Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 43. Kinizsi időpontja 2025. május 24. (szombat).
Köszi, így megtaláltam, de sokkal okosabb nem lettem tőle...
(Ha jól értem, lesz festett jelvény, de nem világos, hogy a régí formában-e, másrészt meg lesz bronzszínű is, de ugye olyanból is volt már (legalább?), kétféle és kérdés, hogy azokból lesz-e most is.)
Attila Gulyás5 n. ˇ Sziasztok!Az idei teljesítői jelvényről lehet valamit tudni?A jubileumi Kinizsi-re való tekintettel speciális lesz?Az utóbbi években amúgy is sűrűn váltakozott a kinézete...(Tudom hogy a régire már nincs lehetőség a pénz verde miatt)
Szabó BorsA pénzverdében megszűnt a jelvénygyártás, de felkutattuk a régi "szakit", megint vert, kézzel festett jelvény lesz. (A másik fajta fém jelvény is választható lesz.)
Erősen úgy tűnik. Mondjuk valaki nyugodtan csinálhatná szerintem, ha már az eddigi gazdája nem foglalkozott vele idén. Mondjuk ez is egy folyamat része; szépen haldoklik a fórum, de nem baj, új időknek új szelei fújnak.
Érdekes dolog ez a jelvény. Először furcsa volt, amikor kiderült, hogy más jelvényt is lehet választani egyik évben (azt hiszem, akkor még választani lehetett). Aztán már a másikat adták. Most meg igazából már mindegy is.
Ó... Ez a jelvény-ügy érdekelne, de nem találom a FB-belegyzést. A klasszikussal egyező jelvényt is lehet választani, vagy új festett változatot? És a fém a korábbi évek készletéből való?
Ma reggel volt az utolsó edzésem, egy 33km/790m séta a biai, pátyi dombokon és egy kicsi budai hegység. Kb. 2 óra ázással és sárral tarkítva. Most már csak pihi.
Hétvégén kiderül mire elég az eddigi felkészülésem. Azért szeretnék egy tempósabb, ám nem túl szenvedős Kinizsit idén...
Ugyan kilenc éve indultam utoljára a Kinizsin, de négy éve azért ott voltam, a Mogyorós-Koldus szakasz seprésében vettem részt.
Jó korán érkeztem, hogy megmerítkezzem a K100 hangulatában, így sok ismerőssel találkoztam, beszélgettem. És több jópofa eseménynek is szemtanúja lehettem.
Érkező puffog a többieknek teraszon: - Nem igaz, csak megy, megy, ha megelőzöm is megálláskor utolér és megy tovább. MÁR MEGINT ITT VAN!
Az élmény ismerős, fel sem kell pillantanom, hogy tudjam: Szabó Mária érkezett meg útban tizedik teljesítése felé.
Vagy:
Tótfalusi Andris szólít meg, odaülök, beszélgetünk. Mikor a pulthor megy a neki járó második pohár sörért, ifjabb túratárs kéredzkedik az asztalhoz.
- Hányszoros vagy? Nekem most lesz a hatodik! - büszkélkedik.
Töredelmesen bevallom eddigi öt teljesítésemet és azt, hogy nem most fogom növelni a számukat.
- De itt van ez fiatalember - mutatok a visszaérkező Andrisra - akinek most lesz a huszonötödik.
- Hát azt hogyan lehet?
- Soxor kell elindulni, ennyi idősen Neked is meglehet - érkezik a válasz.
Ismert résztvevő érkezik, szokásos finom modorával kér helyet:
- Menjetek már arrébb, nem fér el tőletek az ember!
- Ő a Surd!- mutatom be az ifjúnak.
- ?
- Corradi Surd, harminchatodszor van itt, mert az elsőről nem tudott, egyszer meg eltörte előtte a lábát.
Ha valaki azt hiszi, hogy nem lehet ezt fokozni, téved, mert nomád érkezik:
- Tudod Surdi, hogy nekem több Kinizsim van, mint Neked?
- Ne csináld már Géza, nálam senkinek nincs több!
- A gyerekeket ki csinálta? Hát persze, hogy az övéket is magamnak számítom!
A srác szédelegve áll fel az asztaltól, kezicsókolommal elköszön. Pedig tényleg nagyon szép az a hat teljesítés!
"A pénzverdében megszűnt a jelvénygyártás, de felkutattuk a régi "szakit", megint vert, kézzel festett jelvény lesz. (A másik fajta fém jelvény is választható lesz.)"
Volt olyan év, amikor éppen karbantartás volt, azért nem volt víz, bár ezzel még egy kora tavaszi túrán szembesültem, nem pedig Kinizsin. Én erre a vízvételi lehetőségre egyáltalán nem építenék.
Ahogy a főútról bekanyarodsz balra a temetőbe pár méter után bal kéz felé.
Idén viszonylag megbízhatóan van víz, de korábbbi években, főleg meleg időben, épphogy vagy sehogy sem folyik a csapból. Szóval ne építs rá 100%-ban. Illetve a kis nyomás miatt úgy képzelem (bizonyítékom nincs rá), hogy nem garantáltan ivóvíz minőségű.
Na igen, az orvosi igazolás. Egyébként értem én, hogy ad némi komolyságot a túrának, mert így nem lehet "csak úgy" elindulni. Más kérdés, hogy a regisztrációs/nevezési rendszer miatt se nagyon. Én már átléptem ezen a dolgon, ha a szervezőknek kell az orvosi igazolás, akkor legyen. Amúgy számomra érdekes kérdés, hogy mi lesz a jövője ennek a túrának. Változik a túrázó közeg is, a túrák is. Én régóta mondom, hogy ezt a túrát alapvetően a neve tartja el: az, hogy sok mindenki számára ez "a százas".
Remélem nem lesz olyan "brand" belőle, mint a Gerecse 50-ből. Egyelőre ez még azért nem fenyeget, de ezt lehet, hogy csak az egyre idősödő rendezőknek köszönhetjük.
Köszi az infókat, ez némi reménnyel tölt el. Ahogy Öregnándi4 utalt rá, Mogyorósbánya optimális helyen van, ezért is jó lenne ha nem kellene máshol pihegni...
Igen, elvileg a Mogyorósbányai Borbarátok Egyesület létesít majd egy büfét a korábbi iskola udvarán. Az egyesület közösségi oldalán közzétett bejegyzés szerint.
Köszönjük Rakk Gyulának az adattáblát. Elérhető ez valahol digitálisan is. Beírnám az indulási időm szerinti kötelező időket. Koldus körül már akkor sem bírtam jól a fejszámolást, amikor 5-ös átlag körül tudtam menni, most meg a 4,2-ért kell majd küzdenem. Csak a pihenőkben lesz tartalék, ha lesz egyáltalán. :-(
A Kinizsin mindig zavart a Kőszikla emelkedője, mert az egynyomos ösvényen szeretek (szeretnék) saját tempóban felcaplatni, és bár az előttem menők ritkán lassabbak, a mögöttem jövők elől való félreállástól kiesem a ritmusból. Ama bizonyos 2010-es Kinizsin örömmel léptem ki a zuhéba, mondván: végre egyedül leszek a kaptatón. Nagyjából be is jött.
Bocs előbb írtam és csak aztán olvastam a Kakukkról. Nagy kár érte, mert -- főleg miután a Tokodi pincei helyiek már nem jöttek -- nagyon fontos pont volt. A távon belül is optimális helyen volt. Remélem, hogy viszi majd tovább valaki. Az ISZINIK-en pedig egyenesen életmentő volt. Hát: Régen minden jobb volt
Kb. 12 éve volt a Tokodi-pincei szaletli mellett egy kisebb sörsátor. Szerencsém volt, mert éppen ürült egy szék, gyorsan kihasználtam egy max. 10 perces ülőpihenőre. 5 perc múlva elkezdett cseperegni, 10 perc után már szakadt le az ég. Én annyira elázott embereket soha nem láttam előtte sem és azóta sem. Olyan gyorsan jött az eső, hogy vsz. nem volt idő a zsákból kivenni az esőcuccot. Kb. 25 perccel később már sütött a nap. Én akkor adtam át széket. Így esett meg, 13 K100 közben egyszer sem áztam el komolyabban. Mi van a Kakukkal? Hol fogok aj éjszakára Ccolát és sört venni?
Nem tudom mennyien tennének meg Tokodon egy kitérőt a túra útvonaláról úgy, hogy nem a bélyegzés miatt mennek. Amúgy emlékeim szerint Mogyorósbányán is van (vagy volt) egy másik kocsma. És most nem a pizzériára gondolok.
Nekem a tokodi pincéknél lévő régi vendégvárás hiányzik. Annak is nagyon jó hangulata volt, ott is sokan pihentek meg.
Tokodon, nem messze az OKT pecséttől (200-250 m) van egy klasszik kocsma. A találó Borozó néven fut, és az osztályba sorolása tagadhatatlanul telitalálat... Mondjuk a trafik nyilván le lesz fosztva a templomnál, végszükség esetén tudnám ezt csak javasolni. A sarkon levő kisbolt már 13 h-kor bezár szombaton.
Nekem fontos része volt a túrának ez a pontja. Itt álltam meg hosszabb időre, szedtem össze magam fejben a továbbiakhoz, sok túratárs és 1-2 sör társaságában. Nem tudom van-e azon a környéken hasonló hely. Talán Tokodon, ha már úgy is arra megy az útvonal...
A Kakukkal semmi gond, a tulajdonosok fáradtak el (hivatalok packázása, családban történt feldolgozhatatlan tragédia, és sok más egyéb). Talán majd egyszer, de nem nagyon látok rá esélyt mostanában.
Igen, nagyon úgy tűnik, hogy máshol lesz a pont. Még hogy nem változnak a dolgok ezen a túrán!?
Érdekes, már csak azért is, mert itt azért elég sokan megálltak hosszabb időre. Én is bírtam a hangulatát, bár inkább csak áthaladtam rajta mostanában. Remélem emiatt nem Péliföldszentkereszten, a forrásnál lesznek pihenő tömegek... :)
Mondjuk kíváncsi lennék, hogy miért megy az útvonal a Trézsi-kút felé? Frissítés miatt mondjuk jó, feltéve, hogy van víz.
Kinizsi nekem idén kimarad - sajnos "nullkilométeres" vagyok idén (is), és van egy néha rendetlenkedő bal térdem :-/ úgyhogy vissza kell erősíteni a futóművet, mielőtt hosszabb távokat vállalnék...
Szia! Szerintem nem jól értelmezed, a túra hivatalos kiírásában továbbra is szerepel Mogyorósbánya. Persze, hogy az ellenőrzőpont hol lesz, az más kérdés. De nem hinném, hogy elvinnék a Kakukkból a pontot.
Idén A tokod felé vezető, korábban alternatív útvonalként használható (hosszabb és több a szint benne) változat lesz a kötelező - azaz kimarad a Löszfal meg a Katlan... :-/
Nem lesz löszfal meg Csomória...:-(. Tokod felé kevesebb látvány, több szint. Régen ezt elfogadták alternatívaként, most fordítva ismúködik? Lehet a Csomória felé menni, tudja valaki?
A Trézsi kutas kitérőre kiváncsi leszek, hány "kispista" lesz.
Az új nevezési felületen, egy email címről csak egy személy regisztrálható. A regisztráció időpontja nem befolyásolja a 2022-es nevezési sorrendet, a nevezést előreláthatólag április 20-án nyitjuk. Az egészségi (orvosi) igazolásokat a regisztrációs rendszerbe kell feltölteni május 18-ig.
"2022.03.09 Frissített tájékoztató a Kinizsi Százas felől érdeklődők részére A 40. Kinizsi Százas időpontja: 2022. május 28-29. Kategória: 100km, csak hosszú táv Létszámkorlát: 1300 fő A túra kiírása: április első felében, honlapunkon közzétéve A nevezés folyamata a korábbi években megszokott lesz, egy megújult regisztrációs felületen. A Kinizsi 40-es túrát szeptember 3-án rendezzük meg."
Az orvosi a K100-on a túrán indulni szándékozóknak kötelező. Az 500+-os rendezvényen a védettségi _mindenkinek_ kötelező. Apró, de lényeges különbség...
ha nem jutok be az 500-ba akkor elindulok nevezés nélkül. A Pilis 1400 főt bír...mást meg nem érek. Mayx egy évvel később lesz meg a 10. teljesítés. Ennyi.
Tömeget szeretnél? Ott a G50... :-) Ott gyakorlatilag "no limit"-tel megy a rendezés... Mész két kört, és meg is van a 100 kili... Igaz, a második kör az "nulla pontért" lesz :-D
Mert miért is? Tipp: Nem akarják a résztvevők mindegyikének kötelezővé tenni a védettségi igazolvány meglétét (vagy van a rendezők között olyan, aki nem kér belőle...), és emiatt a jelenleg érvényes szabályozásból kiindulva az ezen feltétel nélküli maximális létszámra "lőnek", arra tervezik a túrát, annak megfelelően intézik az engedélyeket. Amikor behozták a létszámkorlát+előnevezés dolgot, akkor az volt a rinyálás egyik oka, hogy "miért nem adnak előnyt a sokszoros teljesítőknek a regisztrációnál" - most meg az lesz,hogy "de ők miért élveznek előnyt..." A válasz marha egyszerű: mert a rendezők így döntöttek. Lehet a döntést vitatni, lehet puffogni ellene/örülni neki, elküldeni a rendezőket akárhova is... Az, hogy milyen feltételeket szabnak, mérlegelik-e 100%-osan annak valamennyi következményét, az az ő dolguk. Lehet írni nekik, kérdezni az okokról, javasolni ezt-azt, de ahogy apám szokta mondani, az öreg fa törik, nem hajlik alapon sok esélyt nem látok arra,hogy nagyot változzanak a feltételek.
2022.02.24 Tájékoztató a Kinizsi Százas felől érdeklődők részére Tervezett időpont: május 28-29. Kategória: 100km, csak hosszú táv Létszámkorlát: jelenlegi járványügyi szabályok figyelembe vételével 500 fő, a rendezői létszámmal együtt. A túra kiírása: várhatóan április első felében, honlapunkon közzétéve. A regisztráció megnyitásának időpontja: a kiírást követően, 7 10 nap Tekintettel az indíthatók számának csökkentésére úgy döntöttünk, hogy a Százas legrégebbi, sokszoros teljesítőinek, és a 2021. évi jubileumi túrán indulóknak, később meghatározott létszámig regisztrációs előnyt biztosítunk. A Kinizsi 40-es túrát szeptember 3-án rendezzük meg.
Ugyan nem Kinizsi száz, de ez a 70 km sem volt semmi, szilveszter éjfélkor Hollóházáról indulva egyhuzamban István-kútig, és onnan még le Háromhutára. Engem lenyűgözött ez a tudatosság és a teljesítmény sem kevésbé.
Ma fiaimmal sétáltunk egy rövidet a Pilisben. Most már ők is láthatják, hogy Kinizsizni bármikor lehet. Nem sok emberrel találkoztunk, de Kesztölc előtt mégis jött egy túrázó. Békásmegyerről Tatára igyekezett. Viccelődve biztattuk, hogy akkor minden bizonnyal a lámpája sem pihenhet sokáig. Azért ez se semmi karácsonyozás.
"A panoráma főleg a kelet felé eső Gerecse kisebb és nagyobb halmait tartalmazza jó szélesen." - írja az Öreg-szirt kapcsán... Szerintem kelet a másik irányban van :)
Mert miért is? Az eleje a Piros 85/50A útvonala is, van, ahol a K25/40/100 útvonalán megy, és van, ahol meg jelzetlen utakon viszi a túrát. N+1 túra útvonalával van átfedés, de ennyi.
Gratulálok! Nekem is örömteli túra volt, jó volt újra a Pilist járni szervezett körülmények között. A Trézsi-kúti pont különösen családiasra sikeredett, volt minden mi szem-szájnak ingere:)
Mostanra már túl vagyok a Mátrabércen, ami azért húzósabb volt. Az ember hajlamos elfelejteni, de a Mátra mindig emlékeztet a tiszteletre:)
Nagyon tetszett a jubileumi Kinizsi 40! Jó hangulatban, szép időben teltek a km-ek. Megvolt a Kinizsi-érzés, ami miatt minden évben szívesen megyek. Közben a nosztalgia faktor is ott volt + ezúttal még a frissítést is eltaláltam. A vége percre pontosan 7:00 lett. De jó lenne jövőre ismét egy hivatalos K100!
Én kicsit készültem: először a 25 km-es Várak a Gerecsében I. túrával, múlt szombaton pedig a tavaly óta halasztott Gerecse 50-nel. Utóbbin 8:39-es időt sikerült elérnem. Az eddigi útvonalhoz képest hosszabb és nehezebb lett: Szent Péter templomrom - Tardos szakasz műutas részén eddig kényelmesen lehetett kocogni a tardosi EP-ig. Ehelyett most egy jó kis kaptató + 1.5 km táv került bele.
Az első Százas negyvenedik évfordulóján, 2021. szeptember 5-én, Csillaghegyről indulva, az eredeti útvonal első szakaszán 40 km-es teljesítménytúrát rendezünk, amelyre a régi teljesítőket és rendezőket szeretettel várjuk!
Igen, az idei terveimet részben az is motiválja, hogy jövőre a hivatalos túrán (nagyon bízom benne én is, hogy lesz) is tudjak majd egy - magamhoz képest - kiemelkedő időt menni.
Te biztosan nem próbálod ki valamikor a privát bejárást?
(Ami az instant listát illeti, már többen vannak rajta mint a tavalyin, és még hosszú az év, ráadásul szeptemberben lesz a 40. évforduló - igaz, ha tavaly nem jön közbe az éjszakai kijárási korlátozás, valószínűleg akkor is többen lettek volna valamivel a teljesítők.)
Június 28-29-én (hétfő-kedd, hétfő 7-8 közötti indulással) van kedve valakinek egy instant / privát Kinizsihez? :)
Idén ugyan már voltam egyszer (és nagyszerű túra volt, lassan igyekszem a beszámolót is megírni), de elhatároztam hogy ebben az évben többször is végigmegyek a távon és megpróbálok egyre jobb időket menni. A legutóbbi 23:36 volt, így ennél talán nem lesz olyan nehéz jobbat menni :)
A leglassabb Kinizsim volt az idei - 12 év után először kellett számolgatni az időt. Futómű tök rendben volt, összesen 1 darab vízhólyagon kívül más bajom nem lett, nem macskásodott el a lábam a végén sem. Dorogig tök jól ment, bőven 5 fölötti volt még az átlagom. Engem a katlan lassított be, napszúrást kaptam, elromlott a gyomrom és nem tudtam frissíteni. Így aztán 5-10 km-enként 20 perceket feküdtem, Koldusszálláson még el is aludtam negyed órára. Pusztamaróton elgondolkodtam a feladáson... Bosszantó volt, mert ha ment volna a frissítés, akkor egy egész jó időt mehettem volna. Helyette maradt szűk 2 órám a Templomromtól Tatáig. Csak a baji templomhoz érve nyugodtam meg, amikor még volt kb. 1 óra a maradékra. De a lényeg, hogy meglett, sőt felértékelődött az idei teljesítés, mert a nehézségek ellenére azért csak beszenvedtem magam! 10 hivatalos teljesítés mellett, most már van 2 nem hivatalos is. :)
A vadak éjszakai mozgását már zavarja egy ekkora tömeg, úgyhogy ezért nincs engedély ősszel ilyen létszámra, úgyhogy ez érthető. Minthogy 40-et még én sem mentem, úgyhogy az őszi 40-esen ha nem történik valami katasztrófa, szerintem én is ott leszek.
Sejthető volt. Mondjuk szerintem, ha már úgyis a 40. lenne, megrendezhetnék ősszel, az eredeti útvonalon. Emlékeim szerint a vadászatok miatti korlátozások a kék sáv jelzést nem szokták érinteni. De ez a 40 km-es táv is jó lesz, úgysem mentem még középtávot a Kinizsin. :)
a Kinizsi Százas teljesítménytúrát 2021. május végén nem rendezi meg!
Ilyen rendezvény, a most érvényben lévő jogszabályok szerint nem szervezhető.
Felelősséggel tartozunk a túrázó résztvevők és a lelkes önkéntes rendezői csapatunk egészségének megóvásáért is!
Legyetek türelemmel, mi kitartunk, és 2022. május 28-29-én megrendezzük a negyvenedik Kinizsi Százast!
Az első Százas negyvenedik évfordulóján, 2021. szeptember 5-én, Csillaghegyről indulva, az eredeti útvonal első szakaszán 40 km-es teljesítménytúrát rendezünk, amelyre a régi teljesítőket és rendezőket szeretettel várjuk!"
Hétfőn futottam egy kört, részben a K100 útvonalán rövidebb és hosszabb beszámoló alább.
A tömegközlekedést most nem akartam igénybe venni, így adott volt, hogy Pilisszentivánról indulva megyek egy kört. A következő útvonalat választottam: Pilisszentiván Solymár Kevély-nyereg Nagy-Kevély Kevély-nyereg Hosszú-hegy Pilis (kilátó) Boldogasszony-kápolna Kopár-csárda Pilisszentiván.
Az időjárás ideális volt: 8-10°C, napsütés, több-kevesebb szél. Sok virág: keltike-szőnyeg, a Hosszú-hegyen sok tavaszi hérics; gyönyörű az erdő, menjetek Ti is! Persze tömeg is volt, ha nem is K100 mértékű. Alább egy kép a Csobánkai-nyeregről csak most nem depóautók álltak ott, hanem a kirándulóké. 47 km és 1500 m szint lett a vége, azaz kb. a Békás-Hegyeskő táv, 6:31 alatt.
Hosszabban, futószemmel:
Tapasztalatból tudom, hogy hosszú távon a 140-145 pulzust tudom tartani, így végig ebben a tartományban szerettem volna maradni, kivéve az emelkedőket, ahol felmehet 150-re a lejtőkön meg úgyis lemegy, vigyázok a térdemre. A zsákba raktam 3 liter ásványvizet, fél kiló datolyát (végül a fele fogyott el) és egy nagy marék sajtos rudat (mind elfogyott).
Az első, lankás kilométereken rá kellett jönnöm, hogy a lábam a zsák nélküli futáshoz szokott, így a pulzus stabilan 150 körül volt. Bevállaltam a kockázatot, nem lassítottam.
A Pilisig szépen ki is tartott a lendület, a sorompóig tartó emelkedő persze küzdelmes volt, de csak a szokásos mértékben. Közben a nap is kezdett lemenni, a szél is feltámadt épp hogy nem fáztam.
A szerpentin lefelé kész örömfutás volt kb. addig, ahol a zöld sávról lekanyarodtam a zöld körön Szántó felé. Ott kezdtem érezni, hogy a lejtő kezd szétszedni. Nem a térdemet, nem a combomat, hanem úgy összességében fáraszt.
A kápolna után a piros jelzés több kilométeren nem tökéletes, három kereszteződésben is rossz utat választottam elsőre. Itt, bő 35 km után kezdtem érezni, hogy elhagyott az erőm. Érzésre ettem is, ittam is eleget, mi lehet a gond? Sikerült rájönnöm: a három liter víz fele ivózsákban volt, fele üvegben. Először az üvegből ittam ki a vizet (a Pilis oldaláig tartott), és több rövid technikai szünetet is kellett tartanom _ szóval addig nem dehidratálódtam. Az ivózsákból nem ittam eleget el is maradt a technikai szünet. Az utolsó 5 km-re sikerült is rendbe hoznom magam, de addig volt pár kilométer, amíg az emelkedők nagyon megfogtak.
Összességében nagyon jól sikerült út volt: szép volt az idő, a természet, és terv (8:00-8:30 közötti tempó) szerint sikerült végigmennem.
2021.03.10 Tájékoztató a 2021. évi Kinizsi Százas iránt érdeklődőknek:
2021. április 12-én döntünk és tájékoztatunk a 40. Kinizsi 100 idei sorsáról! Amennyiben a vírushelyzet és az ezzel kapcsolatos jogszabályok lehetővé teszik, úgy május 29-30-án a tervezett időpontban megrendezzük a Százast.
Addig is türelmeteket kérjük, vigyázzatok magatokra!
Asciimo honlapját szerettem volna megnézni, a de bárhonnan próbáltam elérni, nem jártam sikerrel. Máshol is elérhetők az első bálozóknak szóló információk?
Foglalkoztat az indulás gondolata, és szeretnék minél több információt összegyűjteni, hogy neki merjek-e vágni még idén vagy már csak a következő éves K100-at érdemes megcéloznom.
Gratulálok ezúton is minden idei privát teljesítőnek!
(ha valaki lemaradt volna, és elküldi az adatokat, szívesen felírom a listára)
Más: ha már a kijárási korlátozás nem kedvez a 100-as túrák teljesítésének még egy ideig, ajánlom a topiktársak figyelmébe otthon ülős téli estékre új társasjátékaimat, a Kollamokkát, a Kocka Grandét és az Érj vissza!-t, amiket szabadon le lehet tölteni :)
Boldog Új Évet mindenkinek, és amint lehet, jó készülődést a 2021-es Kinizsire és más túrákra!
Szakértő eladó, aki évszámmal jelöli őket! :-D A sárga, amire évekig hajtottam, aztán pont előtte lecserélték a rendszert, nincs közötte. De amúgy se hiszem, hogy adnék ma már többet érte, mint amibe akkor a nevezés került, ez így lett, történelem.
Nekem 3,5 liter folyadék nem mindig elég Péli és Baj között. Én a Pusztamaróti táborral kacérkodtam.
Ha előre lebeszéled, szerintem vehetsz vizet, sört, stb. A kitérő hossza pedig 100-150 méter lehet, tehát elhanyagolható. A víz cipelésénél kilométerben nem sokat lehet így spórolni, de a kb. 360 méter szintemelkedés miatt - szerintem - mégis megéri.
A Buntschu-kút jelzésen 2,3 km-re van a sárga sávtól, de egy rövidítéssel is 1,7 km a táv.
A körtemplomtól elérhető forrás (Hideg-kút) 2,1 km-re van.
Ami szóba jöhet, valóban Vértestolna amit ZE is írt, a temető kb. 800 méterre van a a műúton, ott van kút (kérdés hogy éjszakára zárják-e), vagy 1,3 km-re van a községháza, és az előtt is van kút.
Szia! Koldusszállás után nem sokkal Vértestolna felé kiágazik a sárga kör (forrás) jelzés, ami Buntschu-kúthoz megy (utána kék körre vált), saccra bő egy km lehet, érdemes pontosabban lemérni, hátha mégis vállalható még oda-vissza.
A baj feletti templomromtól (körtemplom) a piros sáv jelzésen is elérhető egy forrás, de az messzebb van, inkább 1,5 - 2 km úgy hiszem.
Persze a folyadékszükséglet elég egyéni, de ha Pélin "teleissza" magát az ember, és ott feltölti a palackjait 1,5 - 2 liter folyadékkal, az Bajig elég lehet, legalábbis saját tapasztalat szerint.
Bocs, ha lerágott csont, de nem találtam egyértelmű választ eddig: Péliföldszentkereszt és Baj között van ésszerű kitérővel (mondjuk max 2 km oda-vissza) elérhető vízforrás?
Hát, azért az 50-es után nem volt annyira nagy kihívás / varázslat rá szűk egy hétre a százas, legalábbis matematikailag és fizikailag, inkább csak lelkileg, illetve már bennem volt kicsit a félsz hogy most formában leszek-e :) No meg még volt némi lelkiismeret-furdalásom az előző heti feladás és "cserbenhagyás" miatt.
De tényleg nagyon jó edzés / élmény / kaland volt mindkét túra, és azért tervezek még menni idén, akár többször is, jó lenne összehozni egy personal bestet, azaz 18:30 alá menni :)
Ja igen, és ha valaki hamarosan végigjárja a távot, és kb. 10 kilométerenként egy-egy kis madáretetőt talál, azokat ő tette ki (illetve a táv első felén együtt), egy kihívás miatt.
Szóval Annának nagyon nagy elismerés és gratuláció (ráadásul első százasa is volt életében, és négyünk közül aznap ő volt a legjobb formában), természetesen ott szerepel az idei listában :)
Nem, azért nem tervezetten... Nem tudom, valahogy aznap nem voltam formában, de majd ha írok egy bővebb beszámolót, abban leírom részletesebben. Amúgy nagyon jó társaság volt, a körülményektől eltekintve - lelkileg - jól éreztem magam a túrán, és jó edzés is volt, szerintem sokat segített felkészülni az öt nappal későbbi sikeres, és magamhoz képest nem is túl lassú százasra.
Több hibát is elkövettem / elkövettünk:
- Négyen indultunk, és igyekeztünk együtt haladni.
- Nem aludtam igazán ki magam, a gyomrommal sem stimmelt valami, és a túra közben már éreztem, hogy nem vagyok teljesen jól, a szerpentinen már "holtpontom" volt, többször is meg kellett állnom, nem volt bennem túl sok dinamizmus. Persze ott még azt gondoltam, hogy átlendülök és jobb lesz, máskor is volt már hogy ilyen-olyan okokból már egy túra elején is van egyfajta "holtpont" érzésem, és később találok vissza jobban a komfortzónámba.
- A lassúságból, közös pihenőkből fakadóan már kb. negyed idő alatt értünk negyed távra is, azaz 6 óra alatt a Pilis-nyeregbe, tehát már ott a "szintidő szélén" táncoltunk. Az egyik túrázó lány végül Kesztölcön kiszállt - igaz, ő nem is tervezett végig jönni, de eredetileg Mogyorósig gondolta. A Gete rengeteget kivett, Mogyorósbányára végül 13 (!) óra alatt értünk, és ott még kellett nekem egy nagy pihenő... De ott már a túratársam hívta a feleségét (illetve már Tokodi pincéknél hívta), hogy vigyen haza minket, mert ő sem látta esélyesnek, hogy akkora "negatív szplitünk", azaz gyorsabb második szakaszunk legyen, hogy ez összejöjjön 24 órán belül.
Mogyoróson belefutottunk egy kb. 20 év körüli srácokból álló csapatba (igaz, már korábban is összefutottunk velük egy rövidebb időre, Tokodi pincéknél), végül szerintem ők sem mentek végig, bő 13 óránál jártak ők is Mogyin, de közülük még többen tovább mentek.
Érdekesség, hogy a mi csapatunkból egy lány ment végig (Mogyorósbányától gyakorlatilag egyedül), próbáltam valamennyire lebeszélni és felhívni a figyelmét az egyedül túrázás esetleges veszélyeire, de nagyon határozottan végig akart menni. Aggódtam azért érte, de nagyon talpraesett volt, és neki össze is jött 24 órán belül (míg ha esetleg vele próbálok menni, szinte biztosan nem ér be 24 órán belül, annyira nem tudtam volna összeszedni magam). Ott akkor nehéz döntés volt, meg most sem biztos hogy jól döntöttem, de végül szerencsére nem lett baj. Éjjel azért többször írt, hogy hogy halad, merre jár.
Szóval a feladásom / feladásunk több szempontból sem volt egyszerű döntés, egyrészt a magára hagyott lány miatt (még ha tudtuk is, hogy mindjárt mennek utána a jó fejnek tűnő srácok), másrészt mert így azért kicsit átéreztem milyen feladni egy "félhivatalos" Kinizsit, bár így végül a pótlással nem szakadt meg a szériám, meg ugye ez most amúgy is egy ilyen különleges év, hivatalosan az is "zsinór" valóban ha 2019 után 2021 jön valakinek.
Apropó, már egy olyan statisztika is van, hogy milyen indulási időpontot választottak a privát bejárók, ha már teljesen szabad volt a döntés. Érdekes, hogy a többség nem az eredeti (6:45 - 8:00) intervallumot választotta, hanem már korábban elrajtolt - bár ez érhető is, hiszen korábbi indulással lehet maximalizálni a fejlámpa nélkül megtehető távot, esetleg a gyorsabbaknak a Katlanba érni még a legmagasabb napi hőmérséklet előtt.
Igen, vannak hírek, épp a napokban születtek: ha az engedélyek rendben megérkeznek és az aktuális helyzet lehetővé teszi, akkor az eredeti időpontban, július 12-én vasárnap lesz a nyári Szuperkatlan. Ez már egyeztetve van a Molnár Sörözővel is, várják a túrázókat szeretettel :)
Ha mégsem kapnánk meg az engedélyeket vagy valami közbejön, akkor a "pót-időpont" amit kitűztünk augusztus 9.
Így igaz, péntek reggel 6:06-os indulással és szombat éjjel 3:38-as érkezéssel, 21:32-es idővel idén is végigjártuk a K100 útvonalát!
Ezzel 11:0 lett a mérlegem.. vagy 10 + 1 : 0?
Jó volt, örülök, hogy rákérdeztél hét elején a közös végigjárásra!
Nekem (már megint) a frissítéssel gyűlt meg a bajom.. sose tudom, hogy mit kívánok meg útközben. Egyszer talán rájövök, mi válik be.
Mindenesetre ez rányomta a bélyegét az időmre, Pusztamaróton vagy 20 percre is meg kellett állnom pihenni. Itt - 2012 után először - átfutott az agyamon a feladás gondolata is. Nagy szerencsémre CSST tudott segíteni némi gumicukorral, ami most aranyat ért! Onnantól Bányahegyre érve mintha kicseréltek volna! A pusztamaróti mélyrepülés után már csak a fáradtsággal kellett megküzdenem.
Az biztos, hogy Baj felé menet nagyon örültem és büszke voltam - ezt említettem is CSST-nek. Utólag végiggondolva a 3. legnehezebb Kinizsim volt! Nem überelte nehézségben az 1.-t és a 3.-at, de Maróton újra megéreztem milyen, amikor nem csak simán nehéz a K100, hanem az életemért kell küzdeni!
Hamarosan írok részletes beszámolót, sőt még a tavalyi, 10. hivatalos Kinizsi beszámolómat is elkészítem - szerencsére jól emlékszem még rá.
Ha nem is meztelenül, de Oczal barátommal tegnapról mára végigjártuk a privát/instant Kinizsit, 21 óra 32 perc alatt (lehet hogy 1-2 perccel kevesebb volt, ez a rajt- és célfotókból jött ki, de legyünk magunkhoz szigorúak :) Így összesen már 44-en vagyunk a listán. A reggel hat óra utáni indulásnak köszönhetően még éppen világosban értünk Bányahegyre is, és úgy hiszem ez volt az eddigi leggyorsabb privát százasom :) (TT-ből pedig a tavalyi volt a leggyorsabb Kinizsim, 18 óra 34 perccel ha jól emlékszem).
Nagyszerű túra volt, a múlt heti Békásmegyer - Mogyorósbánya bejárás után azért revansot akartam venni, és hála az Oczal diktálta tempónak sikerült is. Alapvetően egyébként elég hasonló volt a még éppen kényelmes tempónk, és megbeszéltük már az elején, hogy gyorsabb haladás érdekében bár igyekszünk együtt menni, de apróbb megállásoknál, stb. nem várunk egymásra, hanem a lemaradó igyekszik utolérni a másikat. Illetve nekem az emelkedők még mindig valamivel lassabban mentek, de aztán a sík vagy enyhén lejtő szakaszokon általában beértem Oczalt. Az biztos, hogy még valóban sokat kell edzenem hogy tovább gyorsuljak, a táv második felén már erősen éreztem hogy sokat kivett a Gete és a mögöttünk lévő kilométerek.
Egy kis pihenés után valószínűleg írok még én is bővebben erről a túráról, illetve Oczal is tervez beszámolót írni :)
Köszi Oczal még egyszer, és barátnődnek is hogy hazahoztatok, és gratulálok! :)
Köszönöm! Drukkolok majd nektek szombaton (és vasárnap)!
A hétvégém zsúfolt lesz, így végül is elhalasztom júni 12-re a Kinizsit. Szerintem kicsi esély van rá, hogy más is pont aznap tervezi a bejárást, persze nagyon örülni fogok, ha mégis találkozom valakivel az úton. Korai indulás a terv, lehetőleg minél nagyobb szakaszt bejárni még világosban. Hab a tortán lenne a teljesítésen felül sok év után ismét 20 órán belül beérni.
Szombaton a Kinizsi főpróbájaként megcsináltam a Sárga 70-et. Sajnos sikerült több helyen elkevernem, ami menet közben lerombolta a lelkesedésemet. Érdekes, hogy mindet a túra első felében hoztam össze, amit pedig most világosban jártam be. Nem vitt a tömeg, mint a normál szervezésekkor. GPS tracket sem vittem, talán ez volt a legnagyobb hiba. De ha a jó oldalát nézem, egyrészt sikerült mentálisan túltenni magam az eltévedéseken, így ezzel együtt is 15 óra alatt végeztem.
Másrészt az extra km-ekkel összesen 82 km-t mentem (eltévedéseken kívül Egomban a rajthoz, Budaörsön a céltól a vasútig), így rendesen le tudtam tesztelni a cipőt és a jelenlegi kondimat. Kinizsire átkonvertálva (szint is kb. ugyanannyi) 16 óra alatt tettem volna meg a Békásmegyer - Koldusszállás résztávot.
Az elmúlt 2 napban tudtam pihenni. Erősen gondolkodom, hogy most pénteken nekivágok a tervezett K100-nak is.
Összedobtam egy kis statisztikát is, illetve időközben már a teljesítők száma is 35-re nőtt - köztük egy csaknem szintidőfelezős idővel (Pató Balázs, 12 óra 9 perc).
Elismerésem így is, és beszámolók alapján úgy tudom, hogy volt teljesítő akit motiváltál, biztattál út közben, és gondoltam rád / rátok én is, hogy merre járhattok, hogy alakul majd. Másrészt kiszállni is tudni kell olykor.
Idén annyira én sem vittem túlzásba a készülést (bár mindig eltervezem, ugyanakkor ez az év ebből a szempontból sem egyszerű), egy VérKör teljesítésem volt mostanában, igaz, az a vártnál valamivel jobban ment.
És igen, a rendezés keretei, a hangulat / társaság, a hivatalos lista és elismerés, vagy másoknak az oklevél, jelvény nélkül (kit mi motivál, segít jobban) valóban több "őrültség" kell a végigjáráshoz.
Ami az "instant listát" illeti, már 27-en vannak rajta (érdekes, hogy van néhány "elsőbálozó" is, 10-en felüli teljesítőből viszont egyelőre egy van), ebből 5 teljesítés volt az eredeti hivatalos dátum előtt, 22 pedig aznap. Néhányan (köztük én is) tervezik még a következő hetekben is, aztán valószínűleg lesz még néhány teljesítés később is az év során. Kíváncsi vagyok, hogy alakul majd a teljes idei létszám, vagy hogy lesznek-e többszörös teljesítők, mi lesz a legjobb idő, stb.
Nagyon furcsa az időjárás ebben az évben, el is neveztem 2020-t a Szelek Évének.
Ennyi szeles napra nem emlékszem, pedig már nagyon régóta figyelemmel kísérem az időjárást. Év elején a Budai-hegyekben nem fejeztem be a túrámat, mert a hatalmas szélviharban menni sem lehetett. Meg aztán az is ritkaság, hogy május 22.-én hajnalban, több helyen talaj menti fagy volt...
En elindultam, küzdöttem, de Koldusnál befejeztem. Hogy miert? Mert faradt voltam, fajt a talpam, keves idö maradt a 24 orabol, meg minden szokasos ami bajom szokott lenni Kolduson. Csakhogy tudtam hogy ha összeszoritom a fogam es bemegyek, akkor se lesz a nevem mellett ott a 2020 a kinizsi listajan. Ha meg befejezem, akkor sincs gond, mert mindenki neve mellett a 2019 utan a 2020 jön. Ennyi volt a motiváció, és be is fejeztem.
Erdekes, hogy az egyetlen feladott Kinizsim 2002 ben volt, es Kolduson hagytam abba.
...Mármint azok közül, akik végül végig érezték a motivációt :)
Megmondom őszintén, most hétvégén valahogy nem voltam én sem ráhangolódva, ebből a szempontból minden hátránya és hiányérzete mellett egy kicsit "jól is jártam" azzal, hogy idén nem feltétlenül most hétvégén kell végigmenni a Kinizsin.
Mi a páromnal egy K40-et terveztünk, de aztán mégis inkább a K100 útvonalán mentünk Dorogig :) jó későn indulva (8 óra után). Nekem ennyi most elég is volt, sajnos a késői indulás miatt nem találkoztunk senkivel, végül is nem rohanva, hanem inkább nézelődve mentünk a Molnárig.
Gratula mindenkinek aki elindult, és bármilyen távot megtett, beszámolókat kérünk :)
Már itthon vagyok, ebből következik, hogy nem sikerült. De egészen speciálisan nem, úgyhogy nincs hiányérzetem. :)
Kb. 20-an indultunk 6.45-kor a rajtból, és akkor még készülődött pár ember, de örömmel olvasom, hogy ezek szerint sokkal többen voltunk. Nos, nekem ez nem igazán tűnt fel útközben. Elég hamar szétrázódott a mezőny, az időjárás tökéletes volt, igazi kirándulóidő, reggel még sütött a nap, de aztán kb. fél tízre beborult az ég.
Nekem a pilisszántói műútig tartott a túra, kb. 10 óráig, mivel munkahelyi okok miatt meg kellett szakítanom. Ez nem jött jól.
De, hogy ne legyen ilyen rövid a beszámoló, és mert nagyon akartam túrázni, kora délután elvitettem magam Dorogig, és onnan "folytattam" az utat. Nagyjából pont abban az időpontban csatlakoztam be, amikor egyébként is arra jártam volna, ha nincs a megszakítás. Mondanom sem kell, hogy azért kicsit más volt így már az egész, de lelkes voltam. Mondjuk azt nem találtam ki, hogy mi is legyen, de mindenképpen akartam még menni. Az időjárás is nagyon jó volt, és elég régen fordult elő, hogy ezt a szakaszt nem perzselő napsütésben kellett végigjárni. Felmerült bennem, hogy csak Mogyorósbányáig megyek, de az is, hogy esetleg így is végigmegyek. Ez kitartott elég sokáig, a szokott időben értem Mogyorósbányára. Onnan továbbmentem, de aztán még mielőtt elértem volna a Bika-völgyet, átgondoltam egy kicsit a dolgot, és inkább visszafordultam Mogyorósbányára. Akkor már valahogy nem éreztem, hogy nekem mindenáron kell egy Kinizsi 80, ráadásul két részben teljesítve. A várható eső is inkább a hazatérés felé billentette a mérleget, ha az nincs, akkor azt gondolom, továbbmentem volna. Igazság szerint mostanában nagyon jó hangulatú túrákat csináltam, és nem akartam ezt egy olyan túrával "felülírni", amire ilyen formában nem nagyon van szükségem.
Jó utat, és sok sikert kívánok az úton levőknek! Remélem, hogy holnap minél több sikeres túráról szóló beszámolót olvashatunk itt-ott. Azért is volt ez így különleges, mert gyakorlatilag minden túratársat megjegyeztél, akit láttál, hiszen nem ezren voltunk.
Lefele a Getéről, már Dorog fele megfogalmazódott bennem, hogy a most májusi időpontot kihagyom, mert hiányozna a plusz motíváció amit a többi túratárs jelenléte szokott adni.
Van itt a forumon Kinizsi Természetbarát egyesületi tag, vagy elnökségi tag?
TTT, 2020.05.19, k 18:01Kedves Teljesítménytúra Rendezők és Teljesítménytúrázók!
A 170/2020. kormányrendelet sportrendezvényekre vonatkozó előírásai alapján, 2020. május 4-től ismét engedélyezett teljesítménytúrák megtartása. Ezzel összhangban, engedélyezzük a Teljesítménytúra Naptárban a túrák megjelentetését.
Felhívjuk a rendezők figyelmét, hogy amennyiben a teljesítménytúráik megrendezéséhez szükséges természetvédelmi engedély (védett természeti területet, nemzeti parkot, tájvédelmi körzetet, Natura2000 területet érint a túrájuk), illetve erdőgazdálkodói engedély, vagy önkormányzati területhasználati engedély - ezeket feltétlenül szerezzék be!
Az elmúlt hetekben a TTT részéről (más rendezőkkel együtt), levelezést folytattunk az Operatív Törzs Ügyeleti Központtal, és az Emberi Erőforrások Minisztériumával, az aktuális járványügyi szabályok, korlátozások teljesítménytúrákra vonatkozó értelezéséről. A levelezés letölthető, amennyiben rendezés engedélyeztetéséhez szükség van hivatalos állásfoglalásra, akkor fel is használható.
A TTT engedélye összhangban van a Magyar Természetjáró Szövetség honlapján 2020. május 18-án megjelent tájékoztatással is.
A túranaptár nyitással megvártuk több erdészet visszajelzését is. A Pilisi Parkerdő Zrt. honlapja szerint "Túrák, kirándulások a járványügyi előírások betartásával továbbra is tarthatóak." Az Egererdő Zrt. szintén engedélyezte már 2020.05.23-án teljesítménytúra megrendezését.
A túrarendezők és a túrázók számára is javasoljuk az általános járványügyi és egészségügyi szabályok betartását a sporttevékenység közben, de ugyanúgy a rendezvényre való utazáskor is. Tömegközlekedési eszközökön szájmaszk használata kötelező! A teljesítménytúrán a sportolók számára a 1,5 méteres távolságtartás nem kötelező. Fontos, hogy csak egészséges, tünet és panaszmentes személyek vegyenek részt a teljesítménytúrákon! A túrarendezők részére -amennyiben megoldható- javasoljuk az előzetes nevezést, a nevezési díjat előzetes utalással, vagy bankkártyás fizetéssel kérjék, továbbá a rajt-célban, ellenőrzőpontokon a rendezők használjanak szájmaszkot, kesztyűt.
Fenntartjuk a lehetőséget, hogy a járványügyi jogszabályok későbbi változásával (esetleges szigorításával) összhangban bármikor módosítsunk a Teljesítménytúra Naptárat érintő döntésünkön. Kérjük a rendezőket és a túrázókat is, hogy figyeljék folyamatosan a tturak.hu oldalt is, mivel az elmaradt túrák helyett a megismételt rendezések időpontja külön értesítés nélkül kerülnek átvezetésre majd a Naptárban. A TTT mozgalmaiban (Budapest Kupa, TTMR, ÉVTT) csak azok az elmaradt túrák lesznek elszámolhatók, amelyeket egy későbbi időpontban, de még az idei évben, megrendeznek! Egyéni bejárások, vagy instant túrák továbbra sem számolhatók el, nem pecsételtethetők be.
Jó egészséget és sikeres teljesítménytúrázást kívánunk!
Hajrá Asciimo és Kiscsibész, és minden ma indulónak!
2007 óta az első év, hogy nem indulok ezen a reggelen a Kinizsire... De bevallom most jólesik pihennem és tanulnom, és ebben a különleges évben megvár a Kinizsi :) (és valóban nem is lenne szerencsés, ha mindenki ma járná végig a távot).
Edzésként és felmérésként 16.-án szombaton, és 18.-án hétfőn is megtettem a Békásmegyer-Pilis-nyereg-Békásmegyer távot. Ezek szerint csütörtök 23:40-es indulással pénteki 22:45-ös érkezést saccoltam. Viszont ez csak terv marad. Konzultáltam a K100-as orvosi igazolásaim beszerzőjével, utánaérdeklődtem egy információnak, és eldöntöttem nem megyek most Kinizsizni. Az elveim nem engednek.
Sokan többször is kérdezték miért kínzom magam ilyen gyaloglásokkal (K100, CSPI), miért teszem tönkre magam? Emiatt aránylag pontosan meghatároztam a határt.
Ha 2-4 hét alatt aránylag helyrejövök és utána sem lesz maradandó károsodásom, akkor nem érdekel, hogy addig mennyire amortizálom le magam.
Nem érdekel hány körmöm esik le, véresre dörzsöli-e a hátamat a hátizsák, netán az izomláz miatt egy vagy két napig kúszva megyek ki a WC-re. Ez mind nem érdekel, mert ezek mulandók, az élmény és a strigula viszont örök.
Az idei helyzet más. Most nemcsak ezeket kell számításba venni. Most nincs garantálva a teljes felépülés. Ha érkezés után pár nappal megfertőződöm remélhetőleg még kidolgozza a szervezetem, tehát túlélem. Egy tüdő vagy vese károsodás viszont simán kinéz. Akkor pedig nem egy hónap a gyógyulás és rossz esetben nem teljes a felépülés.
Ha csak 10 évvel fiatalabb lennék nem biztos, hogy így döntenék.
Az élet szép, a nap mindenkinek süt. A szombati és későbbi indulóknak jó időt, jó utat és sikeres célba érést kívánok!
Persze, ezek tényleg nehéz kérdések, egyébként is, de főleg ebben a helyzetben.
Némiképp módosítottam a "kiírást", hangsúlyosan beleírtam (bár ez eddig is benne volt), hogy figyelembe kell venni a járványügyi helyzetet, és hogy aki veszélyeztetett csoportba, korosztályba tartozik, ne induljon (még piros színnel ki is emeltem).
Amúgy abból indultam ki, hogy pl. a VérKör is újraindult, hétvégén két barátommal már teljesítettük is, és olyan nagy különbséget, sem jellegben, sem nagyságrendben nem látok a 77 km-es VérKör és a Kinizsi instant bejárása között.
De továbbra is úgy gondolom, hogy ez alapvetően azoknak jelent némi plusz motivációt, akik már eleve komolyan fontolgatják az indulást, vagy esetleg ott, túra közben adhat egy kis plusz biztatást. Illetve a fő funkciója a teljesítések dokumentálása, rögzítése.
Azért írtam, mert a kis plusz motivációt én nem ajánlanám fel (mindenkinek).
Az "orvosom" engem se nem motivált, se nem fogott vissza, azaz nem szól(t) bele a döntésembe. Két látszólag ellentétes dolgot vettem ki a beszélgetésünkből.
- Most sem kisebb kockázat elindulni, mint egy hónappal ezelőtt,
- Kockázat mindennapi életben is van, elkerülni gyakorlatilag alig van esély.
Azaz én döntsem el, miért és mekkora kockázatot vállalok. Amikor közöltem vele, hogy nagyon valószínű, hogy mégse fogok indulni, akkor úgy láttam mintha helyeselné.
- Az immunrendszerrel kapcsolatban Ermak is írt az 58464-es hozzászólásban.
- A kockázat nagyságával az a gondom, hogy ahol titkolják a rész adatokat, ott nem bízok a valós fertőzöttek becsült számában. Pl. ha körzeti orvos kérésére egy hétig sem veszik le a tesztet, (nem egy ilyen esetről hallottam - akkor van esély, hogy az illető nem fogja növelni a fertőzöttek számát.
- Személyesen más, számomra érthetetlen intézkedésről is beszélnék, de amíg valós hír miatt is kaphatok 5 évet addig netre nem teszem fel. (hisz részletkérdésben (is) tévedhetek.)
Összegezve: Hiába pici a fertőzés esélye, (időseknél) a tét nagy. Mivel információkat tartanak vissza, nem tudunk biztos adatokat. Ezért én nem mernék senkit sem rábeszélni/motiválni ilyen hosszú túrára. (Az orvosom 20-40 km-re simán rábólintott.)
A kiegészítést és más meglátásokat ugyanakkor fontolóra veszem, de ezzel kapcsolatban nem egészen értem a hozzászólás törlésének felmerülését, hiszen bár hozzászólást valóban nem lehet módosítani, a módosítást nem is ott kérted, hanem a kiírással kapcsolatban, amit viszont adott esetben valóban tudok módosítani. :)
Sistergő, megértem, ugyanakkor nem egészen értek egyet.
Egyrészt nehéz meghúzni egy direkt határvonalat, hogy akkor most hány éves kortól nem ajánlott.
Másrészt úgy tudom lassan lehet újra túrázni, stb, és ott sem terveznek ilyen korlátozást, tudtommal. Sőt egy szervezett túrán (amire lassan lehetőség lesz, vagy már van is), legyen bár rövidebb, még nagyobb az esély a megfertőződésre.
Az immunrendszer ilyen általános gyengüléséről sem tudok, bár az is igaz, hogy sajnos a biológiai tudásom elég sekélyes, szóval lehet igazad van benne, és ha írsz forrást, szívesen átolvasom. De egy ilyen túra után úgyis otthon tölt az ember pár napot (egyfajta karanténban ill. fertőződésmentesen), főleg ha nagyon nehezen ment neki.
Negyedrészt, hangsúlyoztam hogy az egész évre érvényes, nem kell feltétlenül most, éppen a járványügyi helyzet javulásának kezdetén elindulni.
És semmit sem ajánlottam fel, csak hogy felkerül valaki egy listára, hogy teljesítette. Aki nagyon akar, valószínűleg az én kis listám nélkül is elindulna, aki meg amúgy sem indulna, valószínűleg csak egy lista miatt nem fog.
Lehet, hogy az eredeti tervhez képest is tolódik a privát K100, mert a mostani hétvégén nem fér bele a Sárga 70. Viszont most szombaton reggeli indulással egy Iszkiri 45 van kilátásban. Szerintem méltó lesz arra a napra. :) Új cipőt is be kell még járatni, csak tegnap próbáltam ki először egy otthon - Koldusszállás - otthon távon (15 km).
Júni 13 (ha a Vérkört kihagyom), vagy 20 lesz az egyéni K100 napja.
Nagyon jó ötlet ez az instant Kinizsi, mindenképpen jelentkezem rá!
Egy kiegészítést hiányolok. Szerintem 55-60 év felettieknek kimondottan nem tanácsos elindulni.
A többieknek - nagy átlagnak - sem ajánlott, mivel ez akkora megterhelést jelent, ami 2-3, vagy akár több napra is taccsra vágja az immunrendszert, ilyenkor könnyebb megfertőződni. Bár erre kicsi az esély, de a következmény akár nagy is lehet.
Magán véleményem: Mivel itt a fórumon nem lehet utólag javítani a hozzászóláson, ha én tettem volna fel egy ilyen invitálást, én moderátorral töröltetném.
Persze aki olyan edzett, hogy ezt csípőből abszolválja, annak hajrá.
Ui.: A teljes menetfelszerelésem előkészítve kiterítve a szobában. Holnap fogom eldönteni, de 63 év felettiként 98 % hogy "nem merek" elindulni.
Kicsit eltűntem (most lesz az államvizsga, stb.), de lassan bennem is érlelődik a privát K-100 gondolata, szintén június elején. Sőt, lett egy ilyen ötletem is, egy kis plusz motivációképp azoknak akik tervezik még a Kinizsit :)
Kérésem lenne, ha vkinek lenne egy K40 itinere beszkennelnve, fotózva stb..., el tudná nekem küldeni vagy ide betenni? 23-ára ez lenne a terv, mert nem igazán vagyok felkészülve egy 100-asra, de a 40 azért menni fog, és muszáj menni valami Kinizsis túrát aznap :)
e-mail: judit.turtsanyi(kukac)yahoo.com
Előre is köszönöm és hajrá mindenkinek aki vagy aznap, vagy máskor indul :)
Én csak tatai céllal mentem, így nekem az a szimpibb (meg Sopronhoz közelebbi is), bár most nem megyek. Szárliget nekem csak az Iszinikről van meg, nekem nem annyira jött be, de hát nyilván nem ehhez szoktam, azért is.
Bízom benne, hogy jövőre mehetünk, szorít a 10 teljesítés (meg az idő, 5-nél járok), és jövőre már az ötvenesek táborát gyengítem :-).
Köszi! A forrást nehéz szívvel hagynám ki, nagyon szeretek ott pihenni. Általában az szokott lenni az egyetlen igazi pihenős megállásom.
Végülis az sem nem rossz, ha Koldusszállás után ki erre, ki arra megy! Egyébként is felmerült bennem, hogy egy jubileumi Kinizsi Százast a rendezők vihetnének ismét Szárligetre (vagy lehetne két cél). :)
Irtam neked mailt (hotmail-es), de nem ment át, a teloszámodat kértem volna el, de nem sikerült, egy cimborámmal döntünk lassan, de elötte szerettem volna pár kérdést feltenni neked.
Ma tervezek új cipőt vásárolni, kicsit hozzá akarom szoktatni a lábamat. A hozzászoktatás része lenne a privát Sárga 70, azt mindenképp szeretném előtte teljesíteni. Megint bizakodom valami gyorsabb Kinizsiben, mert idén egész sokat túráztam már. Edzőterembe nem járok március óta, ezért csak a túrázás van hétvégente + hétköznap néha Turulra fel és vissza. Ez utóbbi a lakástól lakásig pont 10 km.
Ha jó idő lesz, ez a terv:
május 23 Sárga 70
május 30 Vérkör
júni 6-7 valami könnyebb, max 20 km-es táv
júni 13: privát K100
Mondjuk ha olyan idő lesz aznap, mint ma itt Mo-on, akkor hűgutát nem fogunk kapni. :D
Elmész a siratólöszfal letérésig (ami jobbra fel indul meg), de te mész tovább egyenesen kb. 150 métert. Előtte elágazás, de már látni fogod a tavat. Ami nem is olyan kicsi, mint gondoltam. Bányából nyomták ki a vizet, sőt, mint megtudtam, volt több is. Tiszta a víz, csak meredek a partja, azért mosakodni megfelelő. Csináltam képeket is, megpróbálom feltenni, ha engedi a mérete.
Ha jól emlékszem, akkor nem kell rátérni a kék keresztre, hanem egyenesen tovább. Egy idő után már lehet hallani a békákat... :) Majd tíz éve jártam arra, egy privát bejárás alkalmával.
Ha már véletlenül mindenkinek sétálni támadt kedve, javaslom, hogy a Getéről lejövet a kék keresztnél menjetek tovább 1-2 száz métert. Aki még nem látta a horgásztói-átfolyás eredetét, annak megéri ez a kis kitérő. Kb. 10 napja láttam életemben először, pedig nem lehet rám fogni, hogy messze élnék onnan. Még hal is van benne, pecás gyerek diszperzites kannája tele volt.
Idén csak K40 jellegű séta lesz munkahelyi okokból, de sok sikert mindenkinek, aki a Pilist, és a Gerecsét választja egy napra, önreaktiválási célból.
"Vonzó lehetőség": igazából szerintem a Kinizsi legszebb része az, amikor haladunk az Öreg-kő felé, és egy kis szántóföldre érve balra "kinyílik a táj". Meg amikor megyünk a kerítés mellett. Szóval annyira nem is rossz ez a kanyar az Öreg-kő felé... :)
Szárligeti célt senki nem tervez? Fontolgatom, de hosszabb, éjszaka még nem jártam arra, ezen irányba szintén nem jártam. Szóval a tatai cél biztosabb lenne, de talán pont ezért egyre inkább vonzóbb Szárliget. És mostanában elég sokat túráztam az ominózus sárga sáv útvonalon, különböző szakaszokon és irányokban. :)
Vonzó lehetőség azért is, mert így kihagyható az Öreg-kő meglátogatása (bár a forrás miatt szerintem tennék kitérőt). Ha jól láttam a korábbi itinerekből, akkor amikor Szárliget volt a cél, a Kinizsi is a kék kereszten "rövidített"!?
A bélyegzést alapvetően a már itt is említett OKT-Pilisi vándorlás (?) pecsétekkel gondoltátok?
Még nem tudom, hogy teljesen egyedül menjek, vagy legyen-e ez a május 23-a? Az eddig kérdéses program elhárult (köszönjük a "járványnak"), úgyhogy mehetnék akár akkor is.
Jelen pillanatban Pest megyén (és Pesten) kívül szabadon lehet mozogni, az önkormányzatoknak nincs felhatalmazása arra, hogy korlátozzák a helyváltoztatás szabadságát. Ez persze nem jelenti azt, hogy pl. ne lehetne lezárni parkolókat gépjárműforgalom elől (más okból), de természetes személyek szabad mozgását nem lehet korlátozni.
A Pesten és Pest megyében (jelenleg) fennálló kijárási korlátozás pedig nem jelent lakóhelyelhagyási tilalmat, tehát nyugodtan át lehet lépni a település (Pest), illetve a megye határát, nyilván a vonatkozó rendeletben meghatározott okokból. A túrázás ilyen ok.
Felmerült az erdőben való éjszakai tartózkodás kérdése. Ez minden további nélkül lehetséges. Tipikusan vadászati idényben (szeptember-október) szoktak helyi korlátozásokat bevezetni.
Nekem végül egy máj. 29 (péntek) - máj. 30 (szombat) lesz belőle, az eredeti időpontra közbe jött valami. (amit így el tudok halasztani, lehet nem halasztottam volna el ha lett volna hivatalos K100 :D)
Úgy gondolom ebben az időpontban tök egyedül fogok menni, én leszek csak a pályán. :D
Önpecsételést tervezek én is, a feeling kedvéért, meg hogy meg tudjam osztani itt később. :D
Terveztem, nagyon mennem kéne Vas megyéböl, pénteken már utaznom kellene Pestre, de akkor te egyedül leszel? meg akkor no ellátás, semmi egyéb..? Utvonal akkor eredeti Békásmegyer Tata?
23:00 a terv, uncsi lesz, de remélem jó idő végig :)
Ketten megyünk a célig. Szigorúan 1,5 méter távolságba, max vértezetben.:)
(Még ketten elkísérnek minket Dorogig)
Mindenkinek kellemes időtöltést és jó egészséget.
Üdv.
U.I.:
Esetleg valakinek helyi információja van a útba eső lakott területekről és leírjátok, azt megköszönjük. Természetesen végig nézzük a faluk, városok, községek honlapjait, de nem szeretnénk egy rendeletet se semmibe venni, alkalmazkodunk.
Ugyanezt gondoltam ki a privát bejárás közben. Ha már ilyen jókat írtál róla, én is megcsinálom a közeljövőben fordítva. Bár előtte vannak más terveim: instant Sárga 70 (május 11-dec 31 között bármikor teljesíthető), Vérkör (újranyitották) és egy privát K100 is megfordult a fejemben. Szemezek a Gerecsei térképkörrel is, csak félek az eltévedés miatt.
Én sem voltam, bár már pár éve nem is járok Gerecse 50-re. Ellenben pár nappal az idén elmaradt túra időpontját követően csináltam én is egy privát Gerecse 50-et. Mivel hétköznap volt, ezért én nem futottam bele ilyen korlátozásokba, így teljes egészében a túra útvonalát követtem. Annyit változtattam, hogy fordított irányba haladtam: ezt már régóta terveztem, kíváncsi voltam, hogy így milyen. Máshol vannak a lejtők, az emelkedők, más napszakban látom a helyeket. Jó volt, szerintem jobb így. :)
Én ma nem voltam. Ellenben múlt szombaton végigjártam, igaz +4 km-t beletettem. Tardos előtt az új p+ úton mentem (itt az egyik + 2km), illetve a Panoráma utat és a Turul emlékmű környékét lezárták, ezért Kisrétnél az Aranylyuk felé folytattam, és onnan vissza a János forráshoz (itt a másik +1 km). Ennek és a mostani gyenge kondimnak köszönhetően 8:50-es időt mentem.
Hajaj, ugyanannál az asztalnál ülünk, a mehetnék ugyanúgy viszket nekem is és ugyanazon okok miatt, tiszteletadás beleértve. Pontosan ez a túra körül kialakult "valami" az, ami megragadott. Részemről ez az egész fórum egy élő kordokumentum, ha úgy tetszik.
Én inkább a következmények felől közelítettem meg a dolgot, pontosan azért, mert jelenleg egyszerűen nem vagyunk tisztában a következményekkel. Még nagyságrendileg sem. I mean senki. Abban is 100% egyetértek, hogy egy olyan helyzetbe csöppentünk, ahol át fogunk értékelni, jobb esetben nagyobb kontextusba fogunk látni jó pár, eddig adottnak vett helyzetet, érzést stb.
On
Habár röpke 1-2 hónap alatt még nagyot döccenhet a szekér, én is a akkurátusan szervezetlen spontaneitást látom mentőövként, de nagyon halvány a kép. Másfelől igen, a 2020-as rubrikában egy árva vonalka lesz, vagy a listán az évszám mellett, hogy elmaradt. Kétség nem fér hozzá, hogy erről is mindenkinek lesz írott v íratlan beszámolója.
A véleményednek szerintem teljes mértékben helye volt (van) a fórumon. Ami miatt itt egyesek rögtön túráért kiáltanak, az egy elég sokrétű kérdés.
Egyrészt azt ne felejtsük el, hogy a jelenlegi helyzetben (és majd az elkövetkező időszakban is) nem csak egy betegségről van szó, hanem arról is, hogy erősen megváltoznak (megváltoztak) a mindennapjaink. Azt gondolom, hogy sok egyéb mellett a mi felelősségünk az is, hogy mit őrzünk meg abból a közegből, amit fontosnak gondolunk. A szokásainkból, a megszokott életvitelünkből. Vajon, amikor ez a dolog lecseng, visszatérünk ahhoz, ami volt? Mi változik, mi marad?
Másrészt van itt egy túra, amely elég fontos néhányunknak, és úgy általában a teljesítménytúrázó közösségnek. Kinek jobban, kinek kevésbé. Évtizedeken át szervezték, járták végig, kialakult körülötte valami. Ez egy tiszteletadás is, úgy érzem.
Innentől már on.
Szerintem csak úgy el kellene indulni, mindenféle pecsételés, igazolás nélkül. Bár ma túráztam egyet Szárliget környékén, és eszembe jutott, hogy Dorogtól lehetne OKT teljesítés is.
Én is a napokban kezdtem érdeklődni iránta. Szombaton mentem is egy instant Iszkiri 72-t, mert CSST felajánlotta az előnevezőknek ezt az opciót az idei teljesítésre. Nehezebb volt a frissítőpontok hiánya miatt, de így is tetszett. Nagyon valószínű, hogy nem az utolsó instant túrám volt idén. :)
Vedd úgy, hogy a 2 méter és a 4-5 perc azok szélső értékek. Kizártnak tartom, hogy 2 méter távolság elég legyen, ha 50 egymás után futóból 5 vírusos, kivéve ha ez nem követési hanem oldal távolság. Egy futó zihálása nem sima légvétel. Terepen erdőben (májusi zöldellő privát K100) ösvényen mindez nem "szabadban", hanem félig zárt folyosón történik.
Ezzel kapcsolatban kíváncsi lennék néhány szakember véleményére, náluk mi lenne a két határérték, és mi lenne az átlag.
(((Nem tudományos mérés, de találkoztam olyan emberrel aki nagyon hamar (10-15 mp.) megérezte ha egy nagy tornaterembe valaki cigizve jött be. Biztos, hogy a vírus lustább a füstnél?)))
Ahhoz, hogy egy baktérium/vírus fertőzzön, szükség van egy bizonyos mennyiségre. A lépfenét többek között azért tanulmányozták biológiai fegyver előállítása céljából, mert 1-2 spóra már jó eséllyel fertőzést okoz. Más baci/vírus esetében gyakran 1.000-10.000 nagyságrendű szám kell a fertőzéshez.
Valószínűleg arról van szó, hogy a kilélegzett/kitüsszögött koronavírus 1-2 m-es távon (Belgiumban pl. 1,5 méter az előírt minimum) kellőképpen felhígul ahhoz, hogy minimális legyen a fertőzés kockázata.
3 vagy 5 méter nyilván még biztonságosabb lenne, csak nem reális betartatni.
ez mind szép és jó, de ha lemész a boltba vásárolni, akkor 1 méteres távolságtartás betartása kötelezö. Másnap kimész az erdöbe, és 600 métert akarsz betartani egy futó után? (Ha 4-5 percet irsz, az Németh Csabinál mondjuk már 800 méter, de maradjunk a normál embereknél, azért irtam 600-at)
Hozzá nem értőként én elvi síkon szélcsendben egyéni futó után 1, egymást követő futók után akár 4-5 perces távot is simán elhinnék megbízható távolságnak. Ezt a forgalmasabb utak körül kialakuló kipufogógáz-burok, valamint a Vértestolnai műút és Koldusszállás között többször megtapasztalt porfelhőre alapozva mondom. Ott K100-on éjjel akkor is lehetett érezni porszagot, ha látótávolságban senki sem volt előttem.
Futók esetében statisztikai alapon nehézkes megállapítani a gyakorlatilag biztonságos távolságtartást, mert még nincs elég ilyen adat.
Az egyébként igaz, hogy a vírus a levegőben szálló porral, aeroszollal is terjedhet, miközben a trüsszentő rég elhaladott. Önmagában a két méter nem garancia.
Tirolban május végére talán nem lesz kijárási tilalom. Én itthon pesszimista vagyok. Ahogy több lesz a fertőzött, idősebbeknek még olyan túrát sem javasolnék ahol 2 méter csak 15-20 másodperc a követési távolság. Én a most következő hétvégén akartam teljesíteni a tavalyi Kinizsimet. Ehelyett már a "világ vége hangulatot" is fontolóra veszem.
Jópár évvel fiatalabbként, erősebbként átéltem tüdőgyulladást. Szerencsémre a nehezén önerőből 8-10 óra alatt túl voltam. Reggel a "márpedig akkor is elviszlek a rendelőbe" alapján megejtett megkülönböztetett orvosi vizsgálat megállapítása szerint ...
Azóta még inkább magamban bízok és rinyálok, hogy ne legyen szükségem egészségügyi ellátásra.
Nem tudni melyik a nagyobb butaság. A túlzott elővigyázatosság, vagy a felelőtlen elbizakodottság.
Rám se ránts, simán vállalom ha tévedtem. Ez egy érzés volt, ami elérte a kritikus szintet, és megírtam. Semmiképp nem akarom túllihegni a témát paranoid irányba, főleg az észt osztani. Jaj nekem, ha sikerült..
Én is úgy saccolom, hogy addigra már nem lesz kijárási tilalom.
Ez a csak kutyával sétálás meg tényleg hülyeség. Belgium ezt most elég normálisan oldotta meg: a szabad levegőn mozgás nem tilos (sőt ajánlott), de ehhez mondjuk a tengerpartra/Ardennekbe leutazni igen; a parkok nyitva de bennük a focipályák zárva. A rendősség járőrözik, először figyelmeztet, aztán ha az nem elég 350 €-s csekket ad.
Nem akarok en turat szervezni, epp eleg evente egyszer novemberben. Se jogilag, se egészségügyileg nem jó ötlet. De hát ha kimehetek az erdöbe, akkor mehetek arra amerre akarok, nem? Mondjuk majus 23-ig böven változhaz, lehet addigra az lesz Magyarországon, mint most itt nálunk, hogy 5 ismeretlen ember találkozhat egyszerre. De ez se tart örökké, majd majus elején meglátjuk mi lesz ebböl.
Nyilván ha kijárási tilalom van érvényben, nem fogok embereket összetrombitálni, de mint irtam, még 2 honap van addig. Vuhanban 2 honapja vezették be a karantént, és most 4 napja nincs uj fertözött.
hat majus vége még messze van szerintem május elején már fel lesz oldva a kijárási tilalom
Amugy Tirolban vagyok, igen, vesztegzár kijárási tilalom, minden van itt. De elég nagy hülyeség, sétálni csak akkor mehetsz ha van kutyád, meg persze dolgozni mehetsz
Mintha a virus tudna, hogy most nem szabad fertözni, mert munkába indulok. Kicsit röhejes..
Csak úgy kijön, mert. Hogyan szervezzünk mégis túrát amikor naagyon nem kellene erőltetni ezt az irányt illatot érzek, és ez nagyon megdöbbentett. Itt, ma márc. 20-án, amikor már nem kicsik a számok.
Nem tudok szó nélkül elsunnyogni emellett, pont azért, mert
szeretem ezt a fórumot és látatlanban a számomra tképp ismeretlen veteránokat, akik életben tartják.
Rajttal, céllal, kitűzővel, csomagszállítással ez egy rendezvény. Ha van itt a háttérben valaki pszichopata/rendpárti (sétáló pl.), az simán felnyomhat. Ha a rajtban épp arra jár egy unatkozó, túlbuzgó rendőrjárőr, az is intézkedhet.
Járványügyileg:
A rajtnál nincs gond, tartható a távolság. Sokak cuccát bepakolni a csomagtartóba viszont nem jó ötlet. A célban a várakozásnál sok ember zsúfolódhat össze, pláne, ha rossz idő lesz hajnalban.
Mondjuk ez erősen függ attól is, mennyire terjed szét addigra a vírus - ha a népesség harmada-fele addigra potenciális hordozó lesz, akkor éppen mindegy, ki, hol adja tovább.
Ha én szervezném, instant túraként csinálnám: akik akarja, letölti a pecsételő lapot, végigmegy, elküldi és emailben kap egy pdf oklevelet. Esetleg utánvéttel kitűzőt.
Szia! Erre is van megoldás, mert a Pilisi Vándorlás túramozgalomnak a Pilis-nyeregben, míg a Pilisi Kilátások túramozgalomnak Hosszú-hegyen van kihelyezett bélyegzője.
Dorogtól (söt akár Kesztölctöl) kezdve Koldusig mindenképp lehet igazolni Kéktúra bélyegzökkel is. Igazibol Hosszú-hegyre meg Pilis-nyeregbe kellene egy automata bélyegzö
Ha Szárliget a cél, akkor Koldus-tól a célig is megvan az igazolás OKT bélyegzéssel
"Szép kihívás lesz idén a privát Kinizsi (mert más aligha lesz): 3-4 liter víz és a teljes kaja a zsákba, bolt csak Dorogon; víz Dorogon, Mogyin, Pélin illetve kis kitérővel Csobánkánál és a Trézsi-kútnál.
Ha otthon lennék, a túra előtti pénteken kitennék zsírkrétát és QR-kódokat az ep-kre, és csak akadna valaki, aki Szárligeten(!) gratulál beérkezőknek."
és
"Becslésem szerint addigra ott fog tartani a járvány, hogy MÁR nem lesz kijárási tilalom. Ha mégis, akkor csak a Békásmegyer környékén lakók tudnak teljesíteni egy oda-vissza túrát. ;-)"
Egy ideje már gondolkodom egy "Privát Kinizsi Százason", úgyhogy azt hiszem, idén ezt lehet megcsinálom. Ha már a hivatalos túra elmarad. Persze lehet belőle "Csoportos Privát Kinizsi Százas" is. Jó felkészülést mindenkinek!
Szép kihívás lesz idén a privát Kinizsi (mert más aligha lesz): 3-4 liter víz és a teljes kaja a zsákba, bolt csak Dorogon; víz Dorogon, Mogyin, Pélin illetve kis kitérővel Csobánkánál és a Trézsi-kútnál. Ha otthon lennék, a túra előtti pénteken kitennék zsírkrétát és QR-kódokat az ep-kre, és csak akadna valaki, aki Szárligeten(!) gratulál beérkezőknek.
A Sárga 70-ről nyilatkoztak, hogy ha nem szigorítják az intézkedéseket, akkor megtartják, mivel kevesebb, mint 500 embert érint. Ha hónapokig minden marad a jelen állapot szerint, akkor S70 lesz, K100 pedig nem.
Szerintem idén lőttek a K100-nak, ahogy a G50-nek is. Ha nem a koronavírus, akkor meg az adminisztráció miatt maradok le a kinézett túrákról. Már csak a Vérkör TT-re és a Sárga 70-re van esély, hogy megtartják. Bár ahogy a dolgok kinéznek, előbb-utóbb azokat is törölni fogják. (Kissé pesszimista hangulatban vagyok).
Nem valószínű, hogy település/megye szintű karantén legyen, mert piszok nehéz betartatni. Országos szinten lehet értelmesen intézkedéseket hozni, ahogy azt most Olaszország tette.
Nagy kár lenne, ha bármelyik túra elmaradna a karantén miatt. Egy-egy túrán a résztvevők térben és időben nagyon eloszlanak, ellentétben például a tömegközlekedéseken, színházakban, fesztiválokon, bevásárlóközpontokban stb...
A létszám mellett az sem mindegy, hogy adott időszakban lesz-e a túra által érintett területen karantén, mert ha igen, akkor a túra résztvevői sem kivételek ez alól.
Becslések vannak, miszerint nyár közepére, július végére várható globálisan a járvány lecsengése, de ebből csak annyi következik, hogy május vége még mindenképpen érintett időszak.
Lemaradt az ötletelésből, hogy a létszámkorlát miatt ugyanúgy regisztrálni kell. Az jó kérdés, hogy egy 1000 fős rendezvény ezer fős-e, ha egy ember legfeljebb 4-5-tel találkozik a rendezvény során.
Lesz majd helyette árvíz a Dunán, hóolvadás Grönlandon, gazdasági recesszió, közlekedési anomáliák, na meg persze brit királyi családdal kapcsolatos hírek. Mindegy is, hogy mi, csak tömbösítve legyen, sötét háttérrel, percről percre rovattal. Hogy legyen mitől félni.
Mivel a járvány terjedését az segíti, ha sok ember egyszerre van egy (zárt) helyen, az elejét kellene megoldani másként. Csak a 100-asra gondolva: Mivel a az indulók kb. 70%-a beér, és a beérkezés kb. 6 órán keresztül tart, átlag kb. 5 beérkező van percenként, ez 2-3 érkeztetőponttal 1-2 fő percenként.
Letölthető nyomtassad-és-hozza-magaddal itinerrel és egy indítópecséttel, és mondjuk 5 db indítóponttal kb 3-4 órára széthúzott indítási időszakkal az indítási sűrűség is kb ennyi.
Ez nem több mint átsétálni az aluljárón mondjuk a Blahán.
A nevezési díj: aki beérkezik, az a célban fizet és kap díjazást, aki meg nem érkezik be, az grátisz sétált egyet és nem kap.
Így van, méghozzá a tokiói maraton az, világszinten is az egyik legrangosabb.
Erősen kétséges, hogy megyek, mert van akkor egy hét suliszünet, nyaralást tervezünk akkorra. Már ha lefut a járvány addigra. Ha nem, akkor meg Magyarországra is nehéz lehet hazajutni, olasz kollégám szerint egyes autópályákat (vagy legalábbis fel-lehajtókat) is lezártak már.
Szóval alighanem regisztrálok, és adott esetben visszamondom.
Olvastam valami Maratonról japánban, ahol lemondták a futóversenyt, de a nevezési dijat nem fizették vissza, söt, át Sem lehetett vinni a jövö évi eseményre. Az indulási jogot igen, de a nevezési dijat nem. Nem tudom tényleg megcsinálták, az elsö hírek szerint ez volt a terv
Aztán, ha még a túra előtt 1-2 héttel is járvány lesz, legfeljebb lefújják, a nevezési díj egy részét (ami nem ment el addig szervezési költségekre) is visszafizetik.
Idetévedek, és mit látok? "Betelt". egy pillanatra megállt bennem az ütö, de aztán megnyugodtam. G50-et bármikor lehet csinálni, nem érdekel igaziból. :)
"The form Felmérés a nyelvtanulásról és nyelvi kompetenciákról is no longer accepting responses. Try contacting the owner of the form if you think this is a mistake."
:-) maximum 98 és valamennyi ugye... :-) Persze ha a lépcsőnek nevezett kortárs építőművészeti alkotásig (illetve annak elődjéig) elsétált, az már talán megüti a százat :-D
Hiszem és vallom, valami új születésének vagyunk szerencsés tanúi.
Az első gondolattal egyetértek, viszont teljesen másképp látom a mű genealógiáját.
Szerintem az alkotó zsenialitása eleve teljesen ösztönös, poszt-racionalizált tudásállapotból ered: nem meghaladja, még csak nem is szintetizálja a szakmát, hanem nemes egyszerűséggel (mondhatni egy talicskával) betonba önti annak összes metafizikai kontextusát.
Többszöri megtekintés után a mű a maga esendő, de vitathatatlan vertikalitása Szent Ágoston vergődését juttatta eszembe az idő fogalmával vívott nagy szellemi csatája során.
Kinizsi százason kétszer voltam, valószínűleg nyitottabb vagyok a fenomén (K100) át- vagy újraértelmezésére. Részemről ez a lépcső nem csak a K100 és a nemK100 közti dimenziók átmenete, hanem a cél utáni végső kontempláció, szembenézés és megtisztulás helye lett. Védjük, ápoljuk. Oklevélen háttérképnek javasolnám, minimum.
Az itinerben mindenképp dukál egy figyelmeztetés, fénykép a túrázóknak, hogy ez a lépcső a valósághoz tartozik.
Továbbá egy első pillantásra "off" kérdésben kérem a segítségeteket :)
De csak első pillantásra, hiszen valójában a nyelvtanulás számos párhuzamot mutat a hosszútávú túrázással, mert kell hozzá motiváció, kitartás, és ugyanúgy egy hosszú, izgalmas, változatos utat kell bejárni, hullámhegyekkel és völgyekkel, olykor kissé gyötrelmes, de máskor pedig felemelő pillanatokkal. Van, amikor úgy érezzük, könnyen és gyorsan haladunk előre, máskor pedig nehezen jönnek a következő állomások. És ezek még csak a legalapvetőbb párhuzamok :)
Arra kérlek, ha van 5-10 perced, tölts ki a szakdolgozati kérdőívem. Akkor is segítenek és fontosak a válaszaid, ha jelenleg épp nem érdekel a nyelvtanulás, vagy soha nem is tartozott a főbb érdeklődési területeid közé, sőt. Ezért is osztom meg itt, nem pedig egy kifejezetten nyelvtanuló topikban.
Valahol olvastam (sajnos most nem találtam meg a cikket), hogy az ember által épített környezet szigorú szimmetriája, monoton ismétlődése ill. az ilyen struktúrák látványa valójában mennyire nem tesz jót az emberi szellemnek, hosszú távon akár depressziót is okozhat, és mennyire szemben áll a természetben megjelenő véletlenszerűségekkel, kiszámíthatatlansággal, aszimmetriával, fuzzy dolgokkal.
(ez sajnos nem az említett cikk, csak illusztráció)
Úgy gondolom, a kifinomult alkotó ezt az ismeretet tudatosan alkalmazta a lépcsősor gondos tervezése és kivitelezése során, figyelve a kellő véletlenszerűségre, játékosságra, minél jobban próbálva elkerülni a túlzott szabályszerűséget, monotonitást. Így valóban egy újfajta, előre mutató kezdeményezésről beszélhetünk, mely egyszerre mérnöki és művészi bravúr, és a legkevésbé sem bug, hanem feature.
Azt pedig talán hangsúlyozni sem kell, hogy a Kinizsi Százast követően, a természetben eltöltött csaknem egy teljes nap után újra az épített környezetbe érve, mennyire kiemelt jelentősége van, hogy ne egyszerre, minden átmenet nélkül zuhanjon vissza az ember az említett monoton, struktúrákba, hanem segítsenek neki az ilyen, természetet, szabálytalan sziklalépcsőket idéző formák, mint a tóvároskerti vasúti megállóhely sínpálya felé néző lépcsősora.
Azért olyan, mert éppen egy május végi vasárnap reggel mentek felmérni, és látták, hogy milyen heterogén járásképességű utasok mozognak ott. Ez így a jó. Mindenki kiválaszthatja az optimális útirányt.
Idén, munkahelyi elfoglaltság miatt nem tudtam indulni, de egy pontőrség belefért. Azért az sem kis kihívás. Kocsmában, melegben, jó hangulatban................ Remélem megértesz:-). Hát igen, elég nagy csalódás, hogy nem tudtad 18 óra 34 alá szorítani a teljesítési időt. Én még emésztem:-))))) Örülök a találkozásnak, és le a kalappal, mint mindig!
Igen, az is jó lenne, csak ahhoz új kiállásokat és berendezéseket kell kiépíteni, olyanokat, amelyek télen a használat utáni víztelenítést is megoldják. A régi nyomós kutaknak a hengeres kifolyócsonkját kellene egy kb. rövid babapiskóta keresztmetszetűre cserélni, és akkor egy hengeres tömlőt már nem lehetne tömítetten ráhúzni, rábilincselni. Az alárakott edény (vödör) persze egy másik probléma, de azt legalább cipelgetni, emelgetni kell. Ezt is megoldaná a kifolyócsonk szűkítése kb. 1 liter/perc térfogat-áramra. Így egy köbméter két műszaknyi idő alatt csurogna ki.
Az Isziniken több topiktárssal is összefutottam -- Öregnándi, Oczal, Sistergő, Panarea, München, Mancocka, Unicum, Tomiwalker és persze nem meglepő módon Asciimo :) -- (remélem nem hagytam ki senkit) és tudom hogy vannak közülük akik nem használják a "legnagyobb közösségi oldalt", így itt is megosztom ezt a rövid kis összefoglalót, de bízom benne hogy tényleg lesz majd időm, ihletem és motivációm írni majd egy hosszabbat is hamarosan :)
"Sikerült 6. alkalommal is teljesítenem a (hivatalos) Iszinik 100-at, ezzel már 32-szer jártam végig valamilyen irányból a Kinizsi Százas útvonalát.
Ahhoz képest, hogy a nyári Kazinczy 200 (49 óra 38 perc) óta nem túráztam és edzettem túl intenzíven (sőt), gyakran még a lépcsőzéseket és fekvőtámaszokat is elblicceltem, éppen sikerült 20 órán belül, 19 óra 59 perc 30 mp alatt célba érnem, úgy, hogy Békásmegyer falurészének aszfaltját elérve bele kellett futnom a célszakaszba. Ez persze amolyan egyszerre panasz és dicsekvés dolog, hiszen még ha 5 órával lassabb vagyok, akkor is szintidőn belül célba érek, de a saját terveimet végül alulmúltam.
Ugyanakkor így is ez lett életem harmadik leggyorsabb százasa (és szintén a harmadik 20 órán belüli százasom), az idei 18 óra 34 perces Kinizsim és a 2014-es 19 óra 39 perces Iszinikem után. De most már tényleg komolyan elhatároztam, hogy erősebb és edzettebb leszek, hogy jövőre akár még szombaton a Kinizsi céljába érjek, és az Isziniken is jobb időt gyalogoljak-fussak a korábbiaknál.
Az elejét egyébként egész jó tempóban toltam, 8 óra 15 perc alatt, még világosban már Mogyorósbányán voltam (ekkor még olyan álmot is szövögettem magamban, hogy esetleg ez lesz életem leggyorsabb százasa, de aztán ez túl naiv, a Getével és a táv második felének kihívásaival kevésbé kalkuláló tervnek bizonyult), de féltáv után már lényegesen lelassultam, éreztem a gyengülésem és az edzetlenségem, lényegében nem is futottam, kivéve a már említett utolsó másfél kilométert.
Szeretnék majd írni egy bővebb beszámolót, kiemelni pár tanulságot másoknak vagy a későbbi önmagamnak, egyszerre megragadni valamit az idei túra ott-és-akkorjából és valami általánosabbat is, megemlítve további kedves túratársakat, pontőröket akikkel összefutottam, de ez lehet hogy csak terv marad. Mindenesetre köszönöm szépen közvetlen túratársaim, Rajmund, Krisztián majd pedig Unicum társaságát és motivációját, Attilának a logisztikai segítséget, és a rendezők munkáját. Továbbá gratulálok minden teljesítőnek, és ajánlom még az Ixi kupa utolsó idei túráját, a december 29-i Téli Katlant :)
A jövő évi álmom pedig: még világosban a Getére érni (pro: esetleg Dorogra is világosban). Most nem is tudom hogy mikor értem fel a Getére pontosan, de talán kicsivel 18 óra után, sötétedni pedig a Tokodi pincéket elhagyva, az aszfaltos részről Hegyeskő felé indulva sötétedett rám, akkor kapcsoltam fejlámpát)."
Az nagyon egyszerű műszaki megoldás lenne (igaz, ezt a vízműnek kellene megcsinálnia), amivel nagyon meg lehetne nehezíteni a szokásos közkutakról való slagos vízlopást. Ha már nincs a falunak szeme és nincs egyetlen polgárőr sem, csak ez a magyaros gondolkodás.
Persze, hogy együtt tudok élni ezzel. Ezért nem fogom eldobni az életet, és nem fogom mindenáron elkerülni az ilyen helyeket/útvonalakat.
Egyszerű gyerekes értetlenséggel, lázadó suhancosan, idős okoskodóként viszont csak tűrni tudom, és nem elfogadni, hisz nem megoldhatatlan logisztikai-finanszírozási problémát jelentene, ha a kormány átvállalná az ivókutak (esetleg kék kutak) létesítési/finanszírozási feladatát. Pontosan azért, mert ez túltesz a helyi lakosok problémáján.
Ha már a focipályák fűtésére van gondjuk, lehetne erre is, mert ez is köz érdek.
Az önkormányzat elsődleges feladata a helyi lakosok érdekeit szolgálni. És igen, pont a "nagy tételben" vizet "vételezők" miatt _is_ van az, hogy ahol nem kötelező, ott nem fogja az önkormányzat fenntartani a hagyományos közkifolyókat. Lehetne ivókutkat létesíteni helyettük, de az megint csak (még inkább) nem a helyi lakosok érdeke elsődlegesen.
Én nem szeretem, hogy ez van, de sajnos együtt kell tudni élni ezzel.
Gratulálok mindenkinek, aki bármelyik távot teljesítette az Isziniken! Ebben az évben csak a NIK40 jöhetett szóba, délelőtt még másik túrán voltam. Ebven az évben kicsit belekóstolhattam a rendezésbe is, csütörtökön Mogyi-Dorog szalagozás-fényvisszaverőzés, tegnap meg kicsit besegítettem/hátráltattam a Molnárban a pontőröket. :) Aztán 20:45-kor irány Békás. Kicsit holtidőben indultam, nem sok túrázóval találkoztam az út során, de akikkel igen és pár szót váltottunk, azoknak külön is gratulálok! Végül is a terep jobb volt, mire számítottam, jól lehetett haladni, magamhoz képest jól meg is toltam, 8:30 körüli időt terveztem, de meglepetésemre 7:39 alatt beértem. Ebben mondjuk a jó terepviszonyok mellett az is közrejátszott, hogy enyhén szólva nem volt melegem :)
Külön köszönet:
- asciimonak, megint egy remek szervezés, örülök hogy kicsit részese lehettem
- Kesztölci pont személyzetének: a "csillagösvényért" és a gumi(jeges)maci hegyekért, valamint a banánért, amit magammal vittem, és azzal jutalmaztam meg magam, mikor felértem a Kétágúra :)
- sistergőnek, aki a pilis-nyergi pontot vitte, nem semmi vagy hogy bringával mentél a pontra, pár szót beszéltünk is, jövőre remélem összejön, hogy indulsz is! Finom volt a cukorka!
- Szántói nyereg személyzete: a túra wellness pontja! Kellemes meleg a sátorban, isteni finom körözött és ajvar, de ami mindent vitt, az megint a hámozott mandarin volt!!! :)
- Kevély pont: köszi a bíztatást, tényleg meglett 8 órán belül!
- végül de nem utolsósorban: Dorog pont: Köszi a jó társaságot, Balu, remélem nem hátráltattalak titeket! München: megosztoztunk a pizzán, finom volt, plusz még minden mást is köszönök!!!
Jövőre remélhetőleg megint a 100-ason fogok indulni!
Valóban lehet ezt mondani, ez ugyanis relatív. Ha iszom+töltekezek 4 liter vizet az kb. 3 forintba kerül. Ha - szabálytalanul - az arcomat is megmosom és 10 liter vizet használok, akkor kb. 8 forintba. (csatorna díjat nem kell számolni!) Ha ezt minden héten megteszem, akkor az 52*8=416 Ft, amivel támogat engem az önkormányzat/magyar kormány évente. Sőt! Ehhez még hozzá kell számolni a karbantartás költségét is. De megnyugtatlak, én is szeretném ha megszüntetnék a sportok, sportolók, és a szabadidős tevékenységek nem olcsó aránytalan támogatásait.
Ha meg valakik slagot tesznek a közkútra és ipari mennyiségben lopják a vizet, akkor azért nem az átlagpolgártól kellene megvonni ezt az aránytalan támogatást. A visszaélések megszüntetésére is léteznek (olcsó és) hatásos megoldások.
Gratulálok mindenkinek, aki teljesítette a kiválasztott távot! Én először végigmentem az 50-en, majd este még a fiaimmal a csillaghegyi 15-ön. A logisztikát megnehezítette, hogy nem voltak buszok Mogyorósbányáról Dorogra. A 17:20-as buszhoz siettem és csak a Kakukkban derült ki, hogy nincs busz... (Úgy emlékszem, hogy a hét közepén a TTurak.hu oldalon még fent volt, hogy lesz különbusz 17:20-kor, 18:20-kor és 19:20-kor.) Ettől eltekintve jól szervezett túra volt, köszönet érte a szervezőknek!
Ez jellemzően így van. Mondjuk a szóban forgó településen megszűntetésre került kútnak a gyakorlati értékén túl, volt egy megnyugtató jellege is. De ez csak túrázás szempontjából volt fontos, nyilván költségvetési szempontokat figyelembe véve nem volt az.
És akkor a tegnapi délutánról. Gratulálok mindenkinek, aki sikeresen teljesítette az általa választott távot. Külön köszönet Balázsnak - akivel a Molnárban pontőrködtünk - a jó hangulatért, a megfejthetetlen meggysörös pizza rendeléséért, a nagy összenézésekért (a prímszámok csodálatos világa), és a szerintem sohasem megjelenő interjúért, amit a lelkes, ámbár talán kissé szétszórt(??) újságíró fiatalembernek adtunk a teljesítménytúrázásról:-))
Néhány érdekesség talán. Egy Felvidéki srác Pélinél a kéken ment tovább, és az Öreg-kő pihenőnél jött rá a tévedésére. Nem ment tovább, hanem visszafordult, és teljesen korrekt, elismerésre méltó módon a kék kereszten folytatta Pélitől. Könnyen lehet, kevesen tették volna meg.
Egy NIK 40-es induló kollega várta az Ep.-n a társait a 100-ról. Legalább 2 órán keresztül. Több telefon, már a temetőnél járnak. Aztán fél óráig semmi. Végül is egy kocsmába mentek, csak nem abba, amibe kellett volna. Kinizsiről ismerős lehet az első dorogi kocsma, amint beérsz a városba. Kiülős. Nos, emlékezetből mentek. Kár, hogy ez az Iszinik 100 volt, amúgy minden stimmelt:-)
Ránk lett bízva egy kis depós csomag (ránézésre étel volt benne). A hölgy, aki hozta, szólt, hogy az illetőnek ez nagyon fontos. Este tízig nem ért oda. Ha esetleg nem vette át utána, a Molnárban félretették.
Ott találsz jellemzően közkifolyót, ahol nincs minden házban bent a vezetékes víz - ott ugyanis kötelező az önkormányzatnak ilyeneket fenntartani (megvenni a szolgáltatást és a kifolyón felhasznált ivóvizet a helyi vízműtől). Ha nem kötelező, akkor azon lehet takarékoskodni - és fognak is, mert nem olcsó.
Ezt már nem is akartam említeni az illetőnek, hogy pár ezren élnek a Kárpát-medencében, akik esetleg éjjel is kimerészkednek az erdőbe, a hegyek közé. És még le is jönnek...
Nem egyszer-kétszer jártam éjjel 1-2 óra körül Kesztölcön. Olyan nagyon sok bolt nem nyitva, hogy hezitáljak melyikbe menjek bevásárolni, vizet vételezni. :-(
Igaz, volt amikor a söröző még kivételesen nyitva volt.
A kesztölci kúttal kapcsolatban jegyezte meg egy odavalósi, hogy ne sírjanak a túrázók, a kesztölci boltban, kocsmában, vagy a pár km-re lévő Dorogon be lehet vásárolni. Oké, igazad van. De csak egy kérdés. Jöttél már le tomboló hőségben, vagy akár csak melegben a Pilisből? És mondjuk nem akarsz kóricálni a faluban. Nem egészen ide tartozik, de nemrégen a Zemplénben kékeztem. Kis-Nagy-Vágáshuta, amik amúgy pici, de nagyon szép falucskák, tele vannak működő kutakkal. Ők még valószínűleg nem értik ezt a logikát:-)
Pedig az a kisbolt komoly szerepet töltött be a CSPI-k és a privát Kinizsik logisztikájában. Ezúton újból "gratulálok" a Kesztölci kék kút megszüntetőinek. :-(
Kedvezőtlen napszakban való indulásnál ezentúl kitérő nélkül Békásmegyertől Bajig csak Mogyoróson és Pélin lehet vizet szerezni. A Dorogi temetőt ezentúl ritkábban fogom elkerülni, pedig a túraöltözet erre nem mindig ideális.
További infok: tegnap a Mogyi-Dorog szakaszon kitettünk sok fényvisszaverőt, de sok helyen még a régebbiek is a helyükön voltak. Fényvisszaverő szalagok tényleg csak a könnyen benézhető helyekre kerültek. Sárhelyzet tényleg kezelhető volt, kivéve a Belányi telep előtti szopóroller lejtőt, remélem addig még száradni fog. Ja, a Gete nem lett alacsonyabb, enyhén csúszott csak az út felfelé Tokod felől.
Sikeres teljesítést mindenkinek, nekem idén NIK40 lesz, olyanom még úgysincs :)
Némi infó. Dorogon, a Molnár melletti "éjjel-nappali kisbolt" megszűnt.
Mogyitól a Getéig kifejezetten jól játható a terep, az aszfaltról a Hegyeskő letérésen felfelé is. A Belányi-telep előtti első komolyabb lejtő (Isziniken az, értelemszerűen a Kinizsin meredek emelkedő) sok vidám percet fog okozni mindenkinek, holott csak pár tíz méter az egész. Persze, csak ha még lesz eső:-)
Lényegében igen :)
Holnap délután indulunk bejárni, szalagozni a távot.. Bár most még az előző kinizsis cipőmben megyek :)
(most hirtelen furcsa belegondolni, hogy az első 5-6 Kinizsimet bakancsban teljesítettem)
Áh, értem, akkor ez a cipő nem is olyan nagyon felemás, csak divatosan tarka :) Asszem, van, aki azért húz különbözőt, mert másképp működik a két lába, és pl eltérő szerkezetű talpat kívánnak, vagy ilyesmi, de lehet, hogy fogalmam sincs.
Meg még: ott lesztek-e nap közben, működtök-e csomagmegőrzőként?
Menet közben le lehet-e nevezni rövidebb résztávra, vagy ha 92-re nevezek és az 50 útvonalán járom végig, akkor amolyan Kinizsisen az előbbit nem teljesítettem, az utóbbira meg nem neveztem?
Bé kérdés: élőerős pontok lesznek? Milyen tempóra nyitnak, milyen korán lehet végezni a túrával? (Vélhetően csak egy napom lesz rá, éjszakám nem, szóval valahogy el kéne érni az utolsó vonatot :D )
A felemás cipő, az mi az? Gyárilag felemás? Olyanom még nem volt, csak olyan, hogy az erősebb lábamon már szétszakadt, a többin még nem teljesen, és el tudtam botorkálni a köv. ellenőrző- és feladópontig...
Igen, úgy tudom lesz táblázat (Gyula készíti), valamint elég részletes és jó térkép is lesz.
Várunk nagy szeretettel, illetve persze most hétvégén is a Szuperkatlanon!
Apropó, ma és holnap még lehet kedvezményesen előnevezni az első Gerecsei Térképkörre, várunk minden kedves Topiktársat egy újabb komoly sétára, futásra a Kinizsiről is ismert szakaszokon, és persze sok másik, akár ismeretlen részen a Gerecsében :)
(megj.: Te - is - szoktál felemás cipőben futni, túrázni ugye? Most beszereztem én is egy ilyet, mert nagyon akciós volt egy már bevált Salomon modell, hátha szerencsét és jó túraidőket hoz :)
Sanyi, egy Gerecse Térképkör TT-s kérdés: a követendő útvonalat milyen formában fogjátok átadni az indulóknak? Olyan mettől-meddig-milyen-jel táblázat a résztávokról, mint a Budain volt, lesz-e esetleg? Ha nem: mi lesz helyette a papíralapú kirándulóknak?
Nehezítés volt még, hogy rengeteg szúnyog és kullancslégy volt egyes szakaszokon, akkor ott volt ugye Tolvajhegy, ami talán a legmeredekebb turistaút-szakasz az országban, az északi zöldön pedig a vadregényes, meredek, saras, beargryllszezős völgyátkelések.
Továbbá amilyen szórakozott vagyok, otthon hagytam a cipőbetétem, így a helyszínen kellett rögtönözni polifoamból (Varnyu Gyuritól hallottam ezt a módszert), kb. bevált de azért az eredeti jobb :))
No, hétvégén teljesítettem a teljesítménytúrák Kinizsi Százasát, a Kazinczy 200-at :) Az aránylag gyors és jól sikerült Kinizsim után úgy gondoltam, most lehet esélyem a teljesítésre (kétszer korábban már próbáltam, akkor nem sikerült).
Végül 49 óra 38 perc alatt végigjártam a négy, kb. 50 km-es résztávból álló túrát a Zemplénben. A kitűzött célom 48 órán belüli lett volna, de azért így is bőven az 55 órás szintidőn belül voltam, és ahhoz képest hogy annyira nem vittem túlzásba a felkészülést, talán nem is olyan rossz eredmény (kicsivel jobb mint a teljesítők mediánja egyébként). Közben egyáltalán nem aludtam, így az utolsó szakaszon már voltak furcsa élményeim, hallucinációim.
A teljes táv 203,3 km volt (mások szerint pár km-el több), és 7400 méter szint volt benne. Nagyon hangulatos, jól szervezett túra, ajánlani tudom mindenkinek, és hamarosan írok is egy részletes beszámolót (igaz, még a kinizsissel is adós vagyok...)
Amikor elrobogtál mellettem a Pilis-szerpentinen, éreztem, hogy ez gyors lesz neked, gondolkodtam mitévő legyek, hogyan tudnálak majd a későbbi szakaszokon motivációval "segíteni". Az osztrák túratársad mondta, hogy az életkorodat egyre inkább titkolod. Ezért szóltam telefonon a depósomnak, átküldve neki a fotódat, hogyha látnak, akkor egy ilyen kérdés-felelekkel fiatalítsanak meg, az biztos motiválni fog ;-))
most már nem szabad leállnod, mert felkerült a Csetneki féle Zsinórlistára! Tudod, ott ahol _én_, tiroli magyarként elsöként ... :)
De most komolyan.
Hasonloképp vagyok a 20-as számmal, mint Te most a 10-zel. Ha megvan a 20, és aztán valamiért nem jön össze, az nem olyan nagy baj. Másrészröl, ha csak sima teljesítésröl beszélünk, akkor jövöre ujra lehet próbálkozni. De mondjuk tízszer, vagy többször zsinórban megcsinálni, az nem semmi.
Ami idén nagyon jólesett, hogy valaki Bányahegyen olyan fiatalnak nézett, hogy nem értette hogy jött össze a 19 indulás 18 éves korom után. Azt hitte harmincegynéhány éves vagyok :)
A nemek szerinti bontás, ha valaki ad egy szótárat a listában lévő keresztnevekkel és a hozzájuk tartozó nemekkel, akkor sima ügy. De nem nagyon van időm átnyálazni egy ránézésre többszáz keresztnévből álló listát. Az életkor szerinti bontás adatok híján veszett fejsze nyele.
A kilencszerestől nő csak szigorúan monoton a teljesítések száma. Érdekes. Izgaémas lenne a férfi-női bontás is.Meg aztán az életkor is, de erre csak névazonosság eswetén látok adatot.
Jóvanna, nem mindent szúr ki az ember azonnal. Mivel amúgy is elég attekinthetetlen, mindig letöltöm, feldolgozom, és a saját verziót nézegetem. Ott tudok szűrni, meg minden.
"a Vízválasztónál rengeteg kocsi volt, csodálkoztam hogy mi lehet itt. Később a Kis-Gerecse oldalában 3 ember is jött velünk szembe, de nem voltam beszédes kedvemben, úgyhogy nem tudtam meg mit kerestek itt annyian?
Mászótalálkozó volt a Kis-Gerecse kőfejtőben, ők hárman nem maradtak éjszakára sátrazni.
Volt is egy A4-es tábla út közben, be is vezettem egy párfős konvojt a hamisba, de az egyiküknél volt gps, így párszáz méterrel megúsztam, én akkor nagyon csoffadt krumplipuding állapotban voltam éppen. Az üdülőnél a laposon kezdtem magamhoz térni.
Nem nagyon szoktam írni, csak olvasni, de azért most leírom. :) Kínozlak titeket.
Asciimot láttam Mogyin, meg is lepődtem, hogy ott volt. Bevallom, hogy azt hittem feladod, csak az idő miatt, de a kedved jónak tűnt ahogy a kocsinál beszélgettél a hölggyel.
Grat, mindenkinek akinek sikerült.
Általánosságban én a végén szoktam menni a mezőnynek minden évben(persze nem olyan nagy teljesítés van a nevem mellett(eddig sikeres 4)), de a pár év alatt még soha nem voltak ennyire kevesen a végén.
7:50-8:00 között indulok 7 után érek be.
Idén nagyon elhúzott a tömeg, már Dorogon szembesültünk ezzel, annyira, hogy meg is kérdeztem a pontőröket, hogy ennyire kevesen indultak vagy az indításnál nem volt sor?
(hozzáteszem tavaly 7:50-kor is volt sor, idén semmi, úgy mentünk mint kés a vajon, regisztrálás, csippantás)
Kiderült kb 17:30 körül 1050 haladtak át Getén. Az még nagyon jónak is mondható.
Persze a válasz is az volt, hogy ti vagytok lassúak azért nincs senki, na persze, ez rendben is van, lassúak vagyunk, de többen szoktak lenni ilyen idő tájt.
Szerintük nagyon jó az idő a túrára így elment a tömeg.
Aztán megérkeztünk Mogyira is, hasonlóan kevesen voltak az úton, itt is kérdés, mennyien vannak előttünk, megelőztünk vagy 20 embert. Nagyjából stimmelt 1030.
Nekem mindig jobban megy a második fele, de most nem egyedül mentem így csak picit mentem gyorsabban. Kökényes és Bányahegy között szerintem 0 emberrel találkoztunk aki nem sérült vagy feladó volt.(persze abból se sok 2 sérült 3 katona az út szélén)
Pusztamaróton megkérdeztem, hogy a tömeg mikor ment el? Válasz: 45-60 perce, simán szint idő előtt mentem igy is 30-45 perccel.
Előző években azért itt mindig voltak csoportok, ha nem is sok, de volt.
Bányahegyen 950 körül volt az áthaladók száma akkor.
Koldusi ellenőrzőpontnál, talán 3-4 ember volt velünk együtt. :)
Koldusszállás után értünk utol embereket, na azért sokat nem, de párat.
Összességében, az idő eredményen hasonló volt mint tavaly, de sokkal magányosabb, kicsit el is maradt az az igazi Kinizsi érzés.(Nem jó a nagy tömeg, de ez se jó) :D
"Többen jönnek szembe, nekik gratulálunk. Ők viszont "
Hát, fordítva sem volt jobb a helyzet. Én az első vonathoz sétáltam ki, azon a szakaszon kb 30-an jöttek szembe. Azok közül úgy 3-an gratuláltak nekem, én viszont, a legtöbben viszont rá se bagóztak, hogy én előlegeztem meg nekik a gratulációt.
Elöljáróban arról, mi is az a negatív Split: Ha egy (futó)versenyen a táv elsö felét több idö alatt teljesítjük, mint a második felét (azaz gyorsulunk a második félre). Nem igazán terveztem ezt a Kinizsire, meg hát ez akkor jó dolog, ha az ember fut, és mindenfajta mágikus idöterveket szeretne teljesíteni, nem pedig a szintidövel harcol a teljesítésért...
Minden évben kipróbálok új dolgokat, idén egy osztrák kollégámat, Thomast beszéltem rá az indulásra. Nagyon komolyan vette a készülést, a heyi tiroli térképboltba még Pilis térképet is hozatott, hogy elöre tanulmányozza az útvonalat. A másik nagy újdonság az volt, hogy sok év után sikerült megszervezni, hogy a gyermekeim megnézzék maguknak a Kinizsit, növérem Mogyira és Bányahegyre hozta ki öket. Aztán ugy alakult, hogy a célba is eljöttek, de ne szaladjunk elöre.
Pénteken autóztam Magyarországra, igy a kidepozás kimaradt. Újpesten aludtam a régi lakásunkon, Thomas pedig a Királyok útja legvégén, az OTP hotelben foglalt szállást. Mint kiderült, több Kinizsis résztvevö is aludt a hotelben.Mivel a vacsora kimaradt pénteken, ezért este 10kor még elmentünk keresni valami harapnivalót, Békás szélén találtunk egy Gyros-ost, akik még zárás elött utolsóként kiszolgáltak minket. Thomast visszavittem a hotelbe, én meg mentem Újpestre. fél egykor kerültem ágyba, jó késön, de volt már rosszabb is, gondoltam magamban.
Hajnalban kelés, és irány Békás. Ahogy az utcából kifordultam, két gyanúsan Kinizsizönek kinézö egyént láttam, megszólitottam öket, és miután kiderült, hogy jól tippeltem, beszálltak, és elvittem öket Békásra. Én elugrottam Thomasért, és már 6 elött leparkoltam az Iszinik céljához. Meglepetten vettem észre, hogy pár ember itt az oldalsó bejáratnál gyülekezik, aztán kiderült, hogy már itt van a rajt, nem a föbejáratnál. Persze ez már pár éve igy van, csak én az utóbbi években mindig elöneveztem. Beálltunk a sorba, kb. 20. helyen, nyugodtan reggelizni kezdtem, összepakolásztam a cuccom. Nevezés rendben ment, aztán rendeztük sorainkat, minden estére való cuccot kaját beraktuk a kocsiba, ahonnan növérem majd a második kulcsot használva kiveszi és hozza Mogyira. Volt itt 6db mobilWC is, gondoltam könnyitek magamon, annyival kevesebbet kell cipelni. :) Mondjuk idén sikerült valamennyit április-májusban lefogyni, de még mindig messze vagyok az ideálistól. Érdekes közjáték : volt 6 mobil WC, ebböl 2 férfi, 2 nöi, 2 vegyes. Elöttem 2 lány állt sorba, beszélgettünk arról, hogy a nöi vagy a férfi mellékhelységek tiszták. Ök meg voltak róla gyözödve, hogy a férfi az jobb, én viszont úgy képzeltem, hogy nöinek kell kulturáltabban kinéznie. Erre kijön a vegyesböl egy srác, és már indulna az elöttem levö lány befelé, mire mondja a srác hogy lányoknak nem ajánlja, mert ez a WC aztán kész, "teljesen körbe van izélve". A lányok igy elöreengednek, veszek egy mély levegöt - vajon mi az a körbeizélve? - és belépek. Mint kiderült, a WC peremén körbe tényleg voltak pisifoltok, de nem tudom a csoka azt gondolta, hogy a lányok egy nyilvános WC-n, meg ilyen fesztiválos mobilWC-ken tényleg leülnek a WC-deszkára?
Dolgom végeztével átsétáltunk a Rajthoz, ott még találkoztam Rushboy-jal, Zsefivel, és 7:15kor elindultunk.
Thomas-szal azt beszéltük meg, hogy ha sikerül akkor Dorogig együtt maradunk, onnantól mindenki mehet a tempójában. Kevélyre felfelé már utól is ért Oczal, váltottunk pár szót, aztán ment is tovább. Thomasnak sokat meséltem a különbözö helyekröl, és amugy is sokat beszélgettünk. Akik elözni próbáltak, azok nagy többségben már németül szóltak hogy "entschuldigung", ezen aztán Thomas nagyon meglepödött, meg volt gyözödve, hogy mi magyarok nagyon jól beszélünk németül. Kevélyre szép nyugodtan mentünk fel, odafent megmondtam neki pár hegy nevét (kicsit furcsa volt a Hosszú-hegyet "Lange SPitze" vagy "Lange Berg" szavakkal elmondani) és mentünk tovább. Az ösvények nagyon tetszettek neki, föként a benött részek, mondta hogy tisztára egy dzsungelben érzi magát. Lefelé aztán jött a sár. Kicsit aggódtam Thomasért, mert Tirolban nem nagyon találkozni ilyen saras utakkal, de hamar kiderült, hogy a sok sielés és túrasí megedzette már, és könnyedén csúsztunk lefelé. Csobánkai nyereg elött vette észre hogy az ivózsákból nem tud vizet/gyümölcslevet szívni, igy aztán letértünk a temetöhöz vizet tölteni. Rájöttem, hogy reggel rostos narancslevet töltött bele, és a rostok eltömitették a csutorát. Kis szervizelés után mentünk tovább, hamarosan már a Zöld jelzésen emelkedtünk. Sokakat mi hagytunk le, de olyanok is voltak, aki mellettünk mentek el. "Jó szokásomhoz" híven, mindig elöre mondtam, hogy mennyi van még hátra a következö elágazásig, meg milyen emelkedö jön, stb. Odafent Sztancsik Gyuri és az ellenörzöpont helyett Rakk Gyula fogadott. Neki örültem, és be is álltunk fotózkodni. Azt nem igazán értettem, hogy az ellenörzöpont miért nem itt van. Sztancsik Gyuri szerint a Cerbona reklámponthoz akarták közel tenni. Kicsit furcsa volt, na de mindegy, megállás nélkül legurultunk a müutig, ahol aztán felkészitettem Thomast hogy milyen emelkedö jön. A sorompóig együtt mentünk, onnantól meglépett. Elöször csak 2-3 ember volt közöttünk, de itt elkezdtem lassulni (kicsit tudatosan, nem akartam maximum pulzuson tolni) és egy idö után már nem láttam, a szerpentin elsö kanyarjánál már nem láttam szembejönni. Tomiwalkert itt elöztem meg, amennyit én lefogytam, Ö annyit szedett fel, de mint kiderült szerencsére ez nem hátráltatta abban hogy teljesitsen. Fent a szerpentin tetején Sissyt hagytam le, majd nem sokkal késöbb Szilitsán Jani üldögélt - várt az asszonyra... Szerettem volna utólérni Thomast, de már nem is nagyon láttam, kocogni nem sok kedvem volt, inkább azon gondolkodtam magamban, hogy jo lenne még a Pilis-nyereg elött könnyiteni magamon, valahogy enni kéne, de ha teljesen telitettnek érzem magam, ugy nem megy. A Z-P+ elágazásnál félrevonultam, és elhessegettem a versenyszellemet, hogy amig én félreállok, hányan hagynak le.. Pilis nyeregig útba igazítottam egy 25-ös résztvevöt, megint csak rám tört az irígység. Ö már mindjárt célban van, és már a hazautat tervezi.. Legurultam a nyeregig, találkoztam Thomassal, és leültem pihenni kicsit. Egy fél mannert birtam megenni nagy nehezen, betöltöttem egy Cappy-t az ivotartályba, ittam kis vizet, és ujra nekiindultunk. Innen sokat mentünk együtt, csak egy hosszu telefonálás szakitotta félbe a beszélgetésünket - ugyanis éppen lakáskiadásban vagyok, és egy érdeklödövel kellett idöpontot egyeztetnem. Amúgy sosem veszem fel a telefont Kinizsi közben de most emiatt a lakáskiadás miatt kötelezö volt. Kesztölc felé a gurulás elött felhuztam a térdvédöket, idé is sokat segített, nem fájt a térdem még 95-nél sem. Elöször a levendulásokat érjük el. Úgy látszik beindult az üzlet. Idén nem volt fix ár, csak egy adomány-üveg, ahova mindenki tehetett be pénzt. Ezáltal az adóhatóság és a számlakötelezetttség is el van intézve :) Hotdogmen is kint van, nála úgy látszik leállt az üzlet. Panaszkodik is, de talán jövöre talál jobb helyet magának. Még igy is boldog lehet minden boltos aki a Kinizsin árul valamit, hogy Kovalik Banndi bácsi nem kér részesedést. Képzelem, ha a Sziget fesztivál idején a K-Híd bejáró elött csinálnék egy kis lacikonyhát, meddig türnének meg engem. Kesztölcröl hamar átérünk Dorogra, itt valahogy elöbukik Thomasból a nyugat európai, és azt mondja, hogy ne haragudjak, de Ö igaziból nem szeretne ebben a városban élni. Pedig ez még egy jobb utca Dorogon, söt, magyar viszonyokhoz képest sok rendezett házat látni. A templom után balra, majd bemegyünk a CBA-ba. Lecsapok egy üveg hütött szénsavmentes vízre, majd leülünk az árnyékba rendezni a sorainkat, pont Oszkár mellé. Ahogy leülök, meglátom hogy nem kisebb híresség áll elöttem, mint Ispi, alias Ispánki Zoltán, aki a Kinizsinek sok éven át volt a rekordere 9:35-ös idejével, és régen ezt mindig közölték a programfüzetben. Feleségével jött kisérni valakit, de csak Dorogig, úgyhogy már nyugodtan diskurálgat. Ahogy ott állt elöttem, teljesen öszintén rácsodálkoztam a szabóizom mag a vádli kidolgozottságára, meg is jegyeztem hangosan. Kicsit csodálkozott, de aztán megmagyaráztam, hogy orvosok gyereke vagyok, másként nézek az izmokra...
Továbbindultuk Dorogról, a szokásos temetös mosakodást nem akartam kihagyni. Idénre lecserélték a szétcsúszott betonkerítést, nagyon kulturáltul néz igy ki a temetö. A ravatolózónál Thomas kihasználta volna a kulturált WC adta elönyöket, de sajnos csak 200-as érménk volt, és 100-as érme kell a belépéshez. Na de sebaj, a viz ingyen van, lemosakodtam, és elindultunk, jöjjön aminek jönnie kell. Érdekes módon, a Kevélyröl lefele még sártenger volt, itt meg már porzott az út. Itt megbeszéltük Thomas-szal, hogy növérem 50-nél vár minket, odáig menjen ahogy csak tud, én lassabb leszek. Ez a megbeszélés kicsit félrecsuszott, németül szo szerint "50-nél, a faluban" volt a megbeszélés. A mészbánya bejáratánál még szokatlanul egyben voltam, de ahogy az lenni szokott, Belányi telepnél már kezdett elhagyni az ERÖ. A villanyvezetékig csak egy egyszer álltam meg 2 percre "fújni egyet", de a Kis-Gete emelkedöjét se bírtam ki pihenö nélkül. Mondjuk legalább nem görcsölt a lábam. CSak hát odalent Dorogon még reménykedtem, hogy rápihentem kellöképp, tehát jol kell menjen a Gete. Hát nem. Fent az ellenörzöpont nem a keresztnél, hanem kicsit elöbb. A szokott helyre leülök, teletömöm magam gumicukorral, hogy legyen eröm minél gyorsabban átjutni Mogyira. Felhivom növéremet, hogy nem kell sietni, az elöre saccolt 5-re nem leszek/leszünk Mogyoroson, Thomas csak fél hatra, én kb. hatra. Ez már itt a Gete tetején se tünik reálisnak, csak ha valami szuper tempót varázsolnék elö, mondjuk úgy kéne mennem , mint a rekordom idején a Terep Százason. Én voltam az egyáltalán? Sokszor elcsodálkozok ezen. Hogy csináltam meg a Kinizsit 15:01 alatt? Na de mindegy ne keseregjünk azon hogy elmúlt a múlt, mert hát az a dolga, nem? Megtervezem hogy lekocogok a vízesésig, aztán apró léptekkel fel a löszfalon, majd nem sietve de pihenö nélkül át a Hegyeskön. Ebböl a lekocogás sikerült, a többi nem. A löszfal közepén Petrovics Nándi után öt lépéssel álltam félre eröt gyüjteni. Aztán amikor végre fent voltam a szántóföldön, már csak árnyékot kerestem, hogy hova feküdjek. Nem akarok pihenni, csak menni elöre, könyörtelenül. Ismételgetem magamban, de nm tudom senkinek a ritmusát felvenni, aki lehagy, pedig sokan mennek el. Úgy látszik pihennem kell megint. Árnyékot keresek a szememmel, a szántóföld végén magasles látszik az jó lesz. De odáig is el kell jutni, és ez nehéz. A lábamat alig emelem. Iszonytató fáradtság vesz rajtam eröt, és a frissen zöldellö fü hivogatása az erösebb. Letérdelek és eldölök. Még a zsákomat se veszem le, csak úgy maradok. Nem akartam itt pihenni, pláne nem a napon, de úgy éreztem, ha nem fekszem le kontrolláltan, akkor elájulok, és akkor arra dölök amerre sikerül, nem arra amerre akarok... Behunyom a szemem, és elalszom. Tíz perc mulva kényelmetlen a fekvés, és felkönyökölve nézem az embereket. Megkérdek mindenkit, hogy nincs-e nála szölöcukor. A negyedik ember egy zselés gyümölcscukrot ad, ezt bedobom, iszok rá, majd nekiindulok. Hegyeskö gond nélkül menne, de közben szól a telefonom, Thomas keres, és elmondja, hogy már kifelé, felfelé tart a faluból, és nem látta se az 50-es ellenörzöpontot, se a növéremet. Gyorsan kapcsolok, persze hiszen nem mondtam neki hogy mogyoróson le kell térni a K jelzésröl, és el kell menni a pecsétért a kocsmába. Elmagyarázoom neki, hogy forduljon vissza, és menjen le a legalsó pontra, ahol egy tér van és egy kút. (A brunnen szót használtam, sajnos a kék nyomóskútnak nincs német megfelelöje) Én közben jöövök lefelé a Hegysköröl, de nem tudok jól haladni, újra és újra csörög a telefon, Thomas keres, minden egyes hívásnál egyre zavartabb. Mondja hogy már lent vant, és a többiek mind felfelé küldik, de mondom hogy ne hggyen nekik, addig ne hagyja el a falut, amig nincs meg a pecset. Megtanitom neki telefonon a "kocsma" szot, ezt kell kérdezze mindenkitöl. Elmondom, hogy le kell térni a K jelzésröl, autók mindefelé, ott lesz a növérem is. Növéremet is hivom hogy "helyzet van", Thomas tulment Mogyin és küldje fel a gyerekeket K jelzésen nekik jobbra, onnan jön majd szembe Thomas. (a gyerekek ismerik Thomast, és amúgy is valószínüleg ök tudnak a Mogyorósbányán tartózkodó személyek közül a legjobban Tiroliul..) Thomas közben ujra hív, hogy neki tökmindegy a pecsét, Ö nem a kitüzöért csinálja, hanem magának, de aztán rájön, hogy a pulóvere és a lámpája növérem kocsijában van. Már keresztezem a Tokodi pincék elötti müutat, amikor az izgalom tetöfokán egyszer csak szembejön Thomas. Ekkor esett le, hogy Ö a Tokodi pincéket nézte "falunak", illetve szó szerint "településnek". Itt nem volt pecsét, és már fent járt a Kösziklán, ahonnan visszafordítottam. Voltak depósautók, volt kút, minden egyezett azzal amit mondtam Mogyorósról. A "kocsma" szót megértették, és a borpincék egyikébe vezették be... Örültünk egymásnak, de ezzel a közjátékkal is eltelt negyed óra. Fel a Kösziklára már nem kellett pihenö, és együtt gurultunk le Mogyira, ahol a növérem és persze a gyerekek már nagyon vártak. A pecsétet 7:11kor kaptuk meg, ami 11:56os idöt jelent, de még csak ekkor ültünk le enni, pihenni. Tudtam hogy nagy bajban vagyok, innen gyorsulni kell. Ráadásul ez volt az elsö év, hogy a gyerekeim eljöttek megnézni a Kinizsit, hát idén nem adhatom fel. De mit fogok csinálni? Abban reménykedtem, hogy megint csak az energia fogyott el, és ahogy jön az este, megint magamhoz térek, és tudok gyorsulni. Gyorsan lapátolom a zöldéglevest, amennyit meghagyok, arra valósággal rárepül a fiam, mondván Ö nagyon éhes. Állítólag ebédre is borsóleves volt de akkor nem akart ilyet enni, mégiscsak a Kakukkban jobban ízlik az étel mit odahaza :) Leragasztottam a combomat megint, egy két apróbb kidörzsölésem volt csak, inkább az elövigyázatosság motivált. Felszerelkezünk a második felére, fejlámpa + pulóver betárazva, és nekiindulunk a K jelzésnek. Ránézek az órámra, 12:25-tel indulunk el, este 3/4 8kor. Tehát a teljesítéshez negatív split KELL. Hát ez "szuper". A faluból kifelé már alig van ember, nem is tudom voltam-e már ilyen késön ezen a részen. Thomas gyorsan meglép, nagyon jól mennek neki az emelkedök, hiába, ha valaki 50 éve túrázik az Alpokban, azon nem fognak ki a Gerecse emelkedöi. Azon gondolkodom felfelé, hogy hogyan fogom feldolgozni azt az érzést, hogy nem sikerül beérnem idöben. Arra jutok magamban, hogy ezen majd ráérek Tatán gondolkodni, ha tényleg nem érek be idöben. Addig mindent meg kell tegyek azért hogy haladjak. Iszok egy kicsit, lenyomok egy gélt, és az egyenesen kocogni kezdek. Feljövök Thomasra, mutatom neki a balost, majd a jobbost, fel az Öreg-köhöz. Ahogy gondoltam, itt megint lehagyott, de nem foglalkoztam vele, csak azzal, hogy egy folyamatos tempoval pihenö nélkül felmenjek. Közben kiszámoltam, hogy Mogyiról 1 óra alatt Pélin tudok lenni, onnan 1 óra nagyjából a Bika-völgy. Hotdogot megeszem menet közben, és onnan megint 1 óra Pusztamarót. Ha sikerül összekaparni magamat, akkor bö 1 óra alatt átérek Bányahegyre, azaz éjfélre ott tudok lenni. Már csak a Bányahegyi pihenöt kell leröviditeni, és minden oké lesz. Az elmúlt évek küzdelmeiböl emlékszem, hogy Bányhegyröl éjfélkor kell továbbindulni, ha reggel 6:45re célba akarok érni. De idén elég fél órával késöbb, hiszen 7:15kor indultunk!!! Hohó ez jó hír, akkor mégiscsak meg tudom csinálni! Közben felérek az Öreg-köhöz, rengetegen táboroznak itt, kicsit irígylem öket. Tábortüz, nyugis beszélgetés, üldögélés - na de ez nem az én programom, nagyon nem. Nekem nyomni kell. Kifújom a tüdömböl az összes elhasznált levegöt, beszívok jó sok friss oxigént. Nekem innen le kell futnom!!! Kiadom a parancsot a lábaimnak, nem érdekel a panaszkodás, most az lesz amit én mondok. Indul a futás és kész. Elkezdek kocogni, és müködik!! Nyúlnak a léptek, egyre jobb, egyre inkább futásnak lehet hivni, ez már nem kocogás. És megint elönt az az érzés, ami már annyiszor a Kinizsiken. Ez szuper, megy ez nekem, olyan tempóban megyek le, hogy Németh CSabi (a Kinizsi rekordere) is csak a hátamat látná! Azt érzem, hogy könnyedén erölködés nélkül futok elönt a boldogság. Kijön belölem a düh, a fruszträltsäg hogy nem sikerül. Örömömben megintcsak ordítok egy hatalmasat, még egy káromkodás is belefér, úgysincs körülöttem sok ember. Kicsit lejjebb volt egy túratárs, azt hitte valami bajom van, de rögtön utólértem és megnyugtattam. Ugyanaz az érzésem volt, mint pár éve Bika-völgy elött, vagy egy csomószor már a Kösziklán, vagy amikor a sötétedéssel futottam versenyt a Sandl-hársnál. Kocogtam majdnem a forrásig, ahol aztán lenyugodtam, ittam egy fél liter vizet meg toltam egy gélt. Visszatért az életkedvem, Kovalik Bandi bácsi jött szembe, pár pillanat múlva már a müuton vagyok, haladunk felfelé. Sikerült 40 perc alatt átérjek Mogyiról, ez nagyon jó. Elhatározom, hogy megnyomom ahogy csak tudom Bika-völgyig, hogy tudjak ott pihenni és hotdogot enni. Jobb az emésztésnek, ha nem menet közben eszek. Balra be, valaki jön szembe. Feladta. Nem irigylem hogy mehet haza (mintahogy a feladókat szoktam irígyelni amikor gyenge vagyok) , inkább sajnálom. Az erdöbe érve lámpa kell már, de nem idegeskedek rajta. Pár éve még zavart meg ideges voltam, hogy Pusztamarótra nem értem el világosban, aztán már Bika-völgyben is lámpa kellett, most meg már Péli után. De most tényleg nem zavar, a rögtönzött idötervemhez képest jó vagyok, és jól is haladok. Gyorsan átlendülök a dombon, közben sorban hagyom le az embereket. Legurulok a müuthoz, itt érem be Thomast újra. Eszünk egy-egy hotdogot, nem maradunk sokat, megyünk is tovább. Az emelkedön Thomas megint meglép, de nem állok le, szépen a saját tempómban megyek rendületlenül elöre. A hullámvasúton pihenés nélkül átjutok, fent a murvás úton balra, utólér 4 katona-jelölt. Még nem hivatásosok, de már military-felszerelésben tolják. Mutatom nekik az utat, de a Vaskapunál már le is hagynak, igaz már szétszakadt a menetoszlop, egymástól 10-20 méterre vannak. Amikor elérjük az oldalvölgyet, és élesen jobbra kell fordulni, akkor látom hogy elöttem valaki bizonytalanul továbbmegy, de forgolódik, mint aki nem biztos a dolgában. Szólok neki, hogy jöjjön vissza, majd látom, hogy mind a 4 katona továmment egyenesen. Csatárláncban megy elöre kiabálva az információ, hogy forduljanak vissza. Az újulatnál utólérnek, és megköszönik az útbaigazítást. Pár perc múlva Thomas ér mellém. Hát vele meg mi történt? Mint kiderült, követett valakit, és feltünt neki hogy nincs K jelzés (elmagyaráztam neki elöre a magyar jelzésrendszert) de abban bizott hogy a többiek tudják az utat. Ekkor a mögötte jövö 4 katona kiabálta vissza öket. Nagyjából 700 métert tett rá az útra. Nem volt dühös, inkább örült, hogy még idöben visszafordultak. Pusztamarótra lekocogok, lent bevárom Thomast, és veszek a büfében inni valami ICE-TEát. olyan jó cukros volt, hogy vettem gyorsan mégegyet. Idöben nagyon szuperek vagyunk, megnyugodva indulunk neki az utolsó igazi emelkedönek. (Koldus utáni murva nekem nem igazi emelkedö, az egy szívás, olyan se-eleje-se-vége) Elmondom Thomasnak, hogy ahogy betont érez a talpa alatt, 50 méter múlva forduljon balra. Nem is tévedt el, tudta tartani a helyes utat. Itt, a Vízválasztónál rengeteg kocsi volt, csodálkoztam hogy mi lehet itt. Késöbb a Kis-Gerecse oldalában 3 ember is jött velünk szembe, de nem voltam beszédes kedvemben, úgyhogy nem tudtam meg mit kerestek itt annyian? Az emelkedö megintcsak jól ment, pihenö nélkül, egy konstans tempóban felmentem, odafent pedig gyors gyaloglást váltogattam kocogással. Sandl-hárstól már egyre több volt a kocogás, minden oké, egyedül a bal oldali belsö bokám fájdogál kicsit. Ahol a Kháromszög keresztezi az utunkat, utólérem Thomast, mert kicsit elbizonytalanodott. Ugyanis K háromszög volt festve, de K sávjelzés nem. Együtt tettük meg az utat Bányahegyig, ahol már vártak minket a gyerekeim meg a növérem. Éjfél után pár perccel értünk ide. Müködött az idöterv, nagyon jól éreztem magam. Sajnos a gulyás elfogyott, ezért ittam 3 teát meg ettem csokit, és ráküldtem egy sótablettát. Az eredeti terv az volt, hogy innentöl a gyerekek már hazamennek, de gyorsan rávettem a növéremet hogy menjen a célba, mert - ez kicsit nyálasan hangzik - ez a Kinizsim az utóbbi 10 évem legnagyobb fordítása, legnagyobb élménye, és ezt a célbaérkezést meg szeretném osztani a gyerekekkel. A szomszéd asztaltól kérdeznek valamit, hogy hol mi lesz még, aztán a szokásos kimerítö, részletes választ adom, így aztán megkérdezik hogy voltam már többször? Mondom ez a 19-dik.Hát a csóka hogy rámnézett, az hihetetlen volt. Mintha egy rózsaszin Egyszarvú repült el volna elötte. Mellette üldögélö lány megkérdezte hogy miért indultam ennyiszer. Kijött belölem gyorsan a teljesen öszinte válasz: "fogalmam sincs" :) Bányahegyröl jó állapotban indulok el, fél egy lehet, tehát számitásaim szerint pont idöben. Tehát a Mogyoróson meglévö minuszt ledolgoztuk. DE úgy érzem van bennem erö, és itt már egy csomószor kocogtam, ezért most is nekikezdek. Most Thomas marad le, a változatosság kedvéért. Arra gondoltam, ha már negativ split, akkor legyen jó vaskosan negatív, meg hát jó lenne hamar túllenni az egészen. A Fábián-kö rendben megvan, majd a szántóföld végénél ér utól Thomas, innen együtt toljuk megint. Vértestolnai müutnál csak átviharzunk, Thomast nem engedem elöremenni, amig be nem fordulunk balra. Aztán mehet, innentöl nagyjából egyenesen kell menni Koldusig. Oszkar ér mellém, tök jó látni, hogy retró cuccban is ilyen jól lehet haladni. Egyedül a lámpára panaszkodik, mondjuk nem csoda. Nagyjából eseménytelenül telik az út koldusig, csak néha fáj a jobb bokám, a bal bokám már megnyugodott, gondolom a változatosság kedvéért panaszkodik most a jobb oldal :) Koldust ugy számoltam régen, hogy 02:40kor kell elindulni innen, de most fél órával késöbb rajtoltam a szokásosnál, igy aztán 03:10-ig van idö. 02:50-re érek ide, meg vagyok nyugodva, még egy kis pihenö is belefér. nem akarok sokáig leülni, mert aztán nehéz elindulni. egyrészröl a mozgás is olyan kockás, de föképp a motivációt nehéz megtalálni, hogy miért is kezdjek mozogni a fekvés és pihenés helyett. Thomas még nem elég tapasztalt a fejlámpával, párszor még jól arcon világita nem tudom hány lumennel, de aztán nincs mit tenni, továbindulunk. Nem vagyok álmos se igazán, fáradt se, pihenö nélkül megyek fel a kisréti vh-ig, egyedül az unalom a probléma. Nincs kivel beszélgetni, vészhelyzet sincs, tudom hogy nagyjából 23:30-as idövel beérkezek, még bö 3 óra. Szerencsére az "alkalmi túratárs" intézménye megment, utólérek valakit, akinek jó a tempója, innentöl együtt megyünk a Baji vh-ig. Bocsánat most úgy hívják hogy Templomrom. Gyors pecsét, pont eddigre lett teljesen világos még a fák alatt is, a pontörök is lekapcsolják a lámpát. Szük 2 órám van, de általában 1:15 alatt célban vagyok innen. Semmi kedvem nincs még 2 órát itt tökörészni, ezért gyors tempóra váltok, néha belekocogok. Föként a Szölöhegyen nyomom jó lefelé, sok embert hagyok itt állva. De mindegy, aki itt van, az már mind be fog érni. A szántóföldet érem el, amikor hiv Thomas, hogy épp átért a vasúti sineken, várjon-e vagy sem. Mondom neki, nyugodtan menjen be a célba, mindjárt jövök én is. Bajon átkocogok, át a síneken, majd sima guri a célig. Kint az udvaron már vártak a gyerekek, talán jobban örültek a teljesítésnek mint én. Az hogy a 12:25-ös elsö felére rá tudok kontrázni egy 10:50-es második féllel, nem volt olyan egyértelmü, föleg Mogyoróson nem. Kicsit nagyképüen hangzik, de valahol Pélire lefelé futva, vagy inkább a Bika-völgybe megérkezve számomra már elég egyértelmü volt, hogy sérülésnek kell történnie, hogy ne érjek be. Talán ez az a dolog, ami a többszörös teljesítés elönye. Elsöbálozóként nem lettem volna biztos a dolgomban.
A túra után elvittük Thomast a Tatabányai állomásra. A helyzet/körülmények semmit sem változtak tavalyhoz képest, még mindig olyan lepukkant az egész hely hogy jaaaj. Felmentem Thomassal a felüljáróra, csak hogy biztosan megtaláljon mindent. Mutattam neki a Lipoti pékséget, ahol vehet az útra enni valamit. A sporttáskáját meg a hátizsákját letette az átjáróban a földre, és indult volna be a pékségbe. Kicsit meglepödtem, hogy most mégis ezt hogy gondolta, de aztán rájöttem, hogy szegénykém egy Nyugat Europai álmos kisvárosból jön, és eszébe sem jutott hogy valaki ellopja a táskáját 5 perc alatt, amig bent vagyunk a pékségben. Ahogy én tavaly, Ö is rendben elérte a közvetlen vonatot Innsbruckba, én pedig beültem a növérem autójába, és jót aludtam Békásig. Békásnál az autóm mellett 2 csoffadt túrázó kért bebikázási segítséget, égve maradt a lámpájuk, és lemerült a kocsi akkumlátora. Segítettünk, majd mindenki boldogan ment haza aludni.
Mostanra kipihentem a Kinizsit, meglett a 18. teljesítésem.
Jövöre újra jövök, 20. indulásom lesz a Kinizsi 40 jubileumi rendezésén.
A Szántói-nyereg pontja olyan nagy falat rendezés szempontjából, mint Bányahegy a Kinizsin. Kezdetben Sistergö csinálta, majd amikor Ö visszavonult, hála égnek jelentkezett Mancocka és fia,
és meg kell valljam, évröl évre jobban teljesítenek. Most ha hirtelen abbahagynák, nem is tudom hopp-hirtelen ki tudná átvenni..
Eredetileg én sem akartam vinni. Aztán mikor láttam az előző napi fotókat, akkor a Kis-Kevély oldalát ismerve jutottam arra a döntésre, hogy inkább viszem.
Szívből gratulálok én is, és örülök hogy pár korábbi (felkészülő) túrán, bejáráson ott lehettem :)
Jó néhány dolgot adtam fel már életemben, olykor talán idejekorán (a Kinizsivel ugye eddig még szerencsém volt), szóval tényleg nem tudom, hogy nekem mennyire lett volna kitartásom több kudarc után folytatni és újra és újra nekilendülni.
(Talán itt húzódik amúgy általában is az élet egyik nagy dilemmája, hogy hol van a határ az "ami nem megy, azt nem kell erőltetni" és a "gyakorlat teszi a mestert / addig csináld amíg nem sikerül" között, azaz adott szituációban melyik tanulságot bölcsebb levonni.)
Örülök hogy ez esetben az utóbbi volt a helyes válasz, és tényleg jó most már Téged is a Kinizsi Százas teljesítők táborán belül tudni, és bízom benne hogy ezzel egy Kinizsi sikerszéria veszi kezdetét :)
Sose értettem, miért cipel valali botot, ha nem használja. nem csak a sár, hanem a térdvédelem miatt is. Most már kezdem érteni.
Igaziból olyan vagy a bottal, mint én a kajával. Ott van nálam, de nincs kedvem elövenni, mindig sietni akarok, és aztán Dorogon elfogy az erö, és csodálkozom, miért vagyok TEtü lassú a Getére felfelé
Fogadjátok szeretettel kissé bő lére sikeredett beszámolómat!
Kinizsi 100 beszámoló (2019)
Úgy kerek, ha én nyerek! / Bármi lesz is!
Előzmények:
A közel harminc évnyi irodai munkának, szorgos evésnek, és a genetikai örökségemnek hála két évvel ezelőttre rám is igaz lett az alábbi vicc:
Régen minden könnyebb volt! Én is!
Sokkal. Ekkor a mérleg 128,6 kg-ot, a labor sok keresztet mutatott.
A romló egészségem egyik jelzése volt a 2017-es Őrség 30 féltávos feladása is.
Ekkorra begyűjtöttem két K40 kitűzőt, és 3 K100 buktát (Tokod, Mogyi, Kesztölc).
Letettem róla, hogy valaha legyen K100 jelvényem.
A dokinénim elém rakta a diabéteszes diétás füzetet, és én azon az estén már az új étrend szerint vacsoráztam. Elkezdtek leolvadni a kilók, a labor leletek pedig rohamosan javultak.
Felvetette azt is, hogy a súlyom csökkenésével kezdjek futni. Mondtam neki, hogy az nekem nem megy. 50 méter után elfogy a levegőm és csak vánszorgok.
Beutalt a körzetes tüdőgondozóba. Itt ért a következő meglepetés.
Amit sejtettem, a gyermekkori tüdő problémámnak maradt egy nyoma. Hörgőzárlatnak hívják.
Erre kaptam pipát.
2018 január. BUÉK 20 pipával. A döbbenet. A Hármashatáhegy ilyen alacsony?
Szabad tüdővel ilyen túrázni? Lehet úgy is hegyet mászni, hogy az ember nem az életéért küzd?
Vérkör TT, Gerecse 50 pipa!
Akkor uccu neki a K100-nak! Most már ennek is mennie kell.
Nem ment. Az eleje hosszú hegyig klassz volt. Ott jött némi görcs, illetve, hogy enni kéne. De vitt a lendület. Aztán a László-kupjához már csak vánszorgás. Ott lerogytam enni. Nehezen ment le. És későn. Folyamatosan lassulva, a beszűkült gyomrommal küzdve eltámolyogtam a Gete tetejéig, ahol is utolért a seprű. Fini!
Keserű pirula morzsolgatása le tokodig. Ezt elszúrtam.
Egy év tanulás, mikor mit egyek. Mikor lassú, mikor gyors szénhidrátot. Milyen sűrűséggel
Vérkör TT, Gerecse 50 (8 óra 35 perc alatt!) pipa!
Reggel a sógorom - áldassék a neve ! - szállít a rajtba. (+1 óra alvás) és kb. 6:05 kor kiszállok a suli melletti parkolóban.
A suli hátsó bejáratánál már szépen növekszik a sor. Elmellőzöm, Irány a rajt!
Az utca elején irányító tábla, a hátam mögé mutatja a nevezést, balra a rajtot.
Befordulok, néhány lépés után szemembe ötlik a Vadász kiskocsma. (Helló BATIK idén merre jártok?) Itt egy kis csapat érdeklődik az iskola megközelítéséről. Útba igazítom őket.
S kanyar és máris a rajt helyszínén vagyok. Az asztalok még összehajtva, a hosszabítók feltekerve. Néhány lelkes túratárs már ott lebzsel. Többek között Nánási Ottó, mellé ülök le.
Beszélgetünk, aztán amikor elkezdik összerakni a pontot, akkor beállunk a sorba. Egyre több ismerős érkezik. Pl. Sztankó Bea, akivel az elmúlt napokban többször cseteltünk K100 témában a facebook-on, vagy Szabó Mária alias Marika, aki új motivációt kapott, hogy idén is belevágjon.
0 km Békásmegyer 06:45
Megkapom a rajt pecsétet, elhangzik a csippanás. Rajt!
Nyakamba veszem a lábam és nekiiramodom a majd 100 kilóméternek. Hogy a szétázott pilisben minél jobb útviszonyokat találjak a menet elejében kell haladnom.
Köszönök Marikának, majd trappolok tovább a Kőbánya, majd az Árok utcán.
Innen a szokott útvonalon hamar elérem az Ürömi utat, majd a tanya mellett irány a kőbánya kanyarja. Ezen a szakaszon zömmel a túrákon magamban csak gazellának, zergének, netán fürge lábú nyúlnak becézett túrázók vesznek körül, hagynak le.
A Nagy-Kevély csúcsát elérve elengedek egy hangos O sole mio-t, ami elnyeri a mögöttem jövő túratársnő tetszését.
A Kevély-nyergi ereszkedés eseménytelenül telik, majd jön a Kis-Kevély - szinte mindig - csúszós de most kifejezetten saras-dagonyás oldala a csobánkai-nyereg felé.
Többször megjegyezzük, hogy ez a szakasz embertelen lesz a mezőny közepe-vége felé ideérkezőknek.
Szerencsésen túlesünk rajta, és máris a napsütötte csobánkai panoráma kényeztet minket. Most még hűvös van. Jól esik a trappolás.
Ideje az első szendvicsnek. Elő is halászom, közben megállapítom, hogy már most szép számú depós kocsi dekkol a nyeregben.
A szendvics és az út is fogy, kellemes tempóban emelkedünk a hegy teteje felé.
Tavalyhoz képest sokkal jobb állapotban érek fel a pont előtti kb. 1 km-es lankás hullámzásra. Várom a pontot. Pont nincs, csak Rakk Gyula a fényképezőgépével és egy tábla.
A pont lent vár minket a szántói nyeregnél.
15 km Hosszú-hegy helyett kb. 17 km szántói nyereg 09:45
Megkapom a csippantásom a pecsétem, a citromos szeletemet. Aztán a a bénázásban majdnem elvesztem a lapomat. Korrekció. Irány tovább.
Meglepetésemre az aszfalt előtt a Cerbonáék kínálgatják kóstolásra az új fehérje szeleteiket. Markolok mind a három ízből. Ezeket és a citromos szeletet majszolva vágok át az úton és veszem célba László-kúpját. (A citromos szelet állagra és ízre a citromos fűrészport juttatja eszembe. Majd annyira nehéz lenyelni is. Néhány korty víz segít.)
Ezek + egy-két szaloncukor feltolnak a szerpentinen. A felső kilátó ponton újra előveszem a mai csatakiáltásomat: O sole mio :)
Innen már gyorsan fenn vagyok a tisztáson és jöhet a hosszú menet a pilis tetején.
Megelpően hamar elérek a Pilis-nyeregbe
25 km Pilis-nyereg 11:31
A csippantás és pecsét után Kimmel Péterék - HIDEG!- alkoholmentes sörét állva fogyasztom el. Tovább indulás előtt az úttal párhuzamos farönkön ülő kollégához csatlakozva leülök egy percre. A cél a zoknijaim megigazítása. Ezzel meglévén lábra kecmergek és irány Kesztölc!
Minden rendben, eseménytelenül telik az út a Borklub frissítő pontjáig. Itt betolok némi levendulaszörpöt, majd igénybe veszem a Fürdőszobát. Leöblítem az arcom, tarkóm.
Felfrissülök és tovább ügetek Hotdogman-ék iránt. Itt úgy döntök, hogy nem frissítek.
(Utólag úgy gondolom kár volt. Egy hotdog épp alkalmas lett volna.)
Beérek kesztölcre, majd a hídnál balra fordulva hamarosan a Frissítő Leányzókhoz érek.
Illetve ekkor éppen egyes szám. Úgy gondolom van még elég vizem. Megtapsolom a leányzót, majd irány Dorog.
Az erdőben keresek egy alkalmas leágazást, majd leeresztek némi fáradt olajat. Innék, ha nem fogyott volna ki az ivózsákom. Szerencsér a zsák oldalán van egy fél literes cola.
Megkönnyebbülve trappolok Dorog felé. Dorogra beérve a templom és a kinizsisek kedvenc kocsmája után megérkezem kedvenc ABC-mhez.
Veszek 2 db 1,5 literes bubimentes hideg vizet és egy alkoholmentes sört - szintén a hűtőből-.
Leülök egy kolléga mellé a lépcsőre. Előveszek egy szendvicset és kinyitom a sört. Falatozás közben újratöltöm az ivózsákot.
Kidobom a szemetesbe a fölös csomagolóanyagot és irány a Friss Pékség. Itt veszek 3 db meggyes rétest későbbre.
Következik a Mátyás király utca és Gete szeretve utált emelkedője.
Nem esik jól, de se holtpont se más probléma. Lassan(?), de biztosan felérek.
Pecsét van, csippantás nincs, mert a modem nem működik. (Hogy lett mégis időm a követő táblázatban? Nagy talány.)
Itt le kell pihennem pár percre, frissítek is. Közben utolér Venczel Gyuri. Beszélünk pár szót. Érdeklődik hogy láttam e Varnyu Gyurit. Mondom, hogy még nem.
40 km Nagy-Gete 15:06
Összekaparom magam az árnyékból és nekiveselkedek a lejtőnek. Egy leányzó két szorgos bottal először előre kéredzkedik, mert úgy érzi Ő lesz a gyorsabb. Majd lemarad.
Leérek. Leeresztek egy kis fáradt gőzt, majd neki eredek a löszfalnak. Nagyon nem esik jól. Kb. háromszor meg is kell állnom néhány lélegzetnyit szuszogni.
Felérek végre a nyílt részre. Innen ha lassan is, de folyamatosan battyogok a Hegyeskő előtti kis facsoportig. Itt felnézve a meredek szakaszra megállapítom, hogy most nincs szuflám nekimenni. Leülök eszem-iszom. Gyűjtök némi szuflát és lelkierőt.
Közben jónéhányan lehagynak. Fog összeszorít, gyorsan letudom az emelkedőt, majd trappolok a tokodi pincék iránt.
Az aszfaltra leérve a Vérkörösöktől vételezek némi folyadékot, majd azt megköszönve célba veszem Kimmel Péterék büféjét.
Begyűjtök egy - hideg - alkoholmentes sört. Az esőházban leülök eszek-iszok. Megállapítom, hogy az előzetesen remélthez képest kb 1 óra hátrányban vagyok. A teljesítéshez képest pedig időben. Nekivágok az új útvonalnak, majd rátérek a régire. Lassan, de biztosan felérek a Kősziklára. Innen igyekszem mihamarabb beérni mogyira és a Kakukkba.
50 km Mogyorósbánya 18:01
11 óra 20 perc kellett, hogy ide érjek. Frissíteni kell, illetve lábat ápolni. A büfében veszek alk.mentes.sört és zsíros kenyeret. A jobb talpam elején vannak gondok, de pukkasztással és ragasztással orvosolom.
Közben felhívom a családot és beszámolok. Fiam egyhangú véleménye: Tovább mész!
Felidézem Nagy Gergő idei behargozó videójának szlogenjét: Bármi lesz is!
Innentől a célig már nekem is ez lesz a mottóm.
Szűk félóra frissítés, lábápolás után nekiindulok a túra könnyebbik felének.
Maradt 12 óra 10 percem a hátralévő 47 km-re. Hajrá!
A főtéren feltöltöm a tartalék cola-s flakonomat vízzel és nekiindulok az emelkedő utcának. Fel a nyeregbe, aztán szép ívben irány az Öreg-Kő lába. Ez is eljön, majd sikerül folyamatos haladással felérni. Itt valakik bőszen táboroznak, a tüzük elég csúnyán füstöl. Ellenőrző pont nincs. Egy balos után séta lefelé Péliföld irányába.
Kiérek az erdőből, aztán eljön a meredek balos is le a forráshoz. Itt nem állok meg, ellenben a büfénél igen. Igénybe veszem a wc-t és veszek egy marék tartalék sportszeletet.
Hajrá fel a Kökényesre! Persze előtte még a szükséges aszfaltkoptatás.
A kökényest még éppen megúszom lámpa nélkül.
Leérve Multinavigátor kupon mutatás, aztán veszek némi magnézium tartalékot.
Hotdogman-nél egy classik hotdog hagymával, mustárral és alkolhol mentes sörrel az egyik fotelben elfogyasztva.
Lámpa előhalászás következik, majd a 3 domb megmászása. Nem esik jól, de mivel hűl az idő kezdek magamhoz térni. Itt-ott előreszólok az előttem menő csoportnak, hogy hol - merre kanyarodjanak. A dombok most jól járhatóak, nem úgy, mint néhány éve az iszinik környékén. Akkor ruhaszaggató volt az élmény. Most csak sötét.
Eljön a vaskapu is, majdnem hátraarc, aztán már csak a vadkapukat számolom Pusztamarótig.
Itt most csak frissítő pont van. Egy percre leülök, harapok 2 falatot, aztán battyogok tovább Bányhegy felé,
Reggel még azt reméltem, ide (is) világosban érek.
Az üdülő felé emelkedés során kialakul egy kb 10-15 fős csapat. Velük vonatozom egészen bányahegyig.
70 km Bányahegy 23:30
Rakk Gyula bőszen fényképez. Én próbálok valamennyire emberi fejet vágni hozzá. Nagyjából sikerül is.
Levesből már csak lé van 300 ft/tányér. Nem lelkesedem érte. Alkoholmentes sör van, azt veszek, majd lecsüccsenek Tigrinc mellé.
Megiszom a sört, megeszem egy szendvicset + egy megyes rétes.
Megállapítom, hogy szűk 7 órám még van. A teljesítés még teljesen reális. Közben befut egy marék ismerős pl. Toplak kartárs, Korcsmárosné Sissy, Horvát Krisztián . a jegesmaci .
20 perc töltődés után ha nem is üdén, de frissen talpra állok. Ücsörgés közben úgy döntöttem, hogy a G50 mintájára a Bányahegy-Vértestolna-Koldusszállás szakaszba beleadok apait-anyait.
Igyekszem az utolsó szakaszra némi tartalékot gyűjteni.
Bár sötét van, de a fehér pötty jól látszik messziről, pompásan követhető. Innen szinte folyamatos ellőzésben tekerek Koldusszállásig. Örömmel üdvözlöm először Vértestolna bekötőútját, majd a pont előtt a hídnál a vadrácsot.
80 km Koldusszállás 01:56
Jól ment, és még némi tartalékom is maradt. A teát nem kívánom, a porlevesből vételezek.
Jól esik a sós lé, rátolok egy szendvicset. Kinyújtóztatom a virgácsaimat. Tudom, hogy itt most sok monoton emelkedő jön, szinte a templomromig.
2:15-kor elindulok a sárga jelzésen. Fel és még fel, és még fel .
Eddigre már mind a két talpam több része aktívan tiltakozik a köves terep ellen. Mivel kb. 4,5 órányi időm maradt, ezért nincs más hátra mint lépegetni.
Aztán eljön az Aranylyuki elágazás és nem akar megérkezni a Kappan-bükk. Végül persze itt-ott fogcsikorgatva, de megérkezem a templomromhoz.
Ez lassú volt.
90 Szent Péter templomrom 04:25
5 percre leülök kicsit frissítek, pecsétet, csippantást kapok.
Tudom hogy a maradék 7,5 km-re van még bő 2 órám. Lassan megyek. Varnyú Gyuri utólér. Könnyű neki! 2 bottal tolja! (Az enyém a zsákomon lóg, de nincs ihletésem elővenni.)
A kálvária teteje környékén Gyuri kiáll frissíteni, onnan nem emlékszem,hogy a célig láttam-e.
A kálvária aljáig tartó köves-meredek nagyon gyötri a lábam, nagyon lassú vagyok. Többeket el kell, hogy engedjek.
Az órám a pontos időt kivéve butaságokat mutat. Nem tudom belőni, hogy mennyit jöttem a templomrom óta. Mennyi lehet még hátra? Azt tudom, hogy az idő gyorsabban telik, mint szeretném. Elérem a baji szőlőket, itt egy kombi autó mellett álló úriember köszönt minden arra döcögőt. Egy kis fel, aztán a hosszú lefelé a szőlőskerteken keresztül. Elérjük a baj előtti egyenest, kezdek reménykedni. Innen makacsra veszem a figurát és igyekszem megtolni a tempót. Tudom, hogy ha meglátom a Tóvároskerti vasúti átjáró jelzőlámpáit és marad 1 órám a célig, akkor már négykézláb is bevonszolom magam a célba szintidőn belül.
Templom, kék kút , fő utca . Aztán egyszer csak meglátom! Megvaaaaan!
Innen már felszabadultan gyaloglok a hasonló állapotú sorstársak között. Át a sorompón -szerencsére nem jön vonat - , balra a második, jobbra az első utcán - a többség egyenesen ment tovább -. Át a parkon és már csak néhány lépés a lámpás zebra. (Fura egy állat!)
Túratárs ér oda előbb, gombot nyom. Várunk. Vált, átvágunk a zebrán , balra fordulunk és már csak azt lesem hol lesz a jobbos a táborhoz.
Többen jönnek szembe, nekik gratulálunk. Ők viszont .
Aztán ott jobbos ösvény, a kapu , a pálya és meglátom a célt.
Eleresztem az útközben ígért O sole mio-t, majd bemegyek csippantani. Mosolyogva megyek be. Fél füllel hallom, hogy az egyik fényképező ember megjegyzi, hogy az első ember aki
mosolyogva ért be.
100 Tata, Ifjusági tábor 06:07
Átveszem az oklevelet, jelvényt - az idei csodaszép lett a tatai várral - és a kaja jegyet.
Kimegyek a célterületről, balra van az étterem. Bemegyek.
Egy szimpatikus leányzó mellett van hely. Érdeklődésemre szabadnak nyilvánítja.
Tálcát/kenyeret evőeszköz, majd levest vételezek.
Elkezdem enni, mikor észreveszem Országh Tamás-t. Diszkréten - két kézzel csápolva, Oszi bácsit suttogva - jelzem felé a helyiségben betöltött pozíciómat és hogy számára is akad ülőhely az asztalnál.
Ő is vételez gulyást, majd kedélyesen csevegve elfogyasztjuk a kissé langyos, és nem túl fűszeres földi mannát.
Javasolja, hogy szedelőzköjünk, mert akkor még elérjük a 7:19-es vonatot.
Elindulunk ki a táborból, a cél épület sarkán összefutunk Nagy Gergővel, akki ekkor fut be a célba, persze a kamerába beszélve.
Az érkezés útvonalán megyünk visszafelé, amikor egy velünk szemben érkező hölgy - Orbán Zsóka - a vasútállomásról érdeklődik nálunk. Elkísérjük. Mi is oda tartunk.
A vasútállomáson emberes, és nagyon lassú sor. Bemondják a közelgő vonatot. Inkább kint várjuk meg. A kalauznál tervezzük a jegyvételt.
Szerencsére bőven van ülőhely. A jegyvételt tatabánya környékén meg is ejtjük.
Kelenföldig több rövidebb-hosszabb film szakadásom is van.
Ott leszállunk és átmegyünk az M4-re.
Kálvin téren kellemetlen meglepetés vár. Nem lehet átmenni a 3-as metróra.
Búcsút intek utas társaimnak, majd vissza hátrálok a szerelvénybe. Irány a Keleti, a 24-es villamos, majd a metrópótló.
Köki-n a buszra várva autós segítséget kérek a busz-otthon viszonylatra a sógoroméktól.
Leintenek. Ne szálljak buszra, pár perc és jönnek értem Köki-re. Szűk 15 perc alatt oda is érnek, aztán hasonló idő alatt le is szállítanak kies lakunk elé.
Én ~12,5-13 órával indultam Mogyorósról (odáig sokat vártam Feri barátomra, aki végül a Tokodi pincéknél gyomorproblémák miatt kiszállt), 23:21 lett a vége úgy, hogy kétszer 15-20 percet még aludtam is.
A Getéről 12 perc alatt lezúztam benne a siratófalig. A Szentpéteri templomromtól a baji szőlők 15 perc volt, a cél 40. A Kevélyről lefelé is lazán kocogtam el az eső-kelő emberek mellett. Kicsit túlértékelik a cipő (és a felszerelés) szerepét az emberek. Ja, és vízhólyagom sem lett. Végig ugyanaz a fehér frottírzokni volt rajtam. Direkt nem kentem be a lábam semmivel. És még csak a cipőt sem vettem le egyszer sem. (Ellenben rendesen felettem, hogy ne csuszkaljon benne a lábam.)
én is 11: 50-nel indultam Mogyiról, Bányahegyig toltam is, ott már éreztem, hogy meglesz. Koldusig azért még toltam, onnantól lábkímélő üzemmód (9 vízhólyaggal). 23:22 lett a vége. csütörtökön már 2 órás intenzív tollasedzés :-)
Lyukas, majdnem tükörsimára kopott talpú legolcsóbb Decathlon-os túracipő. Annak idején az utcán már elhasznált sportcipőmben voltam, ez megfelelőt ennek a kritériumnak. Egyébként otthon ezt használom a kertben másfél éve, akkor minősítettem utcai használatra alkalmatlannak. :-D
Pár napig internet és munka nélkül pihentem, ezért csak most írok.
Megcsináltam idén is. Amit még egyszer sem csináltam, hogy Mogyi +pihenés 12:25 volt. Eddig mindig továbbindultam Mogyiról 12 óra eltelte elött, bár olyan már volt, hogy 11:50-nel indultam neki a második felének. Kicsit annyival csalóka, hogy a második fele valamivel rövidebb mostanában. (meg laposabb, de az mindig is igy volt) A második felet 10:54 alatt nyomtam le, magamat is meglepve. Igy a vege 23:19 lett
Oszkar példáját követve jó cél lenne jövöre a 19:01 :)
Rokont műtötték kb. 10 éve gerincsérvvel, valami spéci lézeres technikával. Lefelé a Bp-Nyíregy távot alig bírta ki a kocsiban, műtét után 3 nappal kiengedték és simán végigülte. Azóta is jól van. Amúgy ablakos-redőnyös vállalkozó, emellett fut és síel, szóval kap terhelést a gerince rendesen.
Jut eszembe: milyen cipőben mentél? Mert én bevállalnék bármilyen retró felszerelést (vázas Ermak zsákkal már mentem is végig), de a surranót (amiben az első sikeres Kinizsit teljesítettem, háááát....
Addig örülj amíg nem műtik a gerinced! Akit ismerek és műtötték, mindig folytatódtak a gerincproblémáik. Ahogy egy autószerelő ismerősöm mondja: A bontás az mindig rontás!
Ha nincs kiszakadva, nincs nagy baj! Olvass tőle és csináld a kobra gyakorlatot, gerinctornát ( Bene Máté ). Jobb leszel, mint valaha! legalábbis az én példám ezt mutatja! Hajrá!
Ezt próbáld meg! Nekem ez segített, meg még azoknak is akik a tanácsomra elkezdték. Nem tudom a lakhelyed közelében hol tudod ezt az irányzatot gyakorolni, de hangsúlyozom, ne egy fitnesedzőből 8 hét alatt átképzett jóga oktatóra gondolok, hanem erre a konkrét stílusra!
Szia, nehéz ezt leírni, de a leírtak alapján szerintem egyértelműen nem éri meg közvetlen célként. Azaz.
Azaz árnyalom: a 100-hoz egészségesen is fokozatosan jut el mindenki, van pár kivétel, de nekik is van egy innen-onnan összeszedett alap-állóképességük.
Ökölszabály, ha szervi sérülés van, inkább állj le, kupáld ki magad, majd kezdd újra fokozatos terheléssel. Ez 5-re10-re, 30-ra 50,60 stb távokra is érvényes.
Többet ér az egészséged. Nem gondolom, hogy a már induláskor végigkínlódott 100as kitűző megéri azt a sejthető leépülést, ami a teljes életedre kihat, akár évekig is.
SZtem menj el orvoshoz, (IGEN, az is egy kálvária lesz) , tedd rendbe magad, előbb utóbb kiderül, hogy mennyire vagy, vagy leszel terhelhető.
Ha megy a 10, lassan fog menni a 15, majd az 50 is. Végül a 100 is felcsillanhat, de akkor már tudni fogod, hogy milyen áron jutsz el oda:)
5mm fájó sérv versus 100km távon a fájdalomcsillapító nem fog működni, sőt.
Úszás, kerékpár sokat segít, amíg a sérved nem enged vagy jelentősen korlátoz másban.
Bocs és nem is bocs a kijelentő mondatokért, nem vagyok sem szakorvos, sem edző, sem semmi, de posztodat olvasva nagyon kikívánkozott.
Felépülést, türelmet kívánok + remélem egyszer mégiscsak ott lébecolsz mozdulásképtelenül, de vigyorogva a tatai kantinban:)
Ha baj van a gerinceddel és ez a K100-on jön elő, nem hiszem, hogy a fájdalomcsillapító alkalmazása a megfelelő lépés. Csak elnyomod a szervezeted egy fontos jelzését. (Tudom, hülye példa, de nem hiszem, hogy a tűzbe tartott kéz esetén a durva fájdalomcsillapítás a megfelelő lépés. Bár rövid távon jó ötletnek tűnhet.)
Gratulálok! Az adatok alapján sokat nem lassultál a táv második felén sem, csak úgy érezted. Nincs két egyforma Kinizsi, így a könnyűnek vagy éppen nehéznek érzett szakaszok is változnak, ahogy te is évről-évre. Szerintem 5 alkalom legalább kell ahhoz hogy pontosabb képet kapj a túráról. Még egyszer gratula.
A leglazább K100-am volt az alkalmatlan felszerelésben (a lámpa különösen gáz volt). Nem siettem, 23:21 lett, kétszer még aludni is ledőltem. Viszont az utolsó ponttól 41 perc alatt bejöttem a célba.
Olyanyira laza tejesítés volt, hogy épp most futottam egy jó kis ~20km-es terepet a Nagy-Kevély - Kis-Kevélyen (esőben persze). (Azt már nem olyan cuccban.) egyébként a Kis-Kevély marha jó, sosem voltam még ott fönt, tök jó a kilátás a K100 további részére. Meg jó a Mackó-barlang is az oldalában, ott sem voltam még.
