Keresés

Részletes keresés

Csempa Creative Commons License 2016.08.03 0 0 52154

Szia

Google Earth Pro-ban szoktam megtervezni, nagyon szépen lehet szintet is tervezni vele (mióta ingyenessé tette a gugli).

A turistautak.hu -ról töltöm le a részletes (ösvény-) térképet hozzá. (A letöltést válaszd, ne a neten történő hozzáférést, mert az utóbbival piszkosul be tud lassulni.)

Az így készített útvonalat kml-ben kimentem és tetszőleges app-pal gpx-re konvertálom a V800-hoz, ami pedig segít végignavigálni rajta. (Nem tudom, hogy neked mit eszik a kütyüd.)

 

(Ha az earth-ben 3-as szorzóval jeleníted meg a magasságot, és mozgatod-forgatod a térképet, akkor nagyon jól érzékelhetővé válik a terület domborzata. Sokat szoktam így "vizsgálni" egy-egy tervezett útvonalam helyét...)

Előzmény: lallaj (52153)
lallaj Creative Commons License 2016.08.03 0 0 52153

Sziasztok. 

Létezik olyan webes oldal vagy app, amin útvonalakat tudnék szerkezteni és azt az órámra (FR920) fel is tudnám tölteni? Vagy ahonnan tudnék le tölteni útvonalakat? A wikiloc-ot találtam eddig csak, de hátha volna valami más.

Előre is köszönöm.

 

 

ateszking Creative Commons License 2016.08.02 0 0 52152

UltraKék-en induló csapatba keresünk nyolcadik embert a Garáb-Hollókő 16 km-es szakaszra. Ez szombaton kora reggeli futást jelent.

Akit érdekel, írjon egy mailt az adatlapomon megtalálható címre.

lallaj Creative Commons License 2016.07.27 0 2 52151

Egyébként remek képek. A környéken lakom, de utoljára vagy 20 éve voltam a Bükkben túrázni. Na, de bepótolom majd és csinálok egy futo kirándulást.

Előzmény: lallaj (52150)
lallaj Creative Commons License 2016.07.27 0 0 52150

Elkerültem azt a részt, higy Dédesben vettél ki szállást. Pedig abból gondolhattam volna, hogy errefele élsz. :)

Előzmény: Törölt nick (52142)
allez zserzseli! Creative Commons License 2016.07.27 0 2 52149

hoppácska, ez de jó ötlet!!

bevetem az illetékeseknek :)

Előzmény: rrroka (52145)
rrroka Creative Commons License 2016.07.27 0 1 52148

remélem olvassák :)

Előzmény: Törölt nick (52146)
Törölt nick Creative Commons License 2016.07.27 -1 1 52147

Köszönöm a dicséretet!

 

Előzmény: allez zserzseli! (52144)
Törölt nick Creative Commons License 2016.07.27 -1 0 52146

Uppony falucska még alkalmas is lehet ilyesmire (edzőtáborozás), ugyanis szállás a turistaházban van csoport részére is, továbbá gyakorlatilag a falu közepén van egy focipálya, sok paddal, asztallal, van hely futni bőven, vagy esetleg a hegyi futások előtt bemelegíteni. 

Futni lehet akár egy jó kis kört is, fel a régi kéken a tetőre, majd az újon, Háromkő felé lejönni, de ott van a víztározó aszfaltja is, meg hát a Bükk sincsen messze.

 Uppony füves tere, plusz a bélyegzős kocsma a padokról

 

1. a falu a völgyben, kilátás a régebbi kékről

2. érdekesség: a régi Dédestapolcsány-Uppony országút egy hosszú szakasza el lett árasztva 1968-ban, a tó túlpartján bukkan fel ismét, a túloldalon

Előzmény: rrroka (52145)
rrroka Creative Commons License 2016.07.27 0 0 52145

hátha legközelebb ott lesz runnabe edzőtábor.

Előzmény: allez zserzseli! (52144)
allez zserzseli! Creative Commons License 2016.07.27 0 2 52144

egyáltalán nem offocska!!

nagyon jók a képek, újra kedvem támadt ehhez a szakaszhoz..

 

köszi!

Előzmény: Törölt nick (52137)
Törölt nick Creative Commons License 2016.07.26 -1 1 52143

A futáshoz a legtöbb közöm annyi hogy a közvetlen szomszédom Kónya Ákos, múltkor vele cipeltettem szegénnyel a mosógépet. :-))

 

Kónya Ákos 50 fok felett futott a Halál-völgyben | Kecskemét hírei | Szeged - delmagyar.hu

 

Ezért kissé feszélyezve is érzem magam mikor ide írok, nem is teszem sokszor.

Előzmény: Törölt nick (52142)
Törölt nick Creative Commons License 2016.07.26 0 0 52142

Sajnos nem.:-)

Kecskeméti volnék. 

Azért van ennyi fotóm az Upponyi-hegységből mert kétszer mentem itt végig a kéktúra során, egyszer megcsináltam a Kohászt, plusz a családdal is visszamentem már erre a vidékre, el szoktam vinni őket azokra a szép helyekre amiket túra közben felfedezek.

Előzmény: lallaj (52141)
lallaj Creative Commons License 2016.07.26 0 0 52141

Te valahol a  Lazbérci tő környéken élsz?

Előzmény: Törölt nick (52137)
CSERMANEK Creative Commons License 2016.07.26 0 0 52140

A nemzeti parkkal úgy tudtak megállapodni, hogy bár az útvonal egy rövid szakaszon bement a területre azt a szakaszt nem minősítették versenynek. Le kellett takarni a rajtszámot azon a 10 kilométeren és a teljes időből levontak 10%-ot. 

 

Gondolom valami törvényi szbályozás miatt elvileg nem lehet ott versenyt rendezni, és így oldották meg - hogy azon a szakaszon átvedlettünk túrázóvá, és még az időn is korrigáltak, hogy okozathű legyen.

 

 

Előzmény: -athosz- (52139)
-athosz- Creative Commons License 2016.07.26 0 0 52139

Szép volt!

Az eredménylistában 20:31 szerepel, meg vmi bonus idő. Azmiaz? Jóváírják a pontokon töltött időt???

Előzmény: CSERMANEK (52131)
Törölt nick Creative Commons License 2016.07.25 0 0 52138

Jajj...

Mindkettő csodaszép!

 Három-kőről csodás a panoráma, háttérben a Bükk

 Damassával nagyon kell vigyázni, az egyik gyerek itt konkrétan majdnem lezúgott, semmi nem utalt a mélységre pár méterrel korábban és még lejtett is az ösvény!

 

Na, most már tényleg húztam... :-)

Előzmény: zoncsi (52122)
Törölt nick Creative Commons License 2016.07.25 0 0 52137

Offocska

Rengeteg embernek marad ki az Upponyi-hegység, pedig szerintem az ország egyik legszebb vidéke ez, a Karancs-Medvestől a Bükkig a Heves-Borsodi-dombsággal karöltve.

Az elmúlt hónapban jártam be Dédestapolcsányi szállással a Kohász út ezen szakaszát, lenyűgöző.

(tegnapelőtt fejeztem be a teljes Kohász utat)

Az Upponyi-hegységbe már a családot is elvittem kétszer, először mikor a Lázbérci-víztározó mellett sétáltunk azt mondták hogy Szilvásváradra kár is volt bemenni...

 

1. Lázbérci-víztározó, napfelkelte

2. A szoros Uppony felől érkezve. Erdély hangulat.

3. Sáta fekvése a Kohász kékről

 

Az album második felében van még pár kép:

 

konfartibi Kohász kéktúra című albuma az Indafotón

 

Bocs a kisebbfajta offért, megyek vissza rídonliba...

 

Ja, és gratulálok a kéktúra-futóknak!!

 

Előzmény: allez zserzseli! (52121)
rrroka Creative Commons License 2016.07.25 0 0 52136

Kilian Gourmet sör. :DDD

Előzmény: CSERMANEK (52131)
zoncsi Creative Commons License 2016.07.25 0 0 52135

Azért ez tanulságos. Tulajdonképpen mindent maximálisan jól csináltál, nem futottad el, tartalékoltál, mégis majdnem elvéreztél. Azt hiszem, én ebbe simán belehaltam volna. :) A CCC talán nem lesz ennyire gyilkos, de fejemben lesz majd ez a sztori is, hogy figyelmeztessen, amikor az első 20 kilométeren esetleges nagy "hú de jól érzem magam" gondolatok miatt majd túl akarom tolni. :)

Nagy gratula!!

 

Előzmény: CSERMANEK (52131)
Pinyo Creative Commons License 2016.07.25 0 0 52134

Ez igen! Gratulálok, el sem tudom képzelni ezt a sok követ, meg a 20 perc/km lefeléket, azt hiszem egy ilyen terepen az aszfaltos Pegazusom már elvérzett volna. Szép felkészülés után gyönyörű munka volt.

Előzmény: CSERMANEK (52131)
allez zserzseli! Creative Commons License 2016.07.24 0 1 52133

Asztaaaa!! Ezt nagyon elveztem! Hatalmas gratula, jol megszivattad magad!! Itt a helyed :)

Nekem is nagyon tetszett az iras, vegig tudtam elni az egeszet! Tuti nem megyek el ra!! :)).

Szazszor megirtak mar, te is tudod, de az igazan klassz dolog, ahogy te is irod az azta megtapasztalni, hogy fel tudsz allni mindig, remenytelen helyzetekbol es vegul sikerul, amit elterveztek, megalmodtal.

Ez mar neha olyan, mint a drog, szinte alig varod majd, hogy eljojjon..

100%-ban osztom azt is, amit az oncelusagrol irtal. Hasonloan ereztem en is az elmult hetekben.

Egyszoval kiralysag, grati es jo pihit!!

Előzmény: CSERMANEK (52131)
Csempa Creative Commons License 2016.07.24 0 0 52132

Húúú, már olvasva is rám jött a kimerülős hidegrázás. Nagyon jó beszi volt. 

Gratulálok, még ha öncélú és haszontalan is :)

Előzmény: CSERMANEK (52131)
CSERMANEK Creative Commons License 2016.07.24 0 1 52131

Buff Epic Trail 2016

 

Szerettem volna valamilyen komolyabb futókihívást idénre. A versenynaptárat böngészve találtam rá erre a katalán versenyre. Harmadik rendezés, idén skyrunning Vb-futam, ráadásul az ultra távon, csak 300 nevezést fogadtak el. Szóval minden adott volt egy jól szervezett, családias versenyhez, amin azért nem ezrek tolonganak. Januárban lement a sorsolás és a nevezés, aztán júliusig ment a felkészülés. Kicsit aggódtam azért, mert ilyen távon ekkora szintkülönbséghez nem volt szerencsém, jelentősebb alpesi versenyből is kettő volt csak (egy feladott Lavaredo két éve és idén egy Zugspitze Supertrail).

 

Amúgy a nevezéskor nem gondoltam teljesen végig a költségvetést. Mivel egyedül mentem, magyar társak nélkül, esélyem sem volt a költségeken osztozni valakivel. Júniusban már épp lemondtam a részvételről, de hála istennek a cég (IFUA), ahol dolgozom, megtámogatott.

 

Budapest–Barcelona repülőjárat, autóbérlés, Barcelonában kis belváros-nézegetés, 260 km autókázás, és már meg is érkeztünk Barruerába, az Aigüestortes Nemzeti Park mellé. Csodaszép, gigantikus hegyek, középkori, kőből kirakott falucskák, mindegyik saját kis katedrálissal, rengeteg kis vendéglő, látszik, hogy turizmusból élnek. Amúgy a helyi turisztikai irodából csencselt térképen a klasszik gyalogos túraútvonalak és kerékpáros tippek mellett külön terepfutó szekció is volt, szinttérképpel meg mindennel. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az étteremben Kilian Gourmet márkájú sört árultak, akkor talán érezhető, hogy kicsit más ennek a sportnak az ismertsége itt, mint mifelénk.

 

No, de a verseny.

 

A cél a tisztes helytállás volt, amit valamiért 20 órában határoztam meg magamnak. Meg persze a teljesítés, de az mindig elsődleges és alap.

 

A reggel 6-os rajt meglepő módon sötétben érte a mezőnyt (engem lepett meg, nem a mezőnyt), így fejlámpával indultunk. Álltam a lecsoffadt katalán hegyi zergék, meg a mindenféle nemzetiségű világbajnoki futam résztvevői között a rajtzónában, és éreztem, hogy ez a mai nap nekem való lesz. 2-3 km sík bevezető után rögtön beköszönt a Pireneusok – 6 km-en 1000 méter szintemelkedéssel. Próbáltam óvatosan menni, tartalékolni, és kihasználni az időt arra, hogy megtanuljam használni a terepfutó botokat, amiket életembe először vittem versenyre. Teljes volt a siker, a takaréklángnak köszönhetően a csúcsig szinte mindenki lehagyott, és egyre kevesebbszer szúrtam lábon magam a botokkal.

 

A csúcson (2050 m) konkrétan egy ajtó szélességű hasadékon kellett átbucskáznunk, hogy egy fantasztikus, fennsíkszerű részhez érjünk, tavacskákkal, további csúcsokkal, kőtengerekkel körbevéve. Az ereszkedésnél nagyon vigyáztam a combjaimra, nehogy idő előtt szétverjem őket, hogy aztán 6-7 óra múlva fakockákat megszégyenítő rugalmassággal segítsék az előrehaladásom (amúgy tiszta szívás ez a terepfutás a közepesen felkészült futóknak, fölfelé nem tolhatod – nehogy idő előtt eléhezzél, lefelé meg nem tolhatod – nehogy szétüssed a combjaidat). Szóval igyekeztem „lefolyni” a hegyről, ami jól sikerült, előzgettem rendesen. Kb. három óra kellett az első 20 km-hez, ahol egy komolyabb frissítőpont volt. Toltam narancsot, dinnyét, mogyorókrémes kenyeret, és megindultam nagy lendülettel a követező hegynek, hogy aztán visszajöjjek pár perc múlva az ottfelejtett botjaimért – hiába, nem nőttek még hozzám.

 

7 km-en 800 m szintemelkedés várt, 2350 méter magasra tornásztam fel magam a botjaim segítségével. A hegyek elbizonytalanítottak eléggé, ezért elhatároztam, hogy felfelé úgy megyek, ahogy kényelmes, nem fogom erőltetni, mert nagyon sok van belőlük. Ez a döntés borította a pulzus-tervet, mivel az 150-volt, de nekem a 140 esett jól.

 

Azért a második hegyre megtanultam pár leckét. Egyrészt, hogy mekkora egy tulok vagyok a 20 órás tervem miatt. Az még csak kicsit lepett meg, hogy ezeken a hegyeken felfelé simán jöttek szembe a 20-25 perces kilométerek, no de azt már csak egy hangos „hűbazmeggel” tudtam lereagálni, hogy lefelé is befigyeltek 13-15 percesek. Az egész versenyen igazából 2-3 jól futható dózer volt pár kilométeren keresztül, amúgy olyan szinten volt köves minden, hogy nekem lehetetlen volt haladni. Tipikus terep volt, amikor zaporozsec méretű köveken ugrálva kellett követni a nyomvonalat. Nem kövek voltak az ösvényen, hanem ösvény volt a köveken. Minden lépést meg kellett tervezni, és éreztem, hogy ajánlatos jól kivitelezni, ha nem akartam egy bokasérülést. Persze voltak klasszik erdei ösvények is, de azok meg gyerekfej nagyságú görgeteg kövekkel voltak tele, vagy olyan fűcsomókkal, amire ha ráléptél, nem tudtad, hogy merre fogja ledobni a lábadat. Szóval ehhez a fajta terepfutáshoz másfajta rutin kell, mint ami nekem van, a Hármashatár-hegyen ezt lehetetlen szimulálni.

 

A másik nagy felismerés, hogy csúcsnak kinéző hely mögött mindig van még egy – de inkább több – csúcs. Amikor már azt hiszed egy végtelennek tűnő mászás után, hogy felértél a hágóhoz, akkor az esetek 99%-ában csak oda érkeztél meg, ahonnan kezdődik az a hegy, amiről eléred majd azt a hegyet, ahol át tudsz bucskázni. A legnagyobb hegy volt az egyetlen, ahol a csúcs tényleg az volt, ami annak látszott – de mondjuk ezért rengeteg fohászt mondtam el, miközben haladtam felé.

 

No, de vissza az eseményekhez.

 

A harmadik nagyobb hegyre jó kedvvel indultam el. Ez egy három hegycsúcsot is tartalmazó, közben persze apróbb lejtőzésekkel is megajándékozó tömb volt, amiben 17 km-en 1900 m emelkedés várt. Nem hangzik túl biztatóan majdnem hat óra futás után egy ilyennek nekivágni. Bele is tellett vagy 5 órámba. Teljesen megkészültem, az energiaraktáraim lemerültek, méterenként toltam magam előre a botjaimmal – bár még folyamatosan tudtam haladni. Ahol lehetett, ahol sík részek voltak, mindenhol belekocogtam, a lejtők is jól mentek, de a felfelék teljesen leszívtak. Fejben megírtam az összes facebook posztot, lejátszottam az összes lehetséges párbeszédet a feladásomról, jól körülbástyáztam érvekkel, hogy miért jó döntés ez. Egész jól elvoltam ezzel a mentális zsákutcával pár órán keresztül. 53-nál volt egy frissítőpont, ahol váratlanul volt meleg étel. Nem szokásom, de úgy döntöttem, megérdemlek 10-15 perc ücsörgést a kajálás mellé. Toltam isteni zöldséglevest, mennyei jéghideg tésztát, kólát. Innen még volt 3-4 km a csúcsig. Szuperszar állapotban értem fel. Hideg is volt 2500 méteren, fújt a szél, fejben pedig már szépen összeraktam a kiszállásomat. Erre amúgy csak 67 km-nél, az Espot nevű városkában volt módom, oda kellett leevickélnem. Azonban nagyon fordult a világ. Egyrészt a csúcstól lefelé indult az a szakasz, ami az Aigüestortes Nemzeti Parkon belül haladt (amúgy megkerültük), és hát valami meseszép volt (bár nem igazán futható), illetve a park után még volt egy 7-8 kilométeres ösvény, ideális lejtőzéshez, kövek nélkül. Mivel a ponton elfogyasztott ételek is pont a csúcs után kezdték megtenni hatásukat, és mivel teljesen elkapott a flow a tájtól, aztán meg az 5-6 perces kilométerektől, szépen elillant a feladás gondolata, és minden kisimult. Erősnek éreztem magam, minden klappolt, a lábaim pedig rendkívül jó állapotban voltak. Espotig visszaelőztem mindenkit, aki valaha bármelyik hegyen elhagyott a haldoklásaim közepette. Újra töltekeztem. Ez volt a legnagyobb pont, itt is volt meleg kaja, illetve ide lehetett saját cuccot előreküldeni. Itt is elbüféztem azért vagy 20-25 percet, majd felfrissülve nekiindultam a „rémnek”. 67 kilométerrel és vagy 5000 méter szinttel a lábamban, 12 óra futás után 1400 m szintemelkedés várt rám 8 km-en. Az első órában majdnem 6 kilométert haladtam, a másodikban kettőt. A gyomrom leállt, nem tudtam enni, frissíteni – amint megpróbáltam letuszkolni valamit, azonnal éreztem, hogy jönne vissza, ha tehetné. Ettől aztán elfogyott minden erőm, miközben toronyiránt kellett egy kőfolyamon felküzdenem magamat 2750 méterre, ahol fújt a szél, hideg volt. Először minden 5 percben találtam valami ürügyet amiért megállhatok (pólócsere, szélkabát felvétel, pisilés), aztán rájöttem, hogy ez ürügy nélkül is prímán megy. 15-20 másodperc boton lihegés és 1-2 perc felfele lépkedés kombinációval „haladtam” a sajnos látható csúcs felé (kicsit később sötétedett be). A hegy túloldalán, az ereszkedésnél is rémálom várt: nem ösvényen kellett lemenni, hanem tökön-paszulyon át, egyenesen, elképesztően meredek hegyoldalban. Amikor leértem, egy lankásabb rész következett, úgyhogy úgy döntöttem, mindent vagy semmit játszok az emésztésem újraindítása érdekében, mert így, kaja nélkül nem fogok tudni beérni. Elővettem egy új High5 gélt, amiben van koffein is, és rápróbáltam. Egy korty tizedrésze jutott csak el a nyelvem hegyéig, de azonnal megtette a kívánt a hatást. Mindent kihánytam, ami bennem volt (laikus nemfutóknak jelzem, hogy a tüszi néha lehet a barátunk is, hiszen kijön mindaz, amit nem tudtunk megemészteni, lehetőséget teremtve a rebootolásra). Ittam vizet, ettem sótablettát, és megkönnyebbülve, a felszabaduló adrenalinnal eltelve indultam el a 81 km-es nagy etetőponthoz. Nem ment persze könnyen ez a hegy sem, lassan haladtam, de végül odaértem.

 

Szuper vendéglátás volt, megtapsoltak, amikor beléptem a vendégházba, azonnal kérdezték, mit kérek, jött orvos is, hogy minden okés-e. Ettem meleg levest, tésztát, kólát, szendvicset, narancsot. Megint megajándékoztam magam egy hosszabb szünettel – ami majdnem végzetes lett. Előbb a „ledőlök aludni egy fél órácskára” projekttel kezdtem el foglalkozni, utána meg hidegrázásom kezdődött (gondolom, szegény szervezetem azt hitte, vége van a megpróbáltatásoknak). Éreztem, hogy nem lesz jó vége, ha tovább maradok, úgyhogy gyorsan visszaöltöztem, és megindultam az utolsó két hegyre, majd pedig az egyben 1600 m ereszkedésnek. Indulás előtt elkaptam egy beszélgetést, amiben egy helyi erő magyarázta, hogy a következő hegy az okés, de az utolsó, az nagyon-nagyon durva.

Igaza lett. Az első hegyre simán felvitt a frissítés lendülete (ezt előre ki is találtam, hogy így lesz). Utána egy meglepően hosszú ereszkedés következett a szokásos bokaforgató kőfolyamos fajtából, majd egy olyan katlanba érkeztünk meg, amit minden oldalról elképesztően magas hegyek vettek körül. Egyértelmű volt, hogy valamelyiken át kell kelnünk, más lehetőség nincs. 90 kilométer és közel 7000 méter szintemelkedés után még 600 méter emelkedés várt 4 km-en. A sötétben látni lehetett a hegyen kószáló fejlámpák fényeit, amire először azt hittem, hogy repülőgépek jelzőfényei, olyan magasan voltak.

 

Az utolsó hegy mantrája segített feljutni. Nagyon lassan mentem, vagy 10-15 ember is lehagyott, de az volt a cél, hogy felérjek. Mivel a frissítésem nem volt ideális (egy-egy harapás csokit, egy-egy korty izót és vizet tudtam bevinni), tudtam, hogy alacsony intenzitással kell mennem, ha fel akarok jutni a tetejére. Az utolsó 500 métert leszámítva egyenletesen tudtam haladni. A sötétség jótékonyan beburkolta az előttem tornyosuló feladatot, elvoltam a fejlámpám fényével és azzal, hogy a követező útvonaljelző táblácskáig eljussak. Ezzel a technikával kb. 50 méteres szakaszokra bontottam azt a 4000 métert, amit meg kellett tennem. Sikerült, így már csak 15 km és 1600 méter ereszkedés várt rám. Ebben is volt minden, amiről korábban írtam – fűcsomók, kis kövek, nagy kövek –, minden, ami a haladást akadályozza, de nem érdekelt. A lábaim jó állapotban voltak, nem hiába őrizgettem őket, haladtam rendesen, sorra előzgettem az embereket. 9 km után találkoztam végre Jucikával, ez érthetően nagyon vonzott, és jó lendületet adott eladdig. Nagyon jól mentem, az utolsó 9-10 km-en, ahol már lehetett haladni, simán hoztam a 6 percen belüli kilométereket, ami az előzményeket tekintve örömmel töltött el. Vagy 8-10 embert megelőztem, egyértelműen a combjaim állapota miatt.

 

A célba érkezés hangulata hajnali 4:50 körül nem volt fesztivál jellegű. 15-20 ember volt a célzónában, de azért volt hangulat. Épp olyan családiasra sikeredett, mint amilyet kerestem.

 

Nagyon jó érzés volt, hogy célba értem, főleg úgy, hogy amikor nagyon rosszra fordultak a dolgok, nem adtam fel, hanem meg tudtam oldani a nehéz helyzeteket, fel tudtam támadni reménytelen helyzetekből, és a célba szuper jó állapotban érkezve, végigcsináltam ezt a gyönyörű versenyt. Erre készültem közel fél évig, és bár szinte minden az ellen szólt (tapasztalat, ismeretlen terep, ismeretlen műfaj), hogy ez sikerüljön, mégiscsak meglett.

 

A helyezésem (88) és az időm (22:48) nem valami fényes. Szerintem vagy másfél órát elbüféztem, meg hát nem egy bevállalós taktikával mentem, de a lényeg most nem is ez volt. Amúgy ez az idő tavaly (amikor nem volt világbajnoki futam) a 22. helyre lett volna elég.

 

Jó volt, hogy sokan szurkoltak a távolból, kicsit ez is segített a nehéz pillanatokban. Jólesik, hogy sokan követték a versenyt, és hogy sokan gratuláltak, de azt azért megjegyzem most is (ahogy mindig), hogy ez végül is csak futás, nem több, nincs benne semmi hősies, sőt, voltaképpen öncélú és haszontalan dolog. Kizárólag nekem jó.

 

A szervezés profi volt. A pályajelölés szuper, eltéveszthetetlen, kb. 30-50 méterenként szalag és zászlócska. A frissítőpontok szerintem jó helyen voltak, bőséges volt a kínálat. Mindenki szurkolt, a turisták is, a lakosok is, ment a „venga-venga” ezerrel. A hangulat csodás, a környékbeli falvak ráépültek teljesen az eseményre.

 

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki kemény kihívást keres, de nem vonzzák az UTMB-szerű tömegrendezvények.

 

Köszönöm Jucikámnak, Olivérnek és az IFUA-nak, hogy itt lehettem, és hogy sikerülhetett!

repeta101 Creative Commons License 2016.07.24 0 0 52130

Sziasztok. Van esetleg valakinek eladó használható állapotban lévő cipzár nélküli Kalenji futónadrágja? Hosszú és rövid is érdekel. 

-athosz- Creative Commons License 2016.07.24 0 0 52129

Lehetne monnyuk olyat, hogy Bakonybélből indulnánk.

15 kili lájtos futás.

Utána csobbanás/lángos/sör pihi itt:

Visszafutás.

Itt megint lehet opció egy jó kaja/pia/pihi.

Na?

allez zserzseli! Creative Commons License 2016.07.21 0 2 52128

nekem megrendezik idén is. számukra a megtiszteltetés.

nem is láttál a putnok-bánkút után, megint rémhírteket terjsztesz szokás szerint..

most már tudom, hogy miért volt tele a zinternet  azzal, hoyg gerinek a hasa fáj, geri elfáradt, kiütötte a meleg, nagyon rossz napja van, stb.

 

de, ha van egy jó edzésterved, küld.. 

Előzmény: procaliber. (52125)
barefootBushman Creative Commons License 2016.07.20 0 0 52127

Nagyon frankó a cikk is, de főleg amit csináltak. Gratulálok.

Előzmény: zoncsi (52120)
Pinyo Creative Commons License 2016.07.20 0 0 52126

Tényleg szép volt. A Balaton-felvidéken nyaraltam akkoriban, amikor ott futottatok, csak nem tudtam róla, internet híján. Kimentem volna megnézni, hogy állsz a kilókkal :)

Előzmény: allez zserzseli! (52121)
procaliber. Creative Commons License 2016.07.20 0 0 52125

ne zavarjon,februarban van barcika65

meg aze ovatosan lattalak Putnok-Bankut szakasz utan,Barcikara rendesen kell edzemed

Előzmény: allez zserzseli! (52123)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!