Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

Pinyo júl. 2. Creative Commons License 50092

Szerintem ott, akkor jól döntöttél a kiszállással. Ha sikerült is volna a minden áron való teljesítés, ez nem olyan lett volna, amire szívesen emlékszel vissza.

És ez is fontos mondat:  "...akkor próbálom újra ezt a műfajt, ha elég erős leszek ahhoz, hogy futni is tudjak rajta."

Előzmény: CSERMANEK (50089)
Skeletron júl. 2. Creative Commons License 50091

Én nem vagyok még közel sem a te tempódban/szinteden, mégis úgy érzem, hogy ennek a feladás dolognak van egy másik oldala is. Én idén teljesítettem a T80-at, számomra az eddigi leghosszabb távot (2012 óta futok). Már eleve voltak jelek, hogy nem vagyok csúcsformában a rendszeres edzések ellenére, mindenféle nyűg gyötört, mégis elindultam. A Kis Rigó után már nagyon szar volt. Nem részletezem, de végül végig mentem. Nem nagyon tudtam az élményt sikerként megélni...

Utána 4-5 hétig ebből a gödörből próbáltam kitörni, nem volt kedvem futni, nem volt jó az egész, nem is ment a dolog. Megérte? Nem tudom. Lehet hogy nem kellett volna végig tolni és ki kellett volna szállni. Csak azt akarom mondani, hogy egy mindenáron teljesítés sem biztos hogy meghozza a "lelki" megnyugvást. Egy biztos, hogy mindegy hogy dönt az ember, azzal csak több lesz a tapasztalat, az ember, a fejlődés így-vagy úgy szerintem garantált.

Előzmény: CSERMANEK (50089)
zoncsi júl. 2. Creative Commons License 50090

Te egy tök jó és erős futó vagy. Bizonyítottad már. Épp ezért nagyon nem értem ezt a problémázást fejben. De meg kell oldanod! Mindenki - de legalább a mezőny fele - szenved egy ilyen hosszú versenyen, állítólag egyesek ezért járnak oda. :)

Az az éjszakai versenyzés dolog engem is foglalkoztat. Még sosem mentem végig egy éjszakát, nem tudom, milyen érzés lehet.

A Mátra 90/115-tel próbálkoztál előzetesen?

Előzmény: CSERMANEK (50089)
CSERMANEK júl. 1. Creative Commons License 50089

Lavaredo Ultra Trail 2014

Nem vagyok egy kapkodós típus. Közel 12 éve futok rendszeresen, kisebb kihagyásokkal. 2006-ban futottam az első 100 km-es versenyem terepen, tavaly terveztem először, hogy belekóstolok az alpesi versenyek világába és idén neveztem is. Kíváncsi voltam, hogy milyen világ ez. Előzetesen azt gondoltam, hogy vagy beleszeretek, vagy elrettenek tőle örökre.

A felkészülésem rendszeres és lelkes volt, bár kicsit több is lehetett volna. Nem jelezte semmi előre, hogy nagyot fogok bukni, talán ezért is történhetett meg.

Csütörtök reggel indulás, estefelé megérkezés, szálláselfoglalás, meccsnézés; másnap adminisztráció, tervezgetés, ráizgulás. Érdemes legalább egy nappal a verseny előtt kiérkezni, jó volt ráhangolódni az eseményre. Klasszikus dolgokat csináltunk: gazdag reggeli, gigapizza, Misurina-tó látogatás, délutáni szunya, koraesti szöszmötölés, rajtba indulás.

Azt azért nem állítanám, hogy minden ideálisra sikeredett. Pénteken, a verseny napján egész nap jártam a budira, folyamatos „sikerélménnyel”. Úgy terveztem, hogy az 50 km-es ponthoz küldök magamnak depócsomagot, mindenből váltást, kajákat, stb. – ezt sajnos nem tudtam feladni, mert a 9 órás határidő után értünk csak a csomagleadási ponthoz. De még ezeken sem aggasztottam magam. keserű csoki, illetve a sztoicizmus segített a pánikhelyzetek elfojtásában.

Rajtban szuper volt a hangulat, jó nagy volt a tömeg, utcai maratonokat idéző tumultus alakult ki. Morricone, visszaszámlálás és 23:00-kor neki is indult a majd 800 ember az éjszakai Dolomitokba. Kellemes tempó síkon, majd kis emelkedőn 1-2 km hosszan, majd kanyargó ösvényen egyre meredekebben be az erdőbe. Megfogadtam, hogy tartalékolok, úgyhogy nem futottam, csak sétáltam felfelé. Ismerősökkel pár jó szó, izzadok mind egy igásló, rakkolok a sormintában szépen felfelé. Az első hegyen semmi különös, nincs meredek, nincs mászás, nyoma se van a rettegett meredekségeknek. Szerpentinek, kanyargós utak veszik el a komolyság élét. Lefelé aztán kezdi megmutatni magát ez a műfaj, ereszkedünk vagy 50 percet egy végeláthatatlan szerpentinen. Jól vagyok, eszem, iszom, tolom a szeletet, az izót, a gélt, figyelve, hogy egy órán belül legyen elég táp. Az első mérőponthoz 200-ik hely környékén érek, jól vagyok, hatolok tovább az éjszakában. Egy idő után valami diszkomfort érzést kezdek felfedezni. Szép lassan szüremkedik be. Nem tudom, mi a szösz lehet, tök sokat vizsgálgatom magam, mire egyszer csak bevillan: álmos vagyok. Nem kicsit. Sötét van, fejlámpáig terjed csak a világ, így aztán eléggé ingerszegény. Egyszerűen nem bírom nyitva tartani a szemem, ha sétálok. Márpedig felfelé ez van, más nem lehet. Ha futni lehet, akkor jobb lesz, de amint lépésre váltok, jön az ólmos nehezék a szememre. Várom, hogy teljes az idő, reménykedek, hogy a híres-neves Misurina-tó és a napfelkelte és a három nővér elfújja a problémát.

Pont így történik. Oszladozik a sötétség, kanyargok lefelé egy single-tracken visszatér belém az ébrenlét. Pirkadatra újra előzgetek, síkon egyértelműen jobban haladok, mint a környezetem. Megpillantom a három nővért, kicsit elborzaszt, hogy innen, most felmegyek oda 2500 m magasra. Eszembe jut Lúdtalp régi bölcsessége, ki kell védekezni a hegyet, úgyhogy töltekezek még a hegymenet előtt. Olyan frappánsat és frisset hányok, hogy magam is meglepődök rajta. Váratlanul jött, készülni sem tudtam rá. Két öblös broáf után már futottam is tovább, kerek volt a világ, érzem, hogy végleg elment az álmosság, friss vagyok. Először éreztem úgy a verseny során, hogy én keresztbe harapom ezt a versenyt, nem lehet gond itten már egy szál se. A gyomrom sem volt rossz. Gondoltam elkezdem újra a táplálkozást, úgyhogy betoltam egy sótablettát, próbáltam rá inni, eszegetni, de nem nagyon ment…

Szuper út vitt fel a hegy tetejére, néhol már fellépős meredekséggel. A kezdeti lendületem kezdett újra elveszni, a sótabletta önmagában nem tűnt kalóriadúsnak, enni meg nem igazán bírtam.  Csodaszép útvonal, monumentális kilátás várt a tetőn. Hihetetlenül gyönyörű volt a táj, aminek a végében ott csillogott az icicpici tó, ahol ahonnan jöttünk. Eléheztem ugyan a tetejére, de bíztam a levesben, a frissítőben, a kis pihenőben. Szabó Judit meglepetésemre még a házban volt. Toltam levest, dumáltunk kicsit, ittam teát, fotózkodtam szaszánál, vettem vizet – látszólag minden ment normálisan, de a komfortérzetem nem jött vissza. Megindultam körbe a három nővér mögé, de síkon is alig akart menni a futás.

Nagyszerű útvonalon ereszkedtünk lefelé, köves, technikás, néhol lépcsős rész volt, vízesésekkel, fehér hatalmas kövek között bővízű hegyi patakkal és monumentális völggyel a lábunk alatt. Tudtam, hogy majdnem 16 km ereszkedés következik, úgyhogy igyekeztem rendezni a sorokat. Szépen mentem, próbáltam töltekezni, tudtam, hogy a levesben nem sok a szénhidrát, úgyhogy tolnom kell valamit befelé. No ez nem igazán ment, ha elkezdtem enni, éreztem, hogy jönni fog vissza. Nagyon jól futható rész volt ez a szakasz, én mégis csak vonszoltam magam. A kanyargó köves ösvény egy széles, lapos, unalmas dozerútra vezetett, ahol immár vízszintesen, kicsit felfelé vezetett az utunk. Az agyam egyfolytában a kajáláson járt. Pánikoltam, hogy nem tudok enni, és vártam, figyeltem, hogy mikor is leszek rosszul. Ettől aztán kellően szarul is éreztem magam. Nem volt kraft, nem volt, erő, nem igazán tudtam haladni. A 66-os ponthoz közeledve eldöntöttem, hogy kiszállok. Esélytelen, hogy enni tudjak, így aztán esélytelen hogy végig érjek, így aztán minek menjek tovább – gondoltam. Jött a szokásos agyaskodásom, azaz hogy 75 km is sok, milyen szép is volt ez eddig, nem kell kikészítenem magam, nincs értelme begyalogolni, hiszen futni jöttem, stb…

Mivel még volt vagy 4-5 km a pontig, elkezdtem futni síkon is, mondván már nincs mire tartalékolni, hiszen úgy is kiszállok. Újra elkezdtem előzgetni, szinte mindenkit utólértem, aki az elmúlt 2 órában elhagyott. A síkon, enyhe emelkedőkön már nem futottak a többiek. Úgy éreztem döbbenten néznek, hogy miért tolom itt, amikor az előbb a lejtőn alig vánszorogtam – nem tudhatták, hogy kiszállok mindjárt (Persze nyilván nem foglalkoztak velem, csak én képzeltem ezt).

A ponton várt kis feleségem és egy barátom, akikkel közöltem, hogy vége van, négy órája nem tudok enni, ki kell szállnom. Hüledeztek, hogy tök jól nézek ki, úgyhogy abban maradtunk, hogy megyek még egy szakaszt 66-tól 75-ig mivel alapszabály, hogy azonnal nem szállunk ki, mindig csak a következő ponton, hátha javul a helyzet. Átöltöztem, cipőt cseréltem, tovább indultam.

Jól meg is bántam. Újabb hegy jött, amin gyökkettővel sétafikáltam felfelé, semmi erőm nem volt, még a tempós gyalogláshoz sem. Kicsit felvillanyozott a táj, most nem kopár sziklás hegyek, hanem haragoszöld erdő, fantasztikus zúgó hegyi patakok tarkították az útvonalat. 500 m D+ fel, és kb. 300 m lefelé közel 9 km alatt. Sík részen sem volt már erőm futni, és lefelé rettenetesen szúrt a talpam, ami felázott eddigre. Ha sziklára léptem sziszegtem. A szakasz nem arról győzött meg, hogy folytatnom kellene. A 9 km 1:30 alatt lett meg, ami akkor nagyon lassúnak tűnt. Meggyőztem magam, hogy már a síkon kocogás sem megy, és a talpam miatt a lefelék is szenvedősek. Hiába voltak rendbe az izmaim, a lábaim, az izületeim, a kraftot nem éreztem.

Leérve a 75. km-hez újfent közöltem, hogy nincs az az Isten, hogy én még egy lépést menjek. 44 km van még 2000 m Szinttel, egy nagy hegyre kell felmenni, ahol a térkép több helyen is nehéz szakaszokat jelöl, tuti nem menne ez már nekem, kaja nélkül, erő nélkül, szúró talpakkal. A komoly érveim és a veszteséglistám ellenére vagy 40 percet vitatkoztunk a ponton, hogy kiszállhatok-e, de végül persze én nyertem. Lemostam a lábaimat hideg vízzel, átöltöztem, és kocsiba ülve visszamentünk a rajtba, épp láttuk Mike Foote második helyes befutóját.

A szervező hitetlenkedett, amikor odamentem hozzá, hogy befejeztem a mai versenyt, de aztán tisztáztuk, hogy helyesebb kifejezés a kiszálltam a versenyből…

"Hangyafikarcnyit sem sajnáltam, hogy abbahagytam. Tényleg. 75 km csodás terepen, 40 óta problémákkal, üres hassal, eddig még egész jó élmény volt, innen azonban, zombulás, életveszély, 8-9 óra gyaloglás jött volna, amire nem vágytam sem előtte, sem alatta. Tudni kell kiszállni, érezni kell, hogy mikor nem szabad nyomni. Meg hát azért kiderült egy-s más is erről a műfajról, amibe belekóstoltam. Az esti rajt nem jött be, két-három órát kóvályogtam az álmosságtól. Ez az egész alpesi ultraterepfutás valójában egy teljesítménytúra az én szintemen. Mivel nem vagyok annyira erős, ezért a hosszú táv miatt, felfelé csak séta lehet, futás még ott sem, ahol itthon amúgy joggolnék. Vízszintes gyakorlatilag nincs, vagy elenyésző. Lefelé meg szintén óvatoskodás van, hogy ne verjem szét idő előtt a combjaim. Én meg futni szeretek. 75 km-t mentem 3500 m szinttel 11:40 alatt. A Dupla Élmény hasonló paramétereket tud felmutatni, és már az én szintemen is szinte végig futható. Majd akkor jövők ide vissza, akkor próbálom újra ezt a műfajt, ha elég erős leszek ahhoz, hogy futni is tudjak rajta."

Gondoltam mindezt aznap, órákkal a feladás után.

Másnap az eredményhirdetés és a hazafele utazás már kikezdte a dolomitkeménységű önigazolásomat. Mára pedig beteljesedett az örök igazság. Megbántam, hogy kiszálltam.

Minden igaz utólag is, de kicsit másképpen törik meg a fény az eseményeken. A hányás valóban váratlan volt, és valóban elgyengültem Auronzo-ig (50km), de utána nem voltam már rosszul, nem hánytam újra. Csak rettegtem attól, hogy a kevés kaja miatt elfogy az erőm, valójában nem romlott drámaian a helyzet. Oké, hogy elfáradtam 75 km-re és nem tudtam felfelé nyomni, de hát ez tök normális – még itthon is. Erőltethettem volna befelé kis adagokban a kaját, az izót. A talpam tényleg fájt, de mondjuk mi volt ez ahhoz képest amikor Jucika szült egy gyereket – ugyebár.  Sziszegtem, de nem üvöltöttem. 11:40 alatt megvolt a 70%. Kevés futással is simán beértem volna. Ott volt még az egész nap, délelőtt 11 körül jártunk amikor kiszálltam. Ezért jöttünk, nem volt hová mennünk, nem várt sehol senki, nem volt ennél jobb alternatív program. Ráadásul a legszebb rész jött éppen.

Utólag nem érzem, tragikusnak a fizikai állapotomat, izom, izület nem fájt, csak a talp kicsit.

Megint fejben voltam gyenge. Megint vártam, hogy jön majd a mentális gödör, ami aztán nem is hagyott cserben és 40 után és bejelentkezett. Fejben folyamatosan problémáztam, minden negatív gondolatot befogadtam, babusgattam, nagyra növesztettem, és minden pozitív kapaszkodót férfiasan elutasítottam. Jól megmagyaráztam magamnak, hogy miért is kell nekem feladnom, hogy miért is elég ez most így nekem. Talán a korral egyre kisebb a megfelelési kényszerem is, ami csökkenti a külső nyomást.

Valamit kezdenem kell ezzel (meg a frissítéssel). Valahogy újra képessé kell lennem uralni ezeket a helyzeteket.

Vissza fogok menni, az biztos. És nem túrázni megyek vissza az is.

Bukta után nem illik tanácsokat osztogatni, úgyhogy nem teszem. Látok abban hibát, hogy nem reggeli versenyt, nem rövidebb versenyt, és nem kevésbé szintes versenyt választottam elsőre.

A szervezés amúgy szuper volt, a pályán (legalábbis 75-ig) piros szalagok voltak végig, eltévedni lehetetlen. A frissítés szerintem rendben volt (hehe), legalábbis a kínálat gazdagnak tűnt, még ha nem is nagyon tudtam belőle fogyasztani. Kedvesek voltak nagyon a vendéglátók, látszik, hogy a turizmusból élnek.

Nagyon szép teljesítmények születtek, gratulálok mindenkinek, aki végigment. Fantasztikus teljesítmény.

Cs.

Cicóka_ jún. 30. Creative Commons License 50088

Sziasztok

azért jó h csak most írtad ezeket a sorokat :D

Májusban érdeklődtem h milyen a Börzsöny  túristajelzése, ha előbb olvasom ezt az a kis bátorságom is elszállt volna

Így is óvatosan kezdtem. 2* elmentem a Naszályra – 1* körbe jártam, a másik a Váci csata 30 túra volt. Ott azért kisebb az esélye h eltévedjen az ember.

Aztán elkezdtem az ismerkedést a Börzsönnyel . Eddig 4* voltam. Mindig Diósjenőről az erdei szabadidő parktól  indultam.

Első alkalommal fel Csóványosra és vissza, majd az ellenkező irányba Kámor/Csányi kert és vissza. A nem túl meredek lejtőket megpróbáltam megkocogni

2 nap múlva volt a Börzsöny Trail ahol a szintidő nekem egyenlőre elérhetetlen – meg különben is az utolsó pillanatban olvastam róla a neten.  Így esélyem  se volt indulni rajta, de nagyon mehetnékem volt így 7 órakkor nekivágtam és nagyon élveztem a dolgot.

Következő 7en újra végig jártam, próbáltam kicsit többet kocogni,  már jobban ismertem a terepet.

Múlt  péntekem a 2012-es Börzsöny Trail útvonalát jártam be. Csak a rajt és cél volt más – Hárombarát nyeregtől indultam. Nekem idáig ez volt a legnehezebb. Királyházára nagyon sokára  értem és az utolsó szakasz ami szinte végig emelkedett – alattomosan, sokszor alig észrevehetően – az se nyerte meg a tetszésemet. De a legvégén megint lekocogtam Dj-ig.

Vasárnap a Cserhátba  voltam Bánk-Romhány-Alsópetény-Bánk. Ez a túra/kocogás se volt rossz, de azért a Börzsöny sokkal szebb, vadregényesebb – teljesen beleszerettem.

 

Bocsi, hogy hosszúra sikeredett, meg lehet h nem is ide kellett volna beírni, de nem találtam olyan topikot h kocogó kirándulók :D

Azért remélem h  talán kicsit gyorsulni fogok, meg főleg h nem tévedek majd nagyon el.

További jó túrafutásokat kívánok

Cicó_

Előzmény: Pinyo (50086)
PapGabor jún. 30. Creative Commons License 50087

Sikerült összeizzadni egy beszámolót a Zugspitzről. Vigyázat, nem rövid!

Pinyo jún. 30. Creative Commons License 50086

Voltam két napot a Börzsönyben, mondjuk csak félórát sikerült futni, de nappali fényben sikerült eltévednem a jelzéstereléseken (Nagyirtáspuszta Z, Z+). Hát ha a Kör akármekkora része ilyen utakon megy, szívás. Az általam tapasztalt új jelek sokszor szeder és csalánerdőkön vezetnek át, majd a sok terepfutó jövőre remélem kitapossa.

Relatíve friss tuhu térképpel mentem ráadásul, ennek ellenére (vagy ezért) párszor a kirándulások alatt is elkavartunk. Remélem az áthelyezések mögött az unalmas dózerutakról való leválás is az egyik indok.

Pinyo jún. 30. Creative Commons License 50085

Kösz a figyelmeztetést

Előzmény: bandrás61 (50084)
bandrás61 jún. 29. Creative Commons License 50084

  Holnap éjfélig lehet kedvezményesen nevezni az V. Budapest Terep Kupa terepfutó versenyre.

 http://bpterepkupa.blogspot.hu/p/nevezes.html

bor_kedvelő jún. 25. Creative Commons License 50083

ezen kivül Csabi nyert a Mozart100-on és Carlos a Velebeit 47 km-es távján lett holtversenyben első

 

A Zugspitzen győztes német srác egy éven belül nagy sztár lesz, Transvulcanian a semmiből lett 5.! itt meg szintén nagyot durrantott!
Stephan Hugenschmidt, ismerkedjünk a névvel :-)

Előzmény: allez zserzseli! (50076)
CSERMANEK jún. 24. Creative Commons License 50082

Muhaha! Régen rötyögtem ekkorát...

Előzmény: allez zserzseli! (50081)
allez zserzseli! jún. 24. Creative Commons License 50081

szerintem nem fogsz utolérni. mivel előttem leszel :)

Előzmény: CSERMANEK (50080)
CSERMANEK jún. 23. Creative Commons License 50080

Nagyon szép eredmények születtek. És a sok teljesítő is fantasztikus. Hatalmas királyság hogy csodaszép kis hegyeinkben ilyen szuper teljesítményre tudnak felkészülni a népek. 

 

Remélem jönnek majd ide is beszámolók.

 

Szép a 11-ik hely. Remélem jól kifutottad magad es jovo heten utolerlek:-)

 

P.

 

Előzmény: allez zserzseli! (50076)
DonRazzino jún. 23. Creative Commons License 50079

Atros-szal keresünk két csapattársat csütörtök éjszakai 50 km-es kocogásra. 1.300 szint, sok aszfalt, nem túl technikás terep. 6 órás teljesítést tervezünk. A csapatnak együtt kell mozognia az útvonalon. 

 

http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5665

BaloghP jún. 23. Creative Commons License 50078

Zsófi segített reklámozni a mi pici kis Kaptárkő versenyünket, aztán kiderült, hogy eljönni nem tud mert akkor lesz a Zug. Szerdán azzal váltunk el, hogy vagy dobogó vagy haza se jöjjön, hát komolyan vette :)

Pinyo jún. 23. Creative Commons License 50077

Tiltakozom! Nem ér egy négy és fél órás futás lenyúlfarknyizni. :)

Előzmény: allez zserzseli! (50076)
allez zserzseli! jún. 23. Creative Commons License 50076

az eredményt nem én szereztem, de ott voltam a zugspitzen. mivel sokan nem is írnak ide, vagy csak read-only-ban vannak, ezért bátorkodom.. meg, hogy csanya a "fórumidegen" is átklikkeljen ide..

nagyon komoly eredmények születtek. elsőként zsófi hatalmasat ment, szuper versenyzéssel, az utolsó hegyen fogta meg a végig vezető svéd lányt. mikor beérkezett olyan volt, mintha csak egy 10 kilis futásra ment volna ki.

eördögh ákos befutóját is láttam a 60-on, ő is brutál jó időt ment szerintem. szurkoltam neki, kiábáltam magyarul, de gondolom nagy volt az adrenalin-szint, mert nem nagyon reagálta le :).

béla 10. helye, korosztályos 2. helye is kimagasló a 60-as távon, az eredményhirdetést sajnos nem tudtam megvárni, pedig jó lett volna látni a magyarokat a dobogón.

kiss miki 20 percet javított tavlyhoz képest, 8. lett abszolútban a 100-ason, és vele is úgy beszélgettünk, mintha épp bevásárlásból jött volna haza :)

oli korosztályos 9. a 100-on, pap gabi is nagyon jót ment azt első magashegyi nagy versenyén.

rajtuk kívül is rengeteg magyar volt, akik nem álltak dobogóra, de hatalmasat küzdöttek, legalább akkora eredmények ezek, mint a dobogós helyek. a mindig jókedvű váci élménykülönítmény, halmos laci a 100-ason, lászló szilvi sérült lábbal is végigment, andrás a gyomorproblémáival is jót ment, és még sorolhatnám a többieket, sokukat nem is ismertem.

nagy gratula mindenkinek!

wermescher ildivel is sok magyar induló találkozott, szembe mentek a mezőnnyel, mindenkinek szurkoltak, köszi érte!

nagyon jó kis verseny ez a zugspitze, most már 4 táv, szuper hangulat, sörsátor, bratwurst, egy ékszerdoboz kis alpesi városkában. sokkal jobb közösségi élményt tudnak teremteni a németek érdekes módon, mint az olaszok, vagy a franciák.. és mintha itt még mindig nem kizárólag csak a pénzről szólna ez az egész..

ha egy külföldi (alpesi) versenyt kellene választanod, akkor szerintem ez legyen az. itt nincs rosszkedvű ember, mindenki vigyorog, jókedvű, kezében a kolbászos zsömlével :))

egyébként pályacsúcs született 100-on (10:36!!!), meg gondolom a többin is, nagyon jók voltak a feltételek, gyors, száraz pálya, semmi hó tavalyhoz képest.

(lavaredo miatt én csak a 36-kilis futamon indultam, lazázósban, 4:30at mentem, korosztályos 11. hely, összetettet hagyjuk :). bár csak nyúlfarknyi táv, azért ez is fárasztó..)

 

 

 

zoncsi jún. 23. Creative Commons License 50075

Szívesen olvasnék egy összefoglalót a hétvégi magyar terepfutó sikerekről külhonban! Morzsák jöttek a FB-on keresztül, de ha valaki rendelkezik erre kapacitással, itt is meg lehetne említeni az eseményeket. Merthogy nagyon szép eredmények születtek, erről már biztos majd mindenki hallott, olvasott. Vagy épp ott volt, sőt, esetleg éppen ő maga szerezte az eredményt. :)

Pinyo jún. 21. Creative Commons License 50074

Ma voltam Brutálfutáson. Volt benne terep. A mesterségesen felsarasított részeken a tavalyi Vértes Maraton filmképei jutottak eszembe (beh kár hogy nem voltam), ott ez természetes volt. Itt csak utánzat. De lássuk be, az emberek igénylik a kényelmetlenséget. Van aki emiatt a hegyre futkározik fel-le, más a sárban hempereg.

Elm jún. 20. Creative Commons License 50073

"plusz termeszetidegen" egészen pontosan. Ami azért árnyalja a képet szerintem. :o)

Előzmény: csanya. (50072)
csanya. jún. 20. Creative Commons License 50072

Természetidegen. ilyet szól! -)

Előzmény: allez zserzseli! (50071)
allez zserzseli! jún. 19. Creative Commons License 50071

jaaa.. hallottam leallt ma a feszbuk. maradt a forum..tiszta para voltal gondolom.. Vmt kellett irni..

Előzmény: csanya. (50069)
csanya. jún. 19. Creative Commons License 50070

Ha kannát, asztalt mosnál

És nem mással foglalkoznál

Még mindig lenne

Ki kétszer menne Ágasvárra fel s le.

 

Előzmény: medvegyu (50064)
csanya. jún. 19. Creative Commons License 50069

Mert a fák úgy nőnek, bogy rajtuk van a turistajelzés. Természetidegen...MEGALOL!

Előzmény: allez zserzseli! (50065)
zoncsi jún. 18. Creative Commons License 50068

Ne szerénykedjetek! Simán hozzátok a diavetítőre átírt mesék színvonalát!

:-)

Előzmény: allez zserzseli! (50067)
allez zserzseli! jún. 17. Creative Commons License 50067

:)

na igen, PNL-é kicsit jobb, mint a miénk :))

kössssz!

Előzmény: medvegyu (50066)
medvegyu jún. 17. Creative Commons License 50066

És viccre is próbáltam venni azér', az elejét részben nyúltam :-):

 

http://hycry.wordpress.com/2010/07/27/parti-nagy-lajos-dilettak/

Előzmény: allez zserzseli! (50065)
allez zserzseli! jún. 17. Creative Commons License 50065

:)))

áááááá medvegyuuu!!!!

jajjj. hát férement a poétika.

 

egy szóval sem hibáztattalak titeket! sőt! minden eltévedést mi/én néztünk be. tudtam, hogy csak turista jelzés van. ez tök rendben is volt, szinte minden jelzés új volt. 

nagy respekt az újrafestésért. és azért, hogy nem használtok plusz természetidegen dolgokat a jelöléshez. 

de ez a figyelmetlenségemre, bamulásomrab nem mentség :)

 

teljesen egyetértek minden soroddal,

szórom magamra a hamut lapóttal (régisen lapáttal). 

 

elnézést, ha félreérthető voltam. de tudjátok be a rossz humoromnak. :)

 

remélem kimagyaráztam :)

Előzmény: medvegyu (50064)
medvegyu jún. 17. Creative Commons License 50064

felfut a vér hirtelen az emberi agyban

mint a borostyán a ház falán, valamint az ablakban

poétikád választ kíván több ponton

az erdőben tájékozódni is kell és ezt jó szándékkal mondom

 

ahhoz hogy jófelé menj, nem festhetünk be mindent rózsaszínnel

ha mind így tennénk, egyszer csak jól elfogyna mindenki engedélye

meg nem is találnád meg akkor sem az utat

ha több száz rendező minden irányba felfújná a rózsaszín nyilat

a szalagot meg átkötik rendre, ki tudja kik

nem lehet mindmellé őrzőül állítni valakit

az élő fába szögelés is nagyon rossz ötlet

és sok rendező kint is hagyja maga után ezeket a bűnjeleket

 

ha eccer evvel szembenéz e ,,terepfutó klikk''

akkor tudunk érdemben beszélgetni a megoldásról itt

 

így most marad nekünk a turistajelzés sűrítése erre a hosszú távra

ha biztonságos és fenntartható megoldást keresünk a tájékozódásra

s bár nem vagyunk mi egy sem festőművészek

idén is jó tíz napot töltöttünk jelzésfestéssel

azért hogy sehol ne okozzon gondot a tájékozódás

koptattunk ecsetet, kesztyűt, ágvágót, baltát

 

mert az erdőgazdálkodó évről-évre kivág sok jelzést,

és úgy döntik a fákat, hogy alig járható az ösvény,

valamint a sok vihar is kidönti a meggyengülő fákat,

ezek eltakarításában is segítettek önkéntesek, hogy jól tudjatok haladni mindnyájan

 

a teljesítőnek viszont a felújított jelzésen is marad feladata,

követnie kell a térképvázlat szerint a megadott útvonalat

legyen írva neved nemesi ipszilonnal, vagy pontos ível

ha lefutnál az útról és elfogyna a jelzés, egyből kapd elő az útleírást és a vonatkozó sort olvasd el

pár másodperc az egész és nem fogsz kóvályogni hosszasan sehol

jövőre pedig mindezt már fejből tudod

 

hogy lehet követni az utakat, azt azért is remélném,

mert a cseh teljesítők többen megdicsérték

pedig 20 óra körül teljesítettek ők is tavaly

és nem voltak még a mátrában előtte soha

 

ha pedig valahol ne adj isten hiányos a jelzés, térkép, leírás

írd meg nekünk konkrétan, hogy hol, vagy készítsd el a javítást

(és mindenki megköszöni a konkstruktív hozzáállást),

végül gratulálni szeretnék e helyt  is az első teljesítésedhez!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Előzmény: allez zserzseli! (50055)
tv1k jún. 17. Creative Commons License 50063

Ha nem ugyanazt a kört futod akkor is hasznos, mert felismeri az azonos résztávokat (szegmenseket) és automatikusan összehasonlítja a saját korábbi eredményeiddel és mások eredményeivel. De csinálhatsz kézzel is szegmenseket.

Előzmény: allez zserzseli! (50062)