Keresés

Részletes keresés

Pinyo Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51224

Nagyszerű futás volt, kár a plusz kilométerekért, de biztos beépül :-)

De honnan tudsz részidőket? Eredmények fent vannak már valahol?

Előzmény: zoncsi (51221)
Bozótkutya Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51223

Émelygésre, hányingerre ajánlják terhesség, utazási betegség, stb. A teája is baromi jó, de az aszalt verzió előnye a könnyű szállíthatósága.

Előzmény: Pinyo (51220)
rrroka Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51222

Na, ehhez tempóhoz tényleg nem kell bot, mert csak lassítana... :D

Előzmény: zoncsi (51221)
zoncsi Creative Commons License 2015.06.16 0 1 51221

Versenyszezon van, nemde? Akkor egy újabb beszámoló: :)

 

-------------------------------------------------------------------

Hogy nem nyertem meg a Börzsöny Trail S-t

-------------------------------------------------------------------

 

A múlt hétvégi Mátrabeli kalandozáshoz egy hétre annyira nem akartam erőltetni a versenyzést, de Ildikómnak volt kedve a Börzsöny Trailhez, rajtam hát ne múljon, ő úgyis kimaradta a múlt hétvégi jóból. Azért óvatosan én is csak a 24 km-es S távra jelentkeztem be.

Telekocsival indultunk reggel, hoztuk az egyik zuglói "szomszédot", illetve a Szabó Áronék is hozzánk csatlakoztak a vonatuktól. Fél 10 körülre értünk ki, felvettük a rajtszámot, majd elrajtoltattuk az L-s mezőnyt. Láttam, hogy lesz küzdelem, ott indult Hajduska, Nagy Gyuri, Pinyó, és még pár a keményebbek közül. Ugyanakkor örömmel konstatáltam, hogy a rajtban maradottak között nem ismertem fel egyetlen nagy spílert sem, persze ez nem jelentett semmit, hisz nagyon nem is ismertem senkit. A meleg miatt nem tervezhettem nagy hajtást, de úgy gondoltam, ha alkalom kínálkozik a dobogóra, azt kihasználom. Sajnos az utóbbi napokban az alvás nem nagyon ment ugyancsak a forróság miatt, így benne volt a pakliban, hogy idő előtt elvérzek, de azért reméltem a legjobbakat.
Otthon több kiló gélem van, persze elfelejtettem hozni, így vettem egyet a Csanya butikban, meg egy koffeines "shot"-ot is, majd a Nyúlcipősöktől egy kis fiola L-carnitint, amit indulás előtt be is nyomtam. Régen rendszeresen iszogattunk ilyet nejemmel hosszúkon, mondom, hátha használ most is. Csak egy könnyű övtáskát vittem magammal egy kb 6 decis kulaccsal, amit én magam is elég vékonykának véltem, de reméltem, hogy ha az egyetlen frissítőponton, 13-nál alaposan frissítek, nem fogok végletesen kiszáradni.
A rajthoz kedvenc zenémet (Uptown funk) tette a műsorvezető, nagy kedvvel indultam a távnak. Az XS-es mezőnnyel egyszerre startoltunk, de annyira nem akartam bambulni a többiek rajtszámát, így maradt a bizonytalanság.
A hosszú felfelé vezető utcára olyan 7.-8. körül fordultam, aztán leesett az övtáskám, és meg kellett egy pillanatra álljak, de azért 10-ben maradtam. Az utca végére maradtak előttem vagy 5-en, 6-an, köztük egy lány, Ottlakán Orsi. Nagyjából egy tempót mentünk. Ahogy elkezdett emelkedni, láttam, hogy az emelkedőkön csak annyi célom lehet, hogy ne szakadjak le. A mátrai 98 km / 4800 m is benne volt még a lábamban, és még nagyon az elején is voltunk, nem akartam legénykedni, nem is nagyon volt mire. Valaki még megelőzött, nagyon szép egyenletes tempóval ment el mellettem felfelé. Nem követtem le őt sem. Ahogy telt az első pár km, láttam, hogy nem szakadok le, 100 méteren belül volt előttem mindenki. Orsit az első kapaszkodó után, a fotózást követő hosszabb lankás emelkedőn hagytam le, mert mennem kellett az élcsapat után. Rövidesen egy mezőre értünk, ahol az addig élen haladó srác tévesen balra letért, de pár méter után visszaszólítottuk. Mögém sorolt be a magas fűben az L-esek által vágott csapáson, és hallottam, hogy közeledik. Aztán mikor kiértünk a szélesebb útra, végül nem előzött. Egy hosszabb emelkedő jött, nagyjából tartotta mindenki a helyét, aztán mikor felértünk és meredeken alábuktunk meglepetésemre mindenki roppant visszafogottan kezdett el ereszkedni. No, mondom eljött az én időm! Pár pillanat alatt élre álltam és elkezdtem tolni lefelé annyira, hogy ne csapjam szét magam, de azért rendesen kihasználjam a gravitáció segítségét. A nyúlfarknyi lejtőn annyi előnyt sikerült összekaparni, hogy a következő meredek kaptatón, ami a nagyon látványos Kámorra vitt föl, már nem előzött vissza senki, bár ott lihegtek a nyomomban. Volt is pulzusom rendesen, mire felértem. Jó lett volna a csúcsról szétnézni, mert egy pillantás elég volt, hogy lássam, megérné, de igyekeztem tartani a hátulról rám kényszerített sebességet.
A Kámorról lefelé aztán olyan lejtőt kaptunk, hogy örömmel konstatálhattam, itt talán összeszedhetek némi előnyt a további hegyek megmászásához. Mire leértem, el is tűntek az üldözőim. Onnan elég jól futható szakasz következett, a hosszabb egyeneseken néztem hátra, de sehol nem láttam senkit. Nagyon izgultam, mert jó bőrben voltam még, hajtott a lelkesedés, simán tudtam 4:40 körülieket futni síkon, enyhe lejtőn meg néha rámentem a 4:00-ra is. Idejét éreztem, hogy bevegyem a gélemet, de az a hülye ethicsportos nyaflaty a zacskó kiszakítása után teljesen szétfolyt a kezeimen. A javát szerencsére megettem, de már inni nem tudtam, nem akartam mindenembe belekenni a cuccot. Közben kezdtem beérni az L-eseket. Nagy örömömre rövidesen Yoyoka alakját véltem felfedezni, mondom most hogy meg fog lepődni! És tényleg, teljesen elképedve mondta, hogy Zoncsikám, te vagy az első, úristen!! Megkértem, hogy kapja már ki a kulacsomat, segített is, ihattam, aztán rohantam tovább. Yoyoka még hosszan kiabált utánam átszellemülten, hogy hajrá, meg hogy menj, nem látok senkit hátul!
No és valahol itt ment valami félre. Nem nagyon tudom összerakni az időrendiséget. Én még futottam vagy 2 dombon keresztül, de mikor a 2. derekánál jártam, már nagyon gyanús volt, hogy sehol egy festék folt, se egy szalag. Tudtam, hogy lesz majd egy P- váltás, és én még mindig a S--n voltam, amin a kezdetektől kellett haladni. Közben jöttek mögülem, Yoyo is, mások is. Mondom itt nincs jel. Tényleg. fejvakarás. Még többen jöttek. Nekik már messziről mutogattam, hogy nem jó az irány. Közben megnéztem a telón, hol van a P-. Vissza 300 méter és balra. A fene, ez nem az a piros! Még visszább. Közben jött a 2. srác is. A fenébe, nagyon túl jöttünk! Futás vissza, de közben keresgéljük, hol a leágazás. Végre látjuk, hogy akik hátulról érkeznek hol fordulnak le - jobbra! Mármint nekünk jobbra, akik épp visszafelé tartunk. Odaérek a leágazáshoz, látom, hogy az a pont, ahol érkezésemkor jobbra információs táblák voltak. No én azokat jól meg is néztem. Keresem a nyilakat. 2 hangyafasznyi nyilacska közvetlenül a kanyarban. És ha azt észreveszi az ember, akkor már jó, mert az ösvény úgy ki van szalagozva, mint egy májusfa. csak éppen ehhez balra kellett volna néznem a megfelelő időben. Vagy nem a táblát bámulnom, amikor azt a 2 kis nyavalyás nyilat kellett volna észrevennem...
Utólag visszanézve a Straván 1,7 km-t tettem bele, meg persze némi szintet, és 11 percig tartott, míg a sok fejvakarás és visszafutás után visszatértem a helyes ösvényre. Akkor ezt nem tudtam, csak azt, hogy túl sok idő volt. Ennyit már nem fogok tudni behozni még a dobogót jelentő 3. helyig sem. Azért lerongyoltam a pontig, megálltam, hogy ne feküdjek bele a patakba. A korábban szépen felépített tervem, hogy a ponton mit eszek, mennyit iszok ugrott. (Arról nem is beszélve, hogy vagizni akartam Gankiéknál, mint 1. helyezett. :) Ittam vagy 2 deci izót, teletöltettem a palackot, bekaptam egy darab banánt, akit értem, annak gyorsan elsírtam a bánatomat, (2 tőmondatban,) aztán kapaszkodtam felfelé a völgyből. A kedvem, lendületem persze már oda lett, de azért igyekeztem kilépni. Rövidesen ismét beértem Orsit, naná, hogy neki is keseregtem egy sort. De hamar lejött, hogy neki most nagyobb gondja van, mint az én sirámomon rágódjon, eléggé meggyötörtnek tűnt a mozgása. Biztos kikészítette a meleg, mert később be is fogta az addig 2. lány.
A hátralévő szakaszról már sok szót nem tudok ejteni, felfelé daráltam enerváltan, nem mondhatni, hogy haraptam volna a hegyet. Meg is fordult a fejemben, hogy vajon akkor is beérnek, ha nem vétem el az utat? Lefelé viszont azonnal 5. sebességbe kapcsoltam, és vágtattam, ahogy csak a csövön kifért. Csak az újabb pataknál álltam meg kicsit, mert nem bírtam megállni, hogy bele ne könyököljek kicsit, miközben locsoltam a tarkóm a hűs vízzel. Dagonyáztam, na. :)
Ha valakit láttam, kérdezgettem, mi a helyzet előttem, de nem nagyon biztattak. Végül mikor a faluba értem, a hosszú egyenes aszfaltos úton láttam meg a 4-iket vagy 200 méterrel előttem, de akkor már én is szívem szerint inkább csak gyalogoltam volna, nem hogy a halálba fussam magam a fojtó forróságban a 4. helyért.
Az utca végében jó fel szurkoló csapat szurkolt, tapsolt, kolompolt, a kedvükért még sikerült mosolyt varázsolnom az arcomra a szenvedős vicsorgás helyett, de a kanyar után azon a 20 méteren a suli kapuig mintha hirtelen ólmot öntöttek volna a lábaimba. Aztán a célegyenesben még egyszer sikerült magam látszólagosan formába hozni a szurkolók és a célfotó kedvéért, aztán bent voltam.
Bobek vizes törülközőt terített rám, ami nagyon jól esett! Ténferegtem egy kicsit, megmosakodtam, locsoltam a fejemre a vizet. Mire visszaértem a célhoz, kedvesem már bent volt. Jól elszalasztottam a befutóját, pedig 3. lett! Ebben a trópusi időben! úgy, hogy mindenféle fájások miatt nem is tud mindig rendesen edzeni. De mint az már kiderült, hiába mondja ő, hogy már nem érdeklik a kihívások, a nagy távok, a versengés, amikor azért "megcsapja az orrát a verseny szaga", akkor rendesen oda tud lépni! :)

Ami az én versenyemet illeti: azóta megnéztem az eredményeket, 8 percet kaptam az 1. helyezettől, szóval olyan 2,5 - 3 perc előnnyel nyertem volna, ha nem baltázom el. Érdekes, hogy nem ő volt a féltávnál az 1. helyen, ott még 3 perccel le volt maradva a későbi 2.-3.-tól, de nagyon jól tolta a végén! Én a pálya 2. felén 3 percet kaptam tőle.
No és persze ő nem tévedhetett el, volt némi pályaismerete, hiszen ő Andrew, Csanya pályáinak kitalálója. :) Ezúton is gratulálok neki a remek eredményhez!

Ennyi a sztori. Szóval így nem nyertem.

Utószó: a verseny után levezetésül átugrottunk a Bánki-tóra egyet fürdeni. Pompás volt! Meg kellett volna hirdetni a verseny előtt, hogy aki végez, jöjjön oda! Vagy még inkább oda kellett volna rendezni a versenyt!  :)

Pinyo Creative Commons License 2015.06.16 0 0 51220

Ezek szerint nem energia van benne, hanem helyrerakja a gyomrot?

Előzmény: PapGabor (51219)
PapGabor Creative Commons License 2015.06.15 0 0 51219

Én először talán a 2011-es Terep100-on kaptam Kerekes Csabitól, egy remek émelygés közepette. Nem lettem boldogabb az ízétől, de sikerült valahogy letuszkolni és végül segített is. Mostanában 100 feletti futásoknál van nálam 3-4 szelet alufóliába becsomagolva.

Előzmény: Pinyo (51209)
Skeletron Creative Commons License 2015.06.15 0 1 51218

Nekem Fizan Lite alu, tekerős botom van ilyen félig parafa, félig műanyag markolat, gyorskioldós csuklószorítóval. Leértékelésen vettem, pontos árára nem emlékszem de így nem "fájt":).

Könnyen kitekerhető, nem volt vele gond amíg egy alpesi túra során valami böhöm zsákkal a hátamon meg nem görbítettem kicsit, de megtartott:) Aztán itthon egy futás során megálltam egy fánál és visszahajtogattam, úgy hogy ne szoruljon:)

Én is úgy használom hogy előre kitalálom hol fogom használni, Magyarországon csak pár helyen, pl a 'Bércen Sirok-Kékes és Múzsla fel, vagy pl Vulkántúra Csóványosra fel. Nekem akkor jött be és tűnt hatékonynak, ha kellően hosszú és konstans az emelkedő és megéri az elrakással bíbelődni a csúcson. Lefeléken nem használtam még, anno Olipapának volt egy ilyen botozós tanácsadó írása, videókkal az oldalán és ott azt írta, hogy lefelé csak lassít - sztm is.

Mondjuk akkor is jól jöhet ha bizonytalanak a talajviszonyok, csúszkálós helyen lefelé, egyenesen is jól jöhet.

 

A M115/88 beszámolód egyébként nagyon tetszett!:) Főleg az átnevezős rész:) Kicsit fájó szívvel olvastam, mert egyik célom volt idén ez a megmozdulás, de a bokám máshogy akarta, úgyhogy majd jövőre!

Előzmény: zoncsi (51215)
rrroka Creative Commons License 2015.06.15 0 0 51217

ha előre tudod, hogy hol fog kelleni, akkor ez kivitelezhető, de nekem az tapasztalatom, hogy a bot bárhol jól jöhet, kisebb lejtőkön is jól támaszt, sőt síkon is hasznos a csalán meg faágak arrébbpaskolására. szerintem elővenni, meg eltenni tök macera futás közben, legalábbis én egy 4-6 órás futáson nem tökölnék ezzel.

érdemes amúgy megnézni egy pár videót, főleg a nordicwalking fajtából, mert néha nagyon furán használják a túl hosszúra állított botokat a futók.

Előzmény: zoncsi (51215)
allez zserzseli! Creative Commons License 2015.06.15 0 0 51216

:))) jóóóóó!!!!!!

 

kiadhatnánk majd pár év múlva egy terepfutás index összegyűjtöttet.. volt itt már régen is egy pár mesteri darab maki, drakulady stb. tollából, amikor még cukiberg startupja nem hódította el a zemebreket innen :)

Előzmény: Pinyo (51211)
zoncsi Creative Commons License 2015.06.15 0 0 51215

Még nem használtam botot sose, de elképzeléseim szerint csak a szükséges helyeken venném elő, és hosszabb jól futható szakaszokon elraknám. Erre nekem praktikusabbnak tűnik az összecsukható változat.

Nejemnek van egy tekerős változata, de az tényleg egy bazi nehéz túrabot, és sokat kell szenvedni a rögzítéssel, széttekeréssel. Van olyan tekerős, ami ettől könnyebben jár? Mert a klipszes (ha így hívják egyáltalán) vagy a sátorrúd szerűen összetolható változat nyilván sokkal egyszerűbben kezelhető, viszont lehet, hogy ugyanígy könnyebben is törik.

 

Ja, és ne legyen egy trabant ára. :-)

Előzmény: rrroka (51213)
zoncsi Creative Commons License 2015.06.15 0 0 51214

Nekem az tűnt föl, hogy te hány napilapot kiolvasol egy-egy hosszabb futás alkalmával. :) Ez az általad említett "bélműködés célszerű fenntartásának" a része?

Előzmény: PapGabor (51208)
rrroka Creative Commons License 2015.06.15 0 0 51213

Nem, futáshoz nem túl jó az összehajtható bot, mert nehezebb, és tök fölösleges hajtogatni, úgysem teszed el. kivéve ha vmi többnapos, versenyről van szó. :)

Előzmény: zoncsi (51199)
mtb Creative Commons License 2015.06.14 0 0 51212

Úgy látom,  a 3.hely meglett ugyan,  de megártott a meleg... :)  De végül is rövid,  tömör,  akár a verseny,  és a lényeg benne  van:)

Előzmény: Pinyo (51211)
Pinyo Creative Commons License 2015.06.14 0 0 51211

Csalánosban futni jó

Itt a hőségria dó

 

Három hektót igyunk tehát

Szúrós oldal mellékhatás*

 

Szomorúan vízszintes fák

Foglalják a hegy oldalát

 

Cél előtt egy Allaga

 

Meglát, és nem ballag a'

 

Börzsöny trélünk igen kemény

Célba érni nagyon jó volt

 

Bár a meleg nem meglepi,

Ki végigment az egy Jedi.

BaloghP Creative Commons License 2015.06.13 0 0 51210

Bocs, hogy beleszólok de ez nagyon nehéz bot!

Nekem Oli a Fizan Compact-ot ajánlotta az csak 158 gramm, összecsukható, szivacsos markolatú, a második M115-öt bírta ki a majd 100 kilómmal, szóval nem gyenge.

Előzmény: zoncsi (51199)
Pinyo Creative Commons License 2015.06.13 0 0 51209

Még sosem ettem gyömbért, így amikor UTH után a célban vettem az asztalkáról, fel sem ismertem. Kandírozott gyümölcsnek néztem. Bekaptam mind, rágtam, majd szaladtam egy kukához és kiköptem mind. Még jó, hogy nem versenyen történt mindez, akkor kijött volna minden egyébbel együtt.

Ennyit az ismeretlen ételekről :)

Előzmény: ubalika76 (51206)
PapGabor Creative Commons License 2015.06.12 0 0 51208

Köszi!

Elég sok probléma szokott lenni a gyomrommal és e miatt rá vagyok kényszerítve, a kísérletezésre. Az évek során az egyik legfontosabb tapasztalatom az volt, hogy melegben már egy enyhe elfutás is gyomorleállással jár. Szóval első a kontroll.

A második megfigyelésem, hogy hosszú távon és nagy melegben a túl sok édestől besokallok. Édesek az izók, a gélek, a gyümölcspép, de még a banán, meg az alma is, amit pontokon szoktam enni. Egyesüli kivétel a paradicsom. Egy idő után képtelen vagyok megenni az édeset és jön az eléhezés. Keresgéltem, hogy milyen jól szállítható sós/semleges ízű frissítő van. Ősztől tavaszig a háztartási keksz jól működik, de nyáron azt is hamar meguntam. Erre találtam ki, hogy pirítok kenyeret, mert az jól tompítja az édes ízt, még gyomromban lévő felesleges vizet is felszívja és az a bélből is fel tud szívódni akár.

A gyömbért, meg a citromot itt ajánlották fórumon, kipróbáltam és nekem remekül bejött. 

A kólát én is szeretem, de szénsavas, ezért csak ritkán iszom, akkor is vízzel felesben, hogy ne legyen annyira bubis. Ha a sör nem lenne szénsavas, azt is kipróbálnám, persze csak alkoholmentes változatban.

Nekem a kávé bejött, nem érzékeny rá a gyomrom sem, az energiaitalokat viszont nem bírom.

Zsoltiék nagyon erősek, látszik, hogy méretes hegyek között tudnak gyakorolni. Felfelé úgy hagytam el őket Sasvár után, hogy az enyhébb emelkedőkön kocogtam a botommal.

Előzmény: ubalika76 (51206)
barefootBushman Creative Commons License 2015.06.12 0 0 51207

A gyömbér az biztos, hogy elveszi a gyomorfelfordulás "élét", a kávé nagyon kerülendö, ugyanis sokaknál eleinte kitágitja az érrendszert, emiatt leviszi a vérnyomást -és csak késöbb viszi, egyfajta turbóként fel a pulzust.

Előzmény: ubalika76 (51206)
ubalika76 Creative Commons License 2015.06.12 0 1 51206

jó a szöveged Gábor, tetszik! Ezek a tippek, hogy mit is eszek honnan jön? Hogy mered kipróbálni az új dolgokat? Én gyakorlatilag semmit nem mertem enni, csak kenyeret, és gumicukit. A citrom meg a gyömbér tuti bejön? Mindenkinek? Kávé nem hajthat meg nagyon? Én mindenütt ittam kólát, talán az egyetlen problémám volt a frissitéssel, hogy nem volt szénsav nélküli kóla.

Egyébként meg Zsolt is iszonyat tempót gyalogol, nekem az nem ment, úgy mentünk együtt a felfelékben, hogy én bele-belefutottam.

Előzmény: PapGabor (51198)
Pinyo Creative Commons License 2015.06.12 0 0 51205

10 évet fiatalodott, nem? :)

Előzmény: allez zserzseli! (51204)
allez zserzseli! Creative Commons License 2015.06.11 0 0 51204

nagyon jó évet nyomsz, jönnek a PB-k, igazi ultrák, lazaság, haverok, fanta! hajrá zoncsi! mi lesz még az évben?

Előzmény: zoncsi (51195)
allez zserzseli! Creative Commons License 2015.06.11 0 0 51203

sorry. gipron

Előzmény: allez zserzseli! (51202)
allez zserzseli! Creative Commons License 2015.06.11 0 0 51202

3 fajtát próbáltam, az sok?

black diamond ultratrail összehajtható karbon nagyon jó volt, de tavaly a lavaredon a lefelében az egyik eltört, ezért nem ajánlom.

fizan egyben bot, nem jött be, parafa fogó, én azt sem szeretem.

tavaly traversée előtt 1 nappal vettem egy összehajtható gripont, alu, szivacs markolat, azóta azt használom nagyon szeretem, könnyű.

ja, meg egyszer kaptam kölcsön egy leki karbont, nekem nem jött be.

az összehajtható botok nagyon praktikusak, könnyűek és vékonykák, én azt jobban szeretem..

Előzmény: procaliber. (51201)
procaliber. Creative Commons License 2015.06.11 0 0 51201

egyéntől függ, nordic botok parafa markolata sztem jobb, de sokan mennek túrabottal. páran ezt használják illetve hétvégén ZRobi ilyennel ment.

Zserzseli elég sok botot próbáld már tartósságukról majd regél ő

Előzmény: zoncsi (51199)
Pinyo Creative Commons License 2015.06.11 0 0 51200

De jó kis beszámolók.

zoncsi Creative Commons License 2015.06.11 0 0 51199

Szerintetek ez a túrabot alkalmas lehet futáshoz?

 

http://www.zajo.net/hu/turabotok/trekking-poles-clip-carbon-.p908-1.html

 

Vélemény a márkáról vagy erről a botról? Akár csak a számok alapján?

PapGabor Creative Commons License 2015.06.10 0 0 51198
Bozótkutya Creative Commons License 2015.06.10 0 0 51197

"Több embert már nem vártam meg. Választottam egy 88-as követ és hazaindultam."

 

Nem is igaz, hiszen még találkoztunk :P 

 

Én azért gratulálok, a teljesítmény a "rövid" távon sem csekély és sokat tanultál az út során. Jövőre 115-ös követ választhatsz, teszek rá egy zizit! 

 

 

 

Előzmény: zoncsi (51195)
zoncsi Creative Commons License 2015.06.10 0 0 51196

Ja, hogy ne kelljen kutatni utána: 17:45 lett az időm. Fél 3 körül már ágyban voltam. Másnap pedig az apci bányatónál pihentük ki a fáradalmakat. Kb. 10 %-át sikerült. :)

Hétfőn este már futottam.

Előzmény: zoncsi (51195)
zoncsi Creative Commons License 2015.06.10 0 0 51195

Mátra 115 - II. rész

 


Említettem a sztori kezdetén, hogy elkövettem azt a hibát, hogy én a hosszú távot akartam teljesíteni, ahelyett, hogy azt mondom, majd a Hidegkúti szétválásnál eldöntöm, merre megyek.
Nos, nem ez volt az egyetlen baklövésem. Nekem időtervem volt. Én magam is tudtam, hogy hiábavaló, sőt irreális számolgatni, időt belőni, mégis kinéztem Sznopek Józsi tavalyi 20 órás teljesítésének részidőit. Plusz azt is számolgattam, hogy ha 1 óra 40-es 10 km-eket megyek (átlagosan 10 perc/km), akkor az táv idei meghosszabbításától eltekintve 20 órán belül lehetek. (Vagyis 20 és fél óra körüli idővel akár célba is érhetek.) Ezt teljesen nem tartottam lehetetlennek, de utólag látom, hogy azért elég tévesen számolgattam. És bizony hiányzott a kalkulációból az időjárás, mint paraméter. Nagyjából Lajosházáig, Mátraszentimréig (60 km) tudtam az időkereten belül maradni, utána folyamatosan romlott a teljesítményem.

Ott tartottunk, hogy elhagytam a Szorospataki frissítőpontot nem túl fickós állapotban. Ekkor már lassan 11 órája voltam úton, igaz ebben már benne volt vagy fél óra "depózás". A következő szakasz Ágasváron végződött. És a rosszabbik oldaláról kellett felhágni rá! Gyűjtöttem is hozzá az erőt, hagytam az idő közben ismét feltűnt Pauláékat látótávolságon kívülre kerülni. A résztáv nem volt hosszú, de az 5 km-hez 500 m szintemelkedés is tartozott, amiből 100-at az utolsó 3-400 méteren vesszük fel. Ez még a Mátrabércen lefelé is gyilkos érzés szokott lenni 35 km után, itt viszont 70 km-nél voltunk és fölfelé kellett kaptatni.
De túléltem. Próbáltam ugyan lejjebb csalogatni a pecsételős pontőröket a csúcsról, de nem jöttek. Aztán visszaugra-bugráltam a turistaházig, és kellemes meglepetésként magamba tudtam erőltetni egy szelet pizzát, plusz némi rizskochot. (Mondom, itt habzsi-dőzsi volt végig! :) )
Ildikóval megbeszéltük, hogy a túrázásukat befejezve ő kijön elém kocsival Fallóskútra, így könnyű szívvel vágtam neki az odavezető útnak. Főleg, hogy még lejtett is. :) Aztán persze emelkedett is, de a drágám elém jött, így az utolsó pár kilométert együtt gyalogoltuk le.
Ekkor vallottam be neki, hogy az én fejemben már erősen fogalmazódik a gondolat, hogy átváltok a rövid távra. Ugyan a lábam bírja, de a keringésem, szívem eléggé kivan, és még rengeteg nagy hegy lenne előttem. Támogatta az ötletemet. Hiszen így akár éjfélre már otthon lehetek a szálláson mellette az ágyikóban. :) De mondtam, még meglátjuk, hátha csoda történik. (Nem szokott. :) )
Fallóskúton eszegettem kicsit Makiéknál, majd levetettem a sótól teljesen összeállt trikómat és helyette egy frisset vettem fel. Sör is volt, de megbeszéltük Ildikóval, hogy még átautózik Mátrakeresztesre is, és majd csak ott kapom a jutalomfalatot meg. Át is kocogtam, a falu szélén már várt a sör. Finom barna! Langyos volt, de kit érdekelt. Még meg is kínáltam egy-két épp áthaladó kollégát. Aztán érzékeny búcsút vettünk és elkezdtem felfelé kaptatni a turistaház felé. És hogy ne legyenek a dolgok egyszerűek, elkezdett hatni a sör, elkezdtem jobban lenni. Alig hogy megalkudtam magammal az átnevezésről, elkezdett motoszkálni bennem, hogy de nem ezért jöttem, és lehet, hogy végig tudnám csinálni. Szenvedéssel, de meglehetne.
Míg így poroszkáltam az egyre sötétebb erdőben, elértem a házat. Ott aztán volt minden, többek között nagyon finom gulyásleves, ami még ráadásul jól is esett. Megettem, kértem egy kávét is, kólát is kortyoltam. Közben ment a harc. Azonban miközben minden elfogyasztottam, szép lassan ismét erőt vett rajtam a gyengeség. Újra nehéz lett a légzésem. Aki még nem fáradt bele a túl hosszú ideig tartó sportolás közben erős légzésbe, az nem tudja, milyen érzés. Olyan izmok fáradnak el közben, amik máskor sosem szoktak. Újra elővettem a térképet, konstatáltam, hogy erre 45 km, benne a Muzsla, amiről lefelé és végtelen hosszú az út, fel meg még inkább, a Havas, amit még nem ismerek, de előre ijesztgettek vele, és a többi kisebb-nagyobb pukli. Fél 10 volt és ez még 8-9 órát kívánt állapotomtól függően. Arra meg 16 km és "csak" 2 csúcs. Túl könnyű volt választani.
Felvettem a fejlámpámat, majd az ajtóhoz somfordálva diszkréten megkérdeztem az egyik pontőrt, mit kell tenni, hogy átnevezzek a 88-ra? Mire ő: "Gyere, visszamegyünk a házba! Figyelem!! Átnevezés a 88-asra!" No mondom bakker, nem lehetett volna halkabban? Úgy érzem magam, mint a faszi, aki kondomot akar venni a gyógyszertárban. Mire ő: "Ja, hogy péniszgombára gyógyszer?!" :-))))
Hát ilyen észrevétlenül kerültem át az egyik táblázatból a másikba. Világos-hegy után jött is pár aggódó sms, hogy hová tűntem a versenyből! Ebből tudtam meg, hogy figyelnek. :)

De a hazaút azért nem volt olyan egyszerű, mint képzeltem. Tóthegyes simán megvolt. A sok rendkívül készséges, barátságos frissítőpont közül nekik adtam a jogart, mert ők pálinkával is megkínáltak. Én meg elfogadtam. :)
Aztán jött a Világos-hegy amit 2 spartathlonista őrzött. Csodaszép az a pont a végtelen csillagos égbolttal a fejünk fölött. Leereszkedni onnan viszont rémálom volt. Iszonyú meredek és tiszta sima csúszós por. Kész csoda, hogy csak egyszer estem el, és pár egy olyan gátülés pózt vettem fel, amiről nem is tudtam, hogy képes vagyok rá, semmim nem szakadt, nem tört. És még be sem görcsöltem, csak egy kicsit, pedig már közel jártam a 90. kilométerhez.
A hegy lábától már nem volt különösebben szintes, sőt, sokszor kellemesen lejtett is, így szinte végig futottam. Egyszer meg kellett ugyan állnom, mert éreztem, nem csak a lelkemet nyomja nehéz teher.
Az út vége sajnos elég méltatlan lett a pálya egészéhez képest, hatalmas pampafű szerű füvekkel borított mezőkön, kökényeseken gázoltam keresztül. A Jurassic Park jutott eszembe, és vártam, mikor ránt le egy raptor. A falu előtt újra beértem román barátnéimet, aki már inkább csak gyalogoltak, de az érkezésem kicsit meglendítette őket is. Kis idő múlva pedig beért bennünket a hosszú táv győztes párosa, Marius és Pap Gabi. Látszott a mozgásukon a megtett út, de futottak, és határozottan gyorsabban, mint mi.
A falu elején még volt egy kis bóklászás, mikor hirtelen a falu helyett a hegyoldalba kanyarodott a fényvisszaverők sora, de végül megtaláltuk az utat, és a pincesor majd a templom érintésével beértünk az iskolaudvarra, a célba.
Aztán megittam egy sört. :)

Itt kéne befejeznem, ez jó végszó lenne, de helyet adok egy kis utószónak is.
nem mentem azonnal haza, még megvártam, míg befut az élmezőny, ettem is egy kicsit. Nyakas Gábor úgy ért be, hogy leugrott a majd méter magas falról, majd még látványosan pattogott kissé, hogy mutassa, mennyire friss. de leginkább boldog volt. Aztán leült, lefeküdt és úgy maradt. :)
Utána jött be a kolozsvári Kovács Zsolt és ubalika (Újhelyi Balázs) Pap Gabiékhoz hasonló békés egyetértésben. Balázs rögtön ki is fejtette, hogy ez nem embernek való. :)
Aztán még befutott Nosza Gabi elég jó állapotban.
Több embert már nem vártam meg. Választottam egy 88-as követ és hazaindultam.

Előzmény: zoncsi (51191)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!