OFF Információim alapján a Lokomotív Turista Egyesület jövőre (május 2-án) egy teljesítménytúrát tervez Horváth József emlékére a Liliompuszta - Nógrád közötti Z jelzésen és onnan tovább a P+ jelzésen a szokolyai vasútállomás mellett lévő kulcsosházig. ON
És a bozótirtást is. Az utóbbit az Iszinik 100 miatt követted el, ha jól sejtem. Bár még mindig "teljesítménytúraszűzként" tengetem napjaimat (pedig az Encián Emlékek túramozgalom is pontokkal ösztönzi a teljesítménytúrákon való részvételt), azért a Magyar Turista révén valamelyest képben vagyok.
nem. többek között az M31 miatt lett áttéve a Gödöllőről kivezető szakasz egy kevésbé turistabarát aszfaltútra, ahol a reptéri és szeméttelepi autófogralom jár. ha hétközben mész figyelj, mert a 20-as tábla ellenére a kukáskocsik ezerrel tolják. cserébe megúsztál pár tanyasi kutyát, ami a régi nyomvonal báját emelte.
a mellékelt térképen piros szaggatottal van az M31 tervezett nyomvonala.
Köszönöm a tippet (mapsource), kipróbálom. Szerintem én max. csak azért fogom hamarabb befejezni az Enciánt, mert te - törik-szakad - inkább megtanulsz rendesen evezni és sífutni, hogy az összes Encián-túrát letudd. :-)
Jövőre, azt hiszem, én is lelassulok az Enciánnal, mert egyrészt a necesebb túrák (fiatal túratárs, Sebestyénvár-patak torkolata) még nincsenek abszolválva, másrészt bele szeretnék kezdeni a DDK és a PMP bejárásába is. És Téry-füzetet is vettem. :-)
jut eszembe, ez a Gerecse50-en is jó szöveg, de nem a túrázoknak szól, azoknak még több van hátra. A hegyi kerékpáros futam céljáig mutatja a távolságot (azaz a Turul parkoloig)
Vértestolna után a K-en pedig még mázlid volt, kicsit irtottam is, meg végigment ott vagy 150 ember a mult hétvégén....
ja és az kimaradt, hogy ezek az agancsgyűjtők biztos jó emberek, de miattuk tiltja meg az erdőgazdaság hónapokra az erdőben való szabad mászkálást (szerencsére a jelzett turistautakon nem, de szegény kesser nem tud mindig azon maradni :-)
Tyű, ez a pénztárcás história nem gyenge! Örülök hogy meglett, egy kártya újragyártás nem a világ, ellenben az elveszett iratokéval..
Újabb kísérletet teszek meggyőzésedre hogy telepítsd a mapsource programot akkor is ha nincs GPS-ed, azon szépen jelölgetve vannak a kocsmák, bélyegzőhelyek (már amelyeket valaki felmért, de a Szieszta vendéglő ilyen) otthon túra előtt lehet böngészgetni jól. Segítség itt Ezen leíráshoz csak annyit fűznék hozzá hogy érdemes a lap alján hivatkozott 6.13.7-es verziót telepíteni a legfrissebb helyett mert abban még működik a TuHu térképre rajzolt útvonalak szintjének ábrázolása
Azt hiszem Enciánban is megelőztél (remélem még beférek az 5 éves intervallumba) :-)
Hosszú-hosszú hónapokig (tkp. július közepétől október közepéig) nem jutott időm az természetnek a járására. Október 23-án - szégyen, nem szégyen, egyik nemzeti ünnepünkön - az Encián Emlékek MT-4 túrájával szakítottam meg ezt a hosszú kihagyást. Hát kérem, ha valaki kihagy 3 hónapot, plusz nem rendelkezik Szarvas Matyi kondijával, az ne akarjon 2x is felmászni a túra nyitányaként a Kékesre. Nem tagadom, rendesen elkészültem az erőmmel. A Nagy-Szár-hegyre való kapaszkodás közben már a combizmok ütemes rángásai jelezték, hogy jönni fog a görcsöcske. Jó negyedórát ücsörögtem a fűben, ásványvizet kortyolgatva és csokit majszolva. Innentől a hegymeneteim kínos, lassított felvételként peregtek, az Oroszlánvár környékén az eső is megérkezett és kitartott Parádfürdőig, ahová meglehetősen diffúz állapotban vonszoltam be magam.
A pozitívumok: - a bükkös látványa a Kékes déli lejtőjén - a (párás idő miatt csak fékezett) kilátás a Kis-kőről - az OKT Kékestető és Oroszlánvár közötti szakasza - még halál közeli állapotomban is - a Várbükki erdészházban a mozgalom saját bélyegzőjét, sőt, még egy kávét és ásványvizet is kaptam - grátisz - rendkívül leharcolt külsőm ellenére nem penderítettek ki Parádfürdőn az Erzsébet Park Hotel recepciójáról, sőt, még bélyegzőt is kaptam (ha csak cégeset is)
November 1-én szucsatival a KDP Odvaskő Hotel - Pápavár-alja (- Csehbánya) szakaszát jártuk be. Nagyon kellemes túra volt, súlyos csorbát szenvedett önbizalmam is kissé helyre állt.
E hó 15-én csak délután tudtam időt szakítani a túrázásra, így az Encián vándorgyűlések helyszínei közül a Hétvályús-forrást kerestem fel, Leányfalun, a PPU bejárásakor már jól bevált Capri Sörözőben kaptam céges bélyegzőt.
Ezen előzmények után némileg frissebb élményként: 2008. 11. 29. Encián Emlékek GT-2 Feltáró Túra
Ölég hitvány idővel kecsegtettek a meteorológusok erre a napra, természetesen most beletrafáltak. 6.25-kor indultam a Déliből, 7.20-kor már Alsógalla vm-nél cihelődtem le a vonatról, szemerkélő esőben. A jegypénztáros néni gyanakodva nézte mozgalmár füzetemet, de miután megmutattam neki, hogy már számos kollégájától kaptam dátumos körbélyegzőt, ő is beállt a sorba. Nagyon szépen megköszöntem, majd az állomás utáni 2. v. 3. keresztutcán jobbra fordultam, a keresztutca végétől már nádasban sétáltam a Galla-patak hídjáig. A kamáslit a Turul-emlékműnél terveztem felvenni, így a nadrágom már itt csuromvizes lett. Egy autókereskedés mellett értem ki az ördögtuggyamelyik utcára, de itt balra fordulva meglett a sárga négyzet jelzés. Kereszteztem az 1. sz főutat (közlekedési lámpa gondoskodott átkelésem biztonságáról, míg pénzügyeim biztonságáról ...., na, arról majd a végén írok), és folyamatosan emelkedve értem fel az M1 autópálya fölött átívelő felüljáróra.
S (és K) négyzet jobbra el, S+ továbbra is aszfaltúton (a Panoráma úton) vezetett a Turul-emlékmű felé. Egy étteremhez értem, ahol fölpörögtek az események. Egy mókus szaladt át az úttesten az erdő felé, majd szinte ezekben a pillanatokban jelentős robajjal négy vaddisznó robogott keresztül az erdőbe vezető szekérúton, tőlem alig 15 méterre.
"Már csak 800 méter! Kibírod, nem adhatod fel!" Ez a felirat fogadott az aszfalton. Szeretném azt hinni, hogy ez nem a Gerecse-50 mezőnyének szólt, hanem nekem, de a fene tudja. Megérkeztem a Turul-emlékműhöz. Kilátás nem sok volt ebben a vacak időben csak Tatabánya és az autópálya panorámáját láttam. Csokival és teával jutalmaztam meg szerény személyemet, és a kellemetlen őszi idő ellenére jól éreztem magam a bőrömben.
A P jelzésen folytattam utamat, néhány, a környéken bányászott kőzet kiállított darabja szegélyezte az ösvényt. A Csúcsos-hegy déli oldalán enyhén emelkedve értem el a P hrsz leágazásához, itt egy futóval találkoztam, rajta kívül csak a településeken láttam embereket. A Kis-rét előtt valami rissz-rossz köves (aszfaltos?) útra vitt a jelzés, ahol is a keréknyomban lefagyott hólének köszönhetően néhány másodpercig csinos piruetteket produkáltam. Óvatosan, inkább a hóban lépdelve értem el a Kis-réthez, ahol a P+ jelzésre tértem. Újabb enyhe emelkedő a Halyagos déli oldalában, és Kis-réti vh-nál a S jelzésre, ismét köves útra váltottam.
A S forrás jelzés leágazása jól jelzett és nekem ebből az irányból nem volt problémám ezzel a szakasszal. A térképen is jelzett (Halas)tónál értem ki a nyílt területre. A térkép szerint Bunchu-, míg a mellette lévő tábla szerint Bundschu-kútból csörgedezett a víz. Itt egy rozoga hídszerű alkotmány vezet át a Tarjáni-malom-patak másik partjára. Gyanakodva méregettem a túloldalt, a patakpart és az alig néhány méterre húzódó kerítés között ösvényt nem láttam, ezért egyhangú szavazás döntött arról, hogy ez még nem az átkelés helye. Pedig az volt, de erre már csak arra jöttem rá, amikor ha nem is jelentősen, de ÉNy-ra eltávolodtam a pataktól. A térkép szerint ez az út egy jelentősebb szekérútba torkollik, amely aztán Vértestolna felé sírül, és 6-700 m múlva a K forrás jelzés is erre az útra tér. Így is történt, az egyre vigasztalanabb esőben tovább haladva meglett a K forrás jelzés, majd, egy nem túl bátor kutyatámadást visszaverve (a jzp2107 által is említésre méltónak talált rancsról támadt a hátamba az eb) érkeztem meg Vértestolnára.
Nem tudtam, hogy a Szieszta vendéglőt hol találom, így a térkép kocsma jelzése alapján balra indultam (egy lélek sem volt az utcán, akitől útba igazítást kérhettem volna). Helyes döntés volt, 2-300 méterre megtaláltam az ojjektumot. Kávét, üdítőt és bélyegzőt kértem. A két előbbi kívánságom nem okozott fejtörést, de az utóbbi... Bizonygattam én, hogy ott van a fiókban, egy borítékban ("Melyik fiókban?" Jött a vissza a kérdés...), de nem került elő, és a hölgy soha nem is hallott róla. Egészséges kompromisszum született, kaptam egy céges bélyegzőt.
Ücsörögtem egy darab ideig, hátha csitul az eső, de nem tette. Jó negyedóra után kicsinyég már eluntam magam, láttam, hogy a pultos hölgy még a törzsvendégeknek is kénytelen ütni a pénztárgépet a titokzatos bélyegzőmániás idegen jelenléte miatt, így öszvecihelődtem, s batyumat hátamra penderítve búcsút intettem a Szieszta Vendéglőnek. Hosszan battyogtam ki a faluból, és az eső mellé csekély látótávolságot engedélyező köd is társult. Megérkezett a K jelzés, reá kanyarodtam a Tardosra vezető országútra, majd rögtön jobbra le. A nadrágom ezen a dzsindzsás, gatyaszaggató, létrákkal megtűzdelt szakaszon ázott át teljesen. A gatyaelázás intenzitásával negatívan korrelált a komfortérzetem. A ködben izgalmas volt helyenként a jelzés követése is. A Fekete-kő melletti szikláknál a komfortérzetem újabb leszálló ágba került, az esőnek, a hólének, továbbá a rátapadt hónak köszönhetően a Gore-Tex is megadta magát, a bakancsom belsejében kellemesen cirkulálni kezdett a víz. A fentieknek, valamint Güszi önkényes magánbányasértésének leírása alapján nem törekedtem a Postás ösvény megtalálására.
A Bánya-hegyi erdészháznál csak egy rövid pihenőt tartottam (hűlt az idő), "csak úgy" bélyegeztem egyet az új gumistemplivel, majd a Z jelzésen lecsúszkáltam Tardosra. A betértem a Gorba presszóba, ahol vagy 15-20 természetjáró fogyasztott különböző alkoholtartalmú italokat. Példájukon, és átázott állapotomon felbuzdulva én is kértem egy Erdőmestert, és nagyon jót beszélgettem velük. Pusztamaróton volt szállásuk, és onnan csillagtúráztak. Az egyik helyi törzsvendég meggyőzött arról, hogy 13.55 körül is indul busz Tatabányára, így elköszöntem a nagyon szimpatikus csapattól, és kibattyogtam a buszmegállóhoz.
A zsebembe nyúlva nem találtam a pénztárcámat. Pánik tábornok fél percen belül belovagolt Tardosra. Vonatjegy, készpénz, bankkártya sehol. Visszaügettem a Gorbába, közben a talajt is pásztáztam, hátha kirántottam a zsebemből. A presszóban kiborítottam a hátizsákomat, átnéztem - majdnem - az összes (szerintem legalább 15 zsebemet), semmi. A csapat már indult vissza Pusztamarótra és adtak nekem 2000 forintot. Majdnem elbőgtem magam, hogy totál ismeretlenül megbíztak bennem. Nagyon szépen megköszöntem, adtak egy telefonszámot - az enyémet nem akarták elfogadni - és elköszöntünk. Gyors telefon haza feleségemnek, hogy azonnal tiltsa le a bankkártyát, majd az egyik helyi törzsvendég biztatására újabb "hipis" a hátizsákban, zéró eredménnyel. Bambán valami tutti helyre akartam eltenni a kölcsön kapott 2000 HUF-ot - és mit találtam az egyik rejtett belső kabátzsebben? Azt az elmászott pénztárcámat. Káromkodok, mint egy kocsis, újabb telefonok, feleségem már letiltotta bankkártyát, az új hír hallatán a hangjával ciánozni lehetne, bennem pedig megáll az ütő. :-) Gyors telefon a csapat után, de ők már a Gerecsére kapaszkodnak, majd csütörtökön-pénteken csörögjünk össze tartozásom lerovása ügyében.
Lerogyok a pulthoz, iszom egy kávét és egy üdítőt, egyre békésebben beszélgetek az eléggé ittas helyi törzsvendégek egyikével. Jól ismeri a Gerecsét gombászás, hullott agancsgyűjtés és meg még ki tudja, minek a kapcsán. A történetei kezdetben érdekesek, de aztán túlságosan elkapja a gépszíj, és a "2 kilométeren át kergetett egy vaddisznó, majd, miután találtam egy jó furkós botot, én kergettem vissza az erdőbe" kisregény valóságtartalma már gyanús volt.
Sofőrváltásos (ez Tarjánban történt) busszal Tatabányára, onnan vonattal haza utaztam.
Encián pontjaim száma ezzel 1245. Igaz, ezt a mozgalmat - jzp2107 ötletén felbuzdulva - úgy szeretném befejezni, hogy a képességeim határain belül az összes túrát, vándorgyűlés helyszínt, stb. bejárom és felkeresem.
A meghirdetett időpont után több mint másfél órával jött meg az illető a térképekkel. Azt hittem rengetegen leszünk, de nem voltunk túl sokan vásárlók - talán 10-en ott és akkor. Még segítettem felcipelni is a dobozokat. Lehet később jöttek még, nem tudom.
Aki ott volt mindenki vagy 10-20 db. térképet vett - én is egy komplex rendeléssel mentem. Úgyhogy sok minden hamar elfogyott, meg a listán szereplő térképek listája messze eltért a valóságban ott lévőtől...
Ami még tetszett, hogy olyan térképekhez is hozzájutottam, ami már gyakorlatilag nem kapható - pl. Sokorói dombság....
Kétféle igazolófüzet létezik. Pár éve (talán 3) még postán rendeltem meg, abban nem volt helye a stempliknek, így az oldalak aljára nyomok, ahol hely van (és persze az OKT-füzetbe). Viszont tavaly a Karancs-Medves teljesítménytúra rajtjában már újfélét árultak, ahol külön oldal és rubrikák találhatók a pecsétek számára.
én a 92. sz. Petőfi úttörőcsapatban.. mondjuk ez csúsztatás, mert csak kisdobos voltam ott.. Felsőben másik suliba mentem, ott már 1989-ben nem foglalkoztak úttörőavatással. :)
"3369-es számú Deák Ferenc űttörőcsapat, vigyázz! Fogadás jobbról, zászlónak tisztelegj!"
Régi szép emlékek! :-)))
Sajnos, nekem esélyem nem volt arra, hogy az úttörőcsapat számával megegyező kéktúra jelvényt kapjak: én a 889-es számú Martos Flóra úttörőcsapatban voltam, azt a sorszámot pedig kiadták kb. 1969-ben!
OFF Pontatlanul írtam: 6.-ban volt a gengszterváltás, de az már stimmel, hogy ebben a tanévben nem volt már kötelező az úttörői tagság, és hogy 1 évre rá szűnt meg a csapat. ON
Azért 1998-ban még nem volt ez annyira távoli emlék, így könnyen megjegyeztem, mivel...
OFF ... soxor hallottam anno, hogy "3369-es számú Deák Ferenc űttörőcsapat, vigyázz! Fogadás jobbról, zászlónak tisztelegj!" :) Már akkoriban viszonylag aktív közösségi életet éltem, negyedikben őrsvezető-helyettes lettem, utána pedig egy társammal együtt engem küldött a raj a nyári őrsvezetőképző-táborba. Így a felső tagozatot már őrsvezetőként kezdtem, de csak 1 évet voltam, mert még abban a tanévben megtörtént a gengszterváltás, így a rákövetkező ősztől a már csak választható űttörői tagság mellett az ehhez kötődő programok elhaltak, 1 évvel később pedig meg is szűnt az úttörőcsapat. ON
Ha ezt a könyvet annyi utánajárás után végre megszerezném, nem biztos, hogy valaha is kiadnám a kezemből bárki emberfiának, pláne annak tudatában, hogy az, aki elkérte tőlem, a lapokat kihajtogatva teszi majd bele a fénymásolóba! Talán még a gerincét is megtörné! :-))
