg az ülésünket. A magam részéröl a helyzet tisztábban látásához elemzéseket, véleményeket kérek a tagoktól a következö témákban mindenképp:
- van-e ok kamatlépésre a jelenleg kilakult árf. szint mellett?
- tartósnak itélik-e meg a tagok a jelenlegi úgymond erös árf-ot? S persze a legfontosabb: kell-e lépni akármilyen szempontból is, föleg amikor az import infla (pl. olaj) növekedésben van? Vagy a lényeg a túlerösödés megfékezése?
- a ft árf. felértékelödése megjelenik-e az állampapirok hozamaiban? Itt kéretik utánna nézni, hogy történt-e kamatcsökkentési beárazás, legföképp a rövid oldalon.
- van- fundamentális ok az alapkamat megváltoztatására? Mik a legújabb aht, infla (különösen a mag és a VAI), külker adatok, hogyan lehet ezeket értelmezni?
- esetleg adható-e elöre bizalom az aht-nak egy kamatcsökkentéssel? Drazsé gyakorta hangsúlyozza hogy ha a hiánycél jelentösebben veszélyeztetve lenne, akkor azonnal cselekszik. Ráadásul ez az igéret nem is belföldre, hanem már az EU-nak szól. Eddig minden esetre sok (apró) lépésben cselekedett konkrétan, lehet-e most ez alapján enyhitést alkalmazni, az inflacél veszélyeztetése nélkül? Gondolkodik-e valaki azon, hogy mekkora hiány (és spekuláció) kerekedhet ki abból, ha a kormány nem tudja mégse beseperni a 300 md-os privatizációs bevételt az év végével?
- hogyan értékelhetö az inflacél szempontjából a legújabb felreppent hir a további erötlejes központi (energia, gyógyszer) áremelésekröl?
- Mekkora szerepet tulajdonitanak a tagok a most már hosszabb ideje egyik rekordot a másik után megdöntö olajárnak? Lát-e valaki ebben hosszabb távra szóló kihatást, tovagyürüzö árfelhajtó hatással, ami a monetáris enyhités ellen szól?
A nemzetközi helyzet értékelöinek:
- befolyásoló-e a londoni, USA, lengyel kamatemlelés, piaci helyzet? A lengyel 3 hónapos piacon legutóbbi infoim szerint újabb 50 bp-s emelés van beárazva.
- orosz bankválság (menekülö betétes pénzek), terrorizmus és hasonlók: van-e, leheteges-e számbevehetö hatásuk?
mondanám, hogy viszont az általános zenei színvonal szempontjából fölöttébb üdvös volt ez a baleset, de sajna ezt a magas labdát most nekem sincs pofám leütni, annyira gyenge volt az idei felhozatal :)
Ne félj, nem hozok szégyent a tisztelt kartácsokra :-)) Ja és kövessétek figyelmesen a magyar vonatkozású közvetítéseket vasárnap, különösen amikor a szurkolótábort pásztázza a kamera, mert lehet, hogy rendhagyó módon egy transzparensen fogok majd üzenni "VMT: tartás", netán "VMT: - 25 bp" felirattal :-))))))
Hmm, izgalmas ülés elé nézünk, ezért szomorúan kell újfent bejelentenem a távolmaradásomat, tekintve, hogy szerda reggel útra kelek Athén felé, és a következő MT ülés időpontjában éppen az arcomat fogom kipingálni a nemzeti színekre, valamint más egyéb módokon készülök a magyar-brazil férfi kézilabda csoportmeccsre :-))
Vacilláltam, hogy adjak-e le előre egy hétre ajánlást, de mivel szerdán jön csak a friss infla-adat illetve érdekes dolgok történhetnek még a deviza- és kötvénypiacokon is, ezért tényleg csak béljóslás lenne jelenleg ennyivel előre mondani valamit is.
Azert ne fussunk csak ugy az arf utan, mert volt egy erosodes, megha viszonylag tartos is. Nem eppen a fundamentumok okoztak, ugyhogy ne fussunk minden ilyen rally utan. Szvsz.
Az erősebb forint már hétfőn kamatcsökkentést kényszeríthet ki (ING)
2004.07.29 12:08
A forint mostani ereje kikényszerítheti a jegybanktól, hogy már a jövő hétfői ülésén az irányadó 11.50%-os ráta csökkentése mellett döntsön - ez a fő megállapítása az ING által készített elemzésnek.
Szerintem 3 oka lehet a jegybanknak arra, hogy mégse tegye:
1. egy mostani döntés esetén nehéz nem belellátni a politikai nyomást, ami a hitelesség romlásához vezethet.
2. a jegybank épp most próbálja meg leszoktatni a befektetőket, hogy a kamatokra figyeljen (ld. ritkítás) - igaz, ezt egy kamatcsökkentési trend mellett elég nehéz kivitelezni.
3. újra visszaállna az árfolyamcél, hiszen egyértelműen a kurzus miatt tenné a jegybank.
A fentieket úgy tudja elkerülni, ha majd az augusztusi inflációs jelentés tükrében lép, láttuk már, hogy azt elég kreatívan lehet értelmezni.
Ha véletlenül mégis összehívna a VMT-elnök úr a gyűlést, akkor a fentiek tükrében tartást javaslok. Pontosabban azt, hogy ne mondjunk semmit a kamatról.
Na akkor nem is volt hiába, hogy ez újra szóba került: Manhattan elnök úr valószínűsítem életritmusából adódóan vasárnap éjjelente fog döntést hozni, így érvényes ajánlás leadásához a vasárnap éjfél szolgál határidőül. Különben az elnöki döntés után leadott ajánlások terjednének, amik nyilvánvalóan ellenkeznének a topcunk eredeti céljával (a tagok véleményét meghallgatva dönt a mindenkori elnök).
Ha mukodott volna a forum, irtam volna hosszabbat, de igy orultem, ha ez elment. A vasarnapi idopontrol nem tudtam, hetfo de meg olvashatatlan volt a topic:(
Újra felfigyelt a VMT-re a média :-)) Nincs messze az az idő, amikor a talikon a bulvársajtó szorgos médiamunkásai is ott fognak kattintgatni :-))))))
A mai nyomtatott Napiban is fel vagyunk érvként hozva, mint a szakmai közvélemény reprezentánsa, amelyik egyértelműen tartást várt a tegnapi kamatdöntéstől. De már előzetes hírekben is hivatkozva lettünk hétfőn délelőtt a Napi Online-on:
"A NAPI Gazdaság által csütörtökön megkérdezett elemzők még egyértelműen tartást valószínűsítettek, miként az Indexen működő virtuális monetáris tanács vasárnap éjfélkor zárult ülésén is ilyen döntés született."
Nem is az ajánlásod rövidsége volt a baj, hanem a hétfő délelőtti időpont (ráadásul az elnöki döntés utánra is esett). Vagy még vasárnap akartál volna hozzászólni, de nem ment technikailag?
Mindenesetre a szokottnál hosszabb indoklás akár úgy is készülhetett volna, hogy az itteni ajánlások során megfogalmazott szempontokból írnak egy összefoglalót :-))))
Monetáris Tanács 2004. július 19-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve változatlanul hagyta a jegybanki alapkamatláb 11,50%-os szintjét.
Az utóbbi időben beérkezett makrogazdasági információk nem módosították alapvetően a Monetáris Tanácsnak az inflációs pályáról és a gazdasági egyensúlyról korábban közreadott megítélését.
A Monetáris Tanács kedvezően értékeli, hogy júniusban mind a maginfláció, mind pedig a teljes fogyasztóiár-index kismértékben ugyan, de csökkent. A második negyedév egészét tekintve a maginfláció lényegében megegyezett a jegybank várakozásaival, míg a teljes fogyasztóiár-index a feldolgozatlan élelmiszerek dinamikus áremelkedése miatt némileg meghaladta a korábban vártat.
A Monetáris Tanács értékelése szerint fennáll a kockázata annak, hogy a bérnövekedés ütemének mérséklődése elmarad a korábban feltételezettől. Bár a versenyszektor béreinek növekedési üteme májusban csökkent a korábbi hónapok magas szintjéhez képest, a bérinfláció alakulásának értékelését bizonytalanná teszi a kifizetések éves lefutásának megváltozása.
Az elmúlt időszakban publikált adatok megerősítették, hogy kedvező irányba változik a gazdasági növekedés szerkezete: a belföldi fogyasztás helyett egyre inkább az export és a beruházások bővülése áll a gazdasági növekedés hátterében. A fokozatosan élénkülő nemzetközi konjunktúrával párhuzamosan dinamizálódott az ipari termelés, amelyben az export-értékesítés gyors növekedése kiemelkedő szerepet játszik. Emellett a háztartási szektor nettó pénzügyi megtakarításai is emelkedtek.
A májusi külkereskedelmi adatok visszaigazolták, hogy az import március-áprilisi növekedésében részben átmeneti tényezők játszottak szerepet. Mivel az erős importkereslet a magas beruházási aktivitással is összefüggésbe hozható, ezért egyelőre még nehéz megítélni, hogy a külső egyensúlyhiány 2004-re várt mérséklődése milyen ütemben, illetve milyen mértékben fog bekövetkezni.
A külső egyensúlyi kockázatok mellett a forintbefektetésektől elvárt hozamot továbbra is magasan tartja, hogy az állami költségvetés eddigi alakulásáról rendelkezésre álló adatok nem csökkentették a bizonytalanságot, hogy az idei költségvetési hiánycél további intézkedések nélkül tartható.
A Monetáris Tanács a fenti tényezők alapján az előző kamatmeghatározó ülés helyzetértékelésével összhangban úgy ítéli meg, hogy továbbra is óvatos monetáris politikára van szükség a 2005. végi 4 százalékos inflációs cél elérése érdekében, és változatlanul hagyta a jegybanki alapkamatlábat.
Bocsánat, de a hibapontokért már eddig is én feleltem, és korábban is engesztelhetetlen voltam a későkkel szemben (lásd 2 héttel ezelőtti ülés után kiosztott szankciók, ahol ugyan utólag kiderült, hogy nem volt kamatdöntés, de az akkor érvényes munkarendünk szerint kötelező lett volna a részvétel a tisztelt tagoknak).
Úgy látom, a HF-főnöki pozíció mindig megkeményíti a szíveket. Azt hittem, ez csak manhattan kartács habitusál fakadó sajátosság, de be kell látnom, a humánerő menedzselése vasszigort kíván :))
Kedves Hecse kolléga, bizonyára elkerülte a figyelmét, hogy az új elnök vasárnap éjfélben jelölte meg az ajánlási határidőt, úgyhogy a korábbi (általam is gyakran használt lehetőség) a hétfő délelőtti hozzászólásra már nincs meg, hiszen ezek az elnöki döntés után érkeznének/érkeztek.
Megköszönvén az értékes hozzászólásokat, s a tagok nézeteit osztván:
A VMT az elemzése során a folyamatok, a fundamenális adatok alakulására vonatkozóan semleges- enyhén szkeptikus értékelést fogalmaz meg. Ez nem segiti elö az inflacél könnyebb teljesitését - s a monetáris lazitást - igy a VMT a kamatszint tartása mellett dönött.
Szerintem is egyfajta deadlock állapot alakult ki kamatfronton, valamilyen lényegi áttörés nélkül (konszolidálódó államháztartás, javuló külső egyensúly, a 2005 decemberi 4%-os cél megalapozottságát alátámasztó csökkenő infla-adatok) nem igazán látok lehetőséget érdemi kamatlépésre, sőt nem is tartanám ezt célszerűnek. A monetáris kondíciók várható globális szigorodása, a kamatkülönbözetek prognosztizálható szűkülése még a jelenlegi szinten maradó magyar alapkamat mellett egyébként is különös óvatosság felé mozdíthatja el IRL kollégáinkat.
Summa summárum, tartsunk, menjünk el nyaralni, és készüljünk a talán még izgalmasabb őszi ülésekre :-)
tul sok mindent az elozoekhez nem tudok hozzatenni. nagy kerdes szamomra, hogy ha tenyleg eladjak a 25%-os richter csomagot, akkor a befolyo kb. 100 milliardot mire es hogyan szamoljak el. szoval nagyon nagy kerdes, hogy mi lesz a budzsevel a masodik felevben...
nem latok kulonosebb indokolt se az emelesre se a csokkentesre.
na, most nem maradok le az ulesrol, mint ket hete (ahol persze a hallgatas teljesen mt-szeru viselkedesnek bizonyult, megis hibapontot kaptam erte ;))
azt gondolom, hogy az inflacio es a majusi kulker szam akar lehetove is tenne egy kisebb csokkentest, hiszen illeszkednek a folyamatok kedvezo ertelmezesebe. (inflacios csucs mogottunk, marc-apr kulker one-off romlas volt).
a budzse koruli bizonytalansag novekedese ugyanakkor - szerintem - javareszt ellensulyozza ezt a hatast.
eleg altalanos velekedes, hogy a huf erosodese a zloty javulo nemzetkozi megitelesebol "csorog le". ha ez tenyleg igy van, akkor az aligha indokolhat kamatcsokkentest, hiszen a zloty javareszt epp a lengyel kozponti bank varhato kamatemelesei miatt tunik egyre vonzobbnak a nk-i portfoliobefektetok szamara.
szerintem ez az utolso tenyezo egyelore a legmeghatarozobb, azaz tartast javasolnek a vmt es az irl mt szamara is ;)
az újoncok lelkességével kezdeném meg a dolgot, de nemigen tudok mást mondani, mint két hete.
az utóbbi napokban nem történt semmi érdemleges, az infla a várakozásoknak megfelelő volt, az ÁHT hiány is, sajna. A piaci bizonytalanságot mutatja az árfolyam heti ingadozása, amely leginkább a gazdaságpolitika hiteltelenségének következménye. Hasonlóképpen hektikus az állampapírpiac is, ahol az elsődleges kibocsátások megnyugtatóan elmennek, de a nagy külföldi érdeklődésnek legfeljebb halvány jelei látszanak. A kamatszint csökkentésére csak akkor látok esélyt, ha az inflációban vagy az államháztartásban bekövetkező meglepetés a piacra jótékony hatással lesz.
Ugyanakkor nem állítanám, hogy nem játszom a gondolattal: mi lenne, ha a jegybank megpróbálná visszavenni piacvezető helyét, és egy meglepetésszerű csökkentést hajtana végre? Nem vagyok benne biztos, hogy ez most jó alkallom lenne, furcsán venné ki magát akkor, amikor éppen most ritkítottuk meg a kamatdöntési periódust - ez némiképp ellentmondó üzenet lenne a piacnak.
Szóval:
Tartás.
Augusztusban inflációs jelentés. Attól majd okosabbak leszünk. Vagy legalábbis az igazi MT. :)
Mivel a döntésig már nem leszek net közelben igy meghirdetem a hétvégi ülést, ami vasárnap (júl 18) éjfélig tart. Mivel kamatról döntö ülés lesz, kérek mindenkit a tartalmas elemzésekre bazirozott ajánlások megtételére. Elemzést, véleményt várok különösen az alábbi témakörökben:
Operativ eredmények: mik a legújabb aht, infla számok, külkerforg, c/a, állampapir hozamok/forgalom, forint árfolyam, olajár alakulás. Ki milyen következtéseket von le ezekböl erre az ülésre vonatkozóan, ill. mire számit a közeljövöt tekintve. Emlékeztetönek: beléptünk a 3. negyedévbe, amikor kormány igérete szerint a negyedéves hiány 140 md ft-nál nem lesz több.(Skonto kollega: számomra jobban értékelhetö lenne az állampapir piacról szóló hireket a döntés ELÖTT olvasni és nem utánna - lehet itt egy kérésem a nagyobb rugalmasság felé?)
Startégia elmezés: - Lát-e valaki a térség umbrella-országaiban Mo-ra is következmenyekkel járó folyamatot ? (Lengyel, Cseh, Szlovák elsö sorban)
- Hogy áll az orosz bankválság, vegyünk-e megfontolásra olyan következményeket mint 1998-ban?
- Azok akik már korábban is törödtek a carry traddel: Greenspan moderát emelési szándéka után megnyugodhatunk? És mi van a kötvénypiaci buborékkal? A külföldi JB-k eröteljes USA állampapir vásárlasa következtében az Treasuryk árfolyama mesterségesen magas szintre állt be. Legföbb vásárlók az ázsiai JB-k, akik ezzel a tranzakciókal próbálják megakadályozni a hazai valuta felértékelödését. Ha ez a pénzberáramlás lassul vagy egyenesen reversebe megy, akkor nagy hozamemelkedések elé nézhet a T-piac, Greenspant eröteljesebb kamatemelésre kényszeritve. Gondolkodik valaki a következményeken?
- Kina viszont éppenséggel hüteni akarja a gazdaságát, ami lassithatja a vilgazd fejlödését is. Érdekes ez számunkra?
Egyéb meglátások, szempontok?
Sajnálom, hogy nem tudtam részt venni az új elnökünk első ülésén, de mint ahogy korábban jeleztem, nem volt netközelben.
A HR-főnöki teendők ellátását örömmel vállalom, igyekszem azt az eddigi szokások és szokványok tiszteletben tartásával ellátni.
Bár nem volt kamatdöntés tegnap, az igazolatlanul hiányzóknak bevésem az 1 hibapontot (az eddigi szabályaink értelmében). Ugyanakkor az új helyzetnek megfelelően (amint arra Manhattan elnök úr is utalt) havi egy alkalommal kell majd csak kötelezően részt venni az üléseken. Most még inkább elvárható, hogy az utóbbi időben megcsappanó jelenlét gyarapodjon, és valóban érdemi ajánlások készüljenek az ülések előtt. Az új elnökünk szokásaihoz igazodva vasárnap éjfél előtt kell bepötyögni az ajánlást, a később érkezők büntetőpont-szankciókra számíthatnak
Közlemény a Monetáris Tanács 2004. július 5-i üléséről 1. A Monetáris Tanács úgy határozott, hogy 2004. július 5-i ülésével kezdődően a jegybanki alapkamatláb megváltoztatásáról lehetőség szerint csak a mindenkori havi második ülésén hoz döntést. Nem kamatmeghatározó üléseiről a kamatszintre vonatkozó közleményt sem ad ki.
A Monetáris Tanács figyelembe vette, hogy a nemzetközi gyakorlatban is általános a havi egyszeri vagy még ritkább kamatmeghatározó ülésezési rend, és a döntések megalapozásához szükséges információk döntő többsége csak havonta jelenik meg.
A Monetáris Tanács a hónapok első ülését általában a jegybank feladataihoz és felelősségi köréhez tartozó egyéb kérdések tárgyalására használja. Természetesen, ha a körülmények szükségessé teszik, a Tanács a későbbiekben is bármikor dönthet az alapkamatláb megváltoztatásáról.
2. A fentieknek megfelelően a Monetáris Tanács 2004. július 5-i ülésén nem tűzte napirendre a jegybanki alapkamatláb módosítását.
a forgalom gyenge, fundamentális javulás nincs, nincs komoly változás azóta hogy a Ttársak meghozták a döntést - ez így nem tűnik stabil erősödésnek, még ha ideiglenes le-le is megy 250 alá a Ft
- alibinek ugyanakkor jó lehet, ill. feltehetően tényleg van tér egy kisebb vágásra
Az a bizonyos "oldalvágás" csak a kiváncsiság terméke. Mindenkinek van valami "jellegzetes" profilja, ami itt azonban nem játszik túl jelentös szerepet. Ellenben hogy ez az állandó optimista adatszemlélet mennyiben befolyásolja itt a kollega döntéseit, erre tényleg kiváncsi vagyok
A VMT az aktuális ülésén az alapkamat tartáson való döntése mellett foglalt állást. A kormány újabb 104 md-os megszoritó csomagját mint fiskus stabilizáló tényezöt üdvözli, feltéve ha az illetékesek nem foglalnak úgy állást, hogy ilyen csomag nincs is. Hivatalos kormány nyilatkozat az ülés utánra várható.
Következö ülési idöpont: július 17-18.
Nos hát. Mivel a következő három napon nem biztos, hogy mail-közelben leszek, elkezdeném.
A döntés: tartás.
Indokaim: az elmúlt hetekben semmit olyan fundamentális változás nem történt, mely indokolná az óvatosan megkezdett vágások folytatását.
Bár a MT által megkezdett kis lépések politikájánál mindig komoly problémát jelent egy újabb vágás indoklása, mert a piacot meglepni így nem nagyon lehet, most mégis úgy vélem, a nemzetközi kamattrendek egyre látványosabb fordulójának idején hiba lenne egy olyan lépést megtenni.
Viszont. Óvakodnék attól is, hogy beálljunk a sorba emelések tekintetében. A magas magyar kamatszint oka ma már elsősorban inkább pszichológiai jellegű, mintsem a fundamentumok által alátámasztott, így a kamatcsökkentési trend ilyetén módon való megtörése komoly problémákat okozhat hosszú távon. Mondom ezt annak ellenére, hogy a külföldi emelések mellett a spread tekintetében végül is csökkentésnek fogható fel a tartás.
(Manhattan kartács oldalvágására: a gazdasági trendek megítélésében valóban erős köztünk a véleménykülönbség, bár úgy érzem, állaáspontomat nem politikai elfogultság határozza meg. Ezt két dolog is igazolja: 1. ennek a garnitúrának nem jár ilyen gesztus. 2. a gazdaságpolitikától csaknem teljesen függetlenek azok a tényezők, amelyek miatt a trendek fontos helyeken megfordultak. Ilyenek pl. a növekedési és külső egyensúlyi jelenségek, igaz, utóbbinál a megtorpanás az elmúlt két hónapban elgondolkodtató még akkor is, ha alapvetően statisztikai sajátosságokra gyanakszunk. Egyébként tegnap kijött a pü-i szla statisztika, a finaszírozás szerkezetének elmiozdulása itt is kedvezőnek tekinthető.)
Ui.: Mivel, lehet, hogy mégis vissza tudok nézni hétfőig, fenntartom magamnak a módosítás lehetőségét.
Akkor hivatalos székfoglaló
Tisztelt kollegák
Útelgázosodáshoz érkeztünk: a következö hónapok rendkivüli eseményeket hozhatnak az ország pénzügyi fronján. Lassan ugyanis szint vall a kormány a kvt-je kivitelezhetöségéröl. Az elsö félévre 1.000 md-os aht hiányt terveztek, a 2. félévre már csak 180 md-ot. Az mnb az év elején megfogalmazta hogy az aht 400 md-os plusz hiánnyal számolhat, alultervezett inflát, Drazsé csomagot figyelembe véve is. Bár ez az ún. nem optimista scenario, az mnb most is kitart emellett, ami 5,3%-os ESA95 hiányt jelentene, pénzforgalmiban meg lazán 6% fölöttit.
Kormányrészröl persze teljes cáfolat van az mnb meglátásait illetöen. Igaz amikor az EU mondja, hogy ez a kvt nem teljesithetö, akkor a kormány rögtön kezesen válaszolja, hogy akkor azonnal korrigál évközben.
Teljes tehát a propaganda háború, de 1-2 hónapon belül már tisztábban lehet látni a valóságot. Mondanom se kell, hogy egy 2.300 md ft-nyi külföldi kézben levö államadósság állománynál rendkivüli szerepe van a célok teljesitésének, ugyanis most amikor globálisan kamatpálya-fordulatok zajlanak le, a magyar fiskusnak és gazdaságnak különösen nagyokat kellene produkálnia a monetáris enyhités kivitelezhetösége érdekében.
Igy tehát kérem a tagokat, hogy aktivan és érdemben vegyenek részt az üléséken. A publikált operativ eredményeket, a jövöbeli elképzelt kockázatokat szorgosan gyüjtsék és elemezzék hiszen minden hónapban benne van a fordulat lehetösége - bármelyik irányban. Mivel 2004 második félévétöl c/a adat csak negyedévente kerül publikálásra, igy egyéb alapadatok valószinüleg nagyobb súllyal esnek a spekulánsok latjába, mint eddig. Érdemes lesz megnézni, hogy igy lesz-e ez, és hogy mi veszi át a spekulációs motivációt.
Külön megkérek mindenkit, hogy tartózkodjon az egyszavas bemondásoktól (pl. Tartás!), itt nem tarokkot leosztani járunk össze egyszavas licitekkel kisérve. Még ha teljes eseménytelenség jellemezné egy egy ülés környezetét, akkor is megkérném a tagokat, hogy egy-két mondatban elemezzék a döntésük hátterét.
Különösen taktikázni nem érdemes, hiszen láttuk, hogy ez évben az MT nem a fundamenálisan következetes döntésekkel operál, hanem meglátásom szerint ad hoc-okkal, igy sorozatban meg is lepett mindenkit. Különösen figyelmeztetö, hogy a legutóbbi szlovák 25-bp-s emelést is a fáma szerint 10 megkérdezett elemzöböl csak 1 jósolta meg, a lengyel 50 bp-t meg tudomásom szerint senki. Igy aki volt már elnök, annak talán könnyebb lesz félretenni az óvatoskodást és beavatkozást javasolnia, ha a folyamatok félrecsúszással fenygetnek.
Az ülések idöpontjában alapvetö változás történik: ajánlásokat mindig vasárnap éjfélig kell leadni, én ezután döntök. Akár van nagyspekuláció akár nincs, az a hétföi délelötti pár óra úgyse ad több megvilágosodást, mint az elözö napok. Péntekre gyakorlatilag minden számottevö adat (aukciók, árf, stb) rendelkezésre áll, igy az aznap már lehet ajánlani.
Üdvözlöm rosencranzhu kollegát a VMT-ben, kiváncsian várom, hogy ebben a topicban is jellemezni fogja-e öt, hogy minden lepusztult számban megátja a pozitiv fejlödési pályát.
Bocicsoki kollegara ezennel egyoldalúan, ideiglenesen átruázom a HR posztot, ugyanis elnökként furcsra lenne, ha pl. évvégén amnesztiát adnék magamnak. Még akkor is, ha ez vitathatatlan tradició. És ez még csak a kisebb érdekkonfliktus. Ugyanakkor ha jól tudom, aktuális lenne a 2. félév menetrendjének bemásolása.
Végül és utolsó sorban szerintem hadd irjon be ide aki akar, ha ez csak egy rövid közlésre vonatkozik és mentes a viták gerjesztésétöl. Csak a tenisz meccsen divik, hogy action közben mélán hallgat a nagyérdemü. Igaz Katarban végigszurkolják, de idáig se kell fajulni.
Ezennel akkor megkérek mindenkit, hogy jelenjen meg a ma péntektöl-vasárnapig tartó ülésen és adja le érdemi ajánlatát.
Huha, micsoda valtozasok voltak, mig nem voltam. Igyexem bekapcsolodni ujra, bar kisebb rendszeresseggel fog sikerulni. Az uj software-rel is ismerkedem, egyelore nem jon be:)
Ne felejtsük, hogy a kartácsok egy része csak IRL ülésnap környékén kerül elő - ha egyáltalán - úgyhogy nem is szoktak itt sose gyorsan menni a közösségi döntések :-))
Szerintem ne zárkózzunk, néha egész hasznos lehet egy-egy kartács kontribúciója (volt már rá példa, hogy közösségi feledékenységből kifolyólag elemes kartács nyitotta meg az ülést valamelyik hétvégén), sőt néha az ide keveredő félőrültek is hozhatnak némi színt az életünkbe, én régen nevettem olyan jót, mint amikor valaki ide belinkelte Drábik János (?) írásait a "karvalytőke okozta kamatrabszolgaságról", meg effélékről.
Összefoglalva: az utóbbi időben IMHO teljesen kezelhetőek voltak a nem tagok hozzászólásai, és télleg adódhat olyan helyzet, hogy valakinek fontos lehet belekotyognia.
Bueno, gondolom alapvetően úgyis marad a két topik profilú felosztás, csak a kizárás/bezárkózás mint elv nem igazán tetszik, ill. bízom a beírók önkontrolljában.
ha elolvasod a topicnyitot, manhattan eleve csak a mindenkori tagoknak szanta ezt a forumot. ezert is szuletett fuly kartacs kezdemenyezesere a karzat.
az eddig eltelt idoben viszonylag jol funkcionalt ez a felosztas, a vitak nagy resze a karzaton bonyolodott.
az ajtobezaras is relativ, hiszen olvasni lehetne, na es az uj tagok is kapnanak hozzaszolasi jogokat, evidentemente.
de ha a tagok tobbsege a nyitott topic mellett dont, akkor nyilvan nem alakulunk at. gyozz meg minket ;)
Manhattan elnöki posztja nem igényel már semmilyen döntést, hiszen egyedül vállalja a feladatot a megelőző időszak legjobban teljesítő tagjai közül, és szavazni csak holtverseny esetén szavaztunk eddig is (igaz eddig emlékeim szerint mindig holtverseny volt az első helyen, talán innen a reflex, hogy szavaznunk kell).
igen, a benezhetoseg tovabbra is biztositott, lasd meg ike klubforum.
es igen, ha igy dont a vmt (egyebkent welcome on board!), akkor nyilvan a topicleirasban kell ezt rogziteni. viszotn erre a temara en a csutortokinel tagabb hataridot szabnek meg velemennyilvanitasilag, mert addig 2 tag egesz biztosan, a tobbiek pedig valoszinuleg nem jarnak erre, hiszen nincs ules.
manhattan elnoki posztja termeszetesen rapid dontest igenyel a kozelgo ules miatt, de a klubforumositas nem.
Amennyiben a klubjelleg a "benézhetőséget" biztosítja, és csak a hozzászólásokról tilt le, szerintem működhet a dolog.
Ha jól láttam, létezik olyan, hogy topicleírás. Esetleg manhattan kartács, mint alapító beírhatná a topik célját, és felhívhatná az érdeklődők figyelmét a VMT-karzat által nyújtott szélesebb lehetőségekre.
Köszönöm a megtisztelő bizalmat. Az elmúlt időszak során többé-kevésbé igyekeztem nyomon követni a VMT munkáját/játékát, és - bár nem állítanám, hogy magamban meghozott előrejelézeseim feltétlenül sikeresebbek lettek volna, mint a VMT-é - elfogódottan, ámde szívesen vállalom a kihívást, és az ezzel járó súlyos felelősséget.
Egystzersmind meg is kérdezném: mikor lesz a következő ülés?
nekem lenne meg egy kerdesem a tagtarsakhoz (szinten az uj szoft kapcsan): akarjuk-e, hogy a virtualis monetaris tanacs zart klub formajaban mukodjon, azaz csak a mindenkori (esetleg a korabban lemondott) tagok szolhassanak hozza. bar ide atkerulve velhetoen az eddigi igen csekely zavarorepules is mexunik mayd, de ha egyszer van ilyen lehetoseg, akar elhetunk is vele.
Bölcs döntés volt manhattan kartács, az interregnum megelőzése érdekében, és természetesen gratulálok az elnöki címhez.
Azt viszont nem értem, hogy ha alapvető változásokat akarsz bejelenteni, akkor miért kell egy SZMSZ-ben jártas ember arra, hogy alakítsa a szabályokat? Vagy mik lennének ezek az alapvető változások?
Továbbá azt hiszem első alkalommal, de most én is kénytelen vagyok távolmaradást bejelenteni a soron következő ülésre külföldi út miatt, amely kapcsán eléggé bizonytalan a net elérése.
Na ez a Softwareváltás is ér annyi nullát, mint Jóléti Rendszerváltás. Valójában most kezd elmenni a kedvem az egész forumozástól. A maradék erömmel kihirdetem a kötelezö dolgokat:
1. Úgy látszik az elmúlt félév a gyorsitott amortizáióról szól: 2 elnök fejzetbe a regnálást, 2 tag vált ki. Köszönet krz leköszönö elnök úrnak, hogy bevitte a VMT-t az amúgy nem túl lelkesen megszavazott EU-ba.
2. Costalsnak is köszönet a lelkes munkájáért, sok sikert az off virtual életben is
3. A tagbeválsztási szavazás eredményes volt, megkérem rosencrantzhu jelöltet hogy nyilatkozzon hogy elvállalja-e a VMT tagságot
4. Korábbi álláspontomat felülvizsgálván úgy döntöttem hogy mégis élek az elnökké válási jogommal, mielött a bonyodalmak még bonyolultabbak lesznek. Megkérem azt aki úgy érzi hogy érti az SZMSZ-t és tudja alakalmazni az jelentkezzen a feladat ideiglenes átvételére.
Kérek mindenkit hogy esetleges észrevételeit csütörtökig jelezze. Program és ülés hirdetést csütörtök este tartok, melyben alapvetö változásokat közlök.
PS: Újból kifejezem a csodálatomat az index software váltása iránt: hogy a fenébe lehet ennyi pénzt ölni egy ilyen primitiv játékszerbe???
Most viszont az érdemelne meg egy halom pénzt, aki visszahozza a "szeretett" régi rendszerünket. Én pl. csak emiatt nem mentem más forumokra.
Azzal a sajnálatos bejelentéssel kell hozzátok fordulnom, hogy a jövőben különböző okok együtteséből fakadóan nem áll módomban rendszeresen részt venni az üléseken és a VMT folyamatos munkájában. Így legmélyebb sajnálatomra nem tudom elfogadni az elnöki felkérést és körülémyekből adódóan VMT tagságomról is le kell mondanom. Nagyon nehéz döntés volt, de azt hiszem ez így helyes.
Mióta ifjonti hévvel, félig megrágott gondolatokkal invitálatlanul :) rátörtem a VMT-re és a társtopikokra, sok idő telt el. Ezen idő alatt rendkívül sokat tanultam mind a VMT, mind a kapcsolódó topikok hozzászólóitól. Magas szintű és inspiráló viták szemtanúja-, néha résztvevője lehettem, és az esetenként szükségszerűen bekövetkezett politikai pengeváltásokra sem kellemetlenségként emlékezem. A viták tudás- és gondolatmorzsáim átgondolására, logikai rendszerezésére, sok hibásnak bizonyult elképzelésem észrevételére/korrigálására és sok sok szakami utánajárásra/utánanézésre ösztönöztek. Úgy érzem tehát sokat köszönhetek ezen topikoknak és a topikokat író kartácsoknak. Megtiszteltetés volt a VMT tagjának lenni és veletek dolgozni.
A jövőben is megpróbálom -amennyire a körülmények engedik- követni a VMT munkáját, és a karzatra is igyekszem be-benézni. A topiktalálkozókon való megjelenési jogomról azért nem mondanék le, ha lehet :)
kedves kartácsok,
kimenteném magam a következő ülésről, mert szinte egészen bizonyosan nem leszek netközelben. pontosabban net nem lesz a közelemben. egyebekben mél ment.
Csak a tagokat mérjük hibapontokban, az elnököket nem. Azokat abban mérjük hogy hßányszor hibáztak. A másodiknál lejárt a periódus. Ha az ülésre nem járnak el az se baj, csak ekkor meg kell békßélnie azzal, hogy a többségi vélemény lesz az ö hivatalos véleménye.
Akkor felkérem Costals kollégát hogy adjon választ arra hogy elvállalja-e az elnöki posztot.
egyrészt 5-5 hibapontunk van abból az érából krz-vel, másrészt emlékezzünk az amnesztiákra, harmadrészt legalább 2-3 hibapontot jelentett gyrk-nak, hogy nem hozott döntést időben (amik szintén nem számítottak az elnöki ciklust lerövidítő hibának, de a mínuszpontot természetesen beírtam értük).
Ha jól értem, nem vállalod az elnöki posztot. Akkor szerintem kérjük fel Costals kartácsot (a címoldalakra kivánkozó villámkarrier :-)), hogy vállalja-e az elnöki teendőket.
Azt nem nagyon értem, hogy hogyan lehet gyrk-nak a saját periódusa alatt 10 hibapontja, krz-nek 3, Bocicsokinak 3. Ilyenkor az egyetlen vonatkozási pont, hogy az elnök pozicióban van-e még vagy nem.
A szavazás részemröl egyszerü lesz két okból. Az egyik, hogy nem vállalok elnökséget mert az pozició halmozás lenne. A masik, hogy azért nem vállalok elnökséget, mert én hétfö délelöttönként nem igazán tudok netre járni, a hétvégi szavazás meg látszólag többeknek nem feküdne.
Így viszont hagyományainkhoz híven :-) regisztrálnám, hogy újra holtverseny van a legutóbbi ciklus teljesítménye alapján, ezúttal Costals és manhattan kartács között (Costals is lehet elnök a szabályzat szerint, mert több mint 3 hónapja tagja a VMT-nek). Az döntött egyébként, hogy két hete csak ők voltak "óvatosak" tartást mondani, rajtuk kívül mindenki vágni akart. Vagyis szavaznunk kell, aminek részleteiről és határidejéról szerintem órákon belül téjákoztatni fog bennünket a HR főnök úr.
Azt javaslom egyébként kedves manhattan, hogy a személyes érintettsége miatt bízza meg Krz leköszönő elnök urat a szavazás adminisztrálásával.
Bocsánat, tévedés forog fenn, manhattan kartács kimentette magát az április 19-ei ülésről (igazoltan volt távol, mert előre bejelentette, hogy nem fog tudni részt venni az ülésen). Ezért egy hibapontot le kell vonnunk a teljesítményéből. Vagyis a helyes táblázat:
Bocicsoki 3, 5, 3, 4, (15)
gyrk 3, 10, 4, 4, (21)
Hecse 4, 14, 5, 5, (28)
krz 3, 5, 4, 4, (16)
manhattan 2, 16, 6, 5, (29)
skonto 3, 21, 6, 5, (35)
vérslapaj 4, 16, 10, 5, (35)
Costals (friss tag, ez év január közepétől) 2 (krz ciklusa), 1 (gyrk ciklusának utolsó hónapjai), (3)
Értelmezési utmutató: NÉV, krz elnöki ciklusában összeszedett hibapontok 2004. 04.19- , gyrk elnöki ciklusában összeszedett hibapontok 2002.12.15- , Bocicsoki elnöki ciklusában összeszedett hibapontok, Jacksonhole elnöki ciklusában összeszedett hibapontok, (zárójelben az összes hibapont)
Bocicsoki 3, 5, 3, 4, (15)
gyrk 3, 10, 4, 4, (21)
Hecse 4, 14, 5, 5, (28)
krz 3, 5, 4, 4, (16)
manhattan 3, 16, 6, 5, (30)
skonto 3, 21, 6, 5, (35)
vérslapaj 4, 16, 10, 5, (35)
Costals (friss tag, ez év január közepétől) 2 (krz ciklusa), 1 (gyrk ciklusának utolsó hónapjai), (3)
Közlemény a Monetáris Tanács 2004. június 21-i üléséről
A Monetáris Tanács 2004. június 21-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve változatlanul hagyta a jegybanki alapkamatláb 11,50%-os szintjét.
A májusi inflációs Jelentés publikálása óta eltelt időszakban növekedett az inflációs bizonytalanság. Növekedett a gazdaság külső és belső egyensúlytalanságával kapcsolatos piaci bizonytalanság, ami a forintbefektetésektől elvárt hozamok emelkedésében tükröződött.
A májusi fogyasztóiár-infláció kismértékben meghaladta az MNB által prognosztizált ütemet. Az infláció gyorsulása nem köthető egy-egy termékcsoporthoz, az árindex emelkedése minden egyes maginflációs tételnél tapasztalható volt.
A felfelé irányuló inflációs bizonytalanság erősödésében több tényező is szerepet játszott. 2004. első négy hónapjában a versenyszféra bérinflációja valamivel magasabb volt a vártnál. Ennek inflációs hatását ugyanakkor tompítja a feldolgozóipari termelékenység gyors növekedése. Emellett a májusi inflációs jelentésben feltételezettnél magasabb olajár a termelési költségeken és a piaci várakozásokba beépülő bizonytalanságon keresztül hosszabb időtávon is növelheti az inflációt.
A GDP első negyedévi növekedése a vártnál magasabb volt. Az első negyedévi adatok szerint a gazdasági növekedés fő mozgatórugójává mind jelentősebb mértékben a külső kereslet által vezérelt vállalati konjunktúra válik, a belső fogyasztás lassuló növekedése mellett. Ez mérsékli a folyó fizetési mérleg hiányának finanszírozási kockázatát és az inflációs nyomást.
A folyó fizetési mérleg egyenlege áprilisban jelentősen nőtt, ami leginkább az áruimport megugrásával magyarázható. Az import növekedése részben a vállalati beruházások bővülésével, részben pedig az EU csatlakozáshoz köthető egyedi hatásokkal magyarázható. Összességében mind a költségvetési, mind a külső egyensúlyi folyamatokkal kapcsolatos piaci bizonytalanság növekedett, amit a hosszú állampapír-hozamok emelkedése is tükröz.
Mindezek fényében a Monetáris Tanács változatlanul hagyta a jegybanki alapkamatlábat, és továbbra is óvatos monetáris politikát lát szükségesnek.
Budapest, 2004. június 21.
Ma reggel egy fiatalokat targetáló, regionális zenei rádió másfél perces híreinek vezető eleme volt, hogy a Monetáris Tanács ma nem csökkent kamatot. Mivel máskor a "háromfejú borjú született" típusú infók szokták ezt a helyet elfoglalni, ezért égi jelnek tekintem ezt a meghökkentő híradást, és szerintem sincs semmi esély a változtatásra :-))
a vmt szája íze szerint kellett volna két hete vágni, amikor lehetett:-) - vagy az azóta bekövetkezett gyengülés az akkori tartás igazolásának tekinthető?
kedves elemes, azt hittem gyakrabban jársz ide :-))) a döntési tartalék az egyetlen vitatott pontja a szabályzatunknak, körülbelül 2 éve egyértelmű többség van az eltörlése mellett (többek között amiatt a probléma miatt is, amit írsz), de amikor szavazást írt ki a HR főnök úr az ügyben (2 alkalommal), egyszer sem jött össze a kellő számú érvényes szavazat (határidőre nem küldték el a voksukat a kollégák). A HR főnök úr pedig nem hisz a közfelkiáltásban :-)), illetve ragaszkodik az általa alapított intézményhez.
Szabályaink és tradicióink szerint az elnök döntése fix, a tartalék lehetösége erre a döntésre szól és nem az esetleges idöközbeni modifikációkra. Az meg igy újabb döntés lenne, amire ráadásul most már nincs is kerete az elnöknek. Igy várunk, nem elöször történik ilyesmi.
Az infláció többlet ellentétes az mnb alapelvével. Ezzel a taktikázás keretei be is szükültek.
Kamatszint célja egyébként érdekes módon a fednek van, nem mellékesen amiatt is, mert a fenntartható növekedés irányitása is a kompetenciájába tartozik.
(ezt az ules elmaradast nem ertem, de biztosan bennem van a hiba. mi van, ha krz megis ulni akar, mert az mnb ket het mulva szerinte 50 bp-t csokkent? akkor ket het mulva mondjon -25 bp-t es akkor osszeadodik ezzel a mostanival?)
Ez a második hiba. Viszont most akkor belép a tartalék szabályzatunk. Ha a következö ülésen -25 bp-t lép az mnb akkor a hiba annullálódik.
Igy tehát a következö ülésünk elmarad, helyette menjen mindenki barnulni, azt meg majd megüzenjük, hogy ki nyert a Kovács-Orbán nemzetformáló vitában, emiatt ne maradjon otthon.
akkor, hayolszamolom, osszegyult az osszes ajanlas.
kellemesen szort javaslatok, ha a tagtarsakat vigasztalja a dolog, a reuters felmeres is kb ilyen jellegu es aranyu megosztottsagot rogzitett elemzoi korokben.
a nagyobb csokkentesnek tobbek szerint oka lehetne a pm altal jo elore beharangozott majusi pozitiv meglepetes a ktsgvetesi deficit alakulasaban. en ezt a szamot with a pinch of salt kezelnem, es ahogy a piaci velemenyeket olvasgatom, masok is vannak ezzel igy.
azzal nem nagyon tudok mit kezdeni, hogy verslapaj tagtars szerint jo lesz az inflacio, leszamitva azt a tenyt, hog az elmult idoszakban a piaci konszenzus helyett inkabb az o megerzesei jottek be - pontosabban a megerzeseit ugy alakitja, hogy levon nehany pontot a mostanaban tul pesszimistanak tuno piaci konszenzusbol:)
inkabb maradnek tehat az ajanlasok atlaganal, es 25 pontos kamatcsokkentesrol dontok.
ps: egyebkent nem hibaztam en mar 2x? es akkor nem kellene uj elnokot valasztani?
A dilemma nyilvánvaló, a tisztelt kartácsok kifejtették már előttem bőségesen a pró és kontra érveket. Mivel - a néha talán feledésbe merülő -célunk az, hogy megjósoljuk az IRL MT ülését, én az elmúlt hónapok fejleményei alapján azt mondom, hogy vágni fognak 25 bp-ot, azzal a megjegyzéssel, hogy jómagam lehet, hogy a kivárásra szavaznék a helyükben. Tehát a javaslatom: 25 bp vágás.
Egy kérdés a Ttársaknak:
ha a kis árfolyammegingással, inflációtöbblettel járó csökkentéseket meglépve alacsonyabb kamatszintet sikerül kialakítani, akkor a Fed emelés utáni esetleges kockaprémium növekedést nem tudjuk megúszni alacsonyabb végső kamatszinttel?
A GDP adat meglepően jóra sikeredett, ami azonban önmagában nem indokol monetáris politikai lépést. Ha GDP növekedése tartós és előnyös szerkezetű lesz, akkor javulnak az idei deficitcél teljesülésének feltételei. Az MNB-nek azonban szvsz nem lenne célszerű túlzott optimizmussal ennek elébe menni. Ha a kedvező GDP dinamika fennmarad ÉS a kormányzat az EP választások után érdemi kiigazító lépéseket tesz, akkor egy ambíciózusabb kamatcsökkentési pálya is lehetségessé válhat a 2005-ös inflációs cél veszélyeztetése nélkül.
A pozitív fejlemények mellett meg kell említeni egy esetleges -és egyre valószínűbbé váló- Fed kamatemelés jelentette kockázatot a carry pozíciókra nézve.
Tényleg izgalmas ülésnek ígérkezik, én ezért hétfő délelőttig még kivárok, addig szorgalmasan dobálom még a pénzérméket (fej: tartás, írás: vágás) :-)))
Ha azt mondanám hogy minusz X bp az nem a meggyözödésem lenne, hanem az mnb idei gyakorlatából származó találgatás. Aminek konzisztens magyarázata szerintem nincs, csak úgy mint ahogy elözö vágásnak se volt. Max. annyi magyázata lehet, hogy van elég reálkamat tartalék, amit esetleg nem rendit meg az apró lépéses vágás sorozat.
Viszont ha valaki, akkor Járai tudhatja, hogy milyen vicceket irhat az infla, amikor az olajár kissé eltér attól, amivel terveztek. Ráadásul tartósan. Ez ügyben a jelenlegi OPEC lépés nem megoldás a megfelelö árcsökkenésre. Azt is láthatta az ember, hogy egy merénylet Szaudiban egy nap alatt mekkora árugrást tudott kiváltani. Ha ehhez hozzáteszem, hogy a merénylet fenyegetés Töröko-t is elérte, akkor csak a bizonytalanság biztos.
Minden esetre az infla növekedés sikeresen elkapta az EU-térséget, import oldalról tehát lesz nyomás.
Egyéb hazai reálgazd-i, pénzügyi mutatókban egyelöre nem látok semmi olyan alakulást, amit tartósan pozitivnak vélhetnék.
Szóval én a halmozódó bizonytalanságok és negativ folyamatok közt tartást javaslok.
Akkor szokas szerint en kezdenem:)
Kicsit gondban vagyok, egyforman szolnak ervek a vagas es a tartas kozott.
Kijott egy jo GDP es beruhazasi adat, az infla is kedvezoen alakul, allitolag az aht szam is jo lesz, ez mindenkeppen a vagas mellett szolna. A ft viszont beragadt, nincs igazan mozgas a piacon, a jo mutatok se indukaltak erosodest. Az arf. jelenleg elegge kulso hatasoktol fuggonek tunik, es az emerging marketekkel szembeni bizonytalansag konnyen szulhet egy nagyobb buktat a piacon.
A jegybank azonban kivarhat egy kicsit, mig tenyleg kijonnek a pozitiv adatok, es a tendencia is kedvezo lesz, emellett varhat arra is, hogy az arf kapcsan elmuljon a bizonytalansag. Mindezeken tul az aht helyzete tovabbra se rozsas, a tervezett hiany algha tarthato. Ja, es varhat egy ulesnyit az EP valasztasok miatt is.
En megis azt gondolom, hogy az MNB ra fogja szanni magat egy 25 pontos vagasra, csak ugy jelzes gyanant. Volt mar ra pelda. Szoval -25bp.
A Monetáris Tanács 2004. május 17-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve változatlanul hagyta a jegybanki alapkamatláb 11,50%-os szintjét.
A Monetáris Tanács megtárgyalta a 2004. májusi Jelentés az infláció alakulásáról című kiadványt. A Jelentéshez kapcsolódó helyzetértékelését a Tanács önálló állásfoglalásban teszi közzé.
A Monetáris Tanács 2004. május 17-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve változatlanul hagyta a jegybanki alapkamatláb 11,50%-os szintjét.
A Monetáris Tanács megtárgyalta a 2004. májusi Jelentés az infláció alakulásáról című kiadványt. A Jelentéshez kapcsolódó helyzetértékelését a Tanács önálló állásfoglalásban teszi közzé.
tartás. az mnb már megint annyira szar helyzetbe lavírozta magát ezekkel a megelőlegezzükabizalmataköltségvetésnekésazországnak-típusú kamatcsökkentéssel, hogy őrültség lenne megint vágni. ráadásul megyó is csak az év végére adta ki nekik, hogy egyszámjegyű legyen a kamat. (az infláció meg kétszámjegyű :)))
Szintén tartás. (pl. mert az olcsóbb import élelmiszer versenye gondolom nem kompenzálja az olaj drágulását inflációs szempontból - ráadásul mindketto HUF eladást generál.)
Én folytatnám azt az ortodox elvemet, hogy az adott helyzethez adequátan kell viszonyulni. Tehát tartás. A ft komolyabb megrendülése elleni harcban egyelöre vessük be a jó magyar "Kibekkeljük!" taktikát. Bár lehet hogy megint úgy gondolkodnak egyesek IRL-ben, hogy lépni akkor kell, amikor senkinek nem jutna eszébe.
Ugy latom ulni fogunk, ugyhogy kezdenem is egy tartassal. Jo szar kulso egyensulyi szamok jottek ki, es bar az infla a vartnal nemileg jobban alakul, nem latok egyelore lehetoseget tovabbi vagasra.
csak a történelmi hűség kedvéért jegyzem meg, hogy elnökké választásomkor jacko küldte el nekem az adatokat és a pontszámítási módszert emilben, vagyis én csak követem az általa lefektetett elveket.
Elfogadom mert nem értem. Már korábban is kifejeztem, hogy a pontvezetés tudomománya terén monopóliuma van a Kollega urnak.
topic
Én nem hiszem, hogy a befektetöket, spekiket túlságosan izgatnák a mostani infla számok. A 2004-es "cél" nem hiteles, ami 2005-öt illeti ahhoz meg ráérnek tanulmányozni a folyamatokat a 2. félévtöl. Különösen a mostani rekordba borult olajárak mellett.
Én egyszerüen csak managelési problémákot látok a döntések mechanikájában. Mikor is mondta Járai, hogy addig nem lehet szó kamatcsökkentésröl, amig a hosszú kamatok nem tükröznek tartós bizalmat? 3-4 hete?
Kedves HR főnök úr,
mivel Jacksonhole alapító elnök kiválása után a hibapontok regisztrálásának rendkívüli kreativitást megkívánó feladata rám maradt, ezért mint a téma felelőse (és a vonatkozó Excel tábla gazdája :-), van szerencsém arról tárékoztatni, hogy igazolatlan hiányzások esetén az elmúlt 3 évben a következő számítási metódust alkalmaztuk: a hiányzó az aznapi döntési legmagasabb hibapontját kapja, ha pedig netán mindenki talált, akkor mindenképpen kap 1 hibapontot (ez jelent ebben az esetben 2 pontot vérslapajnak, akár hiányzásnak vesszük a tegnapi napot, akár elfogadjuk a tartásra vonatkozó ajánlását). Ennek megfelelően diszkrecionális +1 hibapont kiszabására az eddig követett gyakorlatunk szerint nincs lehetőség.
ott volt az eu-csatlakozás, mint rejtett info :)))
meg megyó beszólt, hogy egy számjegyű kamatot akar az év végére... zsiga meg vág, mint a szecskázógép.
Hamarabb fogják megfejteni a Nazca vonalak rejtélyét mint az ezévi mnb döntések idö és logikai konzisztenciáját.
Az Elnök úr számára a következö megjegyzéseim vannak:
- elsö ülésén a döntését a kompromisszumos idön túl irta be, igy érvényessége a tagok döntésének volt - ami helyes döntésnek bizonyult.
- második ülésén elfogadom a közvetitö általi módot, de ez is a kompromisszumos idö után született, igy marad a tagok ajánlása - ami helytelen döntésnek bizonyult.
- vérslapaj kollega nyugodtan kérhetett volna mentességet az ülés alól, a közvetitett javaslata a 11 órás limit után lett láthatóvá, igy ö egy plusz hibapontot érdemelt ki.
Elnök úrnak javaslom, hogy 11 órakor zárás van a tagoknak, igy nem kell magát kötnie a 12 óráig váráshoz.
Aki meg sejteni véli, hogy mi a logika a "Helyzet van de aprót mozdulunk" - meg a "Láthatóan nincs helyzet de nagyot lépünk" elvben annak megköszönném.
Vagy van valami rejtett info, amiröl nem tudott senki?
csak a pontosság kedvéért: ez kérlek szépen 2 hibapont mindenkinek (25 bázispontért mérünk egyet), de az elnök úrnak csak 1 tévedés (amibe ráadásul mi kergettük bele...)
Vérslapaj kartács így is, úgy is 2 hibapontot kapna, úgyhogy mind1 mi alapján számolom el.
csak most ertem ujbol gepkozelbe, es megerositem, hogy tartunk:)
viszont bocicsoki kartacs teljesitmenyertekelo tevekenysegehez kapcsolodva megjegyeznem, hogy verslapaj tagtarsunk messzi foldrol (vizrol) sms-ben uzent tartast, amit en dontesemnel figyelembe is tudtam venni, igy velemenyem szerint ne kapjon nem ajanlasert hibapontot.
1. egyetértek, normálisan tényleg nem lehet kitüntetett szerepe pont a döntés napi árf. mozgásnak, inkább a trendnek és a várható alakulásnak; csak ma reggel még nagyon nem tudtam h mennyire lesz volatilis a piac, lesz-e rendkívüli demonstrációs hatása a péntek-szombatnak
2. köszönöm az infót:-), szerencsére most nem sokat számít, hogy 10-kor vagy 13-kor döntenek
csak két rövid komment skontóhoz:
1. szerintem nem lenne bölcs dolog egy napon belüli árfolyam-alakuláshoz kötni a jegybanki alapkamatdöntés végkimenetelét (persze biztosan van lélektani hatása az IRL tagokra, már ha egyáltalán nézegetik hétfőnként a piacokat tanácskozás közben)
2. A döntést délután 2-kor hozzák nyilvánosságra, de már valamikor délelőtt megszületik, nem tudom pontosan a napirendet (mikor kezdődik az ülés rendszeresen), de el bírom képzelni, hogyha nincs nagyobb vita akkor már 10 körül lezárják a dolgot (de az ebédszünetig biztos végeznek :-))
nincs igazan jo dontes.
a piac egyelore negligalni latszik a fiskalis problemakat, azaz ha nem vagunk, vagy csak kicsit vagunk, akkor meg inkabb vagasra spekulal mayd a piac. viszont ha tul gyorsan vagunk, akkor par honap mulva esetleg emelhetunk megint, ha jonnek a szep aprilis-majus-juniusi deficit szamok.
na, toprengek meg egy kicsinyt, bar ilyen ajanlasok utan elegge beszukult a mozgaster:)
A gazdaság helyzete és a kötelező jegybanki óvatosság szerintem sem indokolna jelenleg egy kamatvágást, ezzel szemben persze ott van a "küldjünk szimbolikus üzenetet egy kamatvágás formájában az EU tagság első munkanapján" érv. Én sokat vacilláltam a kettő között, azért mondok tartást, mert a jelenlegi MT eddig sem mutatott nagy érdeklődést a szimbolika iránt, úgyhogy nem valószínű, hogy mostanra jött meg a kedvük.
Kedves elnök úr, most láthatod, hogy milyen "engesztelhetetlen inflációs héjákat" kell itt vezetned kéthetente :-)))
off
meglesz még a jüan/renminbi alulértékeltségének böjtje, de a korrekció nemcsak minket fog érinteni - de azért érdekel, hogy ennek tudatában szerintetek milyen árf/gpol-t érdekes folytatni. (szvsz inkább talán gyenge árfpol, h kevesebb termelőkapacitás menjen ki)
on
most éppen 250,7-en van az euró, kora délutánig még lehet vmi a kartácsok által említett EU-fóriából, akkor igazán vághatnánk. De egyelőre azt feltételezve, hogy itt marad vagy kicsit gyengül, tartást mondok.
tartás. belföldi fronton ugye beígérték az óvatos kamatcsökkentések politikáját, nézni kell a büdzsét. külföld/tőkebeáramlás/forint-fronton meg ha az amcsik a vártnál korábban emelnek kamatot, az jól hazavágja a dollár/forint kamatspread-et nem éri meg a carry annyira, gyengülhet a forint.
Tartás, mi más?
Nem látok semmi érdemleges eseményt az elmúlt ülés óta ami reakciót válthatna ki. Üzenetet adni meg akármilyen lépéssel most minek?
A kockázatok egyébként is a levegöben lógnak. A nasdaq 2 éves legnagyobb heti esését produkálta, ha a kinai okot leszámitjuk, akkor marad a páni félelem a beinduló inflától és kamatemeléstöl. Az olajár újra tartósan magasan jár, igy a ft árfolyamra szenzitiven kell figyelni, nehogy azelött erösödjön jelentösen mielött az import infla ideér.
Növekedés oldalról a fö EU piacokon ezévben megint inkább sirás lesz, igy c/a, aht oldalról lehetnek még meleg helyzetek. Kivéve ha nagyon belendül ez EUfória.
Tartást javasolnék, a választásokig valószínűleg nem tudjuk meg, hogy a kormány mit tervez a deficitcél, további korrekció, reform ügyben, ami rövid távon növelheti, de biztosan nem csökkenti a bizonytalanságot. Emlékeztetnék (ha jól számoltam :) ), hogy a PM előrejelzése szerint az áht deficit első félévben eléri a tervezett 88%-át. A második félévre tervezett áfa és jövedékiadó bevételek teljesülését, amelyek helyrebillentenék a tendenciát, nem elhanyagolható kockázatok övezik.
EP választások után, ha a PM/kormányzat előáll vmi értékelhető javaslattal, folytatódhat az óvatos kamatcsökkentési pálya.
A tartás a sávszél közelségének tükrében kockázatokat is rejt magában, elég egy kisebb csatlakozási EU-fória, és könnyen a szélen lehetünk újra.
Ceterum censeo: a forint ingadozási sávját el kellene törölni
Bocsanat a nehany hetnyi szunetert, de szabadsagomat toltottem utazassal es egyeb elfoglaltsagokkal. Az ulesrol valo hianyzasra nem probalok meg kifogasokat talalni, egyszeruen nem voltam kepben.
Krz Elnok Urnak gratula es munkasikereket!
Én is kivárást mondok a jelenlegi helyzetben, talán beleférne most is 25 bázispont (mármint nem hiszem, hogy komolyabb piaci turbulenciákat keltene), de talán egy stabilabb forinttal és egy esetleges (a korábbi várakozásokhoz képest) áprilisban további pozitív folyamatokat tükröző inflaadattal nyugodtabb szívvel lehet a faragás mellett szavazni. Tartás.
Gratula krz és köszönet gyrk (+bocicsoki, manhattan és persze jacksonhole) kartácsnak!
Az MNB két hete is egy óvatos szcenáriót lépett, így a konzisztencia most sem kíván mást:-). (By the way, miért fetisizálják ismét az elemzők a 250-260-at?) Ugyan 25bp minusz simán beleférne, főleg h nemrég volt 270 is az EUR és h jót tenne az alacsonyabb kamat/nem túl erős áf mix, ha már egyszer a külföld alacsonyabb kamat mellett is hajlandó finanszírozni, de az a fortélyos megérzés igazgat (=mondás), h tartás lesz a döntés.
Gratulálok elnök úr, ön háborgó tengeren vette át a hajó irányítását, remélem biztos kézzel vezeti révbe a bizonytalanság hullámain hánykolódó hajónkat.
Úgy vélem mai ülésén a Monetáris Tanács nem változtat az alapkamaton. A döntést szerintem nem annyira a 2005-ös cél teljesülséhez kötött, mint inkább a mon tan hevületéhez: "történjék bármi, forintgyengülés után nem vágunk. (Árfolyamcélunk persze nincs)"
Elnökúrnak tehát azt javaslom, tartson.
Először is gratula leköszönő és új elnök uraknak!
Másodszor: a holnapi ülésre tartást javasolnék.
Indoklás:
- a költségvetési folyamatokban a PM legújabb gyorsjelentése szerint nem történt pozitív irányba mutató változás
- a további kiigazítás illetve egy esetleges áht reform körvonalai továbbra sem látszanak, ami a bizonytalanság/bizalmatlanság fennmaradását eredményezheti
- a hosszabb lejáratokon nőttek a ref. hozamok
- az márciusi inflációs adat ugyan kedvezőbb volt a vártnál, de ne felejtsük, hogy Mo.-on elvileg inflation forecast targeting működik, és az MNB jelenleg a 2005 decemberi inflára koncentrál.
- forintárfolyamra vonatkozó megjegyzést nem tennék
Et ceterum censeo Carthaginem esse delendam...a sávot el kell törölni!
Gratulák az új elnöknek, reméljük, hogy ebben az évben már nem kell az utódlásról gondolkodni. Most csak beköszönni jöttem, ajánlás és indoklás holnap reggel várható, addig még tájékozódom :-))
bizalmatokat megkoszonve ezennel elfogadom a magyar virtualis valosag velhetoen legmegtisztelobb gazdasagpolitikai posztjanak betoltesere vonatkozo felkerest.
sokat toprengtem az elmult napokban, nem keves erv szolt amellett, hogy meg a szavazas megkezdese elott kiszalljak a nemes versengesbol. vegul azonban gyozott a hiusag, es ugy dontottem, hogy szeretnek szerepelni a gazdasagtorteneti tankonyvek lapjain, mint az a vmt elnok, aki az europai unioba vezette langoktol olelt kis hazankat. ehhez szerencsere semmit nem kell tennem, a szamomra minimum rendelkezesre allo ket ules kozul a masodikat mar majus 1 utan fogom osszehivni:) azzal jelenleg nem szamolok, hogy az euro-ovezetbe is az en iranyitasom alatt kerul be az orszag:)))
munkalkodasom soran elodeim aldozatos es peldamutato munkajat tartom majd szem elott. kulon is szolni szeretnek jacksonhole kartacsrol, a vmt elso elnokerol, aki egesz polforumos tevekenysegevel hozzajarult e poszt presztizsenek megalapozasahoz. utodai eddig mind atvittek a magasra helyezett mercet, magam csak remenykedni tudok abban, hogy tevekenysegemmel nem okozok visszafordithatatlan karokat a vmt elnoki pozicio presztizseben.
meg 1x koszonom tehat a bizalmat, es ezennel ossze is hivnam az elso ulest. a javaslatokat hetfo delelott 11 oraig varom, dontesem hetfo 12 oraig hozom nyilvanossagra.
hajra monetaris politika, hajra kamatok!
ps: lehet, hogy nem kellett volna hajnal 5-ig buliznom, es akkor osszeszedettebbre sikeredik a bekoszonto:)
pps: azt viszont omenkent ertekeltem, hogy tegnap egyutt (legalabb is egy legterben) ebedeltem zsiga kollegammal, a majd leonardban:)))
az érvényes szavazás kiértékelése alapján ezennel tisztelettel felkérem krz kartácsot, hogy fogadja el a vmt tagok többségének döntését és vállalja el a vmt elnöki posztját. a felkérés elfogadása esetén megkérem az elnök urat, hogy mondja el szűzbeszédét :)
leköszönő elnökként szeretném megköszönni a tagok segítségét, manhattan-nek az amnesztiát és a kreatív szabályértelmezést.
végül egy jó tanács, ahogy az már a stafétabot átadásánál lenni szokott: az eddigi tapasztalatok alapján a vmt tagok többségi döntése meglehetős pontossággal jelzi előre a montan döntését. én kétszer (háromszor??)is a széllel szemben pisiltem, be is sárgultam mindahányszor.
köszönöm a nemes gesztust, mindenesetre úgy látom, hogy - tiltakozás hiányában - vállalod az elnöki titulust, ha téged választ többség (gyrk ex-elnök úrtól majd nemsokára gondolom megtudjuk)
P.S.: A feleség hiányát IMHO könnyű volt észrevenni, azon kevés tagtársak közé tartoztam, akik nem törődötten, elcsigázottan, sőt hovatovább kisimult arccal és idegrendszerrel érkeztem a családi ünnepekhez közel eső VMT talikra, egyértelmű volt a helyzet :-)))))))
ize, en lemaradtam a hataridorol, de ezuton szeretnem jelezni, hogy bocicsoki tagtarsara adnam a szavazatom - elnoki tenykedesenek maig fenylo emleke tobb mint elegendo indoka bizalmam ujboli belehelyezesenek (vagy mi:).
ps: ha lenne bocicsoki tagtarsnak neje, akkor ra szavaznek, a clinton analogia peldajara:)))
Kellett vagy másfél perc és három visszaolvasás, amíg beugrott hogy itten a Welteke-sztorira van erősen utalva :-) az előszilvesztert egyébként együtt töltöttem a tisztelt kartácsok jelentős hányadával, ugyanis azokban a napokban volt emlékeim szerint az első személyes VMT tali.
Részemről elfogadva, mail ment gyrk kartácsnak. Mielőtt azonban elnök úr leköszön, és új elnök úr inauguráltatódik, mindketten legyen szívesek beszámolni arról, hogy 2001/2002 szilveszterét hol töltötték, és főleg ki fizette a számlát ;)
Valaki azért szólhatna, hogy akkor minden okés, el van fogadva a javasolt procedúra a részéről, küldjük a szavazatot gyrk ex-elnök úrnak, vagy hoppá, három napja senki nem járt a topicban, és magamban pörgök csak ;-))
igen, igen, neked nincs szavazati jogod ebben az ügyben, de én úgy tudom, ha mondjuk egymillió ember ideírná a nevét petició formájában hogy "KRZ-t elnöknek!!!" akkor azt azért nem lehetne figyelmen kívül hagyni :-)))))
Ez alapján, ha jól látom, köztem és krz kartács között holtverseny alakult ki a legutóbbi időszakot tekintve. Azt javaslom, hogy mindenki jutassa el a szavazatát gyrk leköszönő elnök úrhoz emilben csütörtök déli 12 óráig. Eredményhirdetés aznap délután, így már lesz legitim elnökünk a hétvégére és a 19-ei MT ülésre.
Én egyébként - ezúttal vállalva a nyilvánosságot -krz-re szavaznék, ha lehetne. A szabályaink értelmében a holtverseny miatt mindenképpen szavaznunk kell, de remélem krz kartácsra ruházzuk majd az elnökség nemes terhét a következő időszakra. Nem mintha én nem tartanám megtisztelőnek a feladatot, illetve ne vonzana kellőképpen a "VMT első kétszeres elnöke" titulus, de krz kolléga eddigi teljesítménye és hozzáállása mindenképpen tiszteletet parancsoló, így szinte azt is mondhatnánk, hogy "kijár" neki régóta az elnöki rang a virtuális tanácsunkban.
Kérem jelezzék a kartácsok itt a topicban, ha a fentebb ismertetett menetrenddel és szabályértelmezéssel valami gondjuk lenne.
Emlékeztetőül a releváns szabályok manhattab év eleji összefoglalójából idecopizva:
5. Elnök abból a tagból lesz, aki egy elnöki periódusban a legeredményesebben szerepel, azaz a legtöbbször találja el az MNB döntését. Ha egy periódusban egy régebbi elnök szerepel újra a legeredményesebben, akkor újra lehet elnök, ill. mindenki annyiszor lesz elnök, ahányszor sikerül a legeredményesebbnek lennie.
Megjegyzés: a kirotálódásig.
6. Holtverseny kialakulása esetén minden esetben szavazással döl el az elnöki cim sorsa.
Részvételi arány követelmény nincs, egyszerü szavazati többség dönt.
7. Egy új tag a bekerülése után 3 hónapig nem lehet elnök.
Értelmezési utmutató: NÉV, gyrk elnöki ciklusában összeszedett hibapontok 2002.12.15- , Bocicsoki elnöki ciklusában összeszedett hibapontok, Jacksonhole elnöki ciklusában összeszedett hibapontok, (zárójelben az összes hibapont)
Bocicsoki 5, 3, 4, (12)
gyrk 10, 4, 4, (18)
Hecse 14, 5, 5, (24)
krz 5, 4, 4, (13)
manhattan 16, 6, 5, (27)
skonto 21, 6, 5, (32)
vérslapaj 16, 10, 5, (31)
Costals: friss tag, ez év január közepétől, összes hibapontja: 1
A tagfelvétel az alacsony részvételi arány miatt elmarad.
Gyrk elnöki periódusa lejárt, munkáját megköszönvén felkérném egy rövid búcsú beszédre ill. hivatala átadására.
Az új elnök kinevezési (ill. ha szükséges megszavazási) procedúrájának levezénylésére felkérem a jelenlegi és volt elnököt azaz gyrk-t és Bocicsokit.
Ügyrendi és egyéb kérdésekben kéretik a dolgokat a következö hetekben nem bonyolitani, én ugyanis nem állok rendelkezésre. Egyúttal bejelentem a következö ülésröl való távolmaradásomat is.
többen nem küldtek másolatot a szavazatukról man-nek így a hr főnök úr eredménytelennek nyilvánította a szavazást.
a lemondásom továbbra is érvényes. megcsinálhatjuk ezt a szavazás cécót ha a topik és man (man és a topik) akarja, legfeljebb utána majd lemondok mégeccer :))
(egyébként szerintem felesleges ilyen szervezeti marhaságokkal elvenni az időt az érdemi hozzászólások elől)
Elküldtem az álláspontom a HR főnök úrnak az elnöki pozicióról. Viszont eddig egyik kartácstól sem kaptam levelet (persze az is lehet, hogy engem nem tettek CC-re), és ma éjfélkor lejár a határidő. Kérem mindenki éljen a állásfoglalási jogával!!! Meggyőződésem, hogy a többség azonos véleményem van ebben az ügyben, de ez láthatólag nem fog érvényesülni, ha a kartácsok nem küldenek el egy max. két soros mailt.
P.S: A tagfelvétel ügyében megtudhatjuk a fejleményeket?
Szabályaink nem bizonyos személyekre vannak szabva, hanem mindenkire ugyanúgy érvényesek, csakúgy mint hagyományaink (pl. amnesztiát legelöször jacksonhole kapott). Lassan viszont az válik hagyománnyá, hogy elnökeink idö elött akarnak távozni. Az elözö elnök, Bocicsoki esetében is megtörtént ez. Ö azt nem akarta figyelembe venni, hogy van még egy döntési tartaléka, erröl le akart mondani s idö elött visszaadni a megbizatást. Öneki is maradnia kellett, ugyanis ha már vannak szabályaink, akkor ajánlatos hogy mindenki az alapján müködjön és ne csináljunk rendszert a szubjektiv, túlcsorduló gentlemanusságból, mert ezzel valójában jogfosztást alapozunk meg. Mindenki ragaszkodjon a teljes jogához.
Ennek értelmében továbbra se látok más tényállást, mint azt, hogy a hagyományok szerint ha az elnök nem tud részt venni az ülésen (s ez teljesen objektiv okokból is fennállhat), akkor a tagok ajánlása lesz a VMT hivatalos ajánlása, amit az elnöknek vállalni kell. Jelen esetünkben egyhangú volt a csökkentés.
Szabályaink azt is kimondják, hogy nem szabályozott kérdésekben egyedüli döntéshozatalt alkalmazhatok, amihez mindenkinek tartania kell magát. Nos, én azt hiszem, hogy az adott kérdés van annyira fajsúlyos, hogy nem egyedül döntök, hanem szavazásra teszem a kérdést. Tudvalevö, hogy csak új tag beválasztásánál van többségi részvételi követelmény, tehát aki alakitania akar valamit, az leteheti a voksát, az nem vész el.
Az enyém ott van, ami egy köztes megoldás a legkedvezöbb és legkedvezötlenebb variáció között.
Szavazási határidö akkor péntek éjfél.
A tagfelvételi témához: a mailemben emlitett problémák korábban is elöfordultak, hosszas diszkussziók után akkor is a szabályok kerültek érvényesitésre. Mindenki elött világos kell hogy legyen, hogy mi a teendöje ha valamit el akar érni.
kedves manhattan,
igazán szép tőled, hogy immár sokadszorra próbálsz meg kivakarni a szarból, volt hogy azért nem tudtam dönteni, mert nem voltam webközelben, volt, hogy trehány disznó módon egész egyszerűen elfelejtettem, kaptam már év eleji amnesztiát is, stb.
az érvek amelyeket most felhoztál szerintem erőltetettek, lehet, hogy a vmt szabályzatból ki lehetne csűrni-csavarni a dolgot de én ezt nagyon nem érzem fair-nek. (már ha a fairness itt felvetődött.) nem vérslapaj kartács ajánlására vártam, a tagok ajánlásaiból viszonylag egyértelmű volt, hogy a vmt 25 bp-al csökkentene. én széllel szemben pisiltem és nem jött be. szerintem felesleges kifogásokat keresni, most elég nehéz és bonyolult időszak jön a kamatcsökkentések és tartások megítélésében. azt gondolom, meg kell adni másnak is a lehetőséget éppen a vmt tekintélye érdekében. szóval nem kívánok élni ezzel az utolsó lehetőséggel, vagy ha tetszik fogalmazzuk úgy, hogy ezennel lemondok.
ez egyben azt is jelenti, hogy felesleges az általad kért szavazás, bocicsoki kartácsot inkább arra kérjük meg, hogy állítsa össze a tisztelt tagság track-rekordját, hogy kezdetetét vehesse az új elnök megválasztása.
más. az új tagra adott szavazatok beérkezési határideje tegnap éjfélkor lejárt. ez ügyben hamarosan mail megy neked.
A tagok majd döntenek az esetröl. A fairnress figyelembe vételével azonban módositok: a szavazatokat kéretik e-mailben elküldeni: nekem cimezve, az elözö elnöknek Bocicsokinak copyra.
amint bizonyara on is tapasztalja, az index polforum rendelkezesre allasa olyan szar, hogy egeszen valoszinutlen, hogy az elnok ur -- akit onnel szemben van szerencsem szemelyesen is ismerni -- az altala valasztott idopontban meg tudja irni hozzaszolasat.
most pedig szeretettel varom rendreutasitasat, amelyet teljes mertekben kierdemeltem azzal, hogy a karzatrol bekiabaltam.
Szerencséje van elnök úr, hogy Önnél hagyomány az ortodox hozzáállás a magasszintü feladatokhoz. Többször nem jelenik meg az üléseken, vagy késik, amikor meg jövöbeli egyéni döntési szempont beirására kértem fel KIZÁRÓLAG a tagokat (mert ugye arról van szó, hogy az elnök döntési motivációja alapvetöen nem publikus, igy ö mentes a bemutatása alól), akkor meg irt egy tényleg szép és részletes motivációs essayt.
S hogy miért is szerencséje ha nem az SZMSZ-nek megfelelöen tevékenykedik:
Az Aranyszabályokban (2066) lefektettük (1. pont), hogy az elnök kötelessége az IRL napon legkésöbb 12 óráig meghozni a döntését.
A gyakorlatunkban ez müködött is azzal a mechanizmussal, hogy a tagoknak volt valaha szabva egy 10 órás határidö, amit azért ök néha-néha mégse tartottak be, ráadásul ezt nem is foglaltuk szabályba. Igy én (önhatalmúlag) úgy értelmezem a szabályt, hogy az elnöknek sokszor egész 12-ig várnia kell minden ajánlásra. Most például joga lenne mondania, hogy Ön a végsökig várt vérslapaj kolléga hasznosnak vélt ajánlására.
Ezzel együtt is, a döntések beirásánál mindig beleszámitottam egy 15-20 perces tolerancia határidöt, mig bepötyögi az irást vagy a rendszer átengedi. Ez azt hiszem még vállalható.
Az ennél késöbbi beirás elfogadása azonban se a szabályok alapján, se az esetleges info kiszivárgások lehetösége miatt nem vállalható fel. Egyszer Ön 14 óra körül tett meg egy döntést, akkor én jeleztem a kifogásaimat arról amit itt most leirtam, s Ön meg is tette a fogadalmat, hogy tartja a jövöben a 12-es határidöt.
Ez alapjan azt kell mondanom, hogy a jelenlegi 13.06 órás beirását nem fogadhatom el, akkor se, ha az Ön által emlitett "hosszú tépelödés" esetleg egy álló órán át tartott.
A hagyományainknak megfelelöen az elnök megteheti hogy nem jár el az elnöki funkciójában, de akkor viselnie kell a többségi vélemény következményét. Ez esetben a VMT döntése a vágás volt. A probléma csak az hogy 3:3 arányban 25 ill. 50bp. Ilyen helyzetre emlékeim szerint nem született megállapodás.
Igy kompromisszumot kell találni, hogy a)elfogadjuk-e 25-nek a döntést b) 50-nek és akkor egy 25-ös tartalék marad a következö ülésre vagy a c) patthelyzet miatt 1. bukás 2. pozició megtartás állt be.
Én a kérdés kezelésében a b-re adom a voksom, s egyben megkérek mindenkit, hogy aki erröl szavazni akar, az péntek éjfélig tegye meg itt. Az egyszeri többségi vélemény dönt.
A Monetáris Tanács 2004. április 5-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve 2004. április 6-i hatállyal 12,25%-ról 25 bázisponttal 12,00 %-ra csökkentette a jegybanki alapkamatlábat.
A magyar gazdaság konjunkturális feltételei és egyensúlyi mutatói párhuzamosan javultak az elmúlt hónapokban. A kedvező makrogazdasági folyamatok, az egyensúly irányába tett kormányzati lépések hozzájárultak a gazdaságpolitika iránti bizalom erősödéséhez. A magyar gazdaság állapotáról és kilátásairól alkotott kép javulását jelzi, hogy a befektetők kockázati megítélése is kedvező irányba változott az elmúlt két hónapban.
A kockázati megítélés javulása növeli az MNB kamatpolitikai mozgásterét, egyben megkönnyíti az inflációs célok elérését. A jegybank várakozásaival összhangban javuló gazdasági fundamentumok és a javuló kockázati megítélés együttesen lehetővé teszik a kamatszint óvatos csökkentését anélkül, hogy veszélyeztetné a 2005. decemberére kitűzött inflációs cél elérését. Ebben a kérdésben a Monetáris Tanács helyzetmegítélése nem változott az előző, március 22-i ülés óta. A kedvező folyamatok azonban ma még sérülékenyek, ezért a Monetáris Tanács indokoltnak látja az óvatosságot és a fokozatosságot.
"...Szólt arról is: a jegybank elnöke három napon belül két egymásnak ellentmondó prognózist adott az infláció mértékéről. Ezért a szocialista frakció felszólítja Járai Zsigmondot, hogy "szálljon be az ország érdekében a kormány gazdaságpolitikáját támogatók körébe".(MTI) "...
hosszas tépelődés után a TARTÁS mellett döntöttem. indoklással tartozom, mert szembe mentem a vmt többségének kamatcsökkentést szorgalmazó ajánlásával: az monjduk túl egyszerű magyarázat lenne, hogy a 25 bp. kamatcsökkentés óta semmi olyan nem történt, ami újabb kamatvágást indokolna, így inkább azt mondanám, hogy ha az mnb komolyan veszi magát - végre egyszer - és tényleg az általa korábban kommunikált inflációs várakozások letörésére koncentrál, akkor tök felesleges lenne most egy monetáris lazítás. fundamentális indok szerintem nem szól a kamatcsökkentés mellett. egy kisebb csökkentés felemás jelzéseket küldene a piac felé. a legvalószínűbb így szerintem, hogy várnak a következő ülésig, és akkor jönnek majd egy 50 bázisponttal.
vagy a franc se tudja... :))
kedves kartácsok,
csak jelezni szeretném, hogy ma éjfélig lehet - a hr főnök úr verdiktje értelmében - javaslatokat tenni az új tagra. eddig két javaslatot kaptam, szeretném, ha mindenki megerőltetné magát... vegyük komolyan magunkat!
A 100 bp nekem túl soknak tűnik. A reálgazd. érdeke a kiegyensúlyozottság, a fenntartható kamatprémiumredukció és nem a látványos de a volatilitás elszaladását eredményező kamatugrás. A portf. tőke beáramlásra épülő huf erősödés nem fenntartható (ld. manhattan-nél: "EUfória"), tényleg jó lenne ktgvetési korrekció is, h ne legyen nagy beomlás később. A többség által fontolgatott 25-50 bp nekem is tetszik, a 25 mellett szól pl hogy lesz még ülés, ha lesz megtámasztó erő, lehet vágni később is, de a jelenlegi erősödés túlzott, reálgazdaságilag alátámasztatlan mértékére is utalni kell - erre lehet jobb az 50bp.
A buborékokat kezelni kell, de nem túl drasztikusan - legyen inkább 50 bp.
2. siratom, hogy januárban azt ajánlottam volt az egykori gimn. oszttsaknak, h ha éves távlatban rövid eur pozíciójuk van (pl. mennek nyaralni), akkor 260-ig történő Ft erősödés esetén vegyék meg ami kell:-(((
Hogy mi értelme van ekkora volatilitások mellett 25 bp-kel lépkedni nem tudom. Ennek semmi komoly piac irányitó ill. megerösitö szerepe nincs.
A jelenlegi helyzethez: Drazsé legújabb aht verziója, amelyben gyakorlatilag elismerte a tarthatatlan 2004-06-os hiánycélt a hosszútávú hozamokra szerintem semmi hatással nem lesz, mert a 2008-as csatlakozás már tavaly évvégén kiárazódott - a legújabb 2009/10-es verzió meg ezzel még nem kerül veszélybe. Rövid távon meg szerintem talán azért nem lesz hatása, mert ez a plusz hiány növekedési verzió a jelentös devizahitel lehetöségek alapján nem okoz az államnak finanszirozási nehézségeket. Talán még akkor se ha a vállalati szektor idöközben átmegy jelentös netto hitelfelvevöbe.
Igy arra koncentrálnék, hogy jelenleg megitélésem szerint egy anticipált, jelentösen javuló c/a, ill. valami EU-fóriaszerüség hajthatja a ft erejét. A spekuláció avagy az eufória túlzott belendülése ellen valahol 50 és 100 bp közötti vágást tartanék ideálisnak. (Hasonló okok miatt vágtak a szlovákok is nemrég). Mivel azonban a rövid hozampiacon max. egy 50bp-és vágás van beárazva, igy ennyit javaslok, egy nagyobb lépéssel egyelöre kivárnék. Már csak tekintettel a lakosság megtakaritási hajlandóságától való túlzott el nem tántoritásra is.
Gyakorlatilag az mnb hasonló szituációs nyomás alatt van mint 2002 végétöl, az aht-val szemben azonban most szemet hunynék. Úgyse az mnb jelzésekre reagálnak - azokkal csak vitatkozni szoktak.
Két technikai ügy:
1. éppen most küldtem meg javaslatomat az új tagra az elnök uraknak, és ezúton mindenkit biztatnék, hogy a topic komolyságának megőrzése érdekében éljen ajánlási jogával.
2. Hová tűnt skontó tagtárs?
nahát újra izgalmasak lettek az MT ülések, két hete, amikor mindenki hibázott, lehet, hogy az volt azok, hogy már túlzottan hozáászoktunk a tartásokhoz :-)
Én is vágást mondok holnapra, és kisebb vivódás után, én is az óvatósabb 25 bázispont mellett teszem le a voksom. Egy folytatódó forinterősösdésre még akár a következő ülés előtt is reagálhatnak IRL kollégáink (az intermeeting cut/hike egyáltalán nem ismeretlen az új rendszerben, sőt azt gyanítom, hogy 2001 júniusa óta több kamatváltoztatás történt rendkívüli üléseken, mint a megirdetett üléseken) úgyhogy ez is a szerényebb ütem mellett szólhat.
sztem meg mindig az atmeneti periodusban vagyunk, azaz az uj csucsminiszter nem jelentette be hivatalosan a kormany altal megcelzott makropalyat.
e periodus alatt (mondjuk junius kozepeig?:) politikailag mindenkepp erzekeny dolog a jegybank reszerol velemenyt formalni. (az persze nonszensz, hogy ezt eleve fontolgatni kell, de hat ez van.)
-25bp tekintettel a hosszú hozamok és a elvárt kockázati prémium feltételezhető csökkenésére.
Az árfolyam erősödését a MT helyében nem kommentálnám (nem lenne jó, ha újra felmerülne, hogy az MNB-nek explicit árfolyamcélja van), azonban szvsz most szükség lenne arra, hogy az MNB nyilvánvalóvá tegye, hogy további kamatcsökkentésre csak akkor van lehetőség, ha a fiskális kiigazító intézkedések folytatódnak ill. a költségvetés a kijelölt pályán marad.
Bocs, hogy belekontarkodom, egy apro adalek: az AKK legutobbi szamai szerint a kulfoldiek altal birtokolt allomany 2400 milliard Ft folott van, majd' 100 milliardot nott egy het alatt. Ez az utem azert tulsagosan gyors, csak batran a kamatcsokkentessel! :))
En vagnek 50 pontot. A ft tovabbra is eros, a makroadatok javulnak, es ugyan az ECB nem nyesett, van meg boven kamatelonyunk. Szoval azt mondom, hogy most mar vaghatnank meg egyet.
no, lédííz end dzsentlimeeen, most amíg még eszemben van és nem felejtem ezennel ünnepélyesen meghirdetem az ülést!!!! a feltételek a szokásosak, én hétfő dél körül nyilatkozom majd valamit.
A szabályok szerint a mostani elnöki hibás döntés a tagfelvétel szempontjából a 2-nak hibás döntésnek számit, ami tagfelvételt indit be.
A javaslatok leadási ideje a következö ülés (április 5) 24 órájáig lehetséges.
Az ajánlásokat kéretik a regnáló elnök cimére, copyra meg az enyémre küldeni.
Nofene, egy kis gesztusértékű, óvatosan optimista :) 25bp-os vágás.
1. A Monetáris Tanács 2004. március 22-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve 2004. március 23-i hatállyal 12,50%-ról 25 bázisponttal 12,25%-ra csökkentette a jegybanki alapkamatlábat.
A konjunkturális helyzet a jegybank várakozásainak megfelelően fokozatosan élénkül. A külső konjunktúra egyre kedvezőbb alakulásának következtében a hazai exportszektor dinamikusan bővül, ami egyrészt az ipari termelés és termelékenység gyors növekedésében, másrészt a vállalati beruházási aktivitás élénkülésében is nyomon követhető. Mindez a fokozatos fiskális korrekció és a várhatóan lassuló lakossági fogyasztás következtében a növekedés szerkezetét kedvező irányba befolyásolja: a belső keresletről fokozatosan áttevődik a hangsúly az export-ágazat és a beruházások húzóerejére.
A kedvező konjunkturális elmozdulások a külső egyensúlyhiány csökkenésében is tükröződnek. Az importnál jobban gyorsuló export a folyó fizetési mérleg hiányát is fokozatosan csökkenti. Bár a lakossági fogyasztás bővülési üteme továbbra is igen magas, az MNB várakozásai szerint a lakossági megtakarítások fokozatosan emelkedhetnek a lakáspiaci változások és a hosszú távú jövedelemmel jobban összhangban álló fogyasztási pálya eredményeként. Ezzel egyidejűleg a meghirdetett fiskális korrekció is a külső finanszírozási igény csökkenését vetíti előre.
A 2004. eddig eltelt időszakában tapasztalt gyorsuló infláció döntően az indirekt adók és a hatósági árak emelésének hatását tükrözi. A belföldi keresletbővülés lassulásával az év második felében az infláció mérséklődése várható. Az inflációs kockázatok csökkenése szempontjából fontos, hogy a versenyszféra bérinflációja tovább mérséklődjön.
Az elmúlt másfél hónapban jelentősen javult a forintbefektetések kockázati megítélése. A külföldi befektetők által elvárt kockázati felár mérséklődése elsősorban a makrogazdasági folyamatok és a magyar gazdaságpolitikába vetett bizalom javulását tükrözi.
Összességében a Monetáris Tanács megítélése szerint javultak a 2005. végére vonatkozó 4%-os inflációs cél teljesülésének feltételei, ami lehetővé tette az jegybanki alapkamatláb mérséklését.
2. A köztársasági elnök 2004. március 1-i hatállyal hatévi időtartamra a Monetáris Tanács tagjává nevezte ki dr. Hardy Ilonát és Bihari Vilmost, akik kinevezésük után első alkalommal vettek részt a testület ülésén.
Szintén tartást javaslok, törékenynek tűnik még ez a forintárfolyam. Bár a múlt heti 5y & 10y aukciók jól sikerültek, a 2005-ös inflációs célt övező bizonytalanság miatt az MNB-nek most különösen ügyelnie kell arra, hogy a lehető legkonzervatívabb (monetáris politikai értelemben természetesen :)) benyomást keltse.
A reálgazdasági fundamentumok bíztatóak, de újra meg kell jegyeznem, hogy nem reálgazdasági, hanem gazdaságpolitikai/bizalmi/hitelességi válságot láttunk (látunk?) az elmúlt évben, és idén ezt kell valahogy korrigálni.
Bár én amondó vagyok, hogy lassan elkezdhetjük szárítgatni a puskaporunkat egy kamatcsökkentési periódus elindításához, egyelőre még az unalmas tartások mindennapjait éljük, úgyhogy most még nem lesz változás.
En tartast javasolok. Semmi olyan esemeny nem tortent, ami miatt a monetaris kondiciokon valtoztatni kene. A makroszamok ugyan javulnak, de az aht helyzete tovabbra se ad okot a derure, az elsodleges cel, az infla tekinteteben pedig egyelore romlast tapasztalhatunk. A forint erosodese mogott pedig inkabb spekik allnak, mint vegbefektetok.
a kritika jogos, megpróbálom összeszedni magam. a zindex viszont tényleg úgy szar, ahogy van. indoklások: sztem mostanában elég egyértelmű a helyzet, olyan túl sok mindent nem lehet róla elmondani. szóval akkor hölgyek, urak tessenek nyilatkozni!
Mivel hétvégén elöreláthatólag nem leszek neten, igy nyito az ülést.
A megromlott szinvonalunkoz 2 megjegyzést:
- Ha Elnök úr tradiciót csinált abból, hogy pénteken összehivja az ülést, akkor ezt tartamni kellene, mert úgy látszik egyesek (én is) ezt figyelik és nem a naptárt.
- másrészt több tagtól (tölem is) hamis lenne elfogadni az érvet, hogy nem tudott véleményt irni, mert hétfön nem tudot bejutni. A valóság az, hogy hétvégéb a többség aktiv más topicokban, tehát böven lenne ideje beirni az ajánlását
- ezzel kapcsolatban: úgy látszik, hogy hétfön már csak azért járnak erre a tagok, hogy a legrövidebben lerendezzék az egyszavas ajánlásukat. Hétfön már csak ennyire futja a tagok idejéböl, vagy tényleg nincsenek emlitésre méltó fejlemények?
A jelenlegi üléshez: látszik, hogy az általunk megjósolt volatilitás teljes gözzel halad ebben az évben. Ebböl kifolyólag se az árfolyam, se a hozamok se ezek hosszabb távú kilátásai nem annyira meggyözöek, hogy az kamatváltozásra adna okot. Az infla egyelöre emelkedik, majd meglátjuk mikor mondhatjuk el, hogy tetözött ezen vagy azon a szinten.
Úgyhogy tartást ajánlok.
Elvi szinten folyt csak a vita (ötletek merültek fel, olyannyira szabadon szárnyalva, hogy valaki még a gondola.hu-t is bedobta), de IMHO bizonyos technikai nehézségeket is okozna a hozzászólások elszakítása a topictól.
Én reggel észleltem a problémát, és próbáltam volna összerántani egy VMT ülést, de miután párszor kidobott az Index, felhagytam vele. Valszeg más kartácsok is hasonlóképpen járhattak. Én továbbra sem regisztrálok hibapontot a mai napért, hiszen amellett, hogy elfelejtkeztünk róla, hogy most egy héten belül két ülés lesz, a korrekciót a technikai nehézségek akadályozták meg ( ez most már mindig így lesz az indexen???)
Közlemény a Monetáris Tanács 2004. március 1-i üléséről
A Monetáris Tanács 2004. március 1-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve változatlanul hagyta a jegybanki alapkamatláb 12,50%-os szintjét.
szerintem ilyenre feleslges reagálni, hadd higgye, hogy a hazugásokban fuldokolva, a szemünket eltakarva szemléljük a világot, és hülyén halunk meg. Összeesküvés-elméletekkel vitatkozni sokkal feleslegesebb, mint homokot vinni a sivatagba :-))
Bár jómagam nem láttam még készülés közben fizmérleg statisztikát, én úgy képzelem, hogy a hibák oka az lehet, hogy a fizmérlegkönyvelésnél (ugyanazt a kettős könyvelési szabályt követik, mint a vállalati számvitelben) a tétel két lábát különféle adatforrásból kapja meg az MNB megfelelő főosztálya, és ezért nem stimmel az egyenleg (pl. az áruforgalmat a vámstatisztikákból, az azt ellentételező hitelállomány-változást a banki jelentésekből kapják meg).
Egyébként nyugodtan feltehetted volna a kérdést isopoda a Közgazdaságtan topicban, ugyanis ezt más célokra használja a díszes közönség (a reakciókat is inkább oda kellene áttetnni)
Emberek. Olvassátok már el "Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció - A kamatkapitalizmus világrendje" c. könyvét, és a MNB kis játékai elég jól érthetővé válnak.
Sajnos mindenki csak báb ebben a játékban...
Méghogy független, önálló Magyar Nemzeti Bank... röhej.
Ez gyakorlatilag az adatgyujtesbol szarmazo statisztikai hiba, ami arra szolgal, hogy az aktivak a vegen megegyezzenek a passzivakkal. Relative szvsz nem nagy, masfelol az, hogy sok forrasbol dolgozik az MNB, indokol ekkora hibat. Kovetkezmeny? Semmi.
Egy kérdésem lenne: a fizetési mérlegben van egy olyan tétel, hogy hibák és kihagyások. Ez évről évre változó, nagyjából százmillió dolláros nagyságrendű (Magyarország esetében). Hogyan lehet ilyen nagy? Mi az oka? Mi a következménye (pl: makromodellek, elemzések figyelembe veszik)?
1. A Monetáris Tanács által megvitatott és elfogadott 2004. februári Jelentés az infláció alakulásáról című kiadvány elérhető az MNB honlapján. A Jelentéshez kapcsolódó helyzetértékelését a Tanács önálló állásfoglalásban teszi közzé.
2. A Monetáris Tanács 2004. február 23-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve változatlanul hagyta a jegybanki alapkamatláb 12,50%-os szintjét.
A Monetáris Tanács bízik abban, hogy a makrogazdasági egyensúlyi helyzet várható javulása és a fiskális konszolidáció következetes folytatódása esetén az ország kockázati megítélése javulhat. A pénzpiaci bizonytalanság mérséklődése kulcsfontosságú az inflációs célokkal összhangban álló várakozások kialakulása szempontjából.
Budapest, 2004. február 23.
MAGYAR NEMZETI BANK
MONETÁRIS TANÁCS
krz-nek köszi a kommunikációs asszisztálást
index monnyon le
vérslapaj kartács is üzeni, hogy tartana.
ha később nem bírok bejutni a zindexre, akkor én is tartanék. és továbbra is javaslom, hogy hivatalosan ne üljünk. nincsenek meg hozzá a technikai feltételek. majd írok egy dörgedelmes mélt az informatikai igazgatóságnak ;-) !!!
Elöször is talán foglaljuk össze, hogy 2004-ben milyen új keretfeltételekben kell gondolkodnunk:
- az mnb felhagyott a preferált árfolyam megcélzásával, de legalábbis nem kommunikálja
- egyébként is kevesebb kommunikációs megnyilvánulásról egyezett meg a PM-mel
- a jó hallásúak kihallani vélhetik, hogy a 2008-as euro zone cél 2 évvel elszállt. Nem mintha az EU fejesek ezt éppen most nem fogalmazták volna meg.
Igy gyakorlatilag csak az inflajelentésekre támaszkodhatunk annak eldöntésékor, hogy akkor mikor van helyzet valamire. Gondolom a kollegak egy része az MT eddig követett döntési gyakorlatát veszi adottnak erre az évre is. Csakhogy ebben nem lehetünk biztosak.
A jelenlegi helyzethez: kijött egy 0,2%-kal magasabb becslés a tavalyi(!!) aht hiányra, s lám azzonnal beindult az árf. turbulencia. Azt hiszem ebböl mindenkinek nyomatékosan értenie kell: a magyar pénzügypolitika formálóinak jelenleg 0,00 hitelessége van, itt minden tizedszázalék megingás újabb valuta válságot indithat be. Ez alapján az emelés/intervenció valamilyen kombinációjának határozottan nö az esélye, de a mai álláspont szerint tartást mondok. (itt megjegyzem, hogy a stratégiaváltozások miatt nem tudható, hogy az mnb hogy áll hozzá pl. egy árfolyamelszálláshoz stb - igy a játék kezd izgalmassá válni)
Ugyanakkor mindaddig amig a válságjelenségek prezentek és semmi konkrétum nincs azok legyözésére továbbra is a radikális kommunikáció hive vagyok:
Igy konkrétan azt üzenném Draskovicsnak és annak a másik, egykori frakcióvezérnek, hogy mielött újabb kamatcsökkentési kivánsággal (felszólitással) szórják tele a médiát, azelött mutassák már be, hogy mit tettek konkrétan ennek a megvalósitása érdekében. Ha semmit, akkor jobb lenne nem megszólalni, mert az eddig is hyperérzékeny piac esetleg a stabilitás megrendülésének fogja fel, hogy az mnb-pm ebben az évben is csak egymással harcol és nincs semmi közös válságlegyözö stratégiájuk. Pontosabban nem a stabilitás megrendülésének, hanem az instabilitás tovább növekedésének.
Igy jobb lenne ha a fent nevezett felek inkább a konkrét szanálási terv mihamarabbi közzétételében és végrehajtásában jeleskednének.
szerintem tartsunk.
a jelenlegi helyzetben semmilyen beavatkozasi lehetoseget nem latok, hiszen a kormany makrogazdasagi programja de facto felulvizsgalat alatt all.
freeze!
Jelenleg nem latok lehetoseget a kamat valtoztatasara. A januari aht hiany a vartnal jobb lett, ami pozitiv hir, de a tendenciat tekintve meg mindig romlas tapasztalhato. A csomag kevesnek latszik, ennel drasztikusabb lepesekre lenne szukseg az ahtban. A monpol mozgastere tovabbra se nagy, es nem kene megint abba a csapdaba esni, hogy vmifele implicit celsavot jeloljon meg az MNB. Egyelore az egyetlen eszkoz a kamatlab, de annak ellenere, hogy a kinalati oldalon felfutas erezheto, az allam finanszirozasi igenye tovabbra is tul nagy, igy nem lehet lazitani.
Tartást javasolnék, az indoklás uaz. mint (2084)-ben, kiegészítve azzal, hogy fogyni látszik a piaci szereplők türelme (ld. HUF/EUR) a lebegtetett megszorító intézkedésekkel kapcsolatban és egyre nyilvánvalóbban látszik, hogy a 120mrd kevés lesz, a bizalom teljes visszatéréséhez közép-hosszú távú áht reform-stratégiát kell kidolgozni.
A 2005-ös infla cél elérése szempontjából is lassan belekerülünk a leghatékonyabb transzmisszós idősávba. Ilyen körülmények közt beláthatatlan következménnyel járhat egy esetleges kamatcsökkentés. Tartsunk és bízzunk.
Ma ülésezik a jegybank monetáris tanácsa
Pesszimizmusra váltottak
2004-02-02
...
Nem segített a forint megítélésének a Goldman Sachs elemzése sem: a befektetési bank szakértői ugyanis úgy látják, hogy az euró fél éven belül 285, egy év múlva pedig 295 forintig jut a hazai fizetőeszközzel szemben. Előrejelzésüket az elemzők tisztán fundamentális okokkal indokolták: a GDP bővülését az első negyedévben 2,4, míg a másodikban 1,6 százalékra várják a tavalyi utolsó három hónapban mért 2,6 százalék után. Igen merész kijelentést tesznek az infláció szintjét illetően is: az első negyedben akár 7,4 százalékos drágulást is elképzelhetőnek tartanak. A jegybank monetáris tanácsa ma tartja ülését, legutóbb az inflációs cél primátusának hangsúlyozására koncentrált az azt követő indoklás. Kamatcsökkentésre ma sem kell számítani.
Rendkivüli ülésnek vehetjük, amit hiba esetén nem szankcionálunk. Az argumentációt kéretik a normál ülésen se elfelejteni, ebböl ért az elnök, meg a piac.
A Drazsé-csomag konkrétumait továbbra is homály fedi, bár már lehet sejteni a körvonalakat és a kormánypártok politikai támogatása sem reménytelen. A forint múlt heti enyhe erősödése a piaci szereplők megelőlegezett bizalmát mutatja, ami egyelőre túlzott optimizmusnak tűnik, különösen annak tükrében, hogy a nagy elosztórendszereket érintő további intézkedésekről még nem esett szó. A jegybank a piaci szereplőktől eltérően nyilvánvalóan nem előlegezheti meg a bizalmat, így kamatcsökkentésre csak akkor nyílik lehetőség, ha a megszorító intézkedések végrehajtása megindul. Kérdéses, hogy az EP választásokra történő felkészülés ebben mennyire fogja akadályozni a kormányzatot.
Elöször is köszönet az Elnök úr és Tagok felé, hogy a VMT 2003-ban is betöltötte a célját: elemezte, véleményezte az aktuális helyzetet, önálló véleményt formált meg ill. meghozta a kamatpolitikai döntéseit. A VMT 2003-as munkájára mindazonáltal sajnálattal kell megállapitanom, hogy az elözö évekhez képest a szakmai ellaposododás jellemzö. Ehhez egyrészt néhány tag notórius távolmaradása az ülésektöl, másrészt az ülésen résztvevök – igen sokszor - mindenféle tartalmi argumentációtól mentes egyszavas ajánlása járult hozzá a leginkább. Viszonylag ritkák voltak a tagok közt a téma,- ill. esemény megvitatások, de a legritkább az egy-egy elnöki döntéshez szines szempontokat kináló ajánlatok adása volt.
Ellenben meg kell jegyeznem, hogy ez az ellaposodás bizonyos részben kivülröl is determinálva volt:
Az MT döntési gyakorlata 2003-ban
A 2002-es évröl szóló VMT közleményben már utalástörtént arra, hogy az MT akkori gyakorlatából kifolyólag az állandóság várható. Ez azt jelenti, hogy az MT csak a legvégsö esetben fog olyan kamat lépéshez nyúlni, amit nem preferál a monpol céljai elérése közben. Mig a jól bejáratott és hiteles JB-k esetében a döntéshozatalnál preferanciát kap az "egyenletes kamatpálya" – a sokkokat mellözendö és a reálgazdasági veszteségeket minimalizálandó – addig az MNB gyakorlatában ez a fajta minimalizálási kisérlet (bár ennek létezése leginkább csak indirektben sejthetö MNB közbülsö cél) egy egyfajta "egyenes kamatpályában" öltött testet. 2003-ban valóban MNB gyakorlattá vált az a 2002-es feltevés, miszerint az MNB nem hamarkodja el prompt kamatpolitikai lépésekkel lereagálni a piaci (befektetöi bizalom) fokozatos változását, hanem inkább a szóbeli intervenciók erejére épit. Kamatlépés csak a legvégsö esetben, s ez azt is jelentette, hogy leginkább rendkivüli ülésen és extrém mértékben. Bár ez alapján a kamatpályát nem is egyenesnek, hanem meredek lépcsösnek lehetne nevezni.
2003-ban kis túlzással szólva az MNB és PM egy hónap alatt átlagban többször kommunikált (a megvalósitható monetáris és ahhoz kapcsolódóan a fiskális célok tekintetében), mint az ECB meg FED egy év alatt összesen. Ekkor viszont fennáll a veszélye annak, hogy reflexböl adódik a feltételezés, hogy nem lehet minden rendben, ha ennyiszer kell hangsúlyozni a taktikai és stratégiai célok tarthatóságát.
A VMT-nek át kellett vennie ezt a keretet s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ajánlatok az egyértelmü helyzetek, a heti/napi rendszerességü kommunikációk tükrében elöre determinálódtak. Ez a csömörléses unalom oda vezetett, hogy a tagok egy része már akkor se irt argumentációt a döntési ajánalatához, amikor novemberben láthatóan beindult a valuta válság.
A VMT tagok 2004-es elvárásai már 2003-ban teljesültek!
Októberben, november elején a VMT tagok nagyobb része közzétette az elvárásait a 2004-es évvel kapcsolatban. Az elvárások inkább pesszimisták voltak mint bizakodók. A föbb paraméterek tekintetében többségi kifejezésre jutottak azon vélemények miszerint bár a növekedés eröteljesebb lesz mint 2003-ban de ez nemigen fogja megoldani az aht, c/a hiány megfelelö szintre való leépitésének a problémáját. Szintén kifejezésre került az "árfolyamcél" tarthatatlansága, az árfolyam és kamatvolatilitás megerösödése, a 2008-as euro zone belépés megkérdöjelezése. A bizalom elszállásával a monetáris/fiskális munka "eredménye" egyre bizonytalanabb lábakon áll, ezért a monetáris lazitás nem is került konkrétan szóba. A magam részéröl megjegyeztem, hogy a halmozott kockázati elemek tekintetében kamatemelési készültségben leszek 2004-ben.
S milyen gyorsan halad az idö!
Még egy hónap se telt el, s a pesszimista elvárások mind valóra váltak, meg se kellett várni a 2004-es évet. A VMT elvárásai tehát alapjában véve idöben megszülettek és helyes diagnózist adtak.
A kérdés csak az, hogy tudnánk-e a jövöben ennél tovább menni és bátran kijelenteni, hogy mielött nagyobb baj lesz, lépni kell valamit. Tulajdonképpen valami ilyen volt az alapelvünk amikor megalakultunk, de ez a gyakorlat a már ismertetett okok miatt ellaposodott. De ahogy megfogalmazódott: a 2004 év lehet olyan volatilis, hogy megélélnkülhet a VMT is.
Országértékelö (State of the stagNation)
Végezetül egy kis összefoglaló a 2003-as évröl. Mig a 2002-es éves összefoglaló (1487) elsösorban forint erösödésböl adódó kamatcsökkentési és a kormány túlköltekezés által kiváltott kamatemelési kényszer egyidejü kettöségét járta körül, addig 2003-ban nagyon könnyü a sláger témát megtalálni: a valuta válság, illetve a válságjelek, amelyek a jövöben is prezentek.
Az éves VMT értékelö a beharangozottól eltéröen jelentös csúszására amiatt került sor, mert a 2003-as évet boncolgató alábbi iromány közben megjárt egy fórumot. Igy olvasási útmutatóként azt hiszem érdemes a következöket megjegyezni:
- az irás december végével lezárult, a késöbbi eseményekkel nem foglakozik, nem is történt benne ezirányú változtatás. Ennek fényében érdekes megnézni, hogy 2004-ben is mennyire múlik az idö: néhány felvetett ügyben már meg is lehet állapitani, hogy helytálló volt-e vagy nem a megállapitás
- az értékelö magánvélemény, amivel lehet vitatkozni. Kritikai érdeklödés esetén (itt a tagoknak, vagy VMT-Karzat nem tagoknak) késöbb megadhatom, hogy attól a bizonyos fórumtól milyen ellenvetéseket kaptam a leirtakkal kapcsolatban.
S végül köszönet az évvégével kivált dbs-nek a 2003-as munkájáért, costalsnak pedig üdvözlet a 2004-es VMT-ben és mindenkinek jó activytit kivánok!
Évértékelö 2003
2003: Két forint válság Magyarországon
Sick of East-Europe
2003-ban kétszer tört ki forint válság Magyarországon. Először júniusban, majd november végén. A Magyar Nemzeti Bank mindkét esetben 300 bázisponttal emelte az alapkamatot. Bár júniusban még senki se használta a válság kifejezést, november végétől azonban ez a terminológia általános lett. Az alábbi éves összefoglalóban rámutatok arra, hogy a válságjelenségek egész évben jelen voltak a magyar gazdaságban, s néhány példán keresztül szemléltetem, hogy ennél kevesebb válságjelenséggel is történtek már valuta válságok – ráadásul Magyarországnál fejlettebb országokban.
A 2003-as gödörmenet
A 2003-as év monetáris eseménye a januári, a forint erősödésére majd a sáv eltolására irányuló spekulációs kisérlettel indult. Ezt a helyzetet az MNB végülis úgy oldotta meg, hogy még a nemzetközi reputációját is sikerült megerősitenie.
2003 júniusában azonban gyökeres fordulat történt a piacokon: az addigi convergence play optimizmus lecsengett, annyira, hogy amikor az MNB a kormánnyal közösen kialkudva június elején az árfolyamsáv 2,26%-os eltolásáról döntött - egy szimbolikus nagyságú fiskális megszoritó csomaggal megfejelve - akkor komoly árfolyam turbulencia söpört végig a devizapiacon. A piacok ezt a lépest a stabilitási kilátások meggyengüléseként értékelték, s az addig sem sziklaszilárd alapokon álló bizalom megcsúszott. Az MNB 9 nap alatt 2 lépésben 300 bázisponttal emelte az alapkamatot, hogy visszaszorítsa az árfolyamot a preferált szintre. Ugyanakkor az inflációs cél érdekében új (nagyon sokadik új) árfolyam preferenciát hirdetett meg, akkor még 250 ft/euró értéken. Ami aztán az év végéig 250-260 ft/euróig módosult.
Az MNB ezt a júniusi árfolyam-gixert először még „piaci túlreagálásként“ értékelte, majd később elismerte, hogy hibát vétettek.
Véleményem szerint a hiba nem csupán az eltolás (na, ezt vehetjük szó szerint!) volt, hanem az, hogy az MNB nem realizálta, hogy a korábbi befektetői optimizmusnak júniusra definitive vége lett. Az államháztartási, az inflációs célok megvalósithatósága ekkorra már obszoletté vált. A büdzsé elemzők már a februári számokból megfogalmazták, hogy illuzórikus a 4,5%-os államhaztártási hiány tartása, s a folyó fizetési mérleg hiánya is rekordot fog irni. Talán nem ártott volna a kormánynak meg az MNB-nek a bizalomvesztés tényét már júniusban önmaguknak bevallani, s ezáltal tudatosan készülni a későbbi (s novemberben tényleg bekövetkező) újabb piaci bizalomvesztésre.
Párhuzamok az EMS válsággal
A 2003-as novemberi-decemberi magyar valuta válság jónéhány hasonlóságot mutat fel az 1992 nyarától a fejlett európai országokban végigsöpört EMS válsággal.
- Az EMS ill. néhány azon kívüli ország valutái ellen történő támadás váratlanul jött, azt nem jósolta meg gyakorlatilag egy elemző sem
- A valuták elleni spekulációk azután indultak be, hogy kétségessé vált az EMU sikere, s ezáltal a fiskális politikák lazulásának, illetve nem megreformálásának a veszélye előtérbe került.
- A rendszerben már régóta benne voltak a válság elemek – az egyes gazdaságok fundamentumainak romlása. Ezek a gyengeségek a dán leszavazás után azonnal a spekulánsok célkörébe kerültek.
1992 júniusában Dánia leszavazta az EMU-t, ami kétségessé tette az EMU sikerét – különös tekintettel az államháztartási hiányok lefaragására. Ezután fokozatosan beindultak az EMS ill. néhány EMS-en kívüli valuta elleni támadások. A támadások idővel annyira öngerjesztő folyamattá váltak, hogy azok nem csak a gyenge fundamentumokat felmutató országokon söpörtek végig, hanem még a horgony szerepét betöltő német márka ellen is volt egy állitólagos nagyon rövid – s természetesen sikertelen – támadás. ("Ha egy üzlet beindul....")
Érdemes néhány szóban összefoglalni a nagy vesztesek makrogazdasági állapotát és reakciójukat a támadásra. 2002 szeptemberében mind Anglia, mind Olaszország kénytelen volt kilépni a szűk sávos fix árfolyam rezsimből és leértékelni a valutáját.
Olaszország
Leghamarabb a talán leggyengébb fundamentumokkal rendelkező országot, Olaszországot kapta el a spekulációs sodrás. Az olasz jegybank már 1992 júniusában árfolyam védelemre kényszerült: intervenciózott, ami június hónapjában a tartalékok több mint 10%-os csökkenéséhez vezetett. Az olasz jegybank később az irányadó kamatlábat 30% felé emelte. Olaszország esetében fennállt a probléma, hogy a tartalékai kevesek voltak egy hosszabb intervenciós csatára, a kamatemlés pedig nem volt képes ellensúlyozni a fundamentumok gyengeségeit. Az államadósság tradicionálisan magas volt, az ULC (fajlagos munkaerő költség) a legerőteljesebben növekedett a megelőző években az EMS-en belül. Olaszországba bár 1992-ig áramlott a hot money – kihasználva a magasabb infláció indukálta magasabb kamatszintet- ez azonban ellentétes irányú mozgást vett fel, amint megrendült a bizalom az árfolyamsávban való megmaradásban. A spekulánsok a dán EMU leszavazás után nem hittek többé az államháztartási hiány lefaragásában, s tekintettel az egyéb gyenge mutatókra (infláció, kevésbé stabil bankrendszer, stb) a leértéklési várakozások felerősödtek.
Anglia
Anglia eleve erős árfolyam paritáson lépett be az EMS-be, a gazdaság teljesítménye azonban képtelen volt ehhez a szinthez konvergálni. A Bank of England 1992 augusztusától kényszerült jelentősebb árfolyamvédelmi intervenciókra. Szeptemberben elkerülhetetlenné vált a lending rate 200 bp-os emelése, majd egy további 300 bp-os emelés meghirdetése. Ez nem sokat segített, mivel a spekulánsok nem hitték, hogy tekintettel a gazdasági növekedésre és a munkaerő piaci helyzetre a BoE meglépi ezt az emelést. Ehelyett a valutaleértékelési várakozás erősödött meg. A BoE szeptemberben tényleg elállt a további kamatemeléstől és bár eredetileg 15 milliárd fontnyi tartalékot szánt intervencióra, végülis kiléptette a valutáját az EMS-ből. Az intervenciós tartalék ugyanis kevés volt az akkor már széles körben beindult támadás elháritására.
Azok a gyenge makrogazdasági mutatók, amelyek a fejlett országok valutáit akkor válságba sodorták, majdhogynem kivétel nélkül felismerhetőek voltak a 2003-as magyar gazdaságban:
- az államháztartási hiány 2002-ben előbb rekordot írt, majd a 2003-ra meghirdetett cél már az év 2. hónapja után hiteltelenné vált jónéhány elemző szemében
- az államadósság/GDP mutató a korábbi évek csökkenése után 2002-ben megfordult és emelkedő irányzatot vett fel, biztosan haladva a maastrichti 60%-os kritérium érték felé
- szintén már az év elején prognosztizálni lehetett a folyó fizetési mérleg hiány rekord szintre szökését
- a gazdaság deviza kitermelő képessége (export) messze elmaradt attól a mértéktől, ami reményt adhatott volna egy mihamarabbi trendfordulóra a külkereskedelmi áruforgalmi egyensúlytalanság és a GDP növekedés terén. Az export 2003-as első háromnegyedéves teljesitménye szintén a válságjelenség kategóriájába sorolható.
- közismert, hogy a 2003-as fdi mérleg is messze elmaradt a kormány elképzeléseitől, a kialakult folyó fizetési mérleg hiány tekintetetében pedig egyszerűen katasztrofális. Figyelembe véve a Postabank privatizáció egyszeri bevételi tételét, a kép még kevésbé rózsás. Ha pedig azt vesszük, hogy az fdi bevétel csak fogyasztást finanszíroz (bevétel felhasználási pántlika ide vagy oda) akkor látszik igazán hogy mennyire elherdálódtak a potenciálok a 2003-as magyar gazdaságban
- az ULC (fajlagos munkaerő költség), mint versenyképességi tényező tekintetében 2003-ban folytatódtak a negatív folyamatok. A reálbérek 4,5%-os mértékű, mindenkire kiterjedő emelési egyeszségével a kormány beépítte a rendszerbe a reálbér-rigiditást, amely faktor szintén jelentős súllyal bír egy valuta külső értékének megítélésekor. A reálbérek rigiditása ugyanis időben kitolja a szükséges kiigazító folyamatokat, ezáltal növeli a leértékelési nyomást.
- az inflációs kilátások már 2003 utolsó negyedévére kedvezőtlenek voltak, s 2004-re még kedvezőtlenebbek. Emelkedés, emelkedés, csak ennyi biztos.
Ennyi válságjelenséggel a kosárban egy kormánynak meg jegybanknak illő nagyon óvatosan lépkednie. 2003 júniusában azonban hihetetlenül ostoba lépést tettek a felek. A kormány kérésére az MNB belement a ft/euró centrális paritás eltolásába, ami kvázi leértékelést jelentett.
Az egész EMS válság arról szólt, hogy ha egy ország fundamentumai meggyengülnek, akkor a deviza spekulánsokban fellobban a leértékelési várakozás és meginditják a támadásaikat. A jegybank interveniál és a kormánnyal egyetemben győzködi a közvéleményt, hogy a támadásnak nincs semmi alapja.
Nos, Magyarországon a kormány-MNB páros ezzel pontosan ellentétesen cselekedett. Nem várta meg, hogy a spekulánsok körében lassan érlelődjön a lértékelési várakozás és támadjanak. Nem, a kormány meg az MNB együttesen rohant hozzájuk, hogy tudassa:
Márpedig ez a gazdaság gyenge, a valutája leértéklésre érett! Mi támadunk!
Ami ezután jött, annak csak része az árfolyam-, illetve a kötvényhozami turbulencia. A legnagyobb tétel a két fél hitelességének elvesztése volt. Az MNB elvesztette a verbális intervencióinak a hatékonyságát, a magyar államadósságot a külföld csak erősebb euró és magasabb kamatprémium ellenében hajlandó finanszírozni.
A novemberi valuta válság
Bár a novemberben beindult forint elleni támadás motivációiról nemigen vannak megbízható, publikus adatok, azonban nem lehet nem észrevenni két esemény időbeli egybeesését és ezzel valószinűleg a meghatározó szerepét. Az egyik esemény a november 24-ére (hétfő) kitüzött Ecofin ülés, amelyen a maastrichti deficit kritériumot nem teljesitő euro zóna tagok ellen kellett volna szankciót hozni. A megelőző heti nyilatkozatokból azonban már várható volt, hogy a német-francia erőpozícióból következően a szankciók el fognak maradni. Az ülés annyira elhúzódott, hogy csak kedd hajnalban ért véget. A szankciók elmaradtak, a deficit leépítési kötelezettség konstruktív értelmezésével az EU Stabilitási és Növekedési Paktuma kimúlt.
A másik esemény az illuzórikus sarokszámokra épülő éppen ezidőtájt futó hazai költségvetési vita volt.
Egy spekuláns az EMS válság után reflexből tudja, hogy az EU szankciómentesség következménye hasonló effektusban végződhet, mint amire az akkori dán EMU leszavazás után számítani lehetett: ha az euró zóna tagországain nem lehet számonkérni a szigorú deficit csökkentést, akkor a zóna tagságra aspiráló EU csatlakozókon még kevésbé lehet. Azok közül egyesek, esetünkben Magyarország eddig se azzal tűnt ki, hogy képes teljesíteni a kitűzött deficitcéljait. A 2004-es költségvetési tervezet se az ellenkezőjéről győzködte a világot. Illuzórikusnak tűnő bevételi számok, megzabolázatlan kiadási tételek, mind muzsika egy valutaleértékelésre játszó spekuláns fülének. A 2008-as euró zóna csatlakozást ezzel el is lehet felejteni.
Az árfolyamot és a kötvénypiacot vizsgálva elmondható, hogy november 24 előtt volt jele a bizalom megrendülésének, de annak nem, hogy ekkora mértékben fog megrendülni. Már november elején is volt árfolyam elleni támadás és kötvénypiaci hozamemelkedés. A devizapiaci forgalom volumene azonban olyan alacsony volt, hogy az MNB a támadást intervenciókkal visszaverte. A kötvénypiaci felvásárlási műveletei is hoztak eredményt. Igaz, egyik esetben sem beszélhettünk teljes sikerről.
November 24-ig így mind az árfolyam, mind az állampapír piac nagyjából rendben volt, úgy tűnt nincs nagyobb baj, konszolidált a helyzet. A külföldiek által birtokolt állampapír állomány nagysága, a fedezeti mutatók a szokásos ingadozási értékük körül alakultak. A referencia hozamok azonban november elejétől növekedést mutattak, különösen a rövidebb lejáratokon. Ez azt tükrözhette, hogy a befektetők már számoltak egy évvégi átmeneti bizonytalansággal (pl. költségvetés). Mindezzel együtt az igazi spekulációs támadás - amit nevezhetünk a befektetői bizalom megrendülésének - igazából november 24-től erősödött fel.
November 24-én a külföldiek által birtokolt állampapír állomány 76 md forinttal csökkent. Ez az állomány azóta se jött vissza, igy feltételezhetö, hogy valamely befektető(k) nagyvolumenű kivonulása történt meg. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezután a külföldiek által birtokolt állomány ezen az alacsonyabb szinten stabilizálódott, igy egyelőre nincs szó befektetői pánikról vagy menekülésről.
Ami történt viszont az az, hogy a befektetők november vége óta – ismételten - nem hajlandók a magyar államadósságot a korábbi árfolyam-, és hozamszint mellett finanszírozni. Ez egyenes következménye minden valuta válságnak, ahol a fundamentumok nem adnak okot az optimizmusra. Mind a 2008-as EMU tagság, mind a 2004-es (és későbbi) költségvetések hitelessége egy időre nullára amortizálódott a befektetők szemében.
Az MNB november 28-án rendkívüli ülésen 300 bp-tal emelte az alapkamatot. A drasztikus emelés célja a befektetői bizalom visszaszerzése és a forint árfolyam mihamarabbi visszatérítése a preferált 250-260 ft/euró sávba.
Volcker recesszió igen, Járai járulék nem
Adódik azonban a kérdés, hogy szükség volt-e egy ilyen mértékű kamatemelésre vagy jobb lett volna a forintot "elszállni hagyni" egy gyengébb árfolyam szintre. Már csak az export jövedelmezősége miatt is.
Mivel az MNB törvényes kötelezettsége az infláció leszorítása – s ez már csak a megcélzott euró zóna tagság miatt se megkerülhető – így az MNB-nek nincs más választása mint karbantartani az árfolyamot. Bár a fundamentumok gyengülése a valuta válságok után törvényszerűen magával hozza a tartósan gyengébb árfolyamot, az MNB ezt a törvényi kötelezettségeiből adódóan nem vállalhatja fel. Magyarországon ma gyakorlatilag árfolyam vezérelt dezinfláció folyik: sikeres dezinflációt leginkább az importárak leszorításán keresztül lehet elérni. Az árfolyam elengedése igy azt jelentené, hogy az MNB-nek aligha lenne esélye mind a 2003-as mind a 2004-es eredeti inflációs célok elbukása után legalább a 2005-ös célt teljesiteni.
Igy az MNB eszközei nyilvánvalóan nem fekszenek a kormánynak illetve a gazdaság egyes szereplőinek.
Azonban nem a magyar eset az első, amikor egy jegybanknak akár tetszik másnak akár nem, el kell végeznie a dezinflációs házi feladatát.
1979-ben Paul Volcker vette át a FED elnöki székét. A Carter-érában kétszámjegyű inflációt, stagflációt, hagyományosan magas vállalati béremelési gyakorlattal találta magát szemben, az 1981 januárban elnökké váló Reagentől pedig nagyvolumenű fiskális expanziós kilátást kapott. Igy Volckernek minden oldalról ellenerőkkel kellett megküzdenie a dezinflációs munkája során. Volcker a pénzmennyiség szűkitésével, folyamatos kamatemeléssel próbálta visszaszorítani az inflációt illeteve az inflációs várakozásokat. Reagan adócsökkentési és a katonai kiadásokat növelő terveire már akkor kemény ellenlépést tett, amikor azok még életbe se léptek. A reálkamat időnként 9%-ra emelkedett. Az USA gazdasága 1981-82-ben double dippelt (recesszió után újból recesszióba csöppent) a munkanélküliség 9% felé nőtt.
Volckernek a kritikusai szemére hányják, hogy időben pontatlanul és eltúlozva hajtotta végig a restrikciós lépéseit. Figyelmen kívül hagyta, hogy a Reagan-program bizonyos elemei csak szakaszosan lépnek életbe (pl. az adócsökkentés), s inflációs hatásuk így időben késleltetve fog jelentkezni. Az is tény, hogy az infláció tényleges csökkenésekor Volcker nem lazította a kondíciókat, de pont azért mert tartott tőle, hogy a fiskális expanzió nem tört meg és tovább fejti ki hatását. Ezért az akkori recessziót elnevezték Volcker-recessziónak.
Mindenesetre az idő Volckernek kedvezett: 1983-tól az infláció megszelidült, csakúgy mint a FED dezinflációs elkötelezettségének a hitelessége. A gazdaság már hitt az alacsony inflációban, így a monetáris kondíciók lazulhattak, a kamatok csökkentek, a növekedés beindult, s elkezdődhetett egy ritka hosszú, 1990-ig tartó amerikai boom (“the seven fat years”).
Van a történetnek azonban egy magyar ember számára hihetetlen folytatása: az a Reagan, aki recesszióit kapott Volckertől újra jelölte őt a FED élére, s így Volcker 1987-ig maradt a FED elnöke. Pedig a Kongresszus már azon ügyködött, hogy a FED-et a kormány direkt ellenőrzése alá vonja. A FED munkájára azonban nem a Kongresszus, hanem a pénzpiacok adták az osztályzatot.
Visszatérve a novemberi 300 bp-os kamatemelésre. Kormány és kormánypárti körökben kreáltak egy szójátékot, amely azt hivatott kifejezni, hogy Járai félreértelmezte a helyzetet, s a kamatdöntése (ami persze nem is az ő, hanem a Monetáris Tanács döntése) túlzott mértékű, pánikszerű volt. Ezért azt elnevezték Járai-járuléknak.
Bár a szóviccgyártók nyilván nem Volckerből indultak ki amikor elhibázott döntést sejtenek, de azért ha tanulmányoznák a Volcker-érát, illetve a független jegybankok működését, lépeseik mozgatórugóit, akkor különös dolgokat fedezhetnének fel.
- elöször is azt, hogy egy jegybanknak a dezinflációs politikája során reagálnia kell az inflációs folyamatokat gerjesztő jelenségekre
- ezt megelőzően nem árt, ha a kormány és jegybank egyeztetnek a szándékaikról, céljaikról annak érdekében, hogy mindkét fél idejében tudja adaptálni a megváltozott feltételeket
Magyarországra vonatkoztatva ez kiegészül azzal, hogy
- optimális esetben a kormány nem tér le az előre bejelentett fiskális pályáról, a kitűzött makrocéljait tartani tudja
- ha a célok teljesülése kétséges, akkor nem a részletekre adagolt igazság beismeréssel próbálja altatni a befektetőket, hanem azonnali, effektív döntéseket hoz, mielőtt a piac megunja a folyamatos átverést
- az MNB-nek el kell döntenie, hogy kinövi-e magát önálló, valódi hitelességgel rendelkező intézménnyé, vagy továbbra is játssza a másodhegedűsre emlékeztető szerepét.
Mindenesetre tény, hogy a decemberi kamatlépést olyan mértékű piaci bizalomvesztés váltotta ki, amire kemény válasz kellett. Ha a befektetők nem hisznek a fundamentumok gyors javulásában, akkor a "járulék" – a magas kamatpémium – marad, ami az országkockázat növekedésének a természetes kifejező mértéke. Ha viszont gyorsan visszatér a bizalom és konszolidálódik a forint árfolyam és a kötvénypiac akkor hamar le lehet venni a "járulék" nagyságából.
Kilátások 2004-re
2004-re vonatkozóan csak egy dolgot lehet biztosan állítani: a válságjelenségek továbbra is benne vannak a magyar gazdaságban, s ez bármikor ismételt valuta válságba torkollhat. Az újbóli támadások annál hamarabb fognak bekövetkezni, minél hamarabb derül ki, hogy ismét tarthatalan államháztartási mutatókkal tervezett a kormány, a reálgazdaság továbbra is gyenge és hibás növekedési struktúrájú maradt, ergo a deficitek nem, vagy nem a kívánatos mértékben csökkennek. Az előjelek mindenesetre egyértelműen láthatók, hallhatók.
Számomra felfoghatatlan, hogy egy magyar miniszterelnök meg pénzügyminiszter 2003-ban sorozatosan a magyar valuta gyengülését tartotta a nyilvános beszédeiben kívánatosnak. Klasszikus értelmezésben az árfolyam egy gazdaság teljesítőképességét fejezi ki, mai értelemben - a jelentős spekulativ tőkemozgások miatt - pedig egy gazdaság teljesitőképességének megítélését. Amikor a gazdaság legfőbb irányítói azt üzenik a világnak – egy halom válságjelenséggel a padláson – hogy preferálnák a gyengébb árfolyamot, akkor az gyakorlatilag felszólítás a spekulánsoknak a támadásra. Ezután különösen érdekes, hogy a válság kirobbanásának okait és a következményeit csak éppen a maguk portáján nem keresik. S hogy minél jobban mélyüljön a hiteltelenség, még a válság zajlása közben is hangoztatják az MNB-től eltérő preferenciájukat.
Az is felér egy beismerő vallomással, amikor a kormányzó kisebbik koalíciós párt elnöke úgy nyilatkozik, hogy az a lényeg, hogy a költségvetés az év végével el van fogadva, s ha valami nem úgy alakul ahogy eltervezték, akkor azt majd 2004 elején lehet korrigálni.
A kérdés csak az, hogy milyen áron?
Az MNB-t tekintve meg kell jegyezni, hogy 2003 folyamán hagyta magát egy gyengén teljesitő kormánytól megvezetni, s ezzel az ő a munkája is hiteltelenné vált. A júniusi sáveltolás az MNB-nek az inflation targetingra történő 2001-es átállás óta a legnagyobb szakmai hibája volt.
Az MNB kamat-, s árfolyampolitikai vitája a kormánnyal végighúzódott az egész éven át, s az MNB se a következetességével, meg a szakmai meggyőzésének erejével tűnt ki.
Ha már MNB, akkor illett volna a preferált árfolyamérték magyarázatakor nem csak a szokásos "... emellett az árfolyam mellett valósulhat meg a 2005-ös inflációs cél..." formulára hagyatkozni, hanem például arról bővebben és a meggyőzés erejével kommunikálni, hogy milyen káros hatásai vannak az árfolyam eleengedése után meglóduló inflációnak a gazdaságra, a versenyképességre. De talán arról is lehetett volna felvilágositást adni, hogy hol van az a nominális árfolyamérték, amely mellett a reálárfolyam egyensúlyi helyzetet mutat. Mert az ilyenfajta kommunikációk nélkül csak tovább tart az a gyakorlat, hogy a kormány rendre übereli az MNB preferált árfolyamértékeit a saját "reális" árfolyam elképzeléseivel, egy befektető pedig totális (dez)információs káoszban szenved. A forint külső értéke pedig megszenvedi azt, hogy az MNB nem tudja kiiktatni az ilyesfajta gyengítő faktorokat.
A 2003-as novemberi-decemberi valuta válság egy ambíciózus 2001-es terv bukását is magával hozta. 2001-ben az MNB egyezséget kötött az Orbán-kormánnyal, miszerint 2002-től a lejáró devizaadósságot az állam már forintkötvény kibocsátással újítja meg. Ez persze azt a reményt feltételezte, hogy a fiskális poltika a jövőben tartózkodik az olyan mértékű adósság csinálástól, ami mellett ebből a váltásból veszteség származna – tehát az állampapírok hozamai nőnének. Ha a fiskális politika megbízható, akkor bizalmat kap a külföldi befektetőktöl, azok pedig az eddigi – vagy a jövőben bízva éppenséggel csökkenő – hozamok mellett finanszírozzák a magyar államadósságot.
Mint tudjuk 2004-re ez az ambíciózus terv egyértelműen megbukott. A fiskális politika hiteltelességének megromlása miatt ma a forint alapú állampapírokat a 2001 évvégi értékeikhez képest csak majd 2%p-tal magasabb kamatprémiummal hajlandó venni a befektető. Ezzel minden el is lett mondva a magyar gazdaság jelenlegi megítéléséről.
Nem maradt hát más hátra a kormány számára, mint visszatérni az olcsóbb devizahitelekhez. A dolog azonban lehet hogy tartogat valami hasznosat. A novemberi forint elleni támadáskor jellemző volt, hogy a spekulációs pénzek volumene viszonylag alacsony szinten mozgott. A 2004-es tervek szerint az állam 2 milliárd eurónyi netto deviza kötvény kibocsátást tervez és van egy 500 millió eurós rulírozó stand-by hitelszerződése is. Ez alapján 2004-ben az MNB devizatartaléka jelentősen megemelkedik. Ez a plusz deviza mennyiség elegendőnek tűnik arra, hogy egy ismételt (de fundamentálisan nem indokolt) forint válság esetén - vagy prevenciós szándékkal már a bizalom megingás első jeleire – az MNB a forint árfolyam védelmére a devizatartalékot intramarginális intervenciókra használja fel. Ez növelné a kiszámíthatóságot és egyenletesebb kamatpályát biztosítana, ami az elvesztett hitelességen is hozna vissza valamit. A nagy kérdés persze az, hogy vajon a fiskális politika megteszi-e azt a szívességet az MNB-nek, hogy a beígért makroszámokat végre teljesiteni tudja.
Közlemény a Monetáris Tanács 2004. január 19-i üléséről
1. A köztársasági elnök 2003. december 1-i hatállyal hatévi időtartamra a Monetáris Tanács tagjává nevezte ki dr. Kopits Györgyöt, aki kinevezése után első alkalommal vett részt a testület ülésén. Riecke Werner alelnök mandátuma 2004. január 15-én lejárt, így a Monetáris Tanács tagjainak száma 7.
2. A Monetáris Tanács 2004. január 19-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve változatlanul hagyta a jegybanki alapkamatláb 12,50%-os szintjét.
3. 2003. évben az áremelkedések éves átlagos üteme 4,7% volt, közel az MNB várakozásaihoz. A 2003 .decemberi, egy évre visszatekintő 5,7%-os infláció magasabb a 4,5% alatti inflációs célnál. Az eltérés okait áttekintve a Monetáris Tanács megállapította, hogy azok részben időleges, részben tartós tényezőkre vezethetők vissza. Elsősorban a feldolgozatlan élelmiszerárak novemberi, a várakozásokat meghaladó emelkedése okozta a 4,9%-os maginfláció és a tényleges fogyasztói árindex közötti eltérést. Az állami költségvetés tervezettnél nagyobb hiánya, a háztartási szektor fogyasztási kiadásainak gyors növekedése, a bérinfláció tervezettnél magasabb szintje növelte az inflációs nyomást.
A monetáris kondíciók az év során jelentős mértékben változtak, a nominális kamatszint emelkedett, az árfolyam pedig ennek ellenére gyengült. A monetáris kondíciók változása így csak részben ellensúlyozta az egyéb tényezők inflációs nyomását.
4. Az elmúlt hónapokban a külső konjunktúra élénkülésének jelei tapasztalhatók. A világgazdaság fokozatos dinamizálódásának hatására a magyar gazdaság külső egyensúlya is javul. Gyorsul az export növekedési üteme, és a javuló világgazdasági feltételek hatására gyorsulhat a GDP növekedése is.
5. Az állami költségvetés 2003. évi hiánya (1054 Mrd Ft, a GDP 5,6%-a) meghaladta a tervezettet, de megegyezik az MNB által korábban is várttal. A tavalyi hiány tervezettet meghaladó mértéke indokolttá teszi az új pénzügyminiszter-jelölt által bejelentett 2004. évi államháztartási hiányelőrejelzés 4,6%-ra történő emelését és ezzel egyidejűleg a bejelentett 150-160 Mrd Ft költségvetési kiadáscsökkentést is. A Monetáris Tanács üdvözli a reális helyzetértékelés felé tett lépéseket, ugyanakkor úgy látja, hogy a tervezett hiány elérése komoly erőfeszítéseket igényel.
6. A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa változatlanul támogatja az euró lehető leggyorsabb hazai bevezetését, azzal ugyanis számottevő növekedési előnyökre tehet szert a magyar gazdaság. A csatlakozási menetrendet úgy célszerű kijelölni, hogy az reálisan tükrözze az ország alkalmazkodóképességét. A maastricht-i követelmények teljesítéséhez szükséges gazdasági stabilizáció nem csak az eurózónacsatlakozás miatt fontos, hanem egybeesik a magyar gazdaság érdekeivel is. Ezen belül is az államháztartási hiány csökkentése a pénzpiaci stabilitás helyreállításának kulcsa.
7. Az euró hazai bevezetésének tervezett időpontjától függetlenül az MNB elsődleges célja és törvényi kötelezettsége az árstabilitás megteremtése és megőrzése. Ez egyúttal összhangban van az Európai Unió jogszabályaival és elvárásaival is. Ennek szellemében a Monetáris Tanács döntéseiben a 2005. végére kitűzött 4%-os inflációs cél elérését tekinti a legfontosabb szempontnak. Ennek érdekében az MNB számít a kormány és a piaci szereplők együttműködésére.
vérslapaj kartács üzeni, hogy tartana.
s magam is erre hajlok.
szóval tarcsunk:
az indok egyszerű:
bár üdvözlendő, hogy drazsé kijelölt miniszter úr további mexorításokat jelentett be és fegyelmezett költségvetési politikára tett ígéretet, ám nekünk - és valszleg a piacok is így vannak ezzel - immár bizonyíték kell és nem ígéret :)
egyébiránt meg az első negyedév valszleg nem a drámai inflációcsökkenésről marad majd emlékezetes.
Azt hiszem ez az év nagyon rapszodikus lesz, föleg az elején, tele egy halom válságjelenséggel. Igy nem elégedhetünk meg azzal, hogy mnb mintára eljátszuk a halkszavú, utólag reagáló megvezetett szerepét, hanem idejében kell komoly üzeneteket küldenünk azon felelös gazdaság irányitók/csinálók cimére, akik veszélyeztetik a válságból való mihamarabbi kilábalást - tehát a kormány irányába.
Igy az emelkedö infla és az újból emelkedö hozamok tekintetében a javaslatom tartás, de azzal a megjegyzéssel hogy nem lepödnék meg azon, ha bármikor beindulna egy újabb árfolyam elleni támadás. Az emelkedö állampapir hozamok mindenesetre elég biztos indikátorai ennek a potenciális támadásnak.
Épp ezért ez évben javasolnám az Elnök úrnak, hogy a VMT közleményben, a döntése mellé fogalmazzon nagyon keményen azok irányába, akiknek lenne tennivalójuk.
Konkrétan a következö két ember cimére küldenék egy baráti figyelmeztetést:
- Draskovics Tibornak, miszerint ne higgye el magának, hogy van 100 napja és mielött a spekulánsok széles körében elterjedne, hogy a nép telefonjaira alapozza a megtakaritási koncepcióját, nos rukkoljon elö záros határidön belül egy kidolgozott faragási tervvel.
- Kuncze Gábornak, miszerint hagyjon fel az állandó populista szja csökkentési rögeszméinek hangoztatásával, föleg a válság helyzetekben:
Az SZDSZ szerint meg kell találni a további adócsökkentés lehetőségét; a párt szerint a takarékosságot a politikának saját magán kell megkezdenie - közölte Kuncze Gábor.
2004.01.17 15:55 MTI
Az SZDSZ elnöke elmondta, hogy a tanácskozáson az elmúlt egy hónap főbb eseményeit, azon belül is főként a költségvetést és a gazdaság helyzetét tekintették át. Kijelentette: kitartanak amellett a régóta hangoztatott álláspontjuk mellett, hogy az embereket úgy lehet a legjobban támogatni, ha több pénzt hagynak náluk.
Ugyanis ha már tényleg áttekintették az elmúlt havi (évi) eseményeket, akkor könnyen megállapithatták volna, hogy a valuta válsághoz nem kis részben a megroggyant c/a, ill. az egészségtelen méretünek tartott lakossági eladósodás vezetett - pont azok a faktorok, amelyeket Kuncze a vásárlóerö további felturbózásával tovább akar élezni.
Jó lenne, ha egy ilyen bizonytalan helyzetben ilyen nyilatkozatok nem látnának napvilágot.
Én is a tartás mellet kardoskodnék ezúttal. Az utóbbi időben ugyan újra felerősödtek a kamatcsökkentést és Járai távozását követelő szirénhangok, de egyelőre nincs lehetőség kamatvágásra. Az első idei inflációs adatok 7%-hoz is közel lehetnek, és bár hivatalosan feladták (IMHO nagyon helyesen) IRL kollégáink a "retorikus árfolyamcélt", de a jelenlegi devizapiaci helyzetben ez nem lenne szerencsés (talán nem is a forint jelentő visszaerősödését kell várnunk, de legalábbis stabilizálódását 265 körül). Komolyabb mértékű csökkentéshez minimum meg kell várni a márciusban(?) esedékes felülvizsgált vagy megerősített eurózónás céldátum és a hozzá kapcsolódó makropálya publikálását. És még lehet, hogy akkor is szükésg lesz néhány jó hírre a gazdasági növekedés és a külkertendenciák frontjáról.
Köszönjük manhattan kartács, bár ez a sárga tényleg nem illik egy ilyen komoly összefoglalóhoz :-) ezzel eldöcögünk még egy ideig, bár a kéthetes tartalék megőrzése számomra mindig annak a példáját fogja jelenteni, hogy milyen nagy a status quo ereje a demokratikus eljárások esetén :-))
ismét nagyon örülök,hogy a tisztelt kartácsok ilyen önjáróak. ha már ilyen trehány elnök jutot nekik :))
azért így utólag megnyitnám az ülést, csak a rend kedvéért.
Ha igen, akkor elsőülésező vmt tagként tartást javasolnék.
indoklás:
Az új pénzügyminiszter bejelentése retorikai fordulatként meggyőző, de kérdéses, hogy a 120mrd-os megtakarítás milyen ütemben és főleg milyen szerkezetben kerül kivitelezésre, ill. hogy az MSZP frakció mennyire fog keresztbefeküdni az EP választásokra tekintettel.
A forint továbbra sem mutat meggyőző mértékű erősödést, az infláció viszont elszaladóban van, nagyon gyors és hathatós credibility building-re lesz szüksége az MNB-nek ahhoz, hogy meg tudja állítani a tovagyűrűző hatásokat 2005-ben.
Mélységes elnézéseteket, valamint bocsánatot kérek az offolásért - meg hívatlan vendégként amúgy sincs errefelé semmi keresnivalóm... Amiért mégis veszem a bátorságot a modortalan belepofázás alkalmából az az, hogy a Bokros-csomagküldő szolgálat 130 pontját taglaló topicban akad jónéhány olyan makrogazdasági, monetáris, fiskális kérdés, amiről nekem - mezei, kétkezi adószagértőnek - lövésem sincs. Ellenberger feszegetünk ilyen jellegű porblemákat -, ezért alázatos 10telettel kérném, hogy a ráérő, hozzáértő topiclakó sztrovacsekok legyenek oly szívesek néhány konkrét adattal, neten elérhető forrásokkal, számítási móccerrel, miegyébbel kisegíteni minket!
A Virtuális Monetáris Tanács Szervezeti és Müködési Szabályzata
A VMT célja
1. A 2001 október 3-án, 8 alapitó taggal megalakult VMT müködési célja a reális MNB ülések elött virtuális ülést tartani és (kizárólag) kamatpolitikai kérdésben döntést hozni.
A tagok kötelessége az ülésen résztvenni és legjobb tudásuk szerint a kamatpolitikai kérdésben indoklással vagy anélkül ajánlásokat tenni.
A Tanács tagjai elsösorban brainstorming és ajánlattevö tevékenységet folytatnak a megadott ülési napokon.
A tagok feladata az elnököt mindenféle infoval ellátni a helyes döntés meghozatala érdekében.
Az elnök kötelessége: a vélemények meghallgatása után, saját belátása szerint döntést hozni és azt legkésöbb az MNB ülési napon déli 12 óráig tudatni. Az elnök nincs kötelezve a tagok többségi véleményének elfogadására.
Az a tag, aki nem tud résztvenni az adott ülésen, attól kéretik a távolmaradást elöre bejelenteni, ajánlat adása pedig nem kötelezö.
Taggá válni
2. A VMT a kezdeti 7 tag + 1 elnök formációból a 9 tag + 1 elnök létszámig fog növekedni.
3. Egy elnöki periódus lejárta (két hibás döntés) új tag félvételét váltja ki. A tagfelvételi szavazás eredményességéhez legalább 50%-os részvételi arány szükséges. A legtöbb szavazatot kapott jelölt jogosult elfogadni a tagságot.
4. Ha egy elnöknek egy hibás döntése egy adott évben azért számit elsönek, mert az elözö évben amnesztiát kapott - a tagfelvétel szempontjából ez a második hibás döntésnek minösül és tagfelvételt vált ki.
Elnökké válni
5. Elnök abból a tagból lesz, aki egy elnöki periódusban a legeredményesebben szerepel, azaz a legtöbbször találja el az MNB döntését. Ha egy periódusban egy régebbi elnök szerepel újra a legeredményesebben, akkor újra lehet elnök, ill. mindenki annyiszor lesz elnök, ahányszor sikerül a legeredményesebbnek lennie.
Megjegyzés: a kirotálódásig.
6. Holtverseny kialakulása esetén minden esetben szavazással döl el az elnöki cim sorsa.
Részvételi arány követelmény nincs, egyszerü szavazati többség dönt.
7. Egy új tag a bekerülése után 3 hónapig nem lehet elnök.
Elnöknek lenni
8. Egy elnök peiódusa addig tart, amig meghozza a második hibás döntését.
9. Ha az elnök a kamatszint változásról dönt, akkor 2 MNB-ülésnyi tartaléka van, hogy döntésének helyessége beigazolódjon. Tehát egy VMT döntésre két MNB ülés juthat és e két ülésnek pontosan akkora mértékü kamatváltozást kell hoznia, mint amekkoráról a VMT elnök döntött.
10. Ha a VMT elnök nem változtatott kamatot, viszont az MNB igen, akkor nem kerül alkalmazásra a 2 üléses tartalék feltétel, s az elnök ezzel meghozta a hibás döntését
11. Az elnök második hibás döntése a saját hivatali idejének lejártát jelenti és új tag félvételét váltja ki.
12. A régebbi periódusok elnökei a periódusuk lejárta után nem rotálódnak ki a Tanácsból, hanem tiszteletböl a Tanácsban maradnak a 9+1 létszám eléréséig.
13. A 9+1 létszám elérése után az akkori elnöki periódus lejárta után nem az aktuális elnök rotálódik ki, hanem a legrégebbi. Ez igy megy azután sorrendben minden periódusban. Egy elnök tehát csak egy késöbbi periódusban rotálódik ki a VMT-böl.
Az aranyszabályok hatálya
14. Esetleges SZMSZ változásról évente egyszer, az utolsó üléssel egy idöben kerül sor. Addig a meglévö szabályok érvényesek. A változások kieszközléséhez legalább 50%-os részvételi arány és egy alternativának egyszerü többségi támogatása szükséges.
15. Évközben felmerülö, nem szabályozott kérdésben a HR felelös röviditett eljárást alkalmaz: egyszemélyben dönt. A meghozott szabályokat évvégével lehet felterjeszteni változtatásra, addig érvényességgel bir.
a megtisztelő felkérést köszönettel elvállalom, minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a VMT eddig színvonalas működésében ne okozzak törést. Dbs kartács örökébe lépni különösen inspiráló kihívást jelent számomra, remélem meg tudok felelni a feladatnak.
Kedves Costals, üdv a csapatban, elméletileg alaposan alátámasztott ajánlásokat és minél kevesebb hipapontot kivánok a továbbiakban (ja, és az első héten te mosogatsz :-))))
