Magyar kolóniák, magyar diaszpórák, München, Köln, Frankfurt és a Wessiek, Berlin és az Ossiek, die Mitteldeutsche, Svábföld, és mindenki más. Állítólag mindenki ismer mindenkit. Mégis, egy jó barátnőm arra panaszkodik, a gyermekei nem tudják kivel gyakorolni az anyanyelvüket Münchenben. Lehetséges ez? Magyar ovi, magyar iskola, magyar játszóház, magyar táncest, magyar klub? Magyar családok, magyar baráti társaságok, magyar kivándorlók, magyar munkavállalók.
Lehet, hogy megrettent a feladattól: Nulla némettudású valakinek munkát találni...
Freiburgban éltünk 4,5 évet. Azért ennyit, mert a kimenetelünk másnapján nyilvánvalóvá vált, hogy a főnökünk egy elviselhetetlen, pszichopata hazug emberileg nulla valaki, és gyakorlatilag azonnal elkezdtünk másik állást keresni. Négy évig tartott, míg találtunk, először csak a férjemnek, a freiburgi fizetésnél húsz százalékkal kevesebbért - de mindegy volt az is, csak onnan elmehessünk.
Mindezt németországi lakcímről, haladó némettudással, meglehetősen jó angoltudással, diplomával, doktorival, és egy olyan szakmával, amire állítólag van némi kereslet (vegyész).
En is Erdelybol vagyok, es ugyanabban a hajoban evezek mint te. Mar 5 honapja tervezgetjuk a csaladdal a kimenest, egyreszt mert abbol a 2-300euronak megfelelo jovedelembol a letminimum aljan vagyunk, masreszt pedig nem szeretnem a gyerekeimet itt felnevelni! Elore mi is egyutt akartunk menni, mert egy regi jo barat aki mar kint van 2 eve, felajanlotta hogy segit munkat es lakast szerezni, de mikor konkreta valt a dolog visszalepett. De nem adtam fel, es ugy dontottunk hogy elore kimegyek en, es ha mar van melo es lakas, akkor johet a csalad is. Sajnos az en nemet tudasom is majdnem nulla. Az angolt jo kezdo szinten beszelem, de persze Nemetorszagba ez nem sokat er. Oktober 27-en kell menjek Budapestre, hogy letegyem az eskut a magyar allampolgarsag megszerzesehez, utanna kerem a magyar utlevelet, es ha az is megvan "irany nemetorszag".com. Megnezheted ezt a honlapot is, sok hasznos info van rajta. Tehat ne add fel az almod!!! Hatha osszefutunk kint?.
én nem azért írtam ezt, mert nelétezneilyen, vagy ne kívánnám neked, hogy ilyen mebert találj, de az emberek óvatosak és ha így az interneten egy idegen úgymond "felkér keringőre", attól sokan inkább visszíhúzódnak. Én csak a saját tapasztalataimra alapoztam. Amikor kijöttem egy közvetítő által, az csak lenyúlt a díjat és aztán semmiben sem segített, bedugott egy lakásba, amiról azt mondta hogy havi 200 Euro lesz és aztán jött a tulaj a pénzért, ami 900 Euro volt.
Én csak azt akartam mondani, hogy nekem már sokszor írtak idegen emberek, hogy segítek-e nekik kijönni. Igazából fogalmam sincs, hogy segítenék, hogy kereshetnék én valakinek állást...lakást még talán, de hol engedi ezt meg a szabadidőm, hogy ezzel foglalkozzak???
Ebben nincs semmi rossz indulat, de a legtöbb ember, akit ismerek elzárkózik az ilyesmi elől. Nyilván, ha itt lennél kint és írnál, mondjuk menjek már el veled a lakás vagy állásnézőbe, mert kellene fordítni, biztosan segítenék és elmennék, de nem tudnék helyetted keresni neked dolgokat. Tehát ilyen szinten működik, én csak arra értettem, hogy más nemfogja megteremteni neked az alapokat, hogy te csak kigyere, azt neked magadnak kell és ennek lépéseiben biztosan találsz segítséget is. Ne haragudj, semmi bántót nem akrtam írni, csak ez volt a meglátásom. Szorítok nektek, hogy ki tudjatok jönni és sikerüljön az elképzelésetek.
Igencsak sok hozzászólás érkezett, mindenkinek nagyon köszönöm hogy megosztotta tapasztalatait. Valóban a legbölcsebb az lenne ha egymagam próbálnám meg, ha pedig sikerül akkor a család is jöhetne. Idehaza a legtöbben azt mondják hogy nem vagyok normális azt itthagyni amim van hiszen minden ami kell sajátom; ezzel egyet is értek viszont nem akarom megvárni amíg a lányom felnõ és már nem lesz sem alkalmam sem erõm hogy segítsem útjára amikor eljön az idõ hogy "ki kell repülnie a családi fészekbõl". Amivel sikerült megrémítenetek a sok régió, az ezeknek eltérõ szokásaival és rigolyáival, a nyelvi dialektus eltérése; puff neki! Tisztelt Lena, talán frappáns(?), szókimondó véleményed a dolgokról számomra érdekes, mindenesetre a barátság szó fogalma mindenkinek mást vagy nagyban eltérõ fogalmat jelenthet, egyben ez már rögtön jellemzi is az embert. Barát és kolonc valaki nyakára eltérõ gondolat, persze nyilvánvaló hogy legmélyen létezhet akár hátsószándék és a kihasználásra jellemzõ hajlam, de hogy számomra melyik a jellemzõ azt nem fogom ecsetelni viszont egy történetet írnék le aki gondolja elolvashatja. Évekkel ezelõtt, 1998 tájékán, elsõ munkahelyemen rendszergazdaként korlátlan internet közelébe tudtam férkõzni; ezzel el is kezdtem a "barátok keresése" akciót. Nem volt semmi konkrét elképzelésem a dologról, a hátsószándék pedig eszembe sem jutott hiszen én magam sem tudtam mit akarok a dologtól. Sikerült is megismerkednem több külfödön élõ magyarral, részben Amerikai és Ausztrál területekrõl. Pár év alatt kapcsolatom a szóbanforgó személyekkel megerõsödött, annyira hogy 2002-ben Ausztráliából és Kanadából is meglátogattak, mind ugyanazon évben. Nem hívtam meg õket, csak szóltak hogy jönnek; elõbb nem vettem komolyan addig míg az Ausztrálok nem kopogtak az ajtón. Vicces volt mint mondjak :)) Két hét eltelte után jött a Kanadai barátom, vele több idõt töltöttünk el, körbejártuk vele egész Erdély területét, nagyon szép emlék számomra mai napig is. Ez utóbbi barátunk több ízben felajánlotta hogy utazzunk ki hozzá, mai napig nem éltünk a lehetõséggel, holott hetente beszélünk több alkalommal is. Röviden, a számunkra túl nagy távolság az oka hisz Kanadáról van szó. Ugyanazon év szeptemberében egy másik barátom hívott meg Portugáliába ahová el is utaztam, három hónapot töltöttem el ott; lakbért, mobilkártyát, ruházatot, élelmet és minden egyebet saját magam fizettem holott a legjobb barátomhoz utaztam és õ hívott meg. Ezzel el is mondtam mindent a koloncosságról. Véleményem szerint az hogy egy újabb nyelvet akarok megtanulni csak a hasznomra válik, azesetben ha meg sem próbálom a Németországi kiutazást, akkor is. Elsõdleges pont tehát a nyelv elsajátítása, azt követõen neten keresgélhetek szállást és munkahelyet, nemkevés pénzel pedig ott egy darabig próbálkozhatok és ha nem volt szerencsém hazautazhatom. Véleményetek alapján, legalábis ahogyan én értelmeztem, ha ezekbõl egy is hiányzik semmi esélyem. Ezúton is köszönöm mindenkinek a véleményét és hogy megosztottátok eddigi tapasztalataitokat. ;)
Állást mindenképpen otthonról érdemes keresni, akár itt is: http://arbeitsamt.de
A lakást szintén otthonról intéztem még. Münchenben dolgozom, és a lakást ennek megfelelően az itteni illetőségű http://www.mrlodge.de honlapon kerestem, ahol bútorozott, teljesen felszerelt lakásokat kinálnak határozott időre. Nem olcsó, de indulásnak mindenképpen jó. Ehhez persze kezdőtőke kell, mert közvetítési díjat és a bérbeadónak kauciót is előre kell fizetni. Én ezekre még Magyarországon, az akkor fizetésemre hitelt vettem fel, amit azóta innen törlesztek. Ha nem Münchenbe, hanem máshova mennétek, akkor hasonló bútorozotl lakást itt lehet találni: http://www.mrlodge.de/das-netzwerk
Természetesen célom volt, hogy a mr-lodge-féle lakésból minél hamarabb kikerüljek. Elsőre 3 hónapra vettem onnan lakást, és mivel a hosszabbításoknál a közvetítési díjat újra és újra ki kellett volna fizetni, ezért az első naptól kezdve kerestem másik, olcsóbb lakást. Münchenben ez nem egyszerű, mert a kinálat ugyan bőséges, de a kereslet sem kevés. Minél olcsóbb egy lakás, annál nehezebb megszerezni. Ma egy szoba-konyha-fürdőszobás lakásban élek havi 430€-ért, míg a mr-lodge-féle ugyanekkoráért 700€/hó lakbért fizettem. A lakás e pillanatban nincs még teljesen berendezve. Minden hónapban vásárolok valami bútort, ahogy a pénzem engedi.
A többi hozzászólóval egsetértek, nem kellene rögtön az egész családot kihozni, csak ha már a stabil munkahely és lakás biztosítva van. Így még mindig megvan az esély a visszatérésre, ha valami miatt balul sül el a dolog.
Alapvető nyelvtudás nélkül nem sok esélyt adok a sikerre. A nyelvet nem itt kell megtanulni, itt már valamennyire tudni kell, és legfeljebb az otthon szerzett alapokat elmélyíteni.
Érdekes, amit írsz, de ebben is hasonló a tapasztalatom, bár én 9 éve Bajorországban élek, de néha találkozom más tartománybeliekkel és azt kell, hogy mondjam, hogy iszonyat különbségek vannak egy országon belül a népcsoportok mentalitását illetőleg. Ezért sem szabad a németeket egy kalap alatt általánosítani, mert minden területen egész mások a jellemvonásaik. A bajorokról én is azt tudom mondani, hogy nyíltak, vendégszeretők, barátságosak, én jól érzemmagam itt és már tudok "boarisch" beszélni is. :-)
Pár érdekes bejegyzésem a témában, annak, akit érdekel:
boldogult fiatalkoromban még az orosz volt divatban:]
a szászokról szót sem vagy semmit, Chemnitzben éltünk 5 évet, ott bontogattam szárnyaim a némettanulással:) hiába volt-van ott rengeteg magyar irritál hogy sokan felveszik a német állampolgárságot és utánna meg se nyikkannak az anyanyelvükön azzal a felkiáltással hogy ők németek (68-75 közötti időszakban sok magyar vendégmunkás kint felejtette magát) a legszebb hogy mivel egymással jártak össze németül a mai napig nem tudnak igazán
Chemnitz után jött Stuttgart 8 évig :] mikor a volt főnököm első nap mondta hogy : Frau .... gehen Sie vespern, néztem mint borjú az újkapura hogy mit csináltam rosszul, aztán pár szó után rájöttem reggelizni küldött:) nem volt könnyű a sváboknál, eléggé szemellenzősen viselkedtek velünk szemben, sok a gazdag és azoknak a 90% lenéz mert "alantas" munkát végzel, vagy azért mert dolgozol és nem egész nap malmozol vagy teniszklubba jársz . volt egy pár keletnémet és külföldi munkatársunk velük nagyon jól kijöttünk (húsboltban voltam a felvágottasnéni)
Stuttgartból a bajorokhoz költöztünk 3 évvel ezelőtt, ez volt az a döntésünk amit nem bántunk meg:) valahogy nyitottabbak az emberek, eddig nem vettem észre hogy bajuk lenne az hogy akcentussal beszélek, az egyetlen amit nem tudnak az a nevünk helyesen kiejtése:) vannak német és magyar barátaink, van 1-2 török nő akikkel jól kijövök de mikor megpróbálnak az igaz hitre tériteni akkor hajam égnek áll:] tegyem hozzá nem azok a fajták akik pingvinként mászkálnak utcán (pingvin= csador + burka+abaja)
a röhej az hogy szeretnénk a lakásból kiköltözni mert a legszélső-legfelső ugyhogy télen a falak miatt eléggé hűvös de eddig nem sikerült egy tartományon belül költözködni:)) kiváncsiak vagyunk hova vet a sors legközelebb:D remélem nem Hambugrba vagy Flensburgba vagy valami hasonlóan messze levő városba:)
Én 12 évig tanultam, általános isk, harmadikos koromtól németet, mikor kijöttem, pont a felsőfokú nyelvizsgaelőkészítőre jártam. Tehát elvileg jól kellett tudnom. Én a nyelvtant nagyon vágtam, de alig volt szókincsem. Aztán itt meg rámömlesztették a bajort, néha svábot, frankot, hogy egy kukkot sem értettem...de belejöttem. A sachseniről ne is beszéljünk, engem az direkt irritál a "sistergésével". :-)
Nagyon igazuk van a többieknek, hogy előbb körbe kellene szimatolni itt egyedül, aztán kijönni a családdal. Bár nyelvtudás nélkül ez is lehetetlen. Én nővér vagyok, a blogomban leírtam mindent a munkámról, hogy hogyan zajlottak a kezdetek és mi hogy van itt ezen a területen.
Abban is mindenkinek igaza van, hogy itt sincs kolbászból a kerítés. Van egy normális fizetésünk, amiért keményen megdolgozunk, de ennek függvényében minden drága, az élelmiszer, a gyógyszerek, az orvosi ellátás bizonyos részeiért is külön fizetni kell (női ultrahang pl. , vagy a fogorvosnál a professzionális megelőzőkezelésért, sok gyógyszert nem írnak fel piros receptre, hanem csak zöldre - magán - és magadnak kell fizetned a teles árát... pl. kellett nekem Hepatitis oltás, otthon a kórházban kötelező volt a nővéreknek és a kórház adta ingyen, itt a munkahely nem adja, és ha magam adattam volna, úgy rémlik 80 euro lett volna, otthon 5.000 ft-volt). Mindennek horribilis ára van, alkatrészeknek, vagy ha valamihez szerelőt kell hívni, már eleve a kiszállásért 40-50 Eurot felszámolnak, még ha semmit sem csináltak. A háziorvos utazásra is csak úgy adott tanácsot, hogy milyen oltások kellenek, hogy az nem "Kassenleistung", az privát, mármint a tanácsadás, azt is kiszámlázták. Szóval, amit megkeresel pénzt, azt igen be is kell osztani, hogy maradjon belőle és ne állj hó végén nullán. Mondjuk nekünk ez nem probléma, mert nem riadunk vissza túlóráktól és mellékállásoktól sem. Épp most akadtam ki, hogy ahol veszem Báckernél mindig a kenyeret, felemelték a zsemlét 30-ról, 35 Centre darabját, egyszerű mezei zsemle, nem magos, amik 65-70 Centbe kerülnek....
Én azt vettem ki Csaba, a szavaidból, hogy ta olyan embert keresel (nevezhetjük baleknak is :D), akivel összebarátkozol és majd barátságból istápol téged, segít a kezdetekben. Ilyen emberek léteztek régebben, jó magam is e segítőkész féléből vagyok, de meg kell mondani azt is, hogy manapság minden embernek vannak saját problémái, kevés a szabadideje és senki sem vesz fel szívesen egy plusz problémát az életében. Nem sok ember van, aki venné az időt és fáradtságot, hogy telefonálgasson neked lakás után vagy munk után, vagy megengedné, hogy kezdetben x hétig nála lakjál. Ezt csak azért írtam, mert ha erre számítasz, nem hiszem, hogy itt felkarol bárki is.
Nekem 3 éven át egy küzdelem volt itt az életem hivatalokkal, a beilleszkedéssel, de "integrálódtam" - így divatosan, ahogy most itt szeretik ezt nevezni - azaz beolvadtam, ebben előnyömre volt, hogy a párom német, tudott sok miindenben segíteni, de egy magyar párnak eleve nehezebb beilleszkednie és amit megfigyeltem az ismeretségi körömben: magyarok (és más külföldiek is) mindig a saját "fajtájuk" társaságát keresik és nem "keverednek" a németekkel, ezáltal nehéz a befogadásuk is.
ezért is jó a magán:))) egy évben egyszer zárnak be 2 hétre karácsony és vizkereszt között, az összes szünetben lehet vinni a "kölköket".
ovosa még a messzi jövőben van , meglátjuk milyen lesz
1-2 dolog van itt is amit mi viszünk be vagy "házi feladat" most pl gesztenyét kellett gyűjteni , minnél többet mert a gyerekeknek fürdőt csináltak belőle, bazi nagy kutyakosárban 10 centi magasságig van gesztenye:D
ilyenkor lehet látni hogy a fák alatt már reggelről úgy néz ki mintha felsöpörtek volna
600 euro nagyon durva ( legalábbis a pénztárcának)
Miert haragudnek meg? En csak a sajat tapasztalataimat tudom megosztani, ha masnak mas, hat hajra. Erre jo a forum.
Mi Freiburgban Doriert havi 600 eurot fizettunk a napi 8 oraert. Brutal volt.
Es az ovi sem volt olcso, bar arra mar nem emlekszem, mennyibe kerult pontosan, talan fejenkent 200 eur 1 etkezessel, a reggelit vigye a gyerek magaval. Es MINDEN nyomorult iskolaszunet ovodai szunet is volt egyben. Marpedig abbol sok van. Tobb, mint amennyi szabadsaga egy dolgozonak.
Berlinben ingyenes az ovoda. sot, az iskola elotti evben talan mar kotelezo is, de ebben nem vagyok biztos.
lehet megharagszol de ellent kell mondanom, igaz az 1 éves fiam még csak bölcsibe jár ,helyet sajnos( bár mégis hála istennek) nehezen találtunk igy egy alapitványi-magánbölcsi lett belőle, pelenkapénzzel -kajapénzzel összessen 360 euro, az államiban nem sokkal kevesebb lenne a havi dij
bis zum 3. Geburtstag
bis 4 Stunden täglich
120,00 EUR
über 4 - 5 Stunden
142,00 EUR
über 5 - 6 Stunden
164,00 EUR
über 6 - 7 Stunden
186,00 EUR
über 7 - 8 Stunden
208,00 EUR
über 8 - 9 Stunden
230,00 EUR
über 9 - 10 Stunden
252,00 EUR
über 10 Stunden
274,00 EUR
ehez jönne még napi 3 euro "játékpénz"ami ugyebár összeszorozva 60euro,48 euro kajapénz tehát ugyanott vagyok ahol a part szakad ráadásul ugyanannyi dada és nevelőnő van a 18 fős csoportokra mint a fiam bölcsijéban a 9 fős csoportokra
3 Jahre bis Schuleintritt
bis 4 Stunden täglich
65,00 EUR
über 4 - 5 Stunden
73,00 EUR
über 5 - 6 Stunden
81,00 EUR
über 6 - 7 Stunden
89,00 EUR
über 7 - 8 Stunden
97,00 EUR
über 8 - 9 Stunden
105,00 EUR
über 9 - 10 Stunden
113,00 EUR
és igen ez az összeg nyugaton, münchentől nem messze, Kempten irányában
az elso es legnehezebb, hogy tisztesseges kezdotoke nelkul nagyon kicsik az eselyeid.
Szerintem ha nem allasra, hanem csak "blindre" jossz ki, es nincs senki aki befogad par hetre-honapra, akkor also hangon kell ~4-5000 Eur. Ennyibol kifizeted a kauciot, meg a jutalekot az ingatlanosnak, 2000-2500 mar el is ment. Nagyon szerenyen eldegelsz a maradekbol, es ezerrel keresed a munkat.
Ha tudsz allast talalni otthonrol a neten az mas, de tenyleg kockazatos - en csaladdal nem mennek ebbe bele csak egyedul.
En azt tanacsolnam hogy ki kell jonni egyedul, nem kockaztatni az egesz csaladot, ha beindul par honap utan johetnek utanad. Oriasi bukta es sokkal nehezebb ha egybol a gyerkocre is figyelni kell, ha nem lehet "akarhol" aludni, ha egeszsegesen akarsz enni mindjart az elejetol. Ha esetleg talalsz ismerost, vagy ossze tudsz allni valakivel (valakikkel) az elejere megosztani a lakhatasi koltsegeket az nagyon sokat tud segiteni, es ugye ez csaladdal szinte lehetetlen.
En azt latom hogy aki akar az megmarad itt, de tenyleg kuzdeni kell ha nem ugy jottel hogy allas+lakas mar var...
A német nyelvet én nem ismerem, de úgy vélem 3-4 hónap alatt sikerülne elsajátítanom a nyelvet korrekt módon még idehaza; a nejem már két ízben volt Németországban, elboldogul de neki is kell tanulnia, ismételnie a nyelvet
hat Csabi szomoru hireim vannak.1992ben tanultam meg nemetul.otthon Magyarorszagon mindig nemet erdekeltsegu cegeknel dolgoztam,aztan 2002ben Munchenben a hochdeutsch hazajaban voltam muvezeto majd a sors 2008ban Hollandiaba vitt ahol kb 8 10 honap alatt a nemet tudasom alapjan elsajatitottam a holland nyelvet.aztan iden juniusban a sors ide Nieder Sachsenbe vezerelt.naponta telefonalok Nemetorszag kulonbozo tartomanyaiba.itt eszakon altnemetet beszelnek,lenn a Ruhr videk alatt mar a rendes nemetet.itt ha bemegyek a postara hegyezem a fulem,holott feloraval elotte a fuldai beszallitoval technikai parametereket egyeztettem telefonon.
ha atrobogok a szomszed irodaba az ingatlanos nemet csajra ra kell szolnom hogy langsam mert o altdeutschot beszel.
> A német nyelvet én nem ismerem, de úgy vélem 3-4 hónap alatt sikerülne elsajátítanom a nyelvet korrekt módon még idehaza
Gondolod, elég annyi idő? Én 9 éve élek itt, de még mindig azt gondolom, hogy kutya nehéz egy nyelv (a portugált annak idején, persze jóval fiatalabban - 23 évesen - egy év alatt majdnem anyanyelvi szinten megtanultam, tehát van nyelvérzékem). 3-4 hónap alatt talán egy érzést a szerkezetéről, az alapokat... De egy német állásinterjún elvérzel.
> Ami az egyesületeket illeti azokat szeretnénk kerülni mivel rendszerint az ilyen helyeken van három-négy vezéralkat aki diktál ami nem kelt emberi hangulatot
Hm
Bár tudom, hogy téged pillanatnyilag ez kb. a 625. helyen érdekel, de nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem: a helyi (később az össznémetországi) magyar cserkészcsapatban nem is simán barátokra, de testvérekre találtunk, a gyerekek is, meg én is, a közös húsvéti tábor az év fénypontja, szegényebb lenne a lelkünk nélkülük, no meg a magyar hagyományokat sem tudnánk ápolni.
A két berlini magyar egyesület már más tészta, van egy kelet-berlini és egy nyugat-berlini, jó magyar szokás szerint viszályokkal tarkítva, oda mi sem járunk (egyikbe sem).
Van táncház, magyar zenekarral (Durrbanda a nevük, ha jól tudom, még nem voltunk, nem vagyunk nagy táncosok).
Van magyar óvoda, nagyjából megfizethetetlen.
Általánosítani rossz, mert nagyon szép dolgokról maradhatsz le, ha így teszel.
Weboldalépítő barátnőm van itt Berlinben, elég sokáig élt HartzIV-en (=szoc. segély), most elvégzett egy egyéves tanfolyamot, és _talán_ lassan beindul neki a szekér, de nagyon szerényen.
Felesleges mondanom, hogy ha oktatni akarsz például, akkor a stabil némettudás elengedhetetlen.
Nővér OK, ott vannak esélyek. De a nyelvet itt is tudni kell!
Lehet, hogy nem fogtok tudni válogatni, hogy merrefelé költözzetek.
Délen van a nagy jómód, jobbak a fizetések, de az árak is magasak, a lakbér helyenként komolyan horror.
Hamburg dettó.
Drezda, Halle, Lipcse - olcsó lakhatás, alacsonyabb fizetésekkel.
Berlin: a legjobb város, multikulti, élhető, parkokkal/zölddel teli.
A Ruhr-vidéken állítólag nagyon kedvesek az emberek :-)
Türingia: nulla munkalehetőség, ezzel szemben álmaim földje, Tündérország...
Meklenburg-Vorpommern: szegénység
...aztán majd oda mentek, ahol állás lesz.
A volt NDK területén azt hiszem ingyenes az óvoda. Délen ugyanezért inget-gatyát kifizeted, és még így is csak mázlival találsz helyet a gyereknek.
Németország bármelyik részére szívesen mennénk, igazából a régiókat nem ismerjük, nem is gondoltunk el azon hogy merre lenne jobb, egyszóval nincs konkrét elvárásunk sem elképzelésünk.
Pedig ez koránt sem mellékes kérdés, ugyanis Németországnak sok arca van. A tengerparttól a nagy hegyeken át az óriási városokig mindent megtalálsz, és gondolom nem mindenhol éreznétek otthon magatok...
Köszönöm nektek a gyors válaszokat! Pár kérdésre válaszolva, a fórumon kevésbé közzétéve személyes jellegü információkat kezdeném talán azzal hogy Németország bármelyik részére szívesen mennénk, igazából a régiókat nem ismerjük, nem is gondoltunk el azon hogy merre lenne jobb, egyszóval nincs konkrét elvárásunk sem elképzelésünk. Ami az egyesületeket illeti azokat szeretnénk kerülni mivel rendszerint az ilyen helyeken van három-négy vezéralkat aki diktál ami nem kelt emberi hangulatot, persze nézõpont kérdése. Hat éve saját vállalkozásom van, pénztárgépekkel foglalkozok ezenfelül weboldalakat építek rendszerint grafikára építve, számtechet oktattam házhozjárva családoknak, PC-ket karbantartok, stb.; a nejem fogászati nõvérként dolgozik több éve de általános nõvérképzõvel rendelkezik, lányunk másodéves ovis. Az anyagi dolgokat illetõen pedig csak annyit hogy saját lakással és autóval rendelkezünk hitelmentesen. Havi 200-300 euro/fõs fizetés az nem nagy dobás, sokat nem lehet belõle csinálni bármennyire legyen elismerve a munkád. Bevallom 2002-ben Portugáliában próbálkoztam, annó 3 hónapot tötöttem ott, sajnos szezon végére érkeztem meg és nagyon keveset tudtam dolgozni, kertészkedtem. Ezért szeretnék körültekintõ lenni, semmiképp nem szeretném magamat sem családomat anyagi csõdbe sodorni meggondolatlanság vagy elhamarkodás miatt. A német nyelvet én nem ismerem, de úgy vélem 3-4 hónap alatt sikerülne elsajátítanom a nyelvet korrekt módon még idehaza; a nejem már két ízben volt Németországban, elboldogul de neki is kell tanulnia, ismételnie a nyelvet. Nem kapkodunk, elõbb fel szeretnénk készülni éppezért tudakolózunk minden konkrétumról, lehetõségekrõl. Számunkra mint azt elõzõleg is írtam nagyon fontos hogy találjunk egy olyan személyt vagy hozzánk korban közeli házaspárt akivel/akikkel elõbb összebarátkozhatunk mivel odakint nincs egyáltalán ismerõsünk.
nem remenytelen a kijutas,de egyet ne feledj es ezt mindenkinek mondom,itt sincs kolbaszbol a kerites,ahogy nekem Hollandiaban se volt kolbaszbol a kerites.
irtad hogy mik mennek a magyarsagotok miatt otthon,1000eves hazank foldjen,amit elloptak tolunk.egyre keszuljetek,itt nem az lesz hogy te magyar vagy,te torok vagy,te jugo vagy,hanem anblock te bevandorlo vagy.ugyanez ment Hollandiaban is,pedig az a nagy szabadsag hazaja allitolag.a holland a szemembe megmondta,addig engedunk be benneteket mig nekunk abbol haszon van.
tehat egyre keszuljetek,es en is igy kelek fekszek mindennap,se Hollandia,se Nemetorszag nem lesz soha a hazam.mert itt es ott idegen vagyok.nem itt szulettem.
Ha konkrét infók kellenek munkákról, pénzekről, árakról, lakásbérlésről, az itteni emberek milyenségéről, az orvosi ellátásról stb...egyszerűen az itteni életről, akkor bogarássz, keresgélj ebben. Én ezzel tudlak segíteni.
Agyetértek az előttem szóló minden szavával. Fontos a nyelv legalább alapismerete kezdetben és hogy tudd, milyen munkára jönnétek ki, van-e abban lehetőség, olvasgatni kell már jó sok álláshirdetést, írni kell nekik, ha van kilátásban állás, érdemes elsőre kijönni beszélni róla, körülnézni lakásügyben. Nagyon nehéz a semmiből, ismeretség nélkül kijönni és egyeidejűleg állást és lakást is találni. Én közvetítő útján jöttem ki. Jól átvert, de legalább annak jó volt, hogy a kezdeti gondokból legalább a lakás megvolt, arról ő gondolskodott, még ha jóval többet is kellett fizetni érte, mint amivel idecsalogatott....Nem tudom, kinek hogy sikerült, nekem segítettek itteni magyarok és németek is, akiket az első hetekben ismertem meg. Különben rég hazamentem volna, mrt egyedül fogalmam sem lett volna, mihez kezdjek.
Mit értesz azon, hogy "akikre lehet alapozni"? Információ? Akár ebben a topikban, akár a "külföldön élő magyarok ide!" címűben akad, aki a kérdéseitekre válaszol.
Merrefelé szeretnétek menni? Németország nagy... Nagyobb városokban vannak magyar egyesületek, cserkészcsapatok, néptánc-csoport.
Mi Berlinben lakunk, szerintünk a legjobb hely.
Mi a foglalkozásotok?
Mennyi pénzt tudtok összeszedni a kezdetekhez? (Lakásbérléshez kaució kell például)
Vakra-hatra kijövést én sem javaslom, mert munkát azt bizony nem könnyű találni. Tehát először munkahely kell, utána lehet jönni lakást keresni, végül kiköltözni.
Elmondanám még azt is, hogy nem szabad nagyon magas elvárásokat támasztani az anyagiakkal kapcsolatban, mert Németország már nem az a hely, ahol a csapból is pénz folyik. Sajnos :-D Becsületes munkával meg lehet élni, de nem luxus szinten. Viszont emberhez méltóan. Ebből a szempontból csak biztatni tudlak titeket.
Nyelvet beszélitek? Mert ha nem, akkor nem lesz könnyű munkát találni. A "bármit megcsinálunk" típusú jelentkezőkre itt a rengeteg német diák és török vendégmunkás.
Mindenkit köszöntök! Mi szatmárnémeti, erélyi magyar házaspár vagyunk, jómagam 34 éves vagyok, nejem 31, lányunk 4 éves. Németországba szeretnénk kivándorolni. Kérdezhetnétek miért épp NO-t válaszottuk? -Véleményünk szerint ez az az Európai ország amely mai napig sikerült egy kultúrált országnak maradnia addig amíg más EU-s állam elzüllött vagy legalábis afelé tart. A magyarság helyzete sajnos nem túl rózsás Erdélyben, megnehezíti megélhetésünket a helyi bürökrácia, a fene-nagy korrupció, a nép teljes kizsigerelése kizsákmányolása és nem utolsó sorban a magyarellenesség, nos éppenezen okok miatt elmélkedtünk és hosszabb idõ után aképpen határoztunk hogy "innen menni kell." A pontot az "i"-re a lányunk aggasztó jövõje tette, ígyhát belevágunk mindenképp. Olyan németországi magyarokat szeretnénk megismeri akikben valóban ott a jószándék, elõbb ismerkedés, kapcsolattartás, aztán a többi; semmiképp nem haszonkeresõ rablókat keresünk hogy átverhessenek, elnézést a szóhasználatért és senki ne vegye magára! Semmi konkrét anyagi elvárásunk nincs, minden hátsószándék kizárva, csupán lehetõséget keresünk arra hogy olyan németországi magyar személyeket ismerjünk meg akikre lehet alapozni, akikben lehet bízni. Alapvetõen nem szeretnénk fejjel a falnak rohanni éppenezért jelen pillanatban vagy egyenlõre nem keresünk sem munkát sem lakást, csupán tapogatózunk, érdeklõdünk, utánajárunk a dolgoknak mielõtt bármit is lépnénk, ugyanakkor mint azt fennebb is említettem ismerkedni szeretnénk ottani magyarokkal, barátkozni, keresni a lehetõségeket; ebben szeretnénk a segítségeteket kérni. Tisztelettel, Csaba.
nem sok idom volt ide irni,de azert jogsitemaban ne zavarjon hogy 9 munkatarsam jogsicserejet indittuk el a heten koztuk nem csak sima B hanem B C E kategoriat is.
a masik hogy en eleve nemet jogsit akartam,hulye lennek 5 10 evente hosszabbittatni.
azt megegyszer nem akarom elemezni hogy nemet rendszamu lizinges kocsim van es az otthoni rablo tolvaj kormany miatt minden igazolasra igy pl nemet jogsi is szukseg van hogy veletlen se kapjak le 30napra a rendszamomat ha hazamereszeltem menni.
tudod a szlovak rendszam mizeria.es az nemcsak szlovak rendszamra vonatkozik,hanem minden rendszamra.
szoval engem nem erdekel hogy EU igy EU ugy ez Nemetorszag es alkalmazkodjunk.
en nyugodtabban alszok miota nemet jogsim van.
udv Attila
ui nemsokara megvan a tartozkodasi engedelyem is,mert az is kell.szerdan vittem be a papirokat a landkreishez.
Imádom Garmischt. Nagyon vágytam odaköltözni, amikor lakást kerestünk, de kevesebb lett volna a munkalehetőségünk, mint München környékén. Tegnap ist ott voltunk, jobban mondva tegnap a Wankot másztuk meg. Mi farcahntban szoktunk enni hazafelé néha, a főúton (ha Oberau felé mész) van egy nagyobb bajor étterem, tipikus bajor berendezéssel és nagy cserépkályhákkal. Ott istenien főznek. Általában a nagy, hegyi túrák után Garmischban csak a Mekibe vagy a Pizza Hutba van erőnk és időnk még beesni, de megírhatod, melyik étteremben vagy, akkor egyszer benézhetünk oda is. :) Néha lemegyünk csak úgy 3-4-5 napra és olyan érzésem van ott, mintha mindig is ott éltem volna, mintha oda tartoznék.
Én nem voltam ilyenen, de az egyik barátnőm igen, neki sokat használt, mert előtte egy kukkot sem beszélt németül és amit a mai napig emleget, hogy ott akadt rá az első kinti barátaira, akikkel azóta is barátok. Szerinte jó volt.
Julius eleje óta, 3 hónapja élek kinn Garmisch-Partenkirchenben. Egy fogadó éttermének konyhályán dolgozom, konyhai kisegítő és házmester vagyok. Szeretek itt élni. A kezdetek nehezek voltak, de elfogadtak, megszerettek és már nagyon jól érzem itt magam. A vendéglátó szakma nem egyyzerű, nagyon kemény, főleg a turista szezonban. Nagyon híres a jó konyhájáról a hely és magas a követelmény a dolgozókkal szemben. Az első két hónapban nagyon kipróbált a főszakács, most már nagyon jó barátok lettünk. Úgy érzem érdemes volt bele vágni és türelmesen kitartóan dolgozni.
Németországban a Volkshochschule-ról mi a véleményetek?
Néztem integrációs tanfolyamot náluk,hát elég keményen nyomják a kezdő szintet,minden nap 3 és fél óra majdnem.
Szóval érdemes ilyenre menni? Ezen az integrációson a nyelv mellett még tanítanak valamiket az országról is? vagy mit jelent ez? Légyszi írjatok! Köszike.
