Ne félj, fogsz még rettegni ennél furcsább dolgok miatt is, amikről aztán mind kiderül, hogy normális velejárói a gyógyulásnak. Az orvosok nagyon jól dolgoznak, persze kímélned kell magad, de szerintem nagyon ritkán fordul elő, hogy űtét után kiújul a sérv, vagy szakad a varrat. Mondjuk amikor az első műtétem után már gyógyultnak hittem magam, és elmentem egy házibuliba, ott pedig a kórházi sztorikkal szórakoztattam az úri közönséget, annyira röhögtem, hogy egy kis részen felszakadt a sebem, amikor hazaértem, láttam, hogy csurom vér az alsógatyám. :) Tettem rá egy ragtapaszt, pár nap múlva már semmi bajom nem volt, de akkor azért beszartam rendesen. :) A belső varrás viszont tartott, mint az acél!
Én az elsőnél kaptam beöntést, de az nem laparoszkópos volt. :) Egyébként egyáltalán nem tragikus a dolog... persze nem lesz a hobbim, de még csak azt sem mondanám, hogy kellemetlen. :)))
Illúzióid azért ne legyenek, tényleg nem leszel már a régi, de közel a régi azért igen. Viszont nem kizárt, hogy érezni fogod a frontokat a műtét helyén, sosem leszel már egészen nyugodt, ha a hasadba belehasít valami fájdalom és mindig ott motoszkál majd a gondolat, hogy "úristen, kiújult!". Szóval egészséges módon paranoid és hipochonder válik az emberből egy ilyen műtét után. :)
Én is kaptam ilyen bátorító injekciót, meg egy pirulát, amitől puszilgattam a nővérkét. Utólag elnézést kértem tőle. Kicsit félre is értette a dolgot! :)))))))))))))))))
Amúgy a tomporba kapott injekció nem volt semmi, úgy befeszítettem a fenekem, hogy majdnem beletörte a nővérke a tűt, le is szidott, hogy mit feszítgetek, mire én: „csak szimpátiát akartam kelteni, hogy milyen feszes a fenekem, ha már a fel és alkaromat nem nézte..
Tényleg...most,hogy belegondolok mindkét sérvműtétemkor úgy éreztem magam, mikor már toltak a műtőbe mintha belöktem volna két-három felest...tényleg hatott a "cucc" :D.
Amúgy lágyéksérvvel nem érdemes jobb és bal oldalon méricskélni. Nincs ám ott szimmetrikus válaszfalakkal fel-, és elosztva minden. Kanyarognak ott a belek, feszülnek a kötőszövetes szalagok, van ott számtalan ér és ideg...szóval ha a sérvkapu feszül, az irritálhatja az izmokat, szalagokat, hashártyát és az idegeket és kisugárzik a fájdalom akárhova.
Majd a doki jól bekamerázza a hasadat és megnéz mindent belülről, nyugodt lehetsz - le is írja majd a zárójelentésbe.
Amúgy minden relatív. Nyár végén összeszedtem egy ételmérgezést...calici vírus..no akkor mondtam, hogy inkább kétszer műtsenek meg, mint ez a rohangálás :(
De hülyék vagytok, jót röhögtem, köszönöm. :) Az az én nagy bajom, hogy a sérvvel ellentétes oldalon is érzek sérvre emlékeztető fájdalmat, nem is kicsit, de sem a doki, sem az UH nem talált semmit. Kicsit izgulok, mivel ébreszt majd a doki utána. Maga a műtét csak az idegensége miatt félelmetes.
Jaja, a legjobb az egészben tényleg az a cucc, amit a műtét előtt adnak. Nagyon vagány lesz tőle az ember és tulajdonképpen az egész operáció és helyzet nagyon viccesnek tűnik. :) Kicsit olyan, mint amikor be vagy csípve, csak bátrabbnak érzed magad. Kellene ilyet szerezni privátin is. :)
Meg fogsz lepődni, mennyire hamar túl leszel a laparoszkópiás műtéten!
Az altatás miatt ne parázz: valszeg kapsz előzetesen némi nyugtatót (tabletta), mire a műtőbe kerülsz, már nem is érzed olyan szörnyűnek, szinte megkönnyebbülsz - hiszen rajta vagy már a gyógyuláshoz vezető futószalagon.
Az altatást egyébként nem úgy kell elképzelni, hogy álmosabb és egyre álmosabb leszel ..egyszerűen lekapcsolsz és frissen (sikeresen) műtötten ébredsz.TÚL VAGY RAJTA!!.Az alkalmazott szerek és gázok manapság már nem okoznak utólagos bódulatot, hányingert..nem érzel majd semmi utóhatást!
Itt persze nem is sima alvásról van szó (gondold meg, ha simán alszunk akkor egy nagyobb zaj, vagy ha megrázzák a válladat felébreszt - itt meg bennünk manipulálnak) hanem egy nagyon gondosan megtervezett-, előkészített-, és nagyon alaposan ellenőrzött mesterséges kómába vitelről, amiből az aneszteziológus szakmai tudása teljes birtokában biztosan és gondosan visszahoz (csomó ellenőrző műszert kötnek majd rád, de ekkor már aludni fogsz).
Már altatott állapotban "intubálnak" (tubust helyeznek a légcsövedbe)..ezt már kiveszik mielőtt felébrednél. Néhány napig viszont kissé kaparni fog a torkod , nyugi, nem megfázás, csak a tubus "emléke".
A műtéti részből semmit sem fogsz érezni, frissen műtötten ébredsz. És meg fogsz lepődni, mennyire nem fáj erősen majd! (frissen műtve kicsit azért érzed, fájdogál...de rohamosan javulsz).
Lehet, hogy lesz a hasadon némi nehezék, lehet, hogy bevezetnek hólyagkatétert...kórháza válogatja.Ha igen, néhány óra elmúltával megszabadítanak tőlük.
Három kis seb lesz a hasadon, valszeg egy a köldöknél másik kettő ettől jobbra-balra. A középső a kamera bevezetés helye , a két szélső a manipulátoroké és a háló(k)é. Leragasztva három kis tapasszal, két-három hét múlva szinte nyoma se lesz.
Két nappal a műtét után a kertben vígan mászkáltam, két héttel a műtét után sokkilométeres fotótúrákat tettem már a Várban és a budai hegyekben.
ami a beretválást illeti, sokan akik sajátkezúleg állnak neki ,túlzásba viszik és felkaparják a hámréteget is.Nálam lágyék sérv volt de köldöktől lefelé leszedték.Köldöksérvnél talán a melltől lefelé kopasztanak,de ismétlem ezen nem érdemes rágódni ,ők tudják, csinálják, hozzátartozik a műtét rituáléjához,Koponyaműtétnél se megy el a páciens figaróhoz meg nem áll neki kaszabolni se a fejét.
pizsamát meg fürdököppenyt talán a 70 év felettiek visznek.Egy trikó meg valami rövid pamut gatya meg egy papucs amiben zuhany alá is beállhatsz.Fogkefe, pohár,szappan, evőeszköz,törülköző.Ha kell valami egy mobilhivás és hozza úgyis a család.Jobb ha rájuk bizod a beretválást.Egy kis borravaló a műtösnek és máris megvan a jó alaphang.Nem érdemes előre enned magad mert garantáltan nem az és úgy fog történni ahogy azt elképzeled.
Segítsetek, kérlek! Igaz, erősen megtaknyosodtam, de ha elmúlik, jövő hét kedden műtenek (ezt a doki mondta). Egynapos lesz, laparoscoppal. Az a "baj", hogy sosem voltam kórházban, csak amikor megszülettem, ugye, meg amikor kicsiként kivették a mandulámat. Utóbbi már visszanőtt, megérte.
Az volna a kérdésem, hogy mit vigyek magammal? Pizsamát, vagy mit? Szerintem nincs is nekem olyan. :) A másik, hogy borotválkozzak le még itthon, vagy bízzam rájuk? (Amúgy a zabszem se fér a seggembe, de ha már ennyien túlélték, talán nekem is menni fog)
Én is "lány" vagyok:)) Vagyis inkább két gyerekes anyuka:))
Az én séveim valószínüleg valamilyen alkati rendellenesség lehet mert egyrészt kétoldali (a köldök az terhességek miatt lett) másrészt a 4,5 éves kislányomnak is van mind a két oldalon :(( Az övét úgy vettem észre, hogy miután kiderült az enyém megvizsgáltam mind a két gyereket. A kisfiam ok de Flóránal meg is találtam rögtön. Szóval semmi köze a sportoláshoz akkor is lett volna ha nem mozgok semmit. Igazából az enyémek kicsike sérvek de három van és akadályoz a sportolásban. Nekem azt mondta a sebész (a harmadik), hogy "öntapadós" hálót rak be. 3 hét után kocogás mehet. Full karate 2 hónap után. Nálunk alapaból nincs esés és formagyakorlatokat közepes intenzitással addig is tudok csinálni. Tudni kell, hogy nekem nagyon jó az állóképességem szinte minden nap mozogok valamit, ha csak 20 percet de akkor is.
Egyébként kész tortúrán mentünk keresztül mire eljutottunk a laparoscopiáig.
Az a rossz az egészben, hogy 10 hónapja volt egy arthroscopiám. Guggolásból rosszul álltam fel és porcleválásom lett a bal térdemben. Még nagyon bennem van az egész műtéti herce hurca pedig nagyon jól sikerül. 5 nap múlva edzésen voltam és 1 hónap múlva kutya bajom sem volt. Nem gondoltam, hogy egy éven belül megint műtőasztalra kerülök:((( Amúgy meg egészséges vagyok mint a makk, sosincs semmi bajom. Igazából ez se olyan nagy baj csak kellemetlen és én extra parás vagyok. A hasi UH-t egy hónapig halasztottam. Az altatás pedig extra parám.
Tiburon: a katéterezéssel nagyon kíméletesek voltak, egy állami intázmémyben gond nélkül beléd vágták volna éberen a fél osztály szeme láttára. Az sokkal rosszabb mint a kivétel.
