Ez ugyan már vájkálás, mégis, úgy gondolom, hogy az
- Ön japán, ugye?
kérdésre a spontán reakció a jelen idejű, azaz a honnan tudja?.
Viszont, ha a másik nem kérdez, hanem mondjuk így felel:
- Örülök, hogy egy japánnal beszélhetek.
- akkor a múlt idejű reakció van helyén.
Rumci megoldása, (miből jött rá) is egyértelműen a befejezettséghez rendeli a múlt időt, ezzel szemben a jelen idejű alak a befejezetlenségre utal (szándékosan kerülöm a folyamatosság szót).
Kedves Hyuji! Remekül tudsz magyarul, gratulálok! Szerintem szituációs különbség lehet a kettő között. A "Honnan tudja?" egyszerű kiváncsiságot fejezhet ki, a "Honnan tudta?" pedig utalhat arra, hogy a válaszadó a másik előzetes viselkedéséből stb. már következtethetett a helyes megoldásra. :)
Szerintem mindegy. A „B”-ben viszont az „Igen, japán vagyok.” helyett bőven elég annyi, hogy „Igen.” Az efféle tételesen megismétlős válasz nagyon tankönyvszagú. A „honnan tudja/tudta?” helyett esetleg mondhatod, hogy „miből jött rá?”.
En kulfoldi vagyok es most nem lakom Magyarorszagon. Es most van egy kerdesem,ami szol a magyar nyelvrol.
A: On japan,ugye?
B: Igen,japan vagyok. De honnan tudja/tudta?
Szerintetek a fenti mondatokban "Honnan tudja" vagy "Honnan tudta" melyik jobban hangzik? Vagy nincs nagy kulonbseg koztuk? Nem vagyok magyar,ugyhogy nem tudom,hogy melyik jobb. Nagyon orulnek,ha valaki valaszolna ra. Elore is koszonom!
Nem találom az OH-ban, újságokban viszont mindkét írás visszaköszön (az index.hu a Dubaj alakot kedveli, tulajdonképpen itt döbbentem meg, mert azt hittem, i-vel írandó).
Van két különböző lexéma. Ezeknek a kiejtése bizonyos nyelvváltozatokban azonos, bizonyos nyelvváltozatokban különböző. Ezen nyelvváltozatok elsősorban földrajzi meghatározottságúak, tehát nyelvjárások. Kísértetiesen hasonló eset, de jóval kevésbé földrajzi meghatározottságú megoszlással: lábas ’olyan, akinek, aminek lába van’ – lábos ~ lábas ’a fazékhoz hasonló, de annál alacsonyabb, főzésre haszn. edény’. Vannak olyan emberek, akiknek a nyelvváltozatában a két szó homonima, és vannak, akikében nem is azonos az alakjuk.
Azt hiszem, ennek nem az a kritériuma, hogy adott területen mindenki úgy beszél-e, hanem azon, hogy az adott területen mi a többség anyanyelve.
Azt hiszem, hogy az ë azért más probléma, mint általában a tájszólási/nyelvjárási jelenségek, hogy itt a különbségeket sokan egyszerűen nem is hallják. Aki nem képes a zárt ë ejtésére, az általában füllel nem fedezi fel a különbségeket.
Nem elméletileg, hanem gyakorlatilag is tájszólás. Aki helyben nem használja, azt tartják róla, finomkodik. Van egy rábaközi falucska, Egyed, amelynek a nevében a helyiek az első e-t nyíltan, a másodikat zártan ejtik, tehát épp fordítva, mint az országos átlag az "egyed" közszóban. Ezt a tényt a környező falvakban még ismerik, úgy is ejtik a nevet, odább már nemigen.
Földrajzi megoszlásról szoktak beszélni, de nem lepődnék meg, ha urbanizációs jelenség is lenne a zárt e-zés eltűnése, azaz ha zárt e-ző vidékek városaiban ritkább lenne a jelenség, vagy ha a jelenségben korosztály szerint is lehetne különbséget kimutatni. Majd akik aktívabban foglalkoznak a dialektológiával, megírják, mit mutatnak az új felmérések (már ha vannak).
Még megkérdezném, ha tudod esetleg, hogy a lakosság 30%-a az korfüggően oszlik- e meg, vagy véletlenszerűen, esetleg tájszólás jellege van-e a hëgyës/hëgyes megkülönböztetésének.
A zárt ë és nyílt e-t megkülönböztető beszélők (a lakosság úgy 30%-ának szokták saccolni) valóban különbséget tesznek a hëgyës és a hëgyes között.
Ez azonban nem intonációs, mint a vietnámiban (és pont, hogy a vietnámiban NEM írják egyformán: a vietnámi írás jelzi az intonációkat, azért van olyan baromi sok mellékjelük), hanem más nyílásfokú fonéma.
Esetleg használj helyette gondolatjelet: Képzeld, Julcsi rengeteg ideig vásárolt a boltban — de lehet, hogy csak lézengett, és nem is vett semmit.
Persze ez nem megy akkor, ha a … időbeli szünetet fejez ki, pl.: Poirot belép az ajtón... körülnéz... és most... most meglátja az ágyon a holttestet...
Szerintem is - öööö: SEM. Nyomozásom során Keszlernél sem találtam erre nézvést utalást (csak ?-!-"-re), csak egy tipográfiai/nyomdai pps-en szerepelt (ott tagoló funkcióval ráadásul), és az zavart meg. Köszi a megerősítést.
Három pont után teszünk vesszőt? Vagy nagy hiba, ha elhagyjuk? Pl. Képzeld, Julcsi rengeteg ideig vásárolt a boltban..., de lehet, hogy csak lézengett, és nem is vett semmit.
Vietnámban vannak szavak melyeket ugyanígy írnak, de kiejtéstől függően mást jelentenek.
Én mint 56 éves apa vitába keveredtem gyermekeimmel a következőkről:
Én úgy gondolom, de lehet tévedek, hogy a "hegyes ceruza" ill a "hegyes vidék" kifejezésekben máként ejtik "legalábbis az idősebbek" a "hegyes" szó végén lévő "e" hangot.
Tehát ha fognánk két ceruzát az egyiket kihegyeznénk a másikra pedig azt tompán hagyva rajzolnánk egy konkrét hegyet (mint hegységet), akkor önmagával a kiejtéssel irányítani lehetne egy másik embert:
Kérem a hegyes ceruzát /hegyes azaz szúrós végű ceruzát/ vagy
kérem a hegy-es ceruzát /az oldalára rajzolt hegységgel/
Az egyik estben tehát a "hegyes" mint a szúrós szinonimája teljes szóként jelenik meg a tudatunkban, magasabb e hanggal a végén, a másik estben hegy-es ragozott módon, lejebb vitt e hanggal a végén.
Úgy gondolom ez nem nyelvtani szabály, hanem az élő nyelv által elkülönült kiejtésbeli változat hasonlóan a vietnámi példákhoz.
Tévednék és ez csak az én fejemben van így? Segítsetek eldönteni.