Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

allez zserzseli! jún. 16. Creative Commons License 50055

Írtam egy beszámolót, hosszú lett, mint a túra, de a felétől már én is untam, szóval inkább összetépem, mint Kennedy azt a bizonyos papírt Berlinben.

Álljon inkább itt csak pár gondolat.

 

Mátra 115

Eltévedések rímjátéka.

 

Régi terv volt ez a móka

de sosem fért bele a naptórba.

Vártam már, mint egy gyerek,

Pedig csak egy felkészülési menet

az idei hosszabbakra.

 

Lassú kezdés, könnyű kezek (a lábak nem rímelt),

Speró mondta, csak így lehet,

Mátraszentimréig.

 

Áronnal a rengetegben

haladtunk rendületlen,

ettünk, ettünk és még ettünk

szerintem kövérebbek lettünk.

 

Pazar túra tényleg gasztró,

sok jó fej, nincs is prosztó (posztót akartam, de az nem illett a szövegkörnyezetbe)

Eltévedtünk egyszer-kétszer, háromszor is,

a hetediknél abbahagytm a számolást.

 

Falloszkúttól egymagam maradtam,

néhol előre szaladtam, 

sok sporit sokadszor lehagytam, (a sehagytam lett volna igazán szép, de ilyen szó nincs)

de mindig elém kerültek.

 

Hidegkútról egy román sráccal döngetve,

vagy fél órát basszatuk nyélen

mire jól eltévedtünk vétlen-

ül. (mármint saját hibánkból, de az úgy nem túl eposzi)

 

Muzsláról lefele a naplemente

tényleg megérte,

ez olyan klassz volt, hogy nem is 

ütöm el

egy faviccel.

 

Aztán rámesteledett,

innen még többet eltévedtem,

ha legközelebb visszajövök,

ebbe a szakaszba belenövök,

ígérem.

 

Havas eső(s) is volt

Fajzaton már zuhogott

Még a bagoly sem huhogott,

de én kávéztam egyet.

 

Felfele összeálltunk hárman

Kávára bambán náztam (nem tudtam eldönteni, hogy néztem legyen-e, vagy, hogy áztam. a káva-kávé túl olcsó lett volna végül ezért lett így) 

Tót-hegyesen, mint Csanya régen Ágasvárra

kétszer mentem csúnyán rája máma.

 

Aztán Világoson egy teát dobtam,

majd lassan lekocogtam,

a cél oly messze volt,

a lámpám pislákolt.

 

Jó másfél órás tévedéssel,

csippantottam tévedésből,

egy követ elhoztam,

a mesém itt véget ér. (ez a fordulat mindig bejön, ezért ez a befejezés)

 

ui.:

Örök hálám Misinek/Orsinak a végigkísérésért, kölcsön kenyér visszajár alapon. Részemről mehet majd még egy csere-bere.

 

Pinyo jún. 16. Creative Commons License 50054

[Börzsöny Trail L 2014]

 

Ritkán járok a Börzsönyben, még kirándulni sem járunk ide minden évben. Valahogy kiesik. Szerettem volna júniusra valami hosszabb futást, hozzácsaptam az előző indoklást és beneveztem a Börzsöny trailre. (Viszont így áldozatul esett a Crosskovácsi mtb futam, azért is kár.)

Olvasgattam a tavalyi beszámolókat, a terepfutas.hu honlapról a GPS-re rátöltöttem az útvonalat, elemezgettem a tuhu térképen. Az általam ismert versenyek közül távban és szintemelkedésben a Dobogókő hegyifutóval egyezett meg, tehát besaccoltam egy 3:20-as időt. Mondjuk a Dobogókő hegyifutónak a vége az emelkedő, itt meg az utolsó negyede lejtő, tehát azért mégiscsak mások.

 

Idén jócskán megnőtt a L távon indulók száma, számomra ideális huszonkét fokban indultunk neki a 34 kilométernek. Pár kilométer után már a tizenvalahanyadik helyen kullogtam Diósjenőről kifelé, amit már kezdek megszokni. Mármint azt kezdem megszokni, hogy sokan elfutják az elejét.

Az oké, hogy a faluban a Hajduska-Nagy György páros négyperces tempót kocogott, de hogy ennyi követőjük legyen… A tavalyi eredménylista idői alapján ugyanis statisztikai képtelenség, hogy ennyi ember meg is maradjon előttem, tehát nem érdekelt a pozíció, szaladtam a kitűzött pulzussal.

 

Miután a dózerről egy ki-gondolta-volna letérésen egy mezőn át folytatódott a sárga, zavar keletkezett a téridőben. A GPS track szerint balra kellett volna menni, ez volt a tavalyi pálya ezek szerint. De a tuhu szerint ez az ösvény idén már valami sárga variánssá alakult át, az idei sárga jel, a pályajelölés és az előttem lévő egyén pedig ment egyenesen. Tényleg ez volt az igazi sárga, de ezek után azt gondoltam, hogy kezeljük fenntartással az elektronikus utat.

 

Amúgy tényleg elég frissnek tűnt ez a sárga jelzés, mintha csak most kezdett volna kitaposódni. Aztán miután beérkezett a régi sárga, a Kámorra fel már kijárt képet kezdett ölteni az ösvény. Ennek biztosan megörültem, mert kicsit túllőttem a kitűzött tempón, nem is szólva arról, hogy csak azért sem akartam belegyalogolni. Sajnos csak egy  pár másodpercem volt gyönyörködni a panorámában, mert a csúcsok után gyakran lejtők jönnek, amik lejtősen bevezetnek egy rengeteg erdő gyomrába és így is volt.

 

11 kilométer és bő egy óra volt mögöttem. Még egy kili és frissítő! Megyünk megyünk, szintben futunk, egy kis dombra lecsücsülünk csüccs. Csüccs helyett ránézek a kütyüre, affene, nem a pályán futok, ezzel egyidőben kiabálnak hátulról. Nem vettem észre a Királyháza felé letérő piros jelzést, pedig Csanya valami megváltozott pirosról beszélt a rajtban, ez lenne az? Ugyan max. egy percet vesztettem a manőverrel, de én még jól jártam; a Stravan ahogy néztem 10-ből 6 ember megkajálta a letérést, ebből Nedus járt a legrosszabbul, kavargott mint a börzsönyi hiúz, nem is fejezte be a versenyt. A leágazásra visszatérőben rátekintettem a helyszínre, az biztos, hogy visszafelé futva szépen ki volt festve az a fa nyilakkal J (a normál irányból érkezést nem voltam hajlandó még egyszer leszimulálni).

 

A közben elment négy emberke közül - nem is gondoltam, hogy ennyien vannak percen belül – kettőt még a rettenet meredek piros lefelén visszaelőztem, előzékenyen el is engedtek.

És máris megérkeztünk Királyházára, a táv és szint több mint harmada mögöttem volt. A frissítőn egy fél kulacs izót ittam, és egy teljes kulaccsal újratöltettem. Egy marék sóspereccel hagytam el a pontot. A zsákomban talán egy liter itóka volt még, jó lesz az még később.

 

Miután egy köves patakátkelést elbénáztam, bokáig vizes lettem. Egyszer csak úgy bedurvult a piros, hogy egy negyedórás mászás keretén belül 250m szintet kellett legyőzni. Térkép szerint Nagy-Mána volt a cél. Legnagyobb sajnálatomra a végén gyaloglásra váltottam, ej ez a Börzsöny is kiszúrt velem. A gerincről, melyre felértem, gyönyörű volt a kilátás. Balra mélység – már amennyire Gellért-hegyen szocializálódott énem megítélte – dús, tömör és nagyon zöld erdőség. No ide kell visszajönni a családdal!

 

Innen azért még emelkedett, de nemsokára szintben futhattam a P háromszögön a Nagy-Hideg-Hegy felé. Nekem tényleg hideg volt, Kóós kolléga trackjéből kinézve 16 fok! Viszont annyira jól haladtam, hogy megbotlottam egy kőben, kiterültem mint a béka. Jó kis törmelékes gurulóköves arrafelé a talaj, ezt megtudtam. Lezúztam a jobb térdemet, ment vele a jobb könyök, bal comb, bal tenyér. Rövidnadrág kiszakad. De a legnagyobb fájdalom, hogy 1994-es mintájú Casio számológépes órám testéből kitört a szíjtartó rész. Felszedtem a romokat a földről, siettem tovább, a sérüléseket a célig meg sem mertem nézni. Szerencsére perceken belül visszatért a tempó, így mozogva a térd sem fájt annyira.

 

Jött a Nagy-Hideg-Hegy, ahová fel ismét sétálni kellett. Mivel egy rövid szakaszon közös volt az oda-vissza út, így a közvetlen vetélytársakat fel tudtam mérni, cserébe ők is engem. Hajduska-Nagy együtt le, én magányosan fel, velük szemben talán hat percnyi hátrányom volt. A harmadik srác is két-három percre volt, ami nem sok, de még előttünk a Csóványos. Tehát negyedik hely. Az emelkedő nem esett jól. Gyalogoltam és görcsölgettem. Emiatt nem is láttam esélyét a felzárkózásnak. Ugyan a NHH frissítőn egyben lenyomtam egy teljes kulacsot, a Csóványosig tartó pár kilométeren kiittam a zsákomat, meg vettem be magnéziumot, de nem volt elég hatásos.


A Csóványost azért még megsétáltam, de azt legalább gyorsan. Közben a cipőm eleje beakadt egy faágba és az orr-erősítése elszakadt. Amortizálós egy verseny, mondhatom.

 

A Csóviról lefelé már csak nyolc kilométer volt Diósjenőig a zöldön, szinte végig lejtő. De nagyon vigyázni kellett a mozdulatokra. Gombócozott a vádli. Hiába szerettem volna gyorsvonatozni, nem ment. A lejtő második felében csak nagyon kicsit javult a helyzet, rájöttem egy telitalpas leérkezésre, ami kevésbé tűnt veszélyesnek a vádlim számára. Közben becsatlakoztak az S táv versenyzői is, itt újabb részidőzés volt. Legalább minden nyűgöm ellenére haladni látszódtam hozzájuk képest. Egy patakátkelés után még egy kis huplira kellett felfutni, itt már kivétel nélkül mindenki gyalogolt. Sűrű hajrá!zgatások közepette beértem Diósjenőre, a meredek lejtő már kifejezetten jól esett.

 

A végére még maradt egy kis izgalom, mert az utolsó hosszú utcán megláttam valakit. Azt hittem, a harmadik srác, bemenekültem az utcaszéli járdára a cseresznyefák mögé, hogy majd ráosonok. Próbáltam megtalálni a végső egyensúlyt a görcs és a tempó között, elég jól közeledtem is, de nem sikerült megfogni. Hiába is tettem volna, mert rövidtávos volt.

 

A célidőm 3:21 lett, tehát egész jól saccoltam. A görcsök szerint kifutottam magamat, fáradtsági állapotom szerint meg nem.

Rögtön megérdeklődtem, mi történt előttem. A versenyt Nagy György nyerte meg, de nem sokkal. Hajduska Balázs csak harmadik lett, viszont Allaga Tamás (akit elvileg üldöztem) lett a második, tehát elég brutális tempót nyomott a Csóvi utáni lefelén!

Én meg maradtam negyediknek, de amit jobban értékelek, hogy csak 9 percet kaptam az elsőtől. Valamint csak hat percet Hajduskától, azt is az első órában. Lesz ez még jobb, remélem.

 

A gulyás finom volt, majd másodjára is az volt. A Terep X utáni kólára és sósperecre nagyon fentem volna a fogam, de most nem volt ilyen. Az iskolában szerencsére le lehetett zuhanyozni, ez jó pont.

Aztán már csak bandáztam, ha minden versenyen csak két új internetes arcot ismerek meg személyesen, hatvanéves koromra egész jól képben leszek a mezőnyről :)

 

Fussatok sokat, menjetek új terepekre!

 

http://www.strava.com/activities/153857568

http://connect.garmin.com/activity/521861865

http://terepfutas.hu/versenyek/idei-versenyek/nyulcipobolt-boerzsoeny-trail/reszidos-eredmenyek

 

mtb jún. 15. Creative Commons License 50053

Azért nem kell szégyenkezned, gratulálok a 4. helyhez! Az enyém ilyen volt:

 

BÖRZSÖNY TRAIL

 

Nem igazán készültem ide, úgy volt, hogy hétvégén is meló, meg egy hete a Bükki Hegyi Maratont nyomtam, öreg vagyok én már ahhoz, hogy hetente járjak versenyre...:). Aztán kiderült hogy ráérek, szép idő lesz, és Csanya bedobta ezt a Suhanj támogatásos utólagos nevezést - éltem vele. Vácon szálltunk meg, szerencsére egy csendes panziót fogtunk ki, amúgy nyüzsgött a város a bizonyítványbulis fiataloktól. A szénhidrátfeltöltést viszont kicsit túlzásba vittem, elég lett volna egy 100-as versenyre is, de szimpatikus éttermek voltak, ki kellett őket próbálni...:)

Reggel beütöttem a naviba Diósjenőt, és útnak indultam. Sosem voltam még errefelé, beleértve a Börzsönyt is. Megérkeztem, átöltöztem, Csanya még megpróbált bennünket, jótékonykodó kései nevezőket összegyűjteni egy közös fotóra - sikertelenül.

Fogalmam sem volt, hogy milyen időt futhatok ezen a versenyen, de úgy gondoltam, hogy kicsivel 4 órán belül talán sikerülhet. 10 órakor neki is indultunk. Az első 7-8 km-ről nem sok emlékem van, csak annyi, hogy elég nehézkesen indult, nem voltam rendesen bemelegedve. Aztán 11 km körül jött egy jól futható rész, ahol beálltam két srác mögé, és így nyomtuk vagy 2 km-en keresztül. Egyszer csak jön szembe egy futó, és közli, hogy rossz irányba megyünk, Királyháza nem erre van. Nekem már ekkor remegni kezdett a gyomrom, talán már írtam korábban, hogy nagyon rosszul kezelem az ilyesmit. Na jó, elindultunk visszafelé. De a két korábbi útitársam még bizonytalan volt, láttam nem nagyon hisznek a srácnak. Ezért visszamentünk a rossz irányba, tényleg semmi. Ismét megfordultunk. Na most már jöttek többen is, ezek szerint nem csak 4-en néztük el az elágazást. 10-15 ember is lehetett, akiket én láttam, persze ők jól jártak, mert mi még időben szóltunk nekik. Visszaértünk, tényleg ott volt a balos letérő Királyháza felé. 1,4 km-t tettem bele pluszban és kb. 9 percet. Nagyszerű. Irány lefelé a meredeken, de ez sem volt egyszerű, mert ott voltak az elénk kerülő lassabb futók, akik elég óvatosan ereszkedtek. Végre megelőztem a nagy többséget és irány Királyháza. Gyors frissítés után nekivágtam a hosszú emelkedőnek. A legjobb volt egyedül menni, akkor jobban figyeltem a jelzésekre. 2 óra 20 perc körül voltam a Nagy-Hideg hegyen. Ittam egy kis kólát, és vágtattam lefelé. Sejtettem, hogy a Csóványosig még biztos kemény lesz. Nem is volt könnyű, de viszonylag hamar eljött. Innentől aztán lehetett lefelé nyomni a zöldön. Az egyetlen emelkedő szakaszt inkább megsétáltam, de aztán ismét nyomtam lefelé, jónéhány embert meg is előztem. Sajnos ezzel azonban nem értem semmit, mivel elnéztem az iskola bejáratát, és túlfutottam rajta - még jó hogy utánam kiabáltak. Ezalatt a 20 másodperces kitérő alatt még hárman előztek vissza, ez méltó befejezése volt a mai napnak. 3:55:17-el értem be, ami könnyedén lehetett volna 3:45 is. Remélem, jövőre jobban ki lesz jelölve ez a királyházai letérő. Magam miatt még nem szólnék, de elég sokan benézték. Én már úgyis megjegyeztem, nekem nem lesz gond többé...:) A  tanulság meg az, hogy akkor is figyelni kell a jelzéseket, ha többen megyünk együtt, mert más is tévedhet.

Mindenesetre nem bántam meg hogy eljöttem, a Börzsöny gyönyörű, az időjárás pedig ideális volt. Köszönöm a szervezést, a résztvevőknek pedig gratulálok!

http://connect.garmin.com/activity/521376396

 

 

 

 

 

 

 

Előzmény: Pinyo (50052)
Pinyo jún. 15. Creative Commons License 50052

A lejtőt nem sikerült kiélveznem sajnos, túl messze van a rajttól :)

És ebben a Börzsönyben futóversenyhez képest elég sokat kell gyalogolni. Hallatlan. :) 

De majd írok beszámolót.

Előzmény: DonRazzino (50051)
DonRazzino jún. 15. Creative Commons License 50051
Hogy ízlett?
Előzmény: Pinyo (50047)
ubalika76 jún. 14. Creative Commons License 50050

Pünkösdi futós-bicajozós kirándulásunkról leírás fotókkal, térképpel, Zolitól
http://mesterbike.hu/single_blog.php?id=466  

És itt az én ultraszubjektív beszámolóm  

http://www.borzsonytigrisei.gportal.hu/gindex.php?logout=1
Bali

Pinyo jún. 14. Creative Commons License 50049

Na most ami itt a Börzsönyben a vége, az a nyolcvanasodnak a kedvcsináló bemelegítője, szóval csináld úgy, mintha elfutnád egy ultra elejét :)

Előzmény: mtb (50048)
mtb jún. 14. Creative Commons License 50048
Köszönöm! Jó hogy feltetted ezt a kérdést, mert én is először megyek most a Börzsönybe. A végére való erőtartalékolás kiváltképp nem az erősségem, ez a beszámolóból is kitűnik, de hátha itt sikerül, hisz rövidebb a táv...:) Irígyellek azért, hogy a Prédiről lefelé annyira tudod nyomni. Én felfelé mindig annyira lenullázódok, hogy lefelé már sehogyse megy...
Előzmény: Pinyo (50045)
Pinyo jún. 13. Creative Commons License 50047

Köszi, ez jó hír, bárcsak tényleg maradna erőm élvezkedni.

(A Prédiről lefele anno nagyobb átlagpulzust produkáltam, mint oda fel)

Előzmény: DonRazzino (50046)
DonRazzino jún. 13. Creative Commons License 50046

Érdemes! A helikoptert, jet-packet és az erdész-Nívát leszámítva, a legkönnyebb út a Csóványosra (vagy onnan le). Neked főleg, aki úgy jössz le a Prédiről, hogy rá kellett néznem a trekkedre, nem -e manipuláltad valahogy ;-) 

Előzmény: Pinyo (50045)
Pinyo jún. 13. Creative Commons License 50045

No ez is jó beszámoló volt!

 

Más. Kérdésem volna a Börzsöny trailről, mert nekem még ismeretlen:

úgy nézem, az utolsó nyolc kili a Csóványostól Diósjenőig szinte csak lejtő.

Futható rajta tempó, tehát érdemes rá erőt tartalékolni, vagy vigyázós meredek (jó, a faluban már nyilván nem)?

Előzmény: mtb (50040)
scsab jún. 13. Creative Commons License 50044

Holnap a Kazinczy 200-on nyomkövetővel indulnak néhányan, amennyire a terep és a technológia engedi, itt követhetitek őket:
http://movingobject.co/kazinczy14/

Hajrá!

*derefer jún. 12. Creative Commons License 50043

Sziasztok!

 

Ha valakinek még nincs meg a szállása a Zugspitze-re és szeret sátrazni, akkor merem ajánlani ezt az ehrwaldi kempinget: http://www.campingehrwald.at. Igaz kb. 20 km-re van a rajttól, de legalább csendes és olcsó. Múlt héten két napot voltunk ott és kocsival, sátorral két főnek 25 EUR volt egy éjszaka és gyakorlatilag ott vered fel a sátrad, ahol akarod. Ha valaki vonattal jönne, akkor a rajt-cél fuvarban tudunk segíteni. E-mail címem publikus. Jó készülődést! Üdv, Feri

 

Múlt heti állapotok:

 

  

mtb jún. 10. Creative Commons License 50042
Köszönöm! A lényeg az, hogy ebből is tanult az ember. Másrészt nekem "ünnepnap" minden ilyen alkalom, amikor a hegyekben futhatok, hiszen a hétköznapokban még dombot sem látok...:(
Előzmény: Babosi Gyorgy (50041)
Babosi Gyorgy jún. 10. Creative Commons License 50041

Gratulálok! A beszámoló is nagyon jó. Az eredmény helyén kezelésére azt tudom neked mondani, hogy 2014.05.10-én csak két ember volt nálad gyorsabb ezen a távon, nem kell másokkal foglalkozni. Aki rajta van a listán, az 10 év múlva is rajta lesz, a többiek nem. Egy ideje így állok az eredményeimhez. Nem is rossz érzés. :)))))

Előzmény: mtb (50040)
mtb jún. 8. Creative Commons License 50040

Gratulálok a Mátra 115-ös teljesítőknek! Én még adós vagyok egy Terep 80 beszámolóval, időhiány miatt most írnék róla pár mondatot. Tegnap meg a Bükki Hegyi Maratonon vettem részt, de az már egy másik történet...

Terep 80 2014

Tavaly a Terep 75-ön indultam, ami ugyanez a táv, csak idén felfelé lett kerekítve. Egyszerűen nem érzem, hogy nekem szükségem lenne a Terep Százasra. Tavaly átestem ugyan a 100 km-es tűzkeresztségen, a lengyel 7 Völgy Ultra versenyen, és úgy döntöttem, ha idén 100-ast futok, akkor ugyanazt fogom. Egyszerűen nekem jobban bejött a hajnali indulás, és a világosban való beérkezés. Nem igazán hiányzik a sötétben való bukdácsolás lámpafénynél, holtfáradtan. Az elején inkább elmegy az a 2-3 óra sötétben, én így vagyok vele.

Már előző nap felutaztunk Budapestre, és egy hűvösvölgyi panzióban szálltunk meg. Így reggel időben odaértem az iskolába. Jó idő ígérkezett, rengeteg futó várakozott a rajtra, persze ezek zöme a 100-as távon indult. Tavaly a 75-ösre nem nevezett egyetlen általam ismert gyors futó sem, így a az első 3 helyen két, hozzám hasonló sebességű futóval osztoztunk, én 3. lettem, az 1.-2. helyezett pedig 1-1 perc előnnyel ért be. Idén más volt a helyzet: Zserzseli és Kalotai Levi is az indulók között volt, plusz néhány lengyel srác, akiket nem ismertem. Így az esélytelenek nyugalmával vágtam neki, a 3. hely idén nem az enyém lesz - gondoltam.

9-kor elrajtoltunk. Az első kilométereken egy földimmel beszélgetve haladtam, aki először próbálkozott ilyen hosszú távval. Aztán folyamatosan gyorsítottam, de azért ügyeltem rá, hogy ne fussam el az elejét. A 24 km-es frissítőnél vettem észre két lengyel srácot 80-as rajtszámmal. Ez meggyőzött róla, hogy felesleges a dobogón gondolkodnom. gyorsan tovább is haladtam, mivel zsákkal mentem, nem igazán volt miért időznöm. Aztán a frissítő után 1-2 km-el utolért az egyik lengyel srác, és ha nem is gyorsan, de biztosan elment mellettem. Láttam, hogy jól mozog, és persze fiatalabb is mint én (14 évvel...), úgyhogy belenyugodtam a sorsomba, és folytattam az utat Dobogókő felé. Még sokáig láttam a srácot, de mire felértem Dobogókőre, már nem volt sehol. Fent a frissítőnél viszont ott volt, éppen indult. Mivel még itt sem kellett töltenem, rögtön indultam is vele lefelé. Sajnos itt is gyorsabb volt, ami azt eredményezte, hogy mire Dömös határába értem, már elhúzott és többet nem is láttam. Dömösre lefelé elhúztam valaki mellett, aztán a frissítőnél közölték hogy 3. helyen vagyok. Ez meglepett, de nem hittem benne, talán elnéztek valamit. A ponttól Csermanekkel indultunk tovább. Nem látszott túl lelkesnek, aztán a beszámolójából tudtam meg, hogy itt már a feladás gondolata foglalkoztatta (amit végül nem tett meg). A Szentfa-kápolnától kezdődő mászás nekem mindig is a mumusom marad, inkább óvatosan haladtam, meg is előzött néhány 100-as versenyző. felérve a Prédire megkönnyebbültem, de valahogy ezután a mászás után sosem vagyok már ugyanaz. Lefelé nem is mentem valami nagy tempót, mielőtt a Kisrigóba értem volna, megelőztek jó páran, így pl. Hámori András, aki nagyon jó időt ment végül a 100-ason, vagy tvjudit, aki megnyerte a T80-at a nők között. A Kisrigóba érve zsákot töltöttem, aztán már indultam is tovább. Aggódtam kissé, hiszen a tavalyihoz képest közel 25 perccel hamarabb értem ide. Most elfutottam az elejét, vagy tavaly csak a zápor és néhol a sáros pálya hátráltatott a haladásban? A Kisrigótól elég unalmas a 80-as pálya. Emberrel jó darabig nem találkozni, hisz a 100-asok még messze járnak mögöttem, az 50-es mezőny vége meg jóval előttem van. Megpróbáltam a jelzésekre maximálisan figyelni, hiszen tavaly párszáz métert tettem bele pluszban ezen a szakaszon. Szerencsére azonban most nem tévesztettem el a pályát. Más volt a probléma. Nem igazán emlékeztem erre a szakaszra, de most nagyon nehéznek éreztem. Úgy tűnt, hogy ezen a kék háromszögön az emelkedők nem akarnak véget érni. Tavaly ez nem hagyott bennem nyomot, ezek szerint most mégsem lehettem a helyzet magaslatán. Lajosforrás után utolértem az 50-es mezőnyből egy fiatal lányt, akivel váltottunk egy pár szót. Első ötvenese volt, de lelkesen haladt a cél felé, nem igazán érdekelte az idő. Sok szerencsét kívántam neki, és továbbhaladtam. A csobánkai frissítőhöz érve én már egyáltalán nem voltam lelkes, a gyomrom sem volt az igazi, azt sem tudtam, mit vegyek magamhoz. Már alig vártam, hogy a szántóföldekhez érjek, emlékeztem rá, hogy tavaly milyen jó tempót mentünk ott a 2. helyezett sráccal. Néhány 50-es versenyzőt még lehagytam, aztán jött a várva-várt szántóföld. Ami tavaly jó tempó volt, az most szánalmas kínlódás. Alig vártam, hogy a tégla(?)gyárhoz érjek, mert onnan emelkedett és végre gyalogolhattam...:) Tudtam hogy még van hátra egy fogós emelkedő. Már az elején fájt a gyomrom, gondolkoztam is, hogy ne álljak-e félre. Megpróbáltam, de sikertelenül...gyalogoltam tovább felfelé, jött pár túrázó, messze még a teteje, kérdeztem. Hát, van még hátra - válaszolták. Egyszer csak beszédet hallok magam mögött. Ki lehet az? 100-as még nem érhetett utol. Csak nem 80-as versenyző? Aztán kiderült, hogy néhány lehagyott 50-es futó összeszedte magát, és jönnek fel, mint a talajvíz. Ez megnyugtatott. Végre eljött a tető, és megkezdhettem az ereszkedést Pesthidegkút irányába. Sajnos ez már elég nehézkes volt, ha kimerült vagyok,  jön nálam ez a légszomjjal kevert mellkasi nyomás, amikor azonnal sétára kell váltanom. Séta-futás kombóval közelítettem meg tehát az iskolát, ahová 9:28-as idővel érkeztem meg. Teljesen elkészültem az erőmmel, a tavalyi 9:32 volt, viszont akkor az eltévedés miatt többet mentem. Tehát nagyjából egyforma a két eredmény, csak az idei szenvedősebbre sikerült. A célban azonnal le kellett ülnöm, Csanya itt súgta a fülembe, hogy gratulál a 3. helyhez- ezek szerint mégis megvan? Kiderült, hogy Kalotai Levi kiállt Dömösön, őt előztem meg lefelé. Kicsit hiányzott a célban a kóla - aztán szereztem fél litert, az tett rendbe. Szerencsére az eredményhirdetés fél órával előbb volt, így hamarabb mehettem sörözni...:) Jó volt látni, hogy a lengyel srác mennyire boldog a 2. helyen - én eléggé elcsigázott voltam még a dobogón is. Persze ettől még örültem a 3. helynek, de azért helyén kezelem ezt az eredményt, tudom, hogy a T100 első 20-25 helyezettje könnyedén teljesítené ezt.

Tanulságos volt ez a 80 (mérésem szerint 77) km. Talán nem kellett volna annyira sietnem az első felében, akkor nem lett volna a vége olyan szenvedős. Az április egyébként nem volt valami erős számomra, talán ezért is bírtam kevésbé. Összesen 146 km-t futottam, ebből mindössze 32 km volt hegyen. A Mátrabérc kimaradt, mert nem vállaltam az új szervezéssel járó macerát, holott az előző 4 évben ott voltam. Gratulálok a T50/80/100 teljesítőknek, nagyon izgalmas beszámolókat olvashattam! (különdíj Chevyvan-nak...:)

http://connect.garmin.com/activity/498391970

zoncsi jún. 6. Creative Commons License 50039

Mi Zuglóból fogunk indulni, jelen pillanatban a hátsó üléssor üres. Lehet csatlakozni! Emailem publikus.

Előzmény: stylusz (50038)
stylusz jún. 6. Creative Commons License 50038

Halihó

 

Érdeklődnék valaki megy a Börzsöny Trailra Budapestről, vagy környékéről akihez autó témában csatlakozni lehetne?

 

-választ a styluszkukacfreemailra kérném- köszi

 

barefootBushman jún. 6. Creative Commons License 50037

Szia, igen. Olyan mint a parasztgatya: nyúlós.

Előzmény: Ba_BO (50036)
Ba_BO jún. 5. Creative Commons License 50036

Sziasztok!

 

Használ valaki HH terepfutó cipőt ???

 

Tapasztalat ?

 

Köszi

 

bmalag jún. 5. Creative Commons License 50035

Jók a beszámolók!

Még mindig a túra hatása alatt vagyok. Lépcső, szék, wc kagyló látványától is összerezzenek. Állni és feküdni már jól megy, bár vasárnap még feküdni is fájt.

Valószínűleg az volt a brutális izomláz oka, hogy az elmúlt hónapban csak síkon és enyhe dombokon futottam.

Tinca jún. 4. Creative Commons License 50034

A fütyörészés persze túlzás, de a véres verítéket másik alkalomra tartogatom. A T100 küzdelmesebb volt, mert ott sokat kellett folyamatosan (közel) síkon gyorsan futni. Itt azért bőven lehet gyalogolni, lötyögni, ez inkább fekszik nekem.
Valóban, virtuálisan utolértem Speróékat. Úgy látom, kissé elcsúszott a táblázat. 15:11 körüli idővel voltam ott.

Előzmény: allez zserzseli! (50032)
allez zserzseli! jún. 4. Creative Commons License 50033

(x) holnap lesz egy beszélgetés zugspitze/lavaredo versenyek apropóján a magashegyi versenyekre való felkészülésről, praktikus, és nem praktikus, hasznos és érdekes tudnivalókról. a beszélgetőpartnerek: szabó jucus, JB és starsky. a helyszín a tojásos hely.

allez zserzseli! jún. 4. Creative Commons License 50032

aszta, ennél nincs is könnyebb túra, ahogy olvasom :)

amolyan közben fütyörészősnek tűnik! elismerésem a könnyedségért. bár hasonlóan éltem meg, csak jóval lassabban.

viszont, ahogy az idődet kiolvasom, külön bámulatom, hogy az EP-s táblázat szerint 13 perc alatt értél át tót-hegyesről világos hegyre. nekem ez több, mint egy óra volt, igaz, én azért tuti, ami biztos két hasonló nagy kört mentem a csúcs alatt..

gratulálok!

Előzmény: Tinca (50031)
Tinca jún. 3. Creative Commons License 50031

Kivételesen én is bedobnám a köztudatba itt, hogyan éltem meg, tehát

 

Mátra 115

 

Miután múlt héten igazán tisztességgel beleszaladtam a késbe, kissé feszengtem a rajtban, meg még úgy féltávig. Fogadkoztam is, hogy most csak kényelmesen megyek, minden erőlködés nélkül, evésre-ivásra hagyok időt. Ezt szinte tökéletesen sikerült is betartanom, így a bánóci összeomlás után teljesen elégedetten és vidáman értem célba.
Az kétségtelen, hogy ehhez a tökéletes naphoz kellett a príma időjárás is, pedig az előző két év fényében nem volt várható, hogy még lesz ilyen.
Technikai okok miatt kerek egy másodperccel lekéstem a rajtot, így az oldalvonalról vágtam neki, de szokás szerint hagytam is a mezőnyt elmenni, sőt, minden elvárhatónál lassabban kezdtem, hisz nem volt kényszer, szép lassan melegedtem be. Rámfért, hiszen néhányak ámulatára rövidnadrág, vékony póló kombóban indultam 9-10 C°-ban, ami amúgy tökéletes választás volt, csak az ujjaim bánták Kékesen ahol a higanyszál lassan emelkedett 5 fölé, ráadásul élénk szélben. Hiába indultam szép nyugodtan, Oroszlánvárnál és Kékesen is már egy-két perc előnyöm volt a tavalyi időhöz képest, de ezekre sikerült rá sem hederíteni. Időt nyertem aztán Parádsasvárra lefelé is, pedig óvatosan lépkedtem, nehogy idő előtt szétverjem magam. A sor folytatódott Galyára fel is, pedig odalent igazán adtam a testi élvezetnek, alig győztem válogatni a sütik között, akadt néhány igazán jól csúszó, magas energiatartalmú darab.
Galyaváron már kijött az, hogy idén nem támadom a hegyeket, szép lassan felballagtam, így a mátraalmási betétkör öt perccel lassabb lett, mint egy évvel korábban. Ehhez persze hozzájárult a faluban felállított sütiztetőpont is, amit tavaly kihagytam, de most nem álltam ellen alantas vágyaimnak. A pontokon ugyan kérdezés nélkül is mondták, hogy a "román srác" és a Pap Gabi-Speró expressz, ill. Barta Laciék mikor hagyták el a pontot, de egy pillanatra se hagytam magam kizökkenteni, szép lassan kezdett visszatérni az önbizalmam.
Annak ellenére, hogy Galyán leveseztem, sütiztem, Mátraházáig újabb perceket nyertem, amit Lajosházáig is megtartottam. Addigra szép lassan elkopott körülöttem mindenki, úgy éreztem, mintha magamra maradtam volna a Mátrával. Az előttem levők messze elhúztak, nem kellett semmire figyelnem, csak magamra meg az útvonalra.
Igazán nem is történt semmi érdekes, ebben a nagy világbékében fogytak a km-ek, sokat sétáltam, néha kellett csak figyelmeztetni magam, hogy el ne ragadjon a hév. Aztán meglepetésemre Szorospatakon ott értem Lacit, aki végig a lengyel sráccal egyetértésben haladt együtt. Itt sem akaszkodtam azonban rájuk, fontosabbnak tartottam átvizsgálni a széles süteményfelhozatalt. A kellemes kirándulóidőben jól esett az édes, sót inkább csak tudatosan vittem be. Az erdőbe aztán végül együtt értünk, sőt Ágasvárra kisebb előnyöm lett, mert még mindig alkalmazkodás nélkül csak a saját tempómra figyeltem. A th-ban persze nem lehetett kihagyni a limonádézást, ami mellesleg a rizskochot fojtotta le. Fallóskúton sem hagytam magam elkergetni a pontról, pedig noszogattak, hogy majd mindenki eltéved meg megdől és feladja, ja persze :) Egyébként a kókuszgolyók nagyon jól sikerültek, akárki is csinálta. Persze volt még más említésre méltó fogás is.
Hidegkútra így aztán jóformán teljesen jóllakva érkeztem, és pihentnek is éreztem magam, bár ezzel tavaly sem volt probléma, csak immár 25 perccel előrébb voltam, ráadásul a Pap Gabi-Speró tengely és köztem is konstanssá kezdett válni a különbség. Kezdtem belemelegedni, ráadásul a következő szakasz már-már kedvenccé kezd válni, hiszen várt Nagyparlag és a Múzsla. Rendkívül jó érzés itt világosban felmenni, szemben pl. 2010-zel, amikor kidőlt fákon és zúgó patakon kellett folyamatosan átkelni az éjszakában. A hegyen aztán azzal vártak, hogy pár perce mentek el Gabiék. Azért ez már kiütötte a biztosítékot, és ha nem is itatott át a versenyszellem, kicsit talán mégis gyorsabban ereszkedtem le, mint kellett volna. A Diós-patakig tart az a szakasz, amit -hát, fogalmazzunk így- a legkevésbé szeretek, tavaly itt ütöttük ki magunkat Rudival nagyjából percre pontosan egyszerre. Most óvatosabb voltam, de így sem éreztem igazán jól magam a ponton, rendesen leültem az asztalhoz, és le kellett nyomnom pár sós paradicsomot, miegymást, mire erőre kaptam. Ezt a rövid megingást leszámítva az egész túrát sikerült kiélvezni, itt viszont gyorsan visszafékeztem, nem akartam már elrontani a napot, hisz eddigre a tavalyi időm előtt negyven perccel jártam, sokkal jobb állapotban, alig kihasznált izomzattal. Ráadásul, mint tudjuk, a M115 a Múzslán kezdődik, innen lehet igazán sokat nyerni vagy veszíteni. Egyébként ezen a ponton szaladtam bele az egyetlen frissítési hibámba is, a sportteából nem kellet volna fogyasztani, egy jó ideig nem volt komfortos az emésztésem. Ezt véglegesen csak a görögdinnye tette helyre, bár a Kénes-forrás is sokat segített. A maradék hegyekről annyit tudok elmondani, hogy furcsa mód a János vára évről-évre rövidebbnek, a Havas meredekebbnek, a Káva pedig laposabbnak tűnik, míg a Tót-hegyes tartja magát, mocsaras, mint mindig. Kis gondolkodás és a palacsinta elfogyasztása után lefelé idén is sikerült a megfelelő útvonalat kiválasztani, bár a Z4-en jónéhányszor meg kellett állnom, hogy megtaláljam a jelzést az immár szemerkélő esőben. Eddigre azonban olyan jól álltam, hogy bármit megengedhettem magamnak, hegyről-hegyre tíz perceket nyertem tavalyhoz képest, már nem az volt a kérdés, hogy éjfél előtt beérek-e, hanem hogy akár 11-re. Végül ez nem jött össze, mert a Világos-hegyen rendesen elkezdte szaporázni az eső, bár Lőw Andrisról ezt nem lehetett leolvasni, mert mezítláb, sortban várt. A pont után húsz méterrel jobbnak láttam megállni, és elkezdtem öltözködni. Az úton lefelé inkább csak szánkázni lehetett, aztán a fejemről háromszor is lekapta valami ág a lámpát, miközben alig láttam valamit a szemüveg mögül. A befejezés valahogy nem volt olyan kerek mint az egész nap. Mindennek betetőzéseként még megkaptuk a szőlők között frissen felázott agyagos földutat, hogy legyen sejtésem, milyen lábsúlyokkal futni. De aztán vége lett ennek is, mint ahogy az egész túrának, ami kicsit helyrebillentette megtépázott önbizalmamat, már ha lehet ilyenről beszélni.
Ja, végül kicsúsztam egy perccel a 16 órából, de ez fikarcnyit sem foglalkoztat, az örömöm teljes és határtalan, megtaláltam a megfelelő követ, és hogy mit ettem a célban, azt pedig inkább nem is kezdem felsorolni. Jó kis túra volt, na, még akkor is, ha csak 117 km és szűk 6000 szint.
A fáradtság végül csak jóval célbaérés után kapott el, beérkezéskor úgy éreztem, ez a tempó menne még egy ideig. Valójában azonban úgy tűnik, épp idejében lett vége a túrának.

zoncsi jún. 3. Creative Commons License 50030

A "dekás elemeket" leszámítva elmaradt az összegzés. :) Pl. jócskán rávertetek az eddigi pályacsúcsra. Ehhez azért csak gratulálni lehet!!

Előzmény: PapGabor (50029)
PapGabor jún. 3. Creative Commons License 50029
Pinyo jún. 2. Creative Commons License 50028

Sísáncfutás. Jó kis izomlazító verseny.

http://www.mahfusz.hu/cikk/red_bull_400,_a_legkemenyebb

 

Idén gondoltam hogy elnézek valami itthoni SkyRun eseményre, de mintha abbamaradt volna a sorozat.

ubalika76 jún. 1. Creative Commons License 50027

Én a srácokkal kirándultam, de le a kalappal előttetek, ahogy a Z kockát felfestettétek a Tóth-hegyes oldalába, meg sombokornál is kitakarítottátok a kidőlt fákat, vizet hordtatok a Muzslára és a Világos hegyre, stb.Remélem jövőre mostmár télleg belülről nézem a versenyt.

Előzmény: medvegyu (50020)
Pinyo jún. 1. Creative Commons License 50026

Mármint a korrigált verzió szinte mindig jóval több, mint a valós. Olyat még nem láttam, hogy a stravan kevesebb jött ki, lehet, hogy a rossz áttöltő miatt van. Olivér kérdezte a supportot, és tudnak róla, dolgoznak a javításon (de meddig?)

Előzmény: Pinyo (50025)