Az egybe-, külön- és a kötőjellel írás szabályait sohasem tudtam rendesen megjegyezni, nekem ezek önkényesnek tűnnek.
Pl. nekem ez a mondat: "Új két tannyelvű általános iskola nyitotta meg a kapuit" valahogy döcögősen hangzik, kéttannyelvű jobban tetszene, már csak azért is, mert egybe mondjuk a két szót. De elhiszem, hogfy így van, biztosan van benne valamilyen logika.
Az OH-ban ki kéne majd javítani a San Franciso-öböl, San Franciso-öböli tételeket, hiszen elég valószínű, hogy nem a mexikói San Francisóról van itt szó, hanem a hatalmas és nevezetes San Francisco-öbölről.
két tannyelvű kétlábú kéthavi két hónapi tizenkét havi kétéves kétesztendős
Szóval ha akár a jelző, akár a jelzett szó összetétel, különírjuk, ha mindkettő egyszerű szó (és képző vagy képzőszerű rag van az alakulat végén), akkor egybe.
Hogy mi hasonul, mi nem egyébként diakrón változik.
Ma köznyelvileg [toronyba] vagy [toronba], régen a [toromba] volt, azaz létezett ny>m hasonulás labiális előtt (ma is van n>m: l. különben [külömben], de a palatális n nem hasonul m-mé, b előtt sem.
Ugyanígy a hadd (Hadd menjek dizsibe, Apu!) a mai köznyelvi hagyd (tárgyas felszólító) régi, párhuzamosan a fenti a ny deplatalizációs hasonulásához a gy>d hasonult alak, ez esetben lexikalizálódva megmaradva.
A hagy ige eleve gy-re végződik, hozzá szabályosan járul a j, így lesz hagyj. A hisz igében nincs semmelyik tőváltozatában gy: hisz-ek, hi-het, hi-ttél, hiv-és. Csak a felszólító módban jelenik meg a gy, ami maga a módjel, méghozzá hosszan: hi-ggyek, hi-ggye, hi-ggyetek.
ezt azonban nem értem: "szemben a hagy igével, amelynek eleve gy a tőhangzója, és ott a j jel hasonul." vagyis haggy? nekem a hagyj tűnik helyesnek (hagyj békén, sőt, hagyjál békén)
(persze, tudom, olyan is van, hogy haggyá' má' békibe ;-)
A higgy teljesen rendhagyó igealak. Egy kisebb csoportba tartozik, az -sz tövű igékébe, amelyek felszólító módja -gy tőre épül. Hét ilyen ige van: tesz, vesz, lesz eszyik, iszik, hisz, visz. (tégy-tegyél, végy-vegyél stb.).
A higgy azért szuperrendhagyó, mert nemcsak gy, hanem rögvest kettő. Tehát, itt nincs hasonulás, nincs j - szemben a hagy igével, amelynek eleve gy a tőhangzója, és ott a j jel hasonul.
A folyj esetében is az a helyzet, hogy itt nincs hasonulás. A felszólító mód jele a j, az, hogy a foly tövében a 'j'-t ly-nal írják, csak íráskonvenzió. Szemben ezzel pl. a királlyá azért lly, mert ott a j (ly) + v hasonulása jelenik meg.
Nagyon szepen koszonom,hogy valaszoltal a kerdesemre! Most mar jol ertettem,hogy a kulonbseg letezik az alabbi mondatok kozott. A magyarazatod nagyon jol ertheto nekem is!
Nekem az "Igen" válasz folytatásaként a "Miből gondolja?" nem stimmel. "Igen" nélkül jó, de akkor meg lebegteti a választ, vagyis még az is lehet, hogy nem vagyok japán, és kíváncsi vagyok, miért hisz japánnak a kérdező.
Nekem az egy árnyalatnyit túlzottan választékos. Mintha eltartaná az ember a kisujját a csészétől. Szóval mintha Claudia mondaná a Barátok közt-ben. (Jó stíluskategória, mi?)
Ez ugyan már vájkálás, mégis, úgy gondolom, hogy az
- Ön japán, ugye?
kérdésre a spontán reakció a jelen idejű, azaz a honnan tudja?.
Viszont, ha a másik nem kérdez, hanem mondjuk így felel:
- Örülök, hogy egy japánnal beszélhetek.
- akkor a múlt idejű reakció van helyén.
Rumci megoldása, (miből jött rá) is egyértelműen a befejezettséghez rendeli a múlt időt, ezzel szemben a jelen idejű alak a befejezetlenségre utal (szándékosan kerülöm a folyamatosság szót).
Kedves Hyuji! Remekül tudsz magyarul, gratulálok! Szerintem szituációs különbség lehet a kettő között. A "Honnan tudja?" egyszerű kiváncsiságot fejezhet ki, a "Honnan tudta?" pedig utalhat arra, hogy a válaszadó a másik előzetes viselkedéséből stb. már következtethetett a helyes megoldásra. :)
Szerintem mindegy. A „B”-ben viszont az „Igen, japán vagyok.” helyett bőven elég annyi, hogy „Igen.” Az efféle tételesen megismétlős válasz nagyon tankönyvszagú. A „honnan tudja/tudta?” helyett esetleg mondhatod, hogy „miből jött rá?”.
