Köszönöm a köszöntést! Rossz az aki rosszra gondol, nem kell ehhez más csak egy álmatlan éjszaka a sok közül, némi képzelő erő, egy kis humorérzék és a segítő szándék valamilyen formálya és nem kis bátorság!
Sokszor kaptam már a fejemre azért, hogy leírtam a véleményemet ami nem mindíg egyezett mások véleményével.
Próbáltam kulturáltan, érthetően fogalmazni mégis sokszor kerültem kereszttűzbe, mert vállaltam amit írtam.
Tudom, hogy a szó fegyver, ölni is lehet vele, én belefáradtam az állandó magyarázkodásba, védekezésbe.
Ezt az írást is már régen írtam, kicsit aktualizáltam és ez lett belőle!
Azok a szerencsésk akik látták az 1975 évi Olimpiát, nem felejtik el sohasem! Hipp-hopp elszaladt 40 év és újból mi rendezzük! Ezt kihagyni nem hiba, ha nem B Ű N ! Főleg környékbeli országok vesznek részt rajta, de van néhány távolabbi kiállító ország is! Itt most meglehet látni, hogy hol tartunk és azt is, hogy egyáltalán jó irányba haladunk e, mert ha beégünk az általános csapatbajnokságban repülgető sportgalambjainkal, gyorsan kell lépést váltani, mert a világ elmegy mellettünk és sürgősen a felzárkózás útját kell keresni, na de ne temessük magunkat előre! Látjátok, ez a magyar pesszimizmus!
Mind ez nem igaz! Mert most úgy látom, hogy a világ kullog lehajtott fejjel utánunk és keresik a magyar csoda titkát, hiszen eljött az az idő, hogy belga, német és holland galambászok árúlják az autójuk csomagtartójából, banános dobozból a Barcelónából nemzetközi díjat és rengeteg eurót nyerő galambjaikat, forintért, de senkinek nem kell, mert mindenki csak a magyar galambot keresi! Hamarosan kínai, tajvani és arab kisnyugdíjasok lepik el szerte az országot, spórolt valutáikat mutogatva reménykednek és alkudoznak a magyar "szupersztár" egyesületi vagy kerületi bajnokságban néhány közepes helyezést szállt galamb valamely oldalági leszármazottjáért vagy másod unokatestvéréért, amelyet persze a selejt dúcból választhat majd ki! Itt tartunk! Jó magyarnak lenni! A boldogságól csillogó szemmel örvendeznek a sikeres vásárlásnak és hazaérve az áhitattól elcsukló hangon mutogatják a szájtáti ismerősöknek a lepedőnyi származási lapokat és az új szerzeményeket, amelyek ekkorra már csodák csodájára közvetlen fiai és lányai lesznek az egyesületi vagy ritkább esetben kerületi lista végén párszor előforduló sztár galambnak! Az ismerősök titokban jókat derülnek rajtuk, mert ezekért nem kellett volna - hová is? kérdezik - Magyarországra menni, hiszen itt nálunk is vannak ilyenek dögivel, sőt még ennél jobbak is sokkal olcsóbban! Ekkor egy kicsit elszégyenlik magukat, de nem mutatják, nehogy már azt higgyék ezek a macskajancsik, hogy jól átverték őket, de a lelkük mélyén már megbánták az egészet és tudják, hogy igazuk van az otthoniaknak! Megfogadják, hogy soha többet nem csinálnak ilyen hülyeséget, de gondolatban már szervezik a következő utat Magyarországra a magyarok nagy nagy örömére.... Ez meg a magyar optimizmus! Majd ezek után felébredtem...
Összegezve 5 év alatt évente 1-2 öreg galambom veszett(olyan,amit igazán sajnáltam volna egy sem),az éveseknek pedig 20-50%-a. Néhány május-júniusi startot korainak éreztem,ezen kívül elégedett vagyok a starter munkájával.
Egy szösszenet 2013-ból. A tiszafüredi kiállítás napján a három bíráló végzett a bírálattal és mivel az ebéd nem a helyszínen készült, elkellett sétálni a 4-500 méterre lévő gyűjtőhelyre! Úgy döntöttek a bírálók, hogy nem vetik le a fehér köpenyt, hanem abban mennek ebédelni nem kis feltűnést keltve a város szombat déli forgatagában! Ballagtunk négyen kíváncsi tekintetek kereszt tüzében. Mivel egyikünk sem tudta hová kell mennünk, követtük az útbaigazítást, itt jobbra, ott balra utána egyenesen... Míg egyszer csak találtunk egy nyitott kaput ahol gőzölgő üstöt és körülötte nevetgélő embereket látunk... Na biztos ide kell jönnünk, gondoltuk és kedélyesen befordoltunk az udvarra... A meglepetéstől csak a döbbenet volt a nagyobb a csendről nem is beszélve! Három fehérköpenyes úriember és egy civil tartott az akkor már nem nevetgélő társaság és az üst felé! Egyikünk közelebb érve megkérdezte kedélyesen: - Mi fínomság készül? Valami halk mormogás volt a válasz... - Már messzeről lehet érezni az illatát és minket valószínűleg ide küldtek! - szólt a másikunk. - Nem kell megijedni ez csak egy rutinellenőrzés! - jegyezte meg valaki humorosan, érezve a helyzet komikumát. A hatás leírhatatlan volt...a következő 20 másodperc nagyon hosszú volt, mikorra tisztázódott, hogy nekünk két házzal odébb kell menni! Az nem derült ki, hogy mi főtt az üstben, de az biztos, hogy a gazda meg az egész társaság be volt rezelve rendesen! Nagyon sokszor elfogják még mesélni, hogy alig tettük oda a sógortól kapott .?.?.?, mikor befordult a kapun három fehérköpenyes meg egy civil videóval a kezében... a többit el lehet képzelni... Nagy lehetőséget szalasztottam el, hogy nem kapcsoltam be a videót, mert azokat az arcokat látni kellett volna!
Azért azt tudjuk, hogy fél Ország másnap engedett, alig volt veszteség... miért?
A másik nagy "nyilvános titok" ugye míg megvárja a starter, hogy "neki fújjon a szél" Nála ne essen az eső, stb stb...(Sokszor előfordúlt ez is!
És nincs igazad, mert Én ha jól végzem a munkám megkapom a 10% "minőségi prémiumot", ha nem jól végzem azaz hibázok akkor azonnal elveszik és teljesen jogosan!
Hálátlan feladatot vállal, aki a startról dönt. Csak azt tudom javasolni mindenkinek, hogy azokat, akik a mai technikai lehetőségeket jól kihasználva, szinte hibátlanul végzik ezt a munkát, becsülje meg mindenki. Aki nem tudja külső ,,bekiabálóktól" függetleníteni magát, az előbb, utóbb hibázni fog, nem várja meg míg ez bekövetkezik.
Üdv! Szerintem NEM szabad szankcionálással fenyegetni a tisztségeket betöltőket . Így sem nagyon akarnak tisztséget viselni, nem még szankciókkal terhelten. Nyilván nem szándékosan okozott kárt senki sem. Legalább is feltételezésem szerint. De nem ismerem az adott verseny pontos körülményeit. Boldog karácsonyt mindenkinek!
Azért ez nem annyira egyszerű. Olyan,mint focimeccsen a bíró,ha jól fúj le se szarja senki,ha nem akkor indul az anyázás. A melóhelyen meg fizetést kapsz azért,hogy azt csináld,amit mondanak. Ha szankcionálsz,(mert 100-ból 1 start nem jó) akkor ki fogja csinálni? Nem esőbe vagy ködbe lettek beleengedve,hanem az idő változott,mire hazaértek volna. Másik része,hogy ha 10 egyesületi vezető azt mondja,hogy engedjünk,akkor mi van? És ha másnap enged? 30 körüli létszámnál a ketrecekben nem minden éves jut az etetőhöz/itatóhoz....ilyen halasztott versenyről jött már haza galambom olyan dagadt fejjel,hogy 2 nap múlva derült ki,hogy megvan a szeme. Szóval nem annyira egyszerű ez,ahogyan te látod.
Én sem a startert hibáztattam!(Sokkal inkább azokat az embereket akik nyomást gyakoroltak rá, mint az utólag kiderült)
A kockázatot emeltem ki, hogy azt nem kellet volna vállalnunk. A mi felelősségünk volt a pakolás a mi kárunkra!
A 10:00 órási engedés szerintem már túl későn van, itt már túl nagy a szerencse faktor!
Az a hétvége nem volt egyszerű senkinek sem, a 13. is Hétfőn engedett helyesen!(Bár ők még később mint 10:00 óra)
Az sem volt egyszerű verseny, de ott alig volt veszteség ott a szembe szél volt a hátráltató tényező, még nálunk a rossz időjárás a Duna mentén!(Kelet felől jött a vihar) A szelet a galamb megoldja ,de az eső ellen nem tud mit kezdeni!
A Tgsz. nyugati részén alig volt veszteség ez igaz, de a keletiben hullottak az évesek (Nem csak azok) mint a legyek!
A röpcsoport első négy helyezettje azon a versenyen cca. 40 db éves galambot hagyott el! Értelmetlenül!
Annál a bizonyos Kuty versenynél nem lehetett előre tudni,hogy baj lesz. Pakoláskor meg főleg nem. Emlékszem jó versenyekre 10 órás engedéssel,tehát az sem jelezte a katasztrófa utat. Nem akarom a startert védeni :-) ,de a feleresztési helyen és végig a vonalon az időjárás megfelelőnek tűnt. Ha jól emlékszem 2 évesem veszett el akkor.
Mint már említettem korábban, az ez évi Kuty 1- es versenyünk sokk mindenre rávilágított számunkra a galamb versenyekkel kapcsolatban!
Nem szeretnénk olyan galambászoká válni, akik a bajnokság megnyerésének érdekében a lobogó tűzbe is képesek lennének a galambjaikat bevetni! Számunkra is többet ér egy jó galamb mint egy jó helyezés!
A mi galambászatunkra is jellemző a szélsőségesség főleg a fiatal galamboknál, de erről azt gondolom a tanítás időszakában ez nem biztos, hogy hátrány!
A versenygalamboknál a célunkká vált az ésszerűség, ha kell most már feltétlen mi is behúzzuk a féket (A te szavaiddal élve) a galambok érdekében! Nem kockáztatjuk egyetlen jó galambunk életét sem fölöslegesen!
Az eredményes galambjainkra szükségünk van a későbbiekben, nem szabad őket kockáztatunk, hogy azok megmaradhassanak a tenyésztés számára!
Egy bajnok aspiránstól nem jó kitétel az, hogy ne pakolj! Én nem vagyok az. Ha úgy érzem beszoktam húzni a féket és nem küldök! Cserébe legalább nem kell keresgélni magam a csoportos listákon.. :) Viszont minden évben vannak kerületi díjaim, ami a körülményeim mellett plusz megelégedéssel tölt el. A minap mondta nekem egy barátom, hogy végletekben galambászom. Kemény vagyok a galambokhoz, van amikor meg lágy. A "fékek" is idetartoznak. A katasztrófa utakat lehetetlen teljesen megszüntetni, mint ahogyan részemről a "lágyságot" sem... :)
Ne aggódj, ha a hiányosságaidat is megismerem majd azt is a szemedre vettem! Én eddig csak a pozitív tulajdonságaidat ismertem meg a véleményemet ez alapján fogalmaztam! Nem hinném, hogy tévedtem! Az általam nem ismert hiányosságaid a pozitív értékrendeden nem nagy mértékben változtatnak max. érdekesebbé tesznek!
Megtisztelő, de kérlek a jövőben ne túlozz. Aki régóta ismer, tud a hibáimról és gyengeségeimről. Ennyit az ünnepi líráról, szót se többet a témában. :)
Természetesen biológiai értelemben nem szül a sas! A mondandómat metaforikusan értsd!
Pontatlanul idéztem, de a jelenkor Magyar galambászatának egyik nagy gondolkodója a konstruktív galambász értelmiség(Szappanostól lopva!) egyik nagy képviselője a segítségemre siettet! Köszönöm ezt neked Neon és a barátságodat is! Tőled is csak tanulhatunk!
A hozászolásod első felében a katasztrófa utakat emlegeted. Pont ez az egyik sarkalatos kérdés, hogy kell-e katasztrófa utat csinálni? Ebben a kérdésben is fel kellene nőnünk a feladathoz a galambjaink biztonsága mindenek előtt! Nem kellenek a felesleges kockázatok! Természetesen a tenyésztő felelőssége is a galambjainak a megóvása, ha az út kockázatosnak ígérkezik az ő dolga eldönteni pakol az útra vagy sem! Ha a pakolás mellet döntőt a galambjai élete nem az ő kezében vannak onnantól! Természetesen ez nem lehet hivatkozási alap a versenyszervezőknek az esetleges katasztrófa utak után!
A más értékeinek a megóvása egy sokkal nehezebb feladat, de ezt minden versenyszervezőnek szem előtt kell tartania, ha ez sikerül ki is vívják a résztvevők elismerését!
Az idén ezt egy életre megtanultuk! Az első Kuty-ból (233 km) rendezett versenyünkön elhagytunk az éveseink felét(Szerintem a gyorsabbik felét ami nem biztos, hogy a jobbik fele is volt!) Bár ezt a versenyt is gyorsaságra játsszák! A verseny előtti héten azon morfondíroztunk, hogy pakoljunk-e vagy sem? Az utolsó pillanatban a pakolás mellet döntőtűnk! A bátorító szlogen az volt, hogy itt nem szokás katasztrófa utat csinálni, mi hitünk-e szavaknak! Mint utólag kiderült hibásan cselekedtünk felesleges kockázatot vállaltunk a semmiért illetve dehogyis a semmiért a jövőnket kockáztattuk! Csak éves galamb veszett oda a rutinos megoldotta!
Elsősorban a tenyésztő felelőssége a galambjainak a megóvása! A hangsúly ezen kell, hogy legyen!
