Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
aztán elszomorodtam, mert Kriszta semmit sem írt a tényleges felkészüléséről
helyette kaptam a képembe
egy kis öntömjént, hogy Kriszta milyen ügyes a körözös–tutujgatós–pelenkázós–babusgatós versenyeken;
csodálkozást, hogy jé, így néz ki a hőség és ilyen hatásai vannak, mintha Krisztának ez lenne az első nyara, amikor fut;
és nettó butaságot:
…
Attól tartok ismét a rémképeiddel viaskodsz.
Nem írtam olyat, hogy a ponttól–pontig versenyek jobbak lennének, mint a körözös–tutujgatós–pelenkázós–babusgatós versenyek.
Arról sem írtam, hogy én melyiket szeretem inkább. Sőt aki "figyel" engem az azt is tudhatja, hogy mindkét fajtán szoktam indulni.
Zoli, én nem még látom, hol szóltam, "fikáztam" le a körözös–tutujgatós–pelenkázós–babusgatós versenyeket, de ha (ebben is) segítesz, azt nagyon megköszönöm.
Zoli, csupa nyilvánvaló dolgot írsz és úgy teszel, mintha én ezeket valaha is vitattam volna. Igenis tapasztalt, jó futónak tartom Krisztit. Úgy gondolom, látott már hőséget is közelről.
Éppen ezért nem értem, miért nem tett többet a célba érése érdekében.
Bízott benne, hogy az a napi hat kilométer, amivel idén ügyesebb volt, mint a tavalyi hatnaposon, az elegendő lesz az idei nehézségek áthidalására? (Ha igen, akkor miért nem erről írt? Olyan nehéz leírni, hogy "Bocs, gyerekek, de elbíztam magam. Mivel már 712 km-t is tudok hatnap alatt, gondoltam símán átharapom a harmadfokú hőségriadó torkát is. De mégsem." ?)
Bocs Zoli, de tévedésben vagy. Az UltraBalaton egyszerűbb lett. A korábbi három limit pont helyett most már csak egy van. A keszthelyi 9:15 nem limit. Bárki futhat tovább szabadon. Kriszti is folytathatta az útját. Az csupán a frissítőállomás zárása. És zárás után minden, de minden ajándék.
OK, ott a lányok szintideje, az nehezebb lett. Korábban 34 óra volt és nem is használta ki senki. Péterék meg rájöttek, hogy tévedtek, rossz ez a hím-soviniszta, lányokat eleve gyengébbnek tekintő engedmény. Ha már egyenjogúság van és — nagyon helyesen — egységes a nevezési díj, a frissítés, az útvonal, a díjazás; akkor ez is legyen egységes.
Szilvi idei bámulatos teljesítménye fényesen igazolja, hogy ez az egységesítés jó gondolat volt.
Szerintem Kriszti is sokkal jobb futó annál semmint, hogy plusz–két–órás könyöradományra szorulna.
Na! Vajon ki ez az ember, akinek nem okozörömet sokadszorra sem? Én úgy tudom, hogy mindig boldogan érkezett a célba Kriszti, ha esetleg őrá gondoltál. Az éttermi hasonlat jó.
OFF 1972 óta minden olimpián megvettem a sportújságot. ez ment kb 1988-ig /a 84-est kihagytam/.
Az újságokat kint tartottam a közös előszobában egy rozzant szekrényben. Egyszer nem voltam otthon és a szomszéd nő a lakáását festette. Egyszrűen benyúlt a szekrénybe és az összes újságot elvitte beborítani a bútorait. Akkor sokáig nagyon szomorú voltam, mert nagyon szerettem a sportot nagyon érdekelt az olimpia. De belenyugodtam és azóta nem veszem meg a sportot, manapság pedig amikor kajakos döntő volt, inkább elmentem úszkálni, mint rádión hallgatni az izgalmas eseményeket. Arra célzok, hogy van jó oldala is annak, ha egy sorozatnak vége szakad. Több teljesítménytúra is volt, ahol az elejétől ott voltam és volt pl 17 egymás után. Ezek nagyrésze megszakadt, azaz számomra mind abbamaradt, ez pl anyagilag igen tekintélyes megtakarítás. Mára csak a Mátrabérc maradt.
Az a szerencse, hogy olyan sok beszámolót kapunk, nem vicc olykor potyognak a könnyeim, a meghatottságtól... és amikor meghatódok arra gondolok, gondolunk, hogy van/volt értelme a munkának. Nyilván valakinek ez az egész nem okoz örömet, sokadszorra sem. Sajnálom, sajnáljuk. Ha elmegyek egy étterembe és nem úgy főznek, ahogy elvárom, nem úgy szolgálnak ki, nincs ruhatár, akkor még próbálkozom egyszer-kétszer esetleg, de nem az én konyhám, elfogadom, legfeljebb nem megyek oda többet. Mindenkinek könnyebb.
Mi az élményért csináljuk. Mások élményéért, sikeréért.
András olyan butaságot írt akkor amikor lefikázta a tutujgatós versenyeket, hogy ennek komoly lelki okai lehetnek esetleg valahol. Azért lepett meg, mert eddig, és remélem, a jövőben majd rokonszenves embernek ismertem. Valószínűleg ha komoly versenyről van szó, akkor eufóriás állapotba kerül és azért ilyen agresszív, mert egyébként pont az ellenkezőjének ismertem. Ezért a durva beírása után csupán emlékeimben kellett kutatnom, vajon mi lehet ennek az oka?
Az az igazság, hogy úgy látom, hogy ebben a vitában én nem nyerhetek, de vitatkozni jogom van. Az a meglátásom továbbá, hogy az UMSZ vezetőség tagjai ebben összezárnak, holott nyugodtan szét is nyílhatnának.
Általában érdeklődéssel olvasom, ha emblematikus személyek megnyilvánulnak a topikokban. PL emlékszem arra, hogy Balázs, amikor először Mikivel 12 órán belül lefutotta a Kinizsit, Bányahegyen megevett egy sajtos szendvicset. Ez nekem nagyon szimpatikus volt, mert akkoriban sokszor olyanokat írtak, hogy ilyen meg olyan gélt nyomtam be, speciális izoitalokat kevernek maguknak és akkor tessék, most itt van egy egyszerű sajtos szendvics. Ilyenkor nem a lényeg érdekel, hanem ami mögötte van.
Egy másik sportoló pedig kajakozott, említette, hogy egyszer lejött hozzájuk Wichmann Tamás. E z nem fontos, de sokkal fárasztóbbb elfelejteni, mint megjegyezni.
Ne aggódj, Téged nem figyellek, mert fogalmam sincs róla, hogy ki vagy.
Maradjunk abban, hogy ez a megfigyelés inkább vicc.
"Harmadszor voltam önkéntes az UB-n és harmadszor voltam Dörgicsén frissítő ponton. Szerintem az utolsó is volt ez az alkalom. Annyi atrocitás, gyalázás, anyázás ért szombaton amit az én igénytelen énem is nehezen visel el."
SK: veréssel fenyegetés??
Ha eddig nem szerepelt a versenyszabályzatban, akkor javaslom, írják bele, úgy mint Csanya versenyein, hogy "Kizárható a versenyből a résztvevő aki: ... - sértegeti vagy inzultálja a rendezőket, résztvevőket vagy az önkéntes segítőket."
Amennyiben kísérőszemélyzet a bűnös, akkor a hozzájuk tartozó futó(ka)t. Ezt nem kell eltűrni senkinek, aki a szabadidejét áldozza a versenyzőkért, máshol sem tűrik. Olipapa mondta hogy mtb versenyeken is kizárják a pofázó versenyzőket.
Gratulálok minden idei teljesítőnek! Különösen Szilvinek aki a körülmények ellenére is új pályacsúcsot tudott futni!
A feladóknak meg kívánom hogy minél gyorsabban tegyék túl magukat a rossz élményeken és csak a jóra emlékezzenek, jövőre biztos jobban fog menni. A szememben már azzal példaértékűt tettetek hogy ebben a hőségben nekivágtatok és mentetek amíg tudtatok.
Ezt kifejtenéd bővebben? Mert nekem, mint kívülállónak, valami nagyon furcsa jelentése van ennek!
Miért kell figyelned Andrást??? Mert nem azonos állásponton van veled? Vagy mert volt hogy szarul ment egy versenye és ő ezt vállalja? Továbbra is??? Miért, eddig is megfigyelted??? Te mindenkit megfigyelsz???
De inkább hadjuk mert ennek a topiknak nem erről kellene szólnia.
Úgy gondolom hogy az UB egy futó és nem gyalogló verseny, ez talán a szintidőkből és a pont nyitvatartásokból is látszik. A meleg elleni leghatékonyabb fegyver az egyén normál tempójához képesti lassabb futás. Szerintem ezt Kriszti nem alkalmazta (mert akkor nem fért volna bele a szintidőkbe), mert nem tudta alkalmazni. Az e miatt kialakult versenyhelyzet miatt viszont kár mást vagy másvalamit hibáztatni. Az idei UB az adott körülmények között nem jött össze és pont. Szvsz nem megsértődni kell, meg nemjönni a jövő évire, mert ezzel nem a szervezőt bünteti hanem magát.
Andrei Nana beszámolója. FB-re posztolta be, gondolom sokan nem láttátok.Ott vannak fotók is, azokat nem másolom ide:
UltraBalaton 2012 – 131.7miles/212kilometers
On new year’s eve I was running the Peanut Island 24hrs race with Menyhert discussing ultras. He told me about his brother Zoltan who ran the Spartathlon after qualifying with the UltraBalaton the previous year. I was sold for the race in that moment.
The next few months I was busy running several more ultramarathons, increasing my endurance and confidence. However the longest run prior to the race was LOST 118, a 118miles/190kilometers race. Even if LOST helped me break through the plateau I have previously hit at 100miles/160kilometers, the UltraBalaton seemed a tough task as the cut-off is 32hours. Most 100mi/160km races have that cut-off and I was supposed to be able to run another 32mi/52km in the same period.
Started my specific training for the race after running the Keys 100 UltraMarathon in May. Several weeks of 100+mi/160+km, followed by a slow increase with the last 2 full weeks before the race, running 200mi/320km each week. At the end of the training felt pretty good about my endurance level and confident in the value of my training.
Made it to Budapest the day before the race. My sister Ioana/”crew chief,” picked me up from the airport and we headed to Lake Balaton. Arrived there early on Friday morning, checked in the hotel and after walking a short portion of the course (to get my knees and legs moving) we went to package pick up.
Outside temperatures were around 38C/100F and some of the athletes checking in seemed less happy about the heat. Having talked to Johanna who flew in from Finland, I realized how much easier the race will be for me due to heat exposure. Johanna’s hottest day for training was around 20C/68F. Even if the Miami temperatures were not high the past few months, I was pretty well acclimated.
Morning of the race. Start time 0600. The sun was already up and hot, had mixed emotions, some concerns and much excitement. Had brief conversations with Kathy and Rob, the French UltraRunning Team and several Italian ultrarunners. While moving around, had my last carb load, a Leffe Beer.
The start was given and after a few meters, the course went up a hill. The first one in a long series of unexpected hills. My mistake for not doing my homework regarding the course’s profile. Had assumed it was a flat course and only a few minutes before the race, Zoltan told me “there are about 30km/18mi of hills at the start, you should keep it slow.”
Most of the hills were not too steep, however some seems to be at a 65degree angle, which made driving on them hazardous… Saw some runners going full speed up those hills. At that moment I was thinking “I am either the least trained runner in this race, or all these runners have no idea what will hit them in a few hours.” It seems that the second part of my taught process was right… While I ran up the most hills, on the very steep ones, I decided to walk. It felt bad to be passed by runners all the time, however I would catch most of them downhill. Apparently most of the runners who passed me were using the same pace for uphill/downhill, which did not make sense to me. Why would anyone break/slow down when gravity did all the work?
Before the end of the hills I talked to Gilles, Juan Carlos, Thierry and Jean-Philippe from the French Team. They are all experienced runners and seeing them running “slower” made me believe they knew the course. It turns out Gilles has ran the race before and just finished a 1,000km race on Wednesday, 3 days before this race.
On one of the last hills, I was passed by Szilvia, my favorite to win the race, even if most people favored Bogar. Bogar holds the CR after succeeding to beat Yiannis Kouros a few years back. Nevertheless, looking at Szilvia, something told me she was unstoppable this race.
At the end of the hills my calves and quads were screaming and I hit the first wall as I realized I was exhausted already with more than 100miles/160kilometers to go. It took a few long minutes to take control of my mind and body. Slowly I started running easier with less pain in the calves and quads. However by this time the heat started to show “what running in the sun is all about.” The temperatures reached 38C/100F fast and I started to pass runners who displayed signs of overheating already.
Running through the villages and lands around the villages was nice. Beautiful scenery, nice people and the race had aid stations every 5km/3mi or less. Enough supplies on the tables, however NO ice (just a few aid stations had ice). For all my American friends, you have to really appreciate running in 100F weather and having warm water/isotonic drinks at aid stations with no means of cooling down. Oh well, it is part of the race and one more obstacle to overcome.
The next part of the race was quite flat, some mixed areas of sun and shade. Have decided from the beginning to speed up in the shades and slowdown in the sun. My approach worked, as slowly I started to relax and enjoy the race. Nevertheless my plan was to reach 50mi/80km in 9hours, 100mi/160km in 20hours (2 hours slower in the second 50) and then do the last 32mi/52km something in like 8hours at a slow pace to make sure my body will take me all the way to the end.
Reached the 50mi/80km in 10hours due to heat and was quite disappointed as I knew 1hour was hard to “make up.” The ambulances were moving up and down the roads which led me to believe many runners had problems. At about 50mi/80km had my first large meal, some ham/bacon and cheese on black bread (later decided to drop the bread and stay on protein foods). At the aid stations I took some stuff (peanuts, resins, crackers, watermelon) and beer every time where available. Unfortunately not every aid station had beer, and some had non-alcoholic beer (which in my opinion is a sin, same like decaf). My sister had Leffe in the car so it was a huge bust in energy having some Leffe with the food.
Continued the next portion through high heat, some thermometers were showing 43C/110F in the shades. We were baking when running in direct sunlight. Running through some small “tourist” cities was fun as people were relaxed, in party mode and happy. I could feed of their energy. Talked to Ciro and Giacomo who were struggling through the heat, and ran quite a few miles with Belej. It was nice to see at one of the aid stations, Ervin waiting for me with a beer and to receive some ice and encouragements from Zoltan and Betti. My sister was able to purchase some ice from a gas station and it worked well. Started to share the ice fast with the other runners, however I was surprised to see some runners looking at me confused when I asked them if they want ice and showed then (where the language barrier prevented) to place it on their necks and head… I guess not every one runs with ice :-)
After about 6PM the heat went down and decided it was time to start pushing slowly. In a few hours, the temperatures reached about 27C/80F and I felt “at home.” Legs were in good shape and I was in pretty good spirits, especially when passing through areas on the side of the lake where people were dancing in the streets, playing music, games, etc. There were quite a few beautiful women so it was hard to stay focused on running and caught myself “looking around” much more than required for some one in a race … :-) Do not regret the experience. A smile, a wink can do a lot for someone running for over 14-16hours.
At night I increased my pace even more, passing runners, in some cases even runners participating in the 2 person relay. It was an empowering feeling. At one time I passed “Club Palace” and it was a display of fashion, beauty and great music. For a few seconds I even contemplated if worth taking a break to get in…, not to dance as I am the stereotypical “white guy” who cannot dance, but to look around at all the beauty. Ultimately I decided not to stop and push forward.
During the night I encountered the first signs of “rude” behavior. If during the day everybody was very nice and respectful, at night some groups of drunk people “acted up.” Never felt unsafe, however they were loud and had to wonder if female runners would have to deal with them as well.
Around midnight the temperature dropped below what I was comfortable and I was looking forward to put a t-shirt on (which I took off after sunset). Reached the 100mi/160km mark in 21hours. I have reached my 11hours goal for the second 50mi, however I was not able to make-up the 1 hour lost in the first 50mi. Met my sister after the check in at 160km/100mi aid station, had something to eat and continued running. She informed me that ahead I will encounter more hills for almost the entire portion of the course left.
The next few hours went uneventful, ran pretty well until the sun was up again. Sunday was supposed to be hotter than Saturday…, and it was… The heat affected me and slowed me down to a crawl. Around the same time it started to be difficult to take in food or liquid and realized I will slowly go down. Playing games in my mind with kilometers left/time left I worried if I would even be able to finish the race… I was hitting rough times very often and the highs were not high. During the highs I would try to run, but mostly walked. During the lows I “death marched.”
The last hill was just crazy. Perhaps a 50 degree angle and more than 2km/1.5mi long. Was impressed to see several of the runners, actually running the hill. The top of the hill was a relief, and from there, only a descent to the finish line. Crossed the finish line with the US flag, finishing in 29:19:55. I was more than 1 hour behind my plan, however I had the feeling it will be a small percentage of finishers. It turns out from the 200+ starters, only 34 finished. That is an approximate 15% finishing rate. I was 15th overall, 12th male and 1st age group.
The winner was Szilvia with an impressive time of 22:10:58. She improved her time from the previous year by more than 2 hours on the hottest UltraBalaton to date. She finished ahead Bogar who holds the course record of 18:50:06 from 2007 when he beat Yiannis Kouros’ time of 18:52:00. Szilvia is truly an impressive athlete.
At the finish line was great to meet and talk future plans with Edit Berces (world record holder for 48hrs years in a row) and see Gilles who competed the race after just running 1000km the same week. Juan Carlos crossed the line, as well as Ciro, Giacomo, Allesandro, Belej, Hrvoje and the “Nordic Girls” Johanna and Sandra. It was hard to hide my tears seeing them cross the line, knowing how hard they had to work for this ultra and knowing how much they struggled (through updates from my sister who kept in communication with them). I am certain all athletes had to overcome serious problems at times and was happy to see them crossing the line one by one.
The Hungarian ultrarunners were strong and they took not only all the podium medals, but about 65% of the finishers were Hungarian. Was great to see Andras crossing the finish line. Learned later this was his first long race… :-)
A very tough race, however extremely beautiful sights with pavement, trails, steep hills, flat areas, hot weather at day, chilly at night (for my standards). Extremely well organized and supported. I had a fueling belt which helped, however in lower temperatures you could probably run the entire course without carrying water and without a crew.
Thank you to my sister, Ioana for all the hard work. Thank you all the volunteers and organizers for a JOB WELL DONE. Congratulations to ALL FINISHERS! Each one had to work very hard for the medal.
The UltraBalaton – a world class ultra race! Can only hope will be back some day and more American runners will participate next year. Highly recommend this race to all!
És nem átallottál vagy nyolc jégkrémet betolni egy ültő helyedben a célban.....;-)
Komolyan, srácok(mindenki) nem érzitek nevetségesnek magatokat, a hozzászólásokat? Én még mindig próbálom hinni, hogy az ultrás népség olyan, mint egy nagy olasz család és a nagyhangú viták után együtt futunk békében megint, de ez a személyeskedés eléggé zavaró :((
Nem kérdés, hogy a verseny földrajzi adottságai páratlanok és az sem, hogy a kiírásban szereplő szolgáltatásokat biztosították a szervezők és egyedi esetektől eltekintve a frissítőállomások személyzete mindent megtett azért, hogy a versenyzők a lehető legjobb ellátást kapják.
Azt is el kell fogadni, hogy amíg tavaly a (hasraütés) 80%-osan felkészült futók (köztük én is) órákkal a verseny vége előtt beértek, idén 90-95%-os felkészültséggel is sokan elbuktak. A csalódottságuk lecsapódhat a Jóistenen, a Sorson vagy a szervezőbizottságon is. Míg az első kettő nem szól vissza, a szervezők (érthetően) zokon veszik a kritikát.
Talán mindkét oldal önmérséklete (az első válasz kitörlése elküldés előtt) a legcélravezetőbb. Találkozzunk jövőre a sátorban a tésztapartin!
Még nem olvastam vissza, de addig is, hadd idézzek egy Amerikából érkező versenyző, Andrei Nana beszámolójából:
A very tough race, however extremely beautiful sights with pavement, trails, steep hills, flat areas, hot weather at day, chilly at night (for my standards). Extremely well organized and supported. I had a fueling belt which helped, however in lower temperatures you could probably run the entire course without carrying water and without a crew.
The UltraBalaton – a world class ultra race! Can only hope will be back some day and more American runners will participate next year. Highly recommend this race to all!
(Nagyon kemény verseny, viszont gyönyörű a táj, van aszfalt, terep, meredek emelkedők, sík részek, nappal forróság, éjjel hűvös (legalábbis számomra). Rendkívül jó a szervezés és az ellátás. Vittem kulacsövet ami segített is, de kellemesebb időben valószínűleg lefutható az egész víz cipelése vagy segítő/kísérő igénybevétele nélkül is.
Az Ultrabalaton - világszínvonalú ultrafutón verseny! Csak remélhetem, hogy visszatérek még és hogy a jövő évben több amerikai versenyző vesz részt. Ajánlom ezt a versenyt mindnekinek!)
Megmondom őszintén engem baromira zavar amit irtok. Aszem semmi sem dűhit jobban a versenyek/versenyeink kapcsán mint amikor olyat kérnek számon ami nem volt ígérve. Szerintem az, hogy egy már fél órája zárva lévő ponton "csak" 3 tányér leves van az asztalon, pozitívum és nem negatívum. Nem értem igazából mi volt a baj. Miért csak 3 tányér leves volt az asztalon?
Mennyinek kellett volna lennie? Mennyi lett volna elég? Végül evett Kriszti Keszthelyen levest vagy sem? Miért zárt hamarabb a pont mint tavaly? Nem tudom. Benne volt a netes és a papír versenyfüzetben? Benne volt.
Kriszti felkészülése egyéni, szerintem olyan, ami hosszúő távra jó, értem ez alatt azt is, hogy pl másfél évtizedre.
A statisztika akkor jó, ha nem hamisítjuk. Kriszti a tavalyi verseny előtt készült viszonylag keveset, akkor a hatnaposon csak 675 km-t futott. Az idei versenyre többet készült, ekkor a hatnaposon 712 km-t futott, ráadásul idén a két verseny között 48 órás futáson sem vett részt. Ez azt jelenti, ha elolvasod, hogy sokkal jobb állapotban vol a tavalyinál.
Az, hogy többen, akik teljesítették a versenyt pozitívan nyilatkoznak, megengedi nekem, hogy elsősorban a hiányosságokat említsem meg. Nem csak azokat, de azért ki lehetett olvasni olyan véleményeket is, hogy elfogyott a kóla, a kerékpárosok, váltósok, stb elfogyasztották a kólát, levest. Krisztinek sosem volt kedve ahhoz hogy egy ilyen jellegű versenyre hasonló módon, azaz pl heti 4-szer 20-30 km futással készüljön. A maga módján készül és lassan 20 éve ott van a magyar női ultrafutás élvonalában. Ennél régebben csak Bontovics Timi tartja magát. Tehát mi túrázunk, teljesítménytúrázunk és ez a felkészülés eddig bőven elég volt.
Ilyen felkészüléssel lett 4-szer 24 órás futás bajnoka, stb. Természetesen ehhez az is kellett hogy világklasszis futónőnk ilyenkor més irányú elfoglaltság után nézzen.
Természetesen megemlítem azt is, hogy ezzel a feladással a mostani mezőnyban sokkal előbb végzett, mint az első év kivételével bármikor.
Krisztit megkérdeztem, hogy mi a véleménye az első hozzászólásodról. Azt mondta, hogy biztos a Berényi kikelésére gondolsz viccesen. Tehát nem féltételezett ilyen rosszindulatú hozzáállást. Én sajnos rosszat sejtettem. Sajnos joggal.
A keszthelyi pont: tavaly 10 óra volt a limit, idén ezek szerint 9 ó 15 perc. Észrevehető, hogy az évek folyamán egyre nehezítik a versenyt. Először a nők előbb indultak és 34 óra volt a szintidejük, aztán a 24 órás limit 162 km ről 163-ra e,elkedett, végül Keszthely. Nyilván az a cél, hogy nem tudom, mi a cél. Az biztos, hogy Kriszti áthaladása után még sokan étfutottak Keszthelyen és nekik jutott a levesből.
Andris! szerinted azért, mert Krisztit meghívták a versenyre hálásnak kéne lenni /ez rendben van/ de kussolni is? Mi az összefüggés?
Vajon miért van az, hogy a hatnapos versenyről szinte csak jót írt Kriszti - kivéve a vécét lepisáló tavalyi szomszédját-.
Nekem úgy tűnik, hogy a tutujgatós versenyen a világcsúcs a hatnapos futásban kb 50 km-rel kevesebb, mint az országútiban. Ha ez igaz, abból az következik, hogy lehet, hogy az a nagyobb kihívás, nagyobb feladat?
Emlékszem arra is, hogy kb 23 éve együtt futottunk a Pilis 50-en Simonnal, valamint egyszer kihűlés miatt feladtad a 100 km-es Hungaroring versenyt.
Lehet, hogy ezeknek látszólag semmi közük a témához, de azt szeretném jelezni, hogy rendelkezésemre áll olyan ismeretanyag, ami alapján joggal alakíthatom ki a véleményemet.
Lehet, hogy valamivel korábban megsértettelek és ezért lépsz fel ilyen támadólag? Esetleg egy beírással?
Kedves rendezők, segítők és futótársak! Szeretném megköszönni nektek ezt a rendkívüli Ultrabalatont. Elképesztően sokat tettetek azért, hogy Gabival végig tudjunk menni és nem is akárhogyan. Berzso, Ákibácsi, Walkingman és még oly sokan mások oly sokszor raktak össze és tettek vissza a pályára, hogy nem tudom, hol kezdjem a köszönöm sort.
Szélsőségesebb körülmények között még nem versenyeztem, mégis, a feladat pofon egyszerű volt. Nem volt más dolgom mint futni, mert a többire másnak volt gondja. Meleg volt? Na és. A meleg az csak egy körülmény, és mint olyan, megoldható. Van körülmény ami akadály de ez a kapcsolat nem szükségszerű, még akkor sem ha olykor nagy a csábítás, hogy ezt a körülményt okoljam azért mert nem tudom a saját problámáimat megoldani. Norvégiában nagyon fontos dolgot tanultam: az időjárásról nem kell beszélni. Az időjárás csak azt határozza meg, hogy aznap síelünk, futunk vagy bringázunk. Mínusz 17-ben ugyanúgy mindenki felcsatolja a léceket mert az időjárás valójában csak egy körülmény. Másképp kenjük a léceket és iszunk csipkebogyó teát a turistaházban, azt' kész.
Nekem csak egyetlen feladatot kellett megoldanom. Ugyanezt nem mondhatok el a segítőkről, akik folyamatosan ezer szálat tartottak kézben. Köszönöm nektek. Igen, nem volt mindenhol hideg víz és senki nem kínált nekem vietnámi balzsamos talpmasszázst. Mégis, egy napon keresztül több százan ugráltak körül, hogy nekem csak futni kelljen. Amit a rendezők igértek, maradéktalanul megkaptam, sőt, rengeteg ajándékot is kaptam. Volt pontőr aki a sarki presszóból hozott nekem kávét és volt pontőr aki saját pénzén szerzett jeget. Mondhatnám persze, hogy jól esett volna minden ponton egy pohár hideg szóda citromkarikával. De valójában az lett volna a legjobb ha Peti berakott volna nekem egy futószalagot egy hűtőkocsiba és azzal gurultuk volna körbe a Balatont.
Fájt, elfáradtam és majdnem hőgutát kaptam. De ezt már akkor is tudtam amikor a 18 fokos norvég nyárban nézegettem a magyar időjárás-előrejelzést. Sokat tanultam ebből a versenyből, többek közt azt is, hogy érdemes nappal nagyon óvatosan menni mert azt az ember az éjszakai relatív hűvösben kamatostul kapja vissza. És azt is megtanultam, hogy sokkal felkészültebbnek kell lennem mert saját magamért végsősoron én vagyok a felelős.
Jó volt. Jövünk még. Zombinét még kicsit győzdödni kell de arra van egy évem.
sőtmegpláneésmégazonfelül nem kísértem át egy vak öreglányt az utcán, pedig szegénykének egy súlyos nájlon cekker is húzta sovánka karját, de én csak futottam tovább …
… a nagycsoportban pedig fenyőfa volt a jelem
Zoli, én tényleg nem értelek titeket
a rémképeiddel viaskodsz, meg hogy "te úgy gondolod", pedig csak el kellene olvasnod a versenykiírást, csak el kellene olvasnod az eredménylistákat; és rögtön kiderülne, hogy tévesen "gondolod", teljesen falsul emlékezel
Krisztit meg pláne nem értem
itt van ez az UltraBalaton, ahol Kriszti törzsvendég (volt); tavaly — egy könnyű évben — neccesen ért célba; a rákövetkező évben nem készülte agyon magát; a verseny idejére mindenki ütős hőséget várt — és tényleg ütős is volt a hőség
erekre az apró részletekre Kriszti egyáltalán nem reagált; inkább belefutott egy jókora pofonba, majd a szervezőket hibáztatva beleböfögte a topikba a "beszámolóját"
nem ezt érdemlik a szervezők, akiknek vendége volt idén Kriszti — tehát nála teljesen fölösleges ár/érték arányról beszélni, mert a számláló (valójában inkább a nevező: érték/ár) az pontosan nulla
nem ezt érdemlik a versenyen segítő önkéntesek, még akkor sem, ha voltak közöttük olyanok, akik vastagon a zárás után "pökhendi fiatalemberek"-ké változtak
nem ezt érdemlik a versenytársak / sorstársak, akik
többet készültek, mint Kriszti,
jobban ismerik magukat, mint Kriszti és
egyáltalán nem biztos, hogy pusztán szerencsésebbek, mint Kriszti
nem ezt érdemli a topik törzsközönsége, akik nyomon követik Kriszti munkáját, a leglehetetlenebb időben is gondolnak rá, szurkolnak neki, aggódnak érte
nem ezt érdemlik a kevésbé tapasztalt futók, esélyük sincs, hogy tanulhassanak Kriszti hibáiból
ennek a versenybeszámolónak álcázott önsajnálatnak, önfelmentési kisérletbnek, így semmi, de semmi értelme nem volt
egyetlen "érdeme", hogy gyors volt
annál jobban rányomta a bélyegét a verseny utáni közbeszédre
Kriszta utálja a számítógépet és egyáltalán nem akart beírni. Továbbiakban Kriszta nem foglalkozik ezzel, mert régi típusú ember és nem szereti ezt a társalgási formát, személyesen szívesen elbeszélget Veled.
A továbbiakban én fogok írni és ezt nem egyeztetem Krisztával.
Azt hiszem, hogy a napszúrásos beírásod egy sunyi beírás, míg a mostanival már lehet mit kezdeni, bár rosszindulatú.
Kriszta úgy készül fel a versenyekre, hogy heti 2-3 alkalommal hétköznap erősen gyalogol illetve kocog 7 km-t kb 400 m szinttel. Télen egy hólejtőn le, s fel 10-szer 60m szintet. Hétvégén szeptembertől egy nap kb 45 km-t 2000 m szinttel. Tehát úgy készül az ultraversenyekre, mintha nem is készülne, mint egy teljesítménytúrázó. Persze, aki ilyen felkészülés mellett ilyen teljesítményre képes, ott jelentős szerepe van magának a versenynek, mert kb egy évben minden 4, km-t a hatnapos versenyen teljesít, azaz a verseny mag a a felkészülés, sőt annak nem elhanyagolható része.Amikor az első Ultrabalatont teljesítette, arra nem készült, mert előtte egy héttel mondtam neki, hogy lesz ez a verseny, amire ő szó szerint azt mondta: én szívesen körbefutnám a Balatont. Egy telefon a rendezőnek és a verseny napján a rajt előtt befizette a 20000 forintot. A tavalyi verseny előtt még ennél is kevesebbet készült, mert kissé fájt az én lábam és általában együtt töltjük sz időt.
Nem szeretném elfelejteni a végén megkérdezni, hogy miért vagy ennyire rosszindulatú?
Nem érdemes azért lenézni a körözős -megint egy rosszindulatú megjegyzés- tutujgatós versenyeket. Bár az ilyen versenyeken Neked elég kevés babér termett /szegedi első hely 240 km-rel , és egy csomó korai befejezés, persze nem kísérem nyomon a sportpályafutásodat precízen. Folytatom a piszkálódást: Láttam, hogy Szegeden hogy üvöltöttél extázisban a Móra múzeum környékén andalgókkal /persze rátévedtek a pályára,de így kikelni magadból nem kéne, láttam, hogy külföldön egy híd árnyékából hogy robbantál ki, ha valaki éppen ott téblábol, fellököd, láttam, hogy 24 órás versenyen a forró teát futtából ittad, de az eredményed miatt ráértél volna lassabban is meginni /Te a számok bűvésze vagy, tudhatnád, mennyit hoz ez a konyhára, - hát inkább ekvisz.
A tutujgatós versenyt össze lehet hasonlítani az Ultrabalatonnal de lenézni nem kell.
Hegymászó példát: aki jó a magas hegyen , az nem biztos, hogy jó egy meredek sziklafalon, de sokszor van olyan, hogy valaki jó a sziklán, de teremben gyengébb stb.
Csomagleadás: volt, hogy együtt morogtál Krisztával és a segítségeddel tettétek , dugtátok el a csomagot egy teremben.
A versenyről azért célszerű frissiben nyilatkozni, mert szerintem ezek az igazi őszinte megnyilvánulások, valamint nem vártuk meg, hogy pontosan hányan érnek célba, hogy ez ne lehesen adu egyik félnek sem.
Értékelném, ha a továbbiakban leszállnál a magas lóról, ez még akkor is undorító, ha okod van rá.
Tehát nem ezt vártam Tőled. És mivel úgy célszerű vitatkozni, hogy illik a vitapartnert is megdícsérni - már csak azért is, mert egy gyenge ellenfelet legyőzni nem dicsőség - persze ez most nem Rád vonatkozik.
Tehát: az ultrafutást sokan az érett emberek sportjának tartják. Te vagy az egyik cáfolat, mert nagyon fiatalon kezdted, kb 17 éves voltál és nem csak hogy nem rokkantál bele, henem a fontos versenyeken céltudatosan, fantasztikus önkontrollal hozod a kötelezőt. Emlékszem arra is, hogy volt olyan célod, hogy a 80 évesek maratoni világcsúcsát megdöntsd. Arra is emlékszem, hogy elestél egyszer kerékpárral, mert elromlott a fék és a cipőddel a keréken súrolva próbáltál megállni.
Tehát figyellek, András, azért fontos most gyorsan ez a válasz. mert szívből jön, valamint sajnálom, hogy nem mentél bele a sakkjátszmába, azért, ha van kedved, ajánlhatsz nekem néhány jó lépést, ha akarsz megértesz, ha akarsz, nem.
2006-ban hat perccel kicsúszott a Hardrock 48 órás szintidejéből, 2007-ben öt és fél percet javított
mikor a Barkley-n meséltem neki, hogy mennyire szurkoltam érte és hogy mennyire sajnálom azt a hiányzó fél percet, akkor az öt és fél perces javulással válaszolt
már nem tudom melyik évben minden korábbi nekifutásánál messzebb jutott a Spartathlonon: másfél perccel zárás előtt indult tovább az Emlékműtől, utána a siratófalon lassabb volt a kelleténél és a hegytetőn már nem engedték tovább
Már megint lehet jobb lenne , ha befognám a számat, de sajana nem megy.
Nagyon kedves barátom megkérdezte: Hogy vagy? Tudsz futni?
Aztán mondta, menjek veluk csapatban Balatont futni. Isteni érzés volt. Nagyon meghatott.
Tehát elmentem Ultrabalatonra csapatban. "Jó Barátok" néven indultunk.
Nehéz volt a melegben, de tudtuk és készültünk rá. Senki nem erőltette hogy ott legyünk. Nem vártunk csodát, jeget meg ilyesmi. Teljesen normálisan lehetett előre tudni, hogy 38 fikban mi lesz.
Szomorúan olvasom a panaszokat. Most ha azt írom, hogy kicsit ,( bocs nagyon,) fájt belül, hogy nem egyéniben megyek. Lehet ilyen nagyképű vagyok, de azt gondolom, ha egy egyszerűen és könnyen teljesíthető verseny lenne, nem lehetnénk rá büszkék, hogy megvan.
Lehet felkavarom ezzel mégjobban ezt a kedves közösséget, de ez a véleményem.
Nem kell, csak azért változtatni a dolgokon, hogy kényelmesebb és könnyebb legyen a verseny.
Kóla, vagy hidegvíz meg ilyenek. Mindig eszembe jut az a gyerekkori mese, mikor az öreg, a gyerek és a szamár mennek faluról falura. Nem lehet mindenkinek a kedvére tenni mert akkor a szervezők "hátukon vihetnék a szamarat" és biztos akkor is lenne akinek nem tetszik.
Nagyon köszönöm a "Jó Barátok" csapat többi tagjának, hogy velük futhattam!!!
Köszönöm a szervezőknek, segítőknek ezt a nagyon sok munkával, idegeskedéssel járó hatalmas teljesítményt!
Remélem teljesen meggyógyulok és jövőre egyéniben és mostoha körülmények között mehetek Ultrabalatont futni egyéniben.
-tamas-, te félelmetes precizitású, következetes vitapartner vagy, szereztél is már ezzel pár halálos ellenséget :-) Azért a 10 órán belüli Keszthelyt nem nevezném vastagon a szintidő utánnak, inkább csak olyasmi, hogy valaki nem olvasta el az apróbetűt, és azt hitte, akkor zár a pont, mint a tavalyi limitidő.
De végeredményben igazad van, fogjuk be a szánkat és fussunk.
Játsszuk azt, mintha sakkoznánk és Te fogsz nyerni. Te egy nagyon okos ember vagy most arra kérlek, hogy lépj helyettünk úgy, hogy a lehető legkésőbb nyerj, de azért mindent tegyél meg a győzelemért. Aztán, ha belemelegszünk a játékba, majd mi is lépünk, de most már inkább csak én. Tehát mit válaszolnál a helyemben?
mindig érdeklődve olvasom a versenybeszámolókat, mert roppant tanulságosak és jó tudni, hogy mi történt a "sorstársaimmal", ők hogyan látták azt a versenyt, amin én is résztvettem
ráadásul, hiába indultunk el mind a négyen (Kriszti, Laci, Gilles és én) a célban már csak Gilles-lel kettesben maradtam
szóval, nagy várakozással olvastam: "Sziasztok, Kriszta vagyok. Eddig minden Ultrabalaton versenyt megcsináltam, …"
aztán elszomorodtam, mert Kriszta semmit sem írt a tényleges felkészüléséről
helyette kaptam a képembe
egy kis öntömjént, hogy Kriszta milyen ügyes a körözös–tutujgatós–pelenkázós–babusgatós versenyeken;
csodálkozást, hogy jé, így néz ki a hőség és ilyen hatásai vannak, mintha Krisztának ez lenne az első nyara, amikor fut;
és nettó butaságot:
"A versennyel kapcsolatban 1-2 kifogásom van: A csomagleadással megint gondom volt." — nem, az UtraBalatonon nincs csomagmegőrzés, sosem ígérték, hogy lesz; talán ideje lenne megtanulni
"-Az első 100 km-en nagyon kevés helyen volt Cola." — az első 100 km-en éppen ott volt Cola, ahol megígérték; az első 100 km-en éppen ötvenegy hideg Cola lelőhely volt a verseny útvonalának 73 méteres körzetében (aszófői vegyesbolt, Balaton utca 12.; aszófői kocsma, Balaton utca 14.; pécselyi …)
szerencsére a jeremiáda után jött a dicséret is
míg a panaszoknál — bár nem volt hozzá semmi köze a rendezőknek — fel voltak emlegetve a szervezők, a dicséretnél szerencsétlen módon lemaradt, hogy mind egy szálig önkéntes segítőről van szó, akik — természetesen — a rendezőkhöz tartoznak (nélkülük nem lenne verseny)
aztán megint a könnyfakasztó önsajnálat, hogy hogyan kellett megküzdeni a "pökhendi fiatalemberekkel"
természetesen arról egy árva szó sem, hogy mindez már vastagon a szintidő után volt
Én bevallom töredelmesen, egy idő után önkényesen úgy döntöttem, hogy kólát és dinnyét csak a futók kapnak, a kerékpárosok (főleg éjszaka) nem. Így minden futónak jutott, a kerékpárosok meg engem szidjanak, vállalom a felelősséget. Banán, keksz, mazsola, szőlőcukor, vajaskenyér sajttal így is jutott mindenkinek.
