Tolvaj: származékszó, melynek alapszava bizonytalan eredetű, talán ugor kori szó. Az alapszó összefügghet a tilt és a tulajdon szavakkal, melyek végső soron kapcsolatban állhatnak a titok szótövével, az egyeztetés azonban hang- és alaktani szempontból problematikus. A szó belseji v betű visszaható igeképző lehet, az -aj szóvég pedig névszóképző, pl. kacaj, szilaj. A fenti szócsaládokhoz a tolvajt jelentéstanilag a lopás tettének tilos volta kapcsolhatja.
Származékai a tolvajol , tolvajság és a tolvajlás. A szlovén tolovaj, a magyar szó átvétele.
A két szó a XVI. században alakult ki az említett módon, de a pad tövük először a XIII. században datált és délszláv átvétel, s több szláv nyelvben ismert. A magyarba már 'padló, padlás, deszkázat' jelentésben került át, míg egyéb szláv nyelvekben a rokon szó 'vmilyen módon kezelt v. burkolt talaj, felület' tágabban is értelmezhető jelentéskörben szerepel. A szlávból a román nyelvbe is átkerült.
A TESz szerint első írásos megjelenése helynév [1214: "Galaldu ... Fitoc de villa Tuluoy"], de nem sokkal később Toluoy formában személynévként is megjelent. De ismerve a kor helynévadási szokását, a személynév még korábbi keletkezésű, hisz személynévből lett helynév.
Jelentésköre kicsi. Főnévként maga a személy vagy állat, melléknévként még bejön a 'kártékony'.
Feltételezésed ellenőrzéséhez ismerni kellene a korai km-i szlávság ajánlottad szavának jelentésköri lehetőségeit.
Az idézett forrásod szerintem a CzuFo, így itt nem feltétlenül hiteles. A TESz szerint bármely FU és török egyeztetés téves, s a forrásod épp ezeket hozza. 1862 óta sokat fejlődött a nyelvtudomány.
Üdv! Bocsánat az alant következő nem túl tudományos felvetésekért, de engem néhány olyan "barát" foglalkoztat, akik valószínűleg hamisak, viszont érdekelne erről a véleményetek.
Az egyik a magyar padló, illetve padlás szó. Ezek látszólag transzparens módon, és Tótfalusi szerint is a pad tőből származnak, mint pad+ol+ó (igeképző, igenévképző) illetve pad+ol+ás (igeképző, főnévképző). Tehát gyakorlatilag a padozat alakulattal párhuzamos, ami járófelület ill. (deszka)födém, plafon értelemben is létezik (ld. pl itt.).
Viszont nem tudom nem észrevenni pl. a szlovák podlaha, podlaľ-, szót, illetve a podloľi» igét, igen hasonló hangalakkal és jelentéstartományban.
A padló magyar etimológiát tekintve furcsa nekem az, hogy a folyamatos melléknévi igenév nem a használattal, hanem az elkészítés módjával függ össze. Bár az is igaz, hogy nem egyedi, "amit padolni kell" értelemben.
A padlás szláv eredetét feltételezve az lehet nehézség, hogy igéből ill. nem alanyesetű alakból származna az átvétel.
Tehát tulajdonképpen az volna a kérdésem, hogy lehetnek-e ezek szláv átvételek a magyarban, illetve lehetnek úgy belső keletkezésűek, hogy a nyelvek hatottak egymásra, és a jelentés / forma konvergált?
A másik egy talán még elvadultabb ötlet, van az ismeretlen tolvaj szavunk, illetve van a szlovák túlavý/-á/-é (valszg. nem releváns, de közelebbi hangalakú a cseh beszélt nyelvi toulavej) 'kóbor', 'vándor' melléknév. A jelentések végülis simán fedhetik egymást (főleg, ha a tolvaj szó régebben tényleg tágabb értelmű volt, ld. itt).
Óvatosan légy itt, mert ez nem az Alter. A Czuczor-Fogarasi szótár „etimológiái” itt csak mint eszmetörténeti érdekesség szerepelhetnek. A Magyarulez mottója: „Simonyi Zsigmond, Gombocz Zoltán, Pais Dezső, Antal László, Papp Ferenc nyomdokain” – ez jelöli ki az itteni diskurzus kereteit.
fn. tt. vékát. Száraz ürmérték, illetőleg mérőedény, vagyis a pozsonyi mérőnek fele, a pestinek harmada, a köbölnek v. sarlai szapunak v. némely vidéken a kilának egy negyede; Mátyus földön: mécz (a német Metzen). Túl a Dunán némely tájakon, kerekkosár, milyenben pl. Győr vidékén gyümölcsöt, s holmi más árukat fejeiken szoktak a nők piaczra hordani. Egy véka cseresnye, szilva. Véka alá dugni valamit, szem elől elrejteni. Tetézve viszszaadni a csapott vékát, átv. ért. a kölcsönt kamattal visszafizetni, tromfot nagyobb tromffal ütni, a bántást nagyobb mértékben megtorolni. Nap fényét nem rejthetni néha alá. (Km.). Nem kell a gyertyát véka alá rejteni. (Km.). Talán a kivágott likat jelentő
vék (= lék) szónak származéka, mennyiben a vékaféle ürmérő edény eredetileg üregesen kivájt, kivésett faderékból, tönkből állhatott. V. ö. VÁKÁNY. Egyezik vele Gyarmathi S. szerént a román vike v. jike a finn vakka, s rokona a szintén finn vako barázda, vágány a földben, és vaku bölcső, mint vágányhoz hasonló mű.
Ezen az úton továbbhaladva fel kellene kutatni, hogy mely volt szocialista ország nyelvében létezik még a karbirkózás megnevezésére a szkanderezés. Ha máshol nem, de a nyelvük valamely rétegnyelvében.
Azt nem tudom kizárni, hogy anno a '70-es években nem láttam, mikor matinébérletünk volt az általánosban és hetente vittek minket mozizni a Május 1. moziba. Ha valaki rálel, az beteheti ide.
Találtam még egy dokufilmet is, de nem néztem végig:
A betett cirill szöveg alapján lehet kutakodni a neten.
Keresném a youtube-on a filmet, ill. a nagy szkanderező jelenetet. (Sajnos nincs cirill betúm, ezért a címet nem tudom oroszul beírni, így kétséges az eredmény).
Szkanderezés. ("Kérdezzétek meg idős rokonaitokat" = ez pl. én vagyok). - A szó eredete a Szkander bég c. 1953 vagy 54-ben bemutatott szovjet film. (Többen látták, mint ma egy amerikai sikerfilmet). A film csúcsjelenete, ahol szkanderezésben Szkander bég nyer.
Kénytelen vagyok pontosítani. Az 1989-es Bakos függelékében is szerepel, de már az 1983-as függelékben (amihez csak most jutottam hozzá) is szerepel. Tehát 1973-ben még nem tartották szótárba valónak (ha egyáltalán találkoztak a szerkesztők a szóval), 1983-ban már igen. A hat év önmagában nem sok, de a nyolcvanas évek vége már nagyon rendszerváltásszagú, így lényegében más társadalmi környezetben született a két kiadás, a két függelékkel.
Nem ’szemfedél’ volt a szláv szó eredeti jelentése, hanem ’fedő, fedél’. Ebből lett egyrészt jelentéskiterjedéssel ’fogantyús fedő’, majd innen ’fogantyús kosár’. Ez utóbbi értelemben vette át a magyar. Másrészt a jelentéstapadással kapta (igaz igen korán) a ’szemhéj’ értelmet, mivel az úgy, mozgathatóan fedi a szemet, ahogy a fedő az edényt. nem nagyon érdemes ezt magyarul lefodítani, mint ’szemfedél’, mert az ilyen szókapcsolatoknak nincs univerzális, a priori jelentésük: más értelem tapadhat hozzá az egyik, mint a másik nyelvben. A szlávban ez élő dolgot jelzett, míg a mostani magyar viszont halott ügyre utal.
Ismerem ezt a forrást, de azt láthatólag valami dravida-rokonsághívő közösség szerkeszti, ahogy maguk írják: „Mi ennél mélyebbre tekintünk: ómagyar – ősmagyar – dravida (vagy más ősi nyelv)”. Az ott közölteket a nyelvészeti tudományos közösség nem tartja.
Amikor egy szó olyan feltűnően vegyes hangrendű, mint a véka, akkor legalábbis nem árt gyanakodni, ha valaki túl ősi eredetet állít róla. A legfrissebb irodalomhoz innen nem férek hozzá, de arról vannak emlékeim, hogy ezt a szót is – a tanya-val és a többiekkel együtt – óorosz jövevényszónak tartják, amelyet a honfoglalás előtti „kievi tartózkodás” során vettek át a magyarok. Az orosz веко (veko) szó jelentése ugyanis ’szemhéj; kászu (nyírfakéregből készült kerek edény) fedele; karra vehető (háncsból, kéregből vagy vesszőből készült) kosár’, amelynek óorosz alakja: вѣко (věko). Ez a szó általában ’fedél, fedő’, részben ’szemhéj’ jelentésben szinte mindegyik szláv nyelvben ismert, sőt a megfelelője a balti nyelvekben is megtalálható, ráadásul értelmileg is hasonlóan, vö. litván vokas ’szemhéj ; (levél)boríték; fonott kosár; fedő, fedél, kupak’. Ennek balti-szláv szónak a távolabbi eredetére nem találtam adatot, de a dravidát kizárhatjuk, mert akkor a közbül eső indoiráni nyelvekben is kellene párhuzamnak lennie.
Az finn vakka, észt vakk, mordvin vakkan szavakat az Uralisches Etymologisches Wörterbuch sem rokonítja a magyarral, lévén nem magyarázzák meg sem a vékaé-jét, sem az a-ját. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az eredeti szóvégi rövid magánhangzók a magyarban lekoptak. A finnugor *lakka ’fedél, tető, menedék (pl. eső elől)’, amely a finnben lakka, az észtben lakk alakú, a magyarban lak ~ lak(ik) lett, nem *léka. Ráadásul az is kérdéses, hogy ez a finn, észt, ill. mordvin szó egyáltalán közös alapnyelvi előzményre mennek-e vissza, vagy inkább maguk is balti, ill. orosz szóátvételek.
A 'véka' szó eredete érdekel. A világhálón annyit találtam, hogy [véka < ómagyar: véka < ősmagyar: vék, méc (mérőkosár) < dravida: mugei (mérőedény) < muga (mér, merít)]
A barkochba egyértelműen Karinthy Frigyeshez köthető. A szkanderez ~ szkanderoz esetében én valami cserkész/úttörő csoport/rétegnyelvre tippelnék, tehát 20. század középső harmada, de ez mezei tipp csupán.