Nekem a Tull 70-es évek zenéje mindig is hullámvölgy és hegycsúcs volt. Sosem értettem, hogy egy Passion Play után hogy lehet kiadni egy War Child-et, egy Minstrel után egy Too old-ot, aztán meg egy Songs from the Wood-ot. Azok mellett, hogy természetesen tiszteletben tartom a véleményed, szerintem a Too Old album a Minstrel és a Songs from the Wood között nagyon jelentéktelen.
A Jethro Tulltól a kedvenc albumom: Too Old To Rock 'n' Roll: Too Young To Die! Csodálkozom, hogy sokan nem látják benne a szépet, a Jethro Tull zenéjét kedvelőket beleértve. Igaz az album nehézkesen kezdődik, de a "From A Dead Beat To An Old Greaser" egyszerű és csodálatos hangszerelése kárpótol. Általában este hallgatom meg ezt az albumot, de a "The Chequered Flag (Dead or Alive)" végéig nincs megállás (vinilen van meg eredetileg, de ma már a bónuszus cédét hallgatom gyakrabban). Nem a fuvola hangjának hanyagolása miatt jó ez a két csodálatos szám (egyébként szeretem a fuvola hangját), hanem van bennük egy meghatározhatatlan gyengéd erősség. Nem nevezném tipikus JT számoknak, de ami közöttük hallható az igazi Jethro Tull ZENE fülemnek.
a segítségeteket kérném: regisztráltam a Not Yet zenekaromat a http://www.converse.hu/sziget oldalon. itt zenekarokra lehet szavazni, naponta egyszer 1-5 skálán. aki nyer, tehát a legtöbb szavazatot kapja, annak lehetősége nyílik játszani Sziget Fesztivál 2008 Wan2 szinpadján, elsőnap.
annyi a dolgotok: - hogy az oldalon regisztráltok egy emailcímmel - aztán visszaigazoljátok
majd naponta egyszer: - beléptek a regisztrált emailcímmel és jelszavatokkal - rámentek a szavazásra - megkeresitek a Not Yet zenekart - megdobtok minket 5 csillaggal, majd megnyomjátok a nagy piros gombot.
és ehez mit szólnak kedves Tull rajongók? :-) bár nem progresszív rock, inkább posztprogresszív-pszihedelikus-neohippie... de azé hallgassatok:> www.notyet.hu KONCERT! május7.Filter
Hát nem egy Fradi-címer egyik sem. Na, az szép! :)
A Tull szerintem nem erős borító fronton. Persze ez is relatív, kinek mi tetszik. Ami szerintem jól sikerült az a This Was, a Stand Up, a Heavy Horses, a Songs from the Wood és a Thick as a Brick.
Pedig ez egy Zarkowsky kép. Ő pingálta a Roots To Branches, a Divinities és a Secret Language Of Birds borítóját is, de gondolom azokat is szörnyűnek tartod :-)
Nekem is megvan a Luganoi koncert nem rossz anyag. Azt is aláírom hogy már nem a 70-es évek minőségében hozza a Anderson a magasakat, de azt azért nem vettem észre hogy jelentősen csökkentette volna az ének mennyiségét az instrumentális játék irányába. Inkább csak másként énekel mint korábban. A svájci jazzfestiválok meg előszeretettel hívnak meg rock bandákat, Deep Purple, Gary Moore, Eric Clapton sem igazán tartozik a jazzerek közé.
Ráadásul az olasz/görög kiadáson (az LP-n biztosan, de lehet, hogy a CD-n is) a Barleycorn-t Georgios Dalarassal közösen énekli Anderson. Na ezt jó lenne beszerezni.
Nem tudom esett-e szó itt korábban az A Little Light Music című koncertalbumról. Aki még nem hallgatta, annak nagyon ajánlom. Aki már hallotta, annak is. :)
1992-es felvétel, Ian Anderson mellett Martin Barre, Dave Pegg és David Mattacks játszik még a lemezen, aminek anyagát több koncertből válogattak össze (London, München, Berlin, stb...).
Remek akusztikus darabokat is játszottak, többek között a Traffic által is játszott John Barleycorn című nótát.
Még egy adalék az előző gondolataimhoz: A Jethro egyre többet játszik jazz fesztiválokon is, pl 2005 Lugano, ezt viszonylag könnyen meglehet szerezni a neten, nagyon jó minőségű felvételen.
Csak meg kell hallgatni/nézni az utóbbi évek koncert felvételeit és egyértelműen érezhető a magas hangok kiéneklésénél. Az instrumentális jelzőt azért mondtam, mert az első 3 lemez egyértelműen blues-os volt, és itt bizony elég tág lehetőség van az imprózásokra. Hallgasd meg a Bursting Out-on a New Day Yesterday..-t és a közé iktatott fuvola szólót... Érdemes!!!
A legelső This Was meg bármelyik akkoriban menő rytmn&blues albummal felveszi a versenyt. Az Aqualung talán legjobban elimert albumuk, a Thick As A Brick-et meg az egyik legjobb concept albumnak tartják ma is. A Living In The Past meg a koncertalbumok közt szerepel előkelő helyen. A maradék is remek album egytől egyig.
