Az ember nevű csúcsragadozó azt hiszi, neki mindent szabad. Elveszi az állatoktól az élőhelyet, kajának valót ültet-vet bele. De megművelni már nem győzi ( lusta is rá, könnyebb a számítógép mellett ülni, minden mással szórakozni ), hát megoldjuk másképp. Mérgezünk nyakra-főre, a gépek nem látják helyettünk a földön megbúvó madárfészket, a rajta ülő állatok ott maradnak utánuk véresen. Egyértelmű, hogy a tojások is ott maradnak halálra ítélve...
Szidjuk az olaszokat, hogy a "tradíció" kedvéért halomra lövik, hálózzák a madarainkat, nem vesszük észre, hogy mi is ugyanazt tesszük, nagyüzemi módszerekkel öljük őket. És mivel a madarak nem tudják teljesíteni a kötelességüket, az eddig általuk kordában tartott rovarok ész nélkül szaporodnak, hát még jobban mérgezünk. A madarak szegények nem tudják, hogy az , amit eddig nyugodtan ehettek, "nem jó", eszik a mérgezett rovart és hullanak, ahogy az kell...
Én is attól tartok, nem fogjuk megvárni, amíg a Nap ( 4-5 milliárd év múlva ) felfúvódik és minden életet kipusztít(ana) a Földön, vígan kihalunk előtte - akár pár száz éven belül...
Ez miért csak most tűnik fel a kutatóknak? Ők nem járnak ki az egyetemi dolgozószobáikból, laborjaikból? Vagy a körülöttünk lévő világ annyira nem fontos csak az a rohadt pénz, hogy erre már nem is figyelnek?
100 éve elég volt ha pár öreg paraszt, a juhász vagy az erdész/vadőr szólt a földbirtokosnak, hogy gond van mert a területen fogynak a madarak, vadállatok (ők rendszerint az okát és a megoldását is tudták), mire a tulajdonos máris intézkedett.
A "kutatók a kérdés tudományos vizsgálatát sürgetik" - ez a fél mondat a mai környezet és természetvédelem rákfenéje - hogy stílusos legyek.
Minden környezetvédelmet érintő döntéshez évekig, évtizedekig tartó "tudományos vizsgálat" majd újabb évekig tartó "döntés előkészítés" kell. Csak az a nagy kérdés, hogy ebben az egyébként "rohanó világban" lesz-e elég ideje 1-1 állatfajnak a döntést kivárni. Az élet más területein valahogy sokkal gyorsabban mennek a döntéshozások?!
Vagy tényleg van összefüggés a "lassú kutatások" és a "véletlenül" ezeket anyagilag támogató cégek érdekei között?
Ha ugyanis a kutatási időszakban kipusztul az az 1-2 ritka élőlény a területről, akkor már szabad a pálya a rombolás előtt és a környezetvédőket is leszerelik azzal, hogy nem ők okozták a faj eltűnését. (Politika ez kérem - keményen!)
Mióta a "PÉNZ az Isten", a pillanatnyi gazdasági érdek úgyis felülírja a legszigorúbb természetvédelmi törvényt is... :(((
Sajnos igazad van. Sokszor gondolkodom, vajon azért látom-e így, mert elmúltak az évtizedek, biztos én változtam meg? Aztán beszélgetve fiatalabbakkal, megerősítésre kerülnek az aggodalmak. Emlékszem a 60-70-es években, ha pl. ilyenkor, de akár tavasszal kimentél az erdőbe, madárfüttytől szinte harsogott az erdő, "zajos" volt. Micsoda zene volt az! Ma ez már a múlté. Ha ma kint sétálsz az erdőben, mezőn, hosszú percek is eltelhetnek, mire hallasz egy madarat. És ez nem csak nálunk van így, pl. Ausztriában a hegyek erdőiben talán még rosszabb a helyzet, szoktam figyelni. Mi történt? Szerintem is baj van :( És nem is olyan sok időről beszélünk, a természet léptékeivel. 50 év?
Más: ma megnéztem a forgalom nélküli cinkeodút (felnyitottam), és nincs baj, a kicsik valóban egy nap alatt kiröppentek. Jöhet a 2. költés!
Éppen ma néztem meg a met,hu-n a csapadékeloszlási térképet.
Amennyi a plusz érték felénk és a többi csapadékos időjárású területen, majdnem pontosan annyi a mínusz az Alföldön és a Kis-Alföldön.
A felmelegedés ma már eltagadhatatlan tendencia és javulás nem várható.
Az élőhelyekre ez súlyos kihatással van.
Mi a "tettesek", akik megrongáltuk a természeti környezetünket, úgy, ahogy túlélünk.
Az élővilág azonban kiszolgáltatott.
A növények a legjobb esetben is csak néhány km/év sebességgel képesek vándorolni.
Az állatvilág s főleg a madarak ennél jóval mozgékonyabbak, azonban a változó élőhelyekhez nehezen, vagy egyáltalán nem képesek alkalmazkodni.
Szerintem jogos az aggodalmam.
Kérném vissza az ifjúkorom természeti állapotát, amikor a fürjcsapatok a lábam alól keltek fel és ha egy ragadozó lecsapott a közelemben, az addig mozdulatlannak hitt tájból megszámlálhatatlan madár kapott szárnyra.
Egy kézlegyintéssel semmit sem lehet jóvátenni.
Elnézéseteket kérem, de igenis van tétje a játszmának.
"Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés..." (W. S.: Hamlet).
Joggal kérdi a lányom, hogy mi következik ezután?
Én meg csak pirulok, mert pontosan értem, hogy miről kérdezett!!!
Tegnap kora este kapálgattam kint a kertben, amikor élénken " rajoló " madár csapatra lettem figyelmes. Először fel sem ismertem őket. Repkedtek fáról- fára, kerítésre, tető szegő deszkájára. Később ismertem fel, hogy széncinege csapatot látok. Szinte szürkés, fakó volt a fiataloknak a tolla, nem voltak még szép élénk színűek. Sajnos nem nálam keltek, de így is örültem nekik.
Nálam a házi rozsdafarkú fiókák még picikék, de pár nap múlva ők is kirepülnek a fészekből. Azt vettem ma észre, hogy a hím rozsdafarkú szülő ugyan úgy szájában ürülékkel repült ki a fészektől, mint a cinkék szoktak.
Seregélyeknél figyeltem meg én is, hogy max. 3 napon belül hagyta el az utolsó kölyök is a fészket, de ebbe beleszólhatott az akkori esős idő is. Általában náluk is 2 napon belül lezajlik a történet, ugyanis a kisebb fejeltségű fiókák is ideje korán inkább kiugrálnak rossz röpképességgel, és sűrű bokrok, vagy fák koronáin ügyesen rejtőzködnek. Ez jellemző még nagyon sok fajra.
Igen, természetesen nem egy hetes időszakról van szó. A rozsdafarkúak lényegében egyszerre hagyták el a fészket tegnap, de a széncinegéknél nálunk sosem egy nap alatt néptelenedik el a fészek.
Teljesen igazatok van abban is, hogy szükségszerű is, hogy nagyjából azonos időben történjen meg a fészek elhagyása, csak nem minden fajnál és minden esetben sikerül így.
"A kicsik általában eltérő fejlettségűek, lévén, hogy nem is egyszerre kelnek ki."
Ezt miből gondolod? Az énekesmadaraknál és az összes fészekhagyónál (Pl tyúk-, réce- és lileféléknél, stb) nagyjából egyszerre kel ki és hagyja el a fészket az összes fióka. Ezek a madarak csak akkor kezdenek kotlani ha teljes a fészekalj, tehát miután az összes tojást lerakták így a kelés is egyszerre történik, nagyjából egyforma méretűek a fiókák.
A baglyokra, egyes gémfélékre jellemző, hogy az első tojás lerakásától ülik a fészket, így a kicsik "orgonasíp szerűen" különböző méretűek. Sajnos sokszor a legkisebbek el is pusztulnak (szándékosan vagy véletlenül kilökik) vagy már ki sem kelnek (pl gólya), mert a többi fióka más igénye miatt a maradék 1-2 tojáson nem ül tovább a kotló madár.
Nappali ragadozómadaraknál is előfordul eltérő fiókaméret (már amelyik több tojást rak), de ott gyakran a legkisebbet megetetik a nagyobbakkal a szülők - főleg táplálékhiányos időszakban és míg pelyhesek. Tollasodó korukban már nem jellemző...
Ennek ellenére általában 1-2 napon belül repülnek ki! Aki késlekedik azzal a szülők már képtelenek ugyan olyan intenzitással foglalkozni, valamint a kicsiknek mind jelen kell lenni a tanító/élelem beszerző tevékenységeknél. Ezt minden fiókánál eljátszani képtelenek, ezért a természet úgy intézi, hogy kb. egy időben kelljen foglalkozni a csipet-csapattal! :) Aki lemarad az odaveszett...
Hétfőn még nagyon nagy forgalmat bonyolítottak a szülők, de mintha még tegnap is láttam volna, nem biztos. Ma meg estefelé nézem, semmi mozgás. Lehet, hogy szép lassan kiröppentek. Remélem! Nem láttam ifjú cinkéket kint egyáltalán. Fantasztikus madárkák, hihetetlen, mit dolgoznak az ifjak felnevelésén, öröm nézni őket. Sok ember bizony tanulhatna tőlük!
Persze. Nemrég én is írtam, hogy a mieink is kirepültek.
Nàlunk ma a kis rozsdafarkúak hagyták el a fészket. Egész nap azt néztem, ahogy próbálgatták a szárnyaikat, ide-oda röppentek, bukdácsoltak, majd csivitelve követelték a kaját, amint a szülők felbukkantak egy újabb rovarral a csőrükben.
Én is éppen azt nézem, hogy egy nap alatt megszűnt a forgalom az odunal, nincs etetes. Remelem nincs baj, csak kirepültek. Egy nap alatt el tudnak tűnni?
Kicsit szeretném arrébb függeszteni, mert utóbb kiderült, hogy nem elég jó a hely, de csak kb. fél méterrel kell... Hétvégén belenézek, és elhelyezem biztonságosabb helyre, mert most a diófa törzsét hullámpapírral, az ágat egy ásóval, egy lombseprúvel és egy seprúvel védtem :-) Csak kicsit korainak tartom az első költés kirepülését.
Ma reggel el akartam menni a gumishoz a fűnyiszálómra új belsőgumit venni, de láttam, hogy csepeg. Aztán később kimentem és megnéztem: a mai össz= 2, azaz két mm. Délutánra igérnek még zivatart, de tegnapra is igérték... :(
Ez jó hír. Most szerencsére van csapadék, de száraz időben lehet őket segíteni a gyűjtőhelyük közelében jó nedves sár, tapasztó anyag előkészítésével, a fészekodúk könnyebb kialakításának támogatására.
Nálunk most készülnek a széncinkék a másodköltésre.
Érdekes, hogy az első költés fiókái még csak most repülnek ki. A fészekből még hallatszik csivitelés, tehát még vannak bent is fiókák, ugyanakkor néhányuk már elhagyta azt és a környező fákon, bokrokon csivitelnek hangosan. Várják szüleik tápláló segítségét.
Hihetetlen, mennyi energia szorult a szülőkbe. Egyrészt hordják a kaját az odúba, másrészt etetik a már kirepült fiókákat a környéken és közben egy másik odúba már hordják a fészekanyagot.
Azt gondolnám, hogy szép lassan szélnek eresztik az első fészekaljat, pihennek pár napot, végre csak magukra gondolva táplálkoznak, hogy visszanyerjék formájukat, telítődjenek energiával, hogy aztán újult erővel kezdhessenek ismét költésbe. És így lenne idejük a fészek renoválására, esetleges takarítására, frissítésére. De nem! Ezek nem pihennek egy percet sem. Csodálatosak.
